Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

Kétkedés és bizakodás Rinyaújlakon KEVESEBB PAPÍRT! P ostát bontott a terület vezető pártfunkcioná­riusa, amikor beléptem hozzá, s láttam, elkomoruló arccal válogat a súlyra is te­kintélyes borítékok halmazá­ban. Ez a MÉSZÖV-tói jött, emez az MTESZ-től, a sok pe­csétes a'tanácstól, azután az egyetem rektori hivatalától, néhány pedig országos főha­tóságtól. Hogy mit tartalmaz­nak? Mint rendesen: tájékoz­tatókat, összefoglalókat, je­lentéseket, tervezeteket. Szám­oszlopokkal, kimutatásokkal, vitajegyzőkönyvekkel. S ki győzné felsorolni, mennyi ér­kezik egy-két hét alatt!. Hát még elolvasni, érdemben ta­nulmányozni őket, véleményt formálni róluk, megjegyezni, esetleg megvitatni, ami szük­séges. Áradatként hömpölyög felfelé is, lefelé is az iratfo­lyam, s egy valamirevaló tá­jékoztató anyag nem is adja 20—30 oldalnál alább. Tudom magam is. Nevem véletlenül felkerült és rajta is maradt egy megyei tanácsi elosztólistán, s azóta is ka­pom a vaskos csomagokat. A legutóbbiban negyvenkét ol­dal volt csupán a napirendi előterjesztések anyaga, 5 még mellékelve hozzá egy 14 ol­dalas jelentés, a megyei föld­hivatal munkájáról, annak nyilvántartási tapasztalatai­ról. S ez még csak nem is a rekord, mert a legnagyobbak a félszáz oldalt is meghalad­ják. Néhány hónapja esy egé­szen kis őrségi faluban jár­tam, a tanácselnökkel volt dol­gom, aki beszélgetés közben egyre sűrűbben pillantgatott órájára. Azután kifakadt. Most éppen egy tűzrendészet] bizottsági ülésre várták, ahol ott lesz a tsz-elnök, az iskola- igazgató és még jó néhány ve­zető. Azután egy állategész­ségügyi értekezlet lesz. ahol nagyjából ugyanazok lesznek jelen. Az előterjesztések pe­dig ott lapulnak degeszre tö­mött aktatáskájában, de őszintén megmondja: még belepillantani se volt ideje. Jó, ha elolvassa azokat, ame­lyeket alá kell írnia és felfelé küldenie. Azon a héten egyébként a kilencedik bizott­sági ülés lesz, amelyen részt vesz. Hát így állunk valahogy a közigazgatásban, s így vala­hogy a vállalati gazdálkodás területén, így szinte minde­nütt, ahol őrölnek a hivata­lok malmai, és végtermékük, a papír folyamban, áramlik felfelé és lefelé. Időnként vannak nagyobb csapolások, mint például a tanácstörvény megszületése és a közigazga­tási munka átszervezése után. Elzárnak jó néhány eret, de azután eltelik néhány hónap, néhány év, és ismét szinte ott vagyunk a papíráradattal, ahol azelőtt. A tv-ben látjuk és a rádióban hallgatjuk, hogy olykor a legegyszerűbbnek lát­szó ügyekben, mint például néhány száz forintos szociális segély kiutalásában, milyen bonyolult előírások vannak, a kérdőívek számtalan rovatát kell kitöltenie az amúgy is nehezen . eligazodó idős em­bernek, amíg érdemi intézke­désre sor kerülhet. ndezeket a bürokrácia megátalkodott konok- sága és vasfejűsége te­remtené? Régen tudjuk, hogy igen Is meg nem is. Van ko- nokság is és vasfej űség — pontosabban szólva egy rossz hivatali magatartásra han- goltság, többnyire az egyéntől függően —, ez sem lebecsü­lendő dolog. Ám valóban vannak más, komoly, objek­tív okok, amelyek szívós fel­M Tartalmasabb taggyűlések Erről a taggyűlésről azóta Is beszélnek a gyárban. Egy kicsit tréfásan elnevezték ma­ratoninak, Délután fél ötkor kezdődött, s fél nyolc tájban fejeződött be. A 3-as számú központi alapszervezet jelen­levő harmincnégy tagja közül tizennégyen mondták el véle­ményüket. Ilyen még nem fordult elő ebben az alap­szervezetben. A téma is olyan volt, hogy szinté ösztönözte a kommunistákat, mondják el tapasztalatukat: többek között napirendre tűzték a munkafe­gyelem helyzetét, különös te­kintettel a munkaidő kihasz­nálására. A párttagokkal való beszél­getéseken sok vélemény el­hangzott arról is, milyennek tartják a taggyűléseken való megjelenést, az ottani részvé­telt a Kaposvári Ruhagyár négy alapszervezetében. A jelzések, az önbírálatok egy része is mutatta, hogy sokkal nagyobb figyelemmel kell kí­sérni azoknak a körét, akik egy-egy taggyűlésen felszólal­nak, s különösképpen azokét, akik régóta nem mondtak vé­leményt az alapszervezet töb­bi tagja előtt. A beszélgető csoportok sok ruhagyári kom­munistától kérték azt-, hogy az eddiginél tevékenyebben kapcsolódjon be a taggyűlés munkájába. A változás már érződik a pártéletben, sokkal többen kérnek szót más alapszerve­zetekben is, a vita is tartal­masabb. A gyár pártbizottsága egyetértett azzal a javaslattal is, melyben a 2-es alapszerve­zet tagjai a taggyűlésről iga­zolatlanul távollevők szigo­rúbb felelősségre vonását szor­galmazták. Nagy a pártcsoportok szere­pe a gyárban, hiszen nélkülük nem lehetne összefogni a kü­lönböző területeken dolgozó kommunistákat, felkészíteni őket egy-egy taggyűlésre. A ruhagyári beszélgetéseken ja­vasoltak alapján például már változtattak az eddigi mód­szeren. Sok gondot okozott a pártcsoportvezetőknek, hogy nem vettek részt az alapszer­vezet vezetőségének ülésén, nem értesültek egy-egy írásos anyag módosításáról, az el­hangzott megjegyzésekről, vé­leményekről, így a csoport előtt nem tudtak fontos kér­désekre válaszolni. A nehéz­ségeket tetézte, amikor szóbeli beszámolót vitatott meg a ve­zetőség. Kiss Tibor, a ruhagyár pártbizottságának titkára el­mondta, hogy e vélemények alapján most már meghívják a pártcsoportbizalmiakat a vezetőségi ülésre, s minden segítséget megadnak nekik, hogy a taggyűlés előtt valóiban fel tudják készíteni a tagokat. Amikor szükség van rá, a té­mában jártas vezetők magya­rázatokat is fűznek az elhang­zottakhoz. A pártcsoportok tevékenysé­ge eltérő a gyárban, például a két úgynevezett műszakos alapszervezetben tartalma­sabb a munka, a 3-as számú központi alapszervezet tagjai azonban kifogásolták az »élet- képességüket«. Ennek alapján már a közeljövőben megtár­gyalják a pártcsoportok tevé­kenységét taggyűlésen, a ve­zetőség pedig figyelemmel kí­séri tartalmi munkájukat, a tagok megjelenését, részvéte­lét. Egy-egy téma nem vált ki egyforma vitát. Nagyon helye­sen kristályosodott ki az az álláspont: mindenki akkor mondja el a véleményét, amikor valóban van. Rossz sablonná válhat, ha csak a hozzászólók számán, s nem a vita tartalmán mérik az eredményt. A kommunisták jónak tartják, hogy egyre ke-: vesebb az olyan napirend, amelyet meghatároznak az alapszervezeteknek, így az őket legjobban foglalkoztató témákról tárgyalhatnak. Most készülnek a második félévi munkatervek, s ezekből is ér­ződik: a jelzéseket figyelembe véve a tagság közérdeklődésé­re számot tartó, a területükön feladatokat adó gazdasági és politikai elemzéseket, elkép­zeléseket, terveket vitatják majd meg. A Kaposvári Ruhagyárban — akárcsak máshol a megyé­ben — őszinte véleménycsere alakult ki a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetéseken. A jó javaslatok megvalósulá­sának útja rövid, s ez már most érződik a pártéletben. A gyári pártbizottság ezután is kamatoztatja a százhetvenkét kommunista véleményét. Lajos Géza derítése, kiküszöbölése, meg­változtatása sokkaí-sokkal nehezebb, mint a körülmé- nyeskédő tisztviselőt gyorsa­ságra,! egyszerűségre és jó be­látásra bírni. Egész adatszol­gáltatási rendszerünk korsze­rűsítésre szorul, mind • tech­nikai értelemben, mind pedig a követelményrendszer te­kintetében. A velük összefüg­gő jogszabályok, előírások is egyszerűsítést kívánnak, s aki tudja, hogy itt mi mindenről van szó, azt is érti: ez egyál­talán nem csekély dolog! Méltatlan és igazságtalan dolog tehát lebürokratázni olyan közhivatali vagy gazda­sági adminisztrációban dolgo­zó embert, akit érvényes uta­sítások és előírások kötelez­nek ilyen, és ilyen adatszol­gáltatásra. A bürokrata ott kezdődik, ahol az ember ér­zéketlenné lesz minden embe­ri viszonylattal szemben, s ha lehet, még körülményeskedő módon csavar is egyet az ügy­meneten: mert irtózik az egy­szerűtől. Ami pedig az adatszolgálta­tás csökkentését illeti, arra ugyan bő lehetőség nyílik szá­mos helyen, viszont a modern gazdasági és igazgatási appa­rátusok is természetszerűen egyre több és pontosabb ada­tot követelnek, hogy megala­pozott döntést hozhassanak. Technikai értelemben ezt csak a számítógéprendszerek, köz­ponti elektronikus adattáro­lók, adatbankok oldják meg kívánatos módon; ügyviteli értelemben pedig az ilyen el­járásoknak megfelelő egysze­rűsített, gyors ügyintézés. Mindenki tudja, hogy ez jó­részt anyagi kérdés, és a fej­lesztés máris sokéves lemara­dásban van a követelmények­től. Ha viszont azokra a lehető­ségekre és tartalékokra gon­dolunk, amelyek mindenütt, a saját területünkön mutat­koznak, akkor feltétel nélkül állíthatjuk: kevesebb papírral is lehet! Rövidebben és egy­szerűbben, lényegretörőbben is lehet. Még áll luk a versenyt” M őst a* adminisztratív létszámzárlat — min­den nehézségével és problémájával — nagyon is felszínre hozta és éles meg­világításba helyezte az igaz­gatás, az adminisztráció, a nyilvántartás és adatszolgál­tatás eljárásbeli és technikai­technológiai gyengéit. Okta­lanság lenne, ha nem von­nánk le mindenütt a szüksé­ges tanulságokat, ha nem is­mernénk fel, hogy merő fe­csegés magas termelékenysé­gű munkáról beszélni ott, ahol meddő, időfecsérlő, lassú és körülményes az az adminiszt­rációs-igazgatási szektor, mely egymással összeköti, informál­ja, utasítja és szabályozza a termelófolyamatokat, vagy az állampolgárt mint egyént is ekként szolgálja. Rózsa László A rinyaújlaki tsz-ről szóló, öt év előtti újságcikkek alig győzik fölsorolni az oklevele­ket és más kitüntetéseket, melyeket a gazdaság kapott. Eredményeik ma sem adnak okot szégyenkezésre, búza­termésátlaguk például 39 má­zsa volt hektáronként. Még­sem a szövetkezet jelene, ha­nem kérdőjelekkel teli jövője az érdeksebb. Vajon megél-e öt vagy tíz év múlva — a szakosodott nagygazdaságok gyűrűjében — ez a megyé­ben már legkisebb, 1231 hek­táron gazdálkodó tsz? Az új­lakiak közül sokat meglepett ez a kérdés. »Miért ne?« Má­sok azonban — főként a fia­talok — úgy vélekedtek: az üzem jelenlegi méretei egy­szer majd a fejlődés gátjává válnak... A gazdaság főkönyvelője így kezdte: — Az elmúlt években egyik beruházás a másikat köve;- t.e. 230 vagonos burgonyatáro­ló, sertésíelep, 110 férőhelyes tehén;stálló, további fejlesz­tésre szoruló gépműhely, út és több szociális létesítmény épült. Tehát a következő öt évben gazdaságunk állóesz­köz-ellátottsága kielégítő lesz. Ugyanígy a gépesítettség is. Igaz, Rába Steigerre vagy más hasonló »szupergépre« nem gondolhatunk, kis terü­letünkön ki sem tudnánk használni ezeket. Azonban így is 40 hektárnál kevesebb az egy traktoregységre jutó terü­let. Ha mégis szükségünk van a legkorszerűbb és legdrágább I technikára — például heli­’ kopterre a növényvédelemhez —, béreljük a gépeket — És a termelési költsé­gek? — Nem szabad csupán egy mutatót kiragadni. Egy mázsa burgonya termelési költsége nálunk 165 forint. Ez egy kicsit magas. Viszont 235 mázsa a hektáronkénti ter­més. A két szám összevetése ad helyes választ. A rinyaújlaki tsz 150 dol­gozó tagjának egyharmada — meglepő módon — harminc Előkészítik a burgonyakombájnokat. éven aluli. Az átlagéletkor is csak 40 év. Ugyan mivel tart­ja itt ez az 500 lelkes kis falu és szövetkezete a fiata­lokat? Erre a kérdésre Gusz- tics József KlSZ-tltkártól kér­tünk választ a gépműhely udvarán. — Beszélhetnénk a tavasz- szal elkészült kis ifjúsági klubról, vagy a hétvégi lab­darúgó-mérkőzéseinkről. De hát ez máshol is megvan, mégsem tud versenyezni a város vonzásával. Sokan el­mentek már, azután vissza­jöttek. Mindegyikük azzal, hogy »ott sem fenékig tej­föl«. »Messziről szebbnek lát­szott.« — Ügy gondolom, azért a visszajöttek sem mondtak le igényeikről... — Valóban nem. A 26 KISZ-tag közül hétnek van autója. Így nem gond »beug­rani« Barcsra szórakozni. — Most min dolgoznak? — A négy burgonyakom­bájnt készítjük elő. Egy hét múlva kezdődik a szedés/ Ezeknek a gépeknek 250 va­gonnyit kell betakarítaniuk, hiba nélkül. A búcsúzásnál Gusztics Jó­Zákányi Sándor és Bellovics János. A teljesítménykövetelmények hatása a munkaidő hasznosítására Októberben kezdődik a KNEB országos vizsgálata A munkaerőhelyzettel, a termelőmunkával kapcsola­tos vizsgálatok már korábban megállapították, hogy vállala­tainknál a népgazdaság min­den területén található ki­használatlan munkaerő-ka­pacitás. A tapasztalatok sze­rint átlagosan a munkaidő 15 —20 százaléka vész kárba. Ezért fogalmazta meg a párt XI. kongresszusa, hogy a munkaerő-gazdálkodás haté­konyságának emelése — a rendelkezésre álló munkaidő jobb kihasználásával — az V. ötéves tervben előirányzott feladataink teljesítésének egyik leglényegesebb előfelté­tele. A kormány munkaprog­ramja — a kongresszusi ha­tározatok megvalósítására — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak is számos ellen­őrzési feladatot írt elő a mun­kaerő-gazdálkodás javítása érdekében. Ennek megfelelően ez év októberében országos vizsgálatot kezdenek annak megállapítására, hogy a vál­lalatok a rendelkezésükre ál­ló munkaerő termelési felada- hónapokban a túlóráztatások, taikkal összhangban, tervsze­rűen és szervezetten foglal­koztatják-e. A népi ellenőrök a fővá­rosban és kilenc megyében vizsgálják felül a jelenlegi gyakorlatot, s ezzel segítséget adnak a munkaerő-gazdál­kodás tartalékainak feltárá­sához, illetve az élőmunka jobb hasznosításához. Kiter­jesztik a vizsgálatot a hagyo­mányosan nem normázott te­vékenységekre is, amelyeknél a munkaidő, illetőleg a mun­kaerő-szükséglet tervezése, a teljesítménykövetelmények meghatározása általában messze elmarad a normázott termelőmunka színvonalától. Gyakran tapasztalható, hogy a különböző magas szintű ha­tározatok végrehajtása vala­hol megreked. A tervezés hiányosságai, a feladatok kialakulatlansága miatt szinte visszatérő jelen­ség az év első felében jelent­kező sok üresjárat, kényszer- pihenő. Ennek »ellensúlyozá­sára« halmozódnak a későbbi A KNEB munkatársai tehát az évi túlóra-felhasználás ha­vi megoszlásának elemzésé­ből igyekeznek következtetni az egyenletes munkaerő-ter­helés hiányosságaira. Vizsgál­ják továbbá az anyagi ösztön­zés gyakorlatát, tapasztalato­kat gyűjtenek a kollektív szerződések szabályozásairól, de nem hagyják figyelmen kívül annak földerítését sem, hogy a vállalati vezetőség elemezte-e a munkaidő vesz­teségforrásait, és milyen in­tézkedéseket tett a helyzet megváltoztatására. Minden munkahely-változ­tatás legalább három munka­napkiesést okoz, nem számít­va a beilleszkedési, betanulá­si időt, amely esetenként többszörös termeléskiesést je­lent. Az ellenőrök ezért szem­ügyre veszik a fluktuációnak a -munkaerő-felhasználás haté­konyságára gyakorolt hatását. Azt is minősítik, hogy a tel­jesítménykövetelmények mi­lyen hatást gyakorolnak a munkaidőalap hasznosítására. zsef tartózkodóan nyújtotta olajos kezét. — Munkavégeztével hol mos kezet? — Van egy lavórunk... Ügy mondják, jövőre majd épül egy öltöző ... A habszivacsfalú burgonya­tároló félhomályában keres­tem meg a válogatásnál se­rénykedő Balogh Jánosáét, Kőfaragó Lajosnét, Mátai Jó- zsefnét és az asszony-brigád többi tagját. Vidáman dolgoz­tak, mégis már az első kér­désre megindult a panaszok árja. — Reggel fél ötkor megete­tem az állatokat, utána pneg sietek főzni, hogy reggelre itt kezdhessem a munkát... Es­tére is marad bőven. — Hát a vasárnap? — Az csak arra alkalom; hogy főzzünk egy rendesebb ebédet a családnak, meg ki­mossunk. — De hát ha egyszerűen élnek, nem járnak szórakoz­ni, ráadásul a háztáji is hoz, akkor miért ez a »harmadik fizetés«? — Hogy összejöjjön a ko­csira. — És mikor ülnek bele? — Mi ugyan nem, hanem a gyerekek. Saját erejükből úgysem egyhamar vennének. Tudja, hogy van, a szomszéd is vesz ... — Beszéljünk azokról Is, akiknek nincs kocsijuk! — kiált közbe egyikük. — Azok­nak csak igazán gond ám, hogy még négy kilométerre van a cső konyái óvoda, és az iskola sincs sokkal közelebb. Busz meg nem jár Rinyaúj- •akon. — Én úgy hallottam, az el­nök ma éppen buszt ment venni Pestre ... — Ide.'e is hiszen ez a jo­gos igény. Alig zúgott föl autónk mo­torja, már fékezni kellett. Kicsi a gazdaság, kicsik a távolságok ... Bellovics Já­nos markológép-kezelő éppen ekkor végzett egy teherkocsi megrakásával. — Egy éve dolgozom itt a gazdaságban. Előtte a Nagy­atádi Konzervgyárban vol­tam, ds visszajöttem a szülő­falumba. — Ml hozta vissza? — Itt lehetőséget adtak a tanulásra. Idővel szeretnék teherkocsira kerülni. Erre azért van esélyem, mert ha megszűnik, a tsz számára igencsak fontos vasútvonal, újabb két teherkocsit kell venniük. Most építkezem. Gondolja csak el, mennyibe kerülne ez a kétszobás csa­ládi ház, ha. mondjuk Nagy- a iádon kellene fölépítenem. — Véleménye szerint elé­gedettek az újlaki emberek? — Nem. Itt azt tartják, hogy nagy baj van, ha az ember már elégedett. Értik ezt persze a saját munkájuk­ra is. Ez a többet akarás tartja életben a gazdaságot. / Majd egy évtizede, 21 éve­sen került a tsz-be Zákányt Sándor mezőgazdász. A veze­tés korán rászakadt gondjai meglátszanak vonásain, még­is tele van fiatalos tenni akarással. — Én is jól tudom a vá­laszt a kérdésre, amit föltett. Egyszer majd túl kicsi lesz ez a tsz. De dolgozunk, és eredményeink azt mutatják, még álljunk a versenyt. Bíró Ferenc Somogyi Néplap a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents