Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-22 / 120. szám

A népgazdaság fejlesztésének feladatai Miniszterelnöki beszámoló az NSZEP kongresszusán Plnczési Pál és Marton László, az MTI tudósítói je­lentik: A Német Szocialista Egy­ségpárt IX. kongresszusa teg­nap délelőtt folytatta mun­káját, Az ülésen, amelyen Algred Neumann, a NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja elnökölt, Horst Sinder- inann, az NSZEP KB Politi­kai Bizottságának tagja, az NDK miniszterelnöke tartott előadói beszédet az NSZEP IX. kongresszusának az NDK népgazdaságának fejlesztésé­re és az 1976—80-as évekre érvényes ötéves tervre vonat­kozó irányelveiről. A miniszterenök hangsú­lyozta, hogy a VIII. és a IX. pártkongresszus között lévő időszak az NDK fejlődésének legeredményesebb szakasza, s ez szilárd alap ahhoz, hogy a jövőre még igényesebb cél- lokat tűzzenek ki, mint aho­gyan az az NSZEP Központi Bizottsága által országos vi­tára bocsátott irányelvekben meg is történt. ) Az 1971—75-ös népgazdasá­gi fejlődésről szólva, Sin- dermann kiemelte annak a jelentőségét, hogy ebben az időszakban az NDK-ban álla­mosították a volt félállami üzemeket, továbbá számos maígáinüzemet és az iparszerei­én tevékenykedő kisipari ter­melőszövetkezeteket, s ezzel a nemzeti jövedelem termelé­sében a szocialista üzemek aránya az 1970. évi 85,5 szá­zalékról 1975-re csaknem 90 százalékra emelkedett. A nemzeti jövedelem öt év alatt 32,7 milliárd márkával emelkedett, az ipari áruter­melés 137 százalékra nőtt, ez 6,5 százalékos évi növekedés­nek felel meg. A mezőgaz­daság 11 százalékkal több ter­méket adott a népnek, mint öit évivel korábban. Az áru­forgalom 128 százalékra növe­kedett. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott külkereskedelem 83 százalékkal nagyobb, mint 1970-ben. \ A lakosságnak 609 000 új, illetve modernizált lakást adtak át. A lakosság tiszta pénzbevétele 126,6 szá­zalékra emelkedett. A lakosság reáljövedelme 1975-ben 1970-hez képest 131 százalékra nőtt. 381 000 volt a végzett egyetemi, főiskolai és szakiskolai hallgatók száma. A szónok ezután nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy 197S és 1980 között a fő fel­adat változatlan marad, sőt magasabb színvonalra emel­kedik. A francia baloldal csúcstalálkozója A három pártküldöttség közös nyilatkozatot fogadott el Georges Marehais, az FKP i fordulóba. Ez pedig egyértel­A nemzeti jövedelem 1980- ig 127—130 százalékra no, s eléri a 182—185 milliárd már­kát. Az árutermelés növeke­dési aránya: 34—36 százalék, a munka termelékenysége pe­dig 30—32 százalék. A nép­gazdaságba öt év alatt 240— 243 milliárd márkát ruház­nak be, azaz 60 milliárd már­kával többet, mint 1971 és 1975 között. A szocialista or­szágokkal folytatandó külke­reskedelem 1980-ban másfél- szerese lesz az 1975. évinek. A miniszterelnök ezután részletesen foglalkozott a ter­melés még hatékonyabbá 'té­telének problémájával, s kü­lön aláhúzta, hogy elsőrendű feladat a KGST-országokkal való, még fokozottabb együtt­működés. Ez az NDK elsőren­dű nemzeti érdeke, hiszen a nyersanyagokban szegény Né­met Demokratikus Köztársa­ság importigényeinek legna­gyobb részét a testvéri szo­cialista országokból biztosítja. Elsősorban a Szovjetunióból behozott nyersanyagok nélkü­lözhetetlenek az NDK számá­ra. Az árucsere az NDK és a KGST-országok között 1980-ig 50 százalékkal növekszik. Az NDK természetesen szívesen kereskedik az európai és az i Európán kívüli fejlett kapi­talista országokkal, de termé­szetesen csakis az egyenjogú­ság és a kölcsönös előnyök el­vének megtartásával. Sindermann a vezetés, a tervezés és az anyagi érde­keltség további javítása prob­lémáinak taglalásával fejezte be referátumát: főtitkára, Francois Mitterrand, a Szocialista Párt első .titkára és Robert Fabre, a Baloldali Radikálisok Mozgalmának el­nöke — pártjaik küldöttségei élén — tegnap megbeszélést folytattak a Szocialista Párt székházában. Tavaly június óta ez volt a francia baloldal vezetőinek első csúcstalálko- zó ja. A találkozóról kiadott köz­lemény szerint három párt küldöttsége ismét leszögezte ragaszkodását a közös prog­ramhoz, melynek alapvető iránya és céljai ma időszerűb­bek mint valaha. A három pártküldöttség kö­zös nyilatkozatot fogadott el, amely elítéli a kormánynak a választási eljárás módosításá­ra irányuló javaslatát, s hang­súlyozza annak antidemokra­tikus jellegét. A kormány ugyanis olyan törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, melynek értel­mében az összes szavazatok húsz százalékának megszerzé­se lenne szükséges ahhoz, hogy egy jelölt, vagy lista tovább jusson a választások első fordulójából a második mű a választók egy jelen­tős részének automatikus ki­zárásával — hangsúlyozza a közlemény. A három párt vezetői újság­írók előtt nyilatkozva hang­súlyozták, hogy a találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. (MTI) Ciszjordánia Feloldották a kijárási fisaimat Az izraeli hatóságok teg­nap előbb Nabluszban, a megszállt Ciszjordánia fővá­rosában, a több hete tartó zavargások központjában, majd a Jeruzsálemtől észak­ra fekvő Ramallahban és El- birában is feloldották a több nappal ezelőtt életbe léptetett kijárási tilalmat. Nabluszban egy héttel ezelőtt hirdették ki a kijárási tilalmat, azután, hogy a városi fiatalok egyik tüntető felvonulásán egy iz­raeli katona golyója kioltot­ta egy tizenhét éves diáklány életét. Ford sajtóértekezlete Ford elnök tegnap tenesse-i újságírók számára tartott saj­tóértekezletén kijelentette: »Továbbra is az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió közöt­ti feszültségek csökkentésére« törekszik, még akkor is, ha Amerikában egyesek »a _ hi­degháborúhoz szeretnének visszatérni«. Ford kizárta annak lehető ságét, hogy az elnökválasztá­sokon Reagannel, mint a.lel- nök-jeiölttel induljon együtt. (MTI) fi szovjet kormány nyilatkozata az enyhülésről A szovjet kormány tegnap nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat hangsúlyozza: »Fel kell figyelni arra, hogy az NSZK bizonyos körei, amelyek mindeddig a „hideg­háború” dogmái szerint élnek és változatlanul hadilábon áll­nak a valósággal, megpróbál­ják tönkre tenni mindazt a jót, ami az utóbbi időben a szovjet—nyugatnémet kapcso­latokban történt, oly módon, hogy arcátlanul eltorzítják a Szovjetunió külpolitikáját, kü­lönféle valótlanságokat ter­jesztenek céljairól és szándé­kairól. Ezzel kapcsolatban szükségesnek látszik rámutat­ni a Szovjetunióra és politi­kájára vonatkozó állítások abszurd voltára, ismét megvi­lágítani a nemzetközi ügyek­ben, köztük a Német Szövet­ségi Köztársasággal fenntar­tott kapcsolatokban érvénye­sülő elvi irányvonalát. A Szovjetunió szándéka az, hogy türelmesen és követke­zetesen keresse a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlő­désének útjait, tárgyalóasztal­nál rendezve a vitás kérdése­ket. A Szovjetunió ezen az alapon alakította eddig és alakítja a jövőben is a Német Szövetségi Köztársasághoz fű­ződő kapcsolatokat is. lémáinak szemléletéről foly­tatott vitát összekapcsolják a mai nemzetközi fejlődés kar­dinális kérdéseivel. A véle­mények vízválasztója itt nem mindig és nem mindenben egyezik meg a politikai pár­tok közötti választóvonalakkal. Az NSZK egyes, politikai személyiségei, akiktőridegen a dolgok józan szemlélete, azt szeretnék bebizonyítani, hogy a NATO-országok erély­telenek a Szovjetunióval kap­csolatos ügyekben, s hogy en­nek következtében az enyhü­lés állítólag csupán a szocia­lista államoknak hasznos. E célból szántszándékkal leki- csinylik a Kelet és a Nyugat közötti gyakorlati együttmű­ködés elért eredményeit, a meglévő nehézségeket pedig leküzdhetetlenexnek állít­ják be. Világos, hogy milyen cél vezérli a nemzetközi helyzet normalizálódásának nyugat­német ellenfeleit, akik egynú- ron pendülnek az Egyesült Államok és a más kapitalista országokban élő hasonló gon- dolkodásúakkal: meghiúsíta­ni az enyhülést, és ha sike­rül, ellenkező irányba fordí­tani a fejlődést. Egyáltalán nem véletlen, hogy a Szovjet­unió szándékait es jóakaratát, a népek közötti kölcsönös megértés ügye iránti odaadá­. , . sát elsősorban azok próbálják ; kétségbe vonni, akik még ződés alapján — mint ismere­tes — lényeges fordulat állt be a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kap­csolataiban. E kapcsolatok rendes kerékvágásba kerültek, az egyetlen lehetséges alapon, a meglévő európai határok le ■ r< mbolásának szándékáról va­ló lemondás alapján. Nyilvánvaló, hogy e fejlő­dés hasznos mind a két fél­nek, mind pedig egész Európának. Egyik nagy poli­tikai párt sem vonja ezért el­vileg kétségbe annak szüksé­gességét, hogy aNSZK-nak normális kapcsolatot kell fenntartania keleti szomszé­daival. Bizonyos körök nem hagy­nak fel arra irányuló kísérle­teikkel, hogy az NSZK »ke­leti politikájának« értelméről és céljairól, az enyhülés prob­nem mondtak le revansista nézeteikről. Az NSZK-ban éppen azok, akik mindenkinél nagyobb mértékben híresztelik a szo­cialista országok más államok ügyeibe való állítólagos be­avatkozását, naponta gyako­rolják az NDK belügyeibe va­ló beavatkozást, sőt, mi több, cinikusan azt állítják, hogy ily módon »nemzeti kötelessé­güket« teljesítik. Azt a vádat, hogy a Szovjetunió »védelmi szükségleteinek kereteit meg­haladó« katonai előkészülete­ket folytat, a leggyakrabban azok a nyugatnémet személyi­ségek terjesztik, akik szoros kapcsolatban vannak fegyver- gyártással foglalkozó konszer­nekkel, és erősen kardoskod­nak a katonai költségvetés növeléséért, a NATO-tömb militarista tevékenységének I aktivizálásáért és a nyugat- európai katonai integrációért. A Szovjetunió békesze- | rető állam és nem készül I senkinek megtámadására ! sem. Az SZKP és a szovjet j kormány alkotómunkára, a | többi népekkel és államokkal | való békére és barátságra I ösztönzi a szovjet embereket. I Az. ami a Szovjetunió saját | biztonságának védelmében és I a szövetségesei irányában vál­lalt katonai kötelezettségek I tekintetében tesz, a mai hely- ] zet miatt szükséges; amikor a másik fél fegyverkezési haj­szát folytat, visszautasítja a leszerelési javaslatokat. A kölcsönösségnek és annak az elvnek alapján, hogy nem ér­heti károsodás egyik résztvevő ország biztonságát sem, a Szovjetunió e téren kész a legradikálisabb intézkedések­re. Ezzel kapcsolatos javas­latai jól ismertek és változat­lanjai érvényben vannak. A tények elferdítése, az enyhülés ellenségeinek sem­miféle egyéb mesterkedése nem képes keresztülhúzni a háború utáni évek tapaszta­latait. E tapasztalatok pedig meggyőző módon bizonyítják, hogy a nemzetközi biztonság nem teremthető meg a poli­tikai és katonai szembenállás feltételei között. Az enyhülés lényege első­sorban abban rejlik, hogy az államok közötti viták és konf­liktusok esetében ki kell zár­ni az erő alkalmazását vagy az azzal való fenyegetőzést. Az enyhülés célja az új vi­lágháború fenyegetésének megfékezése, annak a lehető­ségnek megteremtése, hogy a népek félelem nélkül tekint­hessenek a jövőbe. legalap- orszá- be nem szigorú államok szuvere- tartása. Szovjet—kínai árucsere-forgalmi megállapodás Tegnap kormányküldöttség élén Pekingbe érkezett Ivan Tyimofejevics Grisin, a Szov­jetunió külkereskedelmi mi­niszterhelyettese és még ugyanaznap aláírta Wsen Csie kínai külkereskedelmi miniszterhelyettessel az 1976. évre szóló szovjet—ikínai áru­csere-forgalmi és fizetési meg­állapodást. Az aláírás előtt I. F. Qri sírit fogadta Li Csiang kínai kül­kereskedelmi miniszter. (MTI) Az irrikei Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet — tipizálás miatt — eladásra kínál SZK—4-ES GABONA­KOMBÁJNHOZ különböző alkatrészeket, 50 000 Ft értékben. (13290) Híresztelések Mao Ce-tungról A Kínai Külügyminisztérium tájékoztatási osztályának szó­vivője pénteken „kifejezett képtelenségnek” nevezte a külföldi sajtóban az utóbbi idő­beni Mao Ce-tungról terjesz­tett híreket. Nyugati lapok ugyanis olyan híreket terjesz­tettek, hogy .Mao elnök meg­halt, vagy haldoklik. A nyugati hírügynökségek ezt azokra az értesülésekre ala­pozzák, amelyek szerint Mao elnök egészségi állapota az utóbbi napokban súlyossá vált. A kínai szóvivő ezekhez azon­ban a fenti kijelentésen kívül semmilyen kommentárt sem fűzött. , , Befejeződött a NATO miniszteri tanácsának ülésszaka Központban a kelet—nyugati kapcsolatok álltak Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Oslóban tegnap délben be­fejeződött a NATO miniszteri tanácsának kétnapos tavaszi ülésszaka. A kiadott közös közlemény szerint a miniszte­rek egyetértettek abban, hogy »fenn kell tartani az atlanti szolidaritást, és a szövetség katonai erejét, mert a kelet— nyugati kapcsolatok csak ak­kor javulhatnak tovább, ha ezen az alapon gondoskodnak a szövetséges országok biz­tonságáról«. A tanácskozás központjában a kelet—nyugati kapcsolatok kérdése állt. A közlemény a vitát összefoglalva azt mond­ja, hogy »vannak bíztató je­lek, de ugyanakkor más jelen­ségek aggodalomra. adnak okot«. A NATO tagállamai­nak ugyan »folytatniuk kell a feszültség enyhítésére irányuló törekvéseket, de »meg kell őrizniök a szövetség összetar­tását és erejét«. A miniszterek szerint »az igazi és tartós enyhülés csak akkor lehetsé­ges, ha valamennyi érdekeit ország mérsékletet tanúsít mind egymás közti kapcsola­taiban, mind a világ más kör­zeteiben«. A tanácskozás ugyanakkor »kifejezésre jut­tatta a részvevők aggodalmát amiatt, hogy a Varsói Szerző­dés tagállamainak fegyveres ereje a szárazföldön, a tenge­ren és a levegőben tovább nö­vekszik«. Az európai biztonsági kon­ferenciáról szólva a NATO- tanácskozás résztvevői azt hangoztatták, hogy »meg kell gyorsítani« a helsinki záróok­mány előírásainak teljesítését — azonban a megszokott at- vább javították a város for- lanti logikával első helyen és .galmát, de ismételten amel­a legtöbbet az úgynevezett harmadik kosár intézkedései­ről beszélnek, csupán utálva a gazdasági együttműködés fejlesztésének lehetőségére. A fegyveres erők és a fegy­verzet közép-európai csökken­téséről folytatott bécsi tárgya­lásokról a NATO-tanácskozás meglehetősen egyoldalú képet Üst, meg sem említve a szó cialista országok idei javasla­tait. Az Atlanti Szövetség a közlemény szerint ragaszko­dik saját javaslataihoz, sőt megismétli, hogy a múlt év decemberében előterjesztett elképzeléseit is csak akkor hajlandó érvényesíteni, ha a szocialista országok elfogad­ják a. NATO alapvető követe­lését — mindenekelőtt az úgynevezett közös plafont, amely a szocialista országok többször kifejtett álláspontja szerint egyoldalú előnyökhöz juttatná a NATO tagjait. A kommüniké azt mondja, hogy »a közös plafon elvi el­fogadása és az amerikai és szovjet szárazföldi erők csök­kentése az első szakaszban lett kardoskodnak, hogy az NSZK-nak »joga van Nyugat- Berlin külföldi képviseletére« s egyes — meg nem nevezett — országok ezt »korlátozni akarják«. Nyugat-Berlinnél egyébként részletesebben fog­lalkoztak az angol, az ameri­kai, a francia és a nyugatné met külügyminiszter pénteki közös ebédjén. A Földközi-tenger térségé­ről szólva a közlemény igen óvatosan fogalmaz, azt han­goztatva, hogy »fenn kell tar­tani a téi'ségben az erők egyensúlyát«. Értesülések sze­rint az eredeti tervezetben emellett a »stbilitás« szó is szerepelt, ezt azonban olasz kérésre törölték, mivel közve­tett utalást jelenthetett volna az olasz belső helyzetre. Mind Luns, mind pedig Kissinger amerikai külügyminiszter ta­gadta, hogy a NATO-tanács- kozás foglalkozott volna &/ olacz belpolitikai helyzetté;, az amerikai külügyminiszter azonban sajtókonferenciáján utalt az Egyesült Államok közismert állásfoglalásaira, ki­Kentese az eiso szanaszoan ; / . , - , , • olyan fontos és gyakorlati első ! ielentv5 hof. azo*h^ lépés lenne, amely a második 1 hozzaruznivaloja. Tagadták ’ azt is, hogy Kissinger es Luns között valamiféle incidens történt volna az olasz hely­zettel kapcsolatban. Az olasz téma viszont sokat szerepelt a kétoldalú megbeszéléseken: szakaszban elvezetne a közös plafonhoz«. Luns NATO-főtit- kár sajtókonferenciáján azt mondotta, hogy a tagállamok »egységesen« elvetették a szo­cialista országok februári ja­vaslatát. egyes NATO-vezetők ugyanis keresik annak módját, hogyan Hosszú fejezet foglalkozik a j akadályozzák meg közvetlen közös közleményben Nyugat- j — és igy esetleg a kezdemé- Berlinnel. Ebben elismerik nyezőkre visszaütő — beavat- ugyan, hogy a két német al- I kozás nélküli, a baloldal, a lám közötti szerződések to- J kommunisták előretörését. Az enyhülés egyik vetőbb felétele a más gok belügyeibe való avatkozás elvének megtartása, az egyes függetlenségének és látásának tiszteletben A Német Szövetségi Köz­társaság a Szovjetunió fontos nemzetközi partnere. Az utób­bi éveket a szovjet—nyugat­német együttműködés legkü­lönbözőbb területein (egyaránt jelentős előrelépések jellem- 1 zik, ugyanakkor nem szabad szemet hunyni a még meglévő nehézségek és megoldatlan problémák felett sem. A Szovjetunió számára elvi fontosságúak a két ország kapcsolataiban bekövetkezett változások. A nem kis erőfe­szítéseknek köszönhetően az idegenkedés és a bizalmatlan­ság mindinkább átadja helyét a közös nyelv megtalálásának azokban a kérdésekben, ame­lyek közös érdekeket érinte­nek. Ebben a folyamatban óriási szerepük van a legfelső szintű személyes találkozók­nak. A Szovjetunió és az NSZK kapcsolataiban a stabil politi­kai alap megléte hozzájárul a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok állandó fejlődésé­hez. Magáért beszél az a tény, hoey öt év alatt ötszörösére emelkedett a két ország kö­zötti árucsere-forgalom. Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára hangsú­lyozta: a tartós békének az összes európai népek termé­szetes életformájává kell vál­nia. Ezért szállnak síkra az európaiak milliói. A Német Szövetségi Köztársaság népe i előtt, akárcsak bármely euró­pai állam népe előtt, ma ugyanúgy, mint tegnap, az az alapvető kérdés áll: mire fog­ja irányítani energiáját, a mérleg melyik serpenyőjére gyakorol befolyást, a béke vagy a háború serpenyőjére. Az e kérdésre adandó választ nem kerülheti el egyetlen ér­telmes ember sem, még ke­vésbé egyetlen olyan szemé­lyiség sem, akinek köze van a külpolitika kialakításához. Az NSZK jövője és sorsa elválaszthatatlanul összefügg az európai ügyek alakulásá­val, mégpedig a békés fejlő­déssel.« (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents