Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-11 / 189. szám

„Kajszieső” hull a fáról tájékoztatott a gazdaság ter­melési igazga­tóhelyettese, Sebestyén Sán­dor. — Évente harminc­negyven hek­táron cserél­jük fel a régi fákat új cse­metékre. Most ötszáz fiatal Könnyű munka a baradkválogatás. Évről évre ismétlődő kép a Egyetemről, Siófoki Állami Gazdaságban: gyümölccsel megrakott jár­művek indulnak a vasútállo­másra, a konzervgyárba, a boltokba vagy az átvevőhe­lyekre. Szükség van rá min­denütt, itthon és külföldön is várják a szállítmányokat. Jól fizetett az őszi- és kajsziba­rack. Az utóbbinak befejező­dött a szedése, az előbbi vi­szont még javában tart, s bő­ven ad munkát az ország kü­lönböző részéből összegyűlt mintegy félezer fiatalnak. Sze­dik, válogatják és csomagol­ják az őszibarackot. — Száznyolcvan hektárról kell leszednünk a termést, száz hektár őszibarackosunk még ezután fordul termőre — dolgozik ná­lunk, ebből kétszázan a KISZ-tábor la­kói, a többiek szerződés alap­ján foglalkoz­tatott diákok. Vannak itt a Gödöllői Ag­rártudományi a Kertészeti Egyetemről, s az ezeknél az intézményeknél tanulmány­úton levő külföldi diákok. Ott vannak a szedők között a Szellőzőművek és egy szabol­csi termelőszövetkezet KISZ- esei is. Valamennyiket a gazdaság szállásolta el, erre a célra kibérelték az enyingi gimná­zium kollégiumát. Megtudtuk, hogy a tanévkezdést követően is munkát adnak félezer fia­talnak: szerződésük van kü­lönböző iskolákkal, s október közepéig foglalkoztatják a diá­kokat. Minthogy akkorra az enyingi kollégium benépesül, az elhelyezést az őszre elké­szülő, saját barakkjukban biz­tosítják. A kajszibarackszürethez ép­pen akkor érkeztünk, amikor az utolsó fákról rázta le a termést a Balatonboglári Ál­lami Gazdaságtól bérelt gép: így takarították be az utolsó tízvagonnyd gyümölcsöt. — Ötvennyolc hektáron te­rem a kajszi. Negyvenegy va­gonnal adott ez a terület. Tíz- vagonnyit küldtünk étkezésre, ennyit a Nagyatádi Konzerv­gyárba, s mintegy húsz va­gonnal a saját konzervüze­münkbe. Mennyiségben elér­tük a hektáronként tervezett átlagot, bevételben azonban lemaradtunk 600 ezer forint­tal. Ezt a kiesést nemcsak el­lensúlyozza, de jócskán meg is haladja az őszibarackért kapott és ezután várható be­vétel — mondta az igazgató- helyettes. «-Megtermett« őszibaracko-1 kát raktak ládákba a lányok. Pontosan és gondosan végez­ték munkájukat, hiszen bolt­jainkban a vevő, s itt, a hely­színen »meózó« külföldi átve­vő egyaránt szép és jó porté­kát vár a pénzéért. Az utóbbi hetekben napi 6—8 vagon őszi­barackot indítottak útnak a gazdaságból, s a tervezett 150 vagonból eddig százzal már elszállítottak. További 60—70 vagonra van még kilátás. Negyven vagonnal ment kül­földre — főképp a szocialista országokba —, ugyanennyi a saját konzervüzemükbe feldol­gozásra, a többit pedig belföl­di fogyasztásra szállították (szerződésük van a Somogy megyei MÉK-kel). Exportra az őszibarackból is sok megy: erre szánják a még fákon le­vő termés 60 százalékát. Eb­ből a gyümölcsből a tervezett 19,5 millió forint bevétel he­Munkában a kajszirázó gép. HELYZETKÉP II távbeszélő-hálózat Megrándult Bánsági Ist­vánnak, a Somogy megyei Távközlési Üzem vezetőjének az arca, amikor a Kaposvári Városi Tanács vb-ülésén meg­kérdezték tőle: vajon cse­rélne-e a lakáshivatal veze­tőjével? Tény ugyanis, hogy a meglevő keveset mindenki megelégedésére elosztani sem a lakáshivatalban, sem pedig a távközlési üzemben nem le­het jól. S úgy tűnik, Kapos­váron még mindig a lakások elosztása könnyebb. A város­ban ugyanis a távbeszélő fő­központ befogadóképessége 4400 vonal, s a foglaltság je­lenleg 4200. Tehát mindössze 200 szabad vonala van a távközlési üzemnek. Ezzel szemben 2500-an várakoznak telefonra Kaposváron. A for­galmi főközpontok legkedve­zőbb leterheltsége szakértők szerint általában 75—80 szá­zalék. Az eddig ismertetett számokból kiderül, ezen már jóval túl vannak. A főköz­pont 40 darab, egyenként 100-as kapacitású mezőjéből mindössze hatnak a gépei dolgoznak az előírásos érték­ben. A többi forgalma jóval a méretezett kapacitás fölött van. Ez sok meddő hívással, fölösleges várakozással, gya­kori »foglalt« jelzéssel jár. Kevéssé vigasztaló, hogy nem jobb a helyzet országo­san sem. A legfrissebb számí­tások szerint ez a viszonyla­gos lemaradás, mely a hazai telefonhálózat fejlesztésében az állami beruházási alap­jaink egyéb sürgős igénybe­vétele miatt az utóbbi évti­zedekben előállt, többek kö­zött azzal a következménnyel járt, hogy évi kétmilliárd percre becsülhető a helyi és helyközi távbeszélő-forga­lomban az átlagos várakozási idő. Évi kétmilliárd perc — ez körülbelül 16 ezer dolgozó teljes évi munkaideje. E tete­mes várakozási idő bér- és rezsiköltségét a közgazdászok nemzeti jövedelmünk csaknem egy százalékának megfelelő összegre becsülik. Kaposváron tervbe vették a távbeszélő-hálózat erőteljes fejlesztését. A jelenlegi, rend­szertechnikai okok miatt nem bővíthető központ helyett új, crossbar rendszerű állomás létesül. Ehhez egy műszaki célépület is kell, tervezésé máris megkezdődött. Az új távbeszélő-rendszer várha­tóan megoldja majd a jelen­legi feszültségeket. Leendő kapacitását még nem hatá­rozták meg — s ez nem is olyan egyszerű feladat. A táv­beszélőüzemnél tudják, hogy a jelenleg nyilvántartott igé­nyeknél sokkal többen sze­retnének telefont, de mivel közismert, hogy nehéz hoz­zájutni, be sem adják kérel­müket. Pedig a leendő ka­posvári központ nagyságát jó­részt a nyilvántartott igények alapján tervezik meg. Az új központ 1985 előtt semmiképpen sem készül el. Eszerint tíz évig semmi sem változik Kaposváron? Marad a sok meddő hívás és vára­kozás? A távbeszélőüzemben keresik azokat a kiskapukat, amelyeken átjutva a gondok enyhíthetők. Így például föl­vetődött egy 1000-es kapaci­tású, átmeneti, úgynevezett konténerközpont fölállításá­nak a terve. Rendkívül kí­vánatos volna, hogy az egyes vállalatoknál is csökkentséK a főállomások számát, s kap­csolják azokat a vállalati al­központokra. A posta tapasz­talatai szerint ezek a fővona­lak nagyrészt kihasználatla­nok — sok helyen tényleges szerepükön felül státust, po­zíciót jelölnek — ugyanakkor vonalat kötnek le. E kényszerhelyzetben jelen­tősen megnő a nyilvános ál­lomások szerepe. Jelenleg ösz- szesen 15 utcai, 9 belsőtéri, 29 előfizetői és 7 külterületi nyilvános távbeszélő üzemel a városban. Az utcai telefo­nok állapota gyakran elszo­morító. Törött üvegek, csonka berendezések, összetépett te­lefonkönyvek jelzik ez új ke­letű városi barbárság tombó- lását. A berendezések speciá­lis alkatrészeinek pótlása, a megrongált fülkék javítása nagy összegbe kerül. Volt olyan félév is, amikor erre 40—50 ezer forintot fordított a távközlési üzem. Ebben a helyzetben — mint a vb-ülésen is elhang­zott — fokozni kell a nyilvá­nos állomások védettségét. Erre legalkalmasabbnak az előfizetői nyilvános állomások látszanak. Házmesterek és más előfizetők — ha vállal­ják, hogy . a készüléket bárki használhatja — telefont kap­nak, s akkor az állomás vé­delmét is biztosítani lehet. Cs. T. veil' ii,u milliói Varricik, to— hát lesz honnan pótolni a kaj­szinál mutatkozó kiesést. A korábbi szedésű ősziba­rack egy része nem volt al­kalmas exportra, mert nemér­te el a kívánt nagyságot, ezért a gazdaság konzervüzeme lett a »végállomás«. — Évente 300 vagomnyi anyagot tartósítunk. Savanyí­tunk, befőttet készítünk, az őszi- és kajszibarackból gyü­mölcsvelőt állítunk elő. Július­ban, augusztusban és szep­temberben három műszakban megy a munka. A töltőcsarnok mellett ba- rackibefőttek üvegtomya je­lezte: gyűlik az elszállításra váró kompót. Saját konzerv­üzemükben dolgozzák fel a hét elején szedett paradicso­mot. Üzemi kertészetük ter- melvényelből, vegyes savanyú­ságot állítanak elő. Most még a- gyümölcs érése határozza meg a tennivalókat, a jövő héten azonban már a kertészetben is megsokasodnak a muníkák: hozzáfognak a zöldség betakarításához. Hern esz Ferenc A kísérletek után forgalomban Új cukorgyári tehéntakarmány Cipőbörze Budapesten Cipőbörze kezdődött tegnap a Duna Cipőgyár újpesti kul- túrházában, a Magyar Divat- intézet szervezésében. A szep­tember 14-ig tartó börzén hét nagy állami cipőgyár, négy tanácsi cipőgyártó vállalat és lsekről. 12 szövetkezet több száz mo­dellből álló kollekciót mutat be a kereskedelemnek. A szakemberek máris tárgyalá­sokat kezdtek a jövő év el­ső felére szóló megrendelé­Megyénkben az elmúlt években csökkent a tejterme­lés. A kedvezőtlen jelenség­nek több oka van, a legdön­tőbb a nem megfelelő takar­mányozás. A jelenlegi lehe­tőségek között nagyüzemeink nem tudják biztosítani az ál­landó minőségű, a tehén bio­lógiai igényeihez igazodó ta­karmányellátást. A Kaposvári Cukorgyár urebetinüzeme ezt a gondot igyekezett megszüntetni azzal, hogy ez év áprilisától beve­zette a tehénbetin gyártását. A sertések részére készített urebetinhez hasonlóan ez a táp is a cukorgyári mellék- termékek hasznosításán alap­szik, melaszt, száraz szeletet és kiegészítő anyagokat tar­talmaz. Mivel daraszerű ta­karmány, zsákokban forgal­mazható, könnyen kezelhető. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság tátojn- pusztai tehenészetében vizs­gázott az új takarmány; ápri­lis elsejétől tömegtakarmány- ba keverve itt kezdték etetni a tehénbetint. A tapasztalat figyelemre méltó: a napi tej­hozam tehenenként két liter­rel emelkedett és azóta ál­landósult. A telepen a tehén­betin etetése óta a havi tej­többlet 20—30 ezer liter, ugyanakkor a literenkénti ta- karmányköltség 0,5 forinttal csökkent. A következő hónapban, májusban a gazdaság toldi- pusztai ötszázas tehenészeté­ben is bevezették a tehén­betin etetését. Az első kísér­lettel azonos tapasztalatokat szereztek: emelkedett és ál­landósult a magasabb tejter­melés, és csökkent a takar­mányozási költség. A jó pél­da nyomán két megyén kívüli és a somogysárdi termelőszö­vetkezet is rátért az új ta­karmány etetésére, itt két-két és fél literrel nőtt a tehenen- kénti napi tejhozam. A cukorgyár augusztus ele­jéig összesen hetven vagon tehénbetint forgalmazott. A felhasználók köre a Kutasi Állami Gazdasággal és a to- ponár—zi mányi tsz-szel to­vább szélesedett. A gyár je­lenleg háromezer tehén takar­mányozásához ad tehénbetint. A tervek szerint jövőre hat­száz vagon tápot gyártanak a nagyüzemi tehenészetek ré­szér«, I Elrettentő | ármint a valóság. »Olimpiai aranyérmet« nyertünk a szocialista országok között. A világ ranglistáján »csak« az ezüstérem a miénk. Az alkoholfogyasztás­ban. Tüdőbaj helyett alkoholizmus. Ez is népbetegség. Szedi az áldozatait. A világon csak a svédek előznek meg .minket Nincs ok a büszkeségre. Fogyasztásunkat 100 százalékos al­koholra átszámítva évente 11 litert nyelünk le Magyaror­szágon. A csecsemőket is beleszámítva, pedig Sic még szere­tik a tejet. Hazánk lakód évente 450 vagonnyi szeszes itallal »öblögetnek«. A »fejlődés« meghökkentő: 1958-ban még hu­szadikak voltunk a világranglistán. Most a másodikak. Agy­sorvasztó helyezés! Egy fiatal — kissé megszeppenve — a következő kér­déssel állt elő: »Mennyi az a mennyiség, amelyet károsodás nélkül megihat az ember?« Tehát iszik. A felvilágosítás azonban hatott rá, megijedt. A válasz egyszerű. Nincs ilyen mennyiség. Jó hatású alkohol minőségben és mennyiségben sem létezik. Az alkoholfogyasztás betegség. Kialakulása ál­talában a serdülőkorban kezdődik. Ezért hallatlan jelentő­ségű, hogy az ifjúságot »szállta meg« a megyei tanács egész­ségnevelési csoportja, a Vöröskereszt, az alkoholizmus elleni bizottság, s az értő szakemberek sora. Ezért utaztam nem­régiben BaJatonfenyvesre dr. Kopa János ideggyógyász fő­orvossal, a megyei kórház igazgatóhelyettesével a KISZ ve­zetőképző táborába. Az alkoholizmusról, annak testet, szel­lemet károsító, közérzetet és családi kapcsolatokat szaggató, agyat sorvasztó hatásáról hallottak és beszéltek a fiatalok. Rajtuk a világ szeme. Miért? Az alkoholizmus fő oka a tár­sadalmi szokás. Kik rombolhatnának butító hagyományokat, ha nem a fiatalok? Előre megfontolt szándékkal azzal léptük át a tábor kapuját, hogy »bemelegítöként« kérünk egy pohár konyakot a büfében. Azt mondták, nincs, legföljebb cseresznyepálin­kával tudnak szolgálni. Később, amikor az előadás után személyes tapasztalatokra áhítva beléptünk a büfébe, kide­rült: égetett szesz nem kapható. Már két hete(!) megszün­tették a pálinka árusítását. Ügy látszik, készültek a felvilá­gosító előadásra. Bor van a büfében — nagy választékban — és sör is, természetesen. Narancsszörpöt ittunk, melegen, Nem sokan keresik, miért hű temek? Az alkohol idegméreg. Hallgattuk az előadást. A fiatalok többsége figyelmesen, kissé megszeppenve, néhányan össze­mosolyogva. Mert o’yan »jópofa« dolog lehet, amikor valaki úgy érzi, állatok mászkálnak a testén... Pedig nem itt kez­dődik. Az alkohol mindenekelőtt a központi idegrendszert támadja meg. Igaz, gátlásokat is old, látszólag hangulatra serkent. Meddig? És vajon ez a normális állapot? Buzgón jegyeztem a főorvos minden szavát. Megfontoltan beszélt,- ezernyi tapasztalattal a tarsolyában. Nem akart ijesztgetni. »Csak« a tényeket sorolta, »csak« a következményekkel el­rettentő példáit rakta egymás mellé. Tudományos megala­pozottsággal, hivatástudattal. Legszívesebben leírnám min­den gondolatát. Mert nem ötven és nem száz, nem ezer és nem tízezer fiatal és felnőtt kell, hogy megrendüljön sza­vai nyomán. Magyarországon minden család évente 2400 forintot költ alkoholra. Többet, mint tejre, gyümölcsre és zöldségfélére. Ném a nyomor — mint a tüdőbajt —, s nem a jólét idézi elő önpusztító cselekedetünket. A szokás hatalma. De mi­féle hatalom az, amely dülöngélésre kényszeríti az okos, gondolkodó és érző, ^Tündémképpen, jobb sorsra érdemes embert? F olyamatokról hallottunk. Arról, hogy agytörzs! zavar keletkezik, hogy rendezetlenné válik a mozgás; tán- torgás és tudatzavar lép föl; összeférhetetlenség és kóros részegségi állapot, amikor már senki sem ura csele­kedeteinek. Példát? Az orvos mondta; egy alapvetően jó, természetű fiú megölte az édesanyját. Fölmentették, mert kiderült: kóros részegség állapotában volt. Később önmaga vetett véget az életének, mert szörnyű tettét, a lelkiismereti terhet nem tudta elviselni. Iszonyú tanulság. Az idegek mérgezése agysorvadáshoz vezet, a szesz az agysejtek egyharmadát is képes megölni. Soroljam a követ­kezményeket? Elbutulás, érzékzavar, zsibbadásérzés, a gyo­mor nyálkahártyájának korosodása, szívizom-elégtelenség, májzsugorodás —, hogy ne csak az idegrendszer pusztulására gondoljunk. S azután ijesztő rémlátomások színben és tér­ben; tapintási érzékcsalódás, hallási hallueinációk. Félelem, remegés, rettegéses tudatzavar — zárt osztály —, s az ese­tele 30 százaléka halál. Az elmebetegek egyharmada alkoho­lista volt, betegségük gyógyíthatatlan. Egy fiú íölnevetett, amikor a testen mászkáló, képzelt állatokról hallott. Az orvos hozzá fordult? Mi az édesapja? Asztalos. Mennyit keres? Kétezer-ötszázat. Az 30 000 forint egy évben. »Az édesapja egy évig dolgozik, és nem lenne képes keresetéből eltartani egy alkoholistát! Egy ilyen em­ber eltartása 38 000 forint egy évben!« A fiú megszeppen, hallgat. így már érti. És kezdi komolyabban vermi az orvos szavát. S a társadalmi hatás? Munkamorál? Családi béke? Baleset? Bűnözés? A bűncselekmények 28—30 százalékát alkoholos állapotban követik el. Tavaly 779 »alkoholos« bűn- cselekmény volt Somogybán. Elkövetőik közül 365-en har­minc éven aluli fiatalok! A közlekedési bűncselekmény volt a legtöbb: 201 fiatalé — egy év alatt. Nem sorolom az erő­szak, a betöréses lopás, a testi sértés, a garázdaság szám­adatait. Meghökkentőek. Mögöttük a személyiség, a becsület kifacsarója: az alkohol... Az alkoholizmus a társadalmi szokásokban gyökerezik. Miért »keii« pálinkával kezdeni a napot? Miért konyak az élői tál, s miért nem más? Két ember találkozik? Mit iszol? — ez az első kérdés. Örömében, bánatában miért iszik szeszt az értelmes életre hivatott ember? Mert így szokás. Egy föl­mérés szerint a fiúk 72, a lányok 43 százaléka fogyaszt sze­szes italt. Ezt látják a felnőttektől? Miért ne lehetnének okosak, előrelátók és erősebbek, mint ők? A közvélemény­kutatás »eredménye« ijesztő. Érettségizett fiataloktól kér­dezték: szerintük megengedhető-e a rendszeres alkoholfo­gyasztás? Harminckilenc százalékuk igennel válaszolt, s csak tíz százalékuk nemmel, ötvenegy százalékuk egysze­rűen nem tartotta válaszra méltónak a kérdéstü). Látják a jövőt? E lrettentő találkozás az alkoholizmussal. Hogy a szesz nemcsak élvezeti cikk, hanem állami bevételi is? Kit érdekel, ha a legfőbb termelőerő, az ember iwlik semmivé, ronccsá és bábává általa? Ha rajtam állna, talán nem is a jogi ismeretterjesztéssel; az elvonókúrával, a tör­vénnyel, Nagyfa »ijesztő« példájával kötném össze az ifjú­ság körében terjedő, hasznos és nélkülözhetetlen, szinte már az utolsó órában izmosodó alkoholellenes felvilágosítást. In­kább az értelmes élet szépségével, a táplálkozáskultúra ter­jesztésével. Ha ilyen iszonyú roncsolást végez az alkohol az egyénben, a társadalomban, akkor miért nem azt állítjuk szemben vele, ami az egészséges, kiegyensúlyozott és hosszú élet feltétele? A józan ész a nemzetet pusztító társadalmi szokás le­gyűrésére szólít; ehhez kell, hogy egyre több szakember, hi- vatott »-gátépítőm álljon csatasorba. Jávori Bé&

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents