Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-06 / 158. szám
Siófok közművelődésének középtávú terve Siófok a megye második legnagyobb települése, középfokú központi szerepre és feladatkörre fejlődő város. Lakossága 1985-re 25 ezerre emelkedik. Ezzel egyidejűleg a Balaton déli idegenforgalmának a központja. Élete színes, változó, lakóinak életkörülményei a megyében sajátos vonásokat mutatnak. A művelődés szemszögéből tekintve: egy időben kell kiszolgálni az állandó lakosság, a városkörnyék és a Balaton déli partjára érkező üdülővendégek közművelődési igényeit. A közoktatás és a köz- művelődés középtávú — 1980- ig, illetve 1985-ig szóló — tervét tárgyalta meg a városi tanács a közelmúltban. Siófok népessége dinamikusan fejlődött az elmúlt években. Sok a fiatal, az ifjú házas, s ez — a foglalkozásbeli átrétegeződés további ösztönző hatása mellett — fokozza a városi igényeket az alapfokú gyermekintézmények iránt. A tanácsülésen kimondták: »1985-re el kell érni, hogy az óvodás korúak kilencven százaléka intézménybe kerüljön.« Ennek feltételeit Siófokon megteremteni csöppet sem egyszerű dolog, tekintve, hogy jelenleg csak az igények 61 százalékát elégítik ki. A tanács azonban döntő változást remél a Foki-hegyen felépítendő, 100 kisgyermeket befogadó intézménytől: ez 1980-ig mindenképpen elkészül. Tervezik még, hogy átveszik és felújítják a rendőrség volt Damjanich utcai épületét, ahol újabb 75 gyerek elhelyezésére nyílik lehetőség. 1980 —85 között pedig a délkeleti városrészben újabb 100 személyes óvoda épül. Ma már az iskolákban is egyre érezhetőbb a születések számának emelkedése. S erre a jövőben még fokozottabban kell számítani. Növekszik az egyes tanulócsoportok létszáma, emelkedik a tantermek kihasználtsága. Az előrejelzések szerint 1980-ra összesen 96, 1985-re pedig 110 tanteremre lesz szükség. Eleget tud-e tenni mindennek a város? A tanácsülés határozata szerint 1980-ra a Foki-hegyi nevelési központban föl kell építeni a tervezett 16 tantermes általános iskolából 8 tantermet és az egész kiszolgáló- egységet. A 2. számú általános iskolát 4 tanteremmel kell bővíteni. Felújítási eszközökből és helyi erőből a 3. számú általános iskola 4 tanteremmel való bővítését tervezi a tanács. További tantermek építése és bővítése szerepel az 1985-ig terjedő tervben. E tervek körültekintőek. Ugyanilyen józan, az anyagi lehetőségekkel összhangban álló terv készül a napközi otthonos ellátás javítására, a kisegítő iskolák, a középfokú oktatás és a szakmunkásképzés fejlesztésére is, noha a középiskolák konkrét fejlesztésének kérdésében a tanácsülés nem foglalt állást. A közművelődés fejlesztésének irányelvei közül a tanácsülésen külön aláhúzták a munkásművelődés, az ifjúság szerepének alapvető fontosságát, a szocialista hazafiságra és az internacionalizmusra nevelés szerepét. E munkának két igen fontos központja van Siófokon: a városi vállalatok, üzemek és az idén átadott művelődési központ. A gazdasági egységek közreműködhetnek a felnőttoktatás megszervezésében, az ismeretbővítő továbbképzés felkarolásában, a művészi ízlés formálásában, s az amatőr együttesek támogatásában. Mindehhez a közoktatási intézmények biztosíthatják a személyi és a tárgyi föltételeket. E munka szervezésében, ösztönzésében, összehangolásában döntő szerepet szánnak a művelődési központnak és a könyvtárnak. Az intézménynek igényeket kell támasztania a partnerekkel szemben, élő, egészséges kapcsolatokat kell kiépíteni a város dolgozóival és aktivizálni az értelmiséget. A siófoki közművelődés fejlesztésére sok, még feltáratlan lehetőség van a városban. Mivel a művelődési központ önmagában nem képes az ösz- szes közművelődési területet átfogni, a tanács a központ intézményhálózatának további fejlesztését szorgalmazza. Jelenleg azt vizsgálják, hogy a Krúdy-villát — megürese- dése esetén — hogyan lehetne közművelődési célokra hasznosítani? A közelgő centenáriumra tekintettel igen vonzó lenne egy Krúdy-emlékszoba berendezése. Ösztönzik a MAHART üzemigazgatóságát is. A balatoni hajózás bölcsője Siófokon volt, s a hajózás emlékei, jellegzetes tárgyainak bemutatása egy, a forgalomból kivont hajón lenne kívánatos. A tervekben szerepel a könyvtár állományának gyors fejlesztése, a jelenlegi 46 ezer kötetről 1980-ig 70 ezerre. A tanácsülésen jóváhagyták a középtávú tervet. Cs. T. Néptáncparádé a Balatonnál A Kakukkok út Sokszínű, s mégis egységes benyomást kelt az az antológia, mely A Kakukk-kút címmel jelent meg ag Európa Könyvkiadónál. A kötet a Szovjetunió köztársaságainak elbeszélési rodalmát reprezentálja. Tizennégy köztársaság harmincnyolc prózaírójának egy-egy munkáját közli. Más-más kultúrájú, hagyo- mányvilágú népközegből jelentkeztek ezek az írók. Innen az antológia sokszínűsége. Azonos utat járnak, ez biztosítja az egységet, mely szót itt irodalmi értelmében értem. Hagyomány és maiság, e két meghatározó érvényű jelző illik e művekhez. A könyv tanúságtétele a testvériség szép kapcsolatának s gyakorlatának. Maxim Gorkij így fogalmazott 1934-ben: »A testvéri köztársaságok írói csak nyelvben különböznek tőlünk, és a dolgozóknak a kapitalizmus által szétdarabolt világát egyesítő ugyanazon eszme jótékony hatása alatt élnek és dolgoznak.« Azerbajdzsán, belorusz, észt, grúz, kazah, kirgiz, lett, litván, moldovai, örmény, tadzsik, türkmén, ukrán, üz- bég írók elbeszéléseit olvashatjuk. Vannak köztük ismert, világirodalmi szinten is rangos alkotók, s olyanok is, akikkel most ismerkedünk. A sor elejére kívánkozik Csingiz Ajtmatov neve, őt Az első tanító című kisregény-térj edel - mű prózája képviseli. Könyvben, filmen nagy siker volt nálunk Í6 e mű. Értékeit méltattuk, kiemelve korszakos jellegét, mely alatt azt értjük: egy, szinte ősi módra hierarchikus társadalmi rendet ábrázolva, milyen nagy írói erővel rajzolja meg azt a félig-med- dig ösztönösségen alapuló erőt, mely »-felforgatja-« a mikrovilágot, s felmutatja a jövő ígéreté. A kirgiz író mellett egy másik jelentős egyéniség Vaszil Vlagyimirovics Bikov belorusz alkotó. A negyedik szerencsétlenség című novel - Iája egy> kiskatona helytállását ábrázolja nagy elhitető erővel. Mintha a mű egy fejezete lenne nagyra értékelt háborús regényeinek. (Hajnalig élni, ObeHszk stb.) My- kolas Sluckis litván szerző — akinek nemrég méltattuk Idegen szenvedélyek című emlékezetes regényét — szintén szerepel az antológiáiban. A cipő ára című elbeszélése a legjobbak közül való. A háború poklában menekülő civilek cipőhöz jutnak egy katona segítségével, aki az életével fizet ezért. Halóiéiban azonban Sluckis sejtetni tudja a jövőt, azt, hogy ez a katona — ha csak példájával is — győzni fog. Az azerbajdzsán Akrám Aj- liszli egy katonaárva emberré eszmélését ábrázolja A nagymama dohányzacskója című elbeszélésében, karakterisztikus portrékat faragva. A platánfa című novella — Mehti Húszéin műve — arról szól, hogy a vezető is tévedhet, de igazán csak akkor alkalmas posztjára, ha a tanulságokat képes hasznosítani további tevékenységében. Mirza Ibrahimov Medine szíve című írása viszont valóságigénye mellett sem ad többet szokvány háromszögtörténetnél. Ivan Melezs belorusz író is a helytállást választotta témául, szintén katonatörténet keretében (A hegyek között esik az eső). Ivan Samjakin gyerekkori emléket melegít fel, nagyon szép tájleírói részletekkel. Az észt Juhan Smuul szinte parodisztikus figurákat alkot sok lírával sejtetve meg, hogy a házasság — noha a jelen esetben ugyancsak zajos — két ember szép szövetsége. A grúz Miheil Dzsavahisvili igazságával — 1925-ben írta novelláját — azonban nem érthetünk egyet. Hőse valóságos vérfürdőt rendez. Oka van rá, hiszen ártatlanul került börtönbe. Az ön-bíráskodást követő bírói felmentés azonban hiteltelen (Az igazságszerető Abdula). Muhtár Auezov kazah elbeszélő Az ordas című műve viszont örökérvényű tanulságot hordoz, s figyelmeztetést: farkasból nem válik bárány soha. Elbeszélését egyébként filmen is láthattuk a közelmúltban. Hab id Muszrepov Néprajzi története azokat mutatja be, akik »kiestek az időből«, nem kaptak szárnyra az új szelektől. Az antológia címadó elbeszélését a moldovai Ano Lupon írta. A kakukk-kút arra figyelmeztet; felnőttként, felelősségteljes beosztásban se veszítsük el gyermeki tisztaságunkat, igazságérzetünket. Két szovjet elbeszélésgyűjtemény után — Téli tölgy, Forrófejű Andrem — polcunkra került a harmadik is, mintegy tanúságtételéül a műfaj gazdagságának. Leskó László Látványos menettáncversennyel kezdődött szombaton délután Balatonlellén a szövetkezeti néptáncosok találkozója, melyet kétévenként rendeznek. Hagyományosan a balatonlellei kikötőtől indul a felvonulás, mely képet ad a csoportok öltözetéről és tánctudásáról. Verseny ez is a javából. Ki milyen ötletből merít a menettánc-bemutatóhoz? A menetet a karádiak nyitották, falujuk ismert népdalaiból kötöttek csokrot erre az alkalomra. A kikötőtől a vasútállomás menti sétányig sok száz kíváncsi üdülővendég nézte végig az egyórás parádét. A menettáncversenyt értékelő zsűri ítéletével megegyezett a közönség véleménye is. Elismerő tapssal köszöntötték a nagykátaiakat, akik a gazdálkodás, a csikósélet eseményeiből formálták, alakították a pár perces programjukat. A zsűri első díjjal jutalmazta őket. A kalocsaiak pompás népviselete messziről feltűnt a kikötő felől érkező néptáncosok forgatagából: talán a legtöbb tagot felvonultató együttes is az övék volt. A hat-nyolc éves korú gyerektől az idősebb nemzedékig lelkes tagjai vannak az együttesnek. Ök kapták a második díjat. A harmadik díjat sem kapták érdemtelenül: az Ipari Szövetkezetek Erkel Ferenc Művészeti Együttesének tagjai tánckompozíciójukkal arattak sikert. Tíz együttes vett részt a szövetkezeti néptáncosok hatodik találkozóján, Balatonlellén. Az esti bemutatót dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke nyitotta meg, majd díjakat adott át a menettánc- verseny helyezettjeinek. Az érdeklődés nem csökkent. A szabadtéri színpad esti műsorára mintegy kétezren váltottak jegyet. Az együttesek műsoráról azzal is véleményt mondott a közönség, hogy nyolc órától fél tizenkettőig kitartott. Azt hiszem, mégsem szabad visz- szaélni ezzel, együttesenként elég, ha egy-egy számuk szerepel a bemutató műsorán. A karádiak eredeti gyűjtés alapján helyi táncokat mutattak • be, ezzel kezdődött a maratoni műsor. A találkozó egyetlen somogyi részvevője szép, stílusos, színpadra állított tánccal méltán aratott sikert. Tablószerű kompozícióval szerepeltek az ecsédiek is. Ami talán különb élményt adott, több generáció vesz részt az együttesben. Az idősebbek klasszikus egyszerűséggel és zártsággal őrzik táncemlékeiket, e az egyre Kapuvári lakodalmas. gyorsuló ritmusra fiatalok ropják. Tetszett a nagykál- lóiak Kállai kettőse, mely a lírai indítás után gyors csárdással fejeződik be. Népes együttes a kapuváriaké is, a hagyományból merített lakodalmas azonban zsúfolt kompozíciói miatt nem érvényesülhetett megfelelően. Tematikus tánccal mutatkozott be az Erkel művészegyüttes tánccsoportja. Ök állnak legtávolabb a hagyományostól, koreográfiájukat mai elemekből, merészen állították össze. A gyulaiak bodrogközi tánca után a dunaújvárosi görög nemzetiségi együttes ' harcos tánccal kápráztatta el a közönséget. A találkozó műsorából a legmélyebb benyomást a kalocsai együttes Vízigéző című kompozíciója tette rám. »Táncoló Magyarország« — adhatnánk másik címül műsoruknak, mert nemcsak színvonalas reprezentánsai néptánc- kultúránknak, hanem hatvan- hetven év átfogásával »hidat« teremtettek a hagyománynak, melyet hűen őriznek. Gyerektánccal kezdődik a széles tabló, majd felnőtt táncokkal egészül ki a kompozíció. A nagykátaiak úgynevezett sikerszámmal készültek, a Dobozi csárdás előírt gyors tean- póját könnyedén bírták az együttes tagjai. A szekszárdiak két alkalommal kaptak bemutatkozási lehetőséget a műsorban, az utóbbi, a bo- gyoszlói tánc tetszett jobban. Kedves figyelmességgel ért véget a bemutató, a nagykátaiak, a menettáncverseny győztesei, Somogyi mulatság címmel idézték a vendéglátó megye folklórját. Előadásuk azért is tetszett, mert egy kicsit »görbe tükör« volt. Ka- násztáncuknál érezhettünk rá ilyen szándékukra is. Korányi Barna ííatssáshússsal nőtt as óvodák száma Az óvodákban viszonylag kiegyensúlyozott munkával telt el a tanév — állapították meg az Oktatási Minisztériumban. Az 1975/76. tanévben tovább javultak a feltételek, az óvónők túlterhelése azonban még számottevő. Az óvodák száma a IV. ötÜgyeletben Vasárnap van. Ki ilyenkor a munkára? Jóformán senki. A hét utolsó napja, munkaszüneti nap. A meteorológia előrejelzésében harminc fokról beszél. Tikkasztó hőségnek, kánikulának nézünk elébe. Zsúfolt vonatok, tömött autóbuszok, hosszú kocsisorok indulnak a Balaton, a kirándulóhelyek felé. Csöppet sem biztató előjelek. Kemény napjuk lesz a mentőknek. Nyolc órá. A kaposvári mentőállomáson még »csend« van. A gépkocsivezetők, ápolók az újságokat böngészik. A pihenőszobába áthallatszik a szolgálatvezető asztalán lévő telefonok csörgése. Aki nem szokta meg, az első csörrenés- re felkapja a fejét. Mi történt? A mentősök nyugodtan olvasnak, reggeliznek otvább. A telefoncsörgésből tudják, melyik telefonon hívják őket. A 004-nek eltér a hangja a többitől. Különben is nekik a riasztócsengő jelez. Egy hosz- szú csengetés a »sima ügy«, csak a soros gépkocsivezetőt és az ápolót kérik. Általában kórházból való hazaszállításhoz, szülő anyához, vagy olyan beteghez hívják őket, akit a körzeti orvos a vizsgálat után azonnal beutalt a kórházba. A három rövid csengetés más az »eseteseknek« szól. A speciálisan fölszerelt mentőgondol kocsi gépkocsivezetőjének, ápolójának és az ügyeletes orvosnak. Pontosan harminchét perccel nyolc óra után ez a jel szólal meg. Perceknek tűnő másodpercek múlnak el. Senki sem kapkod. Nyugodt, kimért mozdulatok. Fel vijjog a sziréna. Az »esetesek« elindultak. A Színház parkból jeleztek. Egy nő rosszul lett. Később megtudom, nem történt különösebb baj. Horváth István szolgálatvezető reggel hétkor állt munkába, este hét óráig az ő asztalára »futnak be« a telefonok. Rádión tartja a kapcsolatot a megye összes mentőállomásával. Mellette mágneses térkép. Mutatja a mozgásban lévő kocsik helyzetét. Ö dönt arról is, hogy a bejelentés alapján szükséges-e a mentőt kiküldeni, vagy a körzeti orvost kell megkeresnie a bejelentőnek. Vasárnap reggel nyolctól hétfő reggel nyolcig összesen öt alkalommal vijjogott fel a rohamkocsi szirénája a kaposvári mentőállomásról elindulva. Az ügyeletes orvosnak és két segítőtársának az esetek többségében nem kellett volna beülnie a kocsiba, ha a segítséget kérők megtalálták volna korábban a körzeti vagy az ügyeletes orvost. Dr. Várnai János mentőorvos négy éve került a kaposvári mentőállomásra. Korábban sebészként dolgozott. Tőle is ugyanazt kérdeztem, mint -esetes orvos« társától, dr. Szeifert Máriától. A legsúlyosabb eseteknél vesznek részt, a legsúlyosabb sérülteket kell ellátniuk, életet kell menteniük. Megköszönték-e már a munkájukat a mentőautóba került sérültek? A válasz: nem. Ahogy ők mondják, a beteg talán még arra sem emlékszik, hogy ki volt ott a kocsiban mellette. A mentőorvostól emberek élete függ. Pillanatok alatt kell dönteniük. Kovács Béla mentőápoló négy éve került az Országos Mentőszolgálat kaposvári állomására. Alig két hete szerezte meg a szakképzett mentőápoló címet. Ma délelőtt felvételezik a mentőtiszt iskolára. Másfél éve »esetes«. Tizenkét órát dolgozik, huszonnégy óráig szabad csakúgy, mint társa, Nagy Béla gépkocsi- vezető, aki már kilenc esztendeje mentős és nyolc éve ül a rohamkocsi volánjánál. A mentősök nagy része régi dolgozó: 14—15 éve szolgál. Fiatalokban sincs hiány. Érdeklődnek a pálya iránt. Hétfőn reggel nyolc órakor elköszönünk egymástól. 1976. július 4-e, vasárnap reggel nyolctól hétfő reggel nyolcig nem került különösebb esemény a kaposvári mentők krónikájába. Nagy Jenő éves terv időszakában a tervezettet meghaladóan 620-szal nőtt, jelenleg az országban 4077 óvoda működik. Csökkent a nagy létszámú csoportok száma, 170 óvodában azonban még 40—50 gyermek van egy csoportban, s két óvodában 50-nél is több. öt év alatt a tervezettet lényegesen meghaladóan, 87 ezerrel nőtt az óvodai helyele száma, s már megközelíti a 300 ezret. 329 és fél ezer kisgyermek 'jár óvodába, 102 ezerrel több. mint öt éve. Az óvodai helyeket országos átlagban 111,4 százalékra használj,ák ki, ami azt jelenti, hogy átlagban minden száz helyre 111—112 gyermeket vesznek föl, 1100 óvodában azonban 120—150 gyermeket, 74 óvodában pedig ennél is többet. Nemzetköri viszonylatban is elismerésre méltó, hogy hazánkban az óvodás korú népesség 75,45 százaléka jár óvodába. öt év alatt mintegy 18 százalékos az emelkedés, örvendetes az is, hogy az óvodások háromnegyed részének a szülei fizikai foglalkozásúak. A fejlődés ellenére azonban még tavaly is több mint 27 ezer gyermek kérelmét kellett elutasítani. Az óvodákban 8 ezerrel több, összesen 20 és fél ezer óvónő dolgozik, mégis komoly óvónőhiányról beszélhetünk. Az üres álláshelyeken 4623 képesítés nélküli dolgozik, arányuk öt év alatt 12,1 százalékról 22,5 százalékra emelkedett. 1971 elején 1110 óvónő volt gyermekgondozási segéllyel otthon, most ezt a kedvezményt több mint 2200 óvónő veszi igénybe. Többségüket ugyancsak képesítés nélküli helyettesíti.
