Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

Házakkal illusztrált falutörténet Felelősségünk a jövőért Százötven-kétszáz évről ta­núskodnak Somogy kisebb falvainak házai. Olykor gyö­keresen távoli életformákat kapcsolnak össze lakóhely­ként, szociográfusi meghatá­rozással »alvóhelyként«: fe­delet adva a paraszti létet élőknek, a vegyes foglalkozá­sú és az ipari rr unkahelyekre ingázó családoknak. Múlt, je­len, jövő együtt a falukép­alakító házakban. Megörökít­jük a »volt« és a »van« ál­lapotát. S milyen lesz a jövő? Színhelyünk Zala. a Tab mel­letti 438 lakosú falu. Zsúpos tető, fehér falak Talán százötven évet is őriz az öreg épület, a Zrínyi utca 10. számú. Vakító fehérre me­szelt homlokzatának két sö­tét padláslyuka van a szele­men alatt; erre a középgeren- dára illeszkedik rendben a többi, megtartva a zsúp la­zuló sűrűjét. Apró szobaablak rejtőzik a hajdani virágoskert most virág nélküli zöldje mö­gé. Hosszú, nyújtózni látszó épület ez, utolsó a maga ne­mében Zala faluban. A mel­lette állót már félig lebon­tották. Major Erzsi néni há­zából az udvarra nyílnak az ajtók, szép sorjában, s vélet­lenül sincs egymásba nyíló helyiség. »Értelme« volt en­nek régen, megmagyarázható oka. Az. első ajtó ugyanis Za­lában az első szobáé volt, ezt másutt tisztaszobának nevezik. Csak nagy ünnepkor használ­ta a család, a születés és a házat, szerszámokkal, kévék­kel. Az épülettel párhuzamo­san ólak állnak sorfalat. Erzsi néni egyedül van, mint az éjfél utáni egy óra. A szarufához csatlakozó ge­rendák fecske fészkei jelkép- szerűen üresek. * „Hajlott” ház Rögtön a 10-es épület mel­letti telken laknak Kovácsék. Hajdanvolt szegényparaszt ok­ból — nadrágszíj parcellán görbedők, negyedest vállalók — gazdává, szövetkezel i tag­gá »előlépett« emberek a szülők, immár nyugdíjban. Három lányukból kettő üzemi munkás. Az ötvenes évek de­rekán lebontották a régit, s új házat emeltek: ahogy mondják, »haj tot tat«, melyet a szakmában hajlítottnak szo­kás emlegetni. L-a lakú épü­let, két — utcafrontos — ab­lakkal, két szoba nyit álta­luk a világra. Az ajtó az ut­cáról nem látható, mondhatni el van rejtve a kíváncsi sze­mek elől. Konyhára tárul, a konyhából pádig két egymás melletti ajtó a két szobáira. Ez a »szabály«, így tartják ezt nyilván a falutörténészek. Gázpalack a konyhában — sokat mond ez is. Már f ’’ 1972-es összeírás 63 gázpa­lackot talált itt, s azóta nőtt a számuk. A két szobaajtó két világot rejt. Az egyikben a szülők élnek otthon segítő lányuk­kal. A berendezés hagyomá­nyos, régi — olyan, mint a A múltőrző ház. halál piros és fekete esemé­nye is ide kötődött. A ven­dég — megbecsülés volt eb­ben — alvóhelyéül is ez szol­gált: elkülönítette vendéglá­tóitól. Szürke hétköznapokon üresen állt, a padlattól a mennyezetig »díszben«. Ma­jor néni első szobája ma is így áll, csak az enyészet hagyta a nyomát rajta. A tornácon továbblépve — itt pitarnak mondják — a vendéig a szarufa és az osz­lopok alatt a konyha alul é6 fölül más-más releszű ajtajá­hoz ér. Szabad tűzhely, a füst egy keskemyedő nyíláson át jut a kéménybe; több ember­öltő rakódott a falakra és légneműből keménnyé szurto- sodott. Kaszli és egyre ritkábban látható sarokpad: hajdanában körbeülte az asztalit a csa­lád. A következő ajtó a való­di szcubába nyílik: ebben la­kott egykor a család. A mes­tergerenda most már csak fél- erővel tartja a többit. A szo­baablak, majd újabb ajtó: kamrahelyiség. S az utolsó: a padlásfeljárat. Hajdanában az istállóval folytatódjak ezek az épületek, ehhez csatlakoz tak az ólak. Major Erzsi né- nénknél félpajta támasztja a szomszédban —, de jó álla­potban. A másik szobában a két, Tabra járó, üzemben dol­gozó lány lakik. Ide csak pa­pucsban vagy mezítláb sza­bad belépni. Üj bútor, televí­zió, rádió, süppedős szőnyek, könyvek, sztráfotók harmoni­zálnak. Igazi padló, és valódi piktor festette falak. A tégla L 'másik szárát a kamra, az udvar felé nyitott nyári konyha, az ezt folytató istálló és a szín képezi. Az istállóban két szarvasmarha, nagy szemű boci. — Az ember kis tejpénzhez jut általuk. Na meg nagyhoz, amikor leadja őket — így Kovács Pál. — Mindig volt jószág, s mindig lesz, amíg élünk. A lányok is akarják. — És ha »kiröpül« Juliska meg Teri? — Ha a jószágot elhagyják, szegények lesznek. A majda­ni vőlegény nem akar istálló­ba lépni? Hát boxos cipőben jár! Két életforma egy fedél alatt. Okos jövő? Kevés új ház épül itt: s többség a központot, Tabot választja, mások a Balaton- partot. A zalaiak csak két- harosn, mostanában épült Sátortetős épül. FELHÍVÁS Az Oktatási Igazgatóság fel­hívja hallgatói figyelmét, hogy az oktatás az alább közölt idő­ben és helyen lesz: 3 éves általános tagozat (Kaposvár): I. évfolyam: szept. 6-án 16 órakor. II. évfolyam: szept. 7-én 17 órakor. III. évfolyam: szept. 9-én 17 órakor. (Mindhárom évfolyam elő­adása Kaposvár, Beloiannisz u. 18. sz. alatt lesz.) Szakosító tagozatok (Kapos­vár) : Filozófia I. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 8. sz. Filozófia II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 8. ,sz. Etika II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Tanítóképző Főiskola. Közművelődés II. évfolyam, szept. 10-én 16 órakor, Tanító­képző Főiskola. Politikai Gazdaságtan. I. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 14. sz. II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Beloiannisz u. 18. sz. Gazdaságpolitika II. évfo­lyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 14. sz. Magyar munkásmozgalom I. évfolyam: szept. 10-én 16 óra­kor, Lenin u. 8. sz. Nemzetközi munkásmozga­lom II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Járási Hivatal. Pártépítés II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Bajcsy- Zs. u. 1/c. Kiegészítő: Filozófia: szept. 15-én 8 óra­kor, Lenin u. 14. 6Z. Politikai gazdaságtan: szept. 15-én 8 órakor, Németh István fasor 20. sz., SOMBER. Munkásmozgalom: szept. 15-én 8 órakor, Beloiannisz u. 18. sz. Speciális kollégium: Gazdaságpolitika: szept. 8-án 8 órakor, Németh István fasor 20. sz., SOMBER. Vezetési ismeretek: szept. ,0-én 8 órakor, Bajesy-Zs. u. l/c. Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága vagy épülő házat tudnak ösz- szeszámolni. Varga Imre és Farkas Istvánná még vakolat­ruhátlan otthona egymás mel­lett áll, nem messze a mú­zeummá alakított Zichy-kú- riától. Vargáék már bent laknak, Farkasné háza még épüL Sátortetős épület, négy­zet alaprajzú ház. A haliból nyílik minden ajtó: három szobáé, fürdőszobáé, WC-é, padlásfeljáróé. A ház mögött a múlt: a zsúpos épület ma­radványa, gazdasági célokra. A sátortetős házak jelentik az okos jövőt? A szakirodalom szerint nem. Stílusukban a század­fordulón épült polgárházakat idézik, nem őrzik a hagyo­mányt, s egyhangúvá teszik a faluképet. Dr. Körmendi Klá~ ra A falusi ház és környéke című tanulmányából idézek: »Az újonnan alkalmazott, négyzetes alaprajzú, szabadon álló, sátortetős épület befeje­zett egységnek tekinthető, minden további bővítése ... toldalék jellegű.« Esztétikai kifogás, amelyhez a raciona­litás évei is csatlakoznak. Az, hogy funkciótlan a hall. Hogy már nem a padláson tárolják a terményt, s így a tetőtér kihasználatlan. A leg­több helyen parányi a für- dősíoba is, hoktt ez az egész­ségügyi kultúra mai irányza­tával ellentétes. És folytat­hatnánk. Felelősségünk és felada­taink nagyok: a hagyományt mérető, de mai követeimé^ nyéknek stílusban és gyakor­latilag is jobban megfelelő épületek alakítsák a jövő fa­luképét! Leskó László Szeberényi Lehel| "YrjéTÍ leréza fölkattintotta a vil­lanyt A szemek vaksin nu- nyorogtak, s a lányok mozgo­lódni kezdtek. De Herminka mindezzel nem törődött. — Lidi sohase oda nem mehette — csipogott. — Va­laki bátor kihoz neki katona, szegény feje megnyugod ... Lonci a beszélő töppedt, aszaltszilvaíejében gyönyörkö­dött: a babicska sóhajtott sár­gán, kopáran, kiugró állán két, fénybe mártott szőrszál moz­gott. Teréza a bort csobogtat- ta, míg Marisa ide-oda ingott a széken, és reménytelennek tartotta a dolgot. — Ki oda ugyan menne utá­na ... Kinek van bátorság?! Nagyokat sóhajtottak erre, s a friss bor kellemes hűvössé­gét ízlelgette nyelvük. Bizony, nem jutott eszükbe senki. Lonci régen forgatott egy kérdést, most előjött vele. De előbb Anyicskára kacsintott. — Aztán ha az a katona annyi embert megtámadott... — szép szeme hamisan össze­szűkült —, hogy lehet, hogy egyet sem ölt meg... a Lidi óta? Az asszonyok némileg bár­gyún nézték Loncira, borvirá­Párbeszéd a boltokkal Nem htsaem,hogy mód­szeremet egy szociológus tu­dományosnak nevezné. Való­ban, először csak »játékból« ütöttem agyon az időt vele. Ma már az első dolgom, hogy — bárhol is járok — »felde­rítsem« az üzleteket. Ha egy emberrel sem tudnék beszél­ni, a bolt akkor is elárul mindent — lehet, hogy csak nekem rémlik így — a község­ről. Mikszáth Kálmán kedves regényében ír a falu szató­csáról, és arról: ahol nem volt vegyeskereskedő, oda sürgősen csábítottak egyet, mert az rangot adott. Nem is falu, ahol nincs. Ma már mosolygunk ezen. De az akkori van — nincs alapú ítéletből mára is meg­maradt valami, csak oda kell figyelni. A »van« már ter­mészetes. De mit árusítanak? És hogyan? Első szempont: a boltban körülnézve föl lehet becsül­ni, hány lakosú a község. Az adatot persze ellenőrizni kell, de — büszke vagyok rá — ritkán tévedek. Ha az én ada­tom sokkal kisebb, mint a valódi, a bolt »elmondja« az első szavakat: az emberek, akik itt élnek, elégedetlenek az ellátással. Ritkán tévedek, ezt állítottam. Mégis előfor­dul az előbbi eset. Az igazolás: egy néni elpa­naszolja. »Kedveském, a múlt héten is Kaposváron voltam, most is oda megyek vásárol­ni. Így minden drágább az oda-vissza buszjeggyel. Két évvel ezelőtt többször melléfogtam. Én voltam gya­korlatlanabb? Vagy javult az ellátás? A bolt általában ugyanaz: polcok, pultok, s rajtuk az áru. Ha mellettük is van, mégpedig nem kevés, a oolt újra szól: — Két éve még elég volt ennyi polc, ekkora bolt. Most US gy a zsúfoltság. Egyre többször »hallok« ilyent. A régebbi több »téve­dés« nem gyakorlatlanság volt. Azóta jobb lett a »kíná­lat«. Az igazolás: városi ember mondja. »Tudja, lassan meg­fordul a kocka. Én Kapos­várról sokszor kijárok vi­dékre vásárolni«. Ha az én adatom sokkal nagyobb, mint a valódi, a bőit akkor is »rámszól«: bele vagyok. Az itteni emberek még nem szoktak hozzá eh­hez. Nem kell nekik a jobb. Súlyos ítélet egy községről. Még ez is előfordul. De két éve több faluban volt »álló« áru. Igazolás az elsőhöz: a pe­dagógus kesereg. »Sok gye­rek nem mosakszik rendesen. A fogmosással sok baj van. (A boltban: Vademecum, Ko- loderma, Fluorita, Gibbs...) Igazolás a két évhez: »Ma­ma! Most azt a szappant meg fogkrémet, amit a tv-ben lát­tunk ... Lányok, valaki hoz­zon ki a raktárból piperét, mert úgy viszik, mint a cuk­rot!« ra is. A bolt így mást mond: az itteniek nem mennek a városba. És nézzen be a há­zakba, nemcsak a nyugati la­pok hirdetéseiben talál olyan szép fürdőszobákat meg min­denféle -kencét«. Második szempont: ismerem a lakosság számát. »Kikalku­láltam« a két év fejlődését Az átlagszint javult. Ember­iesés: ki mihez nyúl először, rent néz meg, hogyan válogat Mit válogattak már ki? Van mindenféle fogkrém. De melyik fogy? A legol­csóbb? A drágább, ami — szerintem — jobb? A bolt szól: lám, ez toronyban áll, abból alig van már egy-kettő. De a szappan meg az üveg­pohár is így »beszél«. Kétágú -szólás«. A csúf pohárból nem győzik az utánrendelést, a Brixol (megint csak szerintem ócska) elfogyott. Lux szappan keilene, mert azt keresik. A lengyel WC-illatosítóból az utolsó darab van itt. Hol vagyunk már attól, hogy a Lux szappan sikk, előkelő­ség? Egyszerűen: jó szappan. A bolt második »elbeszélésé­ből« hallok többet. Két éve még... Igazolás: két bácsi párbeszéde. — Az unokám dolgozik; én járok bevásárolni. De mindig veszekszünk. Én nem tudom, miért nem jó neki, amit ve­szek. Az én időmben még csak szatócs volt... — M* már túl vagyunk ezen. Mindent fölír. Ki sem tudom mondani a nevüket, olyanokat veszek. Még a kö­römkefe se lehet fából.... Puhok, »gondolák« — így hívjak az önkiszolgálóban — telnek, üresednek. A bolt be­szél a községről és a lakói­ról. Hogyan nőnek az igények, milyen a kulturáltság? (És még npm beszéltem az úgy­nevezett kultúrcikkboltokról, mert végtelen lenne a sor. Több könyv, jobb könyv, s egyre több helyen jelenik meg a hanglemez.) A jó kereskedő el tudja ad­ni az áruját. Csakhogy ez ma már nem elég. A jó kereske­dő ellátja az embereket, és... Az igazi kereskedő a kul­turáltság elősegítője is. Áru­kínálattal is lehet agitálni, életszínvonalat alakítani. A bolt beszél: nem baj, ha egye­lőre nyakunkon marad az, amit itt még »luxus« tartani. Sokat látják, s előbb-utóbb megveszik. És rászoknak. Igazolás: 35 éves asszony ■szavai. — Két éve meg nem vet- lem volna. Drága most is, de nem tudok »leszokni« róla. Olyan jó illata lesz tőle az embernek. A boltok beszélnek. Né­ha egyszerűen, egy pillanat alatt kiderül a községről sok minden. Néha jobban kell fi­gyelni, De akkor is árulkodik az áru. Igazo'ás: ha egy ember la­kásában könyvet látsz, nem biztos, hogy olvas. De ahol nincs könyv, ott biztosan nem olvasnak. luthár Féíet A nagyobb, vélt adat már szól — a kisebb község javá­gos képpel. Tán föl se fogták a kérdés értelmét. Lonci két ujja ágasába he­lyezte állát. — Vagy megölt? Kit? Anyicska belenevetett a te­nyerébe. Az asszonyok pedig borukba húzódtak. Bajos lett volna megmondani: hallgatá­suk sértettség-e vagy ködös emlékezetükben kutatgattak inkább áldozatok után. 11. — Dajkamesék — mondta odakinn a lépcsőn Anyicska, és nevetett. Kéz a kézben, ugrálva vet­ték a fokokat. Majd a képze­letbeli kapun és kerítésen kí­vül Anyicska azt mondta: — De ők már ilyenek... — Hát persze — felelt Lonci zihálva, mert futólépésben igyekeztek a buszhoz. Az utol­sóhoz, amely kilenc órakor in­dul. Anyicskáék kurta kis utcá­jában szuroksötét volt, éppen' attól az egy szál villanykörté­től, amely a sarkon hunyor­gott, és amelytől a környék még kihaltabbnak tűnt. Anyicska fogta Lonci kezét, és elöl igyekezett, a gidres- gödrös gyaloguton, és hátra­szólt, ha vigyázni kellett a lé­péssel. Vakon eljárt itt. Százszor is megtette már az utat a kilen­ces buszhoz. — Alszik minden — mondta Lonci, hangjai önkéntelen le­fogva, belesimítva a környezet csendjébe. — Egy városban azért... — No, csak fülelj! — szólt Anyioska, pillanatra megállt. S hallani lehetett az ismerős brummogást, a távoli nagybő­gőét, amely délután az erdő csendje fölött dongott. És Lón ci meg remegett. — Gyerünk! — suttogta. A lámpa alatt betértek az öreg utcába, ahol a vízmosta, gömbölyű kövek fehéren vilá­gítottak és ahol kétoldalt sű­rűn öszebújtak a sötét és né­ma házak. Itt-ott szüremle.t ki csak világ, az utcai lámpák mostoha fényei pidig nagy meszeségből üzengettek egy­másnak. Sehol egy lélek. Sietve lépkedtek a köveken, s cipőjük kopogásától zengett az utca. Lonci nem tudott szabadulni a tudattól, hogy megint az er­dei patakmederbe tévedtek, immár kikeveredhetetlen. Elhaladtak egy szalmahajas házikó mellett. Bespalettázott parányi ablaka s gyomverte udvarán a kiszáradt diófa, amelynek csontvázágai feke­tén rajzolódtak a csillagos ég­boltra, temetői fuvallatokat bocsátottak az útra. Hűvös kapualjak és pinceablakok le­helnek ily kúszva-lopakodvá a járókelőkre. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents