Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-22 / 172. szám
Rukave, bikla, oplecsicska Ebben a faluban is magya rul és horvátul írják ki az is kola, a tanácsháza, a művelődési otthon, sőt még a bontásra ítélt kocsma nevét is. Az emberek az utcán magyarul köszöntik az idegent, . magúk között azonban horvátul beszélnek. Évszázados hagyományaikat féltve őrzik. Lakócsa, Potony, Szentborbás, Tótújfalu közös egységet alkot kultúrában, hagyományban. A hozzájuk közel eső ugyancsak délszláv baranyai községek viseleté, dala, tánca már más. Vagy húsz évvel ezelőtt Vu- jicsics Tihamér és Borbély Jolán gyűjtött itt néprajzi anyagot. Munkájuk eredménye kötetben, film- és hangszalagon őrzi a múltat a , Népművelési Intézetben. Szövőszék utcája Ha Lakócsa főutcáján végigmegy az ember, a házakból innen is, onnan is szövőszékek zaja hallatszik. Körülbelül negyven asszony dolgozik a Baranyai Háziipari Szövetkezetnek. Kezük alól szebbnél szebb szőttesek kerülnek ki. Régebben minden háznál volt szövőszék, a család valameny- nyi ruhája azon készült. Amikor a szövetkezet munkára hívta az ügyes kezű asszonyokat, csak le kellett hozni a padlásról a régi instrumentumokat, megnézni a mintákat, és kezdődhetett a munka. Azt mondják, jól lehet vele keresni, csak ügyesség kell hozzá. A szőttesekkel a pécsi, a kaposvári, a pesti népművészeti boltokban találkozik az ember. Ám az igazi kincs ott lapul a lakócsai szekrényekben. Az nem eladó. Lovrosics Jó- zsefné modern bútorainak fiókjából ma már csak ritkán látható szőttesek kerülnek elő. Ágytakarók, színes törülközők, térítők halomszámra. Az ágytakarókból azért készült több, mert különböző alkalmakkor — húsvétkor, gyászkor — más-más színűt tettek föl. Ezek a takarók olyanok, mint valami színes szőnyegek, Lovrosicsné féltve őrzi őket. hagyományőrzők — A múltkor jártak itt német turisták. Tízezer forintot kínáltak egyért. Mondtam, hogy nem eladó. Ilyet már senki nem tud csinálni. Kézi munka. Dehogyis válók meg tőle! A lakócsaiak viselete nagyon színes volt régen, a népi együttes tagjai ebben léptek föl annak idején. Mostanában ismét előszedik őket. Akik a húsz évvel ezelőtti együttes tagjai voltak, a művelődési házban gyülekeznek esténként. A régi, eredeti táncokat próbálják. Előkerülnek a biklák (szoknyák), a rukavék (blúzok). Ez utóbbiak alá még egy blúzt — horvátul oplecsicskát — húznak. A felső fehér, az alatta levő színes. A szoknya egészen a hónaljig ér, a hímzett blúzt a karon, a nyakon kötők fogják össze. — Nem volt ez valami kényelmes viselet — mondom a Lovrosics család nőtagjainak, akik buzgón helyeseinek. De hát ez volt a szokás, mindenki ilyet viselt. »Én azóta híztam meg, amióta nem viseltem mindennap« — mondja nevetve Teri néni, Lavrosic&né nagynénje. Krizsanye és lakodalmi kolo Lovrosicsné annak idején az együttes alapító tagja volt. — Mikor határozták el, hogy ismét összehívják a régieket? — Nemrégen. Támogatott bennünket a délszláv szövetség, mi meg szívesen mentünk. A lakócsaiak szeretik a dalt, a táncot. Érdekes, hogy néha csak úgy előjönnek ezek a régi dolgok. Lakodalmakban, búcsúkor, ha zene szól, elkezdjük a kólót. Van egy jellegzetes tánc, a húsvéti — vagy horvátul vuzmeno — kóló. Ezt csak a nők táncolták. A régi kólót csak a férfiak. Most húsvétkor egyszer csak elkezdtük a vuzmeno kólót, végigmentünk a falun, és minden asz- szony csatlakozott hozzánk. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy szívesen kezdjük újra... Mostanában nagy a készülődés. Zágrábi szereplésre hívták meg az újból alakult együttest. Iliásics Vince bácsiról azt mondják, ő járja legszebben a férfiak táncát. Szabadkozik, amikor erről kérdezem. Azt mondja, ketten tudják ezt igazán jól táncolni. Mindjárt elárulja a titkot is: — Nem szabad elhízni, mert ha nehéz az ember, nem tud felugrani, aztán nem bírja tüdővel, csak liheg. Vince bácsi hatvanéves. Bödő Istvánné az általános iskola igazgatóhelyettese, népművelő. Ö szorgalmazta legjobban, hogy a Dráva együttes mellé alakuljon egy másik, amely csak lakócsait és csak eredetit ad elő. — Mindenkihez el kellett mennem. Azután már jöttek szívesen. Persze, mint minden újjal, ezzel is sok gond van. Jó, hogy az eredeti, tiszta folklórt művelik — nagy öröm, hogy tovább viszik, nem hal ki az, amit tudnak, s amit majd átadnak az utánpótlásnak. Simon Márta Bauhausrekonstrukció A közeljövőben rekonstruálják és eredeti formájukban állítják helyre az NDK-beli Halle megye Dessau nevű városában lévő egykori Bauhaus- épületeket — írja a Neues Deutschland. Az idén decemberben lesz ugyanis ötvenedik évfordulója adessaui Bauhaus megnyitásának. A rekonstrukciós munkálatok során tanácsadóként működik majd közre Selmán Sel- managic és Konrad Püschel professzor, a két egykori Bau- haus-tanítvány. A weimari építészeti főiskola 50 hallgatója foglalkozik idén nyáron a gyakorlati képzés keretében az értékes épületek helyreállításával. A szocialista realizmus diadala Szocialista országok képzőművészeti kiállítása Budapesten Vu Trung Luong: A Bang-fa kapunál (1970) A harminc győzelmes évből, amelyet címében ez a kiállítás visel, már csaknem négy eltelt, amikor Budapest először ismerkedett a szovjet festőművészettel. Az 1949 őszén rendezett tárlat > nagyon nagy esemény volt; hatalmas sorok álltak — bebocsátásra órákig várva — a Nemzeti Szalon bejárata előtt. Az élmény, amely odabent fogadta a látogatót, méltónak bizonyult a nagy-nagy várakozás^ hoz. A szovjet festészetben először tárult elénk a szocialista képzőművészet összefüggő világa, teljes értékrendje: a hagyomáhytisztelő, s egyúttal az új kort kifejező, az eszméiben tiszta, a formáiban mindenkihez utat találó művészet vonzó gazdagsága. 'Azóta persze tudjuk, s a Perceni«ént 225 liter termálvíz Boldogság út Ügy tartják, Csokonyavi- sonta az ország leghossza/bb- ra nyúlt községe. A központtól is jó néhány kilométerre van a fürdő, mely ismertté tette a falu nevét. »Éveken keresztül csak néhány öntözőbódé állt rendelkezésre, a gyógyulást keresők a vizesárokba mélyítettek apró medencéket s abban áztattak« — írja az 1967-es, összetett orvosi vélemény fürdőre vonatkozó — történelemidéző — soraiban dr. Bodosi Mihály főorvos. A fürdő népszerűségére jellemzőnek találtam a pénztárosnő kedd délelőtti jelentését: négyszáz vendég váltott erre a napra jegyet. Tegyük hozzá: az idegenforgalmi hivatal faházai is megteltek. Kétszázhatvannégy lakója van a fürdő tőszomszédságában húzódó telepiek, ahol ki kevesebb, ki hosszabb időt tölt a gyógyulás reményében. Idős, rokkant emberek veszik igénybe a fürdőt, ők nevezhették el a telep házai közt vezető egyedüli utcát Boldogság útnak. A villany- oszlopra fölszegeit kis tábla, azt hiszem, mindennél többet mond. A látogatottságot mutató számoknál is. (Vasárnap 2785-en füröd- tek , a csoko- nyavisontai hévízben. Összehasonlításul: a község lakóinak a száma: 2731. De ők nem járnak a fürdőbe.) A Zala—Somogy megyei olajkutató program keretében 1943-iban a Csokonyavisonta határában mélyített kútból, 1371 méter mélyből, metángázzal keverten 75,5 C fokos ásványvíz tört fel. A hévíz az ott húzódó természetes árokba folyt el. A víz hozama percenként meghaladta a háromszáz litert. Riportunkat azzal a céllal készítettük a csokonyavisontai fürdőben, hogy megtudjuk: helytálló-e a hír, miszerint csökken a vízhozam. Bódi Sándorné fürdővezetőt nem lepte meg a kérdés: — Való igaz, hogy az utóbbi időben este tíz-tizenegy órától^ ebéd utánig nem telik meg a medence, most délután négyöt órára töltődik fej. Véleményem szerint a medence tisztítása közben folyik el túl sok víz. Ezen igyekszünk változtatni. Jelentéseinket eddig úgy adtuk le, hogy percenként 225 liter vizet nyerünk. Teljesen pontos választ akkor kapunk csak a felmerült kérdésre, ha fölszereltetjük a vízmérő órát, mely jelzi, hogy mennyi a kút vízhozama. A kútból a fedett fürdőbe vezető csatorna csapját megnyitva zuhatagként folyik az értékes, gyógyászati célokat szolgáló hévíz. Bódi Sándorné szerint nincs komolyabb ok az aggodalomra, hogy kimerül a harminchárom éves kút. A termálvíz hasznosítására az első javaslatot Kuch János körzeti orvos tette. Elsőnek a kétszer-nyolc méteres, medence, majd 1965-ben tízszer-húsz méteres épült, és elkészült a kisebb fedett medence is. A víz analitikai vizsgálatával a Debreceni Orvostudományi Egyetemet, a VITUKI labort és a megyei Köjál vízkémiai laborját bízták meg annak idején. A vizsgálat során megállapították, hogy a víz hatása számos tényező együttes, kedvező összegeződéséből ered. A Somogy megyei Tanács V. B. az egészségügyi osztály előterjesztésére 1965-ben határozatot hozott a hévizek gyógyászati értékeinek a tanulmányozására. A határozat nyomán még abban az évben megalakult a megyei orvoscsoport, melynek jelentéséből idézzük: »Az orvoscsoport 1967. január 1-ig 1350 dokumentált esetet dolgozott fel. Ebből 378 esetet Csokonyavisontával kapcsolatosan tartanak nyilván. Ortopédbetegek, baleset után utókezelésre szorult emberek, reumás fájdalmakban, bőr, ideg- és női betegségekben szenvedők fordultak meg a fürdőben.« Panaszokkal is találkoztunk. Mégpedig olyanokkal, melyeknek hiteléről magam is meggyőződhettem. A fürdő elavult. Jó, hogy a megépült strand — a panaszok nyomán — ismét üzemel. Ezt a friss reagálást várják azok a betegek, akik meglehetősen mostoha körülmények között, csupán a vízben bízva, töltik itt gyógyulásra szánt idejüket. Elöregedett a fürdő. Toldoz- gatni-foldozgatni már aligha lehet és nem hasznos gazdaságilag sem. Átgondolt tervet kell készíteni a teljes felújításra. Hiszen, ha elkészül az új kabinrendszer, ez maga után vonja, hogy felújítsák a fedett fürdőt is. Az itt dolgozóknak nincsenek megfelelő szociális helyiségeik, a kisgyermekekkel érkezők kénytelenek az apróságokat a felnőttek közé vinni, mert nincs kis medence. A nyugdíjasok, azt hiszem, joggal teszik szóvá, hogy kedvezményt kaphassanak a fürdő használatára. (Kedvezményes mozijegyet kaphatnak a nyugdíjasok, jó lenne, ha a gyógyulást keresőkről is hasonlóképpen gondoskodnának.) A fürdő messze esik a falutól. A boltokba nehéz eljpt- ni. Az ellátás, elsősorban élelmiszerekből, szintén javításra szorul Hórányi Barna Ifjúsági irodalom — új kiadásban A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál látott napvilágot a 49 új magyar mesét tartalmazó Csupa új mese. Az antológia gazdag anyagát Hárs László válogatta és szerkesztette. A Természetbúvárok Könyvespolca sorozatban kerül az érdeklődőkhöz — ez alkalommal bővített kiadásban — az Apáról fiúra című' néprajzi kalauz, Kása László és Szederkényi Agnes közös munkája. Az Iskolai Színpad népszerű füzeteinek, sorozatában látott napvilágot a Bábosoknak című összeállítás — nyolc kis bábdarabbal, Tarbay Ede szerkesztésében. A gyerekekről szóló elbeszéléseket tartalmaz — T. Aszódi Éva válogatásában és Szecskó Tamás illusztrációival — az Űttörődolog. Szovjetunióban még jobban tudják, hogy a szocialista képzőművészet akkori termésében nemcsak búzát, hanem vele együtt, sajnos, ocsút is betakarítottak. Ám az igazi értékek kiállták az idő próbáját. Ez az értékkiválasztódás természetes a művészet világában is. Tíz szocialista ország nagy képzőművészeti kiállítása, a 30 győzelmes év című képző- művészeti seregszemle látható Budapesten, a BNV óriási B-pavilonjában. A szovjet festészet maradandó alkotásait felsorakoztató falak egyikén nagyon ismerős kép néz le ránk: Alekszandr Ivanovics Laktyonov egyszer már, 1949- ben ama emlékezetes kiállításén is látott olajfestménye, a Levél a frontról. Színei megőrizték frisseségüket, fényei erejüket, alakjai egyszerű, őszinte emberségüket. (Egyesek azt mondták rá: fénykép. És legyintettek. Ugyanők mostanában agyba-főbe dicsérik a pop-artot. Fedig, ha valami, akkor az aztán »egy az egyben« produkál. Festménnyé, szoborrá tesz puszta tárgyakat.) Ez a festmény ma is pirulás nélkül vallhatja magáról, hogy a szocialista realizmus alkotása, azé a szocialista realizmusé, amelyet egyesek a túlzásai miatt az értékeivel együtt óhajtanának kirekeszteni, világszerte, a korszerű művészet különben tág keretei közül. S aki most figyelmesen szemléli ezt a képet, majd alaposan végignézi és közel engedi magához az egész kiállítást, rájöhet és rá is érezhet arra, hogy a szocialista realizmúsnak igenis vannak jó hagyományai, s hogy azok magasabb színvonalon megismétlődve, megújulva és kiteljesedve élnek tovább — életerősen — a fejlődő és fejlett szocialista képzőművészetben. Aki még nem látta ezt a kiállítást, és csak az előbbiekben olvasottakat ismeri róla, netán hiheti, hogy a tíz szocialista ország, amely képzőművészeti alkotásaival most Budapesten szerepel, a maga képzőművészetében úgy hasonlít egymásra, mint egyik tojás a másikra. Ám aki már látta vagy megnézi ezt a kiállítást, az tudhatja, hogy nincs így. Nyomban hozzátehetjük: nagyon jó, nagyon nagy szerencse, hogy egyáltalán nincs így. A szocialista realizmus nem a formákban," nem a formavilágban jelent azonosságot, hiszen az maga volna az egyhangúság legunalmasabb és legkiábrándí- tóbb, legtaszítóbb sivársága, hanem az eszméiben, az eszmevilágában fejez ki határozott, bevallott és megalapozott rokonságot. Az eszmei egyformaságról jó tudni, hogy az nem az elszíntelenedett, sápadt erőtlenség, hanem az eleven, üde erő jele; az élet minden területén csakúgy, mint a képzőművészetben. Az eszmerendszer á szocialista realizmusban egyértelmű, egységes, míg a formanyelv érthetően sokféle, változatos. Így van ez országonként. De így van ez tulajdonképpen egyes országok egyes művészeinek esetében is. Természetesen más-más formanyelven fejeznek ki eszmei azonosságot a mongol Balbarin Gombozsiren és a bolgár Iván Nenov, avagy a kubai Orlando Yames és a szovjet Andrej Jakovlev, de a magyarok közül is — például — Domanovszky Endre és Vecsési Sándor festményei, ha a festői látásmód forma- beli-stiláris oldala szerint hasonlítjuk össze őket. A hangsúlyt a művészi látásmód másik oldalára, az eszmeiségre kell fennünk: annak azonosságára. Persze, hibát, sőt nagyon nagy hibát követnénk el, és a szocialista realizmus üvöltő ellenfeleinek kétes érvelése előtt villogtatnánk zöld lámpát, ha ugyanakkor nem hangsúlyoznánk kellő eréllyel a szocialista eszmei egységen belüli sokféleséget, változatosságot a formanyelv, a stílus tekintetében. Hiszen éppen ez az eszmei egység és az egységben is érvényesíthető és érvényesülő formaváltozatosság a biztosítéka a szocialista realizmus életrevalóságának, szakadatlan megújulásának. Biztosítéka és kimeríthetetlen lehetősége a szocialista realizmus maradandóságának, állandó korszerűségén ek. Ezért remélhetjük, hogy ez a kiállítás, amely sorra járja mind a tíz kiállító országot, meggyőzi a hitetlenkedőket, megerősíti a tettre készeket: a szocialista képzőművészet újabb fellendüléséhez vezet az újabb évtizedekben. Simon Gy. Ferenc Kantáfa Majakovszkij szövegére A Lenin velünk van című kantátájával, valamint második zongoraversenyével Andrej Epsaj moszkvai zeneszerző az idén a Szovjetunió állami díját nyerte el. A Lenin velünk van című kantáta Majakovszkij szövegére íródott.' A komponista a nagy költő a Csudajó című poémájának részletein és a kantátával azonos című versén kívül más költeményeit is fölhasználta műve megalkotásához — írja Georgij Poljanovszkij, a neves szovjet zenekritikus, akinek véleménye szerint a kantáta a zeneszerző nagy, eredeti és érett tehetségéről tanúskodik. Epsaj 50 esztendős. Annak a Jakov Epsajnak a fia, aki annak idején megteremtette a mariműzenét. (A mari nép a Volga középső folyásánál él. A magyar nyelvrokona. — A szerk.) Apjához hasonlóan Andrej Epsaj is gyakorta dolgoz fel műveiben mari folklórdallamokat.
