Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-02 / 129. szám
Lépcsőzetes munkakezdés Szélesebb utak, jobb hidak, jelzőlámpák Csúcsforgalom. A rá- ! dióból ismert és kedvelt műsort — pontosabban: a fogalmat, amelyet a cím takar — mindannyian mindennap átéljük, munkába menet és. munkából jövet. Csakhogy a dolog ilyenkor korántsem olyan »-kedélyes-muzsikás«. A zajos jeleneték, s a sietség, a felcsattanó viták, sokszor veszekedések, anyukák-apukák vállára borulva alvó, nyűgös kisgyermekek a jellemzői hétköznapjaink kora reggeli csúcsforgalmának. Zsúfoltak az autóbuszok. Reggel 7 és 8, illetve délután 4 és 5 óra között egy- egy járat vonalain még egyszer annyi jármű is elkelne, — ami természetesen lehetetlen, hiszen napközben ezeket a kocsikat nem lehetne észszerűen kihasználni, az állásidő pedig — mint tudjuk — drága dolog. Zsúfoltak a közutak is. Az urbanizálódás öröme, hogy egyre többen járnak gépkocsin a munkahelyre, vagy bevásárolni sietve. Ugyanakkor ennek a folyamatnak átka az, hogy például a megyeszékhelyünkön a donneri városrészből a to- ponári városrészbe személy- gépkocsival átvergődni csúcs- forgalom idején több mint félórányi idő. Holott a távolság mindössze 6 kilométer. Bár mindannyian tudjuk, hagy az ésszerű táplálkozás alapja a bőséges reggeli — kényelmesen, ülve és otthon —, mégis a legtöbben a munkahelyhez legközelebbi tej- boltban, reggelizőben vagy az üzemi büfében^ vásároljuk meg a kefirt vagy a szendvicset, amit aztán álltunkban gyorsan bekapunk. Ennek eredményeképp ezek a kiszolgálóegységek a reggeli órákban ugyancsak túlzsúfoltak, s bizonyos sorbaállást eleve be. kell iktatnunk a munkakezdés előtti programba. Gyárakban, üzemekben, laboratóriumokban — vagyis minden olyan helyen, ahol a munka természete védőruhát igényel — az öltözőkben uralkodó közállapotok ütközet előtti rohamra hasonlítanak inkább, mint a békés munkakezdés bevezető folyamatára. A munkaidő végeztével haza igyekvők zöme útközben végzi el a napi bevásárlást. Tehát az üzletek, áruházak, zöldségesboltok forgalma a délutáni munkaidő végeztével »megugrik« és sokszor nehezíti a beszerzés lehetőségét az is, hogy a peremkerületi boltok többnyire ugyancsak 5—6 óra tájt zárnak. Csak aki már utazott munka után hazafelé két gyerekkel és néhány bevásárlószatyorral súlyosbítva főútvonalaink valamelyik autóbuszán, az tudja igazán méltányolni a lépcsőzetes munkakezdés várható előnyeit. Már csak a tömegközlekedés szempontjait tekintve is. Országszerte kísérleteznek immár a lépcsőzetes munkakezdés bevezetésével — üzemekben, vállalatoknál, intézVíztársulat alakúit Balaíonszenlgyörpin Víztársulat alakult hétfőn Balatonszentgyörgyön és Ba- latonberényben. A két község a Balaton mellett húzódó regionális vezetékről kapja majd a vizet. A csőfektetési, szerelési munkák hamarosan megkezdődnek, s két év alatt befejeződnek. . Balatonberény- ben az országút és a vasút alatt már meg iá építette a csatlakozóvezetéket a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat. A két község teljes hálózatának megépítésére 25 millió forintot keltenek; ebből kétmillió a tanács és egymillió a vízügyi igazgatóság hozzájárulása. A munkákat egyszerre végzik a két községben, s 1978- ra "’minden szentgyörgyi és herényi háztartásban megindulhat a vízszolgáltatás. menyeknél, hivataloknál. Az eddigi fölmérések kedvezőek. Nemcsak a tömegközlekedés válik így ésszerűbbé és mind- annyiunk számára kényelmesebbé, hanem a munka és magánélet ritmusa is egyenletesebb lehet. Azok számára, akik reggel korán és elsőnek kezdenek, több idő marad délután a háztartásra, a családra — és önmagukra. Az egyén számára így mennyiségileg ugyan nem növekszik a szabad idő, de elosztásában, megoszlásában arányosabb lesz. Mindez kihat _ elsősorban — a termelőmunka hatékonyságára. Ha biztosan tudjuk, hogy hivatalos ügyeinket intézni, orvost vagy patyolatot, üzletet fölkeresni módunkban áll munka végeztével is, kevesebb lesz a kieső munkaórák száma. De kihat — és nem utolsósorban — a magánéletre is, ha a család tagjai nem ugyanabban az időpontban tömörülnek haza, hanem bizonyos időközökben, szórtan; úgy jobban megszervezhető a családtagok kömében a beszerzés, a takarítás — mindenféle rendű és rangú házi feladatok megosztása. A lépcsőzetes munkakezdés — csakúgy, mint hétköznapjaink bármelyik mozzanata — több irányba hat és sok oldalról behatárolható. Az ösz- szefüggések végső eredménye viszont egyértelmű: a jobb, ésszerűbb munka- és életritmus kialakítása. , Redő Ildikó Milyenek is a1 somogyi utak? Más megyékhez viszonyítva nem kell szégyenkeznünk. Erre talán bizonyság, hogy immár harmadszor részesült dicséretben a KPM Kaposvári Közúti Igazgatósága. Az elmúlt tervidőszakban egymil- liárd-ötvenmilldó forintot fordítottak a megye úthálózatának fejlesztésére. Ebből harmincnégy kilométer korszerű út, épült, elkészült a marcali átkelési szakasz, a vasúti felüljáró Ötvöskónyiban, a két híd Nagyatádon. Hétfőn délután a kaposvári MTESZ-saókházában Széles Péter igazgató tájékoztatta a KPM Közúti Igazgatóság munkájáról a Volán, a megyei és városi tanács, illetve a járási hivatalok utakkal foglalkozó munkatársait, valamint a közlekedésrendészet dolgozóit. Negyedik ötéves tervét jelentősen túlteljesítette az igazgatóság. ' Elsősorban a burkolatok megerősítésére, a bekötőutak építésére fordított gon-' dot. Mindössze egyetlen bekötőút építése — Antalmajort köti Somogyaszalóhoz — maradt az ötödik ötéves tervre. Az ötödik ötéves tervben kétszáznyolcvan kilométernyi utat erősítenek majd új aszfaltszőnyeggel. Kiemelt feladatuk a megyeszékhely északi elterelő útjának megépítése — ezt már el is kezdték. Az első szakaszt — a pécsi elágazástól, a 40-es őrháztól a Mező Imre utcáig — a jövő nyárig átadják. Nagyot lendít ez az út a város forgalmán, hiszen a 48-as ifjúság útján át egészen a tüskevári vasútállomásig halad. Itt épül majd a felüljáró, amely a Balatonboglár és Nagykanizsa fellé igyekvők közlekedését segíti. A felüljáró építésére tervpályázatot hirdettek. Az építés csak elkezdődik ebben az ötéves tervben, befejezése a következő időszakra marad. Sokakat elkeserít a siófoki utak rossz állapota. Megnyugtatásukra elmondhatjuk: nemcsak a városba vezető útszakaszt építik tovább, hanem valamelyest a központban is felszámolják az áldatlan állapotokat. Ezenkívül még két új hidat kap a Sió; a Dózsa Gyöngy utcában felüljárót emelnek — ez az üdülőterületet köti össze a várossal. A közeljövőben tizenhét apróbb somogyi hidat korszerűsítenek, többek között a de- sedai víztározó hídját is. Ezt úgy építik meg, hogy három nyílásával jól szolgálja a vízi sport kedvelőit. Egyik legfontosabb célkitűzése az igazgatóságnak, hogy a keskeny burkolatú utakat hat méter szélesre építse. Ebben az ötéves tervben 900 ezer négyzetméter útszélesítést végeznek. Még egy örömhír a megye- székhely autósainak: a 67. számú út kijárati szakaszát a Margit-temploímtól a benzin- kútig négy nyomsávúra szélesítik a jövő tavaszig. És kinek öröm, kinek bosszúság, azt mindenki eldöntheti kedve szerint: nyolc helyre kerül forgalmi jelzőlámpa a megyében. I Közülük ,csak a négy kapos- I várit soroljuk fel: a Dorottya - saálló előtt, a Petőfi iskolánál, a Mező Imre utcában és a Széchenyi téren. G. J. lépésre csolata a gazdasági vezetőkkel, sotkfé- le formában érvényesül ez a kapcsolat, de valahogy mégis egy kicsit kevésnek tűnik. Most a kommunistákkal folytatott beszélgetéseken olyan őszintén mondtak véleményt az emberek, annyira Desztics Gyuláné (jobbra) az üzemben. 4 A mindennapi élet kis eseményeit, kis sikereit szeretem. A kis dolgokat becsülöm sokra, mert meggyőződésem, hogy emberfomáló erejük miatt ezek meghatározóan jelentősek. Valamikor tanítottam; nagyon szerettem tanítani. Ez bennem valami belső kényszer, ami bizonyos, hogy végigkísér az életemen, s eleven most is, amikor nem gyerekekkel, hanem felnőttekkel foglalkozom... Az emberekkel való munka érdekes, nehéz, összetett és nagyon szép. Ötödik éve, az alapítása óta vezetem ezt a kis balhói üzemet, a Nagyatádi Cémagyár szövetkezetünkben levő telepét. Hetven asszony dolgozik itt, ugyancsak hetven kinn a növénytermelésben. Érdekes volt az indulás, amikor — hogy úgy mondjam — a mezőgazdaság »szabadságának« elvesztése után a mi asszonyaink belekóstoltak a szervezett üzemi életbe, a három műszakba. A korábbihoz viszonyítva ez merőben más életforma volt; és meglepően könnyen ment az átállás, nem volt egy perc késés. A szervezett életmód szinte észrevétlenül változást hozott a tudatban. Például előfordult, hogy anyagellátási zavarok miatt kevesebb volt a munka. Hát az rettenetes időszak volt! Máskor, mint teszem azt most is. mikor tele vagyunk munkával, rengeteget kell dolgozni, nincs semmi probléma. A brigád mozgalom kialakítása is innen indult. Ez a közösség indította el vállalása értelmében az azóta már nagyon sokszínűvé formálódott politikai oktatást. Itt Bolhón huszonhét kommunista él. Januárban múlt egy éve, hogy párttitkár vagyok. A bolhói és a babócsai szövetkezet egyesülésével egy kicsit nehezebbé vált a helyzet, a központ Babócsán van, a gazdasági vezetés odament. Valahogy úgy vélem, hogy ez az idő most az útkeresés ideje, Mert igaz az, hogy a pártszervezetnek jó a kapegyértelműen kifejezésre jutott a bizalom. Ezt egyébként azon keresztül is tapasztalom, hogy hányféle közös és egyéni problémával fordulnak hozzám az emberek. Nem a személyemnek szól ez a bizalom, hanem a párt politikájának, tekintélyének. Azt említettem, hogy a bri- gármozgalom, s ezzel összefüggésben a politikai oktatás innen indult el. Elmondva nagyon apróság, hogy külön a nők részére szerveztünk pártoktatást és nagy sikere volt. De aki a falusi viszonyokat ismeri, az tudja, valójában mit is jelent, hogy az asszony este otthagyja a családját és politikai oktatásra megy. És érdeklődik, és kérdez — tájékozódik. Aztán a társadalmi munka! Embereket összekovácsoló, tudat- formáló erő ez is. Járdát építettünk és ami talán különösen jelentős fordulópont volt: a megürült orvosi rendelőben szocialistabrigád- klubot létesítettünk. Brigádösszejöveteleket, klubesteket, családiesteket rendezünk itt. Az egyik brigádunk neve Április 4., minden évben hozzáír a születésnapi tortát, a felszabadulás évfordulóján családtagjaikkal együtt itt' ünnepelnek. Aztán a tsz nőbizottsága á télen a pedagógusok közreműködésével itt rendezeti , kézimunka-tanfolyamot; a pártoktatás záró ünnepélyét is itt tartottuk meg. Apró események, tények ezek, de emiberformáló erejűek. A pártmunka nem elhatárolható, a mindennapi élet minden területén jelen kell lennie. Valamit szeretnék még elmondani. Bár az utóbbi négy évben öt-hat fiatalt is nevelt kommunistává a KISZ, mégis valamiféle generációs ellentmondás volt a faluban. Bántott engem, ahogy ezekről a fiatalokról, akiket végsősoron tanítottam is valamikor —, nem valami szépen beszélnek az idősebbek. Nem értik meg őket. Aztán szerveztünk a KISZ-szel közösen brigádkirándulást: kötetlenebb viszonyok között köny- nyebben oldódnak az ellentmondások. Politikai vitaköröket szerveztünk, amelyen bárki részt vehetett; a témát a részvevők határozták meg mindig. Ma ott tartunk, hogy lassan-lassan megszűnik az ellenzés. Egy lépés előre. Holnap követi majd a másik. (Elmondta Desztics Ziyulá- né, akit munkája a bolhói or- sózó üzemhez köt, pártmegbízatása a község minden lakójához, a babócsai szövetkezethez. Ott mindenki Irén- kének ismeri, annak szólítja .. J Feljegyezte: Vörös Márta Keresztapa nélkül V alamikor vándorútra keltek a lányok és a legények. Azt mondta az édesapjuk: itt az ideje, hogy megáldjatok a saját lábatokon. Munkát kerestek. Sokszor hónapokig járták az országot — hiába. Azután jobb idők köszöntöttek ránk: mindenkinek teremtettünk munkát, sőt némi szégyenérzettel elmondhatjuk: nemegyszer csak munkahelyet. De azt mindenképpen. Az újabb nemzedékek azután beleszülettek a „keresztapa-korszakba”, úgy is nevelődtek. Majd segít, „bedug” valahová a nagybácsi, az apu, a tekintélyes keresztapa. Nem sokat törték a fejüket azon, hogy mi lesz velük — és belőlük — az érettségi után, vagy mi vár rájuk, ha nem veszik föl őket az egyetemre. Nyugalmas állapot volt, nem mondom; bár alig hiszem, hogy nem a két véglet között van az igazi megoldás, amely személyiséget formál, akaratot edz, és egy csapásra felelőssé teszi a , fiatalt önmagáért. Ügy érzem, most ezt az utat közelítjük. Rémületre nincs ok: van munka, de nincs csak munkahely. A „keresztapa-korszak” azonban sok felnőttet és fiatalt puhított el; egy részük most valamiféle csodára vár. Ne titkoljuk: nagy volt az ijedelem, amikor a kormány bizonyos munkahelyeken létszámzárlatot rendelt el. Mi lesz a fiatalokkal? Mihez kezdenek azok, akik az idén végeznek a középiskolákban? Ma már mindenki tudja: gondoskodott róluk a kormány. A Minisztertanács 1008 1976 (IV. 1.) számú határozatát azóta ismerik a munkahelyek, az iskolák, s valamennyi szülő megnyugodhatott volna. Tervszerű munkaerő-gazdálkodást igyekszünk megvalósítani, s ez kedvez a most végző fiataloknak. Igaz, néhány rosszmájú bíráló azt is mondogatja, hogy lám, máris engedtek a szigorból, fölszabadítottak olyan álláshelyeket, amelyeket eddig nem lehetett betölteni. A fiatalok és a nagy közösség érdekében tették. Miféle magatartás lenne az, ha a tetemes költségen képzett szakemberekről lemondana az állam? Nem, ezt nem teszi. Helyette viszont keresztapai protekció nélkül várja képességeiknek megfelelő munkakörbe az ifjakat. Mi történt az új határozat óta? A megyei tanács, a vállalatok, az iskolák vezetői „csatasorba” álltak, azaz megtervezték, előkészítették a végzősök jövőjét. A vállalatok lehetőséget kaptak az idén munkaviszony megszűnése miatt megüresedett álláshelyek betöltésére, s a nyugdíjba vonulók pótlására. Természetesen a közgazdasági szakközépiskolában, a gép- és gyorsíróiskolán végzettek jöhettek számításba. De nem kapcsolatok, ismerősök révén, hanem szigorú és kötelező közvetítés útján. A listák, az igények beérkeztek, s azon nyomban értesítés. ment az iskolákhoz. Most ők is felelősebbek növendékeik elhelyezéséért, mint korábban. Megindult a gépezet; a beszélgetés, a tanácsadás, a helyek „fölkínálása”. Részleges sikerrel... Helyzetkép. Somogybán 183 közgazdasági szakközépiskolás és 66 gyors- és gépíró, összesen 249 fiatal végez. Hatvannégy vállalat és intézmény nyújtotta be az igényét»-147 álláshely betöltésére, s ezen kívül 83 fiatalt várnak a zárlat alá nem eső munkaterületekre. Tehát 230 álláshely van e végzősöknek, s ha azt is hozzáteszem, hogy ezekből az iskolatípusokból csaknem ötvenen továbbtanulásra jelentkeztek, a munlcahelyeket nem tudjuk betölteni. Van ok a kétségbeesésre? Dehogy van. Mégis nehezen esik le az a bizonyos húszfillér. A fiatalok ráérősek, válogatnak; a szülők egy része sopánkodik, s már arról is hallottam, hogy egyikük-másikuk a pénzt tekinti „keresztapának” mondván: „öt-hatezer forintomba kerül majd, hogy állást szerezzek a kislányomnak..” a fiataloknak és a szüleiknek sem sürgős az elhelyezkedés. — ezt is tapasztalhatjuk. A gyerekeket még . csak meg lehet érteni. Amióta a világ világ, ilyenkor leginkább az érettségire összpontosítanak, s nem arra, hogy mi lesz azután. Hellyel-közzel az is érthető, hogy a vizsgák után szabadságra, pihenésre vágynak; mások a vőlegényre, s bár ez természetes, egyáltalán nem mond ellent az elhelyezkedésnek. A válogatás azonban elgondolkodtató. Példákat mondjak? Három álláshely betöltésére kapott engedélyt a kutasi tsz, egyetlen ottani kislány végzett a közgazdaságiban. De az apuka már megjelent az igazgatónál: csak nem képzeli, hogy otthon marad a lánya? Legföljebb Kaposváron vállal állást. Az IKV-től öt ember mént el. három hely betöltésére kaptak engedélyt, egy jelentkezőjük van. Csak a közgazdaságiban „akad” húsz-huszonöt tanuló, aki vár. Nem sürgős. Válogat. Majd segít a „keresztpapa!" Micsoda tévedés! „Eltart a papám! S akkor mi van? Ilyen fennhéjázó véleménnyel is találkozunk. Örülhetnénk: lám, ez aztán az élet- színvonal! Csakhogy egy gyerek képzésére 45—50 ezer forintot költ az állam. És utána is mindent megmozgat a fiatal érdekében. Hivatalosan, tervszerűen, a keresztapák helyett.. Tudunk kacifántosabb példákról is. Nem ártana néhány vállalat, intézmény „körmére” koppintani, mert nagy szenvedéllyel kutatják a kiskaput. Engedélyük nincs a fölvételre, de kérik a végzősöket az igazgatóktól. Nem is titkolják: fizikai állományba, másutt ápolónőnek alkalmaznák a fiatalokat. onnan azután ,tgyerekjáték” átvinni őket az irodákba. Leleményesség? Inkább felelőtlen fegyelmezetlenségnek bélyegezném az efajta kísérletet. És hogy állunk a gimnáziumokban végzőkkel? Az .idén 653 fiatal érettségizik. A korábbi években közülük 300—350 -gyerek — protekcióval vagy anélkül — íróasztalhoz jutott. Ez a lehetőség valóban megszűnt. Somogybán 1500 olyan helyet ajánlottak a diákoknak, ahol fizikai munkát vállalhatnak. A szakmunkásképzőkben az eddigi 120 helyett ISO-án kezdhetnek tanulni; az új helyekre alig van jelentkező. Ráérnek, várnak. Mire? A „nagy lehetőségre”, a „keresztapára”, Majd csak lesz valahogy. A Táncsicsban végző 134 gimnazista közül 103-an (!) továbbtanulásra jelentkeztek. Jó, ha a felét fölveszik. A fiúk általában így gondolkodnak: ha nem sikerül a felvételi, szakmunkásképzőbe vagy fizikai munkára megyek. És akik nem is jelentkeztek továbbtanulásra? Mi lenne, ha mondjuk szeptember elsején hatályát veszítené az a határozat, amely olyan nagy szeretettel, megértéssel és gondoskodással született meg a végzős fiatalok érdekében? V an még iskola, ahol nem szívügy a fiatalok jövője; ahol adatok nélkül, „kapásból" kimondják: mindenkinek van helye, állásgond nincs. S a szülők? Mondom, közülük nem kevés siránkozik és válogat. Azt hiszi, felelősséget érez gyermeke sorsáért, ha vár, lebeszél, eltart inkább, vagy nagy szenvedéllyel keresi a keresztapát. Hiába. A „keresztapa-korszak” helyett ésszerű, a népgazdasági és az egyéni érdeknek egyaránt megfelelő munkaerő-gazdálkodás van kibontakozóban. Jó volna, ha most már mindenki „fölfedezné” gazdasági életünk új vonásait; barátkozna a változással, s hozzá igazítaná gondolkodásmódját is. Valamikor vándorútra keltek a fiatalok, később mindenki kapott munkát vagy kapcsolatok révén munkahelyet. Ha- ez utóbbi kimaradt volna történelmünkből, gazdagabbak lennénk. De hiszek benne: gazdagabbak leszünk. Megfontolt munkaerő-gazdálkodás nyomán kevesebb lesz az üresjárat; több a munka, és több az érték is. Jávori Béla
