Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-03 / 182. szám

A HARMADIK

kikötő az egesz lengyel társa- dalom szorgalmával épül, telvaros helyen állt, a modern

Marek

Fábián Bálint hiábavaló élete

„Én... a dolgozó nép fia, esküszöm...”

T

avasszal beszélgetést közöltünk Balázs József fiatal íróval, aki — szinte példátlan a magyar irodalom utolsó évtizedeiben — egy éven belül három regényt jelentetett meg. Beszélgetésünk idején a harmadik még nyomdában volt, így nem tudtunk beszámolni róla.

A Magyarok és a Koportos frója új művében, az 1975-ben írt Fábián Bálint találkozása Istennel című regényében sem maradt hűtlen témavilágához, a század első fele legnyomorúságosabb sorsú,

nincstelenjeinek ábrázolásához. A Magyarok című mű szereplői a második világháború idején németországi birtokon dolgozó agrárproletárok. A Koportos hőse időben közelebbi, sorsának kiszolgáltatott cigány. Fábián Bálint juhász az első világháború utáni években.

Az író az idén SZOT-díjat kapott regényeiért. Joggal, hiszen az utóbbi években kétkezi munkából élőket ilyen realisztikus eszközökkel nemigen ábrázoltak a magyar irodalomban. Kivétel talán Kertész Ákos, aki Makrájával maradandó figurát teremtett. Balázs Józsefet méltatandó, tehetsége után rögtön hűségét kell emlegetnünk: gyerekkora világa olyan televény, melyből még sokáig táplálkozhat; az akkor — s ma — megismert emberek típusokká válnak teremtőerejétől.

Fábián Bálint, miután megjárja a háború poklát, hazatér. Valami idegenség, titok fogadja, melyet megfejteni csak hosszú idő után képes. Felesége a paphoz lett hajlamos a juhász katonáskodása idején. Fábián Bálint két fia vízbe öli a papot. Az asszony

eszelős lesz, s a kisebbik fiú is beleroppan a tett terhébe. Á nagyobbik fiú újra öl: a kocsmáros lesz az áldozat, aki meggondolatlanul fecseg a titokról a juhász előtt. Fábián Bálint a harangkötélre akasztja föl magát, így remélve találkozást Istennel, akihez jó néhány kérdése lenne.

S közben ott zúg el Fábián juhász mellett a történelem, melyből nem sokat ért, akárcsak a Magyarok beszűkült tudatú hősei. 1919 eseményeinek is csak értetlen tanúja, mintsem cselekvő részese. De tisztessége így is világol.

Ha e regényét rangsorba kellene helyezni, jómagam a helyét a Magyarok és a Koportos között jelölném ki. Nem olyan tömör, mint az előző, de jelentékenyebbnek érzem a Koportosnál.

Mi a közös szál a témavilágon kívül Balázs művei között? A fiatal és — nem győzöm hangsúlyozni — jelentős író hősei az élet értelmét keresik. Valamiképpen szeretnék, ha megmaradnánk az utódok emlékezetében. Nagyon is általános — mindnyájunkra jellemző — vágy munkál Fábián Bálintban is: „Mi lenne akkor, ha lajstromot vezetnének az emberek a halottakról?” S újra a szinte alaktalan rémmé nyújtózó kétely: ......mi végre vagyunk...

M

ert felépítjük a házakat, felneveljük a gyermekeket, learatjuk a búzát, ofsztán mivégre?”

Balázs József hősei szinte

az egzisztencialista filozófusok szintjén töprengenek. S mi- ufan erről az alapról választ nem kaphatnak, erre a konklúziólépcsőre jutnak: „Találkozni akarok Istennel.”

Esztelen száguldók, bömbölő kismotorok

RECSEGNEK, harsognak, bömbölnek. Zeng az utca, a tér amerre száguldanak. Rigák, Komárok, Simsonok,... ki tudná felsorolni, hány féle kismotor. Százszámra nyüzsögnek az utakon, tolakodnak az utcákon, és irtózatos hangjukkal borzolják az idegeket. Amerre száguldanak, mindenki fölkapja a fejét, és összeráncolt szemöldökkel tekint utánuk. Hát még amikor nem szólóban, hanem csoportosan rohannak az utcán, keringenek a játszóterek, ligetek körül, vagy a lakótelepi házak előtt harsoknak.

Ökörszarvkormányok, nyújtott, támlás ülések és borzalmas hang. Ezek a jellemzőik. No és a gyorsaság, az eszeveszett száguldás. A nyergükben tinédzserek, kamaszok, akik élvezik, hogy fújja hajukat a szél. És élvezik a borzalmas hangot, azt, hogy egy-egy "jobb belemenéssel« másokat ijesztgetnek. Autók között cikáznak, úgy, hogy az autós alig győzi taposni a féket, amikor hirtelen eléje vágnak.

Az országút és a városok rémei ezek a kismotorok. Egyre nő a számuk. Egyre többen vásárolnak ilyent, aztán "felpiszkálják« a motort, és mindent bele! Jöhet az eszeveszett száguldás.

Sokan kérdezik, meddig mehet ez így. Vajon nincs semmi vagy senki, aki ezeket a fiatalokat visszatartsa?

Aki ilyen segédmotoros kerékpárt vásárol, vizsgáznia kell a KRESZ-ből. A KRESZ pedig világosan kimondja, hogy e járművek megengedett legnagyobb sebessége 40 kilométer óránként. És átalakítani sem szabad őket, csak úgy üzemeltethetők, ahogy a kereskedelemben kaphatók. Nagyon sokan mégis semmibe veszik ezt a szabályt. Csakúgy mint azt, hogy: aki mm töltötte be a 14. évét, nem vezethet még segédmotoros kerékpárt sem. A tapasztalatok szerint a száguldozók nagy része 14 éven aluli. Olyan fiatalok, akikre egyébként vigyáznak szüleik, ám ezt az esztelen motorozást, ügy látszik, elnézik nekik. Pedig elég, ha a baleseti krónikákat nézzük, máris kiderül: a balesetek jelentős részét ezek a száguldozok okozzák vagy szenvedik el. S ez majdcsak- nem természetes. A kismotorokat 40 kilométeres sebességre tervezik, és 60-at vagy70-et már nem bír a konstrukció. Ha pedig valaki ilyen sebességgel bukik — bukósisak nélkül —, az végzetes lehet.

Mit lehet tenni? -Főleg a szülők felelősségét hangsúlyozom: figyeljenek jobban gyermekeikre! És ne feledjék: ha valami történik, elsősorban ők a felelősek. A rendőrség szigorúbb lesz a jövőben az átalakított motorokon száguldókkal szemben. Nemcsak helyszíni bírságot szabnak ki, hanem szabálysértési eljárást is indítanak.

Az új KRESZ is segít majd, hiszen néhány segédmotor január elsejétől már "átminősült«, és műszaki vizsgán kell bemutatni. Ez azt jelenti, hogy k legkisebb átalakítás esetén is megvonják a forgalmi engedélyt. Azok a kismotorok — ebben a kategóriában —, melyeket a múlt év december 31-ig vásároltak, még 1978. december 31-ig részt vehetnek a közúti forgalomban műszaki vizsga nélkül — de csak akkor, ha tulajdonosuk betartja a kismotorokra vonatkozó

KRESZ-t. Ha nem, a rendőrség nem lesz elnéző.

ÉS MÉG VALAMIT: a kismotorok nem versenygépek. Tulapdonosukra ugyanúgy vonatkoznak a szabályok, mint az autósokra és a többi motorosra. Aki ezeket megszegi, saját és — gyakran — mások testi épségét kockáztatja, embertársai nyugalmát zavarja. Aki nem képes arra, hogy ezt megértse, az nem vehet részt a közúti forgalomban.

Dán Tibor

Az író úgy fonja primitív miszticizmussal vert hőseinek sorsát, a saját — s mindnyájunk — agytekervényeiben munkáló gondolatokkal, hogy abból egységes egész kerekedik. S közben Fábián Bálintok ilyen következtetésekig jutnak: „Ha az egyes embernek van is lelkiismerete, mondjuk, neked, vagy nekem, a sok embernek, a nagyon sok embernek nincs.” Vagy: „ölni nem szabad, azzal semmire se megyünk!” Az író szólal meg itt, szócsőül „kérve” hőseit. Igaz, néha stílust bont ez a keveredés. Amikor például a juhász a 201. oldalon váratlanul önözni kezdi a papot, hamisnak éreztük ez. És még néhány ha Csó példát találhatunk, mein a következő ki- adáskor v, ^.-.nűleg már „eltűnik” a regényből. „A mi fajtánkat akarják” — az ilyen súlyú Fábián Bálint-i mondatok azonban feledtetik az olvasóval ritka ellenérzéseit.

C

efre — tisztátlan, zavaros világot festett meg Balázs József e regényében. Ahogy maga megfogalmazta: „... írásaimban azt próbálom bebizonyítani, hogy minden embernek megvan a maga "lenni vagy nem lenni« kérdése az emberi élet természetes kísérője ez, s nem függvénye semmiféle rangnak státusnak vagy éppen foglalkozásnak.”

Leskó László

Ragyogó napsütéses idő, zászlódíszbe öltöztetett laktanya, eskütételre váró katonák fogadták a magasabb egység parancsnoksága, pártbizottsága képviseletében megjelent Szeszenka Károly ezredest, a részt vevő szülőket, hozzátartozókat, vendégeket.

Elsőnek Polacsek Bajos őrnagy lépett a mikrofonhoz. Beszédében az eskütétel jelentőségét emelte ki. Elmondotta, hogy a csapatzászló, a parancsnokok, a szülők és hozzátartozók előtt tett katonai eskü egy egész életre szól. Elkötelezetséget jelent a haza sorsával, a szocialista Magyarország építésével és védelmével.

— Eskütételhez! — hangzott Miilei Sándor őrnagy, vezénylő tiszt parancsa.

Hartman János honvéd lépett ki a sorból, állt társai elé. Ö mondta előre az eskü szövegét, és több százan utána:

— Én... a dolgozó magyar nép fia, esküszöm...

A már esküt tett katonákhoz: Szeszenka Károly ezredes szólt:

— A haza védelmének szent ügy számunkra sohasem képezheti alku tárgyát. Nagy felelősség hordozói lettek. Megfogadták, hogy e hazát védik. Katonai szolgálatuk alatt — és utána is — dolgozzanak az eskü szellemében. Legyenek fegyelmezett, öntudatos, jól képzet katonái a Magyar Néphadseregnek. Tiszteljék parancsnokaikat, szolgálják becsülettel dolgozó népünket — mondotta.

Katonatársai nevében Horváth Ottó válaszolt. Ígéretet

Lengyelországi levél

Neptun k

Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a soproniak vagy a debreceniek, a kaposváriak vagy a kecskemétiek nyári úticélul a Balti-tenger helyett az Adriai-, a Feketetengert, vagy éppen a Balatont választják. Bár a Baltitengerpartot bársonyos föve- nyű strandok, kilométereken át húzódó pompás fenyőerdők szépítik, viszont a hideg tengervíz igen sok turistát arra késztet, hogy más helyet válasszon nyári üdülésre.

Ismétlem: nem csodálkozom, hogy a magyarok alig jönnek ide hozzánk, északra, én viszont minden alkalmat kihasználok,1 hogy elsősorban a Gdanski-öböl környékére eljuthassak. Tudom, elsősorban azért, mert lengyel vagyok. De nem csupán ez az oka; inkább az, hogy ezen a tájékon igen nagy változások mennek végbe, amelyeket leginkább csak közelről értékelhet az ember.

Gdynia Lengyelország világra nyíló első kapuja, melyet a százéves német rabság után éppen fél évszázaddal ezelőtt építettek ki a 72 kilométer hosszú tengerparton. Köztünk vannak még, akik emlékeznek arra az időre, mikor a több mint 200 ezer lelI............................... ' ' '

I

kikötő helyén pedig mocsár tocsogott. A balti-tengerparti Gdynia kikötője — az átrakodást forgalmat tekintve — már 1933-ban egyike volt a legnagyobbaknak.

Egykoron ezt a várost 60— 89 ezer lakosúra tervezték. Napjainkban a 250 ezerhez közelít. És ennek az oka nem a tervezők szegényes fantáziájában keresendő, hanem abban, hogy Gdynia alapításakor nem számoltak, mert nem számolhattak a tengergazdaság hatalmas népgazdasági szerepével a szocialista viszonyok között. Gdynia történetének 30 esztendeje viszont már a szocializmusban íródott. És a városnak, kikötőjének a háborús pusztításokból való újjáépítése szintén a szocializmus műve.

Gdynia kikötőjének földtani viszonyai lehetővé teszik, hogy az öbölben hatalmas konténerkikötőt is építsenek. Nincs messze az idő, mikor a rakodópartok már messze benyúlnak a tengerbe. Mindez nem elég! Döntés született arra, hogy új, nagy kikötőt építsenek; ez az északi kikötő a legnagyobb balti-tengeri hajókat fogadhatja majd, elsősorban azokat, amelyeknek szállítmánya szén, érc, kőolaj. Az északi

jes kapacitása évi 70—80 millió tonna áru!

Visszatérve Gdyniához; ezt a tenger melléki, fehér kövű, elegáns szépségű várost aligha fenyegeti "trónfosztás«. Gyáraiból nagy befogadóképességű, korszerű hajók egész sorát bocsátják vízre, igen gazdag tapasztalataik vannak az áru ki-, be- és átrakásában, amellyel nem egy nemzetközi hírű szállíttató tetszését nyerték meg.

Az a tény, hogy Gdynia ragaszkodik sok évtizedes jelzőjéhez: Lengyelország tengeri fővárosa, csak erősíti i városnak és kikötőjének pozí cióját, ugyanis éppen itt, és nem a másik két nagy kikötőben, Gdanskban és Szczecinben van az INSA, a szocialista országok Hajófelszerelési Vállalkozók Nemzetközi Társaságának a vezetősége. Az INSA-nak Magyarországon és Lengyelországon kívül tagja a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, az NDK, Kuba és Jugoszlávia.

Lengyelország 500 kilométer hosszú tengerpartján tehát a tenger istenének, Neptun- nak kedvence továbbra is Gdynia. Ez az oka annak, hogy bármikor alkalmam nyílik rá — ha csak rövid időre is — ellátogatok Gdvniába.

{

tett, hogy az esküben foglaltakat a legjobb tudásuk szerint

teljesítik.

Az ünnepség végén az alegységek díszmenetben vonultak el az elnökség, a szülők és a hozzátartozók előtt. Az alegységparancsnok irodájába

egyenként lépnek be a katonák, hogy aláírják az eskü díszes jegyzőkönyvét.

— Hartman János honvéd! Gratulálok önnek a katonai eskü letétele alkalmából. Bevonulása óta munkája, magatartása példás volt, ezért dicséretben és eltávozásban részesítem — mondja Mikolai Sándor százados az aláírást követően a feszes vigyázzban álló katonának, aki mellett ott vannak szülei és menyasszonya.

Nehezen lehetett szóra bírni a szülőket. Édesanyja sírással küszködik. Nagyon büszke a fiára.

— Kaposváriak vagyunk, minden vasárnap meglátogattuk a gyereket. Feleségem a ruhagyárban, én a postánál dolgozom. Mindig becsületes munkára neveltük fiunkat. Éreztük, hogy bízhatunk benne — mondja az édesapa.

A katonai ünnepnapnak vége. Üj ismeretek, bonyolult feladatok jönnek, amelyekben helyt kell állni becsiiletettel, legjobb tudásuk szerint. Erre tettek esküt.

E. Gy.

Pályázatok a továbbképzési formákra

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem az idén ismét kiírta a pályázatokat a különböző továbbképzési formákra.

A szakközgazdász-képzés keretében 1977 februárjában pedagógus, tervgazdasági, pénz- és hitelügyi, statisztikus, nemzetközi gazdasági kapcsolatok szak, továbbá vállalati komplex tervező-elemző, pénzügyi, munkaügyi, piacszervező, komplex szervezési és vezetési szak, valamint számítástechnikai szak indul. A képzés négy, illetve a számítástechnika szakon öt féléves. A hallgatók az utolsó félévben szak- dolgozatot készítenek, s ennek megvédése után szakközgazdász oklevelet kapnak. Ameny- nyiben. a szakdolgozat megfelel az egyetem doktori szabályzatában előírt követelményeknek, az intézet javasolja az illetékes kari tanácsnak, hogy azt doktori disszertációként is fogadja el.

A kötelező óraszámon felül a hallgatók angol, francia, német, orosz és spanyol nyelvű továbbképzésen is részt vehetnek. A négy félév után letett nyelvi szigorlatuk állami nyelvvizsgával egyenértékű.

A szakközgazdász-képzésre azok az egyetemi oklevelet, mérnök-közgazdász oklevelet, vagy külföldön szerzett és honosított közgazdaságtudományi oklevelet szerzett szakemberek jelentkezhetnek, akik kétévi szakmai. gyakorlattal rendelkeznek és munkaadójuk továbbtanulásukat javasolja. A jelentkezési határidő 1976. október 30.