Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
Az ifjú mester Ä Nagybajom! Vegyesipari Szövetkezet. udvarán pillantottam meg először. A raktár felé ment. Furcsa, nagyon furcsa volt valami ezen a srácon. Miikor kiét üveggel és dobozzal a hóna alatt visszafelé jött, felénk bólintott, akkor jöttem rá, hogy mi az. Igen, a cipészkötény ! Szokatlan volt a- kötény fölött a fiatal arc, Vuncs Ferenc alig tizenkilenc éves. Méltósággal viseli mégis a hajdanában nagy rangot jelentő mester kötényt. Két éve köthette — joggal — maga elé: azóta van oklevele a mestervizsgáról. — Az istennek sem akarták a szakmunkásképzőbe fölvenni — mondja az elnök —, merthogy egy gyereknek hogyan indítsanak osztályt... Több jelentkező ugyanis nem volt a cipész szakmára. Nagy nehezen megegyeztünk az iskolával, hogy a szakmai tárgyak konzultációjára Budapestre utazik, havonta egyszer. Így sikerült fölvétetni. — Kicsit csodabogárnak tekintettek Kaposváron — mondja az ifjú mester. — Fiatalembert nem is ismerek a szakmában. Az osztálytársaim többsége kőműves vagy gépszerelő lett. Az édesapám villanyszerelő. Ö meg édesanyám mondta, hogy legyek cipész; én meg mindig is szerettem a szép és jó cipőket. Talán fontosabbnak tartom, hogy miben járunk, mint azt, hogy milyen ruhát veszünk föl. Hiszen a lábunk hordoz bennünket, nem mindegy tehát, hogy mibe bújtatjuk. Nem i:gaz? —• Somogyiból tehát egyedül járt a budapesti órákra ... — Teljesen egyedül. Vidékről, az egiész országból összesen hatan jöttünk össze. A legtöbben gyöngyösiek voltaic. Meg pestiek, húszán. Jó volt az a két év, hiszen mindig volt alkalmam magam korú szakikkal« találkoznom, 6zót váltanom. Itt is vannak, csak hát... Példaképem Németh Józsi bácsi. Neki az apja is cipész volt. ö mindent tud, akár új, akár »agyonstrapált« lábbeliről van szó. ö ebben a műhelyben a vezető. Hatvanéves elmúlt; itt az idő, hogy élvezze a nyugdíját. De nem teheti, hiszen a mi szakmánkban ő még nem is számít idősnek... — Hárman dolgozunk ittösz- szesen — mutatja a nitrohígító" tói illatozó birodalmat. — A harmadik munkatársunk is nyugdíjas. Ilyenkor, amikor jó idő van, kevés a miunka, hát otthon maradtaik mindketten. Amikor aztán zordra fordul az idő, nem győzzük a javítást. Tavaly még csináltunk új cipőket is a kaposvári Határjárás Eger környékén A határjárások tapasztalatai szerint biztatóak a terméskilátások a mátraalji és az egri borvidéken. A szakemberek szerint a tőkék fakadása erőteljes, . a hajtások már 30— 50 centiméteresek, s a fürtképződés is kedvező. A szőlőtermést — mint ismeretes •— a szüretig rengeteg tényező befolyásolhatja, a pillanatnyi állapotot tekintve azonban jó termésre lehet számítani. Hozzájárul ehhez többek között az, hogy az időjárás eddig nem okozott számottevő károkat, s a helikopterek kiterjedt alkalmazása révén a peronoszpóra elleni védekezés is lényegesen hatékonyabb a korábbinál. kiskereskedelmi vállalatnak. Az gyönyörű volt. Bár az sem utolsó érzés, amikor szinte újjá varázsoljuk a nyütt darabo kát. Kaptafák sárgulnak a belső szobában, mellettük elektromos köszörűgép. Ma már nem kézzel reszelgetik a talpat; a géppel pillanatok alatt olyanná válik, amilyenné a mester akarja. A műhely középső részét a térdmagasságáig érő asztal uralja: árakkal, falcanggal, faszöggel, görbe tűvel. Aztán ott a háromlábú szék, a kéz fölé húzott lámpa, a harcsa cipészkalapács ... És az önökké szóló rádió. — Különösen akkor kell, ha egyedül vagyok. A híreket mindig meghallgatom. A cipészek többnyire régen is politizáló emberek voltak... A műhely első részében fogadják a megrendelőket. A pulttal szemben kész munkák alatt roskadoznak a polcok. — Ha nincs kész a javítás, sürgetnek. Ha meg elkészül, fel‘énk se néznek. — Mi a legkedvesebb a munkájában? — Két tűvel a gojzervarrás. Ma már ritkaság. Ma a műanyag cipőik világát éljük, amelyeket igazság szerint szinte nem is lehet javítani. Meg aztán nagyon szén női cipők vannak, azokon jó dolgozi. Míg kézbe veszem, a gazdája is eszembe jut. Amikor búcsúzunk, ő is az utcáig kísér. A járókelők tisztelettel köszöntik. Gombos Jolán Tervezés és önvizsgálat Kétségtelen, a vállalatok számára végső soron meghatározottak a célok és az eszközök,' hiszen az ötéves népgazdasági tervnek és a szabályozó rendszernek ez a szerepe. Vitathatatlan azonban, hogy az adott keretek mellett meglehetősen nagy a mozgásszabadság a helyi teendők és sorrendjük meghatározásában. Ezzel jól élni azonban csak akkor sikerül, ha mélyrehatói az önvizsgálat, ha megteremti az összhangot a megoldandó feladatok és a rendelkezésre álló emberi, anyagi képességek között. Érdekes tapasztalatokkal szolgálnak a megismert vállalati programok. A .korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak a tervezők például a kapacitástartalékokra és a termékszerkezet változására. Ez erény, hiszen — egyetlen esetet kiragadva — bebi~"- nyosodott a könnyűipar tö'c- területén, így a gyapjú-, a pamut- stb. iparban is, hogy a termelésnövekedés negyven százaléka beruházások nélkül elérhető. Ugyanakkor a termékszerkezet korszerűsítésében a vállalati elképzelések alig támaszkodnak a kooperáció, a szakosodás nyújtotta előnyökre. Hasonlóan az előbbiekhez: ellentmondás rejlik abban is, hogy a józanabb jövedelempolitika változatlanul mohó beruházási kedvvel társul. Azaz, míg a vállalati tevékenység egyik résztemepén reális ítéletalkotásra vezetett az önvizsgálat, a másikon nem. Bővíthetjük a figyelmeztető jelek sorát még azzal is, amit az élőmunka bő markú mérésének, túl nagyvonalú kezelésének nevezhetünk. Olyan illúziót persze nem táplált senki, hogy a vállalatok tökéletes, minden részletükben maximumot nyújtó tervet készítenek. A segítség ugyan nem volt lebecsülhető — így a minisztériumok kijelölték a kiemelten fejlesztendő és a megszüntetendő termékcsoportokat, meghatározták az iparági fő haladási irányokat stb. —, de teljesnek sem tarthatjuk. Az elkerülhetetlennél több bizonytalansági tényezővel kellett tehát a vállalatoknak számolniuk a programok kialakításakor. Ez is hozzájárult a túlzott óvatossághoz, illetve a lehetőségek túlbecsüléséhez, s persze az is, hogy a vállalatok maguk sem próbáltak meg minden homályos részletnek a végére járni, ráhagyatkoztak némely esetben kiötölt becslésekre, licitálssszerű reményekre. Ez utóbbit különösen a beruházási és a belföldi értékesítési tervszakaszoknál láthattuk. Mit ér az önvizsgálat? Leegyszerűsítés ugyan, de feleljünk azzal, hogy a nehézipari tárca vállalatai tavaly 1,2 milliárd forint megtakarítást értek el, s ennek döntő része a vállalati működés egyes elemeinek kritikus szemügyre vételéből származott. Beszédes bizonyítéka ez annak, hogy vannak tartalékok ér szükséges az önvizsgálat; mivel helyben sem tudják, mire képesek igazán, mire van és mire teremthető meg az emberi-anyagi háttér. öt évre persze nem iehetségas úgy tervezni, hegy minden apró részlet a helycr 1 egyen — ahogy ezt valaki szellemesen megfogalmazta, nincs mód a vállalati cselekvés dogmáját megalkotni. Szükség sincs erre. Arra azonban igen, hogy a termelők például fölfigyeljenek a világszerte tapasztalható irányzatra. amely a takarékosság je gyében növeli a termékek megbízhatóságát és tartósságát. Más jellegű esettel előhozakodva: a könnyűiparban a következő 10—15 évben 350 olyan telephelyet szüntetnek meg, amely alkalmatlan a fejlesztésre. Mégis, ezeknek az egységeknek egy nem jelentéktelen csoportja úgy véli, hogy lényeges beruházásokat kell végrehajtania! Tagadhatatlanul növekedett a készség az önvizsgálatra, az ötéves vállalati tervek ezt tanúsítják. A baj ott van, hogy a program készítői sokszor csupán kapacitásokat, anyagellátást, beruházást és más hasonló, dologi feltételeket mérlegeltek, s magát a szervezetet nem helyezték a figyelem gyújtópontjába. Holott gyakran nem a dologi részben, hanem a szervezetben, annak tökéletlen működésében lelhető meg a gondok forrása. Az önvizsgálat e leggyengébb pontja azt sejteti, hogy a legnagyobb teendők, a legnehezebb feladatok ezen a területen találhatók. A termelési, értékesítési, fejlesztési sikerek reménye tehát csak akkor táplálkozhat biztos forrásokból, ha — akár a kész programok további finomítása, részleteik újraelemzése árán is — itt lesz a leggyorsabb a haladás. M. O. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS De egyelőre csak a lengyel főurak jóindulatát köszönte meg. Viharos gyorsasággal peregtek az események. Vetéssy László, a fejedelem párizsi követe Franciaországból hozott hírt: XIV. Lajos seregei végre győzelmet arattak Ala- maránál, de ebből semmi hasznot nem remélhet Magyarország. A csapongó, öntelt francia uralkodónak esze- ágában sincs elismernie a kuruc Magyarországot, hiába történt minden úgy, ahogy feltételként szabta. Hiába állt helyre az ország politikai egysége a marosvásárhelyi beiktatással és az ország függetlensége a Habsburgok trónfosztásával, továbbra. sem hajlandó szabályos diplomáciai kapcsolatra lépni Rákóczival. A hűséges, tehetséges, de borúlátó Vetéssy azt ajánlotta fejedelmének, hogy mondjon le Erdélyről és bé- küljön ki I. József császárral, mert a franciák továbbra is csak taktikai eszköznek fogják tekinteni Magyarországot, Most, az alamarai győzelem után vérszemet kaptak, nagy-; hatalmi szertelenségükben a skót—angol viszályba bonyolódtak, e tűzfészek kedvéért alig méltatják mór figyelemre a kuruc mozgalmat. Vetéssy jelentése gondba ejtette Rákóczit, de reményeinek új tápot adott az orosz szövetség lehetősége. Nem is késlekedett, iparkodott Ung- várra, ahol megbízottai, Ráday Pál és Kálnásy János már fogadták a közös orosz—- lengyel küldöttséget, élükön David Ivanovics Korbe pópával, Péter cár bizalmasával. A fejedelem Bercsényi társaságában érkezett a tárgyalás színhelyére, és uralkodóhoz méltó külsőségek között fogadta Korbe pópát és követ- társait. Széles körű eszmecsere keretében vitatták meg a lengyel trónkérdést. Rákóczi, aki minden tettében szigorúan ragaszkodott a törvényes formákhoz, kifejtette aggályait. Üzenetében arra kérte a cárt, tartsák titokban királyjelöltségének tervét mindaddig, amíg a hivatott lengyel tényezők javaslatára el nem fogadják jelölését a lengyel rendek. De a törvényes út csak formai kérdés volt. Sokkal mélyebben aggasztották esetleges királyságának politikai kihatásai. Koronás főként csak békességben élhetett volna Ausztriával. -Mint lengyel király, kénytelen leszek jó viszonyt tartani a császárral, Magyarország fejedelmeként pedig háborút kell viselnem ellene« — írta. Felelősséggel mérlegelt. A lengyel trón kedvéért nem mondhatott le hazája szabadságharcának vezetéséről, viszont Magyarország érdekeiért nem kenysze- ríthetette háborúba Lengyel- országot. Tekintettel a kizáró okok súlyosságára, a végső döntés további tisztázást igényelt, ezert az oroszul kitűnően beszélő Bercsényi Miklóst Varsóba küldte, hogy tanácskozzék Péter cárral. Miközben kuruc oldalon a feszültségekkel teli események zajlottak, addig Ausztria és a labanc tábor sem tétlenkedett. Látva Rákóczi imponáló sikereit, Eszterházy Pál nádorral az élen azt tanácsolták I. Józsefnek a Bécshez hű főurak, hogy fogadja el a szövetkezett rendek egynéhány követelését,, törődjön bele Erdély önállóságába. Az udvar hallani sem akart a javaslatról. Ellenben a trónfosztó ónodi határozatra labancgyűlést erődítettek össze, és 1707. augusztus 20-án hazaáruló kiáltványban rágalmazták meg a kuruc Magyar- országot. Mindazt a vádat előhozták a függetlenség tábora és személy szerint Rákóczi ellen, amelyben ők voltak vétkesek. Barokk zene A barokk zene reneszánszát éljük?! Pernye András, az ismert zenetudós elmélyült alapossággal, tudományosan bizonyítja azoknak a törekvéseknek létjogosultságát, amelyek csaknem 200 évvel korábbi kor zenéjét igyekszenek reprodukálni — a ma eniibelének, mai hangszereken. A Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében a kritikusok egy része elszörnyedt ama együttes láttán, amely Frescobaldi orgonára írott canzonettjájában két furulyához hasonló fuvola, hegedű és cselló mellett tangóharmonikával adta elő a continuo szólamot. A közönség azonban hálásan fogadta a »stílusgyakorlatot«. A kritikusok többsége mint a barokk hagyományok és technikák ismertetésének egyik ajánlatos és aktuális formáját említette. Nem véletlen, hogy Albinoni g-moll adagiója különböző hangszeres megoldásokban járja a népszerűség útját, és Bach h-moll szvitjének Badinerie tételét is igen sokan »fütyülik« szerte az országban. Valóban, manapság a barokk zene erőteljes újjászületésének korát éljük. Talán erre gondolt a Zeneműkiadó, amikor az ünnepi könyvhét alkalmából megjelentette Claude V. Palisca, a kiváló amerikai zenetörténész Barokk zene című könyvét. Érdekes, hogy a műnek magyar vonatkozása is van. Palisca ezzel a tanulmányával Gombosi Ottónál, a magyar származású kiváló zenetudósnál szerzett tudományos fokozatot 1954-ben. A könyv izgalmas és tanulságos olvasmány. Mindeddig Kroó György Muzsikáló zenetörténetének ide vágó fejezetén kívül — nem született erről a gyönyörű, ellentmondásokkal tele korról ilyen összefoglalás. Palisca a barokk zene fejlődését, stílusváltásait — kottapéldákkal illusztrálva — egyetlen ideál létezésének bizonyítására használja fel. Végigkíséri a műfajok születését ás hanyatlását, a kom- ponálási technikák kialakulását és továbbfejlődését, és ennek alapján fest portrét a korról ás a kor legnagyobb muzsikusáról, Johann Sebastian Bachról. Talán ez az oka annak, hogy ez a portré nem hiteles, vagy legalábbis — számomra — szokatlan. Az a tény, hogy Bach művészetének értékelésénél a portré színeinek megválogatásánál egyoldalú volt — kizárva az életműből a legjelentősébbetXa csambalómuzsikát, —, bizonyos hiányérzetet kelt. Igaz, Bach hatalmas életművét értékelni oly nagy vállalkozás volna, amely meghaladná e könyv kereteit és célját, hiszen ezzel korábban egyes Baioh-monográfiák sem bírtak. Mégis szívesen olvastam volna valamivel többet Bach hangszeres zenéjéről. néhány kimondottan Bach muzsikájához fűződő műfajról, amelynek legkorábbi útját 6 jelölte ki. (Klasszikus szonátaforma, versenymű.) Palisca könyve azonban enélkül is kitűnő, tudományos alapossággal megírt mű. Megértéséhez nem kell különösebb szaktudás. A kottapéldák csupán némi kottaolvasási, illetve igen kevés zongoratudást igényelnek. Megtudjuk belőle, milyen volt a kor, és megértjük, hogy 200 év után is miért izgalmas, miért szép és miért vitatott. Csupor László Sebességíró a BKV-nál A sebességiró berendezés az autóbuszban. Természetesen nem marad tak meg a szavaknál. Üjabb hadjáratot zúdítottak az országra, mert jól tudták: Magyarországon megszilárdul az önállóság, a törvénybe iktatott függetlenség, ha frissiben föL nem forgatják fegyveres erőszakkal. Alig ért véget az ónodi országgyűlés, Rabutin tábornok Pest és Arad érintésével benyomult Erdélybe. Stahremberg főparancsnok ugyanakkor a Vág- hoz vonult, megerősítette Li- pótvárt. Kuruc részről Erdélybe Pekry Lőrinc, a Vágnál Ocskay vallott kudarcot — megint a tehetetlen tábornokok! Még szerencse, hogy a Dunántúlon fényes győzelmeket aratott Pálfíy János labancai felett Bottyán János és Béri Balogh Ádám. De Erdély elveszett Rákóczi számára, és baljósán sokasodtak újra a veszélyek. Köztük a két legsúlyosabb: a szegénység és a kimerültség. Labanc rimánkodás Terebesen. az északi országhatár közelében tartózkodott Rákóczi,, hogy minél hamarabb találkozhasson a Varsóból visszatérő Bercsényivel. A távoli faluban is ereje megfeszítésével dolgozott, egyszerre intézte az ország belső ügyeit és nyomon követte, elemezte a külpolitikai fejleményeket. Csöppet sem vette pártfogásába a szerencse. (Folytatjuk.) Ez év szeptemberéig minden autóbuszba sebességrögzítő berendezést szerelmek. A szerkezet rögzíti a gépjármű mindenkori sebességét, állásidejét — hogy így is megpróbálják csökkenteni a balesetek számát és .egyúttal gyorsítsák a menetidőt. Néhány autóbuszba már beszerelték az új szerkezetet. ßsszeryöTk a Jászság földrajzi neveit A Jászságban már több éves hagyománya van a honismereti gyűjtőmunkának. A Jász Múzeum irányításával egyetemi hallgatók, főiskolások és középiskolások módszeresen kutatlak a népi kultúra tárgyi emlékeit és a néphagyományokat. Az évenként útnak induló néprajzi expedíciók összegyűjtötték az utókor számára az egykor híres jászsági mesterek — szíj jártók, takácsok, tímárok, fazekasok, szűcsök — jellegzetes munkaeszközeit, módszereit, s gazdagították a hagyományos paraszti gazdálkodásra utaló ismereteket. Most a nyáron az eddiginél is gazdagabb témakörrel szerveznek honismereti gyűjtőtábort. A szakkörök tagjai, a múzeológusok, valamint a néprajz szakos egyetemi hallgatók munkájában új színfoltot jelent a Jászság földrajzi neveinek módszeres gyűjtése.
