Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-16 / 219. szám
„Ez itt érdes nyelű tinoru..." Amióta ember az ember, gyűjti és fogyasztja a gombát. Nem régi viszont az a felismerés, hogy a gomba igen gazdag fehérjében, és jelentős a D-vi- tamin tartalma is. Van benne szénhidrát, növényi zsír és olaj, meg különféle vitaminok, vagyis nagyon hasznos táplálék az erdőn, mezőn található — lényegében húspótló növénynek számító — gomba. De mindig azt szedjük-e, ami fogyasztásra alkalmas? A tapasztalatok szerint: nem. A kórházi naplók tanúsítják: évről évre előfordulnak gombamérgezések ... A gombaszakértő — ha egyáltalán hozzá kerül az erdőn szedett gomba — munkája a mi érdekünket, a fogyasztó biztonságát szolgálja. Vizsgálati eredményére bizton támaszkodhatunk. Nagyatádon Tranyek István nyugdíjas végzi ezt a fontos munkát: ott van a város piacán minden kedden, csütörtökön és szombaton. — Ügy lettem gombavizsgáló, hogy még 1962-ben, amikor a községi tanácsnál dolgoztam, a munkahely javaslatára elvégeztem az alapfokú tanfolyamot. Azóta csinálom; most a nyugdíj mellett némi tiszteletdíjra teszek szert, s több időm is van rá- Ingyen nézem meg a gombát, azt is, amit a szedők ide hoznak, a lakásomra. Mert naponta hozzák, különösen most, hogy újra többet lehet találni. Gyű; kos galócát és más mérgező gombát e tizennégy év alatt még nem találtam, s ez azt mutatja, hogy a szedők nagyjából ismerik az ehető fajtákat. Viszont már akadt olyan elvénült példány is, amire azt mondtam: ne készítsenek belőle ételt... Egy-egy piaci napon 40—50 kilót megnézek, de volt mázsa fölötti felhozatal is. Pontos adatokat vesznek föl, másolatos papírt állított ki a vizsgálatról, így ha történik valami baj, mindig ellenőrizhető, hogy megmutatták-e nekem a tételt. Azok közül, akik abból a gombából fogyasztottak, amit a piacon vagy itthon megnéztem s ehetőnek ítéltem, még senki nem betegedett meg. Vitt ugyan már a mentő Atádról is gombamérgezettet, azt a gombát viszont én nem láttam ... Forgatja kezében a jókora gombát, s azt mondja: — Ez itt érdes nyelű tinoru; ehető, de jobb ennél a vargánya és a rókagomba. Amott, az a piros sapkás szintén nem mérgező, viszont kissé csípős az íze. A szakember másodpercek alatt véleményt mond, s a gombász megnyugszik. És máris lehet tervezgetni: mi készüljön az erdő terméséből. H. F. Tizenhét ssahmakesdő Tanulóképzés és felnőttoktatás a nagyatádi áfész-nál (Tudósítónktól.) 17 első éves kereskedelmi tanuló állt a pultok mögé, a gondolák mellé a nagyatádi aíész kiskereskedelmi üzleteiben. Az idén ugyanis a korábbinál többen jelentkeztek az általánost jó eredménnyel végző fiatalok közül. Amíg korábban a tanulók többsége a nagyatádi üzletekben ismerkedett meg a szakmával, addig ma főként lakóhelyük üzleteiben kezdik a munkát. A nagyatádi áíész vezetői így remélik, hogy a kisebb községekben is biztosítható lesz az utánpótlás. A 17 új tanulót nyolc község boltjaiba osztották be. Az elméleti tudnivalókat mindannyian a nagyatádi szakmunkásképzőben sajátítják el. A szövetkezet régi dolgozói szeretettel fogadták az első éveseket, s igyekeznek átsegíteni őket a kezdeti nehézségeken. A másod- és harmadévesekkel együtt összesen 49 tanulója van a szövetkezetnek. A felvételnél — az alapszabály szerint — előnyben részesítik a szövetkezeti tagok gyermekeit. Az előző tanévben új-en szereztek szakmunkás-bizonyítványt az áfész tanulói közül, s kettő kivételével valamennyien a szövetkezetnél maradtak. A tavasz folyamán megjelent rendelet lehetővé teszi, hogy az érettségizett diákok 3 hónapos intenzív tanfolyam után szakmunkás-bizonyítványt szerezzenek. Két fiatal jelentkezett így és kapott beosztást nagyatádi vendéglátóegységekben. Az utóbbi években a felnőttszakmunkás-képzés központjává fejlődött a nagyatádi áfész. Jelenleg a szövetkezet 61 dolgozója vesz részt a felnőttképzésben vagy a to- vábhképzésben. Ez évben inNövényvédelmi tájékoztató dítják a boltvezetői tanfolyamért: itt a nagyatádi áfész alkalmazottjain kívül az állami kereskedelem néhány dolgozója, valamint a barcsi és csurgói áfész dolgozói szerezhetnek magasabb képesítést. 1977-ben kezdődik a pénztárosi tanfolyam, ezen is lesznek hallgatók más szövetkezetekből, Folytatódik Nagyatádon a vegyesbolti eladói szakmunkásképző-tanfolyam, ahol a nagyatádi áfész tíz fővél van képviselve. Kaposváron szerzi meg hét dolgozójuk a melegkonyhás vendéglátó-üzletvezetői képesítést. Járnak nagyatádiak mérlegképes ós képesített könyvelői tanfolyamra is. A szövetkezet az általános iskolát el nem végzett felnőtteket most szervezi a 7—8. osztályba. Középiskolába 15 dolgozójuk jár, egyetemre pedig egy. Marxista esti egyetemen egy, szakosítóin három dolgozó tanul. Erdei illatok a szeszgyárban Röpke pihenőre álltunk meg egy falu szélén, útban Kalinyinból egy kisváros, Kasin felé. A helyet természetesen nem véletlenül választották meg vendéglátóim: csodálatos nyírfaerdő pompázott az út bal oldalán. A magas törzsű fák ágai, ritkás levelei között játékosan bujkált a délelőtti napfény, s áttört az ég tiszta, a hazainál mélyebb kékje. Ahogy kiszálltunk, kísérőim — testvérlapunk főszerkesztőhelyettese, a tolmácsnő és a gépkocsivezető — szakértő szemmel kezdték vizsgálgatni az aljnövényt: »fehér« gombát kerestek, hogy megmutassák, melyik a legízletesebb erdei csemege augusztusban; élénkpiros meg kékesipa bogyókat csipegettek — szörp és dzsem készül belőlük —, és valami sárga virágú gyógynövényt téptek nagy buzgalommal : bizonygatták, a forró víz a grúz teánál is jobb illatot és zamatot old ki'be■ lőle. Akkor még ők sem sejtették, hogy ez a kis pihenő illusztrációként is szolgái egy néhány órával későbbi üzem- látogatáshoz. Ugyanis a kisváros, Kasin két nevezetessége közül az egyik, a szeszgyár megtekintése is szerepelt programunkban. (A másik: a messze földön híres gyógyvíz, amelyet szanatóriumi kezelésre használnak fel és ásványvízként értékesítenek.) A 75. születésnapjára készülődő, vörös téglás gyár igazgatói irodájában — »stílusosan« — kasini ásványvízzel fogadtak. Feltehetően azért, hogy pontosan írjam le a termelésre jellemző adatokat: azt, hogy a mintegy kétszáz dolgozóval működő üzemben 200 ezer vödör (egy vödör tíz liter) különböző minőségű és jellegű tömény szeszt állítanak elő, egy-egy évben összesen 45 félét. Aztán minden adatnál meggyőzőbben beszél a tapasztalat jelszóval megtekintettük a töltőgépsorokat, a keverőhordókat és egyéb üzemrészeket, majd eljutottunk a laboratóriumba. Itt találkoztam azzal a sajátságos erdei illattal, mely ott a nyírfák között körülvett. És nem véletlenül: megtudtam, hogy jó néhány erdei gyümölcsöt, gyógyfüvet használnak föl színesítésre és ízesítésre a likőrkészítés során Természetesen azokat is, melyeket néhány órával előbb kísérőim mutattak. Így tudják előállítani azokat az eredeti zamatú és gazdag választékú italokat, amelyekkel ellátnak három megyét. A mintagyűjteményt őrző üveges szekrény előtt megkérdeztem /a fiatal művezetőnőt: — Melyiket kedveli a sok közül? — Egyiket sem — válaszolta mosolyogva. — De ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kóstolom végig valamennyit. A megfelelő ösz- szetételért, a zamatért és az illatért én vagyok a felelős. Lehet, hogy sokan irigylik e beosztásért. Fedig számára a négyféle vodká, a különböző színekben csillogó likőrök csupán »termékek«, amelyeket köteles minél jobb minőségben előállítani. Hogy ez mennyiben sikerült, a rögtönzött minőségellenőrzés — amelyben ki más lehetett volna a zsűri, mint a vendég — gyorsan megállapíthatta. Még az a szerencse, hogy egy-egy időszakban azért nem negyvenöt féle italt állítanak elő, Paál László A böhönyei v Egyszintes családiház-sorok a Kisfaludy utca és a Bem utca sarkán. Megáll a busz. »Nini, itt még dolgoznák is« — mondja az egyik utas, megpillantva a gázvezeték építőit. Leszállók a buszról. Egyetlen embert látok egy kibontott cementes zsák mellett: lapátjára támaszkodva figyeli a buszról lefelé igyekvőket. Azután a mellette mélyülő gödörből hangok hallatszanak, erre megmarkolja a lapátot, s kezdi keverni a betont. Nemsokára a hang gazdája is kidugja fejét a készülő gázaknából. — Hatan dolgoztunk itt — mondja Csizmadia Béla brigádvezető —; kettő szabadságra ment, egy pedig beteg. Különben böhönyelek vagyunk mindannyian, öt éve dolgozunk együtt ‘a Délviép- nél. Kubikosbrigád vagyunk; a busz reggel hoz, este visz bennünket. Kora tavasszal a Buzsáki utcai lakásoknál kezdtek dolgozni, aztán, ahogy telt a nyár, jöttek egyre beljebb. Most a Bem utcában vannak. — Mjelőtt itt, Kaposváron elkezdtük ezt a munkát — mondja — voltunk már Nagyatádon meg Kanizsán K. Jövünk, megyünk, ahol éppen munka van. Árkot ásunk, betonozunk, csatornázunk. Ott voltunk tavaly nyáron Sán- tocson a vízszivattyú építésénél; a kaposfői víztorony alapozását is mi csináltuk. De nem kell olyan messze menni, mert munka itt is akad: ez az akna például három méteres. A sok telefon- meg a vízvezeték miatt sokszor kézzel kell aláhúzkodni a nehéz csöveket. A sokféle csővezeték közé sehogy sem illik be az a nyolc-tíz betongyűrű, ami az út szélén hever. Ezeknek — sajnos — története van. Egy nyugdíjas utcabeli, Kovács István körzeti lakómegbízott meséli el. —■ Vezették itt tavaly ősszel a szennyvízcsatornát. Már az utca vége felé tartottak, amikor elfogyott a betongyűrű. Az árok megvolt vagy háromméteres, kiásva, és úgy is maradt hónapokig, mert a betongyűrű csak nem érkezett meg. Az utcabeliek egész télen kerülgették a gödröket, aztán egy februári napon, délután 4 óra felé a munkások betemették az árkot, öt órakor pedig megérkeztek a betongyűrűk. Azóta itt hevernek, s a csatorna azóta is befejezetlen. A harmincnégy család, aki az utcában lakik, akkor is hozzám jött panaszra. De hát mit tehetek? Amikor a vizet kikapcsolták, tőlem vitték, a gázbekötés óta. meg szerszámraktár van az udvaromban. Már elneveztek »polgármesternek« is. Közben ide ér a harmadik brigádtag is, szerszámokkal megrakodva. Ismeri már a »terepet«, oda sem figyel, úgy kerülgeti a földhányásokat, lépi át a csöveket és az árkot. A finomabb sóder szitá- lásához hozott egy nagy lyukú rostát, — azt is a »polgár- mestertől« kölcsönözték. A lakómegbízott gondterhelt arca földerül: — Gyakran kijövök ide. Szeretem nézni őket, mert látom, dolgoznak. Ha rajtuk áll, lesz már gáz a télen. Aki a betont keverte, most lead egy vödörrel a társának, aki az aknában dolgozik. — Meg kell ám húzni kicsit — nézi körbe szakértő szemmel az akna oldalát a brigádvezető. — Aztán meg lesimítani, mert gödrös. Nagyon kihasználta a szárazság. Fekete Gábor Szedés előtti feladatok az almásokban A közelgő szüret miatt a i növényvédő szereket csak az éleimezásegészségügyi várakozási idők figyelembe vételével szabad kiválasztani. Az almamoly, a kaliforniai pajzs- tetű lárvarajzása — amely a hónap elejei hűvös időjárás ban több hétig védelem nélkül maradtak, s így nagy fertőzésveszélyt jelentenek a jelenleg termő fákra. Ezek a gyümölcsfáik a hosszabb hatástartamú és várakozási idejű Dithane M—45, ZLneb-f- Ditrifon, Untrem, Sewin kamh-atására szünetelt — a fölmelegedés következtében ismételten intenzívvé vált. Az almásokat és a korteseket az almailonca hernyójának a kártétele is fenyegeti. A csapadék hatására pedig az alma- és körtevairasodás ismételt gyümölcsfertőzésének veszélye fenyeget. A szükséges permetezéseket az egyes gyümölcsfajták érésének ideje határozza meg. A hónap végén és az október elején érő fajtákat még a 7 nap várakozási idejű Unifosz 50 EC, Nogos 50 EC, Vapona 48 EC 0,1 százalékos töménységű oldatának valamelyikével permetezhetjük — a rovar kártevők ellen. Az alma- és körtevarasodás gyümölcs- fertőzésének megelőzése érdekében keverjük a permetibe a Chinoin Fundazol 50 WP 0,08—0,1 százalékos oldatát is (várakozási ideje 14 nap). A nyárialma- és a körtefák védelme nagyon fontos, mert ezek a szüret alatti időszakbdnációval is kezelhetők. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szüret idején — bár a károsítok miatt szükséges lenne — növényvédő szerrel nem kezelhetők a gyümölcsfák! A gyümölcsöt lehetőleg ne szedjük nedves, illetve a tűző naptól erősen fölmelegedett állapotban. A termést szedés után át kell válogatni: a varas, moníliás, sérült, nyomódott, kocsány nélküli gyümölcsöket szedjük ki, és fel- használásig elkülönítetten tároljuk. A leszedett gyümölcs tárolóhelyiségét úgy válasszuk meg, hogy az hűvös, levegős, széltől és napsütéstől védett legyen, de nem lehet túl száraz sem, mert úgy hamarabb fonnyad a termés. A magas nedvességtartalom viszont kedvez a különböző raktározási betegségeknek. Gyümölcstárolásra a 3—4 foko6 hőmérséklet a legalkalmasabb. Szüret idején naponta szedjük föl és válamilyen módon semmisítsük meg a hullott, fertőzött gyümölcsöt, de ne vigyük komposzttelepre, mert ezzel elősegítjük a károsítok zavartalan áttelelését. Szeberényi Lehel N 1 É M 1 — A Hanuekáéké. — Szóljanak az anyjának! — Gyárban van. — S az apja? — Építkezésen. ■— Hogy kerül ez oda? — Hát vízhordó, nem tudod? — Ja értem. Nem volt nehéz érteni. A kőbánya ott volt az erdőn, félóra járás a szurdoktól, amelyet a nép elkerült, és Pokol Tornácának nevezett. Ez mindent megmondott. Az emberek hangja felin- dultságtól reszketett. — Hát már a gyereket is megtámadja? A gyereket fölvezették a Lépcsőn. A hivatalsegéd minden hivatali tekintélyét latba vetette, hogy távol tartsa, s némileg visszaszorítsa a mögöttük felnyomulókat. — Hagyjuk szabadon az utat! — kiáltotta. — Megtudnak mindent úgyis. A külső szobában egy fiatalasszony ült az íróasztal mögött: a titkár. Ijedten ugrott föl a székről. Szólni is elfelejtett, csak a szemében rep- desett a riadt kérdés. A keze viszont rögtön tudta, mit kell tenni, s már tolta is a széket a gyerek alá, akinek falfehér feje rángatózni kezdett, s némileg elalélt. Az asszony poharat ragadott, s a vízcsaphoz ugrott. A beszédesebb bányász aztán megszólalt: — Behoztuk — mondta. Majd hozzátette: — Megtámadták. Az asszony vízzel itatta a gyereket. Tarkóját, halántékát dörzsölte. S közben a gyanús zajra kijött a tanácselnök. — Mi történt? — nézett furcsán a szelíd kék szemével. Rögtön látta, hogy 'az öregbányából , valók, amely községi tulajdon, és tulajdonképpen már régen nem üzemel, s a bozót csak azért nem nőtte be egészen, mert néha mégis kimennek oda fejteni, amikor a tanácsnak szüksége van kőre valamely középítkezéshez. — Vízért küldtük a forráshoz — mondta a bányász. — Vártuk, mikor jön már. Aztán, hogy nem jött, utánamentünk. Hát ott feküdt, az élet ki volt szállva belőle. Ütésnek, szúrásnak nem láttuk nyomát. De a kanna, az szőrén-szálán eltűnt. A víz, az ott volt kifolyva a gyepen... Hát a kannát, azt elvitte az illető. — Nagyon őt megijeszthette — mondta a másik bányász komoran és jelentőséggel. Ez volt az egyetlen, amit mondott, — Megijesztett valaki? — kérdezte a tanácselnök a fiút. De az csak nézett homályos. riadt szemmel. Kocogott a foga. — Mi Is hiába kérdeztük — mondta a beszédesebbik bányász. — Elvesztette a szavát. A tanácselnök fölvette a telefont, s hívta a rendőrikapitányságot. Nem állt az eset magában, s a rendőrség is kíváncsi volt rá. Fél órán belül bét nyomozó érkezett a városból. A nép félretakarodott az autójuk elől. A nyomozók egy pillantást vetettek a gyerekre. — O az? — Ö — felelt a tanácselnök. — Mint a múltkori eset. A múltkori eset egy idős paraszt volt. Azt is úgy szedték össze az erdőn, rémületbe fagyva. Egy szót se tudtak kihúzni belőle. De azon legalább karcolások voltak, mintha , zsilettel szabdalták volna meg a képét. Ám az is lehet, a tövis karmolta össze, ahogy beleesett a bozótba. — Nem nagyon képzelődö- sek itt az emberek? — kérdezte félreszaladó szájjal a korban és rangban, tekintélyesebb, miközben kalapját a fogasra, táskáját az asztalra helyezte. S noha még csak leülni készült, mosolygós szeme, mely nagy és kizökkent- hetetlen nyugalmat árasztott, máris áthatóan fürkészte a gyereket, mint egy láthatatlan bonckés. — Mert van egy ilyen érzékeim, hogy óvatosan fogalmazzak. A tanácselnök is félrehúzta a száját; kesernyésen mosolygott: — Eléggé. A nyomozó térdére helyezte kezét, és előrelhajolt. — Mondd, fiam, hogy nézett ki a támadód! A gyerek hallgatott, és reszketett. Tekintete boimlloitt volt, zavaros, egy másik világba meredő, s a rémület tócsái még mindig nem oszlottak szét a tükrén. — Láttál egyáltalán valakit? Hallgatott és reszketett. Ügy látszott, nem jut el hozzá a kérdés. — Láttál valakit?! Azt kérdeztük — kiáltott rá a másik, a fiatal, ki föl-alá sétált, és most éppen odalépett. A gyerek egész testében összerázkódott, és könnyek potyogtak a szeméből. Az öreg, aki ült, és térdén nyugodott a keze, megfogta ifjú, még túlbuzgó társának karját. — Ejnye — mondta neki csendesen, majd visszafordult a fiúhoz. — Na, ne sírj! Nyugodj meg szépen. Mi nem bántunk. Megvárta, míg lecsillapodik, reszketése szűnik. — Na, jól van... És most figyelj rám! Mi jót akarunk, és megvédünk téged. Azért jöttünk, hogy megvédjünk. A gyerek révffit tekintetében megjelent egy gyönge kis fényecske, egy rés a homályon, amely mint bizakodó su- garacska e világra nyílott. — Elcsípjük, ne félj! —. mondta az öreg. Mosolygott a szeme, és váltott egy pillantást a fiatallal. —De tudnunk kell, hogy nézett ki... Nos? A fiú most se szólajt meg, csak fejét rázta: »nem, nem«. (Folytatjuk.)
