Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-02 / 207. szám

N em lámpást anaedigetve keresgéljük az önzet­leneket, a kötél essé­güknél többet és mást is adókat, akik megtetéziik ten­nivalóikat, s úgy hordják terheiket, mint. kitüntetést. Sokan varrnak, akik a köz javát a maguk javaként ér­telmezik és gyakorolják, hi­szik is, tanúsítják is, hogy a tettvágy, az alkotókészség, a közreműködés nemes igé­nye nem áll meg a kenyér- kereset szabta határnál. Túl­lép azon, a termelést segítő ötletekkel, javaslatokkal, a lakóhely dolgainak intézésé­vel, a társadalmi tisztségek vállalásával, melyekért, mindezekért, ha jár valami, csupán egy kézfogás, a kö­szönet. A miértre egyszerű a válasz; így érzik jól és tel­jes embernek magukat. A kisebb közösségekben egy vagy néhány ember, a'z üzemiben csoportnyi, á lakó­helyen szintúgy, s tágaibb lá­tóhatáron belül seregnyi már, aki vállalta és vállalja a kötelességein, a fizetett munkáján feliül állót. Példá­juk fénye erős, bevilágít oda is, ahol kényelmesen meghú­zódik a kellett enség, az ím- mel-ámimal tett kötelesség, a javadalmazással arányiján nem álló munka. Azok sorá­Először a ba tehát, s miért tagadnánk, hogy hosszú, népes sor ez —, akik követeléseikben, igé­nyeikben!, vágyaikban min­dent járandóságuknak vél­nek, ám cselekedeteikben ad­dig sem jutnak el, ameddig el kellene jutniuk; fizetett dolgaik maradéktalan telje­sítéséhez. űk azok, akikre nem áll a közmondás: ha felkötötte a kolompot, rázza is. ök, ha tehetik, még a ko- fompot sem akasztják fel, nemhogy rázzák! Ha lehet, akkor csak a fizetési boríté­kot teszik el, fáradhatatlanul tartják a markukat, rínak, hogy nem jut semmire, eny- nyi pénzből megélni nem le­het. S lám, éltnek, méghoz­zá milyen jól! Azokból és azok hátán, akik csak akkor nyugodtak, ha senki sem kiálthat utánuk: fál'ben a munka, hova szaladnak. Leírtuk, igaz: sokan van­nak, akik szívesen vállalják a kötelességen túli többletet. Leírjuk, igaz: sokán vannak, akik mást ugyan nem. de maradéktalanul megteszik a kötelességüket. Sajnos, azt is leírhatjuk, mert az is igaz, hogy társadalmunk minden osztályában és rétegében akadnak napot lesők, időt lopok, buzgó semmittevők, semmiért jó pénzt kapók. Emberi gyengék viszik, so­dorják partszélre ezeket, hogy onnét nézzék, miként küzd a többi az árral. Van, aki ezért ügyesnek hiszi ma­gát, a másik csak a mai na­pot rakja az elmúlt mellé, úgy jó neki, ahogy éppen van. Sckféliék, abban mégis azonosak, hogy létezhetnek így is, mert azok, akiknek erkölcsi alapjuk lenne a no­szogatásra, a számonkérésre, békén hagyják őket. Hagyják? Hiszen mi más, ha nem az érthetetlen bele­nyugvás, a szemhunyás tisz­tességeseket csúfoló ingerke- dése a már-már jelmondattá lett méltatlankcdás: «-ha nem hagynak békén, kilé­pek«, meg »ennyi pénzért nem érdemes dolgozni«. Mondják, fújják, s bár hi­hetetlen, de sajnos, igaz, nem akad, alig akad, aki Sokoldalú segítség ■ ff Öregek, fiatalok azonos hullámhosszon — Most jöttem a marxista középiskola felvételi vizsgá­járól ... Sikerült... Ha a ta­nulás is így megy majd, ak­kor nekivágok az esti egye­temnek is...! Örömmel újságolta a felvé­tel tényét Sasvári Éva, a Ka­posvári Lakberendező Ipari Szövetkezet betanított aszta­losa, a KISZ szervező titkára Hampuk Ferenc párttitkár­nak. Szavaiból érződött, hogy szívesen vesz részt a párt- szervezet által javasolt politi­kai képzésben. Megerősítette azt, amit nem sokkal előtte a szövetkezetnek egy másik KISZ-vezetőségi tagja. Ge­lencsér László mondott: »A szövetkezet gazdasági, politi­kai vezetői törődnek a fiata­lok sorsával. Ösztönöznek a tanulásra, én például a fa­ipari szakközépiskolát végzem. Kívülem még nagyon sokan vannak, akik szakmai, politi­kai szempontból képezik ma­gukat. Aki akar, tanulhat! Marxista esti egyetem, sza­kosító, középiskola, faipari és közgazdasági szakközépisko­la, gimnázium és más külön­böző tanfolyamok — lehetet­len felsorolni azt, hogy a szövetkezet 243 dolgozója kö­zül hányán járnak egy-egy évben iskolába, különböző tanfolyamokra. — Aki akar, tanulhat! Se­gítjük, ösztönözzük a nálunk j dolgozó szakembereket, beta- ' nított munkásokat, hogy fej­lesszék politikai és szakmai tudásukat. Tavaly például ha­tan végezték el a marxista középiskolát, az idén újból hat dolgozónkat javasoltuk; heten végzik a marxista esti egyetemet — s még hosszan sorolhatnám. Legjobban an­nak örülök, hogy főként fizi­kai munkásaink és a fiatalok érzik a tanulás szükségessé­gét — mondja Hampuk Fe­renc párttitkár. Ö is most végzi az esti egyetemét, s kívüle még a szövetkezet több más, gazda­sági, politikai vezetője tanul, mutat példát a fiataloknak. Ha kértek, segítsetek is... — Jobban odafigyelünk a fiatalok, a KISZ munkájára, mint korábban. A titkárnak és helyettesének munkáját pártmegbizatásként kérjük számon. Ennek eredménye, hogy íelfelé ível az ifjúsági munka. Érdeklődnek a poli­tika iránt a fiatalok; A múlt évben vetélkedőt rendeztünk számukra a Szovjetunió éle­téből, s meghívtuk őket a pártszervezet által szervezett fórumra is. öröm volt halla­ni kérdéseiket, válaszaikat. Az is jelzi érdeklődésüket, hogy a hamarosan induló KISZ-politikai oktatásra tel­jes számbán jelentkeztek; a propagandistát a pártvezető­ség adja — erősíti meg a párttitkár véleményét Vadas József, a szövetkezet elnöke. Azután így folytatja: — Nagy figyelemmel kí­sértük minden évben az if­júsági parlamenteket, s ami kérésük teljesíthető volt, azt megvalósítottuk. Ifjúsági ala­pot létesítettünk, ebből a pénzből mentek harkányi, soproni kirándulásra. Hatezer forintot adtunk a könyvtár fejlesztésére. Elvisszük őket — ez rendes évi program — a Nagykanizsai Bútorgyárba tapasztalatcserére, s szerve­zünk egy kirándulást Buda­pestre is. A családot alapítók­nak kedvezményesen, terme­lői áron adunk az általunk készített bútorokból. Ám azt mondtuk a fiataloknak: ha kérték, segítsetek ti is a szö­vetkezet fejlesztésében. Minden fiatal 10 órát Az ifjúsági parlamenten hangzott el az a javaslat is, hogy építsenek egy korszerű fürdőt, öltözőt a női dolgo­zóknak. Az idén ez másfél milliós költséggel megvalósul. A fiatalok vállalták, hogy fe­jenként 10 órát dolgoznak tár­sadalmi munkában az épít­kezésnél. Nem ez az egyetlen társa­dalmi felajánlásuk. Ebben az évben több mint 100 000 fo­rint értékű munkát vállaltak a Kalinyin, a Béke óvodánál, a kisegítő iskolánál. S jó né­hány ezer forint annak a munkának az értéke is, me­lyet az SZMT ifjúsági klubja berendezésének elkészítése­kor végeztek. Látják azt, hogy nehéz a szakember-utánpótlás, ezért az asztalos-, kárpitosszakma iránt érdeklődő úttörőkkel megszerettetik ezeket. A szö­vetkezethez látogató fiatalok­nak megmutatják a gépeket, termékeiket. Az úttörők kö­zül az idén öt jelentkezett szakmunkástanulónak. Ge­lencsér József, aki évekkel ezelőtt úttörőként ismerke­dett az itteni munkával, ma már asztalossegéd! Sportpályák, ifjúsági klubok A szeptemberi ifjúsági par­lamentre nemcsak a fiatalok, hanem a szövetkezet idősebb gazdasági és politikai vezetői is készülnek. Beszámolnak a tavalyi kérések, javaslatok sorsáról — ezt év közben is megtették már, hiszen a párt­vezetőségi ülések napirend­jén állandóan szerepel az if­júsági munka —, s szóba ke­rül a jövő is. — Labdarúgó-, kézi- és röplabdapályákat szeretnénk építeni, eredményesen részt venni az »Edzett ifjúság« mozgalomban, azután ifjúsági klubot kialakítani — sorolja Sasvári Éva, Gelencsér László a fiatalok nevében a terveket, célokat. Fölfelé ívelő ifjúsági mun­ka, eredményes szakmai, po­litikai tanulás, és a városért meg a szövetkezetért végzett társadalmi munka. Ez annak köszönhető, hogy egy az aka­rat, s ez a kölcsönös segítség­ben, megértésben fejeződik ki a Kaposvári Lakberendező Ipari Szövetkezet kommunis­tái, KISZ-tagjai között. Szalai László penderítene rajtuk egyet, s megmutatná, hol az ajtó. Gyorsabban akarunk ha­ladni, lépést tartva roha­mosan növekvő igényeinkkel. Folyamatosan, emelve az életszínvonalat, gyarapítva az egyéni és családi jövedel­mekét, jobb holnap' körvona­lait rajzoljuk fel, s közben', mintha megfeledkeznénk azokról, akik vigyorgó vagy közömbös képpel kiálltak a sorból, vagy be sem léptek abba. Túl sokan, a megen­gedhetőnél, a ritka remény­telen eseteknél jóval többen vannak azok, akik letörölték palatáblájukról a kötelesség szót, ak-ik úgy hiszik, csak jogaik léteznek. Nehogy fél­reértés legyen: aligha bizo­nyos foglalkozási helyek, borravalós szakmákként em­legetett tevékenységek saját­ja, kísérője ez. Ott esetleg szembetűnőbb, jobban inger- iá a becsületesek jó érzését — vagy tenyerét inkább —, ám meglelni a nyűgöket, a sóhajtozókat, a panaszkodó- kat, de semmit nem csiináló- kat mindenütt. A muszáj sohasem fullad a Dunába — mondták apáink, azaz a kötelesség nagy úr, parancsa messzire hangzik. Igen ám, de mit hallanak belőle azoic, akik bedugják, befogják a fülü­ket? Semmit, vagy annyit, hogy másoknak szól, ném nekik! Mi meg szitkozódunk és mérges beszédeket tar­tunk. Cikkeket írunk, nyilat­kozunk a rádióban, a televí­zióban, az üzemi lapban, a munkásgyűlésen. Általában Károlyról, a Megnevezetten Pálról, akik gyorsan szedjék össze magukat. Akik vegyék észre, hogy ez így nem megy. Zárkózzanak fel társaik többségéhez. Lássák be, hogy a nemzeti jövedelem, a ter­melékenység, a selejtcsökke- nés, az anyagitakarékosság... Általában Károly és Megne­vezetten Pál nincs ott a gyű­lésen,, nem olvas újságot, mást hall-, lát a rádióban, a televízióban. Ö, ők azt vá­lasztják ki mindezekből ma­guknak, ami nem zavarja őket. Ezért sűrűn az igyek­vők, a tisztességesek, a so­kat fáradozók egymást győz­ködik, agitálják. M ert nehéz Általában Károly helyett a mel­lettünk dolgozó Ká» rolymak azt mondani, komám, ez így nem megy. Mert ké­nyelmetlen felhívatni a fő­osztályvezetői vagy igazgatói irodába Megnevezetten Pál helyett a valóságos téníergő, munkáját imitáló ügyintézőt, s azt mondani, keressen más sétahelyet vagy színpadot. Kínos a termelési tanácsko­záson, a brigádgyűlésen, a szakszervezeti vagy párttag­gyűlésen azt mondani, hogy kik fölöslegesek, kik temetik naponta a munkát, nem ér­demlik meg a bért. Nehéz, kényelmetlen, kínos... Meny­nyi jelző menti, magyarázza a magyarázhatatlant. Azt, hogy hallgatunk, tesszük a dolgunkat, s azt is megcsi­náljuk, amit nekik kellene elvégezniük. Mészáros Ottó Kísérletek a vegyszerhatás kimutatására Tanácskozás a kukoricaterületek gyomirtásáról Az AGROTRÖSZT, a So­mogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat, a toponár— zimányi Egyesült Erő Terme­lőszövetkezet, a Magyar Ag­rártudományi Egyesület So­mogy megyei szervezetének növényvédelmi szakosztálya és a Somogy megyei Növény­védő Állomás bemutatóval egybekötött megbeszélést tar­tott tegnap termelőszövetke­zeti szakemberek részére a toponár—zimányi tsz-ben a kukorica vegyszeres gyomir­tásáról. A rendezvényen részt vett Szendrei András, a So­mogy megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának helyettes ve­zetője, a MAE megyei szerve­zetének titkára, és Tohai Er­vin, az AGROTRÖSZT osz­tályvezetője is. A megjelente­ket Bodnár Imre tsz-elnök üdvözölte, s elmondta: a szö­vetkezetben 1970 óta rendez­nek kísérleteket, illetve be­mutatókat az Agrotröszt által forgalmazott gyomirtó szerek hatásáról. Kukoricatermesz­tésben elért eredményeik — különösen az utóbbi két év­ben, amikor is az IKR tag­gazdaságaként végezték ezt a munkát — elismerést szerez­tek. Évente átlagosan 50 ton­na vegyszert használnak fel, s eddig elégedettek voltak a költségek megtérülésével. Schweigert Andrásné, a nö­vényvédő állomás szakmérnö­ke Somogy gazdaságainak idei vegyszeres gyomirtási ta­pasztalatairól szólva elmond­ta: 1953-tól számítható a ké­miai módszer alkalmazása a növényvédelemben, s az ak­kori mintegy 15 ezer hektár­ról mostanáig csaknem 3,3 millió hektárra nőtt az or­szágban a vegyszeres növény- védelemben részesített terü­let. Beszélt az üzemi gyom­felvételezés fontosságáról, mint olyan módszerről, melynek segítségével nyomon követhe­tő a gyomkártevők minőségi, faji változása, következésképp nagyobb pontossággal kivá­laszthatók a legmegfelelőbb szerek, illetve szerkombiná- ciók. A kukoricában károsító gyomok ellen például 17 féle szerből válogathatnak a gaz­daságok. Futó Gyula, a tsz növény­védő szakmérnöke ismertette az Egyesült Erő Tsz gyomir­tás! módszereit. A gyomfelvé- telezés alapján választják ki a szert, s rendszeres összeha­sonlító vizsgálatokat végeznek különféle vegyszerekkel ke­zelt, illetve gyomtalanítás nélküli parcellákon. Az idén hét szerrel folytattak üzemi kísérletet egy-egy hektáros parcellákon, a zimányi üzem­egységben. A hatást befolyá­soló körülményeket is figye­lembe véve legeredményesebb szerkombinációkra alapoznak a továbbiakban. A tanácskozás részvevői megtekintették a vegyszere- zett kukoricaterületet, majd megvitatták a tapasztalatokat. A. rendezvényen elhangzott előadások szövegét és a szán­tóföldi bemutatót követő vi­tában összegezett észrevétele­ket a megye valamennyi ter­melőszövetkezetének megkül­dik hasznosítás végett. u. r. Képek a Vietnami Szocialista Köztársaság életéből 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság függetlenségét. A Thai Nguyen-I erőmű. Teljes erővel folynak a mezőgazdasági munkák. Az Ipar igyekszik minél több gépet a mezőgazdaság rendelkezé­sére bocsátani. Szép eredményeket érnek el a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek, Képünkön: Egy termelőszövetkezet kacsate­lepe. Ifjú népművészek. Sárkányhajóról adnak műsort Hanoiban, a »Visszaadott kard« taván rendezett nép ünnepély in.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents