Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-05 / 132. szám
Két város piacán Növekedett a felhozatal Az egy hete még csak óhajtott eső megérkezése éreztette hatását a pénteki kaposvári hetipiacon. Legalább kétszer ainmyi volt az eladó meg a kínált portéka, mint legutóbb. A korábban már-már fonnyadó saláták helyett üde zöldek sorakoztak az árusok asztalán, kosaraiban; 1—2 forintért kínálták. Hasonlóan nagy volt a feihoizatal tojásból is, amely 1,20—1,40-es áron kelt el nagy mennyiségben. Csökkent az eper ára, tegnap mér 18 forintért szépet lehetett kaipni. Az eső nyomán megjelentek a gombafélék. A csiperkéiből volt a legtöbb, 20 forintért mérték literemként. A felhozatal júniusi volt, de az árak úgy alakultak, mintha március^—áprilisnál tartanánk. Űjiburgonyát mindössze egy őstermelő kínált, ugyan - úgy 22 forintért, mint a MÉK boltjai. Paradicsom a kistermelőknél nem volt. A MÉK- arudában 50—70 forint volt az ára, nem is volt kapós. »Rátarti-« ára van az uborkának is. Nem akarják 30-mál alább adni, pedig nagy volt belőle a kínálat. A tegnapi hetipiac áralakulása ellentmond a kereslet— kínálat szabta törvénynek. Sakkal nagyobb volt mindenből a kínálat, mint egy héttel korábban, az arák viszont — a háziasszonyok nem kis bosz- szúságáira — változatlanul magasak. Kevesen indultak haza tegnap tömött szatyorral a kaposvári hetipiacról. Lanyha kínálat, magas árak Siófokon Röviden így lehet összefoglalni több háziasszonytvéleményét, aki tegnap kora < reggel bevásárolni ment a siófoki piacra. Egyetlen örömüket talán csak az váltotta ki, hogy megszűnt a zsúfoltság — ennek a környékien lakók különösen örülnek —, mert a vásározó részt Kiliitiibe telepítették át. Így a pulóvert, fakanalat, madarat és sok egyebet kínáló árusak nem veszik el a helyet a zöldséget—gyümölcsöt hozó őstermelők elől. S főként nem zavarják éjszaka a pihenni vágyó embereket. Kevés vevőt látni a MÉK 505-ös piaci üzlete előtt, igaz, áru is kevés van, és satnya minőségű. A diónyi nagyságú fonnyadt újkrumpüt 23 forintért adnák kilónként, ha vinne valaki. — Én sem venném meg. de a több napos retket, a száradó zöldséget sem — mondja Berta Lajosné vezető. Nincs zöldborsó, paradicsom, saláta. Csak a cseresznye — 20 forint kilója — és a 16 forintos karfiol minősége elfogadható. A kaposvári piacon. A Sió Tsz üzleténél még rosszabb a helyzet. Lukács Józsefné vezető többször is hívja telefonon a közös vállalkozás elosztóját, hogy mi van a megrendelt áruval, a válasz: úton vannak. Hóit árakor nyit az üzHet, fél nyolckor érkezik az áru, át jcell számolni minden darab paprikát, lemérni az új krumplit. A paprika 10 darabbal kevesebb, a krumpliból 1,5 kiló hiányzik. A »tévedés« a boltvezető kára — ha megbízik a száillítókiban; ebben az esetben 59,60 Ft, de májusban volt olyan nap, hogy 711 forinttal kevesebb árut vittek, mint amennyi a számlán szerepelt. Mire elkészül, a háziasszonyok többsége már eltávozott a piacról, s nem vette meg a tsz üzletében 80 forintért kínált csaknem rothadó paradicsomot, mert másutt szebbet és olcsóbbat kaphatott. Igaz, az újonnan érkezett paradicsom — már csak 54 forint kilója — kifogástalan minőségű, de maradt másnapra, mert a vevők többsége eltávozott. Gyümölcsöt itt hiába kerestek. Szabályozni a piaci árakat, bő választékkal, jó minőségű áruval hatni az őstermelőikre, a kiskereskedőkre — ez tenne Siófokon is a MÉK és a tsz feladata. A gyakorlat, sajnos, nem ez volt. Tömegével álltak a vásárlók Gyenes Mária kiskereskedő pavilonja előtt, aki háromféle almát, kifogástalan minőségű paprikát, mosott zöldséget, nagyon szép epret, karalábét, káposztát és más árut kínált. Érdemes lenne a MÉK és a termelőszövetkezet vezetőinek reggelenként körülnézT nlülk a piacon. Jó néhány bezárt zöldségárusító pavilont lehetett a piacon találni. Köztük a Sió Tsz-ét is. Igaz, mit is áruiná- najk banne, ha a nagyobbik üzlet sem kap időben elegendő áruit. Befejeződött a távrezciéképítők teljhatalmú mevbizottainak 3. ülésszaka C7 Az Albertirsa és Vinnyica közötti 750 kilovoltos távvezeték építésében érdekelt hat szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — június 1—4. között Budapesten tartotta teljhatalmú megbízottainak 3. ülésszakát, amely pénteken fejezte be munkáját — jegyzőkönyv aláírásával. Az ülésszak elfogadta a vezetéket építő két ország, a Szovjetunió és Magyarország megbízottjának beszámolóját. Megállapította, hogy mindkét országban a terveknek megfelelő ütemben épül a távvezeték és a hozzá tartozó több | alallomás. A program szerint | gondoskodtak a további műszaki tervek elkészítéséről, a berendezések, a szerkezetek és az anyagok megrendeléséről, szállításáról is. Ez az ütem lehetővé teszi, hogy 19PB-ban áramot szállítson a 750 kilovoltos távvezeték. A teljhatalmú megbízottak elfogadták a villamos energia tranzitköltségtérítési szállítási módszerének alapelveit, amit majd a villamos energia szállításáról szóló kétoldalú megállapodásokban juttatnak érvényre. Végezetül elhatározták, hogy a teljhatalmú megbízottak 4. ülésszakát a jövő évben Várnában rendezik I meg. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Önöd! országgyűlésen elke- szággyűlési határozattal kél- sei'edetten élveit a közteher- lett kétmillió-háromszázezer viselésről szóló törvényjavas- forintra csökkenteni a rézlat mellett. A rendek ennek pénz értékét, hatására kétmillió forint adót Mai már alig fólfog. szavaztak meg. ható az akkori közgazdasági Menteni nem lehet a rendek állapotok nyomorúsága. Cso- vonakodását, hiszen a haza da-e, hogy késhegyig menő sorsáról lévén szó, az életüket harcok árán lehetett megsza- sem sok állhatták, de az utó- vaztatni a kétmillió forintnyi kor summás elmarasztalását adót, amikor az összes pénz- tegyük árnyaltabbá a szüksé- mennyiség értékét 2,3 millió- ges magyarázattal. Drámai ban határozták meg? szám, amelynek nem szoktak Többek között ezért volt ve- utána nézni; Rákóczi ónodi szélyes a túróciak körlevele, megállapításai szerint 4.5 mii- ezért állíthatták, hogy a ku- lió forint értékű rézpénz volt ruc országban erősebben sa- akkoriban forgalomban. Elké- nyarognak. mintha a császár pesztően csekély mennyiségű önkényét kellene elviselniök. csereeszköz egy nagy kitér- Nem érték be a körlevél kibo- jedésű országban! S még ez csátásával, Önodra is elsősor- a 4,5 millió is olyannyira sok- ban azért jöttek, hogy hangúnak bizonyult, hogy tűrhetet- latot szítsanak, len inflációt idézett elő. Or- Qkolicsányi Kristóf, Turóc vármegye főjegyzője és Ra- kovszky Mennyhért alispán — mindketten labanc érzelműek — fő szerepet játszottak a Rákóczi elleni bujtogatásban. Viselkedésük szóba ikerült a pénzügyi vita alkalmával, június 4-én. Bercsényi hevesen kikelt ellenük, mire Okolicsá- nyiék nyomban szólásra jelentkeztek és mosakodni próbáltak. Rákóczi válaszolt nekik, mondván: Turóc vármegyének lehet legkevésbé oka a sérelmek föl- panaszolására. mert területüket mindvégig elkerülték a kuruc hadak, s ha valakik bajt okoztak, azok csak Schlick császári generális katonái lehettek. A túróciak újabb magyarázkodása olyan látszatot keltett, mintha a többi vármegyék követei helyeselnének nekik hallgatásukkal. Ezt vélvén a fejedelem keserűen kifakadt, heves szavakkal utasította vissza a személye elleni bizalmatlanságot. »Erdélybe megyek, inkább meghúzom magam az ország egyik szögletében, minthogy zsarnoknak mondjanak. Nem tűröm el! Magammal viszem a koporsómba!« — kiáltotta, s távozni akart. Bercsényi haragra lobbanva vágta oda a rendeknek, miért bánnak így az ország szabadi- tójával, majd kardot rántott. »Vesszenek a gazemberek!« — felkiáltással lesújtott Rakov - szkyra. A jeladás nyomán szempillantás alatt lekasza- bolták a turóci alispánt. Oko- licsányi Kristófot sántáin kardcsapások érték, de nem Tervjavaslat hészül a 2^selic hasznosítására Erdők az ember szolgálatában ja ezt a területet. Az itteni természeti értékek indokolják á fokozottabb védelmet. Az országban egyedül itt, Ropoly környékén található az ezüsthársas—bükkös növénytársulás. Néhány növényritkaságot is óvni kell. Nagy tömegben itt él egyedül a lónyelvű csodabogyó és a kakasmandikó. A dombokkal szabdalt, erdős táj feltárásába és hasznosítására Hesz József irányításával az Erdörendezőségek Balatonfüredi Műszaki Irodájában készülnek már a tervek. A javaslatok több variációt tártál- j maznak, ezekből választják J majd ki azokat, amelyek leginkább szolgálják a táj védelmét J és az ember pihenését, kikapcsolódását. Az elképzelések valóra váltása n?m kfevés anyagi áldozattal — hosszú évek feladata lesz. A fokozott védelemre azért van szükség, hogy megőrizzék a még meglevő ritkaságokat úgy, hogy unokáink is élvezhessék. A tervjavaslat szerint e táj egy része szigorúan védett lesz: belépni ide csak szervezett kiránduló csoportokkal lehet. Ez lesz a kutatók fő munkaterülete is. A javaslat szerint a központ Kardosfa lesz, ahol erdei múzeumot is felállltanak. A zselici tájvédelmi körzet többi részét viszont átadják a közönségnek. A kirándulásokhoz azonban utak, pihenőhelyek kellenek. Az útépítés pedig nem olcsó. Bőszén fa és Lipótfá között már van egy kanyargós erdei út. Ez azonban csak egy nyomsáv széles, s a 19 kilométer hosszú szerpentin veszélyes. Szenna és Zselickisfalud között pedig még nem is épült autóval járható út. — Ezeket az utakat — mondták a szakemberek — úgy kell vezethi, hogy ne csak a tájat, hanem a zselici falvak hagyományt őrző világát is megismerjék a látogatók. A turisták részére Márcadó- pusztán — ezen az elhagyott erdei településen — javasolnak létesíteni egy kulcsos túrista- házat. A tervek azért készülnek, hogy a szép tájú, dombos, hegyes vidék az embert szolgálja, s megmaradjon olyannak, amilyenné a természet alakította. E területen a gazdálkodás módját ez a cél határozza majd meg, s nem az ipar gyors változást sürgető igénye. Dr. K. I. Sumer-e a magyar ? Egy téveszme Somogybán tartotta kétnapos kihelyezett ülését az Országos Erdészeti Egyesület közjóléti szakosztálya. E testületnek tíz éve már az a munkamódszere, hogy rendezvényeit az ország különböző erdős tájain tartja. Tagjai e látogatások alkalmával nemcsak az erdőkkel, hanem e tájak kultúrtörténeti emlékeivel is megismerkednek. A tegnap befejeződött kétnapos programban múzeumlátogatás, a somogyi műemlékekkel való ismerkedés is szerepelt. Az erdészek bejárták a megye valamennyi parkerdőjét, tájvédelmi körzetét és megismerkedtek a sokarcú, szép fekvésű Zseliccel. A vendéglátók — a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezetői és dolgozói — szívesen beszéltek a 87 ezer hektárnyi somogyi állami erdő hasznosításáról. E hatalmas terület 97 százaléka jelenleg gazdasági célokat szolgál. A környezet védelmét szolgálja — oxigént termel, a levegőt tisztítja, a szél és a víz károsító hatásától védi a talajt — a terület két százaléka. Üdülési célokra az erdő egy százalékát használj áll. A távlati fejlesztési terv szerint — 1990-ig — a somogyi erdők négy százaléka már az ember pihenését. üdülését szolgálja. A védelmi rendeltetésű erdők aránya 13 százalékra emelkedik, és 83 százalékot tesz ki a gazdasági célú hasznosítás. Az aránvszámok változását jól átgondolt terv, egységes program segíti. A megye meglevő — és egyre kedveltebb — parkerdői mellett újak épülnek. Azt kívánják elérni, hogy minden nagyobb településnek kiránduló- területe is legyen. A fejlesztés két nagy tájegységre összpontosul. Az egyik a Balaton déli partja, a másik pedig a Zselic. Az idén elkészült a baiaton- földvári parkerdő: központja a kilátó, ahol autóparkoló, szalonnasütő asztalok, padok várják a kirádulökat. Innen vezet a jelzett túristaút a kereki várromhoz. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint az idei nyár egyik szenzációja lesz ez a parkerdő a déli parton. Elkészült a balatonboglá- ri várhegy fejlesztési terve is a BIB támogatásával. A megye második városa Siófok. A közvetlen közelében nem lehetett parkerdőt létesíteni, nincs ott erdő. A megoldást Zarrtárdi jelenti: a város kirándulóhelyét ezen a környéken építik majd fel. Balatanszemes, Lelle és Keresztár erdei autóspihenőt kap. A fonyódi várdombot — amely védelem alatt áll — ugyancsak a kirándulók szolgálatába állítják. A szép tájú Zselic 9300 hektáros területét rövidesen tájvédelmi körzetté nyilvánítják. Zselicszentpál, Kislak, Kisfalud, Bőszénfa, Szenna, Patca, Bárdudvarnok, Somogyhárs- hágy és Magyarlukafa határolhalt meg. Június 9-én elítélték és lefejezték. Turóc vármegye zászlaját szétszaggatták, pecsétjét összezúzták. (Miután később a megyei rendek hűséget fogadtak a kuruc hatalomnak, 1707. november 6-án új zászlót és pecsétet kapott Turóc.) Csak a kedélyek lecsillapodása utáni június 14-én kezdtek tárgyalni a trónfosztás ügyét. A legapróbb részleteket is gondosan mérlegelve, igen alapos okmányban indokolták, miért vált szükségessé az Ausztriai Ház detronizálása. Valamennyi feladatát teljesítette az ónodi országgvűlés. Határozatait június’ 22-én szentesítette a fejedelem, és utána rögtön szerencsi várába sietett, ahol már várakoztak rá a Krakkóból érkezett lengyel főnemesek. Nagy hírt hoztak. Az ónodi országgyűléssel egyidöben, június 8-án letették trónjáról az uralkodásra alkalmatlan Ágostot, Leszczvnszkij Sza- niszló önjelölt oligarchát pedig trónbitorlónak nyilvánították. Nagy Péter orosz cár tehát nem tervezgetett felelőtlenül. Gyors, határozott munkát végzett. Elérkezett a pillanat, Rákóczinak a kezét sem kellett kinyújtania a lengyel koronáért, elegendő lett volna az igenlő válasz. (Folytatjuk.) KEZDETBEN VOLT sumer ... — Ezzel a címmel jelent meg évekkel ezelőtt Zamarovskynak, a neves szlovák újságírónak népszerűsítő könyve a sumer nép történetéről, anyagi kultúrát, műveltséget teremtő szerepéről. Ma már vitathatatlan: ott, a Tigris és az Eufrátesz mentén ringott valaha az emberi civilizáció bölcsője. Nyüzsgő, népes városok, jól öntözött, megművelt földek, kertek, fényes templomok világa volt ezen a tájon 5—6 évezreddel ezelőtt. S a sumerok teremtették mindezt: ők használtak először írásjeleket, szerveztek államot, fejlesztettek ki szakszerű földművelést, számtant, csillagászatot, művészetet, kereskedelmet, városszervezetet. Az elsőség szinte minden téren az övék. Mitológiájuk a biblia és a görögök közvetítésével a mai napig nyúlik — példa rá az özönvíz legendája. E nagyszerű nép története, műveltsége csak a múlt századi ásatások, az ékírás megfejtése nyomán kezdett feltárulni az emberiség előtt. £ ahogy a tudósok mind jobban megismerték _gzt a népet, világossá vált, hogy a Mezopotámia déli részét benépesítő sumer népnek annak ideién nem volt rokona. A körnve- ző elámiak, akkádok mind más nyelvet beszéltek. S nemcsak az egyes tárgyakat, fogalmakat nevezték másként, hanem m^s rendszer szerint is fejezték ki magúkat. Honnan származtak a sumerok? Milyen nyelvet beszéltek? A sumerológiának máig is ez az egyik alapkérdése. Választ adni erre — hatezer éves távlatból — cseppet sem könnyű. Bizonyosnak csak annyi látszik, hogy ez a rejtélyes nép úgynevezett agglutináló nyelvet beszélt, vagyis abba a nyelv- csoportba tartozót, amelyik a szótőhöz toldott képzők, ragok és jelek segítségével fejezi • ki magát. De hiszen ugyanabba a csoportba 'tartozik a magyar is! — ez a felismerés először a múlt század végén fogalmazódott meg egyes nyeivészke- dő tanárokban vagy romantikus nyelvtudósokban. S felröppent a föltételezés: a sumer nép mai rokonai itt élnek, a Kárpát-medencében. Mi vagyunk azok, magyarok. Hiszen a magyar nyelv is agglutinál... Ennél a megállapításnál meg kell állnunk. Elemi tudományos tény: a szavak képzésének hasonló rendje még nem jelent nyelvrokonságot. Egy-egy nyelvcsoportba sokszor olyan nyelvek tartoznak, amelyeket ezer és ezer kilométer választ el egymástól, s a népeknek kimutathatóan semmiféle kapcsolatuk nincs egymással. Ahhoz, hogy a két nép rokonságát nyelvi összehasonlítás útján bebizonyíthassuk, nagyon is konkrét törvényszerűségeket — megfeleléseket — kell a két nyelvben kimutatnunk. Sokan próbálkoztak ezzel a múlt szazad vége óta, de fölöttébb kétes eredménnyel. Elsőként éppen a somogyi származású Somogyi Ele, majd Galgóczy János és még sokan mások. Ezek a század eleji próbálkozások a hatvanas évekre külön irányzattá izmosodtak. Képviselőik ma zömmel külföldön élnek. Zajos kis csoport az övék; alapjaiban támadják és kérdőjelezik meg a magyar nyelvtudomány sok-sok körültekintéssel leszűrt, biztos állításait, eredményeit. Hangjuk már- már provokatív ... A sumer-magyar rokonítás- sal kísérletezők, az úgynevezett sumer-magyaroiógusok nézeteit ismerteti, s száll velük vitába a nemzetközi hírű sumerológusunk, Komoróczy Géza. Könyve a Gyorsuló idő sorozatban jelent meg a könyvhéten. A hatalmas irodalmi tájékozottsággal és anyagismerettel dplgozó Komoróczy előtt természetesen nem áll meg egyetlen sumer- magyarológus véleménye sem. A szerző pontról pontra kimutatja tévedéseiket, dilettantizmusukat — nem ismerik még a sumer ékírást sem! —, sőt tudatos ferdítéseiket is. S teszi ezt komor indulattal és magabiztos fölénnyel. Éppen ezért néha úgy érezzük, mintha szálfatermetű, tetőtől talpig páncélba öltözött lovag vívna a gyenge, egyszál kardot forgató törpével. S bizony a törpe el- elsiklik néha a behemót lábak között... KOMiOROCZY IGAZÄT feltétlen elismerem s vallom, talán választott »harcmodorát« nem. Számomra sokkal rokonszenvesebb — és meggyőzőbb — Bárczi Géza tárgyilagos hangú — s ha a szaktudományos vitákban lehet erről szó —, »emberköze- libb« megközelítése. (Nyelvünk és Kultúránk, 1974.) Tény, hogy a sumer-ma- gvarológusok nézeteinek népszerűsége nem lebecsülendő a tanárok, mérnökök és más értelmiségiek között. Dilettantizmusuk bizonyításánál azonban sokkal jobban érdekéi: milyen szellemi és lélektani áramkörök táplálják és gerjesztik újra és újra ezt, és az ehhez hasonló, gyökerében hamis illúziókat? Csupor Tlbw
