Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
Javítani a javítást S zaporodnak otthonunkban a tárgyak, háztartásunkban a gépek — az általános fejlődés, gazdagodás része ez. Ám e tárgyak — órák, autók, hűtőgépek, magnók, rádiók, bútorok, fényképezőgépek, kerékpárok, porszívók és társaik — idővel elhasználódnak, elromlanák. Megjavíttatásuk utánjárásba és pénzbe kerül. Ez magától értetődő — ha a tárgyat valóban megjavítják. Ám mit szóljunk akkor, ha a kifizetett javítás után, akár másnap, akár egy fél év múltán ugyanaz a hiba jelentkezik? Ha minden jel arra utal, hogy a javítás felületes, rossz minőségű volt? Mit is szólhatunk? Mérgelődünk, reklamálunk, küzdünk az igazunkért. Kinek mennyire telik energiáiból. Így van ez ma még, de már nem sokáig. A Minisztertanács ugyanis rendeletet fogadott el a javító-karbantartó szolgáltatások minőségvédelméről. Eszerint a javító vállalatok, szövetkezetek, magán-kisiparosok szolgáltatásaikért október elsejétől kötelesek jótállást vállalni, méghozzá számunkra igen kedvezp feltételekkel. A jótállás legrövidebb időtartama három hónap, de ha a javítás díja meghaladta az 500 forintot, már fél év, 5000 forintnál drágáibb javítás esetéin pedig kerek egy esztendő. Mit jelent ez a garancia? Elsősorban azt, hogy a meghatározott időn belül követelhetjük a hiányosan vagy hibásan végzett munka kijavítását, kiegészítését, ismételt elvégzését, a díj arányos csökkentését, illetve az elvégzett munkával összefüggésben keletkezett hiba díjmentes kijavítását. Kedvező az az intézkedés is, amely előírja: a szolgáltatók október elsejétől kötelesek az elvégzett munkáról a megrendelőnek számlát adni, ezen a felhasznált anyagokat, alkatrészeket közérthetően feltüntetni. A számla felmutatásával érvényesíthetjük garanciális jogainkat, de egyúttal nagyjából ellenőrizhetjük is: megkaptuk-e, amit megrendeltünk, amiért fizettünk. Tény, hogy a szolgáltató vállalatok java ez idáig is, rendelet nélkül is, garanciát vállalt tevékenységéért — de nem valamennyi! S éppen a felületesebben dolgozók hárították el a javíttató esetleges reklamációit, s hozták ezzel olyan helyzetbe, amelyben kiszolgáltatottnak érezte magát. Nem alaptalanul. Hiszen a műszaki kérdésekben járatlan ember már azáltal is kiszolgáltatott, hogy nem tudja elbírálni, mi a hibája az autónak, az órának, a filmfelvevőnek vagy az olajkályhának, nem tudja, milyen alkatrészek szükségeseik a megjavításához, s azt sem, mennyi munkaórát vesz az ilyesmi igénybe. A számlával a kezünkben, a garanciarendelet ismeretében csökken kiszolgáltatottságunk, hiszen így minden ellenőrizhetővé, felülbírálhatóvá válik. D e túl a javíttató jobb közérzetén a rendelet minden bizonnyal pontosabb, jobb minőségű munkára ösztönzi, nagyobb felelősségérzettel terheli meg a javítást végző vállalatot, szövetkezetei vagy kisiparost. S ez sem elhanyagolható körülmény, hiszen a biztonságérzetünket, érdekvédelmünket éppen ez a tény teljesítheti ki. G. Zs. — Mekkora faliu Kisíbesziter- ce? — Kicsi... Mintegy százötven a lakosa. — Sokan végeztek főiskolát a faluból? — Nem, ón vagyok az első. Olyan, mint a mai fiatalok. Olyan, mint a mai fiatalok? Ha az ember az utcán találkozik Kónya Nándorral, akkor a nagy fekete haja alapján olyan. S ha az eddig megtett utat — középiskola, főiskola — nézi, talán akkor is. Aki viszont már hallott róla, megismerkedett vele, azonnal észreveszi, hogy az átlagosnál nagyobb benne a közéleti érdeklődés. Most búcsúzik Kaposvártól. Sok emléket visz magával, hiszen három évig itt élt, s a diplomán kívül még mást is kapott a mezőgazdasági főiskolától: fiatal párttagként itt szerezte meg a további tevékenységéhez szükséges gyakorlatot. — Nekem a KISZ nagyon sokat jelentett, 1969 óta vagyok a tagja. A szentlőrinci Újhelyi Lőrinc Gimnáziumba jártam, s ott lettem KISZ-tdt- í kár, részt vettem országos tanácskozásokon, megkaptam az aranykoszorús jelvényt is. — Ez a kapcsolat ugyanilyen erős volt a főiskolán is? — Természetesen ... Tagja' voltam a főiskolai KISZ-vbnek, s a titkárhelyettesi tisz- I tét töltöttem be. Áprilisban j megválasztottak odahaza a fa- | luban KISZ-titkárnak. — Milyen a fiatalok tevékenysége? — Nagyon fellendült a KISZ-élet, megkaptuk a KISZ kb dicsérő oklevelét, a kongresszusi klutamozgalomban a mienk volt a legjóbb klub. Tizennyolcán vagyunk, a hétvégeken hazajárunk, s dolgozunk. Ügy vettük észre, hogy a kisbeszterceiek értékelik a munkánkat. A főiskola pártszervezete mindig nagy figyelemmel kíséri a közéletben kiemelkedően tevékenykedő hallgatókat, s az arra érdemeseket fölveszi a pártba. így lett párttag Kő- \ nya Nándor is. — Az ember belép a pártba Ez nem hirtelen elhatározás, hanem hosszú folyamat. — Családi hatások is vannak benne? — Igen. A nagyapám vöröskatona volt, szívesen hallgattam. amikor Szamuelyről és Leninről beszélt. Az édesapám vasutas, ötvenhárom óta párttag, az ellenforradalmárok j a falhoz állították ötvenhatban. Az ember a családban erős érzelmi, társadalmi kötődést kap. Azután már komolyabban foglalkozik az eszmével, tudatosodik benne. Ezt erősítette a középiskolai KISZ-élet, a politikai gazdaságtan, a filozófia, a tudományos szocializmus tanulmányozása. Ez szerintem fölkészít az életre. — A KISZ volt az egyik ajánlója? — Igen. — Mit köszönhet az egyévi «■gyakorlatnak« a pártszervezetben? — Olyan pártszervezetet ismertem meg, amelyik jól tevékenykedik, így tehát van összehasonlítási alapom. Az európai hírű Bikali Állami Gazdaságban leszek gyakornok, annak a tanulmányi ösztöndíjasa vagyok. Szoros a kapcsolatunk, azt is tudják rólam, hogy párttag vagyok. Most, hogy kikerülök, az ottani alapszervezetben tevé- kenykedek, az itt tanultak alapján gyorsabban felismerem az eredményt, meglátom a hibát is. — Mi a terve? — Elsősorban a KISZ-ben szeretnék pártmunkát végezni Bifcalon. Azt mondták, hogy számítanak rám a közéletben is. Somogyra, Kaposvárra ezután is szeretettel gondol. Ahogy mondta, rendszeresen visszajár szakmai tanácsokért az üzemszervezési szakra, s számít a pártszervezet ígért útmutatásaira is. L. G. Az évszakhoz képest korán köszöntött ránk és tartós vendégként időzik hazánkban is a kánikula. A száraz meleg meggyorsította az érésűén kissé elmaradt gabonák sárgulását, így az elmúlt héten megyeszerte megkezdődhetett az aratás. Több gazdaságban néhány nap alatt végeztek is az őszi árpa betakarításával és elégedettek a term'ésátlagokkal. A kaposvári főiskola tangazdasága 43 mázsás hektáronkénti átlagot mért, de ezt is túlszárnyalta a böhönyei Szabadság Tsz: itt 48 mázsát takarítottak be egy-egy hektárról. Ez az eredmény egyedülálló a szövetkezet történetében. Kellő időben és szervezetten, gyorsan dolgoztak — ennek is köszönhetik e kiemelkedő átlagot. A tervezettnél hamarabb végeztek, így arra is mód nyílott, hogy a búza aratásáig kölcsönadják munkagépeiket a szomszédos, vései tsz-nek. Meleg idő kell az aratáshoz, de azért ilyen tartósan és csapadékszegényes mégsem kívánatos — vélekednek a mezőgazdaságban dolgozók. Nem úgy a nyaralók, akiknek újabb és újabb hullámai lepték el a Balaton-partot az elmúlt héten. Ellátásukra egyelőre nein volt különösebb panasz — az igazi idénycsúcs azonban csak a következő hetesben várható. Igaz, draga a zöldség, a gyümölcs, nem mindig lehet kapni hazai sört — no meg takarékoskodni kell az ivóvízzel is. A víztelepek gépei ugyanis teljesítőképességük határán dolgoznak. A nagyobb korlátozást csak abban az esetben lehet elkerülni, ha a lakosság megértése és takarékossága is segíti a vízszolgáltatókat. Nagy a hőség, de jó néhány fiatalnak nemcsak emiatt volt melege az elmúlt héten. Azokra gondolok, akik a megye. illetve az ország más felsőoktatási intézményeiben igyekeztek bizonyítani rátermettségüket. A vizsgák máso-1} dik fordulója után most a feszült várakozás hetei kezdődtek. Senki sem léphetett ki azzal a magabiztos tudattal a bizottság szobájából, hogy1 ez az épület lesz szeptembertől a második otthona. Hiszen a legtöbb intézményben többszörös a túljelentkezés. Másfajta izgalom hatotta át azokat a fiatalokat, . akik az elmúlt héten vették ’ át a szakmunkás-bizonyítványukat, illetve a diplomájukat, ök »az eddig már eljutottunk« jelszó elégedettségével fogadhatták a jókívánságokat, és a következő egy hónap alatt erőt gyűjthetnek ahhoz, hogy szakmájukat, hivatásukat valamelyik vállalatnál, üzemben, intézményben gyakorolhassák. Szükség is van rájuk, hiszen a megnövekedett feladatok, a feszített tervek teljesítése jelentős mértékben attól is függ, hány és milyen felkészültségű szakember áll a munkahelyek rendelkezésére. Ezekben a napokban egyébként a termelő vállalatoknál az effajta gondok gyakrabban kerülnek szóba. Hiszen a héten lezárult az első félév, és bár végleges összesítés még csak kévés helyen áll rendelkezésre, a főbb mutatók alapján már mindenütt tudják. hányadán állnak. A megyei tanácsi vállalatok — egy kivételével — teljesítették az első hathónapi előirányzatukat. A Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat több mint négy százalékkal többet termelt a tervezettnél. Ugyancsak jól zárta a félévet a tahi Campingcikk Vállalat, a Somogy megyei Finomechani- kai Vállalat és a Patyolat is. A többi ipari üzem közül a budapesti Finomechanikai Vállalat kaposvári gyárának gazdasági eredményeit azért is érdemes megemlíteni, mert ennek alapján a híradástechnikai eszközök teljes, azaz végszerelésére — exportcsomagolásra — kapott jogot, amely felnőtté avatta az eddig részmunkát végző, de rohamosan fejlődő gyárat. Paál László Lépcsőzetes rendezés Vállalkozás kockázat nélkül Vétek lett volna elszalasztani a lehetőséget. Itt voltak ezek a hasznot nem hozó, vadrucáknak búvóhelyet 1 adó, zsombékos területek a domb- hajlatok mélyedéseiben, melyeknek még egyéni gazda korukban is hátat fordítottak az embereik, mert hasig süllyedt ló, ha ráhajtottak. Pedig nem lehetett annyira rossz az a föld: a gazdák jól meghordták istállótrágyával annak idején a domboldalak parcelláit, s ha jött az eső, lemosta ezt az értékes tápíálóanyagot meg a termőtalaj egy részét a völgybe. Oda, ahol sóik volt a víz, mely- csak a haszontalan növényt éltette, de azt aztán istenigazából ... Hat évvel ezelőtt született az elhatározás: le kell vezetni a fölösleges vizet a talajból. Bárt fai Imre, az akkor még önálló, most már az egyesült somogybabodi tsz elnöke így emlékezik arra az időre: — Úgy gondoltuk, ezen a munkán semmiképpen sem veszíthetünk, s nekiláttunk alagcsövezni egy tíz- és egy háromhektáros részt. A munka végeztével olyan silóíkukori- cánk termett ezen a területen, hogy méltán büszkélkedhettünk vele: elérte a háromméteres magasságot is. A silókukorica letakarítása után ugyanoda őszi takarmánykeveréket vetettünk, s az is gazdagon fizetett. Persze voltak, akik nem sokat reméltek a vállalkozástól. Filmen mutattuk be a gazdáknak a talaj átalakításának módszerét és eredményét. A terméseink is »■agitáltak«; nőtt a bizalom. Hetvenegyben már harminc hektáron rakattuk le a csőhálózatot, a következő évben öt- venen, azután egyre nagyobb területen került sor erre a munkára. Az első vetés mindenhol silókukorica volt, az él meg leginkább a gyepfeltörés után. Tavaly hektáronként 50 mázsa szemes kukoricát adott az a tábla, ahol a rendezés előtt alig termett tíz mázsa, gyenge minőségű széna. — Amikor a hálózat kiépült, hetekig zuhogott a víz a csövekből a gyűjtőcsatornába ... Az egyesüléseket követően a babodi rész után a somogytúri területet is rendbehoztuk, s tavaly már a gamási határban készítettünk elő mintegy 150 hektárt az alagcsövezéshez: itt most folynak a munkák, augusztus elejére várható a befejezés. A babodi és a túri részen 150, illetve 200 hektárral teljesen elkészültünk a múlt év végéig, tehát az idei, gamási munkákkal együtt 500 hektáron »szívják« el az agyagcsövek a talajból a vizet. De ezzel a tennivalók még nem érnek véget: a mostani ötéves tervidőszakban 15 millió forint értékű vízrendezést végzünk táblásítás, talajvédelem és egyéb, kapcsolódó feladatok formájában. A 67-es útról jól látszik egy takarmánytermő tábla. Ezt 1974-ben alagcsövezték, tavaly feltörték, többször szántották, tárcsázták, szerves trágyával terítették be, majd a múlt év őszén füves keverékkel vetették el. Ezt a területet június második felében kaszálták élőmunkában a csőfektető gép. szőr, s az elmúlt napokban a 30 hektáron mintegy 900 (!) széna-boglya sorakozott. Az idén még egyszer lekaszálják, azután bekerítik, s legelőként hasznosítják a gyepet. — Mennyiben van a szövetkezetnek az eddig végzett nagyszabású alagcsövezés? — 1973-ig 70 százalékos állami támogatással végeztük ezt a munkát, azóta — s ez vonatkozik arra is, ami most folyik — 90 százalékos támogatást kapunk. Szövetkezetünk a saját pénzéből egymillió forintot költött erre, és további egymilliót fordítottunk az alag- csövezéssel kapcsolatos egyéb munkákra, mint amilyen például a rét feltörésére, a fakitermelés és elszállítás... Kifizetődő ez a hosszú távra szóló, egyszeri befektetés a gazdaságnak. Nem bánták meg, hogy nekivágtak. Hern esz Ferenc 40000 CSÉB-tag Kaposváron Egy év alatt 6,5 milliós szolgáltatás Tanulságos tájékoztatót juttatott el az Állami Biztosító kaposvári városi fiókja több üzem és intézmény dolgozóinak. Ez azt összegezi, hogyan alakult a megyeszékhelyen a CSÉB-tagok száma, s a tavaly kifizetett különböző segélyek, szolgáltatások összege. Kaposváron a Csoportos Élet- és Balesetbiztosítással rendelkezők száma elérte a 40 000-et. Tavaly 7531 tagnak 6 529 538 forint segélyt fizettek ki: a tagság 18,8 százaléka vette igénybe az e biztosítási formával járó különböző szolgáltatásokat. A legtöbbet — 2,3 millió forintot — halálesetek után fizettek ki a hozzátartozóknak. Magas a balesetből eredő rokkantság miatt kifizetett összeg is: kétszáznegyvenöten kaptak 1377 538 forintot. A legtöbb csoporttag természetesen mú- lékony sérülést szenvedett: 3357 ilyen eset történt egyetlen év alatt, s részükre 1 328 400 forintot utalt ki az Állami Biztosító. Kórházi ápolás után 524-en kaptak 225 000 forintot. A vállalatoknál működő harmincöt intéző bizottság 3264 tagot részesített 1,3 millió forintos rendkívüli segélyben. Ez év első negyedének számai is azt bizonyítják, hogy ez a biztosítási forma nemcsak előnyös, hanem nagyon szükséges is. Az első három hónapban a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 12,7 százalékkal emelkedett a baleseti, 23 százalékkal pedig az egyéb szolgáltatásokat igénylők száma. Elmondták az Állami Bizto- j sító városi fiókjának vezetői, I hogy újjászervezték a — legtöbb dolgozót magába foglaló — pedagógusok .CSÉB intéző bizottságát. Több, mint 7000 oktatásügyi dolgozó van a városban, a tagok száma azonban alig haladja meg 3000-et. Az új intéző bizottság tervei között szerepel elsősorban a tagok számának növelése, s a korszerűbb biztosítási formák bevezetése, amelynek alapján magasabb összegű szolgáltatást tudnak nyújtani. Tavaly ez az intéző bizottság 120 000 forint fölött rendelkezett. Ha tervük sikerül, akkor több mint 200 000 forintról dönthetnek majd, és — eltérően a többitől —segítséget nyújthatnak fiatal pedagögusóknak a családalapításhoz is.
