Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-12 / 111. szám

Takarékosabban, hatékonyabban Vitaülés állattenyésztésünk feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) reket, melyekkel a termelés gyorsan, gazdaságosan növel­hető. A miniszterhelyettes beszé­de további részében az állat- tenyésztésünkben fellelhető gondokat vázolta: tűrhetetle­nül alacsony a termelési szín­vonal, főként a szarvasmarha­ágazatban; rossz az eszközha­tékonyság; nem megfelélő a takarmánytermelés és értéke­sítés: nem kielégítő a terme­lési fegyelem. Mondanivalóját elsősorban a szarvasmarha- tenyésztés fejlesztésére össz­pontosította. Érdekes össze­vetésre hívta fel a jelenlevők figyelmét: százhetven évvel ezelőtt Muskatorovits János tollából könyv alakban je­lent meg egy összegezés, amely lényegben hazánk el­ső szarvasmarhaprogramjá­nak tekinthető. Az 1804-ben leírt gondok is, a leendő in­tézkedések is hasonlatosak a maiakhoz, és a könyv mottó­ját is magunkénak tekinthet­jük: »Cyalázni nem mester- ség, hanem jobbat csinálni vagy előadni!« — Első feladatunk — han­goztatta Váncsa Jenő —, hogy a tehénlétszám növelé­sét végrehajtsuk. Sajnos, az idei első negyedév tapaszta­latai szerint a múlt év azo­nos időszakához viszonyítva tovább romlott a helyzet. Többek között Somogybán is csökkent a tehénlétszám. Alapvető érdek megállítani, illetve az ellenkezőjére fordí­tani ezt a tendenciát! Szólt az előadó a takar­mánytermelési. a takarmányo­zási gondokról. Hangsúlyoz­ta. hogy az olcsó tömegtakar­mányok helyett indokolatla­nul sok abrakot használnak jel a szar vasmarha-ágazatban. Elengedhetetlen a jövőben a tömegtakarmányok és a mel­léktermékek fokozott haszno­sítása, e cél megvalósítását kell szolgálnia a fejlesztő, a kuttató munkának. Legalább ennyire fontos az eszközhaté­konyság növelése (az év ele­jén az országban százezer tehénférőhely állt üresen!) és a beruházások olcsóbbá tétele. Megdöbbentő a tény: egy telepen egy férőhely nyolcvanezer forintba kerül, és ebből az összegből maga a hely, ahol jószág van, mind­össze tizennégy ezer forint, a többi az .istállón kívüli já­rulékos beruházásokból te­vődik össze. A minisztérium mo6t felülvizsgálja a norma­tívákat és gyűjti a javaslato­kat, hogy milyen módszerek­kel lehet ezen a helyzeten változtatni. Végezetül Váncsa Jenő a munkatermelékenység lehe­tőségeiről szólott, felhívta a figyelmet a termelési fegye­lem, a szakmai hozzáértés fokozásának szükségességére. Az előadást hét korreferá­tum egészítette ki, az azt kö­vető vitában ugyancsak heten kértek szót. A korreferátu­mokban a főiskola kutatói, oktatói keresztmetszetet ad­tak több esztendős kutató­munkájuk eredményeiről. A tudományos tanácskozás vi­tazárójában méltán állapítot­ta meg Váncsa Jenő: — Rendkívül színvonalas vitafórum volt ez a mai. Minden elhangzott mondat valóban az állattenyésztés ha­tékonyságának fokozását szol­gálta, azokat a lehetőségeket tárta fel, amelyekkel élni kell. A korreferátumok tük­rözték a kaposvári főiskola igen komoly szellemi felké­szültségét, amely nemzetközi összehasonlításban is elisme­résre méltó helyen áll. A' ju­bileumhoz gratulálok és kí­vánom, hogy ez a nagy szel­lemi erő még jobban hasz­nosuljon az ország, de első- | sorban Somogy mezőgazdasá­gában! A köszöntő szavakért dr. Guba Sándor mondott köszö­netét. A vitaülés részvevői a délutáni órákban a főiskolára látogattak, ahol megtekintet­ték az intézmény kutatási központjait. V. M. Kitüntetés, jutalom a legjobbaknak Megemlékezés a V öröskereszt világnapjáról A VÖRÖSKERESZT fiatal. Ezzel a jelmondattal kezdte dr. Varga Levente megyei fő­orvos megemlékezését a Vö­röskereszt világnapjának al­kalmából megtartott kibővített vezetőségi ülésen. A Dcrottva- étterem télikertjében tartott összejövetelre meghívót kap­tak a járási-városi vöröske­resztes titkárok, elnökök, va­lamint azok az aktívák, ákik kiemelkedő munkájuk jutal­maként arany, ezüst, illetve bronz érdemérmet kaptak. A Vöröskereszt olyan tö­megmozgalom s egyben tö­megszervezet, mely mindig a béke ügyét szolgálta. Megala­kulásakor háborúk idején vé­delmező, természeti katasztró­fák esetén segítő szerepe volt — az utóbbi évtizedekben bő­vült a családvédelmi, az egész­ségügyi felvilágosító munka, a véradómozgalom és az al­kohol elleni küzdelem felada­taival. 122 országra kiterjedő hálózatával egy olyan nagy­méretű nemzetközi szervezet, mely a tagállamok létszámát tekintve meghaladja az ENSZ-t. Nem egy olyan bé­kehatározat született külön­böző nemzetközi konferenciá­kon, melyet a Vöröskereszt terjesztett elő, s támogatott az emberiességtől, az egymáson való segítéstől indíttatva. Dr. Kovács János, a Magyar Vöröskereszt országos vezető­ségének nevében köszöntötte az egybegyűlteket, és 23 mun­katársnak adta át az elisme­rő kitüntetéseket, jutalmakat. Honfi Istvánná, a Vöröske­reszt megyei titkára — aki majd két évtizede dolgozik a szervezetben — elmondta, hogy a Magyar Vöröskereszt három éve ünnepli meg má­jus 11-én a nemzetközi világ­napot. A megyei szervezet kü­lön büszke arra, hogy 32 000 tagja van a voröskeresztes mozgalomnak Somogybán, s ezek csaknem 500 helyi szer­vezetben tevékenykednék. Az aktív tagokon kívül számon tartják a szimpatizánsokat is, akik tényleges munkát ugyan nem végeznek, de alkalman- ként*vonakodás nélkül vállal­ják az áldozathozatalt: ennek eredményeképpen gyűlt össze például megyénkben a múlt év során, a katasztrófa sújtot­ta népek javára indított bé­lyegakció révén majd 800 ezer forint. A Vöröskereszt megyei tit­kára külön kiemelte a vér­adásnál tevékenykedők fel­adatának fontosságát, mely a mindannyiunk számára életet jelenthető vért eredményezi. Beszélt a területi aktíváikról, akiknek munkája rendkívül széles .körű: nap nap után foglalkoznak a gondjaikra bí­zóit település vagy egyéb egy­ség családvédelmi, egészség- ügyi, sokszor oktatásügyi — esetleg alkoholellenes küzdel­mének — gondjaival, felada­taival. A MEGYEI Vöröskereszt igyekszik a folyamatosságot megtartani a fiatal aktívák képzésében. Az általános is­kolákban csakúgy, mint a kö­zépiskolákban és a szakmun­kásképzőkben már jelen van a szervezet, és felfigyel azok­ra a fiatalokra, akikben kész­ség és érdeklődés van ennek a nemes és humánus missziónak az ellátásához, a feladatválla­láshoz. Kádár János szavait idézte búcsúzóul: »Jók az em­berek — csak meg kell talál­ni hozzájuk a kulcsot.« Az ülés második felében a Magyar Vöröskereszt Somogy megyei szervezeteinek a IV. kongresszustól napjainkig vég­zett munkájáról szóló beszá­molót vitatta meg a vezető­ség. B. I. Köztudomású, hogy me­zőgazdasági üzemeinkben a szakmunkás-utánpótlás biz­tosítása egyre égetőbb gond. Vannak olyan szakmák, me­lyek csak kevés fiatal ér­deklődését keltik föl, más ágazatokban pedig egy-egy szakmunkás pótlása, vagy he­lyettesítése szinte lehetetlen. Talán egyetlen olyan ágazat akadt, ahol eddig még nem okozott gpndot a munkaerő- hiány: a gépesítés. Hiszen itt a dolgozók munkaideje előre meghatározott, és a munka- körülmények — ha nem ve­tekedhetnek is az ipari üze­mekével — valamivel job­bak. A helyzet azonban mint­ha itt is változna, legalábbis a 'gölleieknek ez a tapászta- latuk. Szerelők még csak akadnak a gépekhez, de a traktoros egyre .kevesebb. A korszerű, nagy teljesítményű erőgépek vezetőfülkéje ugyan jobban' fölszerelt, mint néme­lyik személygépkocsié, ám ilyen gép egyelőre még nincs mindenütt, és a kisebb telje­sítményű, »rázós« gépekre is emberek kellenek. Azi utánpótlás hiánya ösz­tönözte a göllei Béke és a Jcisgyaláni Egyesült Erő ter­melőszövetkezetet arra, hogy az általános iskolások «érdek­lődését fölkeltse a gépek iránt, megszerettesse velük ezt á szakmát. A környék falvainak gyermekei Colién Szakkör a termelőszövetkezetben Segítség a pályaválasztáshoz tanulnak, az iskola vezetősé­gének közösen kellett tehát tenni valamit. Az intézet igazgatója Mezei Béla: — A göllei tsz vezetői az­zal a kéréssel kerestek föl bennünket, hogy alakítsunk egy gépészeti szakkört. A kisgyaláni gazdaság is csatla­kozott ehhez. Amikor az if­júsági törvényben foglaltak­nak megfelelően elkészült a tsz intézkedési terve,. nemcsak a KISZ-esekre gondoltak, hanem az úttörőkre is. Ek­kor merült fel a szakkör gondolata, ami hasznos el­foglaltság a gyermekeknek, segíti őket a pályaválasztás­ban, és már itt megkezdőd­het a szakember-utáfnpótlá6 nevelése. Az idén tavasszal kezdődött a szakkörökben a mujnka, 25-en jelentkeztek a 6. es 7. osztályosok közül. Elsősorban az ő számukra alakították a szakkört. Jelenleg kétheten­ként tartanak foglalkozáso­kat, (Göilén és 'Kisgyalánban külön-külön. Mindkét helyen a tsz-ek gépészmérnökei is­mertetik meg a fiúkkal a gé­peket. A göllei szakkör veze- ! tője Katona Gábor. | — A fiúk már alig várják, j hogy elteljen a két hét, leg­szívesebben minden ' délutánt a gépműhelyben töltenének. Közülük jó párnak az édes­apja traktoros vagy szerelő, így már korábban fölébredt bennük -az érdeklődés a gé­pek iránt. Mi nem törekszünk arra. hogy szakismeretet sze­rezzenek a gyerekek, inkább azt szeretnénk, ha megbarát­koznának a szakmával és egy kicsit közelebbről megismer­nék. A gépudvarban semmi sem marad rejtve a gyerekek előtt. Egy-egy új gépet majd- csaknem előbb vehetnek szemügyre, mint az ott dol­gozók. Van egy saját traktor ruk is, melyet a gazdaság adott a szakkörnek. Az egyik szocialista brigád fiataljai se­gítettek rendbe hozni. Egy- egy fontosabb szerkezeti ele­met működés közben is meg­figyelhetnek. A két gazdaság 10—10 ezer forintért gépmaketteket is rendelt a szakkörnek. Ha ezek megérkeznek, még szín­vonalasabb foglalkozásokat tarthatnak a gyerekeknek a tsz-ek gépészmérnökei. Ám nemcsak a gépek működésé­ről, a szerkezeti elemekről kapnak képet a tanulók, ha­nem balesetvédelmi és KRESZ-oktatáson is részt vesznek. . A szakkör munkája ebben a hónapban befejeződik,; hi­szen a gyerekek számára rö­videsen elkezdődik a nyári szünidő. Az ősszel azonban újra eljárnak majd a gépmű­helybe. A gazdasági vezetők sokat várnak ettől a kezdeménye­zéstől. Hogy végül is hány gépész lesz a fiúk közül, az majd elválik. Egy bizonyos: amit a szakkörön tanulnak, annak mindig hasznát veszik. Azt hiszem, nem lenne hiá­bavaló, ha más gazdaságok is követnék a göllei példát és gépesitési vagy állattenyész­tési, kertészeti szakkörök lét­rehozásával segítenék a fia­talok pályaválasztását, gon­doskodnának az utánpótlás neveléséről. Dán Tibor M egkésett méltatás? Nem hiszem. Az utókor számára megörökített valóság soha sem évülhet el. Törtenet- írókról le&z szó: munkások írjál: a történelmet. A gép mellett, a munkapadoknál, orsók, szerelvények és alkatrészek rengetegében. Fürge új jakkal, erős markólással. gyakorlott mozdulattal, szenvedéllyel. Es azzal a belső indítékkal, amit úgy hívunk: munkásbecsület. Évtizedek óta írják a történel­met; körülöttük változik a világ, s régvolt önmagukra sem is­merhetnek már. A hivatásos krónikaírók aligha tudnak olyan hitelesen, megkapó szépséggel, belülről ábrázolni a folyama­tot, a történelem állomásait, mint ők. Nemcsak azzal vallottak, hogy anyagi és emberi értékek rengetegét hozták létre, hanem azzal is, hogy papírra vetették legbensöbb "titkaikat-, a mozga­lom kibontakozását, hasznát és sikerét, a szocialista embert teremtő közösségi élet mozzanatait. Pályaműveket olvastam. Á szocialista brigádok a munká­sok érzéseit és gondolatait, véleményét, gyötrődését és örö­mét, a gyárak, az üzemcsarnokok és az emberek változását örökítették meg egy okos ösztönzés nyomán. Izgalmas olvas­mányok. A megyei művelőd esi központ ezúttal jól értette hi­vatását. A múlt év közepén hirdetett pályázatot a szocialista brigádok számára, s azóta bábáskodott, sarkallt, segített — ra­gyogó eredménnyel. Már a díjakat is kiosztották a felszaba­dulás ünnepén: elhangzott az értékelés. Megkésett méltatás volna a mai? Nem hiszem. A pályázatok múltba tekintenek, példázatuk azonban jövőt építő. Negyvenhárom közül csak a három legjobbat olvashattam el; egy gondolatgazdag soroza­tot,' melyről úgy hiszem, érdemes elmondani egyet és mást. Május 1., Asszonyok és Zrínyi Ilona brigád. Munkahelyük a kefeüzern, a textilművek és a Nagyatádi Konzervgyár. Az üzemek jellege, a brigádok’ összetétele, a feldolgozás módja is más. De egy közös: mindhárom üzemben munkások írták a történelmet... »Az ember életében nincs nagyobb öröm, mint visszapil­lantani nehéz, fáradságos munkájának eredményére« — így kezdődik az egyik pályamű, s hogy érzékeljük a változást, sötét tónusokkal fest képet tizenkét munkáslány múltbeli gyötrelméről, »megalázott engedelmességéről«. S a felszaba­dulás után? »Volt. aki éjjel is dolgozott a közös ügyért, sziliéi másnap aggódva keresték a lányukat. Így éltek már akkor a mi példaképeink, akik ma kérges kezű munkásasszonyok, ala­pító brigádtagjaink«. Megelevenedik a gyártörténet. Szinte magunk előtt lát­hatjuk a munkást, aki átalakítja az üzemet, s emberebb em­berré nő; megbecsült, művelt, igazi gazdává. A másik pályá­zatban ezt olvastam a kezdeti lépésekről: »Akkor még nem értettük a hármas követelményt. Csak tettük a dolgunkat, tel­jesítettük a vállalást — munkásbccsülciből. Ereztük, ha az ösz- szes fonónő ezt teszi, akkor nyugodtan alhat mindenki«. Ar­ról beszél a brigád, hogy a munka az élet, a biztonság; az egyént és társadalmi boldogulás hordozója. Szép gondolat. a z egyik brigád büszkén felsorolja tagjait, a másik sze­rényen elhallgatja a neveket. Az egyik aprólékosan, a munkafolyamatok változását is bemutató írással je­lentkezik, a másik »csak« összefüggéseket keres és értékel. Nyíltszívűén, szókimondóan, néha keserűséggel a hangjábaru De kézzelfogható érvekkel, valósághűen. Nem beszélnek ezek a brigádok a nagyvilágba úgy. hogy »van olyan jelenség is«. Nem. ök megmondják, hogy tisztelik az igazgatót szakértel­méért, emberségéért, s nem értik, hogy miért nem követi őt a többi vezető. Kimondják: nem az a baj. hogy nem kaptak aranykoszorús jelvényt, hanem az. hogy nem tudták megmon­dani, miért? Nem viselik el a köntörfalazást, a felületességet, a kivagyiságot, de értékelik1 a vezetőt akkor is. ha határozot­tan nemet mond valamire. Csak tudjon érvelni, hogy miért? Látják az üzem, belső dolgait? Jobban, mint ahogy az a ter­melési tanácskozásokon kiderül. Amit ezekben az írásokban olvastam, az valami hallhatatlan erőt, magabiztosságot ad. ta­pasztalatok halmazát, jó ötleteket és elgondolások sokaságát. Hogyan formálódik a munkásember? »Bíztattak, hogy vállaljam a brigád vezetését. Tiltakoztam, nem volt bátorsá­gom ... hiszen napszámos voltam azelőtt. De láttam, hogy bíznak bennem, segítenek a régi, megbecsült dolgozók, az idősebbek is; nem utasíthatom vissza ...« Múltból fakadó fé­lénkséget, kisebbségi érzést oldott a bizalom mindenütt. Nyo­mában emberek nőttek, sokan vezetővé értek, és sohasem fe­lejtik indíttatásuk emlékeit. Az egyik brigádpályázat tiszteletet parancsoló felsorolás­ba kezdett. Arról van szó, hogy melyik fiatallal mikor ég miért foglalkozott külön is a brigád. »Irénke igazolatlanul mulasz­tott és csúnyán beszélt; Ibolya nem akarta megadni a tarto­zásait: Margitnak rossz volt a munkabeosztása: Gyuszi meg­engedhetetlen szavakat mondott a kislányoknak: Marika las­sú volt, lelkiismeretesebb munkát váriunk tőle . . — és so- , rolják tovább. Mi ez a brigád, ha nem család a szó legneme­sebb értelmében? Fészekrakóknak nevezik a brigádot alakító -ősöket«, s a fogalom, már önmagában is tiszteletre késztet. Mint ahogy az a szó is, hogy igazgató, ha hordozója közvetlen, megértő és felelősséget vállaló, ha nem a diplomájával kérkedik, hanem dolgozik emberséggel, s az üzémhez, a munkához ragaszko­dásával megnyeri a dolgozók bizalmát. Tisztelik a vezetőt. Csak azt nem, aki fennhéjázik, s magasabb régiókban jár. Olvastam a pályázatok értékelését. Elmélyült, értő és sze­retetteljes munka. Idézek az egyikből: »Múltidézés közben leírták nehézségeiket, gondjaikat, a sikert és a lelkesedést is, mely összekovácsolta őket. Ilyen bátor és kritikus dolgozatot C3ak azok tudnak írni, akik mögött fedezetként becsületesen végzett munka van.« a z egyik brigád lírai szépséggel fogalmazza meg a bri­gádmozgalom lényegéi: -A társadalmi élet legnagyobb egysége az erő. erőben a munka, munkában a becsü­let, becsületben az ember, az emberben a szocialista jellem — s ezek kovácsa a szocialista brigádmozgalom«. Annyi sok mihaszna, olvasatíanul feledésbe merült kiad­vány helyett boldogan ajánlanék az olvasó szíves figyelmébe egy kötetet a pályázatok jövőt formáló soraival... Jávori Béla • Új típusú szolgáltatőházak Űj típusú szolgáltatóházak nyíltak Berlinben, amelyek mintájára később az új lakó­telepeken is hasonlókat léte­sítenek. A kétemeletes, üve,gfelületű épület hasznos területe 1700 négyzetméter. Hat egységben összesen húsz különféle szol­gáltatást vehetnek igénybe a vendégek. Van itt posta, gyoa-s- tisztító, felvevőhely ágyne- műmosásra. vegytisztításra, ing-, függönymosásra, cipőja­vító, ernyőjavítói vas.a'.ószo’.- gáilat, hímzőműhely. fényké­pész műterem. elektromos háztartási gépek javítórészlege és így tovább. Kedves kiegé­szítője a szolgál tatóháznak az ifjúsági klub. amelynek há­rom, kénye: mesen berendezett helyiségében 140 személy szó­rakozhat. A szolgáltatót)ázat a vásár- csarnok közvetlen közelében építették, s a nyitási és zárási időt mindig egyeztetek. Egy- egy ilyen központ 70 dolgozó­ja 15—20 000 lakos igényeit elégíti ki. \

Next

/
Thumbnails
Contents