Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

y Emlékgyökér K fa, legyen az a legszi­lárdabb tölgy, mégiscsak lágy. Simul a szélhez, a fuvallattal mozdulnak levelei. Üdítő hűst ad, lebegő, simogató árnyékot. Jó pihenni a levélsátor alatt. Villám sújthatja, aszály szá­ríthatja, eső moshat üregeket a gyökerei közé. Élő. A beton, legyen az a leg­hatalmasabb ház, rideg. Nem rázhatja vihar, nem mozdul­hat, mindennek szilárdan el­lenáll. Az árnyéle, amellyel betakarja környezetét, ugyan­olyan rideg, mint maga a beton. Ahova hűst vont, oda a légparányibb napsugár sem juthat, a szellő pedig vagy goromba széllé erősödik ár­nyékában, vagy hozzá sem férkőzhet. Ha a betonházat lebontják, marad ami volt: holt anyag. Ha a fa gyöke­reit megsértik, elpusztul. Aki megszokta a fát, nem szereti a betont. Aki fák kö­zött élt ötven vagy hetven évig, nem talál hűst a beton­tömbök árnyékában. Szenved és tengődik. Az öregek élnek így, kiket elrabolnak a fák alól, a betonházakba. Nem ta­Almásaink szüret előtti vé­delme során fontos teendő az almamoly hernyói elleni vé­dekezés. A nyári nemzedék lepkéinek elhúzódó rajzása miatt továbbra is fennáll a gyümölcs károsításának a ve­szélye. Megfigyelések szerint a lepkék tojásrakása folyama­tos, jelenleg is tart. A hűvös időjárás hatására vontatott a kaliforniai pajzs- tetű hónap elején megkezdő­dött lárvakelsse, a tömeges kelésre a hónap utolsó har­madában számíthatunk. A lár­vák most már a gyümölcsöt fertőzik. Tovább emelkedett a piros gyümölcstakáesatka és a galagonya-takácsatka egyed- száma is. Kaposvár. Nagy­atád, Csurgó körzetében az almailonca hernyóinak kárté­telét figyeltük meg. A kárte­vő hernyók a gyümölcs felü­letét rágják meg. A gombabetegségék közül az almafavarasodás fertőzési veszélye nőtt meg a csapadé­kos, hűvösebb időjárás hatá­sára. A liszthármat konidiu- mos fertőzése ismét folyama­tos; ha a hajtásnövekedés új­ra megélénkül, további fertő­zés várható. A csapadékos, hű­vösebb idő kedvező feltétele­ket teremt a monília gyü­mölcsrothasztó tevékenysé­gének is. A védekezés során lálják helyüket, és hiáíba ve­szi körül őket szeretet, a fá­kat, a rétet, a harmatos reg­gelek illatát semmi nem pó­tolja többé. Mindent elkövet­nek, hogy a betontömbök kö­zé lopjanak egy darabka fa­lut, egy parányi tisztást. Sok ilyen öreget ismerek. Naponta ötször-hatszor el­mennek a boltiba, a piacra, is­meretlenül is beszédbe ele­gyednek egymással, és kere­sik azokat az emlékeket, me­lyek ha nem is közösek, leg­alább hasonlóak. Ha ilyenre bukkannak, újra élni kezde­nek, és megszűnik számukra minden, csak állnak a járdán — messze halad tőlük a for­galom —, egy egészen más világban. Körülöttük most lo­vas kocsik zörögnek, talicska nyikorog, verebek fürödnek a porban, és odafurakszik a ké­ményfüst és benzingőz elé a selymes rét zöldillata. Minden öreg keresi azt, ami régi otthonára emlékezteti. Az egyik fehér bajszú bácsi pél­dául egy. másfél-két négyzet- méteres kis földdarabot vá­lasztott magának a nagy szürke ház tövéiben. Naponta a növényvédő szereket úgy vá­lasszuk meg, hogy az Ortho- cid, Ortho-Phaltan az érés ütemét gyorsítja. Almásoknál ez a mellékhatás káros, mert elősegíti a raktározás alatti élettani betegségek (jonatán- foltosság, vasfoltosság stib.) fellépését. Ezért inkább a Dithane M—45 vagy a Pol- Thiuran 0,2 százalékos oldatát használjuk. A készítmények — lisztharmatbetegség ellen — nagyobb adagban is hasz­nálhatók. mivel a gyümölcs már kevésbé érzékeny az eset­leges perzselésekre (Thiovit, Pol-Sulkol Extra 80 WP 0,4— 0,5 %). A rovarkártevők elleni vé­delemre a Safidon 40 WP 0,25, Nexion 40 EC 0,25, Sevin 85 WP 0,2 százalékos töménysé­gű oldatának valamelyikét használjuk. A takácsatka-fer- tőzés — valamint Nagyatád és Kaposvár körzetében a terjedő vértetű-fertőzés — megszünte­tése érdekében az Unifosz 50 EC, Bi-58 EC, Rogor L—40 0,1 százalékos töménységű ol­datának valamelyikét is ke­verjük a permetlébe. Az au­gusztus végén, szeptember elején érő fajták permetezé­sére csak a 7 nap várakozási idejű Unifosz 50 EC, Vapona 48 EC 0,1 százalékos oldatának valamelyikét használjuk. lesi, mekkora a fü, amelyet ide vetett, és ha úgy találja, hogy eltakarja a cipője felét, előkerül az egyik ide mene­kített emlék, a csillogó pen­géjű, agyonfent kasza. Szer­tartás, ahogy a markához igazítja a fenőkövet, ahogy végigfuttatja a csengő acélon. Egy-két vágás, azután elő a kővel. Hosszú fenés követ­kezik, így is tovább tart az a tenyérnyi fűdarab. Most el­fogyott, és várni kell megint, hogy dolgozhasson a kasza. Kétheti várakozás, néhány perc örömért. Az ilyen öregek imádják a gyerekeket. Az e«yik — idős néni — naphosszat a ház előtt ül, és várja őket. Mert a gye­rekeknek mesélni kell, és me­sélni jó. Arról, amikor ő is gyermek volt. arról, hogyan készített csutából és kukori­cahajiból babát, arról, hogyan osztotta el apja a kenyeret, hogy minden gyerek egyfor­mán kapjon, arról, hogvar csilingelt a csengő a kiscsikó nyakán. Vigasztalni is kell a gyerekeket, amikor elesnek, vagy becsípi ujjúkat az ajtó. A gyerekek hagyják, hogy si­mogassák őket, hogy kedvesen becézzék, az egészen aprók még a játékaikba is »beve­szik« az öregasszonyt. Ho­mokpogácsát sütnek, azután azt kérdezik, hogy mi kell az igazi pogácsába. Néha meg összevesznek, ilyenkor kell valaki, hogy kibékítse őket, és kell valaki — egy tipegő, botra támaszkodó anyóka —, aki összeszedje a szanaszét szórt játékokat. Valaki, aki ugyanúgy, mint ők, a mesék birodalmában él. Igaz, azok a mesék nem királylányokról és gonosz boszorkákról szól­nak, hanem reggeli kakasku­korékolásról, a pici harang esti hangjáról, a lubickoló kacsák hápogó seregéről. Igaz mesék ezek mind, me­lyek most már örökre csak mesék maradnak. Kacagtató, pajkos vagy szomorú mesék. Kedvesek, szórakoztatók és tanítók. »öreg fát átültetni nem le­het.« A legóvatosabb kertész is megsért néhány gyökeret. Azután a fa már csak abból táplálkozik, ami a gyökerem megtapadt, amit magával ho­zott. A legerősebb az emlék­gyökér, amelynek nem árthat az ásó, a csákány, amely so­ha nem téphető le az öreg fá­ról. Az emlékgyökér száz ki­lométerekre elrohan friss táp­lálék, éltető erő után. És ilyenkor mindig újra éled a fa, újra megrezdülnek a fonnyadó levelek ... Dán Tibor Növényvédelmi tájékoztató Almafáink szüret előtti védelme I Szeberényi Lehel | TíkImI —, Viem — mondta Anyics- ka, engedelmes mosoly mögé húzódott pogány szívével. Bűntudatot illett éreznie, amiért Loncit oda vitte. A szürkület birtokba vette a konyhát, s az öregasszo­nyok birtokba vették a szür­kületet. Mintha két lámpást gyújtottak volna, s a fejek fölött birtokba vették volna a teret. A babicska és Hermina ar­ca a szokottnál erősebben sár­gállott, a helytelenítés viha­rától dúltam Míg Teréza és Marisa szinte elbújtak a rossz lelkiismeretükkel, mert nem volt még feledve, hogy mi van a rovásukon. — Maga nem hallott, ked­ves? — fordult Herminka a vendég lányhoz, csont-bőr uj­ját kinyújtva felé. — Ez kell fiatal lányoknak jól oda­figyelni. Göndör Lidi ki ő. Az volt nagyon szép lány, ka­tona meggyilkolta árokba. Volt neki haja, hosszú, szőke. Ako Anyicska.., Anyicska odanyúlt a hajá­hoz, ideges ujjával a vállára görbülő fonatot morzsolgat- ta. — Katona, hajával, megfoj­tott őt. Mikor megtalálták, haja neki nyara volt tekerve. Szoknya volt nyakába, ahogy őt illető megmocskolta. Hol­tába. — A búcsúra jött be a .fa­luba — mondta Marissá, ami­re a babicska is bólintott. — Volt Péter-Pál, ako teraz. De ahogy kimondta, a szó is elsápadt fogatlan szájában. Herminával egyszerre vetet­tek keresztet. — Pána Boha! — mondta Herminka. — Éppen máma az volt!... Teréza is, Marisa is belesá­padtak. Teréza gondolatban magához ölelte a lányát, sze­me nedvesen függött rajta: »Milyen jó, hogy már itthon van«. Anyicska érezte a szemek­nek ezt a féltő, aggodalmas ölelését, s a fogadalmat a tekintetben: »Soha magam mellől el nem engedlek«. Érezte, és elfordította kissé a fejét. De annyira nem mer­te. hogy lesütött szemének útjába beleessen az ablak is, mejynek üvegén az az egy szál villanykörte remegve esett darabjaira. — Laktak ők bent erdőbe, apa neki volt erdész — foly­tatta Hermina. — Mikor ő születte, mamicska neki meg­halta, bábaasszony messze lakta faluba. Doktor? Azt mink nem is láttunk... — Máma is csak az úgy van — szólt közbe Teréza —, mikor a városból kijön. — No, csak a faluba, hát akkor még az erdő! — tette hozzá Marisa. Hermina néni rájuk nézett, erre csend lett. — Na potom... Erdész maradta maga, kislánnyal. Ez a Lili neki, senki mása, ezt nagyon szeretett. Mondta ne­ki: »Lányom, siess haza sö­tétig!« Lidi nevette, és meg­ígért neki. Nem félte ő er­dőbe járkálni; abba születte, volt ő erdő* lánya... Lonci megborzongott, s lopva Anyicskára pillantott. De nem találkozott a tekinte­tük. Anyicska pillái mélyen leeresztve, a konyha kövét seperték. Az asszonyok pedig foly­tatták. Újraértékelték, újra­alkották Göndör Lidi törté­netét. Egyvalaki előimádkoz- ta, a többi ráfelelt, mint a siratok kara — ezt is, azt is felhozta, eszébe juttatta a meséiének. Öt tehén, 30000 liter tej Kiváló eredmény a háztájiban Balatonfenyvesen él öze. Koroncz Mihályné. A 70 éves asszony még ma is fiatalosan mozogva eteti és feji a tehe­neket. Mikor a férje meghalt, fiai kérésére költözött Somogy- szobról Balatonfenyvesre, s 1968 óta ott lakik. Édesapja erdész volt, gazdálkodtak, s gazdaságukban mindig volt tehén. Fiatal leány korában gyakran előfordult, hogy édesanyjával tíz tehenet is gondoztak és fejtek, de há­rom szarvasmarha mindig volt az istállójukban. Innen az a nagy jószágszeretet, amely végigkísérte életét. Ma is nagy szakértelemmel gon- aozza állatait. Ezénkívül a ház körüli sok teendőt is ellátja. Bár ebben segítségére vannak fiai. Az állatok szá­mára vetett takarmányokat és a rétet traktorok segítségével kaszálják, a nehezebb munká­kat géppel végzik. Ügy is le­hetné mondani: mintagazda­ság az övék. A kifejt tejet az erre a cél­ra rendszeresített hűtőtartály­ban tárolják az elszállításig. Az istállóban minden hely ki van használva. Az állatokat nézve szembetűnik a gondos tenyésztői munka. Az öt tehén apai ágról egy családba tar­tozik. Apjuk az 1380-as szá­mú. Aladdin nevű, import szirnentáli fajta, javító hatá­sú tenyészbika, illetve ennek javító hatású fia, a 2384-es számú. Alabárd nevű magyar tarka bika. Mindegyik tehén már 1975- ben kiváló tejtermelő volt. A Kávé nevű, 8 éves tehenük már 6 borjút adott, és a múlt évben 88530) liter tejet ter­melt. A Gyöngyi 6 éves, és 6283 liter tejet adott. Ez a tehén most a negyedik lak- tációját kezdte meg, s egy napra jutó maximális tejter­melése 40 liter volt. A többi tehén 3700—5500 liter tejet adott 1975-ben. Az öt tehéntől özv. Koroncz Mihályné 23 826 liter tejet értékesített a Veszprém me­gyei Tejipari Válladat keszthe­lyi tejüzemének! Az ez évi tej termelési versenyben as első félévben 15 779 liter te­jet adott át az tejüzemnek. Ezenkívül a háztól napi 4—5 liter tejet értékesít. A tehenek még júliusban Ss legelőre jártak, és csak jú­lius 10-e után kellett bekötni őket az istállóba, mivel a szá­razság és a meleg káros ha­tással volt termelésükre. Most szénát, vágott zöldet és abra­kot kapnak. özv. Koroncz Mihályné véleménye szerint a kedvezőtlen, aszályos idő­járás ellenére is az évi tej­termelés gazdaságában meg fogja haladni a 30 000 litert. P. P. A vártnál kevesebb zöldség és gyümölcs a kadarkúti körzetben (Tudósítónktól.) Tizenöt település található a kadarkúti áfész körzetében. Egy kivételével mindenütt van zöldség- és gyümölcsfelvásár­lás. A szövetkezet erre az évre 406 termelővel kötött szerződést burgonyára és zöldségre, 317 termelővel gyü­mölcsre. Terveik szerint 21 vagon bugonyát, 55 vagon zöldséget és 38 vagon gyümöl­csöt akartak megvenni, de közbeszólt a nyári szárazság. Kulcsár Sándor, a szövetke­zet felvásárlási vezetője mondta: burgonyából eddig 15 vagonnal szállítottak el, ennek legtöbbje korai volt. Arra számítanak, hogy az ősz­szel még két vagonnal vehet­nek meg. A kiesés tehát 4—5 vagon lesz. Zöldségfélékből csak 9 va­gonnal vásároltak. Másod­vetésből 9 vagon uborka, zöldbab és cékla szállítását ígérték a kistermelők. Ha hosszú lesz az ősz és ezek a vetések beérnek, akkor — a korábbi vetéseket, palántázá­sokat is figyelembe véve — 15—20 vagon zöldséget vehet­nek át az év végéig. Ennek a »Már a sátraknál ott volt a katona — fűzték a főso­dorba, egymás szavát keresz­tezték. — Már ott kinézte magának Lidit, mert Lidi nem érkezett beharangozás­ra; hosszú volt az út, át az erdőn meg a köves árkon. A templomban szólt már az ének...« »Na, ugye, sátrak is vol­tak? Mikor vannak sátrak, ha nem búcsúnapkor!..,« »Éva anyánk bűnébe esett. A kíváncsiság odavitte a sát­rakhoz. És ott volt a katona.« »Soha senki se látta az­előtt a faluban, és azután se...« »Tükrös szívet vett Lidi­nek ...« »Én úgy tudom, olvasót vet gyöngyház feszülettel... A csuklójára volt tekeredve, mikor megtalálták...« Tenyerére vette, nézegette, tetszett neki. De nem volt pénze. És már visszaadta volna az árusnak, mikor odalépett a katona, és meg­vette neki...« »És elfogadta? Nem kellett volna elfogadnia.« »Hát azt mi már nem tud­hatjuk, hogy volt...« Herminka néni megfogta Lonci karját legtöbbje uborka, cékla, zöld­bab és fejes káposzta, ame­lyet főképp Csököly, Gige és Kadarkút termelői hoznak. Eddig 21 vagon gyümölcsöt vásároltak fel. Nagyon jól termett a szamóca, amelyet még nem sújtott a szárazság: 18 vagonnal vettek meg. Részben a kora tavaszi fa­gyok okozták, hogy kevés volt a meggy, a málna, a cseresz­nye és a barack. Elenyésző mennyiség ígérkezik szilvából. A szamócatermelés eredmé­nyességének növelésére szep­temberben 39 ezer palántát adnak a szakcsoport tagjai­— Csaknem 4000 kisiparos tevékenykedik megyénkben. Szolgáltatásaik iránt olyan nagy az igény, az érdeklődés, hogy annak — kifogástalan színvonalon — csak korszerű gépekkel, fölszereléssel tud­nak eleget tenni. A kaposvá­ri áfész-szel és a Titán Ke­reskedelmi Vállalattal közö­sen azért is rendeztük ezt a szerszám- és kisgépkiállítást, hogy felhívjuk a kisiparosok figyelmét: milyen modem, a munkájukat könnyítő gyorsí­tó hazai és külföldi gépek, szerszámok kaphatók. Szikora Istvánná, a KIOSZ megyei titkára e szavakkal nyitotta meg tegnap délelőtt a Kaposvári Gépészeti Szak- középiskolában rendezett ki­állítást, ahol valóban nagyon sok korszerű szerszámot, kis­gépet láthatnak az érdeklő­dők. Láthr tó a Német Demokra­tikus Köztársaságban, vala­mint a Lengyelországban ké­szült kötőgép, asztali és kézi fúrógép. táskavarrógép, vib­rációs csiszoló, sarokköszörű, garázsszekrény különböző nak. A régi, kiöregedett gyü­mölcsfák pótlására csemeté­ket hozatnak: most írják ösz- sze az igényeket. Egymillió tojás felvásárlá­sát tervezték, ez eddig 90 szá­zalékra valósult meg. 6,6 va­gon nyplat akarnak megven­ni, augusztus közepéig 5 va­gonig jutottak. Újabb te­nyésznyulakat hozatnak az állomány felfrissítésére. Most azon fáradoznak, hogy ne menjen veszendőbe egy szem burgonya, zöldség és gyümölcs sem. Ami fo­gyasztásra alkalmas, azt mind megvásárolják. szerszámokkal, hegesztő- és vágóberendezések. Többféle munkavédelmi kesztyűt, he­gesztéshez használatos védő­sisakot, s sok kéziszerszámot és alkatrészt is bemutatnak. Nemcsak a kisiparosoknak érdemes ezt a kiállítást meg­tekinteniük, hanem azoknak is. akiknek szenvedélyük az otthoni barkácsolás, ezermes­terkedés, hiszen ehhez a hasznos időtöltéshez is sokfé­le segédeszközt választhatnak maguknak. A kaposvári áfész felkészült arra. hogy e bemutató nyo­mán várhatóan megnövekszik az érdeklődés a korszerű kis­gépek és szerszámok iránt. Megállapodtak a Titán Keres­kedelmi Vállalattal, s az már most szállított a kaposvári Adv Endre utcai szakboljuk részére 2 millió forint értékű árut. A vállalat és az áfész képviselője a szükséges után­pótlás biztosítására is meg­állapodást kötött. A kiállítást négy napig te- kmthetik meg az érdeklő­dők. ÉPÍTŐIPARI VÄLLALAT FÖLVESZ képesítéssel és gyakorlattal rendelkező SZÁLLÍTÁSI IRÁNYÍTÓT, AZONNALI BELÉPÉSSEL Ajánlatokat a 463705. számra, a Magyar Hirdető Somogy megyei központjába kérjük, írásban. (463705) Iparosoknak — barkácsolóknak Szerszám- és kisgépkiállítás Kaposváron (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents