Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
(Folytatás • 2. oldalról) látható, hogy máit érnek a »zárt társadalomról« hangoztatott szólamok. Vagy vegyük például az olyan tömegszervezetek, mint a szakszervezetek közötti érintkezés kérdését. Előfordult, hogy az Egyesült Államok területén tartott nemzetközi találkozóikra nem engedték be a szovjet szakszervezetek képviselőit. Ami a Szovjetuniót Illeti, nálunk tavaly 980 külföldi szakszervezeti és munkásdele- gáció járt, és 750 szovjet delegáció látogatott külföldi országokba. Nyitva vagyunk minden előtt, ami igaz és becsületes Nem, a szocialista országok' nem képeznek »zárt társadalmat«. Nyitva vagyunk minden előtt, ami igaz, és becsületes. Ajtónk azonban mindig zárva lesz azok előtt a kiadványok előtt, amelyek a háborút, az erőszakot, a fajgyűlöletet és az embergyűlöletet hirdetik. Még jobban bezárjuk ajtónkat a külföldi titkos- szolgálatok és az általuk létrehozott emigráns szovjetellenes szervezetek ügynökei előtt. Gondolom, hogy az amerikai Cl A tevékenységének legutóbbi botrányos leleplezései után mindenki jól megérti, hogy enyhén szólva, joggal állunk így hozzá ehhez a kérdéshez. Véleményünk szerint a kulturális cserének és a tájékoztatásnak humánus eszméket, a béke ügyét, a népek közötti bizalom és barátság megszilárdítását kell szolgálnia. Eközben néhány európai ország területén tovább működnek a hírhedt felforgató rádióállomások, a Szovjetunió határozottan sürgeti, hogy szüntessék meg a lélektani hadviselés eszközeinek tevékenységét. Elvtársak! Pártunk, híven a proletár internacionalizmus nagy eszméihez, sohasem választotta külön a szovjet ország sorsát Európa és a világ más országainak sorsától. Külpolitikánk, amely a béke és a népek szabadságának megszilárdítására irányul, és belpolitikánk, amelynek célja a kommunizmus felépítése, nemcsak a szovjet nép alapvető érdekeinek felel meg, egyszersmind hozzájárulás is — és ez a meggyőződésünk — a világ kommunistáinak ahhoz a közös harcához, hogy az emberiségre jobb jövő virradjon. Önöknek, elvtársiak, nyilvánvalóan tudomásuk van az SZKP XXV. kongresszusának eredményeiről, köztük arról, hogy a kongresszus felvázolta a Szovjetunió fejlesztésének terveit. Népgazdaságunk méretei immár óriásiak. Elegendő, ha azt mondom, , hogy a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termékének 20 százalékát, abszolút számokban ez több, mint amennyi az 1950-ben. Érthető tehát, hogy mennyire sokrétűek és bonyolultak azok a kérdések, amelyek ilyen hatalmas gazdasági szervezet tervezésével és irányításával kapcsolatban felmerülhetnek. A szocializmus előnye lehetővé teszi számunkra, hogy biztosítsuk az ország gazdaságának szüntelen fejlődését, és ugyanakkor az egész nép jólétének szakadatlan javulását. A párt most előtérbe állította a termelés hatékonyságának fokozását, a munka minőségének javítását. Fontos hangsúlyoznom, hogy a termelés fejlesztését és a nép anyagi életszínvonalának emelését nem tekinthetjük öncélnak, hanem ebben is a kommunista építés főbb programcéljait tartjuk szem előtt. Szó van többek között arról, hogy közelebb kell hoznunk egymáshoz a városi és a falusi dolgozók életszínvonalát. Jelentős mértékben ez a célja annak az agrárpolitikának, amelyet pártunk az utóbbi években dolgozott ki. Szó van arról, hogy fokozatosan el kell tüntetni a határt a szellemi és a fizikai munka között, amit például előmozdít az általános tízosztályos tankötelezettség megvalósítása, a munkások és kolhoztagok munkakultúrájának jelentős növelése. Szó van arról is, hogy miután eddig nem tapasztalt méretekben bontakoztattuk ki a lakásépítkezést, sikerült sokat tennünk annak érdekeben, hogy sok millió dolgozónak méltó életfeltételeket biztosítsunk, rendkívül alacsony lakbérű, korszerű lakásokban. Munkánkat ebben az irányban folytatni fogjuk. Társadalmi fejlődésünk csakis azért lehetséges, mert a tömegek szabadon és öntudatosan alkothatnak, egyre cselekvőbben élhetnek polgárjogaikkal, egyre tevékenyebben vehetnek részt a társadalmi élet minden oldalának formálásában. Ily módon a további előrehaladás a kommunista építés útján feltétlenül elvezet a szocialista demokrácia további fejlődéséhez. Ez pártunk elvi irányvonala. Ez a mi mindennapi egész .világ termelése volt I tevékenységünk. A szovjet emberben értékes tulajdonságok alakultak ki X szocializmus feltételei között a szovjet emberben valóban értékes tulajdonságok alakultak ki: az ország gazdájának érzi magát, aki jól megérti saját munkája és az össznépi ügy összefüggéseit, megérti a közösséget, közösségi módon tud gondolkodni, és ez nem valamiféle platoni- kus érzés, hanem milliók valóságos ügye. Megpróbálom néhány példával elmondani, hogy mit értek ezen. Ha, mondjuk, nálunk, egy szakképzett üzemi vagy mezőgazdasági munkás kiváló termelési eredményeket ér el, megelőzi munkatársait, gondja rendszerint az, hogy tapasztalatát átadja másoknak, azt mások kincsévé is tegye Talán nincs is nálunk jobban tisztelt ember, mint a termelésben élen járó dolgozó. Sokukat az egész ország ismeri, írnak róluk az újságok, beválasztják őket az államhatalmi szervekbe. Nálunk több mint kétmillió dolgozó eme államhatalom hordozója, akiket a tanácsokba választanak. Ez azonban nem minden: majdnem 30 millió szovjet polgár a tanácsok aktivistája, önként és önzetlenül segédkeznek az államigazgatás nagy és bonyolult munkájában. Kilenc millió dolgozó pedig a népi ellenőrzés választott szerveiben tevékenykedik, állandó figyelemmel kísérik a különböző igazgatási láncszemek működését, harcolnak a bürokratizmus és a lelkiismeretlenség megnyilvánulásai ellen. Vagy itt van a dolgozók aktivitásának még egy formája: a szovjet üzemekben állandó termelési tanácskozó testületeket hoztak létre, amelyek 65 százaléka munkásokból áll. Csupán az elmúlt, 1975-ös évben az ilyen tanácskozásokon a termelés és a munkafeltételek javítására kidolgozott több mint egymillió javaslatot valósítottak meg. Ezek csupán egyes példák, de gondolom, ezek is képet adnak arról, hogyan fonódik össze nálunk az irányító szervek munkája az alulról jövő közvetlen demokráciával. A mi nagy és összetett társadalmi életünkben természetesen nem kis számban vannak hiányosságok és megoldatlan problémák is. Jól látjuk ezeket és a párt mozgósítja a népet leküzdésükre és kiküszöbölésükre. Azonban semmiféle hiányosság és nehézség sem képes tudatunkban elhomályosítani azt a fő történelmi győzelmet, amelyet a szovjet nép' ért el a Nagy Októberi Forradalom után a lenini kommunista párt vezetésével. Olyan társadalmat hoztunk létre, amely mentes a monopolista oligarchia uralmától, a válságoktól és a munkanélküliségtől való félelemtől, a társadalmi csapásoktól. Olyan emberek társadalmát hoztuk létre, akik a Szó legtágabb értelmében egyenrangúak, nem ismernek rendi, vagyonbeli, faji, vagy más hasonló kiváltságokat; olyan társadalmat, amely nem Jogokat, hanem tényfcguscH hiztosítja Is a lehetőséget azok gyakorlásához. Szilárd, dinamikus, összeforrott társadalmat teremtettünk. Bátran kijelenthetjük, elvtársak, hogy országunk -dolgozói az egész történelem során soha nem élveztek olyan magas anyagi életszínvonalat, mint most. Még soha sem volt olyan magas a művelődés színvonala, és soha sem voltak olyan lehetősége! a kulturális értékek elsajátításának, mint ma. Dolgozóink még soha sem érezhették magukat annyira bizonyosnak a holnapban — országunk békés jövőjében — mint most. íme, ez az alapja annak, hogy a szovjet nép egyöntetűen támogatja az SZKP politikáját, ez az alapja a párt és a nép megbonthatatlan egységének országunkban. A nyugat-eurófai országok tevékenysége meghozza a gyümölcsét Elvtársak! A világesemények menetét egyre nagyobb mértékben az elnyomás és a kizsákmárvöiás ellen, a nemzetközi ügyekben megnyilvánuló erőszak és önkény ellen fellépő antiimpe- rialista erők határozzák meg, és nagyon sok függ ezeknek az erőknek összeforrottságá- tól, együttműködésétől. A szocializmus országainak testvéri szolidaritása megsokszorozza mindegyikük erejét, az egyenrangú gazdasági együttműködés saját forrásaikat hatalmas lehetőségekkel egészíti ki. A pártok, az állami szervek, a vállalatok és tudományos intézmények kollektívái, a társadalmi szervezetek, az állampolgárok milliói és milliói közötti mély, szerves és szakadatlanul növekvő baráti kapcsolatok alapján egy elvileg új jelenségről beszélhetünk: a meggyőződések egysége és a célok közössége révén összeforrott népek valódi testvéri szövetségéről. Ennek szilárd alapja, összekapcsoló ereje a marxista—leninista pártok harci közössége. Óriási szerepe van a szocialista és a kapitalista országok kommunistái együttműködésének. Kilenc évvel ezelőtt kontinensünk mindkét részéből sok testvérpárt képviselői együttesen kidolgozták az európai békéért és biztonságért folyó harc programját. Most mindenki láthatja, hogy ezt a programot alapjában véve megvalósítottuk. Mi, szovjet kommunisták, akárcsak más szocialista országok kommunistái, mély elismeréssel adózunk a tőke országaiban élő elvtársainknak, akik szolidárisak voltak velünk mind történelmünk nehéz pillanataiban, mind a megszokott békés munka napjaiban. A magunk részéről mi mindig kinyilvánítjuk szolidaritásunkat azzal a harccal, amelyet osztálytestvéreink folytatnak a kapitalizmus táborában, arra törekszünk, hogy erkölcsi és politikai támogatást nyújtsunk számukra. A nyugat-európai országok kommunistáinak aktív tevékenysége, állhatatosságuk, amelyet a tömegekért, a munkásosztály és a monopóliumok hatalma ellen küzdeni képes valamennyi erő összefogásáért, a ténylegesen demokratikus rendszerek létrehozásáért, a szocializmusra való átmenet előfeltételeinek, megteremtéséért folytatott harcunkban tanúsítanak, meghozza gyümölcseit. Éppen a széles néptömegek létérdekeiért folytatott következetes és lankadatlan harc folytán vált tekintélyes politikai erővé az olasz és a francia, a finn és a portugál kommunista párt, valamint Dánia, az NSZK és más kapitalista országok kommunista pártjai. Ennek egyik meggyőző bizonyítéka volt az a kimagasló siker, amelyet az Olasz Kommunista Párt ért el a közelmúltban megtartott parlamenti választásokon, az a siker, amelynek mindnyájan örülünk, és amelyhez gratulálunk olasz elvtársainknak. tára ís, amely mind közös tör-' vényszerűségei, mind a konkrét formák sokrétűségét demonstrálja. Vonatkozik továbbá a tömegek létérdekeinek védelmében, a forradalmi erők összefogásában, a különböző fejlettségi színvonalú országok szocializmusért folyó harcában szerzett tapasztalatokra is. Mindez a tapasztalat elemzést, általánosítást követel, annál is inkább, mivel minden egye6 testvérpárt tapasztalatában a nemzeti sajátosságokkal összefüggő megismételhetetlen specifikum mellett változatlanul jelen vannak azok a közös vonások is, amelyek egész mozgalmunk érdeklődésére számot tartanak. Maga az élet is állandóan hoz valami újat az egyes országokban és világméretekben lejátszódó objektív társadalmipolitikai és gazdasági folyamatok fejlődése, a közös céljaink eléréséért folyó harc terén. Amikor nagy figyelmet szentelünk a kommunista családiban élő elvtársaink alkotó tevékenységének, mi abból indulunk ki, hogy az egyik, vagy másik tétel helyességének vagy ellenkezőleg, hibás voltának kritériuma csakis a gyakorlati tapasztalat lehet. Addig azonban, amíg a gyakorlat kimondja végső ítéletét, lehetséges és szükséges is ezeknek a tételeknek felülvizsgálata elvtársi vitában, a nézőpontoknak és az egyes pártok tapasztaltainak széles körű egybevetése útján. Nyilvánvaló, hogy ez nyereséget jelent mind az elméletnek, mind a gyakorlatnak és hasznos egész közös ügyünknek. Ügy vélem, hasznosak lennének az időről-időre összehívandó sokoldalú találkozók is, amelyek a kölcsönös tájékoztatást és véleménycserét szolgálják egyik-másik időszerű politikai kérdésben. Az egész föld békéjéért és biztonságáért harcolunk Az elvtársi szolidaritásnak változatlanul nagy jelentősége van Különösen fontos az, hogy az imperializmus reakciós körei ellen folytatott harcban a széles demokratikus áramlatokkal — beleértve a szociáldemokratákat és keresztényeket — összefogva a kommunisták forradalmárok maradnak, s a kapitalista társadalom szocialista rendszerrel való felváltásásának meggyőződése» hívei maradnak, egész tevékenységüket e történelmi feladat megoldásának rendelik alá. Minden egyes kommunista pártot annak az országnak munkásmozgalma szülte, amelyben tevékenykedik, és akcióiért mindenekelőtt saját országa dolgozóinak felel, akiknek érdekeit kifejezi és védelmezi. De éppen ez teremti meg a kommunisták nemzetközi szolidaritásának alapját is. Igaz, néha hallani ilyen kérdéseket: továbbra is időszerű-e a proletár internacionalizmus, nem évülhet-e el? Egyesek pedig ilyen aggályokat hangoztatnak: vajon a kommunistákat egyesítő internacionalista kapcsolatok erősítésére szóló felhívások nem jelente- nek-e egy valamiféle szervezett központ felélesztésére irányuló törekvéseket? Ezek meglehetősen különös aggályok. Amennyire ismeretes, soha senki nem állt elő ilyen központ létesítésének gondolatával. Ami pedig a proletár ' internacionalizmust illeti, vagyis a munkásosztálynak, valamennyi ország kommunistáinak a közös célokért folyó harcában való szolidaritását, a nemzeti felszabadulásért és társadalmi haladásért küzdő népek harcával való szolidaritásukat, a testvérpár- toknak az egyenjogúság és minden egyes párt függetlensége szigorú betartásával megvalósuló önkéntes együttműködését — mi úgy véljük, hogy az ilyen elvtársi szolidaritás, amelynek zászlóvivő' immár több, mint száz éve a kommunisták, korunkban is teljes mértékben megőrzi egész óriási jelentőségét. Egyébként közös osztályellenségünk, a nemzetközi burzsoázia, nem kevés példáját nyújtja akciói nemzetközi egyeztetésének a forradalmi erők elleni harcban. Ott, ahol a kizsákmányoló rendszert veszély fenyegeti, ott, ahol a harc során felülkerekednek a nemzeti és társadalmi felszabadulás erői, a demokratikus erők, az imperializmus szó szerint lázas kísérleteket tesz ellentámadásai egybehangolására. Napjainkban ennek számtalan példáját láthatjuk Európában, Afrikában és más helyeken egyaránt. Most, amikor egyes nyugateurópai országokban kirajzolódott a kommunisták kormányában való részvételének perspektívája, a reakciós körök, különösen a NATO táborában, a leplezetlen nyomás, az ilyen országok belügyeibe való beavatkozás kampányát indították meg. És figyeljék meg elvtársak, hogy mi ellen szállnak hadba: az általános választások eredményei ellen, íme. kiderülj hogy az imperialista politikusok, akik oly sokat kiabálnak a demokráciáról és szabadságról, a valóságban az egyiket és a másikat is csak olyan mértékben készek eltűrni, amennyiben ez nem érinti teljhatalmukat. Ilyen körülmények , között különösen fontos, hogy itt, ezen az értekezleten, kollektíván kinyilvánítsuk: pártjaink készek hozzájárulni a közösen kitűzött célok elérésért folyó harchoz. Hasznosak lennének a sokoldalú találkozók Együttműködésünknek van még egy területe, amelyről érdemes külön szólni. A forradalmi tapasztalat általánosításában történő erőfeszítések egyesítéséről van szó, a Marx, Engels. Lenin által létrehozott tudományos kommunizmus elesupan deklarálja az emberi j méletének továbbfejlesztéséről. A forradalmi elmélet fejlesztésében minden egyes párt részt vesz. Elvtársak! A kommunista mozgalom által felhalmozott tapasztalat valóban óriási. Ez vonatkozik a szocializmus legkülönbözőbb feltételek között történő építésének tapasztaiaMindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a széles tömegek világosan megértsék: alapvető érdekeik azt követelik, hogy aktívan támogassák a béke, a biztonság és együttműködés megszilárdítását célzó kezdeményezéseket és lépéseket. Véleményünk szerint ma ez egyik és legfontosabb feladata a kommunistáknak, az egyes testvérpártoknak és valamennyiüknek közösen. Ügy véljük elvtársak, hogy értekezletünk jelentős szerepet játszhat és kell, hogy játsszék ebben a nemes ügyben. Mi az egész föld békéjéért és biztonságáért harcolunk. Erről a szószékről forró üdvözletünket küldjük a nemzeti és felszabadító mozgalom valamennyi résztvevőjének, ismételten változatlan támogatásunkról biztosítjuk az országaik szabadságáért, függetlenségéért és társadalmi haladásáért folytatott igazságos harcukat. Az ázsiai, afrikai és latinamerikai népeknek a béke és a haladás ügyéhez történő hozzájárulása vitathatatlanul egyre növekszik. A szocializmus már mély gyökereket eresztett sok olyan országban, amelyek lerázták az imperializmus gyarmati igáját, a szabad. független fejlődés útjára léptek. A nemzetközi életben jelentős szerepet játszik az el nem kötelezettségi mozgalom. A konferenciának általunk egyeztetett dokumentumában a kommunisták kinyilvánítják készségüket, hogy hozzájárulnak a világ új, igazságos gazdasági rendjének kialakításához. Elvtársak! Minden egyes résztvevő nézeteinek tiszteletben tartása, a vita demokratikus és valóban elvtársi légköre, a különböző pártok tapasztalatainak átfogó egybevetése, a partnerek érdekei iránt megnyilvánuló baráti figyelmesség lehetővé tette valamennyiünk számára, hogy közös értékelésre és következtetésekre jussunk számos olyan időszerű kérdésben, amelyeknek ma óriási jelentőségük van Európa és az egész világ számára. Olyan fontos dokumentumot tudunk kidolgozni ezekben a kérdésekben, amely a marxizmus—leninizmus elvein alapul. Hangsúlyozni szeretném: az SZKP ezt a dokumentumot úgy tekinti, mint amely pártunkat arra kötelezi, hogy energikusan és állhatatosan harcoljon az európai kommunisták által kollektíván kitűzött célok eléréséért. Meg vagyunk győződve ar- I ról is, hogy az európai kommunisták egységének zászlaját magasra emelő értekezletünk eredményei hozzá fognak járulni erőfeszítéseink egyesítéséhez, a dolgozók létérdekeiért. a demokráciáért és a szocializmusért, a tartós európai békéért folyó közös harcunk aktivizálásához. Elvtársak, köszönöm a figyelmüket. Leonyid Brezsnyev beszédét élénk figyelemmel követték a delegációk és az értekezlet munkáját a berlini sajtóközpontban televíziós készülékek tucatjai előtt követő újságírók, akik a beszéd főbb részeit gyorshírekben közölték hírügynökségeikkel, lapjaikkal, tv- és rádiós-szerkesztőségeikkel. Knud Jespersen, a Dán Kommunista Párt elnöke emelkedett szólásra. »Értekezletünknek különös jelentőséget ad az a tény, hogy rajta mind szocialista, mind tőkés országok képviselői részt vesznek. Az a körülmény, hogy a szocializmus győzött Európának több mint a felében és magas fejlettségi fokot ért el, azt is jelenti, hogy új lehetőségek nyíltak az európai népek problémáinak megoldásához, és ezek magukban foglalják mind az államközi viszonyokat, mind a népeknek azt a jogát, hogy maguk döntsenek sa.iát társadalmi feltételeik felől«. Emlékeztetett arra, hogy az európai kommunista pártok 1967-ben Karlovy Vary-ban elfogadott akcióprogramját sikerült nagyrészt valóra váltani, és eredményesen zárult az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amiben döntő szerepe volt a szocialista országoknak, különösen a Szovjetuniónak. Knud Jespersen végezetül a kommunista pártok egységével foglalkozott. A délelőtti ülés utolsó szónoka Nicolae Ceauseseu, a Román KP főtitkára volt. A berlini értekezlet kedd délutáni első ülésén Knud Jespersen, a Dán Kommunista Párt elnöke elnökölt. Erward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pártja nevében mély elégedettségének adott kifejezést, hogy egybehívták ezt a konferenciát, és hogy találkoztak egymással az európai testvéri kommunista és munkáspártok legmagasabb szintű képviselői. Annál is inkább, mivel az erre vonatkozó kezdeményezés a Lengyel Egyesült Munkáspárttól és az Olasz Kommunista Párttól indult ki — mondotta Gierek, majd az értekezlet dokumentumáról szólva kijelentette: »Sok millió kommunista nevében, akit mi itt képviselünk, e dokumentumban olyan programot terjesztünk elő, amely megfelel Európa jelen és jövőbeli igényeinek és követelményeinek.« Gierek hangoztatta, hogy az utóbbi évtizedben mélyreható társadalmi-gazdasági és politikai fordulatok mentek végbe Európa helyzetében és életében. Ezeknek a nagy európai fordulatoknak fő hajtóereje a szocializmus. Edward Gierek elmondotta: Lengyelországnak a többi államhoz fűződő kapcsolatait az határozza meg, hogy a más társadalmi berendezkedésű országokkal a békés együttélés szellemében építi ki kapcsolatait, mivel ez történelmi szükségszerűség. Közép-európai idő szerint kevéssel 19.00 óra után újabb szünetet tartottak. Ezt megelőzően a küldöttségek jóváhagyták a konferencia első napjának lefolyásáról kiadásra kerülő sajtóközleményt. Néhány perccel 20.00 óra után Aarne Saarinennek, a Finn Kommunista Párt elnökének vezetésével folytatta munkáját az európai kommunista és munkáspártok értekezlete. Az értekezlet ma folytatja munkáját. (MTI)
