Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-16 / 141. szám
Az együttműködés formái Egymásra vannak-e ti talva a községeink ipari és mező- gazdasági üzemei, tanácsai és intézményei? Bizonyos értelemben igen. A zömmel kis és közepes nagyságú somogyi falvakban nem eléggé fejlett a szolgáltatások hálózata, s kevésbé ismerik a szakosodás előnyeit. Így e falvakban mindmáig megmaradtak az önellátás bizonyos hagyományai. Ez az önellátás azonban átalakult, kiteljesedett, új tartalommal telítődött: erre néhány szép példa található máris a megyében. Az egyik legjobb éppen a Kaposvárhoz közeli Mernyén. — Hirtelen el sem tudom mondani mindazt, amit Mer- nye és a társközségek üzemei, tsz-ei, szocialista brigádjai segítettek — mondja Kiss Lajosné megbízott vb-titkár a községi közös tanácson. — Mernyén dolgozik a Mezőgép helyi gyáregysége, itt volt februárig az áfész-központ, de segít a helyi Üj Barázda Termelőszövetkezet és a szentgá- loskéri IX. pártkongresszus Tsz is. Sok támogatást kapunk még a keverőüzem brigádjaitól. mm — Milyen segítségre gondol? — Mindegyik üzem. tsz rendszeresen segíti az iskolákat és az óvodát. De ők építették a buszvárókat is. A tsz-ek ezenkívül törődnek az utak, hidak javításával, karbantartásával is. Az áfész pedig rendszeres támogatásban részesítette a mernyei tánccsoportot, a sportkört és a művelődési otthont. Legutóbb is például 8000 forintot utalt át a tánccsoportnak. Az áfész közben egyesült a kaposvárival. Még nem tudjuk, miképpen változik a helyzet. Nyilván több jut majd fejlesztésre, az erők összpontosítására. De Kaposvárról vajon nem esik messze Mernye? Lesz-e majd erejük az eddigi támogatás folytatására? Ezt nem tudjuk, ez a nagy kérdés jelenleg. Vonyó Gyula, a Mezőgép mernyei gyáregységének párt- titkára. ö így látja: — Gyáregységünknél sokan dolgoznak Memyéről és a környező községek lakói kö- züL Ezzel is tudom magyaIdőben készüljenek el a kaposvári lakások! Tizennégy aláírás a szocialista szerződésben Kaposvár fC lakásépítési területe az ötödik ötéves tervben a Béke, a Füredi és a Kanizsai utca által határolt rész. A Pécsi Tervező Vállalat mérnökeinek elképzelése alapján 2209 családi otthon készül itt. Iskolát, óvodát, orvosi rendelőt, vendéglátóhelyet, üzletet, játszóteret kap az új lakótelep. Az első 105 lakást már átadta itt a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Üjabb harminc családi otthon átadása tegnap kezdődött meg. A hónap végére még 45 lakás készül el. Üzembe állították az egyik konténerkazánt is, a másikat most szerelik. A városi tanács azért vásárolta ezeket a kazánokat, hogy az egész városrészt ellátó tömbfűtőmű átadásáig — 1977 augusztusáig — ezek segítségével biztosítsák a meleg vizet és a fűtést. A lakásépítés ezen a területen eddig az előírt ütemnek megfelelő volt. Minden remény megvan arra, hogy az év végéig — a tervezett 360 helyett — négyszáz családi otthont adnak át. (Az első félévben már 45-tel több készül el, mint amennyire időarányosan számítani lehetett volna.) A folyamatos építkezés jól szervezett, összehangolt munkát igényel. Tegnap a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat lakásépítési főépítésvezetőségén a beruházásban érdekelt tizennégy vállalat és intézmény vezetői, párt- és szakszervezeti titkárai szocialista szerződést írtak alá Kovács Ferenc kaposvári tanácselnök jelenlétében. Ebben azt vállalták, hogy a lakótelep minden létesítményét az ütemtervnek megfelelő időben adják át. A szocialista szerződés aláírásakor Kovács Ferenc hangsúlyozta: az elmúlt fél év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a beruházás részvevői között jó együttműködés alakult ki a Béke, a Füredi és a Kanizsai utca által határolt lakásépítési területen. Az érdekelt vállalatok és intézmények olyanra vállalkoztak, ami ritkán adódik: egy időben — egymás munkáját nem akadályozva, hanem segítve — több vállalatnak is ugyanazon a munkaterületen kell dolgoznia. Az időben átadott szép lakások bizonyítják, hogy az együttműködés jó eredményeket hozhat Annak érdekében, hogy ezután is folyamatosan készüljenek az új családi otthonok, a beruházás részvevői már előre jelezzék a várható gondokat hívják fel időben a figyelmet az akadályokra. A szerződésben a városi tai nács azt vállalta, hogy in- I tézkedéseket kezdeményez a hőközpont üzembe állításához szükséges, importból származó anyagok beszerzésének gyorsítása végett, a beruházással kapcsolatos hatósági engedélyeket soron kívül intézi, s biztosítja a folyamatos munkához a területet A részvevőkkel félévenként értékeli a szerződés teljesítését. A Somogy megyei Bruházási Vállalat e lakások építését kiemelten kezeli, s a folyamatos építés műszaki, gazdasági és jogi előfeltételeit biztosítja. A Pécsi Tervező Vállalat határidőre szállítja a kiviteli terveket, napi munkakapcsolatot tart a lebonyolítóval és a generálkivitelezővel. Fontos j pontja a szerződésnek, hogy garantálja a műszaki és gazdasági normák betartását, a felmerülő gondokat pedig soron kívül Intézi. A generálkivitelező, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat — egyebek között — arra kötelezte magát, hogy e kiemelten fontos beruházás megvalósítása érdekében koncentrálja anyagi és szellemi erejét, munkaerővel, anyaggal és géppel biztosítja az ütemterv betartását. Az alvállalkozóknak megad minden segítséget. Az építés közben végzett hatékonyabb minőség- ellenőrzéssel javítja a szak- és szerelőipari tevékenységet. A szerződés részvevői intéző bizottságot hoztak létre a megállapodásból adódó napi feladatok gyors megoldására. Dr. K. L rázni azt az érezhető buzgalmat, amellyel brigádjaink segítik a iskolát, oyodát. Hiszen aző -gyerekeikről van szó. Az ő kényelmüket, örömüket segítik. Ezért, amikor a gyáregység vezetősége együttműködési szerződést kötött a tanáccsal, az első perctől a szerződés megtelt tartalommal. Ügy is mondhatnám, hogy a brigádok spontán vagy szervezett jelentkezése már megelőzte a szerződéskötést. Hogy mi mindenre terjed ki az együttműködés? Az iskola nyolcadikosai rendszeres vendégek a gyáregységben: a helyszínen ismerkednek az ipari munkával, a szerszámok, gépek kezelésének fortélyaival. A látogatások célja természetesen a kedvfakasztás: a látottak ösztönözzék a fiatalokat a gyári munkára. Ugyanezzel a céllal készítik az iskolának a szemléltető eszközöket, a sportlétesítmények technikai felszerelését, az óvoda sokféle játékát, s a községi játszótér alkalmatosságait — Nem győzik hangsúlyozni a gyáregységnél: csak szóljunk nyugodtan, ha valamire szükség van — hallom Harkányi xLászlóné óvónőtől. — S ml élünk Is vele. De nemcsak ők, hanem a tsz is segít. Tessék megnézni, milyen szép ajándékokat kaptak az óvodások gyermeknapra. A mezőgépesek tmk-részlege és a tsz villanyszerelő-brigádja ezenkívül közösen vállata, hogy az új épületbe bevezetik és fölszerelik a villanyt. De ha kell, még kocsit is biztosítanak, ha Kaposvárra megyünk játékot "Vásárolni. Az együttműködés az ipari üzem és a tsz-ek között is szoros, alapelveit szintén szerződés szabályozza. A gyáregység a nagy mezőgazdasági munkák idején soron kívül vállalja a Diesel-adagolók fe- újltását. és speciális alkatrészeket is gyártanak a gazdaságoknak. A tsz-ek viszonzásul gyakran segítenek a gyáregységeknek, ha gyorsan, időre kell fuvarozni. Mit lehet ehhez még hozzátenni? A régi közmondás úgy kezdődött: »Segíts magadon .. .», ma így mondják »Segítsünk egymá- son ..Csupor Tibor Hitellel támogatják * a juhtenyésztést 600 nemet húsmerinóutód Somogyváron Az V. öteves terv időszaká- ra jelentős állományfejlesztésit irányoztak elő Somogy juhászat fal rendelkező termelőszövetkezeted. A tenyésztőd kedv fokozott fellendülése főképp abból következik, hogy kedvező lehetőségek vannak — különösen exportra — a vá- gójuhok értékesítésére, megfelelő az ár, és a gyapjúért is többet fizetnek, mint korábban. Mint arról Tolnai Gyula, a Somogy megyed Állattenyésztési Felügyelőség juhte- i nyésztési felügyelője tájékoztatott, különösen jelentős ága- zajná fejlődik a juhászat a pusztakovácsi, a pusztaszeme- si, a batéi, a somogyvári, a látxxti és az ádánd—balaton- szabadi termelőszövetkezetben. A megyei juh ten vesztési felügyelő elmondta: az állomány tervszerű növelésének első jelei máris megmutatkoznak, ugyanis jóval nagyobb a kereslet tenyészjerkék iránt, mint amilyen a korábbi években tapasztalható vodt. A felügyelőség felkészült arra, hogy az igényeket kielégítse a gazdaságokban levő törzstenyészetekből, illetve a Kaposvári Húskombinát juhtelepéról, ahol a célnak megfelelő technológiával nevelik a tenyésztésre alkalmas növendékeket. A felügyelőség szakembered minden mezőgazdasági nagyüzemnek segítséget nyújtanak a tenyészjuhok kiválogatásánál. Több közös gazdaság vett ebben az évben száz-négyszáz tenyész jerkét. így erősítette juhászaiét a törökkoppányi, a görgeteg!, a fonyódi, a mesz- tegnyői és o kaposmérő—kaposvári termelőszövetkezet. Ennél többet — nyolcszáz, illetve hatszáz tenyészállatot vásárolt a pusztaszemes! és a batéi, tsz. Az értékes, német húsmerinóutód jerkékből hatszáz került — a pusztaikovácsi tsz ellenőrzött tenyészetéből — a somogyvári tez-be. A Magyar Nemzeti Bank kedvező hiteleket ad az üzemeknek ahhoz, hogy juhállományukat fejlesszék. A vágó- juhtermelést és -feldolgozást, az ide kapcsolódó fejlesztést, illetve beruházást külön kedvezményes hitellel támogatja. Ennek az a feltétele, hogy mindaddig, amíg a tartozást nem fizette vissza a gazdaság, a hitelengedélyezést megelőző három év átlagos termelésénél többet kell termelnie és értékesítenie. A hitel odaítélésének másik feltétele: a fejlesztés teljes költségének három év alatt meg kell térülnie. Mindez arra ösztönöz, hogy az MNB-töl három évre — hat- százalékos kamat mellett — biztosított hitelt valóban főbb- termelésre, azaz fejlesztésre fordítsák. A juhállományukat fejleszteni szándékozó termelőszövetkezetektől a hitelkérelmeket mielőbb várja a bank, a tenyészanyag-vá&árlás- sal kapcsolatos igényekről pedig a Somogy megyei Állattenyésztési Falügy előseget kell értesítem. fl valósághoz A kérdés meglepett és felcsigázta az érdeklődésemet. így szólt: „Mihez kötődjünk? Mi nem éltünk abban a korban, amelyhez a jelenlegit hasonlíthatnánk.” Rögtön hozzátettem: szerencsére nem éltek akkor; de sehogy sem tudtam fölfogni a „kapaszkodóhiány” okát. Mielőtt azonban elmondanám a véleményemet, hadd tárjam föl az indítékokat, melyek egy rendkívül kellemes, sok tapasztalatot hozó és — remélem mások számára is — tettekre ösztönző beszélgetéshez vezettek. Valamikor március közepe táján jártam a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. Ott hallottam, hogy a 386 hallgató között mindössze két párttag van. (Azóta három!) Ez volt az egyik indíték. Korábbi élményeim ugyanis — akkoriban megismerkedhetett velük az olvasó — arra utaltak, hogy a még nem is főiskolán rendkívül nagy szeretettel fáradoztak az arra méltó, érdeklődő és fölkészült tanítójelöltek világnézeti nevelésén úgy is. hogy kommunistává érlelték őket. De volt egy másik Indítékom is. Somogy több mint négyezer pedagógusa közül a harminc éven aluliaknak mindössze tíz százaléka KISZ-tag. Kíváncsiságom tehát arra összpontosult: hol tart tanítójelőlijeink világnézete? Mielőtt bárki is megvádolna: nem állítom, hogy az öt első- és másodéves hallgatóval, a főiskolai KISZ-bizottság titkárával lezajlott beszélgetésünk minden részletre kiterjedő, hű képet, azaz választ adott a kérdésemre. De izgalmas véleményeket hallottam. Csupán ezek nyomán akarok elmondani egyet és mást, s nem áltatom magam azzal, hogy íme, földolgoztam tanítójelöltjeink világnézeti helyzetét. Ebből az is következik, hogy ha mai jegyzetem vitát vált ki, voltaképpen csak akkor éri el a célját. Márpedig gyanítom: nem lesz kévés az ellenvélemény ... „A marxizmusból mi még keveset tanultunk ahhoz, hogy materialistáknak nevezhetnénk magunkat.” Nem egy lány ajkáról hallottam ezt a megfogalmazást, ha némelyiknél más szavakkal is. Kitérőnek szánták volna? Nem feltételezem, hiszen őszinték voltak, felszabadultak és segítőkészek. Véleményükből inkább azt a következtetést lehet levonni, hogy csak az elméleti felkészültségtől várják: marxisták lesznek-e vagy sem. Várják. És — ők tudják a legjobban — kevesen munkálkodnak azért, hogy azzá legyenek! Mint már sokszor, ezúttal is az oktatás-nevelés különválására, de azt is mondhatom: a nevelés elhanyagolására bukkantam. Hogyan nyilatkoznak a hallgatók? „Jó volna, ha valamennyi oktató kinyilvánítaná a világnézetét. Néhányukról igazán nem tudjuk, hogy hova tartoznak.” Elmondták: van, aki diktatórikus, s „a világnézetet is dogmatikussá merevíti”. Ez legalább olyan rossz, mint ha „hallják a szöveget”, s megérzik, hogy mögötte „nagy üresség” van, azaz a „sehova tartozás”. Bírálják nevelőiket. Azt is, aki ügyes módszerrel kiszedi belőlük „titkolt" véleményüket, s azután a hátuk mögött kijátssza azt; azt is, aki mást mond, mint artiit gondol és érez; azt is, aki a „tudományosság fennkölt álarcába burkolózva” szajkóz valamit az életről, s magánéletében homlokegyenest az ellenkezőjét követi. Értelmesek a mi fiataljaink. Ne hágy- gye senki, hogy nagy szavakkal, kinyilatkoztatásokkal fátylat lehet borítani némelyik nevelőjük „vallott”, s egyénileg követett életszemléletére. Baj van a kettősséggel. Fölmérhe- tetlenül nagy baj. Milyen a hallgatóik világnézeti állapota? Azt mondják a növendékek: van közöttük néhány materialista. De a hallgatók nagy többségére a két világnézet közötti átmenet a jellemző. És nem kell a szomszédban kutatni idealista világnézetet valló hallgatókért sem. Sok növendék nem vállalja, amit tud; rendszerint a hangadó oldalára áll. És kik a hangadók? A fölvételi beszélgetés kevés támpontot ad: mindenki tudja, hogy milyen kérdésre mit kell mondani, s nemegyszer „elrejti” valódi önmagát. Mint ahogy gyakran „kell jellege” van a mozgalmi munkának is. Pedig próbál, kísérletezne, „erőlködik” a KISZ. M it tesz az ifjúsági szervezet? Arra törekszik, hogy „nyitott” legyen a főiskola, azaz ne a „négy fal között nevelkedett’ fiatalok kerüljenek ki az életbe. Ezt legeredményesebben a kisiskolások patronálásával teszi, azaz nagyrészt a pályán belül. Politikai oktatást, előadásokat szervez; amikor jó az előadó, a rendezvény hatása sem marad el. De gyakran nem jó az előadó, s ez visszatetszést szül. Ilyenkor csak tiszteletből hallgatják meg. A politikai vetélkedők sikerültek a legjobban. Igaz, hogy minden tanulócsoport köteles volt elindítani versenyzőgárdáját, az eredmény azonban így sem maradt el. Azt mondják: kevés idő van a KISZ-re: sok az „ütköző” program, azonos időben nehéz a megjelenés. A közéletíség csírái alig lelhetők föl. A szervezettség? A 386 hallgató közül 366 KISZ-tag. Világnézetük? A többségé „az idealizmus és a materializmus között”. Néhányuk véleménye? Amíg pedagógushiány van, addig az idealista világnézetű is maradhat a pályán.” íme, a konjunktúra következménye... Nem szeretek múltbeli példákra hivatkozni. De a világ más országaival kapcsolatban is kíváncsi volnék annak a tanítónak a sorséra, aki — nyíltan vagy burkoltan — az ellentétes, a másik Ideológiát hirdeti. Azt mondták a lényok, s az egyetlen fiú — egyébként ilyen az arány a főiskolán —, hogy nem itt kellene kezdeni, hanem az általános iskolában, az úttörőéletben. Igazuk van. Csakhogy egy-két év múlva ők nevelik majd a legújabb generációt. Nem mindegy, hogyan... A szülőknek nagy szerepük van? Igaz. „Nem ismerjük a múltat, nem éltünk akkor. Most tudományos érvekkel bizonyítanak. Nem mondják, hogy ez a mai rendszer tökéletes, de azt igen, hogy jobbnak mutatkozik, mint a régi, A szülőknek megoszlik a véleményük. Akkori és mai helyzetük szerint. Mi bele születtünk ebbe a társadalomba. Érzelmileg mi hozzon közel? Honnan tudjuk, hogy ez jobb, mint a régi? A rádióból? A televízióból? Tanáraink meggyőződéssel fűtött hangjából is szeretnénk hallani!” Elmondták: érdeklődésük ugyancsak hiányos. „Nem vagyunk fölkészültek; mit tudhatunk a világról?” Ha a kollégiumban válaszolni kell a kérdésekre, „jó diák” módján lemásolják egymáséról. A többségük nem olvas újságot! Nincs érdeklődés, s ez a vizsgákon is lemérhető. Mi lehet a baj? Az órákon vitatkoznak, de rendszerint hiányzik a tanár meggyőző, marxista vitazárója, a nevelői állásfoglalás. S a hallgatók — a csak oktatói szemléletből fakadó ismeretnyújtás következtében — a félig megértett elmélet frázispufogtatóivá válnak. Beszélgető társaimat faggattam a hivatástudatról is. íme a válaszok: „Alkat és idegrendszer kell hozzá, s szeretni azt, amit csinálok." Hinni és szeretni; másképp nem tudók hatni a gyerekekre.” „A hivatástudat kezdete a pályára jelentkezés. Azután átadni a kicsiknek azt, ami csak később kamatozik.” „Kevesellhetem a fizetésemet, de ez nem határozhatja meg a tevékenységemet." „Nagy ambícióval kezdünk; vágyainkat, elképzeléseinket úgyis összetörik, ezt mondják a régebbiek...” A világnézetről szó sincs; mintha napjaink pedagógusának hivatástudatához nem is tartozna hozzá a marxista világnézet... A z egyik kislány azt mondta: „Apát még nem értem el, de anyát már túlhaladtam. Nagyon szeretném, utól- érni apát, mert tőle kaptam mindent, ami érzelmileg a mai társadalomhoz köt.” Fölrómlik bennem a kezdeti kérdés: „Mihez kötődjünk?” Válaszom: a valósághoz! Ehhez azonban kevés a szülő! A főiskola termékenyítő légköre nélkülözhetetlen Jávori Béla
