Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-11 / 163. szám
Kazincbarcikáról Siófokra MAGYARORSZÁG Ids ország. Európai távlatiból a Nyírség vagy a borsodi táj nincs is olyan messze a Dunántúltól. A térképen két apró, elmosódott folt. De nem az embernek. Ez a néhány száz kilométeres távolság olykor az életpálya meredek ívét is je- letheti. Mint példáiul Suhaj- da Imre esetében. — Szüléimét 1948-ban telepítették a Csallóközből Borsodiba. A Pozsonyhoz közeli, lápos, sík vidékről az erdők, hegyek koszorúzta tájra. Én már itt nőttem fel, nekem ez a vidék jelentette az otthont, a szükebb pátriát. Általános, középiskola, érettségi. Borsodban már akkor óriási lehetőségek voltak egy műszaki érdeklődésű ember előtt. Rdha- mos léptekkel fejlődött az ipar, s hamarosan Kazincbarcikán, a Borsodi Vegyikiombi- náimál találtam állást. Suhajda Imrével Siófokon beszélgettünk. Itt dolgozik, itt él családjaival évek óta. Hogyan került a fiatal technikus a gyorsan fejlődő, nyüzsgő vidékről ide, a nem kevésbé nyüzsgő, de borsodi léptekkel mérve mégis csendesebb somogyi tájra? Szabódik, amikor az okokról faggatom. Azután nagy nehezen mégis körvonalazódnak indokai. Tanulni akar,' kedvének, érdeklődésének megfelelőbb munkát. S Kazinbarcikám akadt még rajta kívül ötszáz hasonló. Magyarul: sok volt az eszkimó és kevés a fóka... — Évek óta élt egy rokonom Siófokon. Egy szilveszteri házimulatságon, két pohár pezsgő között kérdezte meg: miért nem jövök Siófokra? Csak úgy mellékesen ... Azután hamarosan állásihirdetés is akadt. Gyorsain kellett dönteni, gyorsan döntöttem. S jöttünk — albérletbe. Csodálkozva tapasztaltam: Borsod kevesebbet jelent, mint hittem. Középiskolás, kollégista éveim alatt meglazultak a kapcsolatok a szülői házzal, s így volt ez a feleségemnél is. így nem jelentett érzelmi földindulást, amikor felszálltunk a vonatra, s búcsút intettünk Miskolcnak. Azt hinné az ember, hogy az idegenforgalmi rohanások, a vendégfogadás — amely óhatatlanul rutinszerűvé, felszínesebbé teszi az emberi kapcsolatokat — lázában élő Siófokon nehezebb volt a beilleszkedés a fiatal párnak. De nem. A városban ma már több ,a »-bevándorló-«, mint • a »bennszülött-«, s mint Suhaj- da Imre mondja: — Nem kezeltek idegenként. — Ketten éltünk egy albérleti szobában. Hogy is van ez? Albérletbe nem megy szívesen haza az ember, nem érzi otthonának. Volt időnk munka után mással foglalkozni. S a köldökzsinór, mely az első perctől Siófokhoz, a fiatal város bontakozó közéletéhez kötötte őket, a KISZ- munka volt. Suhajda Imre valami fanatikus, kifogyhatatlan energiával vetette bele magát a munkába: szervezett, talpalt, agitált, társadalmi munkában markolta a lapátot, előadásokat tartott. Egy éve dolgozott munkahelyén, a Dunántúli Regionális Vízügyi és Vízgazdálkodási Vállalatnál, amikor megválasztották a KISZ-csúcs- vezetőség tiktárának. Sok fiatal dolgozik itt: az 1600 dolgozóból 520. Négy ifjúsági szocialista brigád is van. Akadit tennivaló. Taggyűlések, beszámolók, programok szervezése, közös zenehallgatás, sportrendezvények, vitakörök, s ki tudná még elsorolni, mi mindent tett, dolgozott, szervezett. Tagja volt a megyei küldöttségnek a KISZ IX. kongresszusán. S közben nem ért rá felcseperedésének színtere után sóhajtozni, a mindennapok forgalmas lázában nem keríthette hatalmába a nosztalgia. Ez a fiatalok közötti tevékeny közéleti munka tette igazán siófokivá Suhaj- da Imrét. AZ idén, márciusban nem vállalta tovább. Miért? Mégis elfáradt volna? Nem. Tanul. Baján, a vízügyi főiskolán. — Nem akartam szétforgácsolni magam — mondja. — Nem kenyerem a félmunka. Vagy teljes gőzzel teszek valamit, vagy sem. Hát ezért. Jövőre végez a főiskolán. Mi lesz azután? — Nyelvet akarok tanulni! FÖLFIGYELJEK a hangsúlyra: Akarok — mondta. Nem szeretne, akar. S, ahogy elnézem, hallgatom csendes,' nyugodt, de határozott hangját, el is hiszem neki. Csupor Tibor Bairta, magyar darga! Most jött meg Mongóliából. I Nem először adják tovább ezt a hírt Bántó Lászlóról, a Kaposvári Húskombinát igazgatóhelyetteséről, hiszen 1972 óta rendszeresen utazik ki és vissza. — Most egy hónapig voltam, előtte pedig májustól februárig éltem Darhanban. Képeket rak ki az íróasztalra. Mindegyik kedves emlékeket őriz. A színesek a november 7-i ünnepségen készültek, emitt Dorzs apóval kapták le. Ezek a lányok a magyaroknak rendezett karácsonyi ünnepségen köszöntötték őket. A magyar dargát (főnököt) mindenki jól ismeri már a húskombinátban, a városban. — Én vagyok a mongolok Laci bácsija. Amikor most újra kimentem, átölelték a váltamat, a nyakamba borultak, s örvendezték: »itt van a darga«. Ügy megyek Darhanfoa, mintha hazamennék. — Mi van azokkal, akik Kaposváron tanultak? — Egytől egyig ott vannak... Az egyik lány, Nerguj — ezen a képen ő látható — apunak szólít. Egyébként most is tanult ötvenöt darhani Magyar- országon. Már elindultak haza. s éppen az ünnepre érkeznek Darhanba. — Milyen volt a mongol pártkongresszusra való fölkészülés a testvérvárosban? — Évek óta járok ki, de ilyet még nem tapasztaltam, mennyire készültek. A kongresszusi munkaverseny lázba hozta a várost, a gyárat, a környéket. Meggyorsultak az építkezések. A húskombinát dolgozói rövid idő alatt megcsináltak egy dupla kerítést, azután parkosították a vágóhíd környékét. A kombinát párttitkára küldött volt a kongresszuson. A darhani üzem egyéhként táviratban kívánt sikeres munkát al magyar pártküldöttségnek. Két évvel ezelőtt avatták föl a magyar segítséggel épült húskombinátot. A sajtó, a televízió, a mongol küldöttségek révén hírt kapunk az üzemről, mely a mongol és a magyar nép barátságának, együttműködésének jelképe. Bántó László mindent tud a kombinátról, ha nincs kint, rendszeresen kap leveleket a kinti barátaitól. — Tavaly 35 ezer marhát, 270 ezer birkát vágtak le a testvérüzamben. Nagyon érdekes, hogy lábon hajtják fel a jószágot, s mégis olyan szervezett a munka, hogy két percig sem állnak. Most már a töltelék is egyre több, csinálnak kolbászféléket is, — Miből? — A Darhanről elnevezett szalámi marhából készül, amelyet sertészsiradékkal kevernek. Az egyik folyó neve Harn, erről nevezték el a tiszta birkából készített kolbászt. Sőt még paprikás szalámit is készítettünk birkából. Hozzáteszem, hogy az ő birkájuk húsa fenséges ízű, nincs olyan faggyúszaga, mint a mienknek. — Ügy tudjuk, hogy sokat tudnak Kaposvárról a mongol testvérvárosban. Bántó László bólogat, hogy így van. — Jó érzés, amikor megpillantja az ember a Kaposvári Húskombinát emblémáját a darhani üzem bejáratánál. S kz is, amikor a darhani iskola magyar osztályának tanulói rázendítenek a Megy a gőzösre, persze magyarul. Kedves epizódként őrzöm azt, amikor a feleségem, a lányom kint volt Darhanban. Kinyitották a rádiót, s éppen magyar tánczenét sugároztak. Ma ünnepük a népi forradalom 55. évfordulóját Mongóliában. Bántó László tavaly éppen kint volt, s egy.ütt ünnepelte a nádomot, a legnagyobb nemzeti ünnepet a dar- haniakkaL — „Mint a magyar kirendeltség vezetőjét arra kértek, hogy mondjak rádióbeszédet. öt- szőr-hatszor sugározták, a tolmács mondta mongolul az üdvözlő szavaimat. Egyébként jelent meg újságcikkem is Viszontlátásra Darhanban címmel. Ez a nádom valóban a legnagyobb ünnep, tapasztaltam, hogy ilyenkor mindenki megajándékozza a szeretteit. A családok elmennek egyaknáshoz, s együtt emlékeznek meg a forradalom győzelméről. A magyar dargát most sem felejtették el, meghívták a mongol nagykövetségen adott ünnepi fogadásra. Az Északi Sarkcsillag érdemrendet is kitűzte a ruhájára, amelyet két évvel ezelőtt, a darhani húskombinát avatásakor kapott. A darhaniak mindig úgy búcsúznak tőle, »Bairta magyar darga!-« Viszontlátásra magyar főnök. S ezt szívből kívánják. Lajos Géza Ötvenezer tonnával több acél A Kohó- és Gépipari Minisztériumiban összeállították a félévi termelési és értékesítési gyorsmérleget. Erről tájékoztatta az MTI munkatársát Rabi Béla miniszterhelyettes. Elmondta, hogy a két ágazat összességében teljesítette az éves terv időarányos részét. A távlati célkitűzéseknek megfelelően folytatódott a gazdaságos termékszerkezet kialakítása a vállalatoknál. A kohászat 4 százalékkal termelt több terméket, mint a múlt év hasonló időszakában, ezt az eredményt a termelékenység emelésével érték el. A létszám mintegy 500 fővel csökkent. Acélból például 1,8 millió tonnányit állítottak elő, 50 ezer tonnával többet a tervezettnél. Hengerelt készáruból a tervezettnél többet, 1,4 millió tonnát gyártottak. A gépipari termelés a tervezettnek megfelelően, 6 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor. Átlagon felüli eredményeket értek el a közlekedési eszközöket gyártó vállalatok. Kiemelkedik a Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint az Ikarus gyár termelése. Jelentősen bővítette termelését a műszeripar és a híradástechnikai ipar is. A legdinamikusabb növekedést a számítástechnikai gyártmányok előállításával a Videoton érte el. A gépiparban általában nem változott a létszám, de egyes ágazatokban, mint például a műszeriparban és a híradástechnikai iparban a vidéki ipartelepítések és fejlesztések hatására 2—3 százalékos létszámnövekedés volt. A félévi előzetes eredmények alapján a kohászati és a gépipar exportja a szocialista országokba az előirányzatoknak megfelelően teljesül az év végéig. Az év eleji bizonytalanságok hatására a tőkés kivitel az első félévben nem ér- \ te el a kívánt szintet, de a második negyedévtől már kedvezően változott a helyzet. A munkáslakások építésének támogatásáról ü vállalatra támaszkodva A helytállásnak sok szép példájával lehetett találkozni a héten. A rendkívüli időjárás — a hetek óta tartó kánikula — próbára tette nemcsak a természetet, hanem az embert is. A pultok mögött az elárusítónő hátához tapadt a köpeny, s közben mosolyogva kérdezte a ’csepegő állú vevőtől, hogy még mivel szolgálhat? Az üzemekben csak a fáradt arcú embereken lehetett a hőséget lemérni: a termelés nem mutatta ezt. Műszak végén ugyanannyi kész- vagy félkész termék került a raktárba, mint az év bármely hűvösebb napján. Pedig nemcsak nehezebb körülmények között kellett dolgozniuk az .embereknek, hanem gyakran többet is. A nyár a nagy szabadságolások időszaka, és sokan örültek a szerencséjüknek, hogy éppen most vették ki a szabadságot. Helyettük azok dolgoztak, akik már voltak vagy csak ezután mennek szabadságra. A hivatalt akkor sem lehet bezárni, ha onnan valaki pihenni megy. A termelési terv teljesítéséhez az a termék is nagyon kell, amelyet akkor gyártanak, amikor mindenki a Balaton-partra. vagy a nagy hegyi kirándulásokra gondol. Néhány üzemben — mint például a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárában — ezekben a forró napokban sem hiányoztak többen, mint — mondjuk — januárban. Ott mindig ugyanannyian veszik ki a szabadságot. A kaposvári elektroncsőgyárban pedig — hírül adta a héten lapunk is — leállt az egész üzem, s — a karbantartókat kivéve — pihenni mentek a munkások. Az ilyen verőfényes napokra szokták azt mondani, hogy kalászt érlelő meleg van. Az idei nyárra azonban másik jelző illik: a szárazság és a hőség szikkasztja^már a kalászokat, és nagyon próbára teszi az aratást végző embert. A földekről érkező hírek mindig is érdekelték a városi embert. Ebben az esőhiányos nyárban pedig még inkább figyeljük: hogyan tűrik a szárazságot a növények, s érdeklődéssel hallgatjuk, miként próbálják enyhíteni a földek vízhiányát. Somogybán kevés az öntözésre alkalmas terület, s a víz csak kis földdarabokra jut el. A piaci árak jól mutatják, hogy — az időjárást is figyelembe véve — sok még a tennivaló a zöldséges gyümölcsellátás érdekében. Mondhatjuk nyugodtan: az embereknek — lakjanak falun vagy városon — szinte személyes érdeke, hogy minden megtermett zöldség és gyümölcs eljusson a fogyasztóhoz, vagy eltegyék télire. A falusi ember a kertjében elsősorban saját szükségleteinek I a kielégítésére termel. A ker- i tek azonban többet «dnak, mint amennyi a konyhára kell. Bármilyen kevés is ez a többlet — az ország lakosságának jobb ellátása érdekében —, össze kell gyűjteni, nem mehet veszendőbe. A vízről — éppen a szárazság kapcsán — sok szó esett a héten: ésszerű takarékosságra kérték a szakemberek a települések lakóit. Munkatársunk akkor járt a vízműveknél, amikor a legnagyobb volt a meleg. Minden szivattyú dolgozott a kutaknál, s a szakemberek azt mondták, hogy nagyobb fennakadás nincs az ellátásban. A felhívás tulajdonképpen azt sugallja, hogy vigvázzunk értékeinkre. A gondatlanság, a nemtörődömség sok példájával szolgált — sajnos — a hét. Szinte nem volt olyan nap, amikor a szirénázó tűzoltóknak ne kellett volna sietniük, menteni az értéket: az erdőt, a mezőt, az épületet. A vizsgálat eredménye majdnem mindig Ögyanaz: vigyázatlanság, eldobott égő cigaretta vagy gyufa. Egy hír az elmúlt hétről: megKezdték a költözést az első lakók Kaposváron, a Béke, a Füredi és a Kanizsai utca által határolt új lakótelepen. Százöt család kapta vagy kapja meg a napokban a kiutalót. Az építők ütem szerint dolgoznak tovább: az ötödik ötéves terv végére 2209 család költözhet ide. I>r. Kérem Imre A gyár igazgatója előtt egy fiatal szakmunkás feszeng, aki elmondja, hogy jön a második gyerek, az albérlet nagyon kényelmetlen, , van valamennyi pénzük, de a vállalat támogatása nélkül nem tudnának lakáshoz jutni. Szá- míthatnak-e erre, s ha igen, hány ezer forint kölcsönt kaphatnak? Gyakori jelenet. A vállalat- vezetők beszélhetnének róla: hányszor kellett meggondol- 1 niuk, hogy a sok kérelmező közül kik is legyenek azok, akik megkapják a támogatást. A központi keretekből fölépíthető lakások száma elmaradt a lehetőségek mögött. Ez szükségessé teszi a vállalati források felhasználását a lakásépítésekhez. Kaposvár IV. ötéves tervi lakásprogramja a vállalati erőforrásokból 260 lakás fölépítését tűzte ki célul. Ez nem valósult meg. de a vállalati támogatás különböző formáinak felhasználásákásgondjait igyekeztek megoldani. Ugyancsak az elmúlt tervidőszak első éveire volt jellemző az, hogy a vállalatok saját eszközök felhasználásával maguk építettek lakásokat. Azóta ez csak elvétve fordul elő... A tapasztalatok szerint erősödik az a vállalati törekvés, hogy a kezelésükben levő lakásoktól megszabaduljanak, és azt az IKV-nak adják át. Az elmúlt években szövetkezeti építésben 79 munkáslakás készült el; a gyorsabb ütemű építkezést kapacitás~ hiány gátolta, de szervezési nehézségek is voltak. Az akadályok megszüntetése érdekében a városi tanács a legsürgősebben fölépítendő lakóházakra kivitelezőt jelölt ki. A MÉSZÖV-vei igyekszik az építőközösségeket szorosabban összefogni, a munkát jobban megszervezni. A munkáskedvezmény, illetve a támogatás elsősorban a vállaval 600 lakás épült föl. A1 latok anyagi lehetőségének a gyakorlat ugyanis az volt, hogy a vállalatok inkább több lakáshoz adtak kisebb összegű támogatást, s nem kevesebbhez nagyobbat. A Kaposvári Városi Tanács évente igyekezett fölmérni a vállalati igényeket. Kezdetben azonban nem nagyon válaszoltak a megkérdezettek. Először 1972-ben járt sikerrel a fölmérés, amikor a megkérdezett 68 szerv közül 55 válaszolt, s közülük 21 lakás- építési alapot is létesített. Igaz, ők sem használták ki a jogszabály biztosította lehető~ ségeket. Az alapok feltöltése lassú volt. 1975 végén azonban a különböző foglalkoztató szervek lakásépítési számláin már csaknem 8 millió forint volt. A bérlőkijelölési és vevőkiválasztási jog megváltása a tervidőszak első éveire volt jellemző. Azóta ez az irányzat némileg csökkent, s ily módon a foglalkoztató szervek elsősorban a vezető, vagy ma~ gasan képzett szakemberek lafüggvénye. A vállalatok nemcsak a munkáslakások építését támogatják. Lakásvásárláshoz, -építéshez csaknem 120 esetben adtak 10—30 ezer forint kölcsönt. A támogatást — majdnem teljes egészében —• családi házak építéséhez vették igénybe. Egyre kiterjedtebb gyakorlat, hogy a dolgózók családiház-építésénél a munkatársi közösségek, a szocialista brigádok munkával segítenek. Általánossá vált az is, hogy a vállalatok a fuvarozás könnyítése érdekében »O menetlevelet adnak. A jelenlegi helyzet kedvezőbb, mint az elmúlt térendő-, szakban volt. A kaposvári vállalatok és intézmények jelentős része (50 szerv) lakásépítési alapot hozott létre, s ezt folyamatosan gyarapítja. Az év elején ezeken a számlákon az induló összeg több mint 7 és fél millió forint volt. Az V. ötéves tervidőszak alatt összesen 630 lakás fölépítését támogatják; a jelentkező igény az épülő OTP- és szövetkezeti lakásokból ki is elégíthető. M. A. Ötezer hektáron, ötezer szarvasmarha Az olcsóbb, egészséges szabad tartásos rendszerekkel együtt fokozatosan terjed a megyében a korszerűbb legeltetési technika is. Megyénkben eddig csaknem tizenöt és fél ezer hektár gyepterületet javítottak meg, feltételt teremtve ezzel a gyepre alaDo- zott szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséhez. Ma már a termelőszövetkezetek több mint egyharmada — harmincnyolc gazdaság — alkalmaz korszerű legeltetési technikát. Huszonhat szövet kezeiben csaknem háromezer- négyszáz hektáron fix karámos rendszert alakítottak ki. Kilenc gazdaság villanypászto- ros rendszert vezetett be 1173 hektáron, míg a két módszert együttesen három üzem alkalmazza. Ezek a gazdaságok ösz- szességében így valamivel több mint ötezer hektáron, ötezer szarvasmarhát legeltetnek. Az utóbbi hónapokban öt szövetkezet. — a barcsi, a csoko- nyav’sontai, a berzencei, az iharosberényi és a böhönyei — összesen tizenkét garnitúra korszerű villanypásztor-föl- szerelést* vásárolt. Somogyi Néplap
