Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
Javuló traktorellátás a második félévben L Ä mezőgazdasági nagyüzemek érdeklődése fokozódik a traktorok iránt, az Agrotröszt a második félévben javuló ellátást ígér. Az év első hat hónapjában összesen csaknem 2900 traktort értékesítettek, valamivel kevesebbet, mint az elmúlt év azonos időszakában. A második félévben a nagy teljesítynényű traktorokból lényegesen javul az ellátás. Az Agrotröszt partnerei több mint ezer szállítását jelezték. 150 K—700 típusú szovjet traktort vesz át a mezőgazdaság, ezenkívül 200 T—150 K mintájú gép vár majd eladásra. A R.ába—Steiger traktorból 225-öt szerez be az Agrotröszt, és a csehszlovák külkereskedelem megkezdi a régen várt Zetor—120 szállítását, ebből a gépből 400 érkezik. Azok a gazdaságok, amelyek kötött talajokkal rendelkeznek és emiatt időnként gondot okoz ' a gumikerekes gépek járatása, 70 T— 100 típusú lánctalpas traktorból egészíthetik ki gépparkjukat. Ugyanaz a száz forint U gyanaz, mert hiszen a piros bankón akkor is a százas szám szerepel, amikor kivesszük a fizetési borítékból és a pénztárcánkba tesszük, s akkor is, amikor átnyújtjuk a boltban. E legtöbbször rövidke idő alatt mégis mintha megváltoznék a szóban forgó papír súlya, úgy tetszik, könnyebb lett. Konyhai bölcsesség: a háziasszony legizgalmasabb olvasmánya a piaci, üzleti árcédula. Konyhai bölcsesség: a jövedelem mirídig »kevés«, a kiadás mindig »sok«. Mármint akkor, amikor nem általában, hanem küjön-kü- lön, családonként próbáljuk bizonyítani: a jövedelmek fokozatosan emelkednek. Még- hogy az ő jövedelme? Tessék csak számolni: fizeti a hűtőgép részletét, most cserélt bútort, új lakása sokkal több pénzt visz el, mint a régi... Valahova persze csak-csak elgurulnak a forintimilliárdok, hiszen 1970 és 1975 között 90 milliárddal nőtt — 155-ről Számítanak a fiatalokra Az ipari szakmunkásképzőkben korszerű körülmények között tanulhatnak a fiatalok a szakmát jól ismerő pedagógusoktól, mesterektől. Az egyetemek, főiskolák kitűnően képzett szakembereket bocsátanak ki. A gyakorlat azonban »valahogy lemarad«. Elhelyezkednek a 18—20 évesen végzettek, s hosszú Ideig kell várniuk, amíg beilleszkedésük már annyira zavartalan, hogy a mindennapok munkája mellett egyéb, a szakmájukkal összefüggő tevékenységre is »serkenthetik« magukat. Ki nem aknázott szellemi értékek szunnyadnak ezekben a képzett fiatalemberekben, amelyeket akár műszaki fejlesztésre, akár a termelékenység növelésére, akár újítások benyújtására fordíthatnának..., „ Természetesen nem ennyire egysíkú ez a tapasztalat. Ügy tetszik csak a megfelelő bátorítás, kezdeményezés szükséges ahhoz, hogy az ötletek milliókat eredményezzenek. Erről legutóbb az Alkotó ifjúság pályázat és az ezzel összefüggő kiállítások győztek meg bennünket. Először 1974—75-ben hirdették meg, s a szocialista versenymozgalom új színfoltja lett. Sikeres volt, hiszen az első két évben 75 ezer fiatal készített egyéni vagy kollektív pályamunkát — s ezek több millió forint értékű költségmegtakarítást eredményeztek —, számos ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be. Az ötletek egyaránt célozták új technológiai eljárások bevezetését, gépi berendezések megalkotását, a tőkés import csökkentését. Sokan készítettek művészi jellegű pályamunkát is. Az alapvető cél: fokozottabb részvétel a pépgazdaság országos és helyi feladatainak megoldásában. A napokban az utóbbival foglalkozott Siófokon, a KISZ városi bizottságának ülésén. Sok tapasztalatot gyűjtöttek össze, s ezek érdemesek a figyelemre. Elsősorban az üzemi és tanintézeti KISZ-szervezeteknél vált népszerűvé az Alkotó ifjúság pályázat. Az intézmények közül — s ez bizonyos mértékig érthetetlen — csak a városi tanács fiataljai készítettek pályamunkát. Nem vettek részt a mozgalomban az építőiparban, a kereskedelemben, a szolgáltatásban, az egészségügyben és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok. És itt érdemes megállni. A szakminisztériumok kitűnő témákat kínáltak felhívásaikban. Például: a pérztárak áteresztőképességének a növelése, az árumozgatás korszerűsítése, a fásítási és a környezet- védelmi program. Köztudomású: a kereskedelem és a szolgáltatás »kulcs- pozícióban« van a Balaton partján. Lehetőségeink végesek. Kezdeményezőkészségre, ötletekre, a munkaköri kötelességek elvégzésén túli alkotó tevékenységre itt nagy-nagy szüKség lenne. Felsorolni sem lehet, hogy hány területen adhatnának be az itt dolgozó fiatalok pályamunkákat, amelyekkel nagymértékben lehetne javítani például a szolgáltatást. Sok helyen küzdenek a nyári hónapokban munkaerőhiánnyal. Talán ezen is lehetne segíteni egy-egy sikeres kezdeményezéssel, jó Ötlettel. S itt a fiatalok felelőssége: tudásukat nem kamatoztatva az idősebbekre hárítják a Balatonpart ellátásának gondját. A »kapu« azonban továbbra is nyitva. A tervek szerint kiszélesítik a mozgalmat. Szeretnék elérni, hogy többen vegyenek részt ebben, s minél több legyen az egyéni KISZ- vállalásban készített pályamunka. A szellemi kapacitás megvan: a fiatalokkal beszélgetve kiderül, pontosan tudják, hol-ke.ll segíteni, de még azt is, hogyan. Itt a kitűnő alkalom. Végső soron a saját munkájukat is megkönnyítik, hisz öt-1 léteikre, hasznosítható pályamunkáikra mindannyiunk érdekében van szükség. Számítanak rájuk I M. A. 245-re —- a lakosság pénzbeli jövedelme, s a forintban járó társadalmi ’itatások megkétszereződtek unán 1976 első negyedévábt 61,2 milliárd forint ké£< újekbe, pénztárcákba . sze... . ffyek nífelyé- re. Így hangzik: az árakat és a jövedelmeket együttesen kell vizsgálni. Ha a jövedelmek az áraknál gyorsabban n őreik, akkor kétségtelenül lobban élünk. A negyedik ötéves terv időszakában — az áremelkedések ellenére — az egy főre jutó reáljövedelem esztendőnként átlagosan 4.6 százalékkal nőtt. Ami a tudatos. tervszerű életezínvonnl- omiitika eredménye, s ez érvényesül az ötödik ötéves tervben is, mert az ez» főre irtó reáliövedolem 1980-ban 18—20 százalékkal lesz nagyobb, mint volt 1975-ben. Sokszor hallott és használt ki felezéseink valódi értelmén ritkán gondolkozunk. Holott hasznos lenne az árpolitika, szoci álpolitika, életszínvonal- politika fogalmak tényleges tartalmát és összefüggéseit jobban az emlékezetünkbe vésnünk. Ha nem is nagyon miélven, de annyira, hogy ne törölhesse ki onnan könnyedén egy-egy árcédula. Szívesen hangoztatott ál- érv: mi a jó abban, hogv az állam az egyik zsebéből kiveszi a pénzt és beleteszi a másikba? Amiben kimondatlanul az rejlik, hogv nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Valóiban egymástól ennyire függetlenül mozognának e képzeletbeli kezek? Van, amikor pikerülhetetlen az áremelés. Például egv kilogramm vágómarha felvásárlási ára 24 80 forint volt 1970-ben. s tavalv 31.90, S még sincs elég belőle! Az ár tehát hosszabb időn át nem hagvhatia figyelmen kívül a termelési hátteret. mert hiába lenne valami »olcsó« papíron, ha hiányozna az, üzletekből. Az árrendszer korántsem ellentéte, hanem része az életszínvonal- politikának. A fogyasztói áremelések nem akadályozhatják a reáljövedelem növelését, de befolyásolhatják a fogyasztási szerkezetet, . »átcsoportosíthatják« bizonyos rétegek között a jövedelmi többletet, az állami támogatást stb. Az árrendszernek az érték- arányos árak irányában kell fejlődnie, ez társadalmi érdek, mert elősegíti a népgazdasági egyensúly jg;y;j|ását, a ^fogyasztói magatartás olyan változását, mely egybeesik a fejlesztési célokkal — hangoztatják a szakemberek. Keresetünket számolva nem köny- nyű belátni ezt, de erre kényszerít bennünket az a tény, hogy zsebbe tehető forintjaink mennyisége, azaz jövedelmünk végső soron ettől függ. Fogyasztói vágyainkat és- tetteinket ugyanis megelőzi valami : termelői teljesítményünk. Ne feledjük, bármenylre érzékenyek vagyunk is az árcédulák változásaira: az élelmiszerek nagy része — háromnegyede — hatóságilag rögzített vagy maximált áron kerül forgalomba. A piaci szabad árak mindig is a kínálat- kereslet nyomán alakultak. Az ötödik ötéves terv ezért számolhat azzal, hogy például 1980-ra az egy főre jutó húsfogyasztás 76—78 kilogramm lesz, szemben az 1975. évi 70—71-el. Ehhez persze nemcsak az kell, hogy a jövedelmek növekedjenek, S a drágább árut legyen miből megvenni, hanem az is, hogy legyen mit megvenni, azaz — egy tényt kiragadva —< a vágósertéstermelés 9,2 százalékkal bővüljön az ötéves tervben. A józan árpolitika, az egészséges határok között tartott árnövekedés — s ezek, valamint sok más tényező foglalata, az életszínvonal-politika céljainak elérése — feltételezi és megköveteli, hogy a termelés, a nemzeti jövedelem legalább a tervezett mértékben emelkedjen. F ogyasztói gondjainkat — mert tagadhatatlanul vannak — ne csupán a piacokon, az üzletekben lássuk, érezzük. Hanem — s legalább akkora súllyal — munkahelyünkön is. Mert csak,, így lesz ugyanaz a száz forint mitidenhol ugyanaz. Ez kicsit kellemetlenül, csípősen hangzik, de ettől még igaz. Olyannyira, hogy ez az igazság — gyakorlati érvényesítése — határozza meg holnapunkat. M. O. Az eínök Néhány óra alatt megismerni valakit lehetetlen. Amikor Gelencsér Lajossal, a ka- polyi tsz elnökével leültem beszélgetni, mégis ez volt a célom. Tizenegy éve, az aratás kezdetén lett elnök. „Ajánlólevelében” ez állt: „Ne válasszátok meg ezt az embert, mert két héten belül csődbe viszi a tsz-t”. Falubelijei — a kapo- lyiak — mégis megválasztották a „szókimondó brigádvezetőt” aki már az első évben bizonyított. Azóta töretlen a gazdaság fejlődése. Igaz, közben az elnök haja megdere- sedett. — Valamelyik nap megbénult a fél karom. Tudja, talán az idegeskedés. Ez megadta a lökést, és hosszú halogatás után elmentem az orvoshoz. A váróban láttam, hogy sokan Vannak, nem volt türelmem kivárni... Nem vallja be ez csak ürügy volt, hogy elkerülje a komoly, talán fenyegető szavakat. Mint mondja, két nappal később már javult á keze. — Kezdetben minden szépen ment, Az emberek látták, hogy egyre több a bérük, hogy gazdagodik, a közös is. Azután évről évre nehezebb lett elérni ugyanazokat a szép eredményeket. A legnehezebb az egyesülés után volt. A so- mogymeggyesiek kezdetben sehogyan sem akarták megérteni hogy nem ember és ember, hanem teljesítmény és teljesítmény között teszünk különbséget. Volt néhány feszült pillanat.... Például ott az istállóajtóban. Az emberek késve jöttek, jócskán „beszíva”... Nagy erőfeszítésbe került nyugalmat parancsolni magamra. Ott minden azon a két-három mondaton múlt... A következő év ismét jobb lett az előzőnél. Az emberek formálódtak. „Gelencsér Lajosról tudtam, hogy a 11 év alatt csak egyszer vette ki a szabadságát. Amikor erről kérdezem, először a „szokásos” feleletet adja. „Nyáron az aratás, télen a zárszámadás ..Később kiderül, nem meri abbahagyni. Fél, hogy egy kis pihenés és kényelem után nem tudná újrakezdeni a napi 14 órákat. — Ha csak lehet, igyekszem tehermentesíteni munkatársaimat. Különösen a fiatalokat. Tudom, ha ennyi teher egyszerre rájuk nehezedne, megcsömörlenének, belefásulnának. Ügy mondja, 6 fokozatosan szokta meg a gondokat. Később azonban elismeri, tulajdonképpen a belefásutá-s elől menekül a még több munkába.. Többször újra kérdezem, mert nem értem,, amit mond. Nem látom be, miért ez az önhajszolás. — A feleségem már rég letett arról, hogy panaszkodjon, vagy hogy lebeszéljen a munkáról. Már csak apám mondja néha: „Maradtál volna, fiam, brigádvezető.” Este ha hazamegyek, csak egyre vágyom: egy kicsit ieülni a csöndben. Elrendezni a nap során összekavarodott gondolatokat. Mikor idáig Juturik valami arra kényszerít, hogy megkérdezzem: — Vannak-e barátai ? — Mindenki a barátom — mondja. — Jó viszonyban vagyok a munkatársaimmal. Tavaly például 11 lakodalomra hívtak meg. Ügy éreztem, a meghívások száma nem éppen csalhatatlan mérce. A sok barát pedig gyakran kevesebb, mint egy. Arcáról leolvastam, ő is jól ismeri ezt a visszás képletet. Gelencsér Lajos nagyon egyszerű ember. Már 11 éve tsz- elnök, de a mai napig sincs saját irodája. Hol az egyik, hol a máSik adminisztrátor asztalához telepszik le papírjaival. (Maga is érzi, hogy ez már az ellenkező véglet.) — Persze, hogy hiányzik, de hát voltak fontosabb dolgok is. Kezdetben talán jobb is volt így. Egy „csinos elnöki odú” szinte sugallja: ez az ember megváltozott, mér nem a régi. Szinte föllélegzik, mikor a gazdaság dolgaira terelődik a szó. — Szeretem az elégedett, derűs embereket, és tudom csak akkor lesz körülöttem sok Ilyen ember, ha az idén is és jövőre is előrelép a tsz. Sorolja a terméseredményeket, a terveket. Egyre élénkebben beszél, és egyre jobb a kedve. Azután egy kicsit még panaszkodik: Túl sok a munka. És nehéz a tanulás 44 éves fejjel az esti egyetemen. Sok nehéz emberrel kell dűlőre jutnia. Fáradt. Azután levonja a „következtetést" — Gondoltam már arra, mi lesz velem, ha nyugdíjba mehetek. Pipázgatás a gangon, szőlőmetszés, olvasgatás ... Nem, semmiképpen. Majd csak találok valahol munkát azután is. Ahol úgy erezhetem, én vagyok a motor, Bíró Ferenc Egy városrész újjászületik Nagyarányú építkezéseket folytat Kaposváron a Béke- Füredi tömbbelsőben a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Eddig négyszáznyolcvan lakást szereltek össze. Ezen a területen nemrégiben még házak voltak, helyUkön zöldövezet lesz. Az ötszintes épület fogadószintjénck zsaluzásánál helyére emelik az egyik elemet. Kész a betonalap, nemsokára megkezdik a panelek szerelését. A már elkészült épületek. Gyertyás László képriportja
