Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-14 / 63. szám

Á VÁROSÉRT

A tsz és az állami gazdaság is jól jár

Kerítésen kívül - és belül

A szentbalázsi surján völgye Termelőszövetkezet és a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság bőszén- fai kerülete azon túl, hogy területileg szomszédok, már korábban is törekedett a jó tnunkakapcsolatokra. Nemcsak látni, tapasztalni jártak egyL máshoz, hanem megtudakolni azt is: miben segíthetnek vagy milyen segítséget kaphatnak a munkákhoz. Most írásba foglalják a tsz és a bőszénfai kerület munkakapcsolatáról szóló megállapodást. Nemesszeghy István tsz-elnök így summázta, mit vár a termelőszövetkezeteitől az egyezségtől :

— Tudjuk egymásról, hogy ki miben segíthet, milyen az eszközellátottsága, és ebből kitűnik: futja az erőből arra is, hogy a kapacitás jobb kihasználása végett a szomszédban is foglalkoztassuk a gépeket. A bőszénfai kerület gépei aratják le a nyáron 220 hektár kalászosunkat, betakarítják az összes kukoricánkat é; közösen gyűjtjük össze a szalmánkat. Együtt végezzük a s Tózást. a nyári szervestrágyázást, a takarmánybetakarítást. Az állami gazdaság szakmérnöke látja el majd nálunk is a vegyszeres növényvédelem irányítását, így ez a gondunk is megoldódik, mivel nekünk nincs rá szakemberünk.

Az együttműködési tervben minden feladatot rögzítenek, így azt a kölcsönös segítség- nyújtást is, amely a növény- termesztés egészére kiterjed.

A tsz-elnök szerint ez a módszer mindkét oldalon könnyíti a beruházások, a gépi munkaeszközök maximális kihasználását, s mindkét üzemet számottevő kiadásoktól kíméli meg. A kerület zaranyi szárítójában szárítják majd a szövetkezet szemesterményeit is. Az állami gazdaság fölszámolja a bőszénfai gattert. s a fűreszelést — mintegy 200—250 köbméter fa feldolgozását évente — bérmunkában a tsz végzi el saját üzemében, az állami gazdaság részére.

Czimbalmos András, a tangazdaság termelési igazgató- helyettese:

— Mi az együttműködés előnyét különösen abban látjuk, hogy ezáltal meggyorsulhatnak a munkák, minden tennivalóval a legjobb időben végezhet a szövetkezet is, a bőszénfai kerület is. Jobb minőségben kerülhet be a széna, és a szervestrágyának is ■ úgy •jó. ha mielőbb kihordják a földekre. Mindezt a géppark közös foglalkoztatásával, a két üzem rendelkezésre álló eszközök ésszerű kihasználásával érhetjük el. Ezt az évet egyébként tapasztalatszerzésre szánjuk, s ehhez igazítjuk majd további kapcsolatainkat.

Mindkét vezető elmondta, hogy megállapodtak: a munkák bérezésénél mindegyik üzem a saját normáit veszi figyelembe, vagyis a tsz-trak- toros például az állami gazdaságban végzett munkáért azt a díjazást kapja, amit hasonló teljesítményért saját üzemében elszámolnának neki.

Ugyanez a helyzet az állami gazdasági dolkozóknál is. Egyetértettek abban is, hogy a segítés kölcsönös előnyön alapul, s megegyezett a véleményük e módszernek a munka- fegyelemre gyakorolt kedvező hatásáról is. Nemesszeghy István így fogalmazott:

— Nem tehetik meg a traktorosaink, hogy ha a szomszédból reggel hétre megjönnek a gépek, ők elkéssenek. Nyilvánvalóan egyikük sem akar lemaradni sem mennyiségileg, sem minőség dolgában a másiktól, és ez majd megmutatkozik a gazdálkodási eredményekben is. Következetesebb munkaszervezésre lesz szükség, hiszen a kézi erőt például már előző nap biztosítani kell...

A két gazdaság vezetői nem titkolják, hogy sokat várnak ettől az együttn-lkö- déstől. S itt nem is csak a már említett két szempont — a gépkapacilas jobb kihasználása és az egyes munkákra fordított idő rövidítése — nevezhető a fő indoknak. Lényeges az a megtakarítás is. amelyet a két nagyüzem elér — azzal, hogy megkíméli magát olyan befektetésektől, amelyekre külön-külön mindegyiküknek szüksége volna, de ennek a kapcsolatnak a jóvoltából már semmi sem indokolja a kiadást, mert a szomszédnak megvan az adott gépe vagy berendezése. A szomszédolásnak ez a módja minden bizonnyal másutt is célrave-. zető lenne.

Hernesz Ferenc

A pannon táj visszahív

Ahhoz, hogy valaki ebben r szakmában sikereket érjen el, jó adag szerencse, meglehetős fizikum és a tárgyak, helyzetek összefüggéseinek gyors felismerése szükséges. Dr. Trogmayer Ottó. a történettudományok kandidátusa, a Csongrád megyei Múzeumok főigazgatója így beszél pályájáról, önmagáról.

— Kaposvárhoz köt az otthon hangulata. A szüleim itt éltek; innen indultam az egyetem, a tudományos palya relé. A nagy szerelem soha nem a legelső; én orvosnak készültem, majd bölcsészként dramaturgiát hallgattam. Figyelmemet a régeszet iránt az egyetemen egy érdekes óra keltette föl: az előadó a sztyeppéi népek életéről, szokásairól beszélt. Akkor határoztam el, hogy erre a pályára lépek, és művelem, kedvelem, szeretem azóta is.

— Ügy tudjuk, húsz esztendeje Szegeden él, s a kutatómunka és a tudományos nem zetközi sikerek mellett, igazgatja a Szegedi Móra Ferenc Múzeumot. Mi hozta most Kaposvárra?

— A híres népvándorláskori aranykincseket mutatja be a helybeli múzeum, s ebben veszek részt a szegedi anyaggal, többek között a híres Lehelkürttel és egy fejedelmi szab- iyával, amely korai századodban a korona mellett a királyi felségjelek legértékebbje volt.

— Hogy a régészeti ásatásokhoz fizikum kell, azt a laiaus is sejti, hiszen esőben-hóban a terepen járni, a műveleteket irányítani fárasztó. Az összefüggések gyors felismerése szintén fontos és érthető dolog. De mit jelent a szerencse — mint szakmai tényező — egy archeológus számára?

— Nagyon sokat. A tápéi ásatások során neolit korabeli íi.e. 7000 év!) települést találom, ebből készítettem a doktori disszertációmat. A későbbiek során alkalmam volt egy feltételezésből kiindulva bizonyítani egy addig ismeretlen népcsoport létezését, ugyancsak a történelmi előtti időkből. E témakör szolgált kandidátusi disszertációm anyagául. A harmadik »szerencse« a pusztaszeri ásatásoknál »jött be«. Pusztaszer tulajdonképpen

jelkép: Magyarország mindkét honfoglalásának szimbóluma. 896-ban az Árpád-féle honfoglalás, 1945-ben az első földosztás történelmi pillanata kötődik ehhez a helyhez. E két honfoglalás emlékére itt nemzetközi emlékparkot létesítünk, s a felállítandó múzeumok egyikében elhelyezzük a híres, 1200 négyzetméteres nagyságú Feszty-körképét. Restaurálása most folyik, s ez előreláthatóan néhány évig eltart.

— Végezetül egy kérdést Móra Ferencről, aki nemcsak az ön által vezetett múzeum egykori igazgatója, hanem neves író és publicista is volt.

— Kedves, személyes anekdotám is fűződik hozzá. Egy Tápé környéki néninek hajdanán Móra Ferenc megszerezte a kocsmatartás jogát, azért.

Volt egy csapatvezetőnk, az öreg Bíró bácsi, szegény az istennek sem tudta elérni a 100 százalékot. Marták, csúfolták, pénzt se nagyon kapott. Éreztem én, ebből baj lesz. Ez az ember meggyűlöl minket, pedig nem ellenség. Bírálni könnyű, nagyon is könnyű. Három -egész műszakot ott voltam v.ele. Figyeltem, mit csinál, hogy szervez, aztán megmutattam, hogyan csinálnám én. Szóval, azt gondoltam magamban: a párttitkár felel azért, boldo- gok-e, elégedettek-e az emberek. És persze azért is, kihozzák-e magukból azt, ami bennük van. Én hittem abban, hogy mindenki képes túlszárnyalni önmagát. És sikerült. Az öreg Bíró elérte a 100 százalékot, s jóné- hányszor meg is haladta.

— Tehát Komló 1952-ben város lett. Innen kanyarodtunk el...

— Megalakultak a városi szervek, én a városi DISZ szervező titkára lettem. Ez 1952 áprilisában történt. Rengeteg arminisztráció terhelte a munkát; hajnaltól hajnalig gyüléseztünk, írtunk, mint az íródeák. Persze ez nekem nem nagyon tetszett. Ezernyi

hogy cserébe engedje meg a kertjében az ásatást. Mikor én kerültem a múzeum élére, fölkeresett a nenő, és megkért, hogy mielőbb bontassam le a házát, mert sokallja az adót. Sajnos, ez nem állt módomban, mire elhangzott a minősítés, eképp: »Móra igazgató úr volt az igazi... Maguk csak amolyan régészek«.

— A szegedi és a somogyi múzeum- közötti együttműködés tudomásunk szerint már több éves. A társintézmények jó kapcsolata hozza vissza időnként Somogyba?

— Elsődlegesen természetesen a munkám szabályozza amúgy is szűkre szabott időmet. De a pannon táj varázsának nehéz ellenállni, és a szelíd somogyi lankák az otthon hangulatával visszavonzanak.

Bedő Ildikó ,

rendezvényünk volt, de kik ültek be elsőnek? Az irodisták, alkalmazottak. Ez is valami, persze, de hol vannak a melósok? A többségük bejáró volt, nem lehetett megfogni őket, mások legényszálláson laktak, nem ért el utánuk a kezűnk. Politikai munkát csak a bányában lehetett végezni, ott észrevették az embert, s komolyan is vették. Így aztán, többet jártam a bányába, mint egy műszaki.

— Hogy él önben az akkori Komló emléke?

— Komlónak sok arca volt. Ekkoriban került napirendre a vasmű építése, Komló és Sztálinváros neve összeforrt. Nekünk kellett biztosítani a szenet, a kokszot, jött tehát az ember, a gép, a pénz. Ügy éreztük, egy hatalmas ütközet első vonalában harcolunk. Nem tudtunk elfáradni. Aztán volt egy másik arca is Komlónak, természetesen, ez a kocsmáik, italboltok világa. Ez nagyon sok gondot okozott nekünk. Mit mondjak? A városi DISZ-titkár úgy aludt el mellettem a legény- szállón minden este. hogy kitette az éjjeliszekrényére a csőre töltött pisztolyt...

| Békés Sóncfor**"}’""'

Egy baráber élete

A városi tanács Kaposváron — a Hazafias Népfronttal karöltve — tavaszi nagy- takarítást szervez. A társadalmi munkakció és a településfejlesztési verseny szerves részeként indítják el a mozgalmat március 18-án.

Egy várost nem könnyű »tisztába tenni«. Eldugott zugok vannak, ahova a szemétszállító járatok csak nagy ritkán jutnak el; parkok, ahol minden bokor alját papírgyűjtőhelynek tekintenek a rendetlenek. Meg épülő házak és városnegyedek is, ahol összegyűlik a sok törmelék. És természetesen az utcákra, közterületekre, is bőven van panasz.

A nagytakarítás irányítója a városgazdálkodási vállalat lesz. A szervezők tizenhárom kerületre osztották föl Kaposvárt, ezeket, — az időpont is a beosztás fontossága miatt — felsoroljuk:

Március 18-a: Ságvári-lakó- te'ep. A központ: az ABC áruház előtt.

Március 19-e: cser—keceli

körzet, a Töröcskei-oatakig. A központ: Cseri út 16.

Március 22-e: donneri körzet, a Zselic patakig. Központ: a donneri ABC előtt.

Március 23-a: Róma-hegy

ás Ivánfa-hegy, a Schönherz utcáig. Központ: a Gorkij u. és a Csalogány u. sarkán.

Március 24-e: Kaposfüred.

Központ: a templom előtt.

Március 25-e: Tpponár.

Központ: az Őrei úti elágazás.

Március 26-ra: észak-keleti

ipartelep, Kisgát, cukorgyár. Központ: a Patyolat Vállalat eiőtt.

Március 27-e: Kaposszentja- kab. Központ: a Kinizsi söröző előtt. i

Március 29-e: Arany utca — a Béke utcától észaltra. Központ: a Losonc köz.

Március 30-a: a Noszlopy utca, az Április 4. utca. a Béke utca, a vasúiig. Központ: a Mártírok tere.

Március 31-e: a Bajcsy-Zsi- linszky utcától északra. Aranyi utca. Központ: a Dózsa- pályanál.

Április 1-e: a Bajcsy-Zsilinszky utcától délre, a Virág utcáig. Központ) a Marx utca és a Rákóczi tér sarka.

Április 2-a: Töröcske. Központ: a busz végállomása.

(A központ minden esetben a munkairányítás helyét jelenti.)

A szükséges eszközöket — ha valaki nem viszi magával — a Városgazdálkodási Vállalat biztosítja, ök adják a szemétgyűjtő konténereket és a gépeket is. A szervezők számítanak rá, hogy nemcsak a város lakossága jelentkezik a

— Komló azt a feladatot

kapa ekkor, hogy érje el az 500 vagonos napi termelést.

— Igen. pontosan erről volt sző, s ezzel függött össze a mi kísérletünk is. Mert a széntermelés fokozásának a feltárás ütemének növelése volt az előfeltétele. Ügy éreztem, itt az alkalom. Megszabadulhatok az íróasztaltól, s megmutathatom, mit tudok.

— Konkrétan hogy történt? Mi volt a 100 méteres mozgalom ötletének szülője?

— Természetesen a legfontosabb ebben a tekintetben az a hatalmas igény volt, melyet velünk, feltárókkal szemben támasztottak. De az egész dologban része van a véletlennek is. Egy szép, meleg májusi napon beállított hozzánk kolozsvári Grandpierre Emil. Akkor újságíró volt. Ismertük már egymást, tudtuk, mi következik : mondjatok valami szép, romantikus dolgot, gyerekek ... ! A bányába nem szeretett lemenni, de a széf törtóneteket annál inikáb'- szerette. Ott volt Ambrus Jenő is, a városi pártbizottság titkára.

»Mit lehet itt mondani, ro mantikusat, te Emil?« — mondja neki.

Mire én:

»Ambrus elvtárs. Én mondóik egyet. Engedj vissza a bányába, s havi 100 métert haladok előre«.

Csend lesz. A szeme hamis kásán ragyog:

— Hát így történt...

(Folytatjuk)

megadott napokon társadalmi munkára, hanem a vállalatok és intézmények is kitesznek magukért. A felhívást már mindenki megkapta. Felvilágosítást adnak a körzeti tanácstagok és népfrontbizottságok vagy — telefonon — a városgazdálkodási vállalat.

A város tavaszi nagytakarítását — a tervek szerint — összekötik a fa- és virágültetéssel. Ez természetesen az időjárástól függ, s ha ez engedi, az igénylők ingyen kapnak palántákat, facsemetéket és díszcserjéket. Ha valaki a saját háza előtt akar ültetni, csak igényelnie kell a szük- ;éges növényeket. Az egyik fő cél ugyanis — a takarítás mellett —, hogy minél több zöld növény kerüljön a földbe és a város ismét méltó legyen régi címére: »Virágos

Kaposvár«.

Mindez azonban csak indítás. A végső cél: minden kaposvári lakosnál, vállalatnál és intézménynél elérni, hogy folyamatos legyen a tisztaság. A szervezők szeretnék, ha a szocialista brigádok, KISZ- szervezetek védnökséget vállalnának egy-egy parts felett, s azt állandóan gondoznák.

A megadott körzetekben • takarítás napján végzett munka egyébként része a »10 óra Kaposvárért« társadalmi munkaakciónak. Ha valaki megjelent és dolgozik, a munka- irányító központban erről igazolást kap. A takarítás napján a városgazdálkodási vállalat már kora reggel »kivonul«: a központokban várják a jelentkezőket, délelőtt és délután egyaránt. Cél az is, hogy a vállalatok, az iskolák és az intézmények ne csak kerítésen kívül dolgozzanak. A közvetlen környezetüket is tegyék rendbe.

Minden lilmlomot összeszednek. Ezért a körzetekbe már előző nap este kiviszik a szemétszállító konténéreket.

A tavaszi nagytakarítás következő »felvonása« a perem- kerületekben lesz. Április közepétől május közepéig a városgazdálkodási vállalat minden igénylőt ellát növényekkel, virágokkal, fákkal. Mindenki időben jelezze a körzeti tanácstagnak és a népfrontbizottságnak : miből és

mennyire van szüksége. Több tízezer palánta vár kiültetésre.

Mészáros Attila

Penicillinpor-ampulla a Biogálból

A Debreceni Biogál Gógyszergyár tavaly fölavatott asszep- tikusiizemében korszerű töltőgépeken tavaly óta gyártják a penicillinampullát. Képünkön: a porampuHatöltő üzem egyik része.

Önkezűleg...

Magyarországon jelenleg a halálesetek 3,4 százaléka ön- gyilkosság miatt következik be. Nem kis szám, de persze a nemzethalál-víziót sem idézi föl bennünk.

Gereblyézzük egybe az ön- kezű halál általánosságait!

Jellemző a személyiség tett előtti izolációja. Az öngyilkosság nem más, mint megakadályozott gyilkosság: agresszív késztetések önmaguk ellen fordítása. Az öngyilkos tettével »bosszút áll« környezetén. A közmorál gátolja a »bűnösökkel« — családdal, munkatársakkal, főnökkel — való leszámolást. Külső tényezők azonban önmagukban sohasem képesek arra, hogy öngyilkosságokat hozzanak létre.

Pszichológusi általánosításokat soroltunk. És most a statisztikát kérjük segítségül. 1920—21“ben 2017- ember lett Magyarországon öngyilkos. 1974-ben 4262 — több mint a kétszerese a negyvennégy évvel azelőttinek. Semmiféle általánosítás nem következik ebből. Elsietett, s éppen ezért: hamis általánosítás válna belőle. Miért? Mert a lakosság száma az 1920. évihez viszonyítva szintén nagy arányban nőtt.

Az önkezű halálesetek valószínű okai is mutatnak valamit. Tettét ideggyengeség vagy elmezavar miatt 643 ember követte el. S ez azt bizonyítja számomra, hogy a »gyorsuló idővel« sokan nem bírják a tempót. Neurotikussá, gyenge idegzetűvé rohgyo- lódnak. Századunk átlag zaj- szintje vajon hány decibellel lehet magasabb az előzőnél? Lehetetlen kideríteni. A gépek, automatikák kezelése is megzavarhatja a gyengébb képességű embert. Egyre nagyobb jelentősége lesz az al* kalmassági vizsgálatoknak.

Betegsége miatt 1100 ember vált meg az élettől saját elhatározásából. Az alkoholizmus 361 lakosnál siettette a halált. Családi viszály miatt 976-an áldozták föl magukat. Igen: áldozat volt ez, s hiábavaló. Sok esetben időbeni szakítás, határozottság elejét vette volna a bajnak. A »Rómeó és Júlia«-sors alig ismétlődik, az egyik fél csalódása azonban lehet halálok. A szerelmi csalódás 126 életet követelt. Ez is figyelmeztető: elhagyatott" ságérzet miatt 237-en — főként öregek — dobták el maguktól az életet. Váratlan sorscsapást nem tudott elviselni 87 ember. Bűncselekmény elkövetése utáni félelem, bűntudat miatt 84-en lettek öngyilkosok.

S ez jellemző: anyagi nehézség — mint ok — ritka. Mindössze harminc embernél derítette ki ezt a nyomozás. Egyéb, illetve ismeretlen indíték miatt 618-an haltak meg önkezűleg.

Már csak néhány szám következik. Az önkezű halál leggyakoribb módja hazánkban az akasztás. 2308-an így tettek pontot életükre. Mérget 1065-en vettek be. A többi halálnem kisebb számot »követelt«.

A pszichológusok szerint a végzetes tett tulajdonképpen segélykérési kísérlet. Az öngyilkosoknak több mint háromnegyed része előrejelzést ad környezetének a szándékáról. Mintegy bejelenti a tettet. És ez a szűkebb környezet felelősségét erősíti föl. Oda kell figyelnünk egymásra!

S akkor lőtt madárként a grafikon zuhan.

U L