Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-12 / 138. szám
Új üdülő Számtódon Á diákmunka Huszonhatmillió forintos költséggel épült meg a szántódi Rév-üdülő. Az iskolai szünet megkezdődése után nagycsaládosokat várnak Szántódra. Akkor egy turnusban kilencven- két felnőtt, százhatvanhat gyerek üdülhet együtt. igazi haszna A bizonyítványok kiosztó-1 savai befejeződik az 1975/76-os tanév, váltódó várja az egymilliónál több általános iskolást, háromszázezer középiskolást. A tizennegyedik évüket betöltött diákok részére pedig nélhány hetes munka kínálkozik. A diákok nyári munkavállalása immár hagyományosnak tekinthető; a munkára nevelésnek ez az igen jelentős pedagógiai eszköze hozzájárul a népgazdaság idényjellegű munkaerőszükségletének kielégítéséhez is. Idényjellegű — hangsúlyozzuk —, hiszen a három-négyhetes munkavállalás inkább csaik bekukkantás a termelőmunkába; kisegítés (bár igen értékes) a mezőgazdaság idénymunká- lataiban; a kereskedelemben, a vendéglátóiparban a szezon »csúcsait-« teszi elviselhetőbbé a segítség; s a gyárakban a szabadságidő jó áthidalását szolgálhatják a fürge fiatal kezek. Ha ... ha megfelelő a fogadtatásuk, kellően előkészített a f ogl alkoztatásuk. A mezőgazdaságban — immár több esztendős gyakorlat jelzi — elsősorban a nyári építőtáborok diákjaira számítanak. Ami pedig a munkájukat, fogadtatásukat illeti; igen messze vagyunk már azoktól az időktől, amikor sátorban lakó, hideg vízben mosdó, sáros latyakban cipővel taposó diákgyerekek meséltek kétheti munkájukról, a tapasztalt szervezetlenségről. Díszére válhat jó néhány nyári tábor a mezőgazdasági nagyüzemeknek; kellemes, kulturált szálláshelyek, jól szervezett és gonddal kimért munka, a foglalatosság után pedig vidám, igazi »vakációt, hangulatú« szabadidőprogramok teszik oldottá a nyár munkás heteit. Harmincezernél több középiskolás és tizenkétezer főiskolás diák jelentkezett a 43 központi szervezésű építőtáborba; a legtöbb tábor már most, vasárnap benépesül. Bács és Pest megye várja, fogadja a legtöbb fiatalt, Kazincbarcikán a vegyi kombinát befejezését segítik a táborozok; s még nem szóltunk a KISZ jó néhány megyei táboráról, az egyetemisták és főiskolások speciális táborairól. A táborokban végzett közös — és színvonalas — munika mellett, jó néhány tízezer diákgyerek végez munkát két-há- rom hétig gyárakban, vállalatoknál, más helyeken. Igen helyesen, rendelkezés szabályozza immár munkavállalásuk »hátterét«, meghatározva a bérezésüket, munkakörülményeiket és tevékenységi körüket oly módon, hogy valóban hasznos feladatokat láthassanak el, s ne tedd ide, fuss oda emberkék legyenek erre az időszakra. A diákmunka — hasznot hajt; ezt mindinkább fölismerik a vállalati vezetők, dolgozók. S a »haszon« nem a tízGYORSULÓ IDŐ Ehe kenyérnek Szépen gyarapodó és magas színvonalú sorozata a Magvető Könyvkiadónak a »Gyorsuló idő« fogalmával mint összefogó, közös címmel megjelenő kiadványcsoport. A Marx György által képzett fogalom jelen esetben szinte kommentálja is ezeket, a könyvecskéket. Öt-hat ívnyi tanulmányok ezek s lényegét fogják össze egy-egy tudományterületről vagy jelenségről. Bakos István Éhe kenyérnek ... című munkája a sorozat erősségei közé tartozili. Nem kisebbre vállalkozott, mint arra hogy feleletet keressen sok — a mezőgazdasággal összefüggő — legégetőbb kérdésre. Idézzünk ezek közül, mintegy ajánlva könyvét. A fejlett országokiban a lakosságnak kevese/bb, mint egynegyede ellátja a többieket Környezetvédelmi mintaközséggé fejlesztik Rajkát A csehszlovák—magyar— osztrák határ háromszögében fekvő Rajkát kömyeztvédelmi mintaközséggé fejlesztik. A zöldterületek kialakításának terveit a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemtől, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi karától kapták. Rajka területén lép magyar földre a Duna és innét ágazik ki a Dunából a Szigetközt átkaroló Mosoni- Duna. A két folyó partja és árterülete sajátos képet ad Rajka környékének. Az árterület értékes növény-madár- és állatvilágának megőrzését is elősegítik a községben működő társadalmi szervek, s már az iskolában erre nevelik a gyerekeket élelmiszerekkel, a fejletlenekben viszont az összlakosság háromnegyede sem. Mi a kiút? De ez sem érdektelenebb kérdés: hogyan viszonyul egymáshoz a mezőgazdaság és az ipar: társadalmi pozíciójuk milyen a világiban. Bakos pontosan meghatározza a föld és az ember kapcsolatát. Mai ismereteink szerint az ember már időszámításunk előtt 8000—5000 évvel termesztette a ma is legfontosabb élelemnek számító búzát, árpát, kukoricát, rizst,/ lencsét borsót. A föld — ahogy Erdei Ferenc mondta — a parasztok két legfőbb élettörvé- nyénefc, a természeti életnek és a termelésnek a megtestesítője, ezért jelenti magát a parasztéletet és a parasztembert. Bakos ézt a viszonyt történelmi folyamatában is megrajzolja, s a változások sodrában is bemutatja, leszögezve a jelen törvényét: »A szocialista mezőgazdasági üzemek nyitottakká váltak az újítások iránt, s egyre gyorsabb Erdélyben, sőt a Dunántúlon is fölénybe kerülhettek átmenetileg a császáriak, de azt az országrészt, amelyen át közvetlen kapcsolatot tarthatott Sziléziával, semmiképp nem adhatta ki a kezéből. A visszatérés területstratégiai feltétele volt a nyugati Kárpátok, a Vág, a kisalföldi síkság térsége. Ha ez elvész, hiába sikerül országon kívül felülkerekedniök Frigyes Vilmossal egyetemben, ha nincs hova visszatérni. Mindent összevetve, beláthatatlan következményekkel kellett volna számolni, ha a császáriak térnyerése közben hagyja el az országot. Az ilyen lépés hadászati képtelenség. ütemben tudják a legújabb tudományos vívmányokat a gépektől a vegyi anyagokig és a biológiáig a termelés szolgálatába állítani.« Az éhező világ című könyv» fejezet valóban drámai töltésű. Bakos István a törvényszerűt különíti el a véletlentől, s a »hanmiadiik világ« gondjainak — melyek tulajdonképpen az emberiség egészének is lelkiismereti problémái — meghatározása közben a súlyos kérdés mellékágait is elénk tárja: hogyan befolyásolják a< helyzetet az illető népek vallási és táplálkozási szokásai ? A tanulmányinak egyik legértékesebb része az, melyben a szerző a kibontakozás útjait járja be gondolatban. Az extemzív források vidékét, s az intanzivmtás területén teendőiket. Könyve természetesen úgy teljes, hogy hazánk mezőgazdasági helyzetét szélesebb körben — nemzetközi összehasonlításban — teszi világossá. Hasznos és a mezőgazdaság iránt érdeklődőknek nélkülözhetetlen olvasmány ez. Rákóczi tehát nem a nagyhangú Ocskayval és Pekryvel szemben tétovázott, hanem a körülmények kényszerítették gondterhelt megfontolásra. Lipótvár helyett már Tren- csént tartották a császáriak a Vág völgye és a hozzá kapcsolódó vidékek fő erősségének. Többszörösen igyekeztek bebiztosítani magukat, nehogy megkaparintsák a kurucok ezt a valóban félelmetes várat, amely fontosságában Érsekújvár ellenpárja volt. Ellátását gyakran sikerült megzavarniuk a kurucoknak, ezért Viard tábornok, a készülődő nagy katonai erőpróbák előfeltételeként élelmiszereket és hadieszközöket próbált bejuttatni U I» GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS óraik vásárlásában, vagy fölösleges rakosgatásban teljesedik ki, hanem könnyen elvégezhető, nem megerőltető, mégis értéket teremtő, konkrét foglalkoztatásban. A munka — végezzék építőtáborban csoportonként, vagy üzemben külön-külön — élmények forrása minden diáknak. Tulajdonképpen a leendő munkahelyeikkel találkoznak, munkások, tsz-parasztok, állami gazdaságok dolgozód a »partnereik«, s a fizikai munka, a teremtő, alkotó munka folyamataival ismerkedhetnek — még félig-meddig gyerekként, de már jövőben, tervekben is gondolkozva. . Közös érdek, nemzeti érdek is, hogy a nyári diákmunkák — túllépve a forintban mérhető értéken — erkölcsi, pedagógiai hasznot is hajtsanak. Nem közömbös, milyen a diákok »bepillantása« a gazdasági életbe; kedvvel s a visszatérés szándékával bú- csúznak-é munkájuk végeztével, vagy a szervezetlenség, a fegyelmezetlenség jeleit fedezik föl maguk körül. Cikert kívánunk a mun** kavállaló sok-sok diáknak. A táborozóknak s a többieknek is. Jó törődést és hasznos tevékenységet remélnek, várnak — jó lenne, ha mindenütt megkapnák. Utána pedig; kellemes vakációt! Várkonyi Margit Trencsén várába. Nyomában Heister közeledett, hogy csapatai jelenlétével biztosítsa Trencsényt Rákóczi támadása ellen. Ocskay László és Pekry Lőrinc kötelessége * lett volna, hogy vereséget, mérjen Viard- ra: csakis az erősítést nélkülöző vár elfoglalására nyílhatott kilátása Rákóczinak. De az érsekújvári haditanács két leghangosabb résztvevőjét Viard megint legyőzte, így július 31-én akadály nélkül megrakhatták Trencsén várát az osztrákok minden szükségessel. A fejedelemnek le kellett mondania a teljesen reménytelen ostromról. De el sem vonulhatott a kívánt irányba, mert arról Heister közeledett. Nem azért, hogy megütközzék a kuruc fősereggel, csupán azzal a céllal, hogy bejusson Trencsén várába. Rákóczi szintén nem akart támadni. Megszállta csapataival a fellegvár alatti alacsonyabb dombokat, lankákat, attól nem kellett félnie, hogy rohamot intéznek ellene, erre inkább neki kínált lehetőséget a domborzati előny. De jobbBoglóri gondok Növekvő igények, elmaradt vendéglátás Amikor nemrégen a bala- tonboglári pártbizottság az idegenforgalom tavalyi tapasztalatairól és az idei feladatokról tárgyalt, aggodalommal állapította meg: a községben elmaradott, korszerűtlen a vendóglótóhálózat, a kereskedelemé valamivel jobb. Figyelembe véve az évről évre több üdülőt, nyaralót, az igényeket még részben is csak nehezen tudják kielégíteni. Csupán egyetlen elfogadható éttermet találni, a Hullámot, ez azonban az I. osztályú áraival nem vonzza a kispénzű nyaralókat, pedig főként ők érkeznek ide. A másik elfogadható étterem a község határában, távol a központtól, ihár csaknem Ba- latonlellén van. Ezenkívül néhány büfé és a kifőzdék jelentik a választékot. Ez pedig nem sok. Közben sok milliós költséggel korszerűsítették a strandot, százával építették az új kabinokat, megkezdték egy étterem építését. Megkezdték, s abba is hagyták. Nincs pénz, nincs kivitelező, közben az 1974-ben lerakott alapokat rongálja az idő. Az építtető Centrál Vendéglátó Vállalatnak 3 millió forintra és egy építőipari szövetkezetre lenne szüksége, hogy folytassák a megkezdett munkát. Most már a külföldiek Is régi »ismerősként« nézik, talán műemléknek vélik az üdülőhely központjában árválkodó, egykor nagyon hangulatos Kinizsi söröző kiégett, fűtől belepett maradványait. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazgatójától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy bt ősszel megkezdik a söröző 5—• 6 millió forintba kerülő átépítését, s jövőre majd ... Ismét csak jövőre! Addig mit tanácsoljanak azoknak, akik gépkocsi nélkül érkeznek, a fizetővendég-szolgálatot veszik igénybe, vagy konyha nélküli, kisebb üdülőkben laknak?! A község vezetői úgy ítélik meg, hogy ez az állapot tarthatatlan, tovább semmiféle magyarázkodás nem fogadható el. Egy ilyen nagy idegenforgalmi területet nem lehet ennyire elhanyagolni, mert még az alapvető igényeket se tudják kielégíteni. Nem hagyható szó nélkül az sem, hogy a Szabadság-telepen lévő, nagyon kedvelt Halászkert vendéglőt előbb egy termelő- szövetkezet vette át, később vállalati birtokba került, üdültetés céljaira. — Az a baj, hogy a légtől* v4Ualat központja a fővárosban van, s nem érzik magúkénak a balatoni gondokat — mondta néhány bogiári őslakos, amikor a vedéglátás helyzetéről véleményüket kértem. S hogy miként kellene ebben igazán felelősséggel részt venni, arra egyetlen példát: a balatonboglári áfész dolgozói, a pártszervezet, a kommunisták kezdeményezésére több szabad szombatjukat, vasárnapjukat feláldozták, hogy határidő előtt átadhassanak egy élelmiszer-áruházát. Így kellene tenniük más vállalatoknak isi Se. lg Három testvér beszélget István zakójában méltóságteljes külsőt mutat a tinéd- zseres trikóba, kardigánba öltözött László és Vali mellett. A három Karazsi testvér. István már egy éve »fölszabadult«. Azóta vas- és fémszerkezeti lakatos a SÁÉV lakatosüzemében. — Az új lakásunk mögött van a munkahelyem. Nem okoz különös gondot a két műszak — mondja. — Most eljöttem a »kicsik« iskolájába. Itt az év vége, jó lenne tudni, hogyan sikerült nekik az első év. A testvéreik gúnvörös mosolyából kiderül: bátyjuk az 503. számú szakmunkásképző intézetben végzett, s a két intézet diákjai örökös vetélkedésben állnak egymással. — Ök egy kicsit lenéznek bennünket, mert az 512-es iskola kisebb — mondja Laci, aki az épületburkoló szakmában elsőéves. — A gyakorlati oktatást az ORSZAK kaposvári kirendeltségénél kapjuk, ahol nyolc első- és másodévest foglalkoztatnak. Hogy miért választottam ezt a szakmát? Édesapánknak nincs szakmája. A mezőgazdaságban dolgozott, amíg baleset nem érte. nak látta, ha kitérnek egymás elől. Augusztus 3-án reggel érkezett Heister Trencsén térségébe. Nyolcezer fáradt lovasa került ütköző közelségbe a kuruook tizenötezer főnyi, pihent seregével. Zömük már elvonult, amikor Rákóczi utasította Pekry Lőrincet, a jobb- szárny parancsnokát, hogy induljon meg. Nincs tisztázva, mi céllal kellett mozdulnia a jobbszárnynak de a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy a fejedelem a mielőbbi elvonulást szorgalmazta, mert hiába birtokolták a kedvező terepet, a hátukban mégiscsak veszélyt jelentett a Viarddal megerősített várőrség. Pekry Lőrinc felelőtlen hányaveti- séggel a lehető legszerencsétlenebb helyen próbált előremozogni lovasságával. Két tó közé ékelt, mocsaras, egyre nehezebben járható rétre keveredtek. Figyelmeztették Pekryt, könnyen baj lehet, ha hátrálásra kényszerülnek, mert a mély talajú keskeny földsávon nem lehet védekezni. (Folytatjuk.) Édesanyánk szobaasszony al Darottya-száUábam. Mindhárman rájöttünk, hogy sokkal több a szakmunkások becsülete, mint a segédmunkáscáré. István is jó példa számunkra. Meg aztán... sokáig egy szo- ba-konyhás lakásban éltünk öten. A múlt év végén kaptuk meg a Kinizsi lakótelepen a gyönyörű két és félszobás otthonunkat. Még mindig tart az örömünk. És milyen könyen megszokja az ember a jót... Azután a Lon- ka-hegyen vettünk egy kicsi szőlőt. Nagy a rokonságunk, minden családban szép számmal vannak a gyerekek is, hát a hegyen szoktunk összejönni. Oda szeretnénk majd egy hétvégi házat építeni. Azért is szeretem a szakmámat, mert tudom, hogy azon a házon a legértőbb munkát én végzem majd. Vali a legkisebb, és a család kedvence. Erre következtetek abból, hogy sokkal élén- kebb, beszédesebb, humorosabb, mint bátyjai. Rakoncátlan haját hátra-hátradobja válláról, úgy ábrándozik. — Most még elsős vagyok, de alig várom, hogy édesanyánknak szép ruhákat tudjak varrni. A három gyerek nevelése sokba került, nemigen jutott neki a divatozásra. Azt szeretném, ha kedvét, örömét lelhetné az öltözködésben. Már a barátnőim is mondogatják, hogy hozzám jpnnek varratni... Csak az a matek... alaposan össze kell szednem magam. Vali egy kisiparos mellett figyeli a szakmai fogásokat, és azt tervezi, hogy ha kezében a szakmunkás-bizonyítvány, akkor otthon dolgozik majd. Laci Istvánt faggatja a közösségről. — Nekem szerencsém volt — meséli amaz —, már harmadéves korunkban brigádban dolgoztunk. Négyen egyszerre szabadultunk, s az idősebbek szívesen befogadtak. Nyílászárókat és felül világító testek fém vázát készítjük. Szeretem, pedig olajos munka. — Nekem mondod? — kacag Vali. — Én mosom a munkaruháidat, legalább három vízben. Lacinak meg a mész eszi a kezét! — Majd veszek gumikesztyűt — inti le húgát a kisebbik fiú —. akkor is szeretem, amit csinálok! Gombos Joláa /
