Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-29 / 152. szám

OLIMPIÁRÓL OLIMPIÁRA Aranyak, arcok, pillanatok Nurmi Paovo Nurmi 1897-ben szü- ! letett Turkuba.ru Egy szak- ember ezt írta a híres finn fu­tóról: "-1926—26 körül közhit volt a sportvilágban, hogy Nurmi 1500 métertől húsz ki­lométerig akkor állít fel re­kordot, amikor akar. A 800 méter már kicsit rövid táv volt számára, de ezen. a távon is képesnek hitték arra, hogy bárkit legyőzzön, ha indulni és győzni akar.« Megállapították róla, hogy az előkészület, a kondíció­fokozás, a versenytaktika utolérhetetlen mestere, de eszközei, amelyek segítségével páratlan világrekord-soroza­tát elérte, tulajdonképpen ma is ismeretlenek. Maga irányí­totta saját tréningjét, a tej- koszttól a hosszú gyalogtúrá­kig százféle tréningmódszert emlegettek vele kapcsolatban. Feltűnést keltő sikereinek okát több szakértő kutatta. Dr. Thömer bonni professzor antropológiai magyarázata szerint a finneknek különösen jó fizikai adottságaik vannak, ezeknek köszönhetik hosszú- távfűtőik győzelmeiket Az 1928-ban megjelent »A sport enciklopédiája« című magyar könyv így közelíti meg az igazságot: »A nagy távfűtők mindegyike naponta kétszer, sőt háromszor is, Nurmi néha négyszer is trenírozott... Emellett sokat kell aludni,! mert a szív munkája itt a legnagyobb, az alvás alatt vi­szont a legjobban pihen... A finn távfutók hosszú munká­jukat mezőn végzik, s azt ál­lítják, hogy a kitartást már a fiatalabb években kell fokoz­ni...« A finn közép- és hosszútáv- futók a »megszakításos« ed- zésrendszerrel dolgoztak. Az új módszert Lauri Pikhala vezette be, ő használta először az edzéseken az úgynevezett »ügetőszüneteket«, tőle ered a kifejezés is, így nevezte él a két résztáv futása közti pi­henőt. Mindez titokban tör­tént, a finnek ugyanis hallgat­tak a módszereikről. Titokban edzett Nurmi is. Ellenfelei csak a nagy küz­delmek színhelyén láthatták futni. A rajtnál mindig fekete nadrágban és könyökig felhaj­tott fekete trikóban jelent meg, látszólag ügyet sem vet­ve ellenfeleire. Futás közben időnként megnézte az óráját, hogy tartja-e az előzetesen tervezett iramot, megfele- lőek-e részidői: vagyis egyen­letesen fut-e? Nurmi sikeré­nek egyik oka az egyenletes beosztás volt. Az egyenletes körök miatt nevezték a finn atlétát fény­korában »futógép«-nek. Az atlétika történetében egyedül­álló olimpiai győzelemsoroza­tát Nurmi 1920-ban Antwer­penben kezdte el, majd négy esztendővel később a párizsi olimpián folytatta. Itt telje­sítményének értékét növelte, hogy az 1500 és az 5000 mé­teres döntő között csak, egy óra telt el. Nurmi mozgásán nem látszott semmi fáradtság, amikor másodszor jelent meg a rajtnál. »-Mintha álarcot vi­selne. A legjobb figyelő sem vesz észre rajta semmiféle változást. Nem tükröződik ró­la az erőfeszítés, a fáradtság; csak fut, fut, fut és győz...« — írták róla a párizsi lapok. Nurmit 1925-ben meghívták az Egyesült Államokba. Ver- senykörútja során ötvenegy­szer győzött. Nurmi — nem sokkal később — megkapta a »Fehér Rózsa« rendet, a leg­nagyobb finn kitüntetést. A világhírű futó 1928-ban, az amszterdami olimpián is elindult. Itt már nem szere­pelt olyan sikerrel. A 10 000 méteres síkfutásban megsze­rezte kilencedik olimpiai aranyérmét, az 5000 méteres síkfutásban és a 3000 méteres akadályfutásban azonban csak második lett. Az amszterdami olimpia után sok külföldi meghívást kapott. Ahol rajt­hoz állt, a magas helyárakat egyáltalán nem sokai ló nézők ezrei töltötték meg, a lelátókat. A bevételből juttattak a finn futónak is. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetősége, különösen a svéd Sigfrid Esd tröm, nem nézte jó szemmel, hogy a finn atléta jelentős összegeket fogad el. Nem sok­kal az 1932-es Los Angeles-i olimpia előtt, ahol Nurmi a tizedik aranyérmét akarta megszerezni, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfosz­totta a finn atlétát az amatőr sportolói minősítéstől. Ezért nem indulhatott, csak a néző­térről figyelte az atléták küz­delmét. Csak 1952-ben, a helsinki olimpia idején szolgáltattak elégtételt Nurminak. Róla mintázták a nagy versenyt hir­dető plakátokat. A megnyitó ünnepségen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai és a világ minden tájáról érkezett nézők előtt az ötvenöt eszten­dős Nurmi futott be a stadion­ba, magasra emelve az olim­piai fáklyát. A stadion bejáratánál mais ott áll a szobra. Sokáig textiláruüzlete volt Helsinkiben. Hosszas beteges­kedés után, 1973-ban halt meg. M. K. Ennyire futotta a Rákóczi erejéből Csalóka volt az ősz, de a tavasz is Hátsó sor balról Jobbra: Treszler, Kanyar, Németh, Agfalvi, Ball, Duscháfc, Kovács F., Kováts. Kö­zépső sor; Márkus Tibor segédedző, Rapp, Nagy, Csépán, Patyi, Petrók, Hegedűs, Malhesz Imre ve­zető edző. Guggolnak: Túrái, Varga, Bőzsöny, Burcsa, Márton, Karasz, Konrád. A Rákóczi NB I-be jutása magával hozta, hogy az 1975 —76. évi bajnokság Kaposvár és a somogyi labdarúgás szá­mára a korábbiakhoz képest rendhagyó legyen. Eddig me­gyénkben kívülről figyelték a legjobb csapatok küzdelmét. A múlt év augusztusának utolsó vasárnapja új fejezetet nyitott a kaposvári futball történetében. Amikor a baj­noki nyitányon, a Rákóczi— Vasas mérkőzésen húszezer ember zsúfolódott össze a sebtében megépült kaposvári stadionban, egy több mint 40 éves időszak ért véget So­mogybán, s kezdődött egy új. Kaposváron a megkésett NB III. A Ganz-MÁVAG a bajnok Kiesett a Táncsics! / A vasárnapi fordulóval be­fejeződtek a küzdelmek a labdarúgás , harmadik vonalá­ban is. A finálé a somogyi, de elsősorban a kaposvári szur­kolók számára szomorúan zá­rult. A Táncsics SE ezúttal a már korábban kiesett dombó­váriakkal sem bírt saját pá­lyáján, s így a kiírás értelmé­ben kénytelen búcsúzni az NB III-tól. Pedig az utolsó fordulóban is kínálkozott még lehetőség a megmenekülésre. Az ellenlábas Dunaújvárost a véméndiek kétvállra fektették. A siófokiak győzelemmel zárták a bajnoki évet. Az ugyancsak kiesett Pécsi Bőr­gyár otthonában biztos és megérdemelt győzelmet arat­tak, s ezzel az előkelő 6. he­lyen végeztek. Minden elismerést megérde­melnek a barcsiak helyezésü­kért, attól függetlenül, hogy az idényzárás nem sikerült számukra. Hazai pályán szen­vedtek vereséget a Sashalom­tól. A többi kérdésre már ko­rábban feleletet kaptunk. A Ganz-MÁVAG — megérde­melten — jövőre az NB Il-ben küzd. A székesfehérvári MÁV Elc?re is jogot szerzett az osz- tályozón való indulásra. A Táncsics mellett a Dombóvár, a PBTC és a MEDOSZ ÉR­DÉRT jutott a kiesés sorsára. Siófok—Pécsi BTC 4:2 (2:0) Pécs, 200 néző. V.: Dravecz. Siófok: Zsuponyó — Horváth III., Szilágyi, Horváth K. I., Kiss, ^róth. Balogh, Soós, Bakó (Riecil), Horváth K. II., Bocsev (Bihari), ndző: Papp Gyula. PBTC: Vincze I. — Istókovics, Bárdosi, Bogdán, Bodor, Biró, Fiegler, Kiss, Balázs (Vincze IT.), Lauer, Renkó. Edző: Horváth László. 15. perc: Horváth IT. futott el a jobb oldalon, beadását Bakó nyolc méterről fejelte a léc alá 1:0. 30. perc: Bakó jó labdával indította Soóst, aki öt méter­ről a kimozduló kapus mellett helyezett a jobb sarokba. 2:0. 60. perc: Horváh II. egyéni játékkal tört be a büntetőte­rületre, és nyolc méterről nem hibázott. 3:0. 75. perc: Egy rövid haza­adásra Bihari rácsapott, s a tehetetlen kapus mellett csa­pata negyedik gólját is meg­szerezte. 4:0. 84. perc: Lauer bal oldalon lefutotta a siófokiak védelmét, lövését Zsuponyó csak kiütni tudta és Bodor közelről szépí­tett. 4:1. 86. perc: Lauer futott el a jobb oldalon és közelről ha­talmas góllal állította be a végeredményt. 4:2. Nem állította nehéz feladat elé a pécsi együttes a siófo­kiakat, akik ezúttal nemcsak tetszetőssen és jól, hanem eredményesen is játszottak. A vendégek minden csapatré­szükben felülmúlták a hazaia­kat. Jók: Zsuponyó, Horváth II., Dróth, Soós, illetve Istóko­vics, Bogdán, Lauer. Molnár József Sashalom—Barcs 2:1 (1:0) Barcs: 800 néző: V.: Hámori. Sashalom: Mohai — Wiener, Buna, Nagy, Balhó, Szőke, Rédei, Mondi, Tóth (Kiss), Szávai (Kele­men), Lévai. Edző: Oroszi László. Barcs: Kótai — Bencsik, Dóczi, Vinkler, Kömpf, Karsai, Börcsök, (Utasi), Fodor, Gyergyák, Petri- novics, Kovács Z. Edző: Mayer György. 22. perc: Egy előrevágott labdára Mondi rajtolt. A bar­csi védők késlekedtek, Kótai bennragadt kapujában, így a vendég csatár erőtlen lövése a jobb sarokba gurult. 1:0. 75. perc: A tömörülő ven­dég védők gyűrűjében a kapu­tól 8 méterre Winklerhez ke­rült a labda, akinek lövése a lábak között is megtalálta az utat a hálóba. 1:1. 83. perc: Kömpf késlekedett a barcsi 16-osnál. Rossz ütem­ben adta haza a labdát, Kele­men megszerezte azt és a las­san megforduló Kótai mellett megszerezte csapata győztes gólját. 2:1. Ezen a mérkőzésen tartalé­kosán lépett pályára a hazai együttes. Igaz, hogy a vendé­gek a mezőnyben tetszetőseb­ben adogattak, de góljaikat így is a barcsi védők segítsé­gével tudták megszerezni. A hazaiaknak több helyzete volt. A csatárok azonban nem ta­lálták fel magukat az ellenfél kapuja előtt. Jók: Mohai, Ba- thó, Lévai, ill. Bencsik, Karsai, Vinkler. Pandur Ferenc Dombóvár—Táncsics SE 2:1 (1:1) Kaposvár, 200 néző:V.: Goz- dán. Dombóvár: Dobos — Vida (Lo­boda), Hirth, Judik, Orsós, Pin­tér, Lodri, Nagy, Olasz, Németh (Vámosi), Tóth. Edző: Korpádi Lajos. Táncsics: Bank — Virga (Fehér), Túli, Hamar, Németh, Molnár, Burcsa, Szieber, Völgyi (Matin), Eisemann, Dobor. Edző: Csanda István. Kaposvári támadások után Pintér révén hamarosan veze­tést szerzett a dombóvári csa­pat. Amikor a 20. percben Hirth megsértette a játékveze­tőt, és Goadán bíró kiállította a játékost, azt hittük, hogy el­dőlt a mérkőzés. Dobor hama­rosan ki is egyenlített. A tíz főre olvadt Dombóvárral szem­ben azonban csak némi mező­fölényt tudott kiharcolni a kaposvári csapat. Szünet után még azt sem. Hat perccel a ta- találkozó befejezése előtt Vá­mosi elfutott, Bank rosszul jött ki kapujából, az esetből gól lett, s ez eldöntötte a mér­kőzést, meg a Táncsics sorsát is. A lelkes Dombóvár (noha a D. Spartacus is kiesett) min­den részében felülmúlta a fel­forgatott, érthetetlenül lélek- telenül játszó Táncsics csapa­tát. A vendégeknél Judik, Pintér és Lodri játéka dicsér­hető, meg az egész csapat lel­kesedése. A kaposvári csapat­ban nem volt még átlagot el­érő teljesítmény sem. Kovács Sándor • • » További eredmények: Székesfehérvári MÁV Előre —BKV Előre 2:1, Mázaszász- vári Bányász—MEDOSZ ÉR­DÉRT 5:2, Véménd—Dunaúj­város 2:1, Bp. Építők—Perbál 2:1, Pénzügyőr—Enying 5:3, Ganz-MÁVAG—Lőrinci Fonó 2:1. A bajnokság végeredményei 1. G.-MAVAG 36 24 7 5 87-34 55 2. Sz.-fehérvár 36 24 5 7 76-40 53 3. BKV Előre 36 21 5 10 81-47 47 4. Pénzügyőr 36 18 8 10 78-68 44 5. Véménd 36 18 7 11 85-63 43 6. Siófok 36 18 7 11 53-44 43 7. L. Fonó 36 16 7 13 60-46 39 8. PVSK 36 15 7 14 48-40 37 9. EMG SK 36 14 9 13 50-48 10. Enying 36 13 8 15 46-62 34 11. Barcs 36 14 5 17 38-62 33 12. M.-szászvár 36 10 12 14 47-52 32 13. Bp. Építők 36 13 5 18 54-57 31 14. Perbál 36 10 11 15 47-57 31 15. Dunaújváros 36 8 12 16 42-56 28 16. Táncsics 36 9 9 18 38-46 27 17. Dombóvár 36 9 7 20 37-66 25 18. PBTC 36 9 6 21 41-80 24 19. M. ÉRDÉRT 36 8 5 23 41-81 21 A bajnok Ganz-MÁVAG visszaküzdötte magát az NB II-be, ahova hasonló, nagy múltú együttesek kísérték. Üjra a második vonalba ke­rül az NB I-et megjárt Egri Dózsa és a Szolnoki MÁV. Fűzfőn régi álom vált valóra. Ismeretes, hogy a fűzfőiek an­nakidején éppen a K. Rákó­czival versengtek a feljutásért. Akkor nem sikerült nekik, most igen. Tizenegy 2-es volt a totóban! A Sá. játékhét 13 -f-1 találatos szelvénye: 2, 2, 2, 2, z, 2, 1, x, 2, 1, I, I, IH A Utl találatom szelvények nyereménye egyenként 21905 forint. A 13 találatos 13 772, a 12-es 1195, a ll-es 46, a 10 talá­latos 16 forintot fizet. | igazolási időszakot követően természetesen nem a múlt taglalása volt abban az idő­ben az égető kérdés, hanem, hogy az újonc Rákóczi miként tud majd neves ellenfeleivel szemben helytállni. Az ősz nagyszerű esemény- sorozatát az első forduló be­fejezése után már elemeztük. Ha erre visszatérnénk, csak úgy volnánk, mint azok a szurkolók, akik a tavaszi ne­héz időkben az ősz napfényé­ben próbáltak némi gyógyírt találni a balsikerekre. Ma­th esz Imre edzőnek meg a csapat tagjainak keserűen bár, de tudomásul kellett venniük, hogy az őszi 15 pont meg a 8. helyezés csalóka bi­zonyítványt állított ki az újoncról. Tavasszal már látni lehetett, hogy a Rákóczi já­tékosai egyenként, de úgy is, mint csapat, mit nyomnak a latban. Nem kétséges, hogy voltak zavaró körülmények. A középpályán szereplő já­tékosok jó vagy rossz teljesít­ménye gyakran meghatározza a csapat összteljesítményét is. Ezt igazolja Burcsa Győző feltűnése. Burcsa ebből a sor­ból ontotta a gólokat, s szin­te magával ragadta a csapa­tot. Nem tudjuk megfejteni, hogy a fiatal játékosnál mi okozott hatalmas törést. Ko­vács Ferencnek az edző a középpályás sorban tavaszra fontos szerepet szánt. Újpes­ten, a Videoton ellen, no meg később is, amikor a Rákóczi eleve védekezésre kénysze­rült ellenfeleivel szemben, Kovács F. lett volna az, aki vállalja ^z ütközést és tartja a labdát, ö azonban közvet­lenül a rajt előtt megsérült, csak a hajrában állt a csa­pat rendelkezésére. Ekkor is igazolta, hogy milyen nagy szüksége van a tapasztalatlan csapatnak egy rutinos játé­kosra. Kovács F. kiesése, Burcsa formahanyatlása. Nagy L. betegsége (gerincbántalmak jelentkeztek nála), Konrád erőnléti fogyatékosságai és sé­rülése döntően meghatározták a csapat teljesítményét. No meg más is. Némelyek — s tán nem is kevesen — a csapatban hangot adtak annak, hogy a Rákóczinak nem kell hasra esnie a töb­biek előtt. Kimondva ez így igaz, de az is, hogy több lab­darúgó elfeledte: az ősszel szinte minden sikerült a csa­patnak, tavasszal pedig éppen a fordítottja történt. A nyi­tány rendkívül nehéz soroza­tában egy lesgyanús góllal az ellen a Videoton ellen, vesztett a Rákóczi Fehérváron amelyik csaknem bajnokságot nyert. Tatabányán egy kilenc méterről megítélt közvetett szabadrúgásból kapott gólt a csapat, s ezzel vesztett. Ez a két meccs könnyen hozha­tott volna két pontot, s egy kedvezőbb indulás után talán jobb lett volna a folytatás is. A legkárosabb az elbizako­dottság volt, amely némelyik fiatal labdarúgónál, aki az NB III-ból csöppent bele az NB I-be, emberileg talán, ért­hető is. Amikor például a Haladás meg az SBTC elle­ni mérkőzés előtt megkérdez­tük a játékosokat, hogy elége­dettek lennének-e az őszi döntetlennel, a csapat szinte kórusban válaszolt: Nem! Győzni fogunk! Azután Ka­posváron elúszott mindkét mérkőzés. Azt hisszük, nem tévedünk, amikor kimondjuk, hogy sem az ősz, sem a tavasz nem mu­tatta meg igazában, hogy mit nyom a latban a Rákóczi. Mindkét kép csalóka. Az ősz­ről már szóltunk. A tavaszi bizonyítványt azért nem tartjuk reálisnak, mert a 9 pontnál többet ért a csapat. Nem bocsátkozunk a labda­rúgók teljesítményének egyenkénti értékelésébe »em. Ez a szakvezetők dolga. Azt azért kimondhatjuk, hogy azok, akik nem értékelték túl önmagukat, tavaszra is át­mentettek az őszi formát. Ág­falvi a Népsport osztályzatai alapján is dobogóra került. Márton mint csapatkapitány, végig példát mutatott a töb­bieknek, noha a szélsőhátvéd posztja a végén nemegyszer nehéz perceket hozott számá­ra is. Örvendetes, hogy Hege­dűs fokozatosan újra megta­lálta önmagát, de ha kellett, ott volt Rapp, aki nagyon be­csületesen vállalta volt csa­patánál a tartalékkapus sze­repkörét. Amikor nagy szük­ség volt rá, Kanyar meg Var­ga is hozta kezdeti lendületes játékát. Kár, hogy Varga a végén sérülten játszott. Pa­tyi meg Petrók beugrására azért került sor, mert Németh is sérüléssel bajlódott. A középpályásokról már szól­tunk. Hogy itt sor került még Kanyar játékára is, az sokat magyaráz. A csapatteljesítménynél meg kell említeni a támadósor ta­vaszi gólképtelenségét. Igazá­ban csak a Rába ETO elleni ! befejező mérkőzésen lehetett észrevenni, hogy csatársora is van a Rákóczinak. Kováts, Karasz, Duschák meg Túrái közel sem tudta azt nyújtani, amit az ősszel. ­Mindezek ellenére a csapat a 13. helyet harcolta ki ma­gának, s összehasonlíthatatla­nul jobban szerepelt, mint a másik újonc, a SZEOL. A Békéscsaba meg a Diósgyőr megelőzése sem lebecsülendő. Az ismert létszámemelés miatt nem került sor a ki­írt osztályozókra, de szerin­tünk a DVTK-val szemben feltétlenül helytállt volna _ a kaposvári gárda, hisz a diós­győriek tavasszal még maga­sabbról csúsztak le a kiesési zónába. Elekor'csak 8 pontot szereztek. Mindent 'egybevetve: nem volt könnyű az NB I-es baj­nokság. Jelzi ezt, hogy a nagy múltú Csepel meg a Rába ETO is csak egy ponttal gyűj­tött többet a Rákóczinál. Ezért a gyengébb tavaszi szereplés ellenére is csak dicséret illeti az újonc csapatot a becsületes helytállásért. Kovács Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents