Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

Szemtanúk a pokolból Géniben a Nemzetközi JogászbizotJtség jelentést tett közzé az emberi jogok folyamatos megsértéséről Chiliében — adták hírül a távirati irodák. A rövid is­mertetésekből is kitűnik: a harminckét oldalas kiad­vány minden szava tény, vériázátó, elfogadhatatlan, gyűlöletes tény. Kínzások­ról, eltűnésekről, letartóz­tatásokról szói ez a jogászi alapossággal összeállított dokumentumgyűjtemény. Ugyanazon a napon Eu­rópától távol, de Chiléhez közelebb, Mexikóvárosból is közöltek chilei témájú je­lentést a hírügynökségek. Ezúttal Chiléből elmene­külő; újságírók nyilatkoz­tak, s szavaikban ugyancsak egymást követték a tények és a számok. Három eszten­deje, 1973 szeptemberében, amikor Pinochetek a törvé­nyesen megválasztott állam­fő, dr. Salvador Allende személyén kezdték meg az azóta szüntelen népirtást, összesen mintegy 2200 új­ságíró tevékenykedett az ország nagyobb szerkesztő­ségeiben; 1500-an fekszenek azóta jeltelen sírban, síny­lődnek koncentrációs tá­borban, börtönben. Vagy száműzetésben élnek. Mindössze egy nappal a genfi és a mexikóvárosi kel­tezésű, Chilével kapcsolatos hírek előtt, Prágából is vi­lággá röppent egy jelentés: a Szakszervezeti Világszö­vetség felszólította a világ szervezett dolgozóinak sok százmilliós táborát, hogy szeptember 11-ét, a chilei fasiszta puccs évfordulóját, tegyék a chilei nép iránt megnyilvánuló tevékeny szolidaritás napjává. A prágai hír előtt őt nap­pal Brüsszelből közölték chilei vonatkozású hírt: a belga fővárosban nyilatko­zott az akkor odaérkezett dr. Fernando Ostronol Fér" nandez, neves chilei ügyvéd^ aki a belga kormánytól kért — és kapott — politikai menedékjogot. Az ügyvéd napokkal korábban szaba­dult Pinochet koncentrációs táboraiból, ahol tizenhat hónapot töltött — csak azért, mert gyakorolta hiva­tását: vállalta Luds Corva- lánnak, a Chilei KP főtit­kárának jogi védelmét. Egy NATO-ország kormánya sem tagadhatta meg segít­ségét és rckonszenvét ettől a bátor jogásztól, aki szem­tanúként számolt be arról, mit élt át tizenhat hónap alatt. Három éve Pinodheték azt hitték, a világ majd napirendre tér a ■ gaztettek fölött. Tévedtek! Néhány nap alatt Géniből, Maxikő- városból, Prágából és Brüsz- szelből szólaltak meg — köz­vetve vagy közvetlenül — a vádoló szemtanúk. A zsar­nok nem ünnepelhet zavar­talanul szeptember 11-én. Peking Fellőtték a 6. holdat Pekingiben tegnap hajnal­ban sajtóközleményben adták hírül a sorrendiben hatodik kínai mesterséges hold föl­bocsátását. A kommüniké a tényen kívül semmi egyéb technikai részlettel nem szolgált, így semmit sem tudni a szputnyik paraméte­reiről vagy rendeltetéséről, még kevésbé — ami a dolog érdeme szempontjából fonto­sabb lehet — a hordozóra­kéta minőségéről. Elmondja viszont a közle­mény, hogy a mesterséges hold »kitűnő helyzetben« ér­te el Föld körüli pályáját. Ez adott esetben nem a lég­köri viszonyokra vonatkozik, hanem »a Teng Hsznao-ping bírálatát célzó kampány óri­ási sikeredre«. Uj béketervről tanácskoznak Egyre többen akarják elhagyni Libanon területét. A képen: Emigrációba készülő család Szidon kikötőjében. kezletén részt vevő PFSZ- küldöttséget. • • • Izraeli egységek kedden is­mét behatoltak Dél-Li'banon területére, »palesztinok után kutatva«. Világhírű francia és olasz művészek egy csoportja ked­den felhívással fordult a vi­lágközvéleményhez a libanoni _ néppel való szolidaritás kife- i jezésére. Az értelmiségieknek a L’Humanité hasábjain meg­jelent felhívása alatt olyan személyiségek aláírása szere­pel, mint Aragon, Vercors, Alberto Moravia, Marcello Mastroianni, Cesare Zavattini stb. A 21 világhírű művész követeli, hogy vessenek véget a harcoknak Libanonban, szüntessenek be minden kül­földi beavatkozást, és elítéli az ország felosztására irányu­ló kísérleteket. Csatatér lett a Notting /////•/ karnevál színhelye (Folytatás az í. oldalról^ A szíriai fővárosban tar­tózkodó Szárkisz megválasz­tott libanoni elnök kedden megbeszélést folytatott Asszad elnökkel. Ennek során mind­ketten kifejezték reményüket, hogy csaknem 60 eredményte­len tűzszüneti megállapodás után végre sikerül az Arab Liga közreműködésével haté­kony fegyverszünetet létre­hozni. Szárkisz és Asszad a ta­nácskozás. után Damaszkusz- ban kijelentették: a Libanon­ban levő szíriai csapatok mindaddig nem vonulnak vissza állásaikból, amíg a tervezett arab csúcskonferen­cia lehetséges eredményekép­pen nem valósul meg a szem­benálló libanoni felek szétvá­lasztása. A bejrúti rádió szerint a PFSZ bejelentette, hogy haj­landó elfogadni az Arab Liga közvetítésével kötendő tűz­szüneti megállapodást. A DPA jelentése szerint kedden ismét heves harcok folytak az »ideiglenes keresz­tény fővárosnak« nevezett Dzsunieh, valamint Bejrút környékén. KAIRO Faruk Kaddumi, a PFSZ po­litikai osztályának vezetője Fahmi egyiptomi külügymi­niszterrel folytatott tárgyalá­sai után újságíróknak kijelen­tette: »0- palesztin erők ké­szek biztosítani Libanonban a politikai rendezéshez és a béke helyreállításához szük­séges feltételeket __, nem ú gy, mint Camille Chamoun, aki háborút akar«. Kaddumi vezeti majd az arab külügyminiszterek érte­Kissinger újra találkozik Vorsterrel Henry Kissinger amerikai külügyminiszter és John Vorster dél-afrikai miniszter- elnök szeptember 4—6. között ismét tanácskozik egymással. A Zürichben megtartandó ta­lálkozóról nyilatkozva a wa­shingtoni külügyminisztérium egyik szóvivője nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy Kissinger afrikai körútra in­dul majd. Hozzátette azonban, hogy ez a zürichi tárgyalások eredményétől függ. Nukleáris robbanás után ötszáz ember megsebesült — közöttük több mint há­romszáz rendőr — és ötven a rendőrségi fogdáiban töltöt­te az utolsó Notting Hili-i karneváli éjszakát. London színes bőrű bevándorlók lak­ta nyugati Notting Hili-i ke­rületét — a nyugat-indiai fiatalok és a rendőrség va­lóságos utcád harcai után — kedden reggel föllépett kö­vezet, üvegcserép és vér bo­rította. A kirakatokat ki­fosztották, az ablakokat be­törték a tüntetők, akik va­sárnap és hétfőn rezesbanda mellett, jelmezesen, békésen szórakoztak, amíg csak meg nem kezdődtek az összecsa­pások. Ezekért mindkiót fél a má­sikra hárítja a felelősséget. Notting Hállben — London együk szegény városrészében — amelyet a Portobello Road zsibvásárja tesz ismertté a külföld előtt — évről évre karneválokat rendeznek, akárcsak Trinidadban, ahon­nan a kerületiek nagy része elszármazott, 1958-ban eb­ben, a kerületben már voltak faji zavargások. A háromnapos karnevál szinte egy szempillantás alatt változott véres csatatérré. Ez akkor következett be, ami­kor a rendőrök letartóztat­tak egy zsebtolvajnak nézett fiatalt és meverték. A tömeg a gyanúsított védelmére kelt, a rendőröket téglákkal, kö­vekkel, üvegpalackokkal do­bálták, azok pedig gumibo­tos attakokat intéztek a szí- nesbőrűek ellen, órákon át. Sok bámészkodó járókelő is a verekedés középpontjába került és megsebesült. A közösségi intézmények vezetői és a rendőrség egy­aránt úgy nyilatkoztak, hogy a törteitek rendőrellenes felkeléssé váltak. 37 éve kezdődött TI arminehét esztendeje történt: »lengyel« ka­tonák — a nürnbergi perben utóbb kiderült, hogy lengyel egyenruhába ültöztetett SS- ek — támadták meg a glei- witzi német nyelvű rádió­adót. Ez a provokáció vezette be a Hitler által már koráb­ban aláírt, »Fehér Terv« fe­dőnevű haditerv végrehajtá­sát — Lengyelország ellen. 1939. szeptember 1-én, haj­nali 4 óra 45 perckor, egy parányi és kopár földnyelv­re, a _Westerplatte lengyel határőrállomásra a németek tüzérségi össztüzet zúdítot­tak. így kezdődött el a vi­lágtörténelem eddigi leg­pusztítóbb háborúja, a máso­dik világháború. Huszonháromezer-hétszáz­egy férfi és nő, katona és ci­vil, csecsemő és aggastyán pusztult el ennek a háború­nak minden napján, összesen ötvenkét millióan — 2194 nap alatt. A történelem ösz- szes korábbi háborúi együtt­véve sem követeltek ennyi áldozatot. Űjabb és újabb nemzedé­kek születtek a második vi­lágháború óta, de az embe­riség, mindmáig nem térhet napirendre e szörnyű pusz­títás és vérontás fölött. Újra és újra fölteszi a kérdést: — Elkerülhetetlen volt-e mind­ez? Igaz, a történelemtudo­mány nem kedveli a »mi lett volna, ha« meditációt, de erre a kérdésre mégis lehet válaszolni. Ha sikerül a má­sodik világháború előtt ha­tékony kollektív biztonsági rendszert létrehozni, ha a nyugati diplomáciai elképze­lések éle nem a Szovjetunió ellen irányul, akkor az ese­mények menete másképp ala­kult volna. Az emberiség szerencsétlenségére a nyuga­ti hatalmak váltakozó kor­mányai — a realizmus rövid életű felvillanásai ellenére — csupán a szovjetellenesség- ben votak következetesek. Ebben az értelemben 1925- től, a locamói egyezmény évétől szinte egyenes út ve­zetett a tragikus 1939-es esz­tendőig. Akkor az angol és francia fél meghiúsította a moszkvai tárgyalásokat, amelyeket a szovjet kor­mány azért kezdeményezett, hogy hatékony kölcsönös ga­ranciákkal állják el Hitler útját. S ebből magától adódik a másik kérdés: — Mit tanult az emberiség abból a rette­netes 2194 napból? — Mi­lyen lett a béke, amely a vérözönt követte? A háború után más lett a világ, mint előtte volt. Ha ma ezen az évfordulón op­timisták lehetünk, azt a nemzetközi erőviszonyok megváltozásának köszönhet­jük. Hiba lenne azt gondolni, hogy az erőviszonyok válto­zása automatikusan vezet az enyhüléshez, a kollektív biz­tonsághoz és a tartós béké­hez. Éppen a háború utáni több mint három évtized bi­zonyítja, hogy szüntelen erő­feszítés, tömegek békeharca, szocialista országaink hajlé­kony és előrelátó diplomá­ciája szükséges ehhez. Hosz- szú időt vett igénybe, amíg sikerült — legalább is Euró­pában — az összes érdekelt féllel elfogadtatni a fasizmus fölött aratott győzelem ered­ményeként kialakult határo­kat és viszonyokat. A tár­gyalások hosszú korszaltát él­tük át — és éljük ma is —, meggyőződéssel vallva, hogy nincsenek a nemzetközi po­rondon olyan vitás kérdések, amelyeket a fegyverek ere­jével kellene megoldani. A Szovjetunió, Lengyelor­szág és Csehszlovákia tár­gyalásai a nyugatnémet fél­lel, majd a két Németország kapcsolatfelvétele, a Berlin kérdésében született meg­egyezés és végül a helsinki értekezlet tette föl a koronát azokra az erőfeszítésekre, amelyek eredményeként el­mondhatjuk: ma már egy sokkal biztonságosabb Euró­pában élünk, mint a XX. században valaha is éltek. 17 z azonban még koránt­sem az út vége! A szerződések rendszerét, ame­lyek az enyhülést és a biz­tonságot politikai síkon sza­vatolják, ki kell egészíteni olyan katonai intézkedések­kel, amelyek Európát végér­vényesen és visszavonhatat­lanul a béke kontinensévé teszik. És itt korántsem csak Európáról van szó. Hadd em­lékeztessünk rá: innen in­dult az első világháború, s innen az a második is — 37 éve, amelynek végnapjait már a távoli japán városok fölött az atomfegyverek gombafelhője jelezte. Ahogy a béke egy és oszthatatlan, úgy a nemzetközi biztonság ügye is az. Ázsiai biztonsá­gi szerződésre is szükség van, és fegyvermentes öve­zetekre világszerte; újabb és újabb SALT-egyezményekre, s újabb eredményekre a fegyverzet- és csapatcsök­kentési tárgyalásokon, hogy elinduljon, előrehaladjon az általános és teljes leszerelés ügye. Ez lehet az európai és a világbéke legfőbb garan­ciája. ötvenkétmillió halott em­léke figyelmezteti az embe­riséget, fyogy ezt az utat vé­gig kell járni. Veszélyesnek ígérkező tanévnyitás Egyre késik a megállapodás A Washington állambeli Rich­field egyik nagy nukleáris te­lepén robbanás történt, s ez 11 személyt radioaktív suga­rakkal fertőzött meg. Képün­kön: Műszeres ellenőrzés a veszélyeztetett térségben. (Teleíotó: AP—MTI—KS) 9 Nagyon lassan haladnak a tárgyalások Panama és az Egyesült Államok között a csatornára vonatkozó új meg­állapodásról, és ezért az ame­rikai felet terheli a felelősség — jelentette ki Aguilino Boyd, a Panamai Köztársaság külügyminisztere. — Már 12 éve folynak a tár­gyalások a Panama-csatorna kérdéséről az Egyesült Álla­mokkal. Feladatunk Panama területének újraegyesítése, amelyet a csatornaövezet két részre oszt. A miniszter méltatta a pa­namai kérdésben a 85 el nem kötelezett ország, valamint a Szovjetunió által elfoglalt ál­láspont jelentőségét, és rámu­Ciprus Húsz évre (télték Szampszont Nicosiában tegnap húszévi börtönre ítélték Nikosz Szampszont az 1974 júliusában Makariosz ■ elnök elleni meg­hiúsult puccsban játszott sze­repéért. A ciprusi Nemzeti Gárda által — görög tisztek vezetésével — végrehajtott ál­lamcsínyt követően Szamp- szon nyolc napig a szigetor­szág elnökeként működött. A vádlott még a múlt héten elismerte bűnösségét, és nem nyújtott be föllebbezést. tatott: a Szovjetunió, amely síkraszáll a Panama-csatorna kérdésének igazságos rendezé­séért, Panama igaz barátja, s ezt egész politikájával bizo­nyítja. (MTI) Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Moamer El-Kadhafit, a forradalmi parancsnokság ta­nácsa elnökét, Lázár György, a Minisztertanács elnöke pe­dig Abdusszalam Dzsallud miniszterelnököt — a Líbiai Arab Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. A Luteránus Világszövetség Vorster dél-afrikai miniszter- elnökhöz intézett — Genfben közzétett — nyílt levelében felszólította a dél-afrikai rezsi­met, hogy vessen véget a bennszülött lakosság tömeges lemészárlásának és az elnyo­másnak. A spanyol repülőtéri alkal­mazottak úgy döntöttek, hogy folytatják 17 napja tartó túl­buzgósági sztrájkjukat. A sztrájk eddig is nagy fennaka­dásokat okozott Nyugat-Euró- pa légiközlekedésében. Veszélyesnek ígérkezik tanévnyitás Belgiumban: kormánynak a tanügyi költ­ségvetést csökkentő új ren­delkezései miatt mind a pe- I dagógusok, mind a diákok A tiltakozások tovább foly­tatódnak Uj-Zéland kikötői­ben a Truxton amerikai atommeghajtású rakétacirká­ló ott-tartózkodása ellen. Wellington dokkmunkásai sztrájkba léptek. Mühlhaussenben tegnap be­fejezte munkáját a 26. Pug- wash-konferencia. A tanács­kozáson 30 ország neves tudó­sai tanácskoztak a leszerelés­sel és a biztonsággal összefüg­gő kérdésekről. Aláírták Moszkvában a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság 1976- ra szóló kulturális és tudomá­nyos együttműködési tervét Tel Aviv és a dél-afrikai fajüldöző kormány kapcsolatai tovább szilárdultak az idén. Izrael nagy érdeklődést tanú­sít Dél-Arfika hadászati nyersanyagai, mindenekelőtt az urán iránt sztrájkkal fenyegetőznek. A szeptember 1-vel életbe lépő intézkedések közül a vita központjában most a tanító- és gyógypedagógus-képző in­tézetekben bevezetett felvé­teli korlátozás áll: a kor­mány általában 40 százalék­kal csökkentette a fölvehető diákok számát, arra hivat­kozva, hogy a pedagógusok körében máris nagy a mun­kanélküliség, sőt az iskolás­korúak számának csökkenése miatt újabb elbocsátásokra is sor kerülhet. Több más kormányintéz­kedés is heves vita tárgya. A szülők szervezetei tilta­koznak amiatt, hogy csök­kentik, vagy teljesen meg­szüntetik az iskolai sport-, illetve a diákok különböző szabadidő-foglalkozásainak támogatását és hogy fölemel­ték az initemátusi díjakat. A felháborodásra jellemző: a kormánykoalíció egyik be­folyásos pártja, a Flamamd Keresztény Párt — ennek tagja maga Tindemans mi­niszterelnök is — hivatalo­san felszólította a kormányt az intézkedések visszavoná­sára. A párt követeli, hogy az oktatásügyi kiadások csökkentését a törvényhozás, illetve az érdekelt félek be­vonásával megtartott tanács­kozás útján oldják aa^ V r ■.< , tr ■ jr HÍREK A VILÁGBÓL Sztrájkkal fenyegetőznek Belgiumban a tanárok és a diákok a a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents