Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-24 / 199. szám

* Ián ka, az úttörőváros A Balaton-parti tele­pülést, Zánkát — fiatalok és idősebbek egyaránt — úgy ismerik, mint úttörővárost. Egy-egy csoportban három­ezer, évente ötvenezer gyer­mek tanulhat és pihenhet itt. Zánkára eljutni — ez szinte minden kék és piros nyakken- dős kisdiák kívánsága. Ami­kor mi voltunk azok, nekünk Csillebérc volt az álmunk. A korszerű tábor, a Balaton­part azonban egészen más: gyermekparadicsom. Szilasi András főigazgató­helyettes — vagy ha úgy tetszik, »•polgármester-he­lyettes-« — szívesen segít az érdeklődőknek eligazodni a 385 holdon, a 482 millió fo­rintos beruházással fölépült gyermekbi rodalömban. Az egyik vendégfogadó helyiség­ben, a vetítőteremben diaké­pek idézik a néhány éves tör­ténelmet. A kommentátor sze­repét a főigazgató-helyettes vállalja: •— Az első kapavágás, az az alapkőletétel 1969. augusz­tus 15-én volt. A kivitelező Zala megyei Állami Építőipa­ri Vállalat munkáját a KISZ is segítette építőtáborok szer­vezésével. Az ünnepélyes át­adást több mint egy évvel ez­előtt, a gyermeknap előesté­jén, 1975. május 25-én tartot­ták. Az építők kiváló mun­kát végeztek, ezt mi sem bi­zonyítja jobban, mintáz, hogy az ötezer munkás 'közül két­százötvenen kaptak különböző kitüntetést az átadáskor. Az ünnepélyes avatás ko­rántsem jelenti azt, hogy vé­get ért a munka. További új épületeket terveznek. Szükség lenne egy uszodára. Az igény jogos, hisz évente hatezer út­törőt tanítanának meg az úszásra. Szeptemberben avatják a tájiházat, melyben a Balaton mentén és az északi parton Tanóra a nyeregben A Mezőgazdasági Főiskola keretében működik a Gaz- dász Sportkör lovasszakosztálya. Lovasaik rendszeresen részt vesznek a különféle versenyeken. Naponta több mini ötven fiatal jár ki a városból, hogy elsajátítsa a lovaglás csínját-bínját. Munkalovaglás a gyakorló pályán. élő emberek hagyományait, történetét idézik föl. Az öreg parasztház udvarán egykori használati eszközöket lehet majd látni. A hatalmas sta­dionban a MOKÉP segítségé­vel — az ország egyetlen nagy teljesítményű filmvetítőjét felhasználva — rendszeresen tartanak majd előadásokat a jövő nyártól. A gyerekek mű­velődését szolgálja a 15 ezer kötetes könyvtár. Hamarosan ötvenezer könyv között válo­gathatnak majd az itt nyara­lók. A főigazgató-helyettes jog- jal dicsekszik azzal, hogy ma már nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szív­ügye Zána: — Alkotóművészeinknek nagy megtiszteltetés, ha mun­káik eljutnak szabadtéri ga­lériánkba egy-egy évre. Meg­ismertethetik munkásságukat a legfiatalabbakikal. A zánkai úttörőváros feladata az úttö­rőélettel kapcsolatos archív anyagok gyűjtése is. Nemrégi­ben nyitottuk meg múzeu­munkban azt az új kiállítást, mely a nemzetközi úttörőéle­tet és a magyar úttörők törté­netét mutatja be. Hatalmas anyagot gyűjtöttünk össze, amely feldolgozásra vár. A relikviák között sétálgat­va kaposvári emlékeket is ta­lálhatunk. A Petőfi iskola egykori diákjai készítették az úttörőszövetség fennállásá­nak tizenötödik évfordulójára azt a szépen rajzolt naplót, amely vállalásaikat, felaján­lásaikat tartalmazza. Hasonló napló került ide a kaposvári Ságvári Endre úttörőcsapattól is. A legújabb szerzemények között pedig ott vannak a ka­posvári úttörő-olimpia díszes plakátjai is. Kevesen tudják Zánkáról, hogy a történeti anyagokat csakúgy, mint a gyermekek képzőművészeti munkáját hi­vatásos kutatók rendszerezik, dolgozzák fel. — Módszertani központunk­ban a gyermekneveléssel kap­csolatos kutatások folynak. Számtalan jövendő pedagógus kéri segítségünket szakdolgo­zata elkészítéséhez. Kiterjedt levelezést tartunk fenn a gye­rekekkel. Évente öt-hatezer levelet kapunk tőlük —■ így sajátságos információs csa­tornánk létesült. Új módszere­ket szeretnénk kialakítani. A jövőben nem rendezünk kö­tött foglalkozásokat a gyere­keknek, hanem olyan színes műsorokat állítunk össze, ame­lyekből mindenki kedve sze­rint válogathat Igaz ugyan, hogy így nem fog eljutni min­den gyermek mindenhova, de azzal foglalkozhat »huzamo­sabb-« ideig, amihez kedve van. Megítélésünk szerint így kedvezőbb eredményeket ér­hetünk ék Zánka egyre jobban fej­lődik, mind színvonalasabb nevelő munka központja. Nem véletlen tehát, hogy itt került sor a harmincadik születés­napját ünneplő úttörőszövet­ség ünnepi eseménysorozatá­nak a befejezésére is. N. J. Szeberényi Lehel i 1 RÉft I Az élen haladó keresztes lovag fényes sárgaréz láncot viselt. Ki túdja, hol tett rá Szert, s a késre is, amivel ját­szott? — Itt kell nekik lenni — szólt hátra lovagtársainak. Sötét, falánk hírvágy lapult fürkésző tekintetében. — A Zsabka... — rebbent meg leheletnyit a név Anyics- ka ajkán. Úgy maradt az ajka mozdulatlan, s a lélegzet meg­szorulva a mellében. Aztán lassan kiengedett, a blúz meglazult. A lovagok el­haladtak előttük, csaknem karnyújtásnyira a bozót füg­gönye élőtt. Hallani lehetett, hogy távo­lod tukban azt mondják: — Csakis erre mehettek. Aztán a kavicsropogás is Somogyi Néplap elhalt, a két lány összemo­solygott. — Jó kis hely ez — mondta Anyicska az üregre, ahol meg­bújtak. — Sose találtak itt meg, amikor bujócskát ját­szottunk. — Mondom én, hogy a va­don lánya vagy — szabadult fel újra Lonci. megjött a ked­ve. — Az erdő a te pártodon van. Mindketten nevettek. De Anyicska szájára tett ujjal figyelmeztette Loncit, hogy azért óvatosan. Lonci csupa melegség, csupa elérzékenyült hangulat volt. — Szólj, ha butaságot mon­dok, — érzelgett. — De te Anyicska is vagy meg Annus is... Nálunk Annus vagy... És ha hazajössz, átöltözöl itt- honra. És itthon Anyicska le­szel ... És teneked az erdő az itthon, meg ezek a hegyek, mint a halnak a víz... És az jutott eszembe, hogy monek­jük, elfelejtesz egyszer átöl­tözni, és akkor az erdő nem ismer meg, hogy te vagy az, az 6 lánya, az Anyicska ... Zagyvákat beszélek, mi? Anyicska mosolyogva bólin­tott. Anélkül, hogy tudta volna, mire. 10. Most aztán sietve elindul­tak haza. Futva szökdécseltek a köveken, a »namjóbanjárás« útját, mint a falu tartotta. Szívük könnyű volt, csak­nem könnyelmű. Ilyenek va­gyunk elvonult veszedelmek után. Amikor azt hisszük, hogy elvonult. A lányok azt játszották, hogy csak nagyobb kövekre léptek. Így ugrándozva ha­ladtak, s kacagtak egymáson, mikor egyensúlyukat vesztve lecsúsztak egyikről-másikról. Aztán beatszámokat idéz­tek. Egyszer Loncinak, egy- szr Anyicskának jutott eszé­be újabb. Fogták egymás ke­zét és ritmusra lengették. Megfeledkeztek az erdőről, s minden alattomosságairól. De miért is ne feledkeztek volna meg, mikor már egy­kettőre végén is voltak az ároknak? Az árok ugyan tovább vitt az erdő alatt, de ők fölka­paszkodtak az útra. S nyomukban felkapaszkod­tak Zsabkáék. Még nem vették észre a lá­nyokat — eltekereghettek az erdőn. De a lányok rögtön észrevették Zsabkát, s nem Birkapörkölt — tehenész odra Hogyan készíti egy tehenész a birkapörköltet? Kitűnően! A birkapörköltnek — nem paprikásnak, mert annak bő leve van! — külön titkai van­nak. Szokások, sőt: nemzedé­keken keresztül megőrzött hagyományok teszik ízletessé, a húst puhává, színét piros­sá A szakemberek — termé­szetesen a juhászok, s mint esetünkben, a tehenészek is — különbséget tesznek az al­földi és a dunántúli között. Kölcsönös fitymálással szól egyik a másikéról... Véletlen találkozás: az Al­földről származott ember ténykedett a magas állvány­ra lógatott, hatalmas bogrács mellett. Mozdulatainak ko­reográfiája volt, mert túl azon, hogy a bográcsba főző­kanállal belenyúlni bűn, az sem mindegy. hogy milyen ritmusban fordít egyet hirte­len mozdulattal a nyílt tűz fölött fortyogó pörköltön. — Sajnos — mondja Kosa József, a toponár—zimányi tsz tehenésze —, ezt a pör­költet zaklatnom kellett Nem volt elég időm. Az igazihoz legalább öt óra kell, ez pedig — lenéző lesz az arckifejezé­se — talán négy és fél órát volt a tűz fölött... A fortélyokat hosszan sorol­ja. Nem dicsekvően, hanem az amatőrök hozzáértésével. Igaz. az én szememben: pro­fi. De egy juhász szerint a birkapörköltet készítő tehe­nész — mégiscsak amatőr... Örök probléma a birkaéte­lek körül téblábolók között: nem lesz-e faggyúíze? Hogyan lehetne megakadályoani? — Egyszerű kérem, nagyon. Az öreg birka a faggyúízű. De a pörköltnek a bárány sem jó. Nyálkás a húsa, csak sütni érdemes. Mi, alföldiek — majdnem dacosan néz rám a bogrács fölött — pedig egyenesen szeretjük a faggyús birkahúst. Mert meg lehet csinálni úgy is, hogy ne érez­zék. Ez. ami itt rotyog, már nem volt fiatal. A juhász, ugye, azt adja, ami már nem termel... Jól elő kell készí­teni, ha már egyszer ilyen. Megnyúzni, a fejet levágni, arról meg az orrészt. Így ke­rül a koponya — benne a velővel — a bogrács legaljá­ra. középre. Somogybán —, de lehet, hogy az egész Dunán­túlon — lefaggyúznak. Ezért ki kell kenni az edényt zsír­ral. Aztán amikor körbeőleö a láng a bográcsot, szépen lefolyik az aljára. Nem ég oda, ez pedig nagyon fontos! Én messziről megérzem, ha odakapta az alját... A cupák a birka legjobb része. Ki is keres egyet a bográcsból, megmutatja. — Hogy maga is értse: a lábszár. Ezt kell a fej köré rakni, csak* utána lehet a többi húst, szépen földarabol­va. meg a csontos részeket. Aztán jöhet rá a hagyma meg a bors, a só, az erős pap­rika. Mondom, ezt a pörköl­tet zaklatnom kellett, alig négy órája tettem föl. Igen lassú lángon kellett volna öt óra. Legalább ... Most még ne is tessék fényképezni! Majd később, ha már meg­szelídül a tűz, nem a bog­rács szélénél forr a lé, hanem alig bugyborékolva, középen. Akkor lehet, mert csak ak­kor jön fed a színe... — Ezzel kész is? Mintha zavarba jönne. — Nem egészen ... Hogy is mondjam ... Na, mindegy: szóval adok én bele egy kis fokhagymát is. A velőhöz egyenesen kell! Annak az elkészítéséhez kevesen érte­nek, különösen itt, a Dunán­túlon. Amikor már elő van készítve a fej, ketté kell vág­ni. Kell egy kis bors, só a velőre és én ide beleteszek' kevéske fokhagymát, meg egy vékony szelet vöröset is. Az­tán összekötözöm a két dara­bok De — majdnem belepi­rul, amikor mondja — ezt ne tessék elmondani. Ezt a fokhagymát... M. A. Önmagukon kísérletező Az orvostudomány fejlődése során oly sokszor valósultak meg új gyógyító, vizsgáló módszerek, születtek űj, eddig ismeretlen hatású gyógysze­rek. Mielőtt emberen alkal­maznák ezeket, meggyőző ál­latkísérletek egész sorozatán bizonyítják a gyógyszer vagy gyógyeljárás hatásosságát. Igen, de az állat teste még­sem azonos az emberi szer­vezettel: emberen is ki kell próbálni, nem jelentkezik-e valamilyen kóros mellékha­tás? De ki legyen az az első ember, akin »bevetik az új fegyvert«? A kutató itt min­dig dilemmával kerül szembe, hiszen nem csekély a kocká­zat. Az orvostudomány törté­netében számos esetben maga az egészséges kutató vállal­kozott az izgalmas kísérlet elvégzésére, mert lelkiismere­mertek többé hátranézni. Ha­lántékuk kigyöngyözött a gon­dolatra, milyen nyugodtan jöttek az árokban, s közben meglephették volna őket. Most már csak a templo­mot nézték. amely ott állt előttük a dombon. Tornya barátságosan intett elóbük a kék égről. Szemükkel beleka­paszkodtak. és biztonságban érezték magukat. Lépteiket kellett csak szaporázniok. A temető a templomnál is köze­lebb volt, s ott már emberek is voltak, akik hozzátartozóik sírját ápolgatták — ez ünnep­napjukhoz tartozott. — Odanézz! — hallották a hátuk megett. — Az anyátok!... — Ez bosszankodó hang volt, a Zsabkáé: Mintha azt mondta volna. »Ezek kibabráltak ve­lünk!« A két lány megnyújtotta a lépést. Dombngk föl. kapkod­va szedték a levegőt. Zsab­káék a nyomukban, kitartóan füttyentgettek. Be kellett eny- nyivel érniük, mert mások is jártak már erre. A temetőben a füttyögéseket is elhagyták, de a lányok érezték, hogy nem tágítanak a sarkukból. »Ez azért szem­telenség« — gondolta Lonci. (Folytatjuk) orvosok te nem engedte, hogy más életét kockáztassa. A múlt században nagyon sok ember életét fenyegették a trópusi övezetben sárgaláz- járványok. Finlay kubai orvos feltételezte, hogy a járványt szúnyogok terjesztik, de ezt nem tudta bebizonyítani. Négy kubai orvos vállalkozott a kérdés eldöntésére. Lazear orvos olyan szúnyoggal szú- ratta meg magát, amely elő­zőleg sárgalázas beteg vérét szívta, de nem betegedett meg. A következő napokban társai is megszúratták magu­kat és megbetegedtek, de életben maradtak. Lazear új­ra megszúratta magát, meg­betegedett, majd belehalt a betegségbe. A feltételezés bebizonyoso­dott, de az önkísérletezést még többen folytatták, sőt még mások is meghaltak az ily módon szerzett sárgaláz­ban. A kísérletek során ki­derült, hogy csak azok a szú­nyogok veszélyesek, melyek a szúrás előtt legalább 12 nap­pal fertőződtek meg a sárga­láz kórokozójával, egy vírus­sal. Ennek az elszaporodásá­hoz 12 nap szükséges. Lazear első szúrása alkalmával még nyilván nem szaporodott el a vírus a szúnyog testében. A bátor önkísérletezőknek kö­szönheti az emberiség, hogy ez a korábban oly súlyos járványos betegség ma már csak történelmi adat. 1903-ban Charles Nicolle Nobel-díjas francia bakterio­lógus fölfedezte, hogy a ki­ütéses tífuszt a ruhatetű ter­jeszti, de kórokozóját, egy mikroorganizmust csak 1916- ban fedezték föl. Helena Spa- row lengyel orvosnő védőoltó­anyagot készített a tífusz el­len, hasonlóan ahhoz, ahogy Pasteur készített oltóanyagot a veszettség ellen. Amikor a legyengítettnek vélt kórokozót tartalmazó oltóanyag készen állt, és az állatkísérletek is eredményesek voltak, az or­vosnő magát oltotta be az anyaggal. Megbetegedett, de a betegség enyhe lefolyású­nak bizonyult — munkája te­hát eredményes volt. Ma, már a kiütéses tífusz szintén a múlt emlékei közé tartozik. Az érzéstelenítés, altatás kidolgozásánál is sok önkísér­let történt. Wells önmagán próbálta ki a nitrogénoxidult, Morton az étert, Simpson a kloroformot. Kevesebben tud­ják, hogy a pszichoanalízis megalapozója, Freud, önkíser- lettel fedezte föl a kokain he­lyi érzéstelenítő hatását. Az önkísérletező orvosok sorában szinte vakmerőség­nek számít Forsmann Nobel- díjas német orvos esete. A szív vizsgálatára akart jobb eljárást kidolgozni. Egy katé­tert vezetett föl ezért saját könyökvénájából a szívébe. A 65 cm-es katéter elérte a szí­vet, majd szívében a katé­terrel átsétált a röntgenlabo­ratóriumba, ahol a röntgen is bebizonyította ezt. Mindez 1928-ban történt, de talán el sem hitték a szakemberek, amíg 10 év múlva amerikai orvosok »föl nem fedezték« Forsmann tettét. Jellemző hogy mindezért csak 1956-ban kapták meg a Nobel-díjat. A szívkatéterezés eljárása pedig ma már alapvető, mindenna­pos kardiológiai vizsgálati módszer lett. Sok-sok egyéni önkísérlet­ről lehetne még beszámolni. De önkísérletnek számít az is, amikor egy orvos pl. ar­ra vállalkozik, hogy élettani vizsgálatokat végezzen egy űrlaboratóriumban. A jövő számára nagy ígéret az űr­repülés. Hogy ez mind többek számára valóra váljon, ismer­ni kell részleteiben, hogy az ember szervezete miként rea­gál a súlytalanság, a nagy gyorsulás stb. állapotaira. Ezért van ott az orvos is az űrállomáson és végzi aprólé­kos méréseit, megfigyeléseit űrrepülő kollégáin — de ma­gán is. Bátorság, szinte hősiesség kell az ilyen önkísérletezéshez. Mint említettük, a kísérlet kimenetele nemegyszer halá­los. A kísérlettel elért ered­mények viszont az egész em­beriség javát szolgálják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents