Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-20 / 118. szám

PULL AI ÄRPÄD SOMOGYBÁN Átmentették az állományt, de... A hatékonyság összetevői Izgalmas párt- és gazdaság- politikai kérdésekről folyt az eszmecsere tegnap a siófoki járásban. Felelősségteljes tá­jékoztatók és kérdések, meg­fontolt válaszok hangzottak el. Ha röviden kellene összegezni e jelentős találkozó tartalmát, azt mondhatnánk: a pártirá­nyítás, a politikai és a gazda­sági munka hatékonysága állt a középpontban. Nem kétsé­ges tehát, hogy napjaink légi fontosabb feladatairól volt szó, s ehhez a helyszíni ta­pasztalatszerzés is indítékot, érveket adott. Pullai Árpádot, a Központi Bizottság titkárát Varga Pé­ter, a megyei pártbizottság első titkára, Balassa Béla, a járási pártbizottság első titká­ra és Virovecz József, a járási hivatal einöke fogadta Siófo­kon. Vendégünk — somogyi programjának első részében — részt vett a járási párt-vb rendkívüli ülésén, és meghall­gatta Balassa Béla tájékozta­tóját a járás gazdasági hely­zetéről, a mezőgazdasági üze­mek s azok közül is a gyenge adottságú tsz-ek tevékenysé­géről. A járás jellege ismert az olvasó előtt; jól tudja, hogy az utóbbi években számottevő ipari fejlődés következett be, elsősorban Tab térségében: hogy az idegenforgalomnak, a Balaton-part fejlesztésének milyen na.gy szerepe és orszá- j gos jelentősége van. A siófoki ! járásban mégis a mezőgazda­ság a meghatározó. Sajnálatos | természeti adottság, hogy a látványnak szép dombvidék — különösen Tab környé­kén — milyen nagy gondot okoz. Elsősorban ez az oka annak, hogy — amint az első titkár mondta — a szövetke­zeti gazdálkodás eredményei nincsenek arányban az erőfe­szítésekkel. Néhány számadat elég is volt ennek bizonyítá­sára. A termőterület 52 száza­i léka gyenge adottságú; a me­gyeinél később alakultak ki a megfelelő üzemméretek. Az eszközellátás rendkívül gyen­ge, a gépek nagy része elavult, s, csak a tsz-ek fele vesz részt gyengeség is hozzájárult ne­hézségeinkhez. A helyzetkép­hez természetesen az is hozzá­tartozik, hogy ahol jobbak az adottságok, s ahol a szakveze­tők hivatásuk magaslatán te­vékenykednek, ott nincs ok a panaszra. Hogy milyen nagy érdeklő­désre tartott számot a tájé­koztató, azt talán az is bizo­nyítja, hogy Pullai elvtárs kérdések özönével árasztotta el a végrehajtó bizottság tag­jait. Érdekelte például, hogy ha a járás jellegét a mező- gazdaság, akkor a párttagság összetételét mi határozza meg? Milyen módszerekkel irányít a járási pártbizottság; kialakult-e harmonikus, haté­kony és határozott vezetés azóta, hogy az alapszervezete­ket a közbeeső pártbizottságok irányítják? A testületi tagsá­gon kívül hány nő jutott ve­zető poszthoz a járásban? Mi­lyen az átlagkereset és az át­lagjövedelem; beszámítva a a termelési rendszerekben; J azok, amelyeknél valamivel | jobbak az adottságok. Feszítő j ellentmondás az is, hogy a megyében épült 20 szarvas­marha-telep közül mindössze egyet, a 13 sertéstelep közül kettőt, s az épülő 5 szaktelep közül is csak egyet mondhat magáénak a siófoki járás. Ez azonban még mindig nem fe­jezi ki eléggé a mezőgazda sági üzemek helyzetét, ugya­nis közöttük is nagy a különb­ség. Két számot ehhez — bi­zonyítékként. Amíg a jó adott­ságú szabadi tsz-ben 28 872 forint az egy hektárra jutó eszközérték, addig a leggyen­gébb tsz-ben csupán 14 690 forint. A bizonyító erejű tények fölsorolása természetesen en nél sokrétűbb volt. Kiderült az is, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek eddigi támo­gatása nem hozta meg a kí­vánt eredményt. Ügy fogal­mazott a járási első titkár, hogy ezek a közös gazdaságok csak központi támogatással, annak ésszerűbb és célszerűbb elosztásával tudnak jobb ered­ményt elérni. Nem titkolta azt sem, hogy a kedvezőtlen idő­járás mellett több belső üzem- szervezési gond, döntési hiba és bátortalanság, azaz egyéni kétlakiság. a háztáji, az üdü­lési szezon bevételeit is? Ho­gyan alakult a mezőgazdasági üzemek termékszerkezete; mi­lyen az állatférőhelyek bené­pesítésének a foka? A gyenge adottságú tsz-ekben mire kel­lene fordítani a támogatást, és a jelenlegi eszközellílotiság esetén — jobb munkával, megfontoltabb vezetéssel — számolhatunk-e a termelés szolid növekedésével, és így tovább. A végrehajtó bizottság tag­jai — okosan és demokratiku­san megosztva a válaszadás jogát — részletesen tájékoztat­ták a Központi Bizottság tit­kárát. Nem titkolták: a saját portán is van mit tenni. De kétségtelen, hogy ezeknek a tsz-eknek kevés a fejlesztési alapjuk; ebből, s a személyi feltételek javításával nem tudnak gyökeres fordulatot elérni. Mondanivalójukat Var­ga Péter, a megyei pártbizott­ság első titkára is kiegészítet­te, így azután a megyei és az országos helyzetbe ágyazva kaphatott Pullai elvtárs hite­les képet a mezőgazdasági üzemek helyzetéről, gondjai­ról. A Központi Bizottság titká­ra útmutató megjegyzéseket fűzött a tájékoztatóhoz. Meg állapította, hogy nem a leg­kedvezőbb feltételek gyűjtő­helye a siófoki járás. De rög­tön hozzátette: az, hogy az országban kiegyensúlyozott a politikai helyzet, annak kö­szönhető: ez a politika hosszú idő óta nemcsak eszmei, eti­kai, erkölcsi értéket meg eliga­zítást ad és követendő utat mutat, hanem az életszínvonal állandó emelését is biztosítja. S ebben a járásban sem élnek rosszall az emberek. Az is igaz, hogy jobban élünk, mint ahogy azt a gaz­dasági feltételek lehetővé tennék. Ezt az ellenmondást — hosszú távon — sem a po­litika, sem a gazdaság nem bírja ki. Ezért első, második és harmadik helyen is a ha­tékonyságot, a' termékszerke­zetet, a vezetést és szervezést, s a fegyelmet kell említeni, mert ettől függ, hogy meg­nyerjük e napjaink és a kö­vetkező évek nagy csatáját, vagy sem. Ez a harc rendkívül nagy erőt, megfeszített munkát, ki­tartást, következetességet kö­vetel. Eddig sem lett volna szabad, de ezután már nem lehet nagyvonalúan es pazar­lóan bánni meglévő értéke­inkkel — mondta a Központi Bizottság titkára. Utalt a sok milliós állattenyésztő te­lepek, a régi, de még nem elavult gépek kihasználatlan­ságára. Hangsúlyozta, hogy a gazdaságok önállóak, de te­vékenységük nem lehet füg­getlen a gazdaságpolitikától. Hogy a hatékonyság nem nél­külözheti a kisebb és nagyobb kezdeményezések sokaságát, a tartalékok feltárását, az eszközkihasználást, mely a legnagyobb hatékonyságot növelő tényező. A szakembe­reknek nem öncélúan — csak az egyén, a kisebb közösség érdekében —, hanem politikai szándékkal és elkötelezettség­gel kell közeledniük a haté­konyság megteremtéséhez. Végezetül azt mondta: a me­zőgazdasági üzemek abszolút biztonságát kell megteremteni — ez a hatékonyság követel­ménye. A Központi Bizottság titká­ra és kísérete délután Tabra látogatott, ahol Kaveczki Ja nos, a nagyközségi pártbizott­ság titkára, Baksai Ferenc, a tsz-pártszervezet titkára és, Horváth Pál tsz-elnök fógadla a vendégeket. A hat község­ből és öt szövetkezetből -egye­sült tsz elnöke sajat gazdasá­gukon mutathatta be élő szó­val, s a majorok bemutatásá­val a gyenge adottság okozta gondokat. Először fölvázolta az öt kis tsz egész fejlődés- történetét, a vezetés gondjait; erőfeszítéseikről adott számot, majd azt a lehangoló tényt bizonyította, hogy miért vált hitelképtelenné,' s miért volt veszteséges a múlt évben a Béke Tsz. Szóba került itt1 sok személyes gond, vezetési nehézség is. De nem titkolhat­ta el, hogy a művelésre nem a legallcalmasabb domvidék, a termőtalaj állapota, a sze­gényes eszközellátás s egyes rendelkezések hogyan akadá­lyozzák a kibontakozást. Pullai elvtáre megtekintet­te a gépműhelyt, a torvaji és a Jaba-pusztai majort. Beszélt állattenyésztőkkel, szakembe­rekkel, asszonyokkal. Tudako­zódott életükről, munkájukról, jövedelmükről és elképzelé­seikről. Látta a papi birtok­ból itt maradt, dugadőlt épü­leteket, a meredek dombok ’közé szorult majort.' a kis szá­mú és elavult gépek sorát, az emberek erőfeszítéseit. S azután még kérdéseket tett fel. összegezte a tapasztalatait. Mégy egyszer hangsúlyozta: most a termelés hatékonysá­gára törekvés a legfőbb fel­adat. Mindenképpen el kell rugaszkodni a gazdaságnak a jelenlegi állapottól, s ha ön­erejükből nem is képesek mindent megtenni, a változás személyi, szervezeti feltételeit itt helyben kell megteremteni. És így nyilatkozott Balassa Béla is, akit még délelőtti zár­szavában azt mondta: vár­juk, igényeljük a segítséget, de azt is tudjuk, hogy gond­jainkat végtére is mi magunk oldhatjuk meg. Tartalmas eszmecserével, sok tapasztalattal és útmuta­tással zárult a Központi Bi­zottság titkárának egynapos somogyi látogatása. Abrakot, szénát venni kellett Az újságíró jegyzetfüzeté­ben megtalálhatók a múlt év nyarán és őszén beírt, a me­gyei tanács mező- és élelmi­szer-gazdasági bizottsága fej­lesztési albizottságának ülé­sein elhangzott megállapítá­sok, sürgető intézkedések. Ezek között szerepel a tót új­falui Dráva menti Egyetértés Termelőszövetkezet időszerű munkáival kapcsolatos elma­rasztaló bejegyzés is. Akadoz­tak a betakarítással, és a So­mogy, megyei Állattenyésztési Felügyelőség jelzése — no meg a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola aggodalma — a szarvasmarha-állomány ta­karmányellátásával kapcso­latban ugyancsak erre a közös gazdaságra irányította a fi­gyelmet. Simcrra Vendellel, az üze­mi pártvezetőság titkárával és Bíró János főagronómus- sal beszélgettünk arról az időszakról. A főagronómus említést tett az' akkori állapo­tokról, hogy érzékelhetőbb le­gyen a változás: — A múlt év decemberében kerültem az Egyetértés Tsz- be. Nem sokkal később, hogy új szakemberek jöttek a gaz­dasághoz, fölmértük a ren­delkezésre álló takarmány- készletet. Abrakból 135 vagon igény mutatkozott, de csak 23 vagon szemes takarmányunk volt. Szénából 40 vagon he­lyett 12 vagonnal volt, 340 vagon szilázsra lett volna szükség, azonban. mindössze 161 vagonnal rendelkeztünk. A 6 vagon alomszalrna á 116 vagonos szükséglettel szemben ugyancsak, elenyésző mennyi­ség. Mindenből az , új termé­sig számoltuk az igényeket, így jöttek ki ezek a szárnak. Csupán a szilázsnál kellett korrigálnunk, mert május el­sején kezdhettük a legelte­tést, így ez enyhített a gon­don. A pártvezetőségi titkár csak megerősítésként’ mondta: — Decemberben a kukori­caszár volt a széna, áz ab­rak és az alom is egyben. Vegetált a jószág ... A vezetőség a helyzet is­meretében újólag megbeszél­te: hogyan lehet átmenteni az állatállományt az új ta­karmány betakarításáig. Kü­lönösen az 1974-től működő, 26,5 millióért épüit, 1216 fé­rőhelyes tehenészeti szaktelep követelt sürgős intézkedést, Íriszen akkor 826 szarvasmar­ha várta itt az eleséget. Nem maradt más hátra, me(j kel­lett venni — és venni kell ma is — a hiányzó takarmányt. Csaknem hatmillió forintos rövid lejáratú üzemviteli hi­telből vásároltak abrakot, tá­pot. szénát. A jószág meg­sínylette a takarmányhiányt, s jóllehet igyekeztek a lerom­lott állományt feljavítani, a termelési eredmények mutat­ták, hogy ez az időszak nem múlt el következmény nélkül. A párt.vezetőség titkárával és a főagronómussal együtt megnéztük a szaktelepet és környékét. Délután volt, a te­henek gazdag legelőn hab­zsolták a füvet. Az idén ve­zette be a gazdaság a szaka­szos, sávosan adagolt, vil- lanypász/toros legeltetést. Elő­zőleg 1.4 millió forint értékű műtrágyát adtak a gyepnek, és tárcsáztak, tisztították a jó­kora területet. Félezer szarvasmarhának' juttattak olyan bőséges fűhozamú lege­lőt, amilyennél jobbat kí­vánni se lehet. Mindent egybe­vetve:, zöldet és szénát már idei kaszálásból etetnek, s ez a gazdag legelő főképp a te­henészeti telep gondjait eny­híti. A sertéstelepen ugyancsak szemmel látható a változás. — A múlt év végén 130 kocánk volt, ötvennel keve­sebb, mint egy évvel koráb­ban. Most ismét szeretnénk eljutni legalább 180-ig — mondták a vezetők. — A fej­lesztés annál inkább érde­künk, mert jelenleg az állat- tenyésztési főágazaton belül csak a sertéshizlalási agazat nyereséges. Ne ismétlődjön meg még egyszer a tavalyi gond — erre törekszenek a tótújfalui Dráva menti Egyetértés Ter­melőszövetkezetben. A jelek­ből következtetve nincs aka­dálya annak, hogy ezt elérjék. H. F. PA P I Ifi II AUS AZ PAPÍBHEGYEK között élünk. Óriási tömegű kimuta­tás, jegyzék, akta halmozódik fel a hivatalokban. Mi ma­gunk ».gyártjuk« ezeket. Va­jon szükségszerű, hogy így le­gyen? Nem. Harcolunk ellene, ám legtöbbször a papír győz. Információkra, adatokra szükség van. A számitógépes feldolgozásnak elsődleges cél­ja, hogy az országos es helyi szerveket, intézményeket és vállalatokat gyorsan és meg­bízhatóan ellássa a szükséges információkkal. így segítse a munkájukat. Ennek az infor­mációszolgáltatásnak azonban előfeltétele, hoov kellő pon­tosságú és egységes tartalmú adatok álljanak a számítógé­pek rendelkezésére. Ezeket az adatokat . -viszont az ember szolgáltatja, gyakran hibásan, rosszul, és így nemcsak aka­dályozza a gépek munkáját, de sok gondot okoz másoknak; szaporítja a papírt. A vállalatoknak, szövetkeze­teknek negyedévenként, a me­zőgazdasági üzemeknek pedig évenként egyszer, az év végén kell — a számviteli és pénz­ügyi jogszabályok alapján — mérlegbeszámolót készíteniük. Ezzel egyidejűleg a gazdálko­dó szervek elkészítik a költ­ségvetési kapcsolatokat tartal­mazó bevallásaikat is. Ezek­nek á mért egb eszámöl óknak, bevallásoknak az átvételét, ellenőrzését és továbbítását számítógépes' feldblgozasta a Pénzügyminisztérium Bevéte­li Főigazgatósága; valamint annak területi szervei, az igazgatóságok, megyei hiva­talok végzik. Ezeknek a szerveknek több éves tapasztalata bizonyítja, hogy az adatszolgáltatás mi í nösége, mely a vállalatok, szövetkezetek számviteli mun­kájának a színvonalát is tük­rözi, az utóbbi években nem javult számottevően. Sok he­lyütt csak a teleírt papírlapo­kat szaporítják, és nemhogy hasznos információkat szol­gáltatnának, de Veszélyeztetik a mérlegösszesítési munkák határidőre történő elvégzését, rengeteg többletmunkát adnak másoknak, arról nem is szól­va. hogy az elektronikus adat- feldolgozás során — mely nem olcsó dolog — jelentős több­letköltségeket okoznak. TAVALY a PM Bevételi Főigazgatóságának Somogy megyei Hivatalához összesen 247 gazdálkodó szerv nyújtot­ta be mérlegbeszámolóját és bevallását. Ezeken az átvevő revizorok összesen 6000 javí­tást végeztek. A leadott mér­legeknek a 80. a bevallások­nak pedig a 61 százaléka volt hibás. Egy-egv mérlegben át­lagosan 17 hibát találtak. A hibaszázalék a szövetkezetek adatszolgáltatásaban lényege­sen nagyobb volt. A vállala­toknak 32 százaléka adott be hibás mérleget, illetve beval­lást. a tsz-eknek pedig 90 szá­zaléka — átlagosan húsz hi­bával — küldött be hibás mér­leget. A hibák mintegy 90 százalé­kát az átvétel és az ellenőrzés során a hivatalban kijavítot­ták, azonban a- gépi adatfel­dolgozáskor még így is sok javításra volt szükség, ami határidőcsúszásokat okoz, hol­ott a gépi feldolgozás és adat­szolgáltatás egyik fontos jel- | lemzöje a gyorsaság. Mindez, nagymértékű idő- és pénzpocsékolást jelent. De ha »csupán« azt vesszük fi- ] gyelembe, hogy a mérlegekből és a bevallásokból a gazdasá­gi vezetőség olyan információ­kat szerez, amelyek fontos döntések alapjául szolgálnak, máris látható hogy a mérleg­hitelesség elvének be nem tar­tása súlyos következmények­kel járhat. A bevételi főigazgatóság megyei hivatala az Ismételten hibás adatokat szolgáltató gazdálkodó szervekkel szem­ben több esetben szabálysér­tési eljárást .indított. A cél azonban az. hogy a hibaszá­zalékot csökkentsék. Éppen j ezért a hivatal az elmúlt évek I során rendszeresen tartott tá­jékoztatókat a vállalatok, szö- j vetkezetek számviteli és pénz- I ügyi vezetőinek a bevallások, í mérlegek készítésével kapeso- I latban. I EZ ÉVBEN TÖBB központi I intézkedés és egyszerűsítés is történt ezen a téren, hogy ígv : segítsék a számviteli munka j színvonalának növelését. Kü- | Ionosén a termelöszovetkeze- j tökben végzett számviteli munka színvonala aggasztó. Arra, hogy kilóra mérhes­sük a vállalatok általi készí­tett kimutatásokat, beszámo­lókat, ninds szükség. Szeret­nénk. ha eltűnnének a papír- hegyek. erről azonban csak azok gomdoskodhatnak, akik most még növelik őket. Az ő pontos és felelősségteljes munkájuk kell ahhoz, hogy az ország számviteli gépezete hi­bátlanul működjék. Dán Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents