Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-29 / 204. szám
V áros, amelynek légin- a királyi udvar, a magyar fö— erőben volt: a szultán serege kább csak múltja és nemesség? 1526. június 19-i kb. 75 ezer katonából (pusjövője van — így szók- föl jegyzés: -Ma reggel elha- kás janicsárokból, könnyű loták Mohácsot emlegetni. Múlt- tarázták. hogy körülhordozzák vasokból) és kb. 300 ágyúból ja: «zomorú szimbólum, gyak- az országban a véres kardot, állt. Először a magyarok tárán idézett történelmi jelkép, mint az itt szokás... A király madtak, a török (látszólag?) Jövője: az egyik legdinami- Őfelsége nem beszél a vészé- meghátrált, majd három oldelamről, s talán észre sem dalról ellentámadásba ment veszi. Münden nap délig al- át. A magyar csatarend föl szik, s ezért a tanácskozás csak délben kezdődik.« 1526. augusztus 20. »Ha a török átkel a Dráván, a királynak vagy meg kell vele kusabban fejlődő vidéki város, folyóvízzel, a modern iparosítás legfontosabb föltételével rendelkező település. De a múlt tovább él a mában, s az óhajtott holnapot nőm lehet a jelen alapozása Tüskés Tibor nélkül formálni. Mohácsnak ütköznie, vagy futnia kell.« tehát jelene is van. És a magyar hadvezetés Mohács múltja nem is olyan hagyja, hogy a török zavaregyszerű képlet. A »tragikus« talnul átkeljen a Dráván ... történelemszemlélet szá- ----------- . ................................ m ára az egész nemzet tragédiájának a jelképe volt, »az ország talán legszomorúbb történelmi emlékű helye«, ahol »sírba __ s zállott az — egész nemzet«. Ma már tudjuk: Mohács, 1528 bomlott... A túlerő győzött i.. Estére mintegy 15 ezer magyar holtteste borította a csatamezőt. Meghalt Tomorj, a fővezér, Drágfi János országbíró, Szálkái László esztergomi érsek, s maga II. Lajos király is. A halottakat Kanizsai Dorottya, Perényi Imre nádor öz- — ' vegye temetette el siklósi jobbágyaival. Ar. ásatások során néhány tömegsír napfényre került, de a mohácsi föld még nem------------------------------------------------------------------------ vallotta meg minden titkát. 1526. augusztus 25-én, négy Néhány éve légi fényképezéssel nappal a végzetes csata előtt is kísérleteztek, de a tömegírja Burgio: »Őfelsége Mo- sírok többségét nem sikerült hács falu mellett ütött tá- megtalálni. Égy-egy váratlan bort, az ellenségtől mindösz- Jelet, mint például a Mohá- hat évszázad fénye és dicső- sze négy magyar mérföldre, csőn nemrég előkerült, kor1526-ban nem a »balsors«, hanem a »végzet« törvényei győztek; nem Mohácsnál veszett el az ország, nem ott »alkonyult le sége«. A mohácsi csatában társadalmi és politikai, gazdasági és hadászati törvények érvényesültek. Ami 1526-ban sem erdők.« történt, az nem »nemzeti katasztrófa«, hanem egy hosz- szabb folyamat, a feudális anarchia következménye volt, s a nemzet életében az igazi megroppanás a Mohács utáni másfél évtizedben következett, amikor a magyar feudális oligarchia kapzsisága és szűklátókörűsége uralkodóvá vált. Az Árpád-kori Mohács apró »falu«, mezőgazdasági jellegű település volt. Lakói a pécsi püspök jobbágyai. A Duna mellett, az alacsony dombokkal körülvett síkságon állattartás, földművelés, hade most már Őfelségét az el- sókba rejtett nagy mennvisé- lenségtől nem választják el gű pénzlelet, megmozgatja a többé hegyek, sem folyók, képzeletet: Mi történt volna, ha a korsók gárdája a csata előtt nem a földbe rejti kincset, hanem kiosztja a katoÉs egy hét múlva, szeptem- ben 5-én már Bécsben kelt a tudósítás: »Múlt hó 29-én, szerdán, Őfelsége megütközött a törökkel, s a csata a mie nk tökéletes vereségével végződött.« csata lefolyásáról, a nák között? Akkor is ez lett vom a a csata kimenetele? Mohács a feudális magyar ái’arn súlyos veresége volt, de még nem végzetes, különlegesen jelentős hadtörténeti A csata lefolyásáról, a esemény, kivédhetetlen és vereség okairól sokan kivenhetetlen »vész«, és sokfélét írtak. Az A győztes szultán észak fa- események foglalkoztatták- a lé vonult. Csapatai a Balaton kortársakat, a szemtanúkat, vidékéig üldöztek a meneku-o a magyar historikusokat, Bro- magyarokat. Varosokat eget- darics Istvánt, Szeretni Győr- tek föl, várakat raboltak ki. gyöt és a török emlékiratírókat, például Ibrahim Pecsevit. történeti források, az évfordulók, az eredményes — és eredménytelen — ásatások újból és újból — ma is — fölizzítják a történészek vitáját 1 ászát folyt. A XVI. század Az egymásnak ^ ellentmondó hozott jelentősebb változást a ^ ^ 1| É város életében: ekkor alakult ki Mohács »történelmi« határa. A település az 1400-as évek elején vált »mezőváros«-sá. Először egy 1408-ból származó oklevél említi ekként Mohá- rcsot. A legújabb történeti kutatások szerint a XV. század elején 795 lelket számlált. Mint rév-átkelőhely számottevő átmenő forgalmat bonyolított le. 1441 és .1490 között tizenkét iparág, működik Mohácson, a lakosság 31 százaléka iparűző. A török megújuló támadásai hatására Mohácsot már a XVI. század elején »vár«, palánk és sánc, őrtornyok és bástyák vették körül. KatoA királyi udvar Nyugatra menekült. Szulejmán az ország fővárosát, Budát is elfoglalta. A sikert azonban a török nem tudta kihasználni. Az óriási sereg utánpótlása még nem volt megszervezve; — mai Szakály Ferenc A döntő fordulat a csata helyéről, a hadrend fogalommal: a hadtáp n^bg fölállásáról, a csata lefolyásá- nem fejlődött föl. A szultán ról, a vereség okairól és kö- szeptember 12-en vonult be vetkezményeiről. Ami bízó- Budara, és október 12-en nyosnak látszik: a csatára 1526. augusztus 29-én, szerdán, Keresztelő Szent János fővétele napján került sor. Sok eső esett azon a nyáés október elhagyta az országot. hogy E lgondolkoztató, ugyanaz a Burgio, akit a csata előzményeivel kapcsolatban föntebb már ron. Előző éjjel is zuhogott, idéztük, milyen kísérteties De reggel ragyogó napsütésre pontossággal, katonailag is virradt a tábor. A török se- helytálló módon látta meg a reg már az előző napokban átkelt a Dráván, és a kémek jelentése szerint észak felé nyomult. A magyar sereg vesék csatarendbe állította katonákat. Az ütközetre a tűző napon való hosszas várakozás után, délután három órakor került sor. A csata — valószínű — Mohácstól délnyugatra, a mai Majs, Sátorhely és Udvar közelében elterülő, sík területen zajlott le. nákkal, őrséggel megerősített zére, Tömöri Pál kalocsai érhely vrit, Nándorfehérvár eleste (‘1521) után a dunai naszád, azaz a királyi hajóhad egyik állomáshelye... A mohácsi csata előzményeit, az események drámai pergését Antonio Giovanni barone del Burgio nuncius, pápai követ jelentéseiből ismerjük. Burgio 1525. április 13. és és 1526. szeptember 5. között küldte leveleit Budáról Rómába, Sadoletónák, a pápai titkárnak. Burgio pap volt és olasz, még's igen jól tájékozódott a magyar viszonyok között, s élesen meglátta a bekövetkező eseményeket. 1525. augusztus 8-én, a csata előtt egy esztendővel ezt írta: »Ha Magyarországot meg lehetne menteni hároni forinton ebből a nagy veszedelemből, amiben most van, nem hiszem, hogy akadna három ember, ki azt a három forintot ideadná... Őfelsége azt akarta, hogy a szentévre gyűjtött pénz perse'yeit nyisJ suk fel.., Találtunk üvegdarabokat, csereieket, hamispénzt és más ilyen frivol ha- szontalanságokat...« A következő év elején, január 18-án írja: »A Nagy Török tanácsiban sokat tárgyalnak a Magyarország elleni hadjáratról, melyről azt a határozatot hozták, hogy a török nem nyugszik, míg Budát, az ország fejét meg nem vívta.« 1526. március 17. »A királyné olyan pazarlóan kö’tekezik, hogy nemcsak ennek az országnak, de még három másnak jövedelme sem lenne elég ahhoz, hogy kiadásait fedezzék.« Tíz nappal később veti -papírra: »Mind bizonyosabb lesz, hogy a Nagy Török Magyarország ellen fog jönni.« És mit tesz a hír hallatára bekövetkező eseményeket. 1526. július 13-án írta: »Már most, ha tekintetbe vesszük a török harci modorát, annak az országrésznek terméketlenségét, ahol hadseregével végigmegy, az elenséges hadsereg óriási számát, akkor igen valószínűnek látszik, hogy ez a háború nem tarthat tovább, mint szeptember közepéig.« Egy hónap eltolódással így is történt... A török majd másfél évtized múlva tért vissza Magyarország területére. A feiu- A király táborát kb. 25—30 dális anarchia akkora lett ezer fegyveres (gyalogosok, teljes az országba®, a török páncélosok és könnyű lova- akkor foglalta el újból Mohá- , ... , , . . csőt is (1541), és akkor rensok; magyar íjászok, papai ,tokedett be huzamos, másgyalogosok, lengyelek) és kb, fél századig tartó itt-tartózko- 85 ágyú alkotta. A török túl- dásra. Magyarország nem 1526. augusztus 29-én és nem is a mohácsi csatasikon vesztette el e számára oly sorsdöntő küzdelmet, hanem sokkalta előbb, lépésről lépésre, és egészen másutt. Elvesztette először is a XIV. században azoknak a balkáni államalakulatoknak felmorzsolódásával, összezsugorodásával és politikai devalválódásával, amelyekkel e század első két harmadában még összefoghatott volna a Fekete-tenger nyugati partján próbálkozó törökökkel szemben. Elvesztette másodszor a XV. század első felében, amikor nem tudta a szükséges mértékben segíteni azokat a még megmaradt balkáni »árnyékállamokkal«, amelyeket pajzsként emelt maga elé, és amelyek a pillanatnyi török—magyar hatalmi egyensúlynak köszönhették fennmaradásukat. Elvesztette harmadszor a XV. század második felében és a XVI. század első évtizedeiben, amikor sem ő maga, sem más közép- kelet-európai ország nem tudott még létrehozni olyan tartós és a perszonáluniónál szorosabb államszövetséget, mely a török előrenyomulás hathatósabb ellenszere lehetett volna. E megállapítás-sorozat első két tétele — elismerjük — meghökkentően hangozhat oly kokrőkra visszavetítve, amelyek még jövőként hordozzák magukban egy Hunyadi János vagy egy Mátyás király korát. Épp ezért néhány mondattal bizonyítanunk kell őket. Ami a XIV. századot illeti: sokszor megfeledkezünk arról, hogy a török hódítás már 1400 körül csaknem ott tartott, ahova aztán csak az 1450—60-as években sikerült isimét eljutnia: azaz Magyar- ország közvetlen szomszédságában. A XIV. század utolsó harmadában a török sorban foglalja el Szófiát (1385), majd Ö-Szerbiát (1386), 1389-ben a rigómezei csatában szétveri a Lázár szerb király körül csoportosult Balkáni Szövetség hadait, 1393-ban megszünteti a Bolgár Patriarchátust, s a következő évben a török hadak elözönlik Havasalföldet. Bizáncnak már nincs tartanná" nya, a szultántól még a válláré a törökkel. (XV. századi metszet.) rosfálak magasítására is engedélyt kell kérnie. Hogy a helyzet i’y korán idáig juthatott, azért felelősek az érintett államok, és felelős — nem kisebb mértékben — Magyarország királya is. Az előbbiek azért, mert hosszú ideig képtelenek voltak fölismerni: a szultán nem azért jött Európába, hogy segédcsapatokat szolgáltasson az övénél jóval kisebb ál- lamocskák belső küzdelmeihez, és nem is azért, hogy egymás ellen segítse őket. Mert tetteik ilyenféle hiedelmekre vallanak. Az 1340-es években például a bizánci császárok nemcsalt a szerbek ellen (1343, 1345, 1352) vesznek igénybe török segélycsapatokat, hanem a trónharcokban is. IV, István szerb király is ég a vágytól, hogy a töröltök segítségével bizánci területeket szerezhessen. Egészen addig, míg aztán a genovaiak éppen őrá nem uszítják a törck csapatokat, akiktől 1352-ben a Markánál vereséget szenved stb. És ezek a »látási zavarok« többnyire csak akkor tisztulnak mát-, amikor a törökben oly nagyon hívők saját égő városaik fényénél döbbenhetnek rá tévedéseikre. Csakhogy akkor már nem ők diktálnak, hanem mások — nekik. De felelős Magyarország is. mert úgyszólván az egész századon keresztül alig vett tudomást a »török kérdés« létezéséről. Egészen a század utolsó harmadában kibontakozó átütő török offenzíváig, addig tehát, míg többé-ke- vésfoé ütőképes államokat találhatna itt a szövetségest kereső magyar partner. 1. Lajos király Itáliában vívja kilátástalan, de annál költségesebb háborúit Nápoly birtokáért vagy éppen Lengyelországban teljesíti uralkodói feladatait. Idejéből délkelet felé mindössze egy-két kisebb hadjáHíre a szomszéd népeknél A mohácsi csata kimenetele a maga korában a környező népeket élénken foglalkoztatta. Mindenekelőtt azért, mert vereség esetén náluk is fokozódott a török veszély. A korabeli német és cseh sajtótermékek egyaránt foglalkoztak vele. Ezek az egy-két oldalas újságlapok kétféle formában maradtak ránk. A német lapok — melyek közül ötöt a Magvar Nemzeti Múzeum Kézirattára őriz — prózai közlések. 1526 szeptembertől novemberig jelentek meg, Augsburgban vagy Nürnbergben. A cseh röplapok verses szövegek, kottakíséret- tel. Ezeket a csata utáni napokban, hetekben Prága utcáin a koldusok énekelték, s így kerültek aztán a ponyvafüzetekbe. A prózai nyomtatványok és • dalban terjesztett krónikás énekek egyaránt a Mohácsról hazatérő harcosok beszámolóira támaszkodtak. Az első napokban, hetekben szárnyra kelt hírek rendkívül megbízhatatlanok. A távolból, az érdeklődés középpontjából1 érkező mindenképpen bennfenteseknek akartak feltűnni, s ferdithettek szenzációkeltésből is. A legfőbb ok azonban az volt, hogy a csatából érkezőknek nem volt kellő áttekintésük az eseményekről. Mohács híre Prágába szeptember 9-ér. — tizenegy nap alatt — jutott el. Az első hírek arról szóltak, hogy bár véres áldozatok árán, de sikerült győzelmet aratni, és a török visszavonult. Az örömhírre megkondilu Prága minden harangja. Szeptember 13-án már elterjedt a vereség híre. de még mindig úgy, hogy nincs nagyobb veszedelem, s a király megmenekült. A röpiratok általában — az első német jelentés kivételével, amely szerint »úgyszólván az egész nemesség ki van irtva« — nem látták a veszteség nagyságát, és csak akkor rémültek meg, amikor szeptember közepén Buda elestéről is értesültek. A sok tévedés ellenére a szemtanúk beszámolóira támaszkodó röpiratok azonban sok valóságos adatot is tartalmaznak. Különösen sokat beszélnek a csatában részt vett hírközlők az idegen zsoldosokkal szemben megmutatkozó bizalmatlanságról, gyűlölködésről.. Az első röplap leírja, hogy a csata előtt nemtartottak sem hadiszemlét, sem hadgyakorlatot. Az ellenség létszáma felől semmit sem tudtak, mive! Lajos királynak nem volt pénze, hogv kémeket fogadjon. Hirt adnak a lapok azokról az igen elterjedt mendemondákról is. amelyek szerint a nemesek az országot Szulejmán szultánnak hét véka aranyért eladták. A hírek közéopontjában — a középkor szellemének megfelelően — Lajos király személye áll. Haláláért az idegen harcosok a magyarokat teszik felelőssé : »... a gyermek is felismerhette volna, hogy némely magyarok a királyt el akarják árulni« — írja közvetlenül a csata után az első német nyelvű röplap. Máshol: »Hová lett a királyi felség, azt nem tudom.« Egyikük szerint Szulejmán, a csata vezére megbízott három magyar foglyot, hogy a király tetemét keressék meg a halottak között, de sem ott, sem a foglyok között nem találták. A hírközlő feltételezi, hogy a királyt a magyarok ölték meg, és elrejtették tetemét. A novemberben megjelent röpirat szerint Lajost a kísérői menekülés közben mocsáron vezették keresztül, s ott nehéz fegyverzetével elsüllyedt. A cseh és szlovák nyomtatott és kéziratos krónikás énekek ugyancsak a magyarokat vádolják Lajos elveszejtésével. Az egyik cseh krónikás ének részlete (szó szerinti fordításban) : »A királlyal be nem érték Hogy öt gyilkos mód megölték> Buda elestéről is beszámol két német röpirat. A mohácsi csata visszhangja a környező népeknél több szempontból is figyelmet érdemel. Egyes adatai nyomrave- zetőek lehetnek a kor kutatói számára, másfelől kitűnően érzékeltetik a kor ellentmondásoktól terhes atmoszféráját. Dobos Ilona ratra futja csak. E vérszegény balkáni kísérleteket is azonnal összeköti az ott élő bogumilok térítgetésével; úgy kezd tehát a »szövetségi politikához«, hogy az elválasztó vonásokat teszi annak vezérfonalává ... Zsigmond erejéből a végvonal kiépítése előtt csak egy keresztes hadjáratra futotta, — mint ismeretes: a legteljesebb vereséggel (1396). Az, hogy Magyarország mégsem látott rosszabb éveket a XV. század elején, azt nem magának köszönhette. Nem is balkáni fejedelmek valamelyike tett csodát, hanem Keleten, a törökök hátában jelent meg a nem várt segítség. A szamarkandi birodalom ura, Timur Lenk, az Ankara melletti csatában (1402) tönkreverte a szultán seregét. Ez negyedszázadnyi lélegzetvételt jelent a már csaknem összecsuklott balkáni államoknak. Néhány siker ellenére is negyedszí zad- nyi elszalasztott lehetőséget. Hunyadi János föllépése idején a török birodalom már újra a rég.i: céltudatos és sikeres. És. ez, valamint a Magyarországot nyűgöző egyéb problémák eleve meghatározzák Hunyadi működésének kereteit is. ö nem az által lett naggyá hazánk és a környező népek történetében, hogy e kereteket átlépte, hogy döntő fordulatot adott a küzdelemnek, hanem azáltal, hogy hűséges sáfárja volt — és maradt egész életében — annak az örökségnek, amit elődei ráhagytak: az egyensúlyhelyzetnek és a végvár- rendszernek. Hunyadi arra már nem vállalkozhatott, hogy a törököket jelentősen visszaszorítsa. És egyet ne felejtsünk: Hunyadi János szinte teljes sikerrel működő hadvezér, ha a hátát a végváraknak vetheti. .Az 1443-as téli hadjárattal (a török holtidényben) be- bizonyitotta, hogy kitűnő had- seregszervező. s támadó háborúban is megállja a helyét. Mindez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy Hunyadi akár csak egyetlen nyílt mezei ütközetet is megnyerjen a szultán ellen. így is a lehetőségek felső határát közelítette meg,.. Megtagadnánk mindezzel a mohácsi csata jelentőségét, elvitatnánk tőle a fordulópontnak járó megkülönböztetett figyelmet? Aligha lenne helyes. A mohácsi csata attól, hogy előzményei voltak, még döntő dátum marad, amely méltán kezd új szakaszt minden magyar történeti munkában. A mohácsi csata végül is — annvi pontos összefüggés, annyi kiszámítható következmény után — cgv véletlennel lett azzá, ami: II. Lajos király halálával, amely utat nyitott a kettős királyválasztáshoz, és ezzel Magyarország felda-abolódásának kezdete lett. Ez a véletlen mégsem rí ki az összefüggések sorából: Magyarország adott helyzetéhez oly végtelenül sok vé’etJen hurkában üthette föl fejét az e’kerülhet.etlen, hogy teljesen fölösleges azt fürkésznünk, mi történik, ha élve marad a király.
