Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

Iskolai foglalkozások az üzemben

A

z egy üzem, egy iskola mozgalom új színnel gazdagodott Kaposváron: a VBKM Kaposvári Villamossági Gyára fölajánlotta, hogy a KISZ-klubban, az üzemi ebédlőben és a tanműhelyben iskolai foglalkozásokat tarthatnak az úttörőknek.

A szeptemberi kapunyitással iskoláink megkezdték az új, tizenegy napos tanítási ciklust, azaz: bevezették á

gyerekek és a pedagógusok kéthetenkénti szabad szombatját. A tantermek kihasználtsága ezzel fokozódik. Néhány iskolában — különösen az első osztályokban — most zsúfoltabbak lettek a tantermek. És egyre inkább számolni kell a »demográfiai robbanással« is: az általános iskolába járók száma évről évre nő.

Az egy üzem, egy iskola mozgalom eddig is szép eredményt hozott a nevelésben. Elég, ha csupán azt említjük, hogy szorosabb lett a kapcsolat a tanulók, a dolgozók, a szocialista brigádok között.

A VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának a kezdeményezése azért érdemel figyelmet, mert épp jókor jött. Abban az iskolában, amelyikben délelőtt és délután is tanítanak, bizonyára gonddal küszködnek, hogy helyet biztosítsanak a szakköröknek, az úttörőfoglalkozásoknak. Az üzemi KISZ-klubok, az ebédlők viszont a napnak csak bizonyos — meghatározott — óráiban népesülnek be.

Ismerek munkahelyeket, ahol ezeknek a helyiségeknek az egyikében kihelyezett dolgozók iskolája működik. Megfog érzelmileg is az a kép, amelyet a képzelet vetít elém: milyen ösztönző hatása lehet azokra a negyven év alatti dolgozókra a gyermekeknek a jelenléte a gyárban, akik még nem végezték el a nyolc általánost. Tehát nemcsak az iskola nyerhet, hanem viszonzásul a munkahely is, amelynek haszna egyelőre, azt hiszem, beláthatatlan.

A kezdeményezésben különösen fontos, hogy a tanműhelyeket is az iskola rendelkezésére bocsátja a VBKM Kaposvári Villamossági Gyára. Ez azt jelenti, hogy technikai szakkörökkel — olyan lehetőségekkel, amelyekkel iskoláink nem rendelkeznek — gazdagodhat az oktatásügy.

A

z új tanévben is kiemelt feladata az. iskolának a munkára nevelés. A tanulás is munka. A mindennapok feladata, hogy a pedagógusok a tanulás révén munkára is neveljenek, de nem birkózhatnak meg vele egyedül. A társadalom összefogása kell hozzá. Ezen pedig elsősorban azt értjük, hogy az üzemek, gyárak és az ott dolgozók mutassanak példát a felnövekvő nemzedékeknek. A kaposvári kezdeményezés akkor váltja be igazán a hozzá fűzött reményeket, ha ezt a kapcsolatot átgondoltan, céltudatosan

építik — az iskolában és a gyárban egyaránt.

H. B.

Kobayashi Kaposváron

Hangversenyek októbertől áprilisig

Október 22-én kezdődik az 1976—77-es hangversenyévad Somogybán, Az első koncerten Schiff András, a kiváló fiatal zongoraművész játékát hallgathatják majd a zenekedvelők Kaposváron, a Liszt Ferenc Zeneiskola nagytermében. A hangversenyre az Országos Filharmónia által szervezett sorozatban kerül sor. Két helyen rendezik most is a filharmóniai előadásokat: a kisebbeket a zeneiskolában, a nagyzenekariakat pedig a Csiky Gergely Színházban. Az előbbiek programjában szerepel a zeneiskola tanárainak koncertje, Aurelián Octav Popa román klarinétművész előadói estje, amelyen Szűcs Lóránt és Vermes Mária működik közre, s ezen a pódiumon találkozhat majd a közönség a fiatal, kaposvári származású fuvolaművésszel, Drahos Bélával is.

A zenekari hangversenyek sorát a MÁV Szimfonikusok nyitják decemberben; Lantos Rezső karigazgató vezényletével Liszt- és Kodály-műveket adnak elő. Őket követik — 1977 januárjában — a pécsi filharmonikusok, akik magyar és külföldi modem szerzők műveiből válogatnak. A februárban sorra kerülő koncerten a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar mutatja be műsorát; a szólista Kocsis Albert és Friedrich Ádám lesz. A Kaposvári Szimfonikus Zenekar márciusban lép föl a színházban, Lux Erika zongora - és Gyermán István hegedűművész közreműködésével. Az évad utolsó hangversenyén találkozhat a közönség japán kedvencével, Kabaya- shi Kenichiróval, aki a Budapesti MÁV Szimfonikusokat vezényli. ,

A tavalyi évhez hasonlóan

az idén is folytatódik az ifjúsági hangversenysorozat. Négy részből álló műsort állítottak össze. A megyeszékhelyen kívül Siófokon, Bala- tonlellén, Barcson, Csurgón, Nagyatádon, Marcaliban tartanak hangversenyeket az általános iskolások, a szakmunkástanulók és a középiskolások számára — zeneismertetéssel egybekötve. Az első Siófokon lesz, s a kaposvári zeneiskola tanárai játszanak.

A barokk zene művészetéből a Magyar Barokk Trió ad ízelítőt. A budapesti Ütőegyüttes századunk magyar zenéjét ismerteti meg a somogyi diákokkal, műsorukban közreműködik a Magyar Réz- fúvósnégyes, a Szombathelyi Szimfonikusok pedig a bécsi klasszikusok zenéjét mutatják be. A kaposvári zeneiskola Barokk Együttese négy alkalommal ad koncertet.

KÖNYVESPOLC

Egy jelenség kétféleképpen

Szánté közhellyé vált már, I ettől kezdve nagy fölfordulást

hogy a televízió betört éleokoz, mert a világ minden táján sokféle műsorba kerül

tünkbe, mégsem kapott eddig fontosságának megfelelő helyet a szociológiai elemzések sorában. Szó szerint ez áll a nemrég megjelent A televíziós jelenség című könyv »kutyanyelvén«. Neves keleti és nyugati szociológusok tanulmányait közli a kötet. Megállapításaikból kár lenne itt egyet-egyet kiragadni, de a könyvet végigolvasva egy kicsit más izemmel nézhetjük a kékes fényű képernyőt.

Furcsamód egy újonnan

megjelent gyerekkönyvet k ipcso'nék inkább az »elemzésbe«. Nem került csizma az asztaira; el is árulom, miért nem. De előbb annyit: ed, a gyerekkönyvet »bizalomból« vettem meg. írójától 9 éves koromban olvastam egy kötetet, még ma is ott van a könyvespolcomon. Jácint úr fi a fiillentők birodalmában. Nem ártana ezt a könyvet a mai »nyolc éven felülieknek« is kiadná. Ránéztem a névre; Gianni Rodari, és fizettem. Nem csalódtam: remek olvasmány — Karsai Lucia fordításában, Hegedűs István rajzaival. Jónéhány fricskát kapunk benne mi, felnőttek is. És — most árulom el a titkot, hogy miért kapcsoltam egy komoly szociológiai munkához — a címe: Beleestem a tévébe.

Furcsa, kalandos útra indul Gianptóro Binda — becenevén: Gip — milánói kisfiú. Annyit nézi a tévét, hogy egyszer vajami furcsa erő elragadja, s beleesik a készülékbe, sugárzássá alakul, S •

»kakukkfiókaként«. Sőt tudományos kísérleteknél, tolvajfogó ipari tévében is bonyodalmat okoz. így előfordul egy svéd úr gyomrában, egy német könyvtár ruhatárában és a Szuezi-csatornán átkelő hajókon....

Természetesen megmentik;

összefog a világ, egyetlen közös tv-programmal. Gip kiesik a tévéből a Garibaldi műholdba. Garibaldi I-gyel — aki kísérleti macska — landol a Colosseumban, majd a kisfiú hazautazik, az állatra pedig rátalál a macskák nénije.

Ennyi röviden a fantasztikus történet. Közben megkapják a magukét a szenzá- cióhajhász újságírók meg a rossz nevelési módszerükről közismert felnőttek is. Beszámol egy bizonyos Rodari — a szerző magát is beleírta — egy ügyvédről, aki hasonló televíziós betegségbe keveredett. Amellett szó esik a későn jövő szerelőről, és a televízió emberedről is, akik bölcsen kijelentik: a probléma felettébb újszerű, különleges és részben érthetetlen.

Nos, a televíziós jelenség egészen egyszerű, »gyermeki« megfogalmazásával találkoztunk Rodari kötetében. Ha hozzávesszük a tanulmánykötet anyagát és a saját tapasztalatainkat, már nem is olyan .könnyed kis mese ez a szatirikus fintor. Szerencsére hullámokká átalakulni még nem tudunk, különben egynéhány Gip már bolyongana.

v uthár Péter

Ezekben a napokban szervezik a munkáshangversenyeket. A Kaposvári Szimfonikus Zenekar a zeneiskola tanáraival azoknak az üzemeknek dolgozói számára ad majd munkáshangversenyt, amelyek igénylik. A tavalyiakhoz hasonlóan ezeken a koncerteken is tartanak zenei ismertetést.

S. M.

Sieberényi Lehel

fl HÉM |

— Az az igazság, a hét bükkfánál ott voltam én csakugyan, de én ott az égvilágon egyebet nem találtam, mint követ meg zúzmót meg tüskebozótot. El is jöttem üres kézzel. Marisa meg Teréza pedig még odáig se jöttek, faképnél hagytak. Ez így volt... Egyébként a bajok elérik az embert. Engem is. mást is, mindenkit. Nem kell ahhoz semmi.

Aztán egy kicsit csend lett, és Ondrej fölnézett a poharából. Szemének tükrén lomha ciökönyösség úszott.

— Akkor meg kicsoda őt kiengedte?

— Kicsoda lehetett? — vetette fel homályvert tekintetét Králik Franyo is.

A harmadik kriglinél tartottak, és visszacsúsztak oda, ahonnan indultak. Bele voltak ebbe bogozódva. Most törték a makacs fejüket: kicsoda hát?

Egyikük, ©gy Pista nevezetű, középkorú paraszt —szikkadt és görcsös, akár az erdei fák —, aki ott volt mindig mindenütt, de nemigen vetette magát észre, mert nemigen

Minisztériumi állásfoglalás

A tiltott orvosi magángyakorlatról

Mikor fogadhat él pénzt az i

orvos? Avagy: mikor nem fogadhat el betegétől vagy annak hozzátartozójától? Sokat vitatott kérdések ezek, amelyekről olykor még az orvosok véleménye is eltér egymástól. A korábbi, ezzel kapcsolatos rendelet ugyanis többféleképpen értelmezik, magyarázzák. Ezért különösen figyelemreméltó az Egészség- ügyi Közlöny legutóbbi számában megjelent minisztériumi állásfoglalás a tiltott, intézményeken belüli magángyakorlatról. x

A rendelet — melynek egységes értelmezése érdekében állásfoglalást kellett kiadni — belső; szakmai intézkedés. Az orvosokhoz, pontosabban az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szól, s kevés beteg ismeri, mit hogyan szabályoztak benne. Az állásfoglalás most pontokba szedve részletezi, mikor követ el az orvos tiltott, jogszabályba ütköző cselekményt, amelyért fegyelmi felelősséggel tartozik.

Eszerint, ha az orvos a beteget — a beutalási szabályok megkerülésével (!) — bármilyen állami rendelő- vagy gyógyintézetben vizsgálja meg, részesíti gyógykezelésben, semmilyen ellenszolgáltatást nem fogadhat el érte. Függetlenül attól, hogy fenntart-e valahol magánrendelőt, s van-e vagy nincs engedélye a magángyakorlatra. Ugyanakkor nincs joga ahhoz sem, hogy a nála jelentkező beteget ellássa, ha arra szakmailag vagy a kérdéses intézmény, osztály munkarendje alapján, nem illetékes.

Külön foglalkozik az állásfoglalás a megkülönböztetett ellátás kérdésével. Ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy az intézetben ápolt beteget csak szakmailag indokolt módon, kizárólag a szakmai szempontok alapján lehet ellátni, gyógykezelni. Ezért az az orvos, aki — a betegnek vagy hozzátartozójának kérésére — ettől eltérően, bárkit pénzért, illetve annak a reményében részesít megkülönböztetett ellátásban, az orvosetikát sértő módon, jogtalanul jár el.

Felelősségre kell vonni azt az orvost is — hangsúlyozza a közlemény —, aki az intézetben ellátott, kezelt beteget ellenszolgáltatás fejében rendeli vissza magához. Függetlenül attól, hogy akár az intézetbe, munkahely ére, akár a magánrendelőjébe. Ugyanígy tilos, hogy a magángyakorlat keretében ellátott magánbetegét az orvos — jogszabállyal ellentétes módon — intézeti munkahelyére irányítsa, ott kezelje és saját osztályára, részlegére felvegye, felvetesse.

Magánbetegék esetén a tilalom a kiegészítő laboratóriumi, röntgen- stb. vizsgálatokra is kiterjed. Ezeket a vizsgálatokat — unagámbetegeknél — sem az orvos intézeti munkahelyén, sem más egészség- ügyi intézményekben nem végezhetik el.

A minisztériumi állásfoglalás kitér a végrehajtás és az ellenőrzés követelményeire is. Egyebek között előírja, hogy aki az említett jogszabályt megszegi, az .ellen fegyelmi eljárást kell indítani, ügyelve arra is, hogy a büntetés kellően tükrözze az elkövetett

vétség súlyát Ezek érvényesítéséért, a rendszeres és szigorú ellenőrzésért — saját területén —, mindenütt az érintett intézet, kórház, klinika, szanatórium vezetője köteles gondoskodni. E kötelezettségek elmulasztása esetén pedig

— fegyelmi eljárás keretében

— az intézmény vezetőjét is felelősségre vonják.

Tiborc

halálára

Pólyák Zoltán, a kaposvári Csiky Gergely Színház alapító tagja életének negyvenkettedik évében elhunyt. E _ lényegre szorítkozó, száraz mondatnak is feloldhatatlan feszültsége van. Fiatalon, ahogy mondani szokás: alkotóereje teljében távozott közülünk az a színész, akinek »nem is volt másutt helye a világon, csak a színházban-«. Igazgatója fogalmazta ezt a mondatot ilyen pontosan, szépen, még friss döbbenettel.

Pólyák Zoltán a kaposvári évek után útra kelt a Déryné Színházzal, majd évekre Békéscsabán állapodott meg. Országszerte híre kelt Tiborc- alakításánalc. S aztán itt láthattuk, az »anyaszínházban« újra. Sok szerepet eljátszott, majdnem minden előadásban szólította az ügyelő. Az Alapítvány igazgatója, az Egérfogó őrnagya, A kaukázusi krétakör őrvezetője, a Május 35 Henrik bácsija, a Bakk- hánsnők vak Teiresziásza mind-mind egy szín volt színészi palettáján.

A nyári kirajzáskor már nem vállalt szerepet. Erezte a sorsát ez a látszólag nagyon erős, népi figurák eljátszására avatott színész? Nem tudnia Társai naponta tízen-tizen- öten látogatták a kórházban; olyan ember volt, akit hamar befogadtak, hamar megszerettek. A hír mégis váratlanul sújtott.

Utolsó szerepében, Sütő András Csillag a máglyán című drámájában szinte a saját egyéniségét, nyílt és tiszta alapjellemét kellett Perrin figurájának kölcsönöznie. Rekedtes hangján ez a félmondat maradt bennem, mintegy nyugtalanító üzenetként: » ... követelem: hagyjátok a lelkeket egymásnak rontani/«

»Át kellett osztani« szerepeit. Feladat várt rá az Oszlopos Simeonban, Osztrovszkij Erdő című művében és David Storey A vállalkozójában.

L. L.

Faragott díszdoboz

Nagy Ferenc tabi népművész munkája.

(A siófoki kiállítás anyagából.)

szőtt so6e, most megkockáztatta:

— Hát én mondanék egyet.

Bátortalanul buggyant ki

belőle a szó. Most is félt, hátha rosszat mond. De a többiek csodálkoztak, hogy megszólalt, és kíváncsian várták. Ettől Pista fölbátorodott.

— A Zsabkát láttak tennap az erdőn ... Arrafelé... Magáiba láttak surranni.

A szemek kidülledtek, a kezek megálltak az asztalon, a söröskorsók közelében:

— Ami azt illeti, itthon M látta? — kérdezte Martin.

Senki. Senki se látta.

És senkiből se jött egy hang se.

Sandiból se. összeomolva ült a többi közt: Zsabka elment hát a törökök kincséért, az ördög vigye el! Megelőzte.

16.

Ki gondolta volna, hogy hiáíba vár a sok nép a téren? Hogy nem kerül rájuk a sor még jó soká? A vadkárra.

És nem azért, mert kicsi az apparátus (két személyből állt, a hivatalsegéd a harmadik), hanem mert egy váratlan esemény mindent fölborít.

A tanácselnök még nem nyitotta ki a belső szoba ajtaját! A napi postát bontotta. De a hivatali idő mégis csak elkezdődött, mert a hivatal- segéd kijött a lépcsőre, maga mögött féüg nyitva hagyta az

ajtót, és fontos arccal megkérdezte, mint akit ezért alkalmaznak :

— Mi járatban, emiberek?

Megkérdezte, noha tudta.

Miközben csomtnyelű kiskésé- vel kanyarintott a kenyérből meg szalonnából, amit baljában tartott, s teli pofazacskója ide-oda mozgott

Az emberek eleje egymás szavába vágva mondta. Mindegy volt, kinek, csak mondhassa, csak könnyítsen.

A hivatalsegéd evett, és közben a szemében értő fontosság forgott.

— Na — mondta teli szájjal a lépcső tetejéről —.mindenkire sor kerül.

Az emberek a vadkerítóst szidtak, amely akár a pókháló, »a nyúl is átszakítja«. Valaki azt beszélte, hogy a disznó annyira elszemtelenedett, hogy megvárja, míg a szekér a farkára lép, akkor odább sétál.

A hivatalsegéd éppen a szalonnáját nyiszálta, s úgy tetszett, mintha a beszéd madzagját is elnyisszantotta volna a csontnyelű kiskéssel, mert a szó hirtelen elakadt, egyik-másik éppenséggel feliben.

Odébb, a téren különös mozgolódás keletkezett. Fojtott s izgalammel teli. Olvas- féle zaj, mint a zsúfolt templomiban, ha elájul valaki, s közelében felborul az áhitat csendje.

Mindenki oda fordult. S a

szalonnában is megállt a csontnyelű kés.

A téren egy gyereket vezettek át.

A gyerek sápadt volt, és remegett. A szája csupa kék volt a hidegrázós vaoogástól. Két ember támogatta, a kőbányából valók. Sovány, szikkadt emberek, mint két, napon száradt, porilepett szíj- darab; morcait és szótlanok. Arcuk fekete a borostától. Míg a gyerek szőke és fehér.

Utat vágtak maguknak a nép között.

A két ember ugyan semmit se szólt, hiába is kérdezősködtek tőlük. Majd csak az egyik vetette oda a foga közük mikor már nagyon szorongatták:

— Megtámadták. Az erdőn.

De többet nem mondott,

mert a másik ránézett erősen. Mégis tudott a nép mindent. S már morajlott az egész tér.

A férfiak morogtak, az asszonyok jajgattak. Mint a víz mikor borzongva gyűrűzik.

— Megtámadta a katona!..;

Egy asszony a szélen megkérdezte:

— Nem láttam..; Kinek a gyereke?

(Folytatjuk.)

Somogyi Néplap