Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-29 / 204. szám
Házakkal illusztrált falutörténet Felelősségünk a jövőért Százötven-kétszáz évről tanúskodnak Somogy kisebb falvainak házai. Olykor gyökeresen távoli életformákat kapcsolnak össze lakóhelyként, szociográfusi meghatározással »alvóhelyként«: fedelet adva a paraszti létet élőknek, a vegyes foglalkozású és az ipari rr unkahelyekre ingázó családoknak. Múlt, jelen, jövő együtt a faluképalakító házakban. Megörökítjük a »volt« és a »van« állapotát. S milyen lesz a jövő? Színhelyünk Zala. a Tab melletti 438 lakosú falu. Zsúpos tető, fehér falak Talán százötven évet is őriz az öreg épület, a Zrínyi utca 10. számú. Vakító fehérre meszelt homlokzatának két sötét padláslyuka van a szelemen alatt; erre a középgeren- dára illeszkedik rendben a többi, megtartva a zsúp lazuló sűrűjét. Apró szobaablak rejtőzik a hajdani virágoskert most virág nélküli zöldje mögé. Hosszú, nyújtózni látszó épület ez, utolsó a maga nemében Zala faluban. A mellette állót már félig lebontották. Major Erzsi néni házából az udvarra nyílnak az ajtók, szép sorjában, s véletlenül sincs egymásba nyíló helyiség. »Értelme« volt ennek régen, megmagyarázható oka. Az. első ajtó ugyanis Zalában az első szobáé volt, ezt másutt tisztaszobának nevezik. Csak nagy ünnepkor használta a család, a születés és a házat, szerszámokkal, kévékkel. Az épülettel párhuzamosan ólak állnak sorfalat. Erzsi néni egyedül van, mint az éjfél utáni egy óra. A szarufához csatlakozó gerendák fecske fészkei jelkép- szerűen üresek. * „Hajlott” ház Rögtön a 10-es épület melletti telken laknak Kovácsék. Hajdanvolt szegényparaszt okból — nadrágszíj parcellán görbedők, negyedest vállalók — gazdává, szövetkezel i taggá »előlépett« emberek a szülők, immár nyugdíjban. Három lányukból kettő üzemi munkás. Az ötvenes évek derekán lebontották a régit, s új házat emeltek: ahogy mondják, »haj tot tat«, melyet a szakmában hajlítottnak szokás emlegetni. L-a lakú épület, két — utcafrontos — ablakkal, két szoba nyit általuk a világra. Az ajtó az utcáról nem látható, mondhatni el van rejtve a kíváncsi szemek elől. Konyhára tárul, a konyhából pádig két egymás melletti ajtó a két szobáira. Ez a »szabály«, így tartják ezt nyilván a falutörténészek. Gázpalack a konyhában — sokat mond ez is. Már f ’’ 1972-es összeírás 63 gázpalackot talált itt, s azóta nőtt a számuk. A két szobaajtó két világot rejt. Az egyikben a szülők élnek otthon segítő lányukkal. A berendezés hagyományos, régi — olyan, mint a A múltőrző ház. halál piros és fekete eseménye is ide kötődött. A vendég — megbecsülés volt ebben — alvóhelyéül is ez szolgált: elkülönítette vendéglátóitól. Szürke hétköznapokon üresen állt, a padlattól a mennyezetig »díszben«. Major néni első szobája ma is így áll, csak az enyészet hagyta a nyomát rajta. A tornácon továbblépve — itt pitarnak mondják — a vendéig a szarufa és az oszlopok alatt a konyha alul é6 fölül más-más releszű ajtajához ér. Szabad tűzhely, a füst egy keskemyedő nyíláson át jut a kéménybe; több emberöltő rakódott a falakra és légneműből keménnyé szurto- sodott. Kaszli és egyre ritkábban látható sarokpad: hajdanában körbeülte az asztalit a család. A következő ajtó a valódi szcubába nyílik: ebben lakott egykor a család. A mestergerenda most már csak fél- erővel tartja a többit. A szobaablak, majd újabb ajtó: kamrahelyiség. S az utolsó: a padlásfeljárat. Hajdanában az istállóval folytatódjak ezek az épületek, ehhez csatlakoz tak az ólak. Major Erzsi né- nénknél félpajta támasztja a szomszédban —, de jó állapotban. A másik szobában a két, Tabra járó, üzemben dolgozó lány lakik. Ide csak papucsban vagy mezítláb szabad belépni. Üj bútor, televízió, rádió, süppedős szőnyek, könyvek, sztráfotók harmonizálnak. Igazi padló, és valódi piktor festette falak. A tégla L 'másik szárát a kamra, az udvar felé nyitott nyári konyha, az ezt folytató istálló és a szín képezi. Az istállóban két szarvasmarha, nagy szemű boci. — Az ember kis tejpénzhez jut általuk. Na meg nagyhoz, amikor leadja őket — így Kovács Pál. — Mindig volt jószág, s mindig lesz, amíg élünk. A lányok is akarják. — És ha »kiröpül« Juliska meg Teri? — Ha a jószágot elhagyják, szegények lesznek. A majdani vőlegény nem akar istállóba lépni? Hát boxos cipőben jár! Két életforma egy fedél alatt. Okos jövő? Kevés új ház épül itt: s többség a központot, Tabot választja, mások a Balaton- partot. A zalaiak csak két- harosn, mostanában épült Sátortetős épül. FELHÍVÁS Az Oktatási Igazgatóság felhívja hallgatói figyelmét, hogy az oktatás az alább közölt időben és helyen lesz: 3 éves általános tagozat (Kaposvár): I. évfolyam: szept. 6-án 16 órakor. II. évfolyam: szept. 7-én 17 órakor. III. évfolyam: szept. 9-én 17 órakor. (Mindhárom évfolyam előadása Kaposvár, Beloiannisz u. 18. sz. alatt lesz.) Szakosító tagozatok (Kaposvár) : Filozófia I. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 8. sz. Filozófia II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 8. ,sz. Etika II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Tanítóképző Főiskola. Közművelődés II. évfolyam, szept. 10-én 16 órakor, Tanítóképző Főiskola. Politikai Gazdaságtan. I. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 14. sz. II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Beloiannisz u. 18. sz. Gazdaságpolitika II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 14. sz. Magyar munkásmozgalom I. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 8. sz. Nemzetközi munkásmozgalom II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Járási Hivatal. Pártépítés II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Bajcsy- Zs. u. 1/c. Kiegészítő: Filozófia: szept. 15-én 8 órakor, Lenin u. 14. 6Z. Politikai gazdaságtan: szept. 15-én 8 órakor, Németh István fasor 20. sz., SOMBER. Munkásmozgalom: szept. 15-én 8 órakor, Beloiannisz u. 18. sz. Speciális kollégium: Gazdaságpolitika: szept. 8-án 8 órakor, Németh István fasor 20. sz., SOMBER. Vezetési ismeretek: szept. ,0-én 8 órakor, Bajesy-Zs. u. l/c. Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága vagy épülő házat tudnak ösz- szeszámolni. Varga Imre és Farkas Istvánná még vakolatruhátlan otthona egymás mellett áll, nem messze a múzeummá alakított Zichy-kú- riától. Vargáék már bent laknak, Farkasné háza még épüL Sátortetős épület, négyzet alaprajzú ház. A haliból nyílik minden ajtó: három szobáé, fürdőszobáé, WC-é, padlásfeljáróé. A ház mögött a múlt: a zsúpos épület maradványa, gazdasági célokra. A sátortetős házak jelentik az okos jövőt? A szakirodalom szerint nem. Stílusukban a századfordulón épült polgárházakat idézik, nem őrzik a hagyományt, s egyhangúvá teszik a faluképet. Dr. Körmendi Klá~ ra A falusi ház és környéke című tanulmányából idézek: »Az újonnan alkalmazott, négyzetes alaprajzú, szabadon álló, sátortetős épület befejezett egységnek tekinthető, minden további bővítése ... toldalék jellegű.« Esztétikai kifogás, amelyhez a racionalitás évei is csatlakoznak. Az, hogy funkciótlan a hall. Hogy már nem a padláson tárolják a terményt, s így a tetőtér kihasználatlan. A legtöbb helyen parányi a für- dősíoba is, hoktt ez az egészségügyi kultúra mai irányzatával ellentétes. És folytathatnánk. Felelősségünk és feladataink nagyok: a hagyományt mérető, de mai követeimé^ nyéknek stílusban és gyakorlatilag is jobban megfelelő épületek alakítsák a jövő faluképét! Leskó László Szeberényi Lehel| "YrjéTÍ leréza fölkattintotta a villanyt A szemek vaksin nu- nyorogtak, s a lányok mozgolódni kezdtek. De Herminka mindezzel nem törődött. — Lidi sohase oda nem mehette — csipogott. — Valaki bátor kihoz neki katona, szegény feje megnyugod ... Lonci a beszélő töppedt, aszaltszilvaíejében gyönyörködött: a babicska sóhajtott sárgán, kopáran, kiugró állán két, fénybe mártott szőrszál mozgott. Teréza a bort csobogtat- ta, míg Marisa ide-oda ingott a széken, és reménytelennek tartotta a dolgot. — Ki oda ugyan menne utána ... Kinek van bátorság?! Nagyokat sóhajtottak erre, s a friss bor kellemes hűvösségét ízlelgette nyelvük. Bizony, nem jutott eszükbe senki. Lonci régen forgatott egy kérdést, most előjött vele. De előbb Anyicskára kacsintott. — Aztán ha az a katona annyi embert megtámadott... — szép szeme hamisan összeszűkült —, hogy lehet, hogy egyet sem ölt meg... a Lidi óta? Az asszonyok némileg bárgyún nézték Loncira, borviráPárbeszéd a boltokkal Nem htsaem,hogy módszeremet egy szociológus tudományosnak nevezné. Valóban, először csak »játékból« ütöttem agyon az időt vele. Ma már az első dolgom, hogy — bárhol is járok — »felderítsem« az üzleteket. Ha egy emberrel sem tudnék beszélni, a bolt akkor is elárul mindent — lehet, hogy csak nekem rémlik így — a községről. Mikszáth Kálmán kedves regényében ír a falu szatócsáról, és arról: ahol nem volt vegyeskereskedő, oda sürgősen csábítottak egyet, mert az rangot adott. Nem is falu, ahol nincs. Ma már mosolygunk ezen. De az akkori van — nincs alapú ítéletből mára is megmaradt valami, csak oda kell figyelni. A »van« már természetes. De mit árusítanak? És hogyan? Első szempont: a boltban körülnézve föl lehet becsülni, hány lakosú a község. Az adatot persze ellenőrizni kell, de — büszke vagyok rá — ritkán tévedek. Ha az én adatom sokkal kisebb, mint a valódi, a bolt »elmondja« az első szavakat: az emberek, akik itt élnek, elégedetlenek az ellátással. Ritkán tévedek, ezt állítottam. Mégis előfordul az előbbi eset. Az igazolás: egy néni elpanaszolja. »Kedveském, a múlt héten is Kaposváron voltam, most is oda megyek vásárolni. Így minden drágább az oda-vissza buszjeggyel. Két évvel ezelőtt többször melléfogtam. Én voltam gyakorlatlanabb? Vagy javult az ellátás? A bolt általában ugyanaz: polcok, pultok, s rajtuk az áru. Ha mellettük is van, mégpedig nem kevés, a oolt újra szól: — Két éve még elég volt ennyi polc, ekkora bolt. Most US gy a zsúfoltság. Egyre többször »hallok« ilyent. A régebbi több »tévedés« nem gyakorlatlanság volt. Azóta jobb lett a »kínálat«. Az igazolás: városi ember mondja. »Tudja, lassan megfordul a kocka. Én Kaposvárról sokszor kijárok vidékre vásárolni«. Ha az én adatom sokkal nagyobb, mint a valódi, a bőit akkor is »rámszól«: bele vagyok. Az itteni emberek még nem szoktak hozzá ehhez. Nem kell nekik a jobb. Súlyos ítélet egy községről. Még ez is előfordul. De két éve több faluban volt »álló« áru. Igazolás az elsőhöz: a pedagógus kesereg. »Sok gyerek nem mosakszik rendesen. A fogmosással sok baj van. (A boltban: Vademecum, Ko- loderma, Fluorita, Gibbs...) Igazolás a két évhez: »Mama! Most azt a szappant meg fogkrémet, amit a tv-ben láttunk ... Lányok, valaki hozzon ki a raktárból piperét, mert úgy viszik, mint a cukrot!« ra is. A bolt így mást mond: az itteniek nem mennek a városba. És nézzen be a házakba, nemcsak a nyugati lapok hirdetéseiben talál olyan szép fürdőszobákat meg mindenféle -kencét«. Második szempont: ismerem a lakosság számát. »Kikalkuláltam« a két év fejlődését Az átlagszint javult. Emberiesés: ki mihez nyúl először, rent néz meg, hogyan válogat Mit válogattak már ki? Van mindenféle fogkrém. De melyik fogy? A legolcsóbb? A drágább, ami — szerintem — jobb? A bolt szól: lám, ez toronyban áll, abból alig van már egy-kettő. De a szappan meg az üvegpohár is így »beszél«. Kétágú -szólás«. A csúf pohárból nem győzik az utánrendelést, a Brixol (megint csak szerintem ócska) elfogyott. Lux szappan keilene, mert azt keresik. A lengyel WC-illatosítóból az utolsó darab van itt. Hol vagyunk már attól, hogy a Lux szappan sikk, előkelőség? Egyszerűen: jó szappan. A bolt második »elbeszéléséből« hallok többet. Két éve még... Igazolás: két bácsi párbeszéde. — Az unokám dolgozik; én járok bevásárolni. De mindig veszekszünk. Én nem tudom, miért nem jó neki, amit veszek. Az én időmben még csak szatócs volt... — M* már túl vagyunk ezen. Mindent fölír. Ki sem tudom mondani a nevüket, olyanokat veszek. Még a körömkefe se lehet fából.... Puhok, »gondolák« — így hívjak az önkiszolgálóban — telnek, üresednek. A bolt beszél a községről és a lakóiról. Hogyan nőnek az igények, milyen a kulturáltság? (És még npm beszéltem az úgynevezett kultúrcikkboltokról, mert végtelen lenne a sor. Több könyv, jobb könyv, s egyre több helyen jelenik meg a hanglemez.) A jó kereskedő el tudja adni az áruját. Csakhogy ez ma már nem elég. A jó kereskedő ellátja az embereket, és... Az igazi kereskedő a kulturáltság elősegítője is. Árukínálattal is lehet agitálni, életszínvonalat alakítani. A bolt beszél: nem baj, ha egyelőre nyakunkon marad az, amit itt még »luxus« tartani. Sokat látják, s előbb-utóbb megveszik. És rászoknak. Igazolás: 35 éves asszony ■szavai. — Két éve meg nem vet- lem volna. Drága most is, de nem tudok »leszokni« róla. Olyan jó illata lesz tőle az embernek. A boltok beszélnek. Néha egyszerűen, egy pillanat alatt kiderül a községről sok minden. Néha jobban kell figyelni, De akkor is árulkodik az áru. Igazo'ás: ha egy ember lakásában könyvet látsz, nem biztos, hogy olvas. De ahol nincs könyv, ott biztosan nem olvasnak. luthár Féíet A nagyobb, vélt adat már szól — a kisebb község javágos képpel. Tán föl se fogták a kérdés értelmét. Lonci két ujja ágasába helyezte állát. — Vagy megölt? Kit? Anyicska belenevetett a tenyerébe. Az asszonyok pedig borukba húzódtak. Bajos lett volna megmondani: hallgatásuk sértettség-e vagy ködös emlékezetükben kutatgattak inkább áldozatok után. 11. — Dajkamesék — mondta odakinn a lépcsőn Anyicska, és nevetett. Kéz a kézben, ugrálva vették a fokokat. Majd a képzeletbeli kapun és kerítésen kívül Anyicska azt mondta: — De ők már ilyenek... — Hát persze — felelt Lonci zihálva, mert futólépésben igyekeztek a buszhoz. Az utolsóhoz, amely kilenc órakor indul. Anyicskáék kurta kis utcájában szuroksötét volt, éppen' attól az egy szál villanykörtétől, amely a sarkon hunyorgott, és amelytől a környék még kihaltabbnak tűnt. Anyicska fogta Lonci kezét, és elöl igyekezett, a gidres- gödrös gyaloguton, és hátraszólt, ha vigyázni kellett a lépéssel. Vakon eljárt itt. Százszor is megtette már az utat a kilences buszhoz. — Alszik minden — mondta Lonci, hangjai önkéntelen lefogva, belesimítva a környezet csendjébe. — Egy városban azért... — No, csak fülelj! — szólt Anyioska, pillanatra megállt. S hallani lehetett az ismerős brummogást, a távoli nagybőgőét, amely délután az erdő csendje fölött dongott. És Lón ci meg remegett. — Gyerünk! — suttogta. A lámpa alatt betértek az öreg utcába, ahol a vízmosta, gömbölyű kövek fehéren világítottak és ahol kétoldalt sűrűn öszebújtak a sötét és néma házak. Itt-ott szüremle.t ki csak világ, az utcai lámpák mostoha fényei pidig nagy meszeségből üzengettek egymásnak. Sehol egy lélek. Sietve lépkedtek a köveken, s cipőjük kopogásától zengett az utca. Lonci nem tudott szabadulni a tudattól, hogy megint az erdei patakmederbe tévedtek, immár kikeveredhetetlen. Elhaladtak egy szalmahajas házikó mellett. Bespalettázott parányi ablaka s gyomverte udvarán a kiszáradt diófa, amelynek csontvázágai feketén rajzolódtak a csillagos égboltra, temetői fuvallatokat bocsátottak az útra. Hűvös kapualjak és pinceablakok lehelnek ily kúszva-lopakodvá a járókelőkre. (Folytatjuk.)
