Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-24 / 97. szám

Csurgó festője

Csurgói utcarészlet.

Az 1895-ben. Szigetváron Született Raksányi Lajos festőművész 1919-től 1937-ig tanított a csurgói gimnáziumban. Itt él és alkot azóta is. Számtalan festményen örökítette meg a nagyközséget, | vidékeket. így a Balaton vi- annak mindennapi életét, de | lágát is vászonra viszi, sok élményt merít a környék I

változatos tájaiból is. Most, Raksányi Lajos képeiből a túl a nyolcvanon, rendszere- ’ csurgói gimnáziumban rendez- sen fölkeresi a 6zép somogyi | tek kiállítást.

Kihasználatlan lehetőség

Szakfilmek kevés nézővel

i Aligha vitatja bárki is, hogy a film az ismeretterjesztésnek, a szakmai továbbképzésnek egyik leghatásosabb eszköze. De mint ahogy a szakkönyvek is sok helyen csak az irodák polcain porosodnak, ugyanúgy a szakfilmtekercsek iránt sem kielégítő és az érdeklődés.

A Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ tízéves múltra visszatekintő filmtárában 1030 film- és 1430 diatekercs van, A filmek 80 százaléka szakmai témájú, vagy ismeretterjesztő. Tavaly ösz- szesen 1732 kölcsönző jött mozgófilmért, és bár ez szép szám, elégedettségre nem ad okot. Van ugyanis, ahonnan szinte hetenként jönnek újabb filmekért, míg mások

— sajnos, ők vannak többen

— egyszer sem. Pedig a filmtár katalógusát és negyed- évenkénti filmajánlatát valamennyi művelődési ház. népművelő, tanácsi szerv’, iskola, tót a tsz-szövetség is rendszeresen megkapja.

Nem hinném, hogy bárhol

is a filmek kölcsönzési díja okozna gondot. (A megyei tanács mezőgazdasagi osztálya például egy összegben fizette ki a szövetkezetekben és az állami gadaságokban vetített szakfilmek bérleti díját.)

Szokásos kimagyarázás

még, hogy a filmek égy része már tízéves vagy régebbi, ezért nem alkalmas 4,, legkorszerűbb szakismeretek gyarapítására. A legtöbb ilyen elévült film azonban — megfelelő helyi szakember kommentálásával — jól hasznosítható lenne. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogv évente mintegy húsz — a legújabb technológiákat és berendezéseket. ismertető — film érkezik. Akit pedig ez a választék nem elégít ki, annak — ha idejében jelzi igényét — a központi filmtárból megrendelik a szükséges anyagot.

A figyelemfölkeltés módszerein és a tájékoztatáson persze még lehet javítani. Mint IIlés János, a művelődési központ igazgatója elmondta, ezzel kapcsolatban

már kész terveik vannak. A jövőben például negyedévenként rendeznek bemutatókat a legújabb szakfilmekből.

Sok helyen már megértették : a filmnek fontos szerepe lehet a szaktudás és az általános technikai műveltség gyarapításában. Az állandó kölcsönzők kösse tartozik például a... növényvédelmi állomás, a mezőgazdasági főiskola, az állattenyésztési felügyelőség, a MEZŐGÉP Vállalat, az FMV 3-as számú gyára. És a sor egyre hosz- szabb. Néhány állami gazdaság és tsz különösen jó példát ad. A kapolyi szövetkezetben 12 szakfílmet vetítenek ezekben a napokban, egyebek közt a korszerű sertéstenyésztésről, a szarvasmarha-tenyésztés szakosodásáról és a szállítás megszervezéséről.

Ügy vélem, hogy a szakfilmek elől elzárkózó gazdaságokban és vállalatoknál a könyvnek vagv a szaktudásnak sincs sokkal nagyobb becsülete.

B. F.

Az ezredforduló embere

M

ilyen lesz a 25—30 évvel későbbi önmagunk, gyermekeink magatartása? Hogyan gondolkodik, miként használja fel a könyebben termelt és nagyobb bőségben rendelkezésre álló anyagi javakat az ezredforduló embere? Mi jellemzi majd viszonyát társaihoz. szűkebb és tágabb kör- rvezetéhez? Mscannyi kérdés. amelyre tudósok sora fogalmaz választ — nem meg- alaoozatlan jóslatokba bocsátkozva, hanem egy-egy szakterület, helyzetének, fejlődési törvényszerűségeinek ismeretében.

De nemcsak a tudományok művelőit — így filozófusokat, szociológusokat — foglalkoztat a jKvő embere. Mások is töprengtek azon: merre tart

az egyén a szoHz'iSta társadalomban, és meddig jut el néhány évtized alatt gondolkodása fejlődésében, kapcsolatainak humanizálásában, sp. át lehetőségeirmk kihasználásában? Azokat pedig, akikkel e témáról beszélgetem, már csak azért is fog- aik'ztatja e ká-dés-’toport. mert gyakran kell válaszolniuk egyszerű szavakkal, meggyőzően társaik érdeklődésére. Kaposvári propagandisták mondták el véleményüket avról, milyennek képzelik a jövő emberét. Ügy is fogalmazhatnánk: könnyebb

vagy nehezebb lesz-e politikai tanfolyamot vezetni, vitás kérdésekre válaszolni, soron levő feladatainkat elfogadtatni?

Nem sematikus, »illő“ válaszokat vártam. Nem is csalódtam. Beszélgetőtársaim a ma valóságából indultak ki, ellentmondósoktól természetesen nem mentes létünkre alapozták “jövendöléseiket“. Így például erőteljes hangot kapott több olyan nem kívánatos jelenség, mint a közömbösség, az elszigetelődés, a szerzésvágy, a tárgyak uralkodása, a felelőtlenség a munkában, a magánéletben. Volt, aki a befelé fordulást azzal példázta, hogy a mai társasházakban jóformán semmilyen kapcsolat nem .alakult, kj a lakók között,*alig tudnak egymásról a közös fedél alatt élő családok. Ki-ki rohan a dolga után, a hétvégén jó néhá- nyan kis telkükre, nyaralójukba. szőlőjükbe. Nem a közösségi kapcsolatok romlását jelzi ez? Azután ő maga folytatta azzal, hogy az üdülőtelepen, a szőlőhegyen gyorsan alakulnak a baráti, társas viszonyok. Hogy

miért? Azonos a tevékenység és jóval nagyobb a lehetőség a találkozásokra. Az, ami a lakótömbökben alig van meg. Hiszen egy lakógyűlést, is legföljebb a folyosón lehet megtartani. És itt eljutottunk odáig: a negyedszázad múlva építendő lakásoknál minden bizonnyal figyelembe veszik

az egyén kapcsolatteremtő igényét, és kedvező, sőt ösztönző körülmények alakulnak ki a legszűkebb lakóhely: közösségi élethez.

N

agy vitát váltott ki az »ember menekülése« a természetbe. Volt, aki ezt a vágyat az eredendő szerzési hajUnnmal hozta esz« szefüggésbe. De végül is kialakult a helyes állásfoglalás: a hétvégi telek, a gyümölcsös, a kerti munka — az ember fizikai, idegi állapotának rendben tartását szolgálja, és ez a célja mind tisztábban jelenik meg a következő évtizedekben. Igaz. sokkal több figyelmet kell fordítani a turisztika segítésére, az egyéni parcellák mellett a nyilvános parkok, pihenőterületek létesítésére. A kis parcelláknál pedig nyilván háttérbe szorul a tulajdonosi érzés, mint a megszerzés egyik ösztönzője, és helyébe kerül — csakúgv, mint más tárgyaknál — az eszköz jellege: egyfajta lehetőség arra. hogy az aktív pihenés segítségével az ember jobban megvalósíthassa önmagát, mennél magasabb szinten művelhess» hivatását, és gazdagabban élhessen társadalmi életet.

Erről az utóbbiról is sok szó esett. Elmondták, hogy a ma még tapasztalható kedvezőtlen jelenségek ellenére — melyeket átmenetinek tartanak — élénkebb és őszintébb közéletiség jellémzi majd az egyént. Ehhez minden bizonnyal tovább fejlődnek a meglevő formák és újak is keletkeznek.” Mindezt az is elősegíti, hogy már a család~ ban erőteljesebb lesz a világnézeti nevelés, jelentősen csökken a kettősség, szilárdabb, tudományosabb elméleti alapon vesz részt az ember a társadalom életében, alakításában. Ebből következik. hogy a demokratizmus mindinkább tartalommal telik meg.

A jövendőt vázolok véleményében fontos helyet foglaltak el azok a hatások, melyek különösen erősödnek a következő évtizedekben, és jelentősen befolyásolják az egyén gondolkodását, magatartását. Első helyen említették az internacionalizmusnak, mint a szocialista erkölcs megnyilvánulásának a térhódítását — feltételezve, hogy erősödik, szélesedik a kommunizmus felé haladó országok kapcsolata, és mind nagyobb szerepet játszik életünkben a nemzetközi munkásmozgalom felfelé ívelése. Szó esett még az egyéni, csoport- és össztársadalmi érdek összhangjáról, mind maga~ sabb szintű érvényesüléséről, a fizikai és a szellemi munka közötti különbségek csökkentéséről, az egyes rétegek közeledéséről, az ésszerűbb fogyasztásról, a szabad idő tartalmasabb eltöltéséről. Az egyik részvevő mondata teljes egészében ide kívánkozik: a közösség minden bizonnyal nagyobb erkölcsi hatást gyakorol az egyénre, az emberek jobban tartanak társaik ítéletétől; de a munkahelyi és egyéb csoport is erőteljesebben és őszintébben igényli az egyén véleményét, alkotó fantáziáját, kezdeményezőkészségét, peldaadását.

I» s mindezek után a kér£“ dés: könnyebb lesz-e a propagandista dolga három évtized múlva a napjainkban születőkkel vagy a mostani óvodásokkal, kisiskolásokkal? Nem hiszem. De minden bizonnyal másfajta kérdésekre kell választ adniuk napi politikából — igaz, magasabb általános és ideológiai műveltségű hallgatóknak. Mindenesetre nem árt néha előre tekinteni, hiszen a holnap feladatainak ismerete nélkül nem lehet válaszolni a jelen kérdéseire.

Paál László

GERENCSÉR MIKLÓS

EMLÉKE

TISZTA FORRÁS

A kilencesztendős Rákóczi inár nyiladozó érdeklődéssel ifigyelhette a körülötte zajló baljós fejleményeket. Munkács nem volt többé a biztonság, a nyugalom szilárd fészke. Míg a császár fennhatósága alatt levő országrészekben Buda ostromához gyűltek az erők, addig északkeleten egyik baj a másikat követte. Kezdte megbosszulni magát Thököly egyoldalú katonai vezetési módszere. A török elleni szövetkezés összebékéltette a protestánsokat a katolikusokkal Savoyai Jenő táborában. A kurucok körében ez nem következett be a Habsburgok ellen. Thököly Imre foglyul ejtése után is folytatódtak a protestánsok túlkapásai, amiért a katolikusok tömegesen csatlakoztak a török elleni koalícióhoz.

a

Somogyi Népin,

Petneházy Dávid átpártolása jelentette a legnagyobb veszteséget. Felső-Magyarország, amelynek területére Thököly fejedelmi címe vonatkozott, a császáriak kezére került. Kassa eleste után Munkács vára maradt utolsó erődként a kurucok kezén. De alig hurcolták Thökölyt Belgrádba, Caprara császári tábornok már megadásra szólította fel Zrínyi Honát.

Arra számítottak a bécsi hódítók, hogy könnyű zsákmány lesz a bátor Thökölyit nélkülöző erőd. Tévedtek. Zrínyi Ilona páratlan elszántsággal készült a vár védelmére. Fia mindenkiéi közelebbről csodálhatta édesanyja hősiességét. Szemtanúja volt az eskünek, amelyet a katonák tettek halálig tartó hűségre Radios kapitány vezetésével.

Zrínyi Ilona minden rendelkezésére álló értéket a védelem költségeire fordított, Lengyelországban elzálogosítottá ékszereit, még azokat is, amelyeket XIV. Lajos francia királytól kapott- ajándékba. Caprara nem mo»t támadni a felszólításra adott nemleges válasz után. Csak a következő év tavaszán, 1686-ban kezdte az ostromot. Semmire se ment a vakmerő védőkkel, akiknek még arra is volt erejük, hogy a nyár folyamán elegendő élelemmel lássák el magukat.

Mindez a harcközbeni élet megszokottságára nevelte a gyermek Rákóczi Ferencet. Amíg édesanyja páratlan önfeláldozással védelmezte családjuk tűzhelyét, Munkácsot, addig Budát borzalmas mészárlással ugyan, de felszabadítja az egyesült császári sereg. De hiába jött meg a híre a császáriak világra szóló győzelmének, úgy harcoltak tovább a munkácsi védők, mintha nekik kedvezett volna a szerencse. Közben belátta a porta, mekkora ostobaságot követett el Thököly letartóztatásával, újra megbecsült szövetségesként bánt a fejedelemmel, de annak már lejárt az ideje: végképp kikerült az események fősodrából. Nem tehetett mást, mint buzdító leveleket írt feleségének Belgrádból.

Zrínyi Ilona példátlan akarattal ragaszkodott elhatározásához. Talán ő volt legtöbbet talpon az ostrom hosszú idején. Csodák azonban nincsenek. Az Európából összese reglett zsoldosok egyik csapást a másik után mérték a törökre. Buda után gyorsan elfoglalták Egert, Mohács most az ozmán vereség színhelye lett. majd a Dráva melletti Eszéken is sorsdöntő győzelemmel közelítettek immár a Balkán felé a császáriak.

Zrínyi Ilona ennek ellenére hallani sem akart Munkács feladásáról, noha egész Magyarországon, Erdélyt is ideértve már a császári hatalom nevében parancsoltak. Thököly fatális levelének hatására is, melyben áttérését közölte. végül is a katonák látták be, semmi értelme a további dacolásnak, mert ha végképp kimerülnek, a bosz- szúra szomjas ostromlók a vérengzéstől sem riadnak vissza. így, bár Zrínyi Ilona háta mögött, de a fejedelemasszony és a Rákóczi-árvák érdekében előnyös alkut kötöttek a császáriakkal. Miután kész helyzet elé állították Zrínyi Ilonát, 1687. június 17- én átadta Munkácsot Caraf- fának, a szörnyű emlékű olasz zsoldos tábornoknak. A kapituláció fejében szabadon elvonulhattak a védők, ösz- szes javaikat visszakapták a Rákóczi-árvák, Munkács és Szentmiklós vára kivételével. Ezeket császári helyőrségekké nyilvánították és erős csapatokkal szállták meg.

( Folytatjuk)

Meó vízzel és kétforintossal

Akkor végzett jó munkát a hidegburkoló, ha a lerakott kövezetre öntött pohár víz egyenletesen szétfolyik. Amikor ezt elmeséltem Szarka Istvánnak, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat hidegburkolójának, újabb »meózási módszert« ismertem meg.

— A mi mesterünk azt csinálta, hogy eldobott egy kétforintost. Ha elcsúszott a kövezeten. jó munkát végeztünk és megkaptuk a pénzt. Ha nem, akkor az övé maradt, és mienk lett a letolás.

A fiatalemberrel Balaton - bogláron, a MÜM-üdülő építkezésén találkoztam. Amikor lejött az állványról, lehúzta kék gumikesztyűjét.

— Hamar kilyukad a bőrünk, ha nesm használjuk. A malter eszi a bőrt — mondta, és öltözékének másik jellegzetes darabját, a jambósapkát is megmagyarázta. — Ha megszárad a fugázáshoz használt sárga festék, igencsak porzik.

A kaposmérői fiatalembernek sok testvére van. Az egy lányt kivéve, valamennyien az autósszakmát választották, ö az építőiparhoz szegődött. Addig húzta a falakat, amíg elleste a csempézés, a cementlapozás tudományát.

— A változatosság miatt »nyergeltem át«. Kőműves szakmunkás-bizonyítványom van, a művezetőim mégis szívesen választottak engem az ilyen munkákhoz. Egyik ajánlott a másiknak. Ma is bizalommal vannak irántam. Ezen az üdülőn kilenc burkoló dolgozik velem együtt. Valamennyien fiatalabbak, mint én, nekik már ebből a szakmából van bizonyítványuk.

Megkérdeztem Szarka Istvántól, hogy miért kevés a tanuló ebben a szakmában?

— Inkább az autósszakima vonzza őket. Ügy gondolják, hogy ezt a pénzt ott is megkapják, mégsem kell egy helyben állniuk. Pedig mi is sok helyen megfordulunk. És ahol egyszer voltunk, ott maradandót »alkottunk«. Lehet, hogy ez a kifejezés túlzás, mégis egy-egy szép mozaikpadló már megérdemli ezt a 1

fogalmazást. Mindinkább

igénylik a munkánkat. Szinte divattá vált a külső burkolás. Például ez is, amit most csinálunk, a nedvességtől óvja a falat, es szép is.

Hogy mennyire nem egy helyen dolgoznak a hidegburkolók, arra bizonyság, hogy éppen a Kaposvári Húskombinát csempézését hagytak félbe, mert az üdülőt május 1-én át kell adni. Azután várja j már őket az a nagy lakóház a megyeszékhelyen, amelybe I a brigád egyik tagja is költözik. De Szarka István szívesen emlékszik a kaposmérői iskolára, a patalomi öregek j napközi otthonára.

Nem bánta meg, hogy kőművesként kezdte.

— Okosabb, ha valaki többféle munkához ért. Nem tartom szerencsésnek, hogy a mai tanulók kizárólag egv tevékenységre figyelnek. Mikor én inaskodtam, mindent csináltattak velem, nem specializálódott ennyire a képzés. A mostaninak az a hátránya, hogy képesek leállni a fiatalok, ha az ő munkájuk befejeződött. Mi, »öreg rókák«, nem röstelljük a társszakmát sem. Véleményem szerint a mostani hároméves képzés hosszú. Sokan megunják és odébhállnak. Az én korosztályom két évig tanult. Arra szívesen emlékszünk vissza, de nem bizonyos, hogy a harmadik évvel is így lennénk. Meg kell szerettetni a szakmát a gyerekekkel. Hány fiatalemberről tudom, hogy a szülei ráerőltettek valamit, és hiába került szakmunkás-bizonyítvány a kezébe, mégis segédmunkásként dolgozik, mert idegenkedik a tanultaktól.

Szarka István már utánpótlást is szerzett. Most három éve annak, hogy két testvérével egy időben építette föl családi házát. Természetesen, amit tudott, ő csinált a családiban.

— A sógor gyerek meg segített. Megtetszett neki, és most nálunk inaskadák. Egvszer- kétszer már mellém is került a munkában.

Gombos Jóién