Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-13 / 62. szám

As első kórushangverseny ÉNEKLŐ FALU Merevség helyett rugalmasság A mezőgazdasági kistermelők adóztatásáról A vérükben zene van Beraance kultúrájáról a Zászlós lakodalmas él az em- 1 ékezetemben. Tollal, kame­rával és fényképezőgéppel töl­töttem ott egy napot jó né­hány évvel ezelőtt. Táncolt az egész falu. Ha jól tudom, a televízió, most tavasszal szí­nes filmten örökíti meg népi hagyományukat az örökvi- dám Csalfa Mari néni közre­működésével. Erre azért em­lékezem most vissza, mert újabb hagyományébreszitő ese­ményre hívtak a berzenceek. Nem tudok róla, hogy egy három és fél ezres fahl vala­hol is önálló kórushangver­senyt rendezett volna Somogy­bán ... Nemcsak táncol, hanem énekel is a falu. A vérükben zene van. 1965-ben felnőtt- kórussal kezdték, nem tudni, mi okból: az nincs már. Kü­lönben minden nemzedék ott lett volna a tsz szűk kis _ ét­termében, és dallal, zenével töltötte volna meg . Még­sem volt hiányérzetem. Sze­retném elkerülni a fölfedezés látszatát, hiszen a kórusének­lés nem újdonság a faluban. De még sohasem fordult elő, hogy egyszerre, együtt, né­hány közös művet is bemu­tatva zengték volna a dalt. Ezért lelkesedem a felnőttek, a szülők jogos bírálatáért, hiszen laknék volna több okuk-joguk »-követelőzni« sa­ját értékeik megásmieresééit, ha nem éppen nekik. A KISZ- kamarakórus éppen tízéves, ele csak egy-egy számot hall­hattak tőlük a társadalmi ese­ményeken. Rádiófelvételt, azt igen. Be már »-arany okleve­les« az iskolai kamarakórus, és a nagy iskolai együttes is ezzel dicsekedhet. A KISZ- esek ezüst minősítést kaptak, és járták a vidéket, az or­szágot. Csak itthon nem hal-' iották őket együtt. A felnőt­tek követelőzése — mondom- — jogos veit, és hagyomány- ébresztéshez vezetett... Má­sutt nehéz közönséget tobo­rozni önálló kórusestre. Itt több mant százan rekedtek a falakon kívül... Az emberek vérében zene van. S hogy énekeljen a falu, ahhoz tá­mogatók, szakemberek, lelkes zenerajongók kellenek. Elég, ha azt mondom: az örökifjú és kimeríthetetlen energiájú Peperö Gyula ezen az estén három kórus 22 műsor-számát! vezényelte! Ki vállalkozna még rá? Egy epizód. A kisddbos- énekkar kezdte a programot, s amikor a fiatal tanítónő, dr. Tornóczky József né apró énekesei elé lépett, úgy örül­tek neki, hogy a közönséggel együtt tapsolni kezdtek. És fegyelem, és vidámság, a ze­ne szeretető és élvezete ült az arcokon mindvégig. Igaz — nem titkolt szándékkal — meghívták a segesdi iskola énekkarát is. Hogy legyen összehasonlítási alap — nyer­tek a hazaiak. S hátha vala­ki észreveszi a falu vezetői közül, hogy az ottani fiata­lok népi hímzésű blúzban, a fiúk hímzett nyakkendőben álltak a pódiumra... ök is megérdemelnék. Nehéz volna csaknem har­minc mű megszólaltatását ér­tékelni. Annyi szentigaz: tisztán, lelkesen, jó hang­anyaggal, élményt nyújtva énekeltek a berzencei fiata­lok. A segesddak műsorából a Tavaszébresztőt, a kisdobo­sokéból a Karai-művet emel­ném ki. És meglepett a szak­mailag is jó módszer: egy-egy blokkot egyszólamú népdal- csokprral kezdenék az együt­tesek. Ez nemcsak az ősi for­rás tiszteletét jelenti és han­gulatot teremt, hanem mintegy »»beéneklése« is a kórusoknak, hogy hangjukra találjanak, s könnyebben vegyék a nehe­zebb akadályokat. A jó mód­szert bizonyítja a KISZ-kórus ellentétes piéldája is, mely Mo­zart Alkonyóra című művével tisztán, de bátortalanul kez­dett, s csak később, például Giardini művében vagy a drámai hangvételű Muradelli- műben találta meg önmagát. Ügy gondolom, a biztonsá­gos intonációra törekedve aránytalanul sok zongorakísé- retes művet választottak a kórusvezetők. Ez azonban nem csökkenti vállalkozásuk, színvonalas szereplésük érté­két Mint ahogy egy távlato­kat sejtető elképzelés is ra­gyogóan valósult meg. A kó- rusrruűvek között ugyanis Schubert és Bartók egy-egy világhírű zongoraművét hal­lottuk Kenedy Tibornak, a nagyatádi zeneiskola igazga­tójának, és Kardos Kálmán­nak, a kaposvári zeneiskola művész-tanárának ihletett megszólaltatásában. S mind­ezt Berzencén, az éneklő, tán­coló, daloló faluban, ahol a zene szeretete gazdagabbá tette az embereket. Tudom, hogy más falu la­kóinak vérében is zene van. Csak több »megszállott« em­ber kell, aki utat nyit a mu­zsika áradásának. Jávori Béla Otyenpercenként egy futózás A Kaposvári Vasipari és Műszaki Szövetkezet gumi javító részlegében négy év óta készítenek új futófelületet a sze­mélygépkocsik gumijára. Részlegüket még ebben az évben fejlesztik, és újabb típusú és méretű futózókat vásárolnak. Később radiáigumik futózását is vállalják majd. Békés Sándor [ ......... ..... 1 E gy baráber élete Ök öten szédülve állnak az ünneplők gyűrűjében, de az igazi élmény számukra, a lel­kűk legmélyén, mégsem ez az ünneplés. Nagyobb, igazabb, emberibb dolog, ami áthatja őket, s ez saját erejük tudata. Mindent elérhetünk... Min­dent lehet... A vezetők Molnár István ke­zét rázzák, szenes arcát csó­kolgatják. ö pedig arra gon­dol: megmondtam, ugye ... Fél három van, amikor az újságírók elrohannak. Molnár marad, s nem is sejti, hogy most indul el egy úton, amely beláthatatlan messzeségekbe vezeti majd. IV. A SOKARCÚ KOMLÓ Mindennek éppen 22 éve. A régi iratok, fényképek fölé egy markáns, de megöregedett arc hajol. Hangosan kell beszólni — Molnár István kissé nagyot hall. Egyik szeme is... Zihál, s úgy nevet, mintha a zokogás rázná. Somogyi Néplap Pécs, Szigeti út. Példásan, rendben tartott, nemes vakolatú családi ház, garázzsal az oldalán. Se nem kisebb, se nem nagyobb ez a ház szomszédainál. A me- csekszaboicsi Békaváros ful- lasztó levegőjű bányászlakása volt a kiindulópont, s ez a vég­állomás. A két pont között egy tíz éves epizód — fényben, ra­gyogásban. — Mikor volt Anna-aknán? — Nem is tudom... — Komlóm? — Gyakrabban ... — Vajon vissza lehet-e em­lékezni ennyi év után arra, mit is gondolt azon a bizonyos na­pon, 1952. június 25-én, ami­kor munkatársai élén kifelé haladt a bányából? — Mindenre emlékszem szinte: a legtöbb esemény órá­ra bennem van. Meg tudom mondani például, mikor volt nagyobb géphibánk, mikor gyengült le a kompresszorok­ban a levegő ... Amikor jöt­tünk kifelé, úgy éreztem ma­gam, mint egy boldog, gondta­lan gyerek. Elértük, amit cé­lul tűztünk ki. Bebizonyítot­tam, hogy lehetséges 100 mé­tert haladni előre egy hónap alatt, s megmutattam azt is: nemcsak az erő számít. A si­ker titka a munkaszervezésben rejlett, a ciklusos technológiá­ban és munkarendben, amelyet álmatlan éjszakák során ala­kítottam ki. — Hogyan kezdődött? — 1952-ben városi rangot kapott Komló. Városi párt- és DISZ-bizottság alakult. Én ekkor — 1950-től —, az akna­mélyítők pártszervezetének titkára voltam. Ennek meg a következő a története. 1945- ös párttag vagyok, de a fel- szabadulás után sokáig a terü­leti alapszervezetekben mű­ködtünk. Amikor megalakultak a bányás-alapszervezetek, át­igazoltattam magam, de sem­miféle rangom, címem nem volt. Egyszer taggyűlésre hív­nak. Meglehetősen rossz volt a hangulat: a sok összeverő­dött emberből nem tudott még kollektíva kialakulni. Látom ám, ott van a taggyűlésen Du- ga Jóska. Ö volt a tröszt párt­titkára, nékem testi-lelki jó­barátom. Kőműves volt ő is eredetileg, akár csak én: együtt voltunk inasak. Amikor meg­lát, azt mondja: Jó, hogy itt vagy, komám, szükség lesz rád. Ebben az időben az anya­gokkal való takarékosság, ész­szerű gazdálkodás volt a köz­ponti kérdés, s ez bizony Komlón nem volt éppen jel­lemző. Aztán suttogtak az em­berek arról is, hogy a mi tit­kárunk az sztb-titkárral el- dorbézolt egy pesti úton 30 ezer forintot. Gondolhatja, A somogyi mezőgazdasági nagyüzemek főállattenyész­tőinek továbbképzésén hallot­tam: a háztáji árutermelés fejlesztését sem segítik elő az érvényes adóztatási formák, így szembe kell nézni vek»: nem lép előre a kívánt ütem­ben ez az ágazat. Valóban így lenne? Nehezen képzelhető el, hogy hiányozzék az összhang a háztáji termelés segítését célzó intézkedéseknél. Aligha hihető, hogy az egyik oldalon tapasztalható hatékony ösz­tönzéssel szemben álljon va­lamiféle visszahúzás. Hánya~ dán is állunk hát a mezőgaz­dasági kistermelők adóztatá­sával? Erről beszélgettünk Műdig Istvánnal, a megyei tanács pénzügyi osztályvezető­jével és dr. Fenyő Árpád cso­portvezetővel. A mezőgazdasági kisterme­lők azzal, hogy önellátásra és értékesítésre termelnek, kettős feladatkört látnak el. Mind­kettő fontos, egyik sem nél­külözheti a termelési bizton~ ságot. Ennek megteremtését hivatott segíteni egyebek kö­zött az adóztatás eszközeivel is a megyei tanács, illetve va­lamennyi helyileg illetékes ta­nács. Ezen a területen a poli­tikus jogalkalmazás a célra­vezető, s mindenkor a kor­mányhatározatok, a miniszte­ri rendeletek az irányadók. A megyei tanács pénzügyi osz­tálya ügyel rá, hogy a meg­valósítás a községi államigaz­gatási szerveknél se szenved­jen csorbát. A jelenleg érvé­nes adórendszer elvei nem változtak, sőt a gyakorlati megtralósítással elő kell segí­teniük a kistermelők áruter­melését. Ebből következik, hogy a termelési cél elsődle­gességét tartják szem előtt, s az eddigi tapasztalatok sze­rint nem merevség, inkább rugalmas jogalkalmazás ér­vényesül a gyakorlati munká­ban. A háztájival vagy illet­ményfölddel rendelkező me­zőgazdasági lakosság kétféle módon adózik — kaptuk a tájékoztatást a megyei tanács pénzügyi szakvezetőitől. Ezek egyike a földhasználat után történő adózás. Itt az 1975. évi szintnek megfelelő, kedvez­ményezett adótételeket veszik alapul, melyeket a helyi ta­nácsok végrehajtó bizottságai állapítottak meg. Somogybán ez az összeg átlagosan az utóbbi három évben változat­lan maradt, vagyis a szántó és rét művelési ágnál holdan­ként 370, a szőlő, kert és gyümölcsös művelési ágnál pedig holdanként 980 forint. Azonban ott. ahol a terület gazdasági adottságai, a jöve­delem eltérő alakulása azt feltétlenül indokolja, módo­sítják — növelik vagy csök­kentik — az adótételeket. Er­re csak rendkívüli esetekben, s akkor is körültekintő, gon­dos vizsgálat alapján kerít sort a helyi tanács. Egyre terjed a megyé­ben, hogy a mezőgazdasági dolgozó eleve lemond a ház­táji vagy illetményföldjéről, s ehelyett természetben vagy pénzben megváltást kér. Ilyenkor a nagyüzem a meg­váltási összegből levonja az adót. Egyéb esetben a mező- gazdasági lakosság adóztatá­sára vonatkozó előírások ér­vényesek. A másik adózási mód azok­ra vonatkozik, akik az átla­gosnál magasabb — ebben az esetben az 50 ezer forintot meghaladó összegű — jövedel­met érnek el. Jövedelemről van 6zó, melynek megállapí­tásánál általában még a 100 ezer forint bruttó termelési értéket egy év alatt elérők — itt elsősorban az állattartók érdekeitek — sem kerülnek ebbe az adókategóriába. A figyelembe vehető költségek leszámítása után megmaradó tiszta jövedelem adja az adó­alapot. _ Ahol az említett 100 ezer forintot meghaladja a bruttó árbevétel, ott is csak rendkí­vül indokolt esetben — akkor, ha ehhez idegen munkaerőt vesz igénybe az adózó, vagy nyilvánvaló a spekuláció szándéka — alkalmazzák a progresszív adóztatást. A kis­termelők állattartási tevé­kenysége csak kivételesen esik ilyen adóztatás alá, akkor, amikor ez már vállalkozás­szerű méreteket ölt, követke­zésképp a kistermelők döntő többségét nem érinti. Már csak azért sem érintheti, mert a háztáji keretein belül alig­ha nyílik mód akkora állat- tenyésztésre vagy hizlalásra, amely éves viszonylatban több mint százezer forint bruttó árbevételt adna. Itt említjük meg: a háztáji tehénállomány fejéséből szár­mazó tejpénz nem számít bele az adózó bruttó árbevételébe. A tartási költségek kiszámí­tásánál, a kiadási hányad — s végső soron az adóalap — megállapításánál a pénzügyi szervek minden esetben a megalapozott szakvéleményre támaszkodnak. A megyei tanács pénz­ügyi osztálya — és a községi, városi tanácsok Somogybán mindenütt — a pénzügyi po­litika sajátos eszközeivel, ru­galmas jogalkalmazással igye­keznek elősegítem a mezőgaz­dasági kistermelők áruterme­lő tevékenységét, ugyanakkor fokozott figyelemmel kísérik és fékezik a nem kívánatos túlnövéseket. Erre is, arra is alkalmas a megfelelő mérté­kű, a jövedelmek összegén alapuló adóztatás. Hern esz Ferenc Alkatrészbeszerzési gondok Kaposfüreden A kertészetben elkezdődtek a tavaszi munkák Hiába fordult hidegebbre az idő, a mezőgazdasági üzemek­ben javában készülődnek, hogy minél előbb megkezd­hessék a tavaszi múnkákat. A közelmúltban Kaposvár egyik termelőszövetkezeté­ben, a kaposfüredi Vörös Ok­tóber Tsz-ben jártunk. A gaz­daság kertészetében az asszo­milyen képet vágtak egyesek, aimikor meglátták Dugát. Ret­tegtek tőle az ilyenfélék, mint ördög a tömjéntől. Azt mond­ta Duga az egyik elvtársnak: ezek repülnek. Te felállsz, s Molnárt jelölöd ... Hát így történt. Párttitkár lettem, hu­szonnyolc éves fejjel. Meg­állt a szívverésem, de egy­hangúlag elfogadott minden­ki. Háromszoros sztahanovista voltam már ekkor, simertek. Ekkoriban az altárót építet­ték 60—70 métereket hajtot­tunk havonta. Megvolt a pén­zünk is: 3000—3500 forint kö­rül kerestünk, ami akkor szép summa volt. Szóval egy perc alatt minden megválto­zott: párttitkár lettem, 1100- ért... — Aki változatlanul hajna­li négykor kezdte a műsza­kot ... — Pécsett laktam, a négy órai busszal mentem ki tény­leg, minden hajnalban. Fél nyolcra bejártam a bányát. Amikor kiszálltam, s jött az igazgató, én már tudtam, ml a helyzet odalent, mi hiány­zik, mi fáj. Olyan is volt, nem is egyszer, hagy egész műsza­kot lent töltöttem a csapa­tokkal. Akkoriban a teljesít­mény volt az isten. Akinek megvolt a százszázaléka, an­nak mindent lehetett; aki száz alatt volt, jobb, ha tartotta a száját. Mindennap, minden műszak után névre szólóan kiírtuk a teljesítményeket. (Folytatjuk) nyok a melegágyakat készí­tették, — azóta már elvetet­ték a paprikamagot is. A kertészet egyik fő növénye náluk a paprika: 12 hektáron termesztik majd. Ezenkívül karfiolt és káposztát is vet­nek, s az idén először meg­próbálkoznak a dinnyével. Az őszi kalászosok fejtrá­gyázását február végén már befejezték. Az üzem tagja a NEGE-nek, így az 1076 hek­tárnyi területből mintegy 800 hektáron repülőgép végezte a fejtrágyázást. A soron követ­kező; feladat — ha a talaj föl- szárad majd — a tavaszi ve­tések alapműtrágyázása lesz. A készülődés egyik legfon­tosabb része a gépek kijaví­tása, a szükséges alkatrészek beszerzése. Ez a munka azon­ban nem halad úgy, ahogy a gazdaság vezetői szeretnék. A bank a tsz hitelszámláját még nem nyitotta meg, így alkat­rész- és gépvásárlásra nincs lehetőségük. S attól tartanak, hogy mire pénze lesz a gaz­daságnak, az Agroker raktá­rából az alkatrészek nagy ré­sze elfogy. Az alkatrészellátás nálunk eléggé kampányszerű. Év ele­jén csaknem minden szüksé­ges eszköz kapható, s aki ide­jében nem vásárolja meg, an­nak később már sokszor nem jut. SFC-vetőgépet, nehézbo­ronát viszont akkor sem vá­sárolhatnának a fürediek, ha volna rá pénzük. Rossz a Ze- tor 5611-es és a román trak­torok alkatrészellátása is. Bu­gyin Pál, a gazdaság gépész­mérnöke keserűen jegyezte meg, hogy »»a legelemibb esz­közt«, az egyszerű köszörű- korongot sem tudják besze­rezni. A rendkívül drága — 95 ezer forint értékű — LCF 5M 45-ös, Mosonmagyaróváron gyártott ekével is elégedetle­nek az üzemben. Tavaly ezzel végezték a szántás egy ré­szét, és mire 600 hektáron megforgatta a talajt, kétszer kellett a kormanylemezeket cserélni. Az idén különösen a múlt évben vásárolt új gépekkel kellene nagy teljesítményt el­érniük. Az új Rába-Steiger 260 lóerős traktort már az ősszel kipróbálták, s nincs ró­la jó véleményük. Az iker­kerekes gépnek kicsi a fajla­gos talajnyomása. így nyugod­tan dolgozhatnak vele tavasz- szal, száraz talajon akár a már zöldellő vetésre is ráme­het. Ám ha a talaj egy kicsit fölázott, a gép — éppen a kis fajlagos talajnyomás miatt —, nem boldogul. A kerekei csúsz­nak, pörögnek, ilyen területen nem használható. Az üzem a KITE rendszer­ben termeszt cukorrépát. Ezt az ágazatot teljesen gépesítet­ték. A szedőgép például 500 hektár répát is kiszedni egy szezonban. Naponta 30 vagon­nal szállíthatnának a cukor­gyárnak. A gyár azonban csu­pán napi öt vagon répát vett át tőlük az ősszel, így há­rom hónapig tartott itt a ré­paszedés. A tsz-nek ez — mi­vel a kiszedett répa egy része prizmákba rakva kiszáradt vagy elrothadt — 40 száza­lékos veszteséget jelentett. És akadályozta a többi Ő6zi mun­ka végzését is. Az üzem az idén még két E—512-es, NDK gyártmányú kombájnt vásárol. Ez a típus felel meg legjobban náluk a követelményeknek, mivel ku­korica, borsó és gabona be­takarítására egyaránt alkal­mas. A meglevő kombájnok javítására majd csak ezután kerülhet sor — épp az alkat­részvásárlási nehézségek D. X. miatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents