Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

Az élet ünnepe Világosbarnára sült, foszlós, fehér, új kenyér az asztalon. Új búzából őrölt lisztből sü­tötték, a biztonság, a békes­ség, az élet jelképe. Nagyanyám jut az eszembe, aki kenyérsütéskor mindig hófehér kötényt kötött maga elé, haját hófe­hér kendő alá szorítot­ta. A megszokott feketé­től annyira elütött ez az öl­tözet, hogy mindig valami különös- izgalom, olthatatlan kíváncsiság szögezett a kony­hába. Egyszer se mulasztot­tam el végignézni a kenyér- dagasztás szertartását. De­hogy is ismertem még akkor ezt a szót: szertartás. Dehogy is tudtam, hogy nagyanyám az egyik legszebb emberi munkát végzi. Csak vonzott a látvány: a bütykös, sokat dolgozott kezek miként mun­kálják össze a kovászt a liszt­tel, hogyan dagasztják, kitar­tóan, hosszan, ütemesen a fe­hér masszát. Sejtelmem sem volt arról, hogy milyen nehéz munka ez, hiszen olyan ter­mészetesen, könnyedén csi­nálta. Másnap reggel, mikor a .szakajtókban púposra kelt a fehér ruhák alatt a kenyér a búza már kitárult szemhatár... Orsovai Emil Kenyér és kalász Kévébe szedve zok-sors, régi nyár. kaszák nyomán a múlt, mi rendre hullt, élet, millióká-lennl tanult, ’ a búza már kitárult szamihatár, emberszó száll nehézgép-számyakon, a percet úgy hívják: jövő idő, Utunk, mi fogytán mégis egyre nő; ég-érők építette őrtorony vigyázza: ne veszhessen szem m-agunk, vetésünk, aratásunk mink vagyunk, a teljes holnap, egy ország vele, ki látja, tudja, érzi: erre várt, beért munkája, ő is többre vált, mint kenyérré kalászok bölcs feje. .. .mint kenyérré kalászok bölcs feje. hasa, mindig az elsők között keltem, nehogy elmaradjak nagyanyámtól. Pedig eleinte bizonyára csak gond, meg akadály voltam neki ott a pékségben, később ragaszkod­tam ahhoz, hadd segítsem vinni a kenyeret. Ma is ér­zem a péksék sajátos mele­gét, illatát. Semmi máshoz nem hasonlítható meleg ez, semmi máshoz nem fogható a piruló, fyülő kenyér illata. Megbűvölten néztem —órágik el tudtam volna nézni — a talpig fehérbe öltözött pékek ritmikus mozdulatait a ke­mence előtti árokban. Egy marék liszt a lapátra, egy mozdulattal máris rajta la ke­nyér, másik mozdulattal vé­gigsimít rajta a vizes kefe (mondták, ettől lesz szép fé­nye a kenyérnek), és a hosz- szú lapát máris indul a ke­mence gyomrába. 7 Este otthon mindig nagy- ‘ anyám szelte meg a frissen sütött kenyeret. És én vár­tam a következő dagasztást. A 'hófehér kötényt. A pékség Illatát. Világosbarnára sült, foszlós, fehér, új kenyér az asztalon. A kenyértisztelet a gyerekes ösztönösségből felnőtt tudatos­sággá nőtt. Ma és minden évben ilyen­kor az új búzából sütött ke­nyeret ünnepeljük. A kenyér biztonság, békesség, élet. Az életünk alapja pedig az al­kotmány. Milyen szép har­mónia, a kettő együttes kö­szöntése! És milyen megnyug­vás, hogy az apró magokból az idén is kövér szemű ka­lászok nevelődtek. Megtermett a jövő évi ke­nyerünk. Képek villannak emlékeze­temben. Kombájnok dübörgé­se alatt remeg a föld. Olajos, poros embereken csordul a veríték. Feszülnek az izmok, feszülnek az idegek. »-Milyen lesz a termés?« »Megyünk segíteni másoknak, mi végez­tünk.« Tizennégy és fél mun­kanap. Ebben az évben össze­sen ennyit igényelt nálunk a hajdan hetekig tartó, testet, lelket gyötrő aratás. Nagy­anyám, ha élne, talán el sem hinné, hogy erre képes, idáig vitte az ember. Foszlós, fehér, új kenyér az asztalon. Biztonság, békes­ség, élet. Azokra gondolok, akik megteremtették, megter­melték. Ma már tudom, hogy nagyanyámnak minden ke­nyérsütés ünnep volt. Az élet ünnepe. Vörös Márta Cselekvő egyetértést! Hosszú autóbuszsor hagyta ed Kaposvárt szerdán dél előtt. Amerre mentek a fia­talok, a járókelők szeretettel integettek az ország minden iájáról itt járt ifjúgárdisták­nak. Az egész megye közvé­leménye figyelemmel kísérte a VII. országos Ifjú Gárda- szemle eseményeit, a kapos­váriak pedig nézőként, a ta­lálkozások, gyárlátogatások részvevőiként együtt voltak a kék egyenruhás lányokkal és fiúkkal. Ez a néhány nap vi­dámmá, fiatalossá tette a vá­rost. Öröm a számunkra, hogy a szemle összesített pontver­senyében Somogy megye sza­kasza győzött. Ez a szokottnál rövidebb hét gazdag az eseményekben. Az alkotmány napját meg­előzően Marcaliban gyárat, Kaposváron nyomdát avat­tunk. Ünnepélyes pillanatok azok, amikor átadnak egy új létesítményt — ma még szám­talan helyen lesz ilyen —, s az a jó. hogy a hétköznapok munkájára, erőfeszítéseire is visszaemlékezünk ilyenkor. Ahogy a költő. Váci Mihály mondja: »Emberfeletti próba míg embertelen / kínokból az emberi öröm megterem.« Az egész megye öröme az, hogy most annyi helyen gazdagod­tunk. Ha Somogy térképére apró piros zászlócskákat tűz­nénk ki, láthatnánk, hogy •minden tájra jutott az ünnep alkalmából valami szép, új; az embereknek munkát, a gyere­keknek otthont, szórakoztatást adó ajándék. Elég, ha a mar­cali ruha üzem példáját idéz­zük: azon kívül, hogy munkát ad a környék asszonyainak, ismertté is teszi az üzemet, a járási székhelyet. A Május 1. Ruhagyár ugyanis szerződést kötött a Csepel Művekkel és a Pannónia Külkereskedelmi Vállalattal, s ott mutatják be a magyar gyártmányú varró- és vasalógépeket a külföldi megrendelőknek. Az építők érdekeiről tár­gyalt a héten az Építők Szak- szervezetének megyei bizott­sága, amikor napirendre tűz­te a kollektív szerződések megkötésével és törvényességi felülvizsgálatával kapcsolatos tapasztalatokat. Mindenkép­pen figyelemre méltó az a megállapítás, hogy e fontos szerződéseket határidőre elké­szítették mindenütt, majd — kihirdették a dolgozók előtt. Az utóbbi mindössze egy he­lyem a Somogy megyei Terve­ző Vállalatnál késett, mert nem volt meg az elvi egyet­értés a bér- és prémiumsza­bályzat összeá 1’ ításában a gaz­dasági vezetőség és a szak- szervezeti bizottság között. Az Építők Szakszervezetének me­gyei bizottsága közbelépett, s elhárultak ezek az akadályok is. Amit a megyei bizottság tartalmi szempontból megál­lapított, általában érvényes más iparágakra is: a kollektív szerződések összhangban van­nak a vállalatok középtávú terveivel, színvonalasabbak a korábbiaknál. Az eddig szer­zett tapasztalatok most kama­toztak. Különösen fontos ez olyan oldalról, hogy e szer­ződések a rendelkezéseknek megfelelően szabályozzák dolgozók jogait és kötelezett­ségeit. A megyei bizottság már a kezdettől minden segítséget, megadott, most pedig úgy döntött, hogy az év végéig minden egyes kollektív szer­ződést felülvizsgál a törvé­nyesség szempontjából. Nem véletlen, hogy erről a témáról tárgyalt szerdai ülésén a me­gyei párt-vb is, az SZMT ve­zető titkárának előterjesztése alapján. A szellemi gyarapodásra szin­tén gazdag lehetőségeket kí­nált ez a hét. Megnyitották a Dráva menti napok esemény- sorozatát, a siófoki filmvígjá- ték napokat. Ilyenkor több szó esik azokról is, akik a legtöbbet teszik azért, hogy az emberek művelődjenek, köny­veket vegyenek a kezükbe, akik alkotásaikkal szolgálják a népművészet fejlődését. Az alkotmány napja alkalmából több somogyi népművelő, könyvtáros, népművész ka­pott kitüntetést. Természete­sen nemcsak szűkebb környe­zetük, hanem az egész köz­ség, üzem köszönti a velük és értük tevékenykedő embe­reket. Az augusztus 20-1 ün­nepségek előtt tüntették ki azokat, akik kiemelkedő tár­sadalmi munkát végeztek a népf non tmozgalom érdekében. A kongresszus előtt álló moz­galom egyik célja, hogy mi­nél több fiatalt vonjon be a közéletbe: a régóta tevékeny­kedők eredményeinek megbe­csülése és népszerűsítése szin­tén hozzájárulhat ehhez. Lajos Géza 35 ezer vason cukorrépa A feldolgozási idényre készül a Kaposvári , Cukor­gyár. Az idén a gyár körze­tében 10 260 hektáron ter­melnek répát a gazdaságok, a becslések szerint erről a területről mintegy 35 000 va- gonnyi cukorrépát vár az üzem. R övid idő alatt meg­szokjuk, természetes­nek vesszük azt, ami jó. Társadalmunk ma számos olyan lehetőséget biztosít ál­lampolgárainak, amelyre né­hány éve — esetleg évtizede — gondolni sem mertünk. Emberközpontú társadal­munkban ez egyáltalán nem különös: természetes jelenség az, hogy anyagi lehetőségeink­hez mérten az állam igyek­szik minél több feltételt biz­tosítani a teljesebb emberi élethez. A döntések — legyenek azok akár esetiek, akár álta­lános érvényűek — azt céloz­zák, hogy javuljon az embe­rek élet- és munkakörülmé­nye, növekedjen biztonságér­zetük. A döntések közül az ál­talános jellegűeknek — ter­mészetüknél fogva — nagyobb a jelentőségük, hiszen nem csupán egyes emberekre, ha­nem kisebb vagy nagyobb kö­zösségekre, esetleg az egész társadalomra hatással vannak: jogokat biztosítanak. Szocialista alkotmányunk megfelelő alapot teremtett ah­hoz, hogy az anyagi lehetősé­geket figyelembe véve a tár­sadalom minél sokrétűbben gondoskodjon tagjairól. Az anyagi lehetőségeket azonban nekünk kell megteremtenünk saját munkánkkal. A hétköznapok munkáját, magatartását is megszabó tör­vényeinket — éppen ember- központúságuk miatt — nem­csak ünnepeken érdemes idéz­ni: az utóbbi években alkotott néhány törvény jól bizonyítja, miként gondoskodik a társa­dalom a tagjairól, hogyan kí­vánja biztosítani mindazt, amire szükségük van. A tör­vények között aligha lehet — és nem is szabad — fontossá­gi sorrendet felállítani. Vala­mennyi a társadalom legfon­tosabb életviszonyait szabá­lyozza: kötelezettségeket álla­pít meg és jogokat biztosít. Vannak azonban a törvények között olyanok, melyek a sza­bályozás körénél fogva igen sok embert érintenek, hatásuk tehát közvetlenebbül érvé­nyesül. Az egészségügyről szóló törvény alapján például több mtnt egy éve már min­denki állampolgári jogon ve­heti igénybe az ingyenes el­látást. Röviden: azért kap in­gyenes orvosi kezelést, kór­házi ellátást, mert magyar ál­lampolgárnak született, vagy megszerezte a magyar állam- polgárságot. Tulajdonképpen azt is ír­hatnánk, hogy még álig több mint egyéves az egészségügy i törvény, s rendelkezései már­is természetesek. Megszoktuk. Különösen nagy változást je­lent ez abhan az országban, ahol egy fél emberöltővel ez­előtt a betegség a családban majdnem azonos volt az anya­gi csőddel. Azok az emberek, akik harmincegynéhány éve még azt mondták: »csak or­vost, kórházat ne«, ma termé­szetesnek veszik, hogy ingye­nes ellátásban részesülnek. Nagyon jó, hogy természe­tesnek vehetik. Egy társada­lom emberközpontúságát sok mindenen le lehet mérni: leginkább azon, hogy miként gondoskodik azokról, akik egészségi állapotuk, koruk miatt leginli^bb rászorulnak a társadalom gondoskodására. E gondoskodás kapcsán me­gint érdemes egy törvényt idézni: a társadalombiztosítás­ról szóló új törvény egyike a legfiatalabbnak. Megszüle­tése nem csupán technikai nehézséget oldott meg: azt, hogy több mint féLszáz jog­szabály rendelkezéseit kellett egy ügy elbírálása kapcsán fi­gyelembe venni. Ennél sokkal lényegesebb, hogy egységesen, a lehetőségeket figyelembe véve rendezi a társadalombiz­tosítással kapcsolatos jogokat Újat hozó rendelkezései kö­zül a legtöbb embert a nyug­díjjogosultság kiterjesztése érinti. Ügy intézkedik, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíjkorha­tárát fokozatosan közelíteni kell az ipari munkásokéhoz. E szabály alapján 1980-tól a férfiak a mezőgazdaságban is hatvan-, a nők pedig ötvenöt éves korukban mennek nyug­díjba. Az, hogy van nyugdíjas mezőgazdasági munkás vagy termelőszövetkezeti tag, egy­általán nem szokatlan: újdon­ságnak nem számit. Pedig azok, akik ma élvezik a tár­sadalomnak ezt a gondoskodá­sát, fiatal korukban aligha álmodtak — a csak »állami embernek« Ígért — nyugdíj­ról. Amikor a társadalom ígérte, hogy ha az anyagi le­hetőségek engedik, fokozottan gondoskodik róiluk öregkoruk­ban, hitték is, nem is. Ami az emberekért történt, az politikánk alapelveiből szükségképpen következik: a XI. pártkongresszus ismét le­szögezte, hogy a szocializmus építése a jövőben is .együtt jár az életszínvonal Rendszeres emelésével, az emberek élet- körülményeinek állandó javí­tásával. Az életszínvonal nö­vekedésének mértéke, az élet- körülmények javításának üte­me azonban azokon áll, aki­kért minden történik: a vál­tozások, a fejlődés anyagi alapját a munkahelyen kell megteremteni. A gazdasági fejlődés, az életszínvonal-nö­velés feltételeinek biztosítása magasabb követelményeket támaszt a gazdasági munká­val szemben. E magasabb kö­vetelmények szerint dolgoz­ni, a bonyolultabb körülmé­nyek között is helyt állni vi­szont már — kötelesség. A társadalom biztosítot­ta jogok érvényesülé­sének anyagi alapja a munka gyümölcse. A munka amelynek jogát az alkot­mány biztosítja — lelkiisme­retes végzése államipolgári kötelesség is. Életünk változása, gazdago­dása cselekvő egyetértést kí­ván. Dr. Kercza Imre Kitüntetések az alkotmány ünnepén Svenda István, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője köszöntötte teg­nap délelőtt a kaposvári Tán­csics gimnázium klubjában azokat a népművelőket, akik augusztus 20-a alkalmából kaptak kitüntetést. Dr. Balas­sa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese mondott ün­nepi beszédet, és nyújtotta át a kulturális miniszter által adományozott Szocialista Kul­túráért emlékérmet húsz so­mogyi népművelőnek. Minisz­teri kitüntetést kapott: Ba­logh István siófoki áfész-osz- tályvezető, Botos Endre mar­cali középiskolai tanár, Han- zel László somogyvámosi ve­zető tanító, Kápolnás Mihály barcsi zenetanár, dr. Kiszling Mátyás balatonszentgyörgyi orvos, Leitner Sándor festő­művész, Mihalics István, a Pamutfonó-ipari Vá’lalat Ka­posvári Gyárának pártbizott­sági titkára, Miklós József, a balatonlellei művelődési ház igazgatója, Nemes György ka- posfüredi vezető tanító, Pe- perő Gyula berzencei szakfel­ügyelő. Petrasovics Tivadarné kaposfői tanár, Rigó Lajos balatonszentgyörgyi tanácsel­nök, Ruthner Andorné, a mozi­üzemi vállalat nagyatádi üzemvezetője, Simon Mihily- vé siófoki zenetanár. Szaba­dos János festőművész. Szabó Gyuláné kaposvári óvónő, dr. Szili Ferenc kaposvári levél­táros, Turbók Károly nagyatá­di könyvtárigazgató, Várhal­mi Károly somogyszili tanár, és Zakár Antalné siófoki ze­netanár. A kulturá’ls miniszter az alkotmány ünnepe alkalmá­ból tizenegy somogyi népmű­velőt miniszteri dicséretben részesített, öten Kiváló Dol­gozó kitüntetést kaptak. A népfrontmozgalomban és a békemozgalomban kifejtett tevékenységükért többen vet­tek át kitüntetést a Hazafias Népfront megyei bizottságán a tegnap délelőtt rendezett bensőséges ünnepségen. A Népfrontmunkáért kitün­tető jelvényt adományozta a HNF Országos Tanácsának titkársága Szabó Jánosnénak, a barcsi nagyközségi nép- írontbizottság nőbizettsága elnökének; Thurzó Zoltánné- nak, a nagyatádi városi nép­frontbizottság elnöksége tag­jának; Bánfalvi Menyhértnek, a miklósi községi népfronfcbi- •/»ttság elnökének; Borsföldi Ferencnek, a kaposvári kör­zeti népfrontbizottság elnöké­nek; Farkas Sándornak, a nagyberki községi népfrontbi­zottság alelnökének; Kiss Ist­vánnak, az öreglaki községi népfrontbizottság elnökének; Kovács Jánosnak, a siófoki városi népfrontbizottság tag­jának. A békemozgalomban vég­zett eredményes munkájuk elismeréséül az Országos Bé­ketanács a Békemozgalom ki­tüntető jelvénye kitüntetést adományozta Dombóvári Jó- zsefná marcali óvónőnek, a megyei nőbizottság tagjának és Kelemen Ferencnek, a ka­posvári városi népfrontbizott­ság alelnökének. A kitüntetéseket Rostás Ká­roly, a népfront megyei bi­zottságának elnöke adta át. Részt vett az ünnepségen dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Sugár Imre, a megyei tanács általános elnökhelyettese. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents