Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-12 / 138. szám

H étköznapjaink „Némely dolgok az jó orvosságml" A költő szülőházában Egyházashetyei látogatás Volt régen kolera és voltak még egyéb szörnyű járványok, mint teszem a fekete himlő. Napjainkban már gondosan oltanak és szűrnek; az SZTK soha nem tapasztalt mérték­ben terjeszti fölénk védőszár­nyait, olyannyira, hogy ne­künk már majdnem csak a nátha maradt mumusnak. Is­merjük is korunk eme diva­tos nyavalyájának minden lé­tező válfaját, hiszen sorra íz­lelgettük valamennyi törzsét, így többek között az izlandit is, de kit érdekelnek ezek a »■zsebkendős támadók« külö­nösebben? Amint felüti fejét az újabb sütetű náthavírus, csepnnyi ideje se találkozik, már várja a frissiben csak ne­ki filtrált vakcina. Csoda, ha ilyen tortúrázások után néme­lyik oldalági nátharokon már olyan szelíd erkölcsökkel jön a világra, hogy alig bír tőle az ember gyereke kiharcolná magának némi táppénzes na­pot egy kis ház körüli bogará- szósra? Annyira egészségesek lettünk, hogy egyre többen vagyunk kénytelenek makk­egészségünkre szedegetni a jól ellátott házipatikánk kaci­fántos nevű drogjait, nehogy a tönk szélére jusson miat­tunk a hazai gyógyszeripar. A falusi házakból a mester­gerendával együtt eltűntek a szárazon is illatozó csodafü­vek. Ha egyéb nem is, a szik­fű, a lázfű és tályoggyökér elsősegélynyújtásként i meg kellett legyen felénk minden valamirevaló házban. De na- dály, vizikátor vagy szenes­víz dolgában se futott a szom­szédba senki. A nadályt he­tenként végigkiabálta utcánk­ban is a nadályos ember; a hólyaghúzó vizikátorhoz há­zilag is találkozott kőrisbogár, a szenesvízhez meg csak ele­ven parázs kellett, persze a mikéntje nem volt mindegy. Dédanyám olyan értője volt a fűben-fában rejtőző gyógyerő- nek, hogy szegény feje anndk idején bajosan kerülte volna el a borsószalmát. Ha pólyás öcsénk képe lilára dagadt a mértéktelen ordítástól, vagy húgommal együtt igen »pápis­ta« volt a színünk, dédanyám már készítette is a szenesvizet, mert az gyógyír volt a szem- melveréstől a kólikáig. Cz már a nyár Cannes-ban nemcsak a fil­meknek volt sikerük. Sok gondot okoznak London környékén a szabad termé­szetben kószáló, legelésző te-J henek. Ha megunják a mezőt, felballagnak az autóutatera. Egy motorkerékpárost nemié- j gibem azért ért halálos kimé- j netelű baleset, mert a sötét-1 ben n«eni vette észre, hogy; azi Ha valaki végső szükségé­ben az orvosra is ráfanyalo­dott, az mit sem rontott a há­zi gyógymódok hitelén; a be­teg a patikabeli orvosságot nemegyszer csak azért vette be, mert pénzbe került. Ma már nem mosolygunk a mindig segíteni kész házi ja­vasasszonyokon. Nem egy »fű- szerszámukat« rehabilitálta az orvostudomány, még a szenes­vizet is. A századok átörökí­tett népi megfigyeléseinek már nem mindegyike boszor­kányság, -ha lemaradnak ró­luk a hókusz-pókusz sallang­jai. Modernségünkhöz hozzá tartozik a jól felszerelt házi patika, de egyben nem sokat változtunk; fanatikus hitünk az orvosságok mindenhatósá­gában maradt. Az idős asz- szony, akinek kórházi fiókjá­ban ráleltek mindenféle hatá- feu és színű, a betegektől ösz- szekunyerált orvossághal­mazra, nem értette a rémül­dözést maga körül, hiszen ép­pen azért akarta hazavinni, hogy ha kell valakinek, hát kéznél legyen, mert ki ér rá annyit várni a rendelőiben? Sajnos nem is mindig tréfa az, hogy »diktál a beteg, írja a doktor«. Tömjük is szorgalmasan há­zi patikánkat, és táskánk se lehet meg gyógyszer nélkül. Munkahelyünkön csak kiálta­nunk kell: — Jaj, de fáj a fejem, ad­jatok valamit! — Mit? — Mindegy! kult ki Közép-Aimierákálbain az idő&zájmításumik szerinti IV— IX. évszázad között. A maya indiánok jól szervezett társa­dalomban, nagy városokban éltek, lenyűgöző szépségű, ha­talmas kőéipületeket és pira­misokat építettek. Fejlett ma­tematikai és csillagászati is­mereteiknek nyilrvámivaló bi­zonyítéka: övék volt az ókor legpantosaíbb naptárrendszere. Kik voltak a mayák? Eredetük az idők homályába vész. Ázsiai (mongoliid jellegű) vonásaik alapján azonban va­lószínű, hogy őseik Szibériá­ból vándoroltak Amerikába — a vonuló vadak nyomában —, amikor még a mai Behring- szonos helyén keskeny földsáiv összekötötte Ázsiáit az »újvi­lággal«. A régi olmék indián kultú­ra örökségét továbbfejlesztő mayák 600 éven át az ameri­kai földrész (sőt valószínűleg a nyugati félteke) legnagyobb, legeredetibb civilizációját te­remtették meg. A IX. század vége felé a mayák — isme­retlen ókok miatt — elhagy­ták csodálatos városaikat, s ezeket hamarosan benőtte a burjánzó trópusi őserdő. A ro­mos, elhagyatott kísértetváro­sokat csodálta meg 1519-ban Heman Cortés, aki 602 zsol­dosa élón az azték birodalom meghódítását tűzte ki cél­jául. Az aztékok a mayák után jövő katomanép voltak. Ugyan­csak az elragadtatás hangján szólt a múlt e csodás emlékeit ről John Stephens amerikai diplomata is, aki az 1840-es években beutazta a Yucatam- félszigebet és Guatemalát. úton keresztben egy tehén szendereg békésen. Marcus Lipton brit képvise­lő foglalkozott az esettel és azt követeli, hogy az utakat környező gazdaságok tulajdo­nosai kenjék be világító fes­tékkel az állatok lapocskáját és lágyékát.. Az óvatosságot sem szabad túlzásba vinni! Paul Hirschmann nevadai lakos gyűlölte a bankokat. Vagy talán nem is annyira gyű­lölte, mint inkább félt az eset­leges bankrablásoktól, és ezért szívesebben tartotta otthon a pénzét. Sőt, mégcsak nem is otthon ... Minden este boríték­ba tette készpénzét — körül­belül 1000 dollárt —, leragasz­totta és ... feladta a saját cí­mére. Éjjel nyugodtan áthatott; ha be is törnek hozzá, megta­karított pénzét úgysem talál­ják — az éppen »úton« van. Reggel meg a postás hozta a borítékot, Paul megszámolta a pénzt, és estig gondatlanul a zsebében hordozta. Így ment ez néhány évig. Egyik reggel azonban nem , jött a postás. Az izgatott Hirschmann azonnal a postára telefonált: »Bocsásson meg, mi semmiről sem tehetünk — volt a válasz. — Sőt, lényegileg semmi rettenetes nem történt: csak csintalan kisfiúk felgyúj­tották azt a postaládát, ahova ön általában a leveleit dobja.« A mayák írásrendszere még ma is megfejteden — két kö­rülmény késlelteti. Az egyik: ez ideig nem sikerült megálla­pítani, hogy a ma beszélt mintegy 28 maya nyelv és nyelvjárás közül melyik volt a titokzatos hieroglifák nyel­ve. A másik az, hogy a tudó­sok nem tudnak közös neve­zőre jutni: vajon fogalmakat jelölnek-e a maya írásjelek, vagy pedig szótagokat, eset­leg mindkettőt. A maya kultúra mindmáig legeredményesebb kutatójá­nak a német Emst Förster- mamnt (1822—1906) tartják. Ö e légi indián, nép naptár- és számrendszerének metgfejté­séivel szerzett nagy érdemeket. Az utóbbi 25 évben nagy nem­zetközi visszhangot váltott ki J. V. Knorozov szovjet nyelv­tudós megállapításai. Ö a ma­ya írás megfejtését tűzte ki célul. A kedvező időjárású orszá­gokban mindig keresettek vol­tak a leengedhető tetejű autók. Az utóbbi években azonban, amikor a fokozott biztonsági — egyebek között borulási bizton­sági — követelmények mind nagyobb súllyal estek a latba, Széchenyi nevezte Börsönyi- nek a niklai költőt, amikor 1826-ban naplójában föl jegyez­te: meg kell néznie, ki ez a Börsönyi, mit tud és főleg mit akar költeményeivel? Nagycenken jutották eszem­be ^naplójának e sorai, amint Egyházashetye felé utaztam. Berzsenyi itt született, innen indult el a halhatatlanság fe­lé. Eddig mindig csak Nikién kerestem életének, működésé­Egy új mezőgazdasági eljá­rás vagy éppen fölfedezés csak ritkán kelt, szenzációt. Pedig hát ezektől a sokszor csak a kis hírek közt olvasha­tó újdonságoktól és kísérle­tektől függ, lesz-e elég enni­valója a 2026-ra várhatóan megduplázódó emberiségnek. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete, a FAO szakemberei szerint a mezőgazdaság előtt az a fel­adat áll, hogy termelését fél évszázadon belül meghárom­szorozza. A célhoz vezető módszere­ket ma még csak a laborató­riumok lombikjaiban próbál­gatják. így például: hogyan lehetne a földgázból sonkát csinálni. Angol kutatók az élesztőgyártást, illetve bizo­ny ós nagy fehérjetartalmú baktériumok elszaporítását földgáz (Segítségével igyekez­nek megoldani. A jövő élelmiszer-termelésé­ben az algatenyésztésnek is nagy jelentősége lesz. Az al­gakombinátokban a napfény­energiát átengedő műanyag hurkákban áramlik majd az algapép, megfelelő hőmérsék­letű és tápanyag tartalmú víz­ben ... Végül megfelelő cent- rifugázás után algaport készí­tenek, amely azután a legkü­lönfélébb ízesítő és színező anyagokkal keverve algakon- zerv formájában kerül az üz­letekbe. Aki most fintorog, annak elárulhatjuk, hogy né­hány világhírű nyugati étte­remben már ma is kaphatók — méregdrágán — a nemesí­tett algákból készült ételek. a vászontetős és nyitott autók pozíciója megingott. Ezen egyes gyárak úgy kezdtek segíteni, hogy a versenyautók példájá­ra meghagytak egy állandó, merev tetővázat, amely felül­ről megbízható védemet nyújt, de a napsugárnak és a levegő­nek nyomait, most ifjúságának színhelyén is tetten érhetem. A község előtt, egy búza­tábla szélén gyönyörű piros pipacsok virítanak. Megáll­tam, nagy csokrot markoltam össze. A községben az aszfaltos Kossuth utcából nyílik a föl­des Berzsenyi utca. A két út háromszögében kerítéssel öve­zett kis park, szép fenyők zöldje között fehérük talapza­ton egy mellszobor. Itt van, nem is lehet régi, még egész Már ma világszerte fehérje­hiány van, így egyre inkább számolni kell az élesztőgom­bákban található mintegy 40 százaléknyi fehérjével. Egész sor, eddig hulladéknak vagy legjobb esetben melléktermék­nek tekintett anyag — pél­dául a melasz — elsőrendű fontosságúvá válik. Az igazi megoldás persze a fehérjék szintetikus úton történő gaz­daságos előállítása volna. En­nek bekövetkezését az egyik svájci napilap csak 2020-ra teszi. nek nem állja útját. Végered­ményben ugyanilyen megol­dást választott az a japán konstruktőr is, aki a »kétlaki« autótípust a képen látható mó­don alakította ki. Az 1600 köb- centiméter hengerűrtartalmú »Subaru Leone« tetejéből a ter­vező mindkét oldalon jókora darabot kikanyarított, miköz­ben középen meghagyott egy erős gerincrészt. Esőben, a ko­csi elhagyásakor különleges ki­alakítású védőüveg borítja be a nyílásokat. A japán autóipar több mint 4 milliós évi termelésével a vi­lágranglista második helyén áll. Ezt az előkelő pozícióját csak néhány évvel ezelőtt vív­ta ki, miután egymás után megelőzte a nagy autóipari ha­gyományokkal rendelkező eu­rópai országokat (az NSZK-t, Franciaországot, Angliát, Olaszországot). Arra nincs re­mény, hogy bármelyik ország is »lekörözze« az évi 7—8 mil­lió személyautót előállító Egye­sült Államokat, mely a világ személygépkocsijainak csali, nem 30 százalékát készíti. fehér a szép szobor. Kitűnő művész munkája lehet. A ne­ve nincs rajta. Akiket meg­kérdeztem, nem tudták. Kár! De a jó érzést, melyet a szép szobor látványa nyújt, elront­ja a gondozatlanság, a szobor lábánál magasra nőtt fű, vad­növény. Közülük ünnepélye­sen elhelyezett koszorúk nem­zetiszínű és vörös szalagjai virítanak. Letépek egy csomó növényt, hogy virágaim is elférjenek; szépen vöröslenek a fehér szobor aljában, mely az idős Berzsenyit ábrázolja. Egy fő­hajtás után tovább a ház felé. Könnyű felismerni. Olyan, mint a száz év előtti metsze­ten. Semmit sem változott. Hófehérre meszelve, barnára festett ablakokkal és ajtóval fogad. A falon harsogó, piros-fehér­zöld olajfestékes keretben a száz év előtti emlékezés táb­lája. »Itt született Berzsenyi Dániel. Születésének első százados évfordulóján, 1876. május 7-én kegyeletes emlékül Vas megye Közönsége.« Belül először a konyha, ere­deti berendezéssel, majd bal­ra a kétablakos szobában kis gyűjtemény a költő életéről. Kedves és megható, de a ven­dégkönyvben csak néhány nappal előttem látható bejegy­zés. Gyerekes írás, gyermeki gondolatokkal. A konyhától jobbra a községi könyvtár. Sehol senki. Kint, a másik házzal össze­kötő kerítésnél fiatalasszony ül, kisgyermekét ringatja a kocsiban. — A múzeum vezetője? — kérdem. — Kapál a földjén, fin va­gyok a könyvtáros, most én vigyázok a házra. — És nevet hozzá. Kétezer könyvük van, sokat olvasnak az emberek, elége­dett a forgalommal. A költő faluja, úgy látszik, e téren ki­tesz magáért. A dudvát a szép szobor mellett azonban csak nem tudom elfelejteni. Zákonyi Ferenc Felfedezői sem láthatták előre 1958-ban, hogy alig 20 év alatt milyen sok és eltérő területen fogják felhasználni találmányukat, a lézersugara­kat. A lézer lényege, hogy elektronsugárzással fényhullá­mokat gerjesztenek. A legna­gyobb mértékben párhuza­mosra fókuszált sugaraknál« így rendkívül nagy energiasű­rűségű a hatásuk: a lézerfény megolvasztja a vékony fém­tárgyakat is. Gyakorlati alkal­mazásának tehát óriási távla­tai vannak — főleg az optiká­ban, a híradástechnikában, az iparban és a rádiócsillagászat­ban, de az orvostudomány is felhasználja, például műtétek­nél. Most a lézer új alkalmazá­si területéről érkezett hír: a drezdai műszaki egyetemen a textiliparban próbálták ki. A konfekcióiparban a szövet vá­gására használják a lézersu­gár energiáját. (Képünkön.) Ez a technológia sokkal elő­nyösebb a hagyományosnál és előnyös a munka termelé­kenysége szempontjából is. Mihályi Margit A mayák titkai Egyedülálló civilizáció ala­Köxlekedésbiztos teheneket! Olló helyett lézer Levegős autómodel! 5 jövő század mezőgazdaságának „csodáiból :««»

Next

/
Thumbnails
Contents