Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-14 / 63. szám
Erősödő jószomszédi kapcsolatok Beszélgetés dr. Guba Sándor képviselővel az országgyűlési küldöttség ausztriai látogatásáról Megszaporodtak a sajtóje- len tések, amelyek Magyarország és Ausztria kapcsolatainak újabb álló-másairól tájékoztatnak. Minden évben tartalmasabb a gazdasági, a tudományos—műszaki es a kulturális együttműködés, a magyar külkereskedelemben Ausztria részesedése megközelíti az öt százalékot. Március elején alighogy véget értek a két külügyminiszter, Púja Frigyes és dr. Erich Bielka tárgyalásai, Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének vezetésével parlamenti küldöttség utazott a szomszéd országba, hogy viszonozza az osztrák törvény- hozás delegációjának 1973-as magyarországi látogatását. A magyar küldöttségnek somogyi képviselő tagja is volt: dr. Guba Sándor, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatója. — Ez a látogatás hogyan járult hozzá a két állam kapcsolatainak erősítéséhez? ■ — Küldöttségünk egy heti kinntartózkodása alatt betekinthetett Ausztria életébe; képet alkothatott néhány ipari nagyüzem mindennapjairól, néhány osztrák városról. Fogadott bennünket dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök, aki figyelemre méltó határozottsággal beszélt az enyhülésről, és arról, hogy a két ország kapcsolatainak kedvező alakulása a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének nagy lehetőségeit bizonyítja. — Ezt az osztrák álláspont szerint is a helsinki dokumentumok szellemében kell folytatni. — A szövetségi elnök elmondta, hogy a kapcsolatok Helsinki előtt is példásak voltak. Apró Antal válaszában hangsúlyozta, hogy Magyarország és Ausztria sok nemzetközi kérdés megítélésében régóta azonos vagy hasonló álláspontot vall, s kétoldalú kapcsolatainkban nincs rendezetlen gond. — A protokoll bizonyára megnehezíti a kötetlenebb beszélgetést ilyen látogatásokon. — Ez nem egészen így van, Kirchschläger elnök a foga- dószobájában egy óriási Mária Terézia kép alatt kínált hellyel bennünket és néhány közvetlen, szóval szívélyessé varázsolta a hangulatot. Később, dr. Bruno Kreisky kancellár fogadásán pedig egészen konkrét kérdésekről válthattam szót Weihs földművelés- és erdőügyi miniszterrel, továbbá az államtitkárral is. —Milyen témák kerültek terítékre? — Néhány éve tarka szarvasmarha tenyészállatokat importáltunk Ausztriából, s a minisztert érdekelte, elégedettek voltunk-e a szállítmányokkal. Az államtitkár elmondta, hogy 6ertéshibrid-kí- sérleteket folytatnak, s állandóan vizsgálják a szarvasmarha-tenyésztés föllendítésének lehetőségeit. Érdekes adatokat tudtam meg a tejtermelésről és a vadgazdálkodásról is. — Ezek szerint a küldöttségben is hű maradt szakmai érdeklődéséhez... — Örömmel tapasztaltam, hogy ezt igényelték, és nemcsak osztrák vendéglátóink. Egyik este dr. Nagy Lajos, hazánk bécsi nagykövete fogadást adott a küldöttség tiszteletére, és ott sok külföldi diplomata megjelent. Bemutattak az új-zélandi nagykövetnek, aki egyben hazája budapesti nagykövete is. Rendkívül sokat tudott főiskolánk egyik tanszékvezetőjének új-zélandi látogatásáról, és elmondta, hogy szívesén megismerkedne, részletesebben is, tanintézetünk munkájával. Nagy érdeklődést tanúsított a szarvasmarha- és juhtenyésztés, valamint a rét- és legelőgazdálkodás magyar tapasztalatai iránt. Ugyanezen a fogadáson — amelyen részt vett Anton Benya, az osztrák nemzeti tanács elnöke is — ismeretséget kötöttem a pakisztáni nagykövettel, aki az állattenyésztésről, az öntözésről, a búzatermesztésről és a burgonyanemes 1 tesról tett föl nekem kérdéseket. — Nyelvi gátjai nem támadtak a beszélgetéseknek? — Elfogadhatóan beszélek németül, s angolul tudó tolmács is rendelkezésre állt. A német nyelvtudásomra máskor is szükség volt; vendéglátóink mindenütt körülvettek bennünket, és már záporozták is a kérdések. Ellátogattunk az osztrák parlamentbe, ahol a nemzeti tanács és a szövetségi tanács vezetőivel, képviselőkkel találkoztunk. Az elhangzottaknál több kérdést is szerettünk volna föltenni, ám a rendelkezésünkre álló idő alatt inkább nekünk kellett Válaszolni a kérdésekre. • — Hazánk tevékenyen támogatja Ausztria pozitív semlegességét, amely annál is inkább kulcskérdés, mert többször támadták a NATO és az Európai Gazdasági Közösség részéről. A semlegességről mit mondtak a magyar országgyűlési küldöttségnek? — A külügyminisztérium főtitkára, dr. Heinrich Hay- merle részletesen ismertette az osztrák külpolitika pilléreit. Hangsúlyozta, hogy Ausztria a továbbiakban is komoly szerepet vállal az európai biztonság és együttműködés, a nemzetköri enyhülés előmozdításában. Bécs otthont ad több ENSZ-intéz- ménynek, itt folynak a közép-európai fegyverzet- és haderőcsökkentési tárgyalások is. — Említette az ENSZ-intézményeket. Hogy áll a tervezett »ENSZ-város«• építkezése? — Ausztria szeretné, ha New York és Genf után Bécs lenne a világszervezet harmadik városa. Egyik vendéglátónk nagy tisztelettel szólt arról, hogy az osztrák elképzelésit Magyarország is támogatja, s ezt a segítséget a továbbiakban is kérte. — A sajtójelentések szerint a küldöttség vidéken is járt. — Megnéztük a 7 ezer dolgozót foglalkoztató linzi vegyi műveket, ahonnan többek között műtrágyát és más vegyi anyagokat importálunk. Engem különösen a takar- mánykarbamid előállítása érdekelt, s az, hogy a gyárban remekül használják együtt a több évtizedes gépeket és a vadonatúj berendezéseket. A linzi gyár termékeinek többségét a szocialista országoknak adja el, ez a piac számára sóikkal biztonságosabb, mintha a tőkés országok vállalataira alapozna. Orientációja miatt a gyárat a hatvanas évek legelején egy svájci bank ellenintézkedésekkel fenyegette meg. Az idők változását jelzi, hogy a bank igazgatója a közelmúltban levélben kért elnézést a valamikori afférért. — Más üzemet is láttak? — A Steyr Puch gyárat, ahol szintén olyan terméknek az előállítását láttuk, melyből hazánk is importál: a go- lyóscsapágy-gyártással ismerkedtünk. — Elégedett volt az ausztriai látogatás eredményével? — Nem az udvariasság, hanem a meggyőződés biztat, hogy így fogalmazzak: látogatásunk a békés egymás mellett élés szellemében tovább erősítette a jószomszédi kapcsolatokat. Pintér Dezső Á postaműszerész A nemzetközt nőnap alkalmából a Munka Érdemrend brons fokozatával tüntették ki Fenyő Tibornét, a siófoki posta műszerészét. Klubkeresés Karúdon Korábban úgy tudtam, Katódon három ifjúsági klub működik. A minap azonban a tanácselnöktől arról értesültem, hogy a faluban van ugyan három »-KISZ-helyiség« — ahogy ők nevezik —, de ifjúsági klub egy sincs. Hogy miért? Erről szóljanak a ka- rádiak. Soltész Endre tanácsélnök: — A községben nincs mű' velődési otthon; a régi semmilyen komolyabb rendezvény megtartására nem alkalmas. Van ugyan három kisebb helyiségünk: a terület meg az áfész KXSZ-eseinek, a termelőszövetkezet fiataljainak, illetve a ruhagyárnak. Az egyetlen nagy termet, a tanácsit szinte mindenre használjuk. Schádl Lajos, a községi pártbizottság titkára szerint is a megfelelő helyiség hiánya a legnagyobb gond. Ilyen körülmények között — mint mondta — nem léhet összefogásról beszélni. Mit szólnak ehhez a fiatalok? Kromek Pál, a ruhagyár KISZ-bizottságának titkára — az új szervezeti forma bevezetése előtt ő volt a területi KISZ-csúcsvezetőség titkára: — A községben három KISZ-klub működik. A klub megnevezése azonban nagyon rossz, maradjunk inkább a KISZ-helyiség megjelölésnél. — Miért? — Abban a helyiségben, amelyben a terület és az áfész KISZ-esei szoktak találkozni, nem alakulhatott ki rendszeres klubélet. A község helyiséggondja miatt ott tartják az énekkari próbákat meg a tánccsoport megbeszéléseit, az tán az áfész vezetőségi üléseit, a politikai oktatásokat... — És a tsz fiataljainak a klubjai — Azt a helyiséget szintén sok mindenre használják: brigádmegbeszélésekre, tsz-veze- tőségi ülésekre... — Ügy tudom, a ruhagyár helyisége a legalkalmasabb a klubéletre. — Ez igaz Az üzem eredetileg a KISZ-es fiataloknak hozatta rendbe, de újabban előre be kell jelentenünk, hogy mikor használjuk a termet, és névsort kellett leadnunk, hogy kik lesznek ott az üzem dolgozói közül, mert csak ők léphettek be. így aztán lassacskán ellaposodott itt az élet. Most, a KlSZ-válasz- tások előtt sikerült elérnünk, hogy újból elkezdődött valami : hetente egy alkalommal, szombaton, minden intézkedés ellenére ide járnak a falu fiataljai. Katód 2600 lakosa közül ötszázan 30 éven aluliak. A fiatalok munkalehetőséget találnak itt, a községben. A helyi vezetőknek is érdeke, hogy itt tartsák őket; a ruhagyár a szomszédos községekből is vonzza a fiatalokat. A tanács! egyik jelentésében olvastam, hogy tavaly kísérletet tettek! 7ÍTTlankrts hifw telet a, egy ifjúsági klub létrehozásé-, ^„Än igfn gazd? ra- H<^Sy. ™lért. n«m tölttnV\ napokat hozott megyékben semrm? A bürokratizmus ha- Lz év tizennegyedik hete. A lojaban elveszett az ötlet. közvélemény érdeklődéssel fi- Egyébkent a fiatalok sem j gyelte ó/ári Miklósnak, a tudtak róla. ! Politikai Bizottság tagjának, Kovács József vb-titkar el-|a Központi Bizottság titkátóA pártbizottság titkára megerősítette: szükség van rá. Karádon mindenki belátja, hogy kell az ifjúsági klub. Talán jobb összefogással, egy parányi megértéssel ez is megoldható lenne — akár a tsz, akár a ruhagyár KISZ- helyiségében. Matyek Valéria óvónő, aki éppen klubvezetői tanfolyamra jár, így vélekedik: — Azt kellene megértetni a tsz-vezetőséggel, hogy nyugodtan tarthatnak vezetőségi üléseket, tanácskozásokat a KISZ-helyiségekben, csak hetente egy alkalommal adják oda a falu fiataljainak. Ugyanezt kellene elérni a ruhagyárban is. A tanácselnök szerint ha felépül az új óvoda, a régi helyiséget megkapják a fiatalok. Csakhogy az jó pár év múlva lesz. Nem ésszerűbb hát az előbbi megoldás? Nagy Jenő — Amikor megkaptam a kitüntetésről szóló értesítést, a meghívást a Parlamentbe, aztán mentem fölfelé a széles lépcsőkön az Országházba, csak egy járt az eszemben szüntelen: mit tettem, vagy egyáltalán tettem-e többet másoknál, amivel ezt kiérdemeltem ? A választ élete adja meg: az a huszonhárom esztendő, amit a postánál mint műszerész eltöltött és az a másfél évtized, amit kommunistaként a párt politikájának végrehajtásáért eddig dolgozott. Előtte az asztalon egy telefonkészülék. Ma már a gyerek is — főként a városokban élők — jól ismeri a kezelését: munkánk, kapcsolataink fontos eszköze. De csak akkor segíti mindennapjainkat, ha zavartalanul működik. Ennek biztosításában van nagy szerepe a postai műszerésznek. — Kétévi tanfolyam után tettem műszerészvizsgát Budapesten. Előbb Pécsen dolgoztam az automata központban, huszonkét esztendeje vagyok a siófoki postán ... Az első tanfolyamokat újabbak követték, s ahogy korszerűsödtek a posta hírközlő-távbeszélő berendezései, úgy növekedtek a postai műszerészek, köztük Fenyő Tibomé feladatai is. A crossbar rendszer bevezetése előtt két tanfolyamot is hallgatott. És, hogy ma részletes tájékoztatást tud adni a naponta ellenőrzött sok száz különböző rendeltetésű tranzisztorról, az a gyakorlati munka mellett az állandó tanulásnak, önképzésnek, az új iránti érdeklődésének az eredménye. Élvezet volt hallgatni, amint arról beszélt, hogyan kapcsolódik be Siófok a nemzetközi távbeszélő-hálózatba, hány országot lehet hívni innen, s mi a műszerészek állandó feladata, hogy az összeköttetés télen- nyáron kifogástalan legyen. Tizenöt éve kommunista. Volt alapszervezeti titkár, most vezetőségi tag, szervező titkár és tagja a városi pártbizottságnak. Nemrég vezetőségválasztó KISZ-taggyűléseken vett részt, a jelenlegi pártmunkája: beszélgetőcsoportban vált szót a tagsági könyv cseréjéről a postán dolgozó kommunistákkal, — Jó érzéssel megyek haza egy-egy ilyen beszélgetés után. Nyíltan beszélnek kommunista társaim eredményeinkről és a hibákról, meg a város gondjairól is. Ez csak tovább erősíti bennem a jó ügy szolgálatába vetett hitemet... Fenyő Tiborné is őszintén beszél — eredményeikről, gondjaikról. És önmagáról is. Végzett a marxista középisko-. Iával: akkor úgy gondolta, a gyakorlati pártmunka, a politikai tanfolyamokon való részvétel meg az állandó önképzés elegendő. Most mégis úgy döntött: nekivág a hároméves marxista egyetemnek, hogy politikai képzettsége összhangban legyen műszaki ismereteivel. S nagyobb hasznára lehessen annak a közösségnek, amely március 8-án ilyen szép elismerésben részesítette. Szalai László mondta: a közművelődési tervben szerepel az ifjúsági klub létrehozásának terve. Rába-Steiger traktorok A Magyar Vagon- ős Gépgyir budapesti gyárában 1975-ben kezdték meg a nagy teljesítményű Ráta -Steiger erőgépek gyártását. A 240 lóerős traktorokból az idén — a tervek szc- Irint — már 600 darabot gyártanak. nak másfélnapos kaposvári látogatását, tanácskozását a megye vezető testületéivel. Újólag megfogalmazódott ez alkalommal, hogy a párt politikájából fakadóan megyénkben is két alapvető feladat áll előttünk: a gazdasági építés és a tudatformálás. A cél elérése milliónyi hétköznapi tettet, láncszemként összekapcsolódó részfeladat elvégzését követeli meg mindenkitől. Egy ilyen láncszem, hogy ipari üzemeinkben e héten tovább folytatódott a termelési tanácskozások sora, ahol a tapasztalatok elemzésén túl a termelő egységekig, szinte a munkapadokig lebontva döntenek arról, hogy kire milyen feladat hárul. Azzal összefüggésben, hogy értékelik a szocialista címért küzdő brigádok munkáját, meghatározzák azt is hol vannak az üzem életében olyan tartalékok, amelyeknek kihasználásával szervezettebbé, fegyelmezettebbé és hatékonyabbá válhat a munka. Van olyan üzemünk — például a Kaposvári Cukorgyár —, amely a növekvő követelményeknek csak a teljesítményt növelő beruházással, rekonstrukcióval tud megfelelni. Ez a most megkezdett — az év végéig csaknem száz millió forintot igénylő — beruházás a nyolcvankét éves gyár eddigi legjelentősebb korszerűsítése. S ha már a beruházásról szó esik, feltétlenül emlékeztetni kell az a héten »-napvilágot« látott, a lakosság széles rétegét érintő döntésekről: az V. ötéves tervben 1,2 milliárd forintot költenek Somogybán vízügyi beruházásokra. A mostani tervidőszakban elkészül a balatoni regionális vízmüvet Kaposvárral összekötő távvezeték. Ez a nagy munka lényegében az ivóvízellátás új módszerének kialakulását is jelenti; a kisebb egységek helyett egy nagy terület biztonságos vízellátása oldódik meg — hosszú távon. Tervekről, elhatározásokról, megyénk társadalmi-gazdasági életét érintő eseményekről szóltunk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az átfogó célok érdekében végzett mindennapos gyakorlatot sem. Felsorolni lehetetlen, hogy a megye gazdálkodó egységeiben milyen feladatok elvégzésén jutottak túl a múlt héten. Csak egynéhányra emlékeztetünk. A Fővárosi Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában a hét második felé' ben egy igen jelentős exportfeladatot teljesítettek: befejezték az Indiába szántandó, mintegy húsz millió forint értékű DPSZ hírközlő vonal gyártását. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a hét elején foglalt állást a háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről. A hét többi napjának eseményei bizonyítják: az érintettek saját területükön hozzá is fogtak a határozatból adódó feladatok végrehajtásához. Csütörtöktől az állattenyésztési felügyelőség a községi tanácselnökkel tanácskozik — járásonként. Elsősorban a háztáji tehéntartas uj dotációs rendszeréről tájékoztatják a részvevőket és megvitatják az együttműködés formáit, azokat a helyi lehetőségeket, feladatokat, amelyeket a cél érdekében közösen kell elvégezniük. Pénteken a húskombinát meg a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat vezetői határozták meg azokat a közös feladatokat, amelyek a kistermelői sertéstenyésztés fejlesztése érdekében rájuk várnak. A trösztök között országos szinten már korábban megszületett a megállapodás, a pénteki tanácskozáson az együttműködés megyei feladatait fogalmazták meg. A krónikához hozzátartozik az is, hogy ünneppel kezdődött a hét: szerte a megyében — városon és falun — a nőket köszöntötték a nemzetközi nőnap alkalmából. Az igazi virágokat az időjárás nem várt módon jégvirágokkal egészítette ki, olyan telet hozott márciusban, ami januárnak is »becsületére válna«. Az eltakarítatlan gyalogátkelőhelyeken járva az összetorlódott, kásás havat dagasztva arra gondolt a krónikás: de nagy kár, hogy ez a terület nem futballpálya! A Rákóczi stadionjában ugyanis akadt kézi erő arra, hogy letakarítsák a pályát. Lehet, hogy a városban ezért nem jutott erre kellő időben erő? Vörös Márta
