Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

A tisztesség körvonalai Nemhiába népsterű » tévé Jogi esetek sorozata, öt­letes jogpropagandája mellett, szórakoztatva csiszolja jogér­zékünket: hogyan döntenénk mi a bíró helyében? Elnézve az adásokat, sokszor késztet elismerésre bennünket, hogy a laikus véleményezők több­sége milyen okos jártasságot mutat a paragrafusok világá­ig Ä az^--^H=boT = megszegése, örökbefogadási, munkajogi vagy garanciális vita, oly sokszor adhatunk jelest a | nem szakértő hozzászólóknak, hogy az már mégis csak mond valamit az általános jogisme­ret szintjéről. Valóban, törvényismeret és törvénytisztelet széles kör­ben csak ott élhet, ahol az állampolgárok minél nagyobb hányada szerez jártasságot a jog alkalmazásában. Van azon­ban e népszerű műsornak egy másik tanulsága is. Mégpedig az, hogy a legjobban szer­kesztett és jogbölcselettől át­hatott paragrafusok sem ké­pesek felölelni az emberi­társadalmi viszonyok, a köl­csönös helyzetek sokrétűségét, s igy egy-egy érdekesebb ügyben kettős körvonalú esetkép alakul Id a néző tu­datában. Az egyik, ahogyan a paragrafus bírál és kötelez: a törvény, a jogszabály, amely­nek kereteibe az ügy tartozik. A másik, ahogyan az egyéni lelkiismeret és igazságérzet ítél, amely olykor nem illesz­kedik szükségképpen és pon~ tosan a paragrafushoz. Persze, a jó bíró, az emberi Igazsá­got tisztelő jogász a legnehe­zebb esetekben, vagy majd­nem minden esetben meg is találja -azt a megoldást, amelyben a jog és igazság, a törvény és a humánum együtt haladnak. Minthogy azonban a peres ügyekben érdek áll szemben egy másik érdekkel, a bizonyítás, a megítélés nem könnyű feladat, s ezért elő­fordul, hogy a paragrafusnak érvényt szerzünk ugyan, csakhogy az igazság csak sántán követi a jogot. Ponto­sabban szólva, az egyik fél a vitás ügyben jogszabályom belül cselekedett, s bíróilag nem is marasztalható el, an­nál inkább az erkölcs és a társadalmi igazság szempont­jából. Csak jelzésképpen né­hány esettípust. Komoly kö­vetkezményekkel járó üzemi baleset történik, de még sincs igazi, személyében is elővehe­tő felelős. A gondatlanság ugyan az üzemi körülmények­ben rejlik, viszont a bizonyí­tás során formális értelemben nem állítható az, hogy X. vagy Y. sértette meg a mun­kaköri vagy technológiai elő­írásokat. Vagy: tervezési és kivitelezési hibákkal adják át az elkészült lakásokat. Mire a dolgok kiderülnek, a lakók hiába keresik jogaikat, szinte lehetetlen a bonyolult alvál­lalkozói és kooperációs kap- hogy | ki tartozik felelősséggel, s I következményeit így nem a hanyagságot elkövetők, ha­nem a lakók viselik. Eltar­tási szerződést kötnek, ame­lyet forma szerint, durván nem sértenek meg. Annál in­kább tartalmilag, a bánásmód, az emberi kapcsolatok minő­sége tekintetében. Egymás között osztja ki a prémiumot az összeszövetkezett érdek- csoport, de ügyelnek arra, hogy tételes rendelkezéseket formailag ne hágjanak át. Visszavágnak a bírálónak, de nem közvetlenül, hanem más alkalommal, bizonyíthatatlan összefüggésben, s az illető hiába keresi jogi úton az iga­zát. f De talán felesleges is a példákat szaporítani: a jog­határon belül megsértett igaz­ság is sérelem, s lehetőség ! szerint gondoskodnunk kell | róla, hogy mégis az igazság érvényesüljön. I Van erre lehetőség? Társa­dalmi méretekben igenis van. A kulcs: az általános tisztes­ség, amelynek szembe kell szegülnie azzal, ami e tisztes­ség elfogadott normáiba üt­közik. Való igaz, hogy tör­vénnyel, joggal nem lehet minder! emberi és társadalmi kapcsolatot és magatartást szabályozni. Az úgynevezett jogi hézagokat ki lehet és ki kell tölteni megfelelő szabá­lyozással (habár a túlszabá­lyozás legalább olyan bajokat és manipulációs lehetőségeket idéz fel. mint a hiányos sza­bályozás), de legalább ilyen fontos, hogy a közerkölcs normái töltsék ki azt az űrt, amit a legpontosabb paragra­fus se tud hézagmentessé ten­ni. Magvarán: a tisztesség megsértésének is kell, hogy legyenek társadalmi szankciói. főleg a megítélésben és elíté­lésben. Kell, hogy legyenek következményei: a! jogi és a gazdasági mellett, erkölcsiek is. Még kapitalista körülmé­nyek között is kialakult erre a — sajátos, merkantilista normáknak megfelelő — ön­védekezés. Például, aki egy­szer nem fizeti meg tartozá­sát, az elveszti hitelképessé­gét, egyetlen bank se hitelez többé neki. A mi szocialista társadalmi körülményeink között a hitelképesség nem szűkíthető le az OTP kere­tekre. De társadalmi-erkölcsi hitelképességre, az ezekhez kapcsolódó normák szilárdabb kialakulására annál nagyobb igéúyt kell formálnunk, mind az egyéni életben, mind a vállalatok és vállalatok, vagy vállalatok és személyek kap­csolatában. Ezért nem elég, ha valaki csupán azt igazolja, hogy »joghatáron belül« volt az adott ügyben. A döntő, Egy szó „elv eszejt 6im Levelek, közlések csak így, le egyszerűsítve »el- lem ? Milyen joggal vagy ész- számolni«. Ez a jelenség jóval szel ruháztak föl, hogy a té- többet ér azoknak, akik érzik fedhetetlen tanácsadó szere- embertársaik bizalmát. és Pét kel1 játszanom? Hogyan többet ér azoknak, akik ér- adjak Útmutatást, amikor en zik: bizalommal fordulhatnak ls .csfk ^^r vagyok, sem­mivel sem több, mtnt az, akt Mindig elgondolkodtatott: mi késztet arra egy embert, hogy futó ismerősökkel, talán úgy nevezném, utcai vagy boltbeli barátokkal közölje legbensőbb gondolatait. Túl­zott közlékenyseg? Magányos- Zaz~bbé\ sag? Nehanyunk eseteben le- er mindnyájunknak. hét ez is a »motiváció«, de nem ez a jellemző. Ha job- Mi készteti __ Miért ír le­b an megfigyeljük, észrevehet- ve let igazi önvallomással egy ját szavaival jük, hogy az »igazi« barátok fiatal lány az újságírónak, neki. Annyit körében mogorvának, szófu- akit kétszer látott? Kedves, karnak tartott ember is köz- egy kicsit gyermeki sorokat, lékennyé válik például a tra- tanácsot kérve, útmutatást re­mélve. Miért írja le, vagy mondja el legféltettebb titkát egy fiúról, akivel talán össze­házasodnak egyszer? Megfogalmazhatatlan érzé­sekkel olvasom a sorokat, emberek. Helybeli nemcsak a nekem szólókat, a aki magánszorga- címzett nélkülieket is, öregek- fiataloktól. Es nehéz köz fikban. Megszoktuk ezt a minden­napos közeledést, és elárul­juk magunkat külföldön is. Az NDK-ban járva egymás nyakába, borultunk hárman, vadidegen barátom, lomból megtanult magyarul, a »jelenet« után meglepetten közölte: ha valahol más or­szágban két itteni találkozik, az idegen marad, nem beszél­get egymással... A szerkesztőségbe érkező levelekben is kitárulkoznak az emberek. Nemcsak a hir­telen támadt élöszó-meggon­től ben tiszta fejjel gondolkodni a válaszon. Bárki is a vá­laszadó. éreznie kell, hogy ugyanolyan közlékenységgel, ugyanolyan őszintén kitárul­kozva írhat csak, adhat taná­csot, nem rejtheti el a sze­mélyiségét. Orvos barátom jött hasonló ott ül szemben, és kérdez. Sokáig gondolkoztam. Most ő kért tanácsot, és csak sa- válaszolhattam tudok csupán, hogy néhány hivatással együtt jár a válaszadás köte­lezettsége. Szóban, levélben, tettekben. Mi készteti ,'.Z Megfogal­mazhatatlan örömmel veszünk kézbe — azt hiszem mindany- nyian — minden levelet. És tudjuk, nemcsak a »nemzeti sajátosságot« tartjuk a ke­zünkben., A társadalmi fele­lősségérzet jeleit, egymásért, mindannyiunkért. Aki ilyet ír — a sorokból vagy a sorok között kiderül —, tanácsot kér, de szívesen segít ó is másokon, akik hozzá fordul­nák. dolatlanságból származik te- gondokkal, kétkedve, kérdez- hát az ilyen idegenbarátság, ve. Óriási felelősséggel a vál­jál meggondolt, újrakezdhető, Ián. Amikor szakmai munká- nyugodt írásban is »elárul- ja után a beteg nem köszön juk« önmagunkat. Ugyanúgy, el, hanem még őszintén, gyanakvás nélkül. Nemzeti sajátosság. Ilyen a temperamentumunk. Hason­lít az olaszok közlékenységé- i hez. Sokszor hallottam már A levelek, a beszélgetések közléslánccá fonódnak. Olyan összekötő szállá, amely lassan értelmetlenné teszi egyik sza­vunkat — írásom elején még használtam —: megszűnik a elmondja vadidegen ember kifejezés ér­egyéb gondjait is. telme. Soha ne érje nagyobb- Mennyivel nagyok én anyanyelvűnket, több, mint az, aki kérdez tó- ■ < Luthár Péter mindnyájunk szempontjából , ,,, ^ mégis csak az. hogy »tisztes-\llyen rnegallapitasokat, sok ségen belül« maradt-e. Rózsa Lászító igazságot is tartalmaznak. Hiba lenne azonban mindent Osztrák betongyártó automaták Negyvenöt milliós a bala- tonmáriai átfész keresztúri ce- men tűzetnének idei terve. A tiaenkéfcfiéle máza ik lapból 27, a húszféle beton termékből 18 millió forint értékűt gyárta­nak. Különösen a kislakások, az üdülők építői keresik a be­tontermékeket, főként a fö- dém«béléstesteket — Elhatároztak üzemünk betanelem gyártó részlegének bővítését. Húszmilliós beruhá­zással korszerűsítjük a beton­áruk készítését. Vásároltunk két osztrák gyártmányú auto­mata gépet, augusztusban sze­relik, szeptemberben kezdődik a próbaüzem. Osztrák szak­emberek tanítják be a dolgo­Nagy érdeklődés kísérte a héten az országgyűlés nyári ülésszakát. Sokan ültek a tele­vízió előtt, hogy a helyszíni köz vetítésekből, a riportokból még többet megtudjanak a ta­nácskozás légköréről, hangu­latáról. A két nap mérlege Igen gaz­dag, hiszen a képviselők el­fogadták a tavalyi költségve­tés zárszámadását, az élelmi­szertörvényt, valamint a mun­kaügyi miniszter beszámoló­ét a munkaerő-gazdálkodás időszerű kérdéseiről és a szak- muníkáistörvény végrehajtásá­ról. A somogyi képviselők te­vékenységét mindig figyeljük, s most kiváltképp fontos ja­vaslatokat tolmácsolt Kleno- vics Imre, az SZMT vezető tit­kára a munkaüggyel, a szak­munkásképzéssel kapcsolat­ban. Somogy idegenforgalma nemcsak megyed, hanem or­szágos ügy is. Ezért különösen időszerű, hogy képviselőnk foglalkozott ezzel a témával. Jelenleg ugyanis Somogy leg­följebb az idénydolgozók har­minc-negyven százalékát tudja a Balatonra irányítani. Éppen ezért szükséges, hogy felold­ják az Állami Ifjúsági Bizott­ság és a Művelődésügyi Mi­nisztérium állásfoglalását. Ez elősegítené, hogy más megyék tanulófiatailjai saját megyéjük engedélye nélkül is munkát vállalhassanak a Balaton part­ján. Aki ismeri a jelenlegi kereskedelmi, vendéglátói helyzetet, tudja milyen sók munkahely betöltetlen, meny- hyit segíthet ennek a javas­latnak a megvalósítóm. A so­mogyi képviselő másik javas­lata is túllépd a megyehatárt, ugyanis azt szorgalmazta, hogy a dél-dunántúli megyék egyez­tessék a munkaerő-gazdálko­dási elképzeléseiket a közép- és hosszú távú terveikben. Még most is sokan ingáznak az egyik megyéből a másikba, éppen ezért a tervszerüséget, a hatékonyságot mozditja elő ennek a gondolatnak a meg- pendítése. A munkaügyi mi­niszter e hozzászólás fontos­ságát megéhezve válaszolt ügy az összefoglalójában, hogy megvizsgálják a jaxxislatok megvalósításának a lehetősé­gét. Az állam háztartása, s ter­mészetesen a tanács gazdálko­dása is meghatározza a csalá­dok életét. A Minisztertanács elnökhelyettese a helyi taná­csok középtávú terveivel fog­lalkozva ezért emelte ki: ál­landó figyelmet igényel, hogy valójában a tervcéloknak meg­felelő fejlesztések valósulja­nak meg, és hogy ésszerű, ta­karékos gazdálkodást folytas­sunk e területeken is. Nagyon jól kapcsolódik ehhez a köve­telményhez a megyei tanács vb egyik e heti döntése: a tes­tület létrehozta a tanácsi fej­lesztési kölcsönalapot. Ez hoz­zájárul a beruházás hatékony­ságának fokozásához, ebbe a „pénztárcába” ugyanis min­den tanács elhelyezheti a szabad fejlesztési pénzeszkö­zeit, s amikor szüksége van kölcsönre, van hová nyúlnia. A megyei tanács végrehajtó bizottsága lefektette az alap­szabályt is. Az alapban lévő összegből elsősorban a folya­matban lévő beruházások kom­munális, egiészségügyi és kul­turális beruházások fedezeté­nek megelőlegezésére, pénz­ügyi kiegészítésére lehet fel­használni. A fejlesztési köl- csömalap nevében a tanácsi szerepel, mégis a lakosságot szolgálja, azzal, hogy meg­könnyíti a szép helyi elképze­lések megvalósítását. Könnyebb dönteni, ha egy- egy testület időnként a hely­színen ellenőrzi milyen fejlő­dést hozott a határozata. Ép­pen ezért figyelemre méltó, hogy o barcsi tanács-vb pén­teken végiglátogatta a társ­községeket, Drávaszentest, Pé- terhidát, Komlósdot, megnézte a kereskedelmi, oktatási, egész­ségügyi fejlesztést, megismer­kedett a mezőgazdaság helyze­tével. A barátság hetének is nevez­hetnénk a mostanit, hiszen so­mogyi pártmunkásküldöttség járt Bulgáriában, s testvérme­gyei kapcsolatra lépett az or­szág délkeleti részén lévő Kirdzsali megyével. Most még keressük a térképen, hogy mer­re van. Emlékezzünk azonban rá, hogy valamikor így voltunk Kalinyinmal, Darhannal is. Ka- linyinból szakszervezeti kül­döttség érkezett a héten, s azóta a Drávától a Balaton dé­li partjáig bejárta a megyét. Nagyon szépen beszéltek az együttműködés igaza tartalmá­ról: az a cél, hogy megismer­jük egymást, s közösen hasz­nosítsuk mindazt, amit lehet. Lajos Géza-------zókat. Létesítünk egy keverő­telepet is, számításaink sze­rint az új gépek üzemibe he­lyezése után megkétszereződik a betonelem-gyártás. A szom­szédos megyék: Fejér, Tolna, Veszprém, s ha kell, Győr- Soprom és Vas megye igényeit is zavartalanul ki tudjuk elé­gíteni. Termékeink iránt igen nagy az érdeklődés. Egy bu­daipesti és a győri Tüzép 1977-re csak födém béléstest­ből 800 000 darabot rendéit, s a megyében, meg a szom­szédos megyékben levő Tüzép- telepek eddig 400 000 darabot kérnek. Járdalapból 200 000 darabot, mozaiklapból pedig 120 000 négyzetmétert keli szállítanunk 1977-ben a fővá­rosba. Hasonló megrendelést kapunk tőlük az V. ötéves terv minden évére. Á Csavari-brigád Antal Istvánnak, a cement­üzem vezetőjének tájékoztatá­sából az tűnik ki, hogy ter­mékeik iránt igen nagy az ér­deklődés. Ha szükséges — az eddigi igények azt jelzik, hogy igen —, akkor két műszakban dolgozik majd az egyik auto­mata. A másikkal többek kö­zött különböző méretű járda- és saegélyelemeket készítenek. Az év öt hónapjában ezekből nehéz, fizikai munkával 72 000-et tudtak készíteni, a gép segítségével műszakon­ként 10 000-et. Az eddigi számítások azt jelzik, hogy egyműszakos üze­meltetésnél is legalább két­szeresére nő az üzem betonáru termelése. Ezt a műszakok számának szaporításával to­vább növelhetik. Ügy mondták, hogy kivéte­lesen Kaposváron találom őket. Bár állandóan »véde­keznek-«, ezen a kommunista szombaton a megyeszékhely ipartelepén, a KPM építkezé­sén szerelik a vízvezetéket. Hanem ott hiába kérdezős­ködtem utánuk. »Átmentek a tejüzem építkezésére, mert ide nem érkeztek meg a sze­relvényeik -« — igazított útba egy munkás. — A tétlerikedést nem bír­juk — magyarázták a tűző napsütéstől hunyorogva. — Itt meg bőven van munka. Az is igaz. hogy a hiúságunk megkí­vánja: ne legyen olyan nagy építkezés Somogybán, ame­lyiken meg ne fordultunk vol­na. És sorolják a legfontosabba­kat: az elektroncsőgyárat, a budapesti Finommechanikai Vállalat 3. számú gyárát, a kórház mosodáját, a Nagyatá­di Konzervgyárat, a Danuvia gyárát, a nagyatádi kórházat, a lakásokat. — A sors iróniája, hogy nem is vagyunk somogyiak. A bri­gád többsége Gödréből — Ba­ranyából — való. Hogy miért kerestem a Csa­vart-brigádot ? Mert a magyar építőiparban a vízvezeték- szerelők között ők, a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat dolgozói kapták meg el­sőként a minisztériumtól, a szakszervezettől az ágazat ki­váló brigádja címet. A brigád 1962-ben alakult, de alapító tagjai már 1955 óta itt dolgoznak. Csavart Jó­zsef érkezett elsőnek, majd Gombos Mihály jött, azután követte a bátyját Csavari Kálmán is. S mivel — mint mondják — »belevaló««, és mindenki nyelvén beszél, s a papírokhoz is ért, őt válasz­tották brigádvezetőnek. Sutyor János eredetileg fű­tésszerelő. — Olyan jó társaság a Csa- variéké, hogy közéjük kértem magam. így lettem én is »vi­zes«. Ide könnyű brigádtagot sze­rezni. Tizenkilenc évével Ta­kács László a legfiatalabb. Ügy indult el szakmát válasz­tani, hogy Csavariékhoz ra­gaszkodott. A szakmáról csak halvány sejtései voltak, de az embereket már jól ismerte és tisztelte. Az volt a vágya, hogy mellettük dolgozhasson. Nem csalódott. Pedig kemény élet­hez kellett szoknia. Hétfőn hajnalban indultak él otthon­ról és hol ide, hol oda, és csak pénteken látják viszont a csa­ládot Betonfalat vésnek, föld­munkát végeznek, csöveket ci­pelnek; huzatos épületekben dolgoznak. Mikor szerelni kez­denek egy épületen, akkor még se ajtó, se ablak, sok­szor még tető sincs. De ők hagyják el utoljára a már kész lakást gyárat kórházat. — Erre szerződtünk, ezt kell csinálni — mondják. — örü­lünk, ha az otthonunkhoz kö­zelebb eső építkezésekre ju­tunk, de annak is megvan a maga hátránya. Olyankor ál­landóan azt kell néznünk: jaj, el ne menjen a buszunk! Sok­szor csak tízpercnyi munka hiányzik ahhoz, hogy teljesen befejezzünk valamit, mégis ott kell hagynunk a busz miatt. Ha he telünk, »ráhúzhatunk« nyugodtan. Előfordult hogy hétfőn reggel nekiálltunk, az­tán csak szerda délután hagy­tuk abba a melót. Az asszo­nyok is megszokták, hogy el­járunk. Már zsörtölődnének, ha mindennap otthon len­nénk. Több üdülőt Is építettek Csavariék. Megkérdeztem, hogy üdültek-e - már. Csak a huszonöt éves Fábián József nyaralt egy hétig Jugoszláviá­ban. A többiek — a negyven­évesek — mindig azzal töltöt­ték a szabadságukat hogy a rokonok, a barátok házépítésé­nél segítettek, vagy a maguk családi házát építették »visz- szasegítéssel«. — Akkor dühöngünk, ha nem tudunk folyamatosan dol­gozni, ha hiányzik valami sze­relvény, anyag, eszköz. Az vi­szont nagyon jó érzés, ha egy épületet befejezünk, és nincs semmi baj. A negyvenegy éves brigád- vezető — még bátyja előtt is — abszolút szaktekintélynek számít. Ö viszont a »több szem többet lát« elmélet híve. Szemvillanásokból Is értik egymást. Egymást választották sógornak is. komának is. A munka, a hotelesek valóságos rokonokká tették őket. Az asszonyok és a gyerekek kap­csolatai ~IS eszerint formálód­nak. A brigádvezetpt terveiről faggatom. — Legtöbben tizennvolc- húsz éve vidékezünk. Most megépítjük a tejgyárat, aztán a kaposvári kórházat, meg ugyanitt gyár is lesz még ... Közben elmegyünk nyugdíjba. Ketten hamarosan visszajön­nek a katonaságtól, ez a Laci gyerek fölváltja őket. A többi építkezés már az övék lesz. Gombos Jolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents