Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-27 / 74. szám

Kilenc méter széles út épül Megjöttek az első „fecskék” Nem tetszik az idő a csányi dinnyéseknek Lezárják a Honvéd utcát sát: az istállótrágyát kihord­Csányból ebben az időszak­ban mintegy három-négyszáz család indul el az ország kü­lönböző részeibe »szerencsét próbálni-“. A vándordinnyések nagyobb része oda megy ilyen­kor, ahol már korábban is dolgozott, és megtalálta a szá­mítását. Vannak olyanok is, akik mástól — rokonoktól, szomszédoktól — kapják a tippet, hova érdemes men­ni. Mindezt Nagy Ferenctöl és feleségétől tudom, akiknek- szétszedhető faházát ebben a hónapban hozta el Csányból a pusztakovácsi tsz, a munka­adó gazdaság, ahol a család az idén majd igyekszik bebizo­nyítani: mit tud. Több mint fél évig ez lesz az otthonuk. A házban min­den megvan, amire szükség van. Van benne olajkályha, palackos gázzal működő re- zsó, asztaltűzhely, akkumulá­toros rádió és világítás, ké­nyelmes fekhelyek, asztal és ülőalkalmatosságok. Csak hát a homokot — mert a tábla, az ideiglenes porta homokföldön terül el — a járkálással be­hordják, s ez nem tetszik a háziasszonynak. Mondja is: — A ház nem éppen össz­komfortos, de addig megfe­lel... A tanyáról hordjuk a vizet, ami otthon bent volt a házban. Onnan hozzuk a tejet is a kicsinek ... Az aróság is itt van velük, »világot látni«: huszonegy hónapos korában máris rész­vevője ennek a szép reményű országjáró kirándulásnak. A remények csak szépek lehet­nek, máskülönben hogyan is vállalkoztak volna erre az út­ra. — öt család indult akkor Csányból, amikor mi, s mind­annyian rokonok vagyunk. Ja­nuárban voltunk a tsz-nél, megállapodást kötni. Körülbe­lül 15 holdon termelünk majd, nagyobb részt dinnyét, kisebb részben tököt és uborkát. Ta­valy, hogy a kicsi még na­gyon aprócska volt, kihagytuk a vándorlást. Azelőtt Tolná­ban jártunk, Somogybán most vagyunk először. A dinnyeter­mesztést a szüléinktől tanul­tuk, s hogy ide jöjjünk, ezt egy ismerősünk tanácsolta, aki mór dolgozott a pusztako­vácsi tsz-ben. Nagy Ferenc állítja, hogy meg lehet szokni ezt az élet­formát. Egyébként megvan ne­ki a munkahelye, ahova ősszel majd visszatér, bárhogyan alakul is a jövedelem a nyá­ron. Hogy mennyi lesz a be­vétel? Honnan lehetne ezt ma még tudni? Annyi mindentől függ. A szövetkezet minden­esetre segít, teljesíti a vállalá­ták, csak hát jobb idő kellene a melegágykészítéshez. A te­rület jó, elégedettek az elő­készített talajjal. A beszélgetésből kitűnik: több kell ide, mint szorgalom és akarás — valószínűleg ezért találni oly kevés somogyi csa­ládot, mely evvel ilyen szívó­san — és ilyen eredményesen — foglalkozna. A fortélyok öröklődnek, persze a szomszé­dok előtt nem lehetnek titkok. A márciusi hideg nem tet­szik a dinnyéseknek, s a há­zon is van igazítani való, hogy jobban állja a szelet! Az öt­ven csibét sem lehet kienged­ni, melengetni kell őket. Min­denesetre: bizakodnak. A ja­vuló időjárásban, és abban, hogy a vihar, a jég elkerüli nyáron a területüket — s ak­kor jó termés lesz. Meg egy jó emlékű év Somogyból... Hernesz Ferenc Félreértett szabályok Nagyobb figyelmet a járművek világítására! Az elmúlt hetek somogyi közúti baleseteinek elemzése­kor kiderült, hogy megdöb­bentően sok szerencsétlenség előzményében van szerepe a helytelen világításnak. Sokan még nem tudják, hogy a kor­látozott látási viszonyok mel­lett minden mozgó gépjármű­vet helyzetjelző lámpákkal és tompított fénnyel kell kivilá­gítani. Számos autós szürkü­letkor bekapcsolja a helyzet­jelzőket és a városit: úgy íté­li meg, még nincs annyira sö­tét, hogy a tompítottra vagy a távolsági fényszóróra lenne szükség. Csakhogy ez nem egyéni elbírálás kérdése: ha elindult, s a látási viszonyok kedvezőtlenek, nem fokozato­san kell bekacsolni a vilá­gítást, hanem rögtön a tom- pítottra van szükség. Változatlanul sokan fölsze­relik a ködfényszóró lámpát, de az a baj, hogy tulajdono­saik megkeserítik vele a szemből érkező gépjárművek vezetőinek perceit. A szabály szigorú: a ködfényszóróval együtt nem szabad a távol­sági fényszórót — a reflek­tort — alkalmazni. Ködfény­szórót és hátsó helyzetjelző ködlámpát kizárólag akkor szabad használni, ha a látá­si viszonyok egyébként csak egészen lassú haladást tenné­nek lehetővé. Több szeren­csétlenség oka volt már, hogy a vezetőt rövid időre elvakí- totta a fényözön. Igaz, ilyen­kor az elbizonytalanodó veze­tőnek csökkentenie kell a se­bességét, sőt, ha azonnal nem nyeri vissza a látását, meg is kell állnia. Lóki Sándor főhadnagy, a megyei főkapitányság közle­kedésrendészeti osztályának alosztályvezetője elmondta, hogy az úgynevezett fordított bekötések is sok baj forrásai. Néhány autós — hogy job­ban lássa a gyalogosokat és a kerékpárosokat — a tompított helyett fényszórót köt be a jobb első lámpába. Ilyenkor azután hiába villogtat a kö­zeledő gépjármű vezetője, a szabálytalankodó autós egy pillanatra fölkapcsolja a tá­volsági fényszórójának mind­két lámpáját, hogy megmu­tassa, van még erősebb vilá­gítása is. Néha abból támad a gond, hogy az égőcserék­nél egyik lámpába nagyobb teljesítményű égő kerül, mint a másikba, s így ugyanaz a hatás. m,int a fordított be­kötéseknél. A közlekedésren­dészet azt kéri, hogy minden gépjárművezető szakember­rel ellenőriztesse a világítást. A kerékpárosok nagyobbik része megértette: a világítás az életet jelenti. A kaposvári járásban és Somogy déli fal­vaiban azonban változatlanul elkeserítő a helyzet, estén­ként tucatjával haladnak a kivilágítatlan biciklik. Sokan pusztán azért kockáztatják az életüket, mert »ha bekap­csolom a dinamót, nehezeb­ben hajtok«. A gyorshajtás elleni küz­delmet állandóan napirenden kell tartani, ezt követelik a szaporodó balesetek. Az au­A 100 méteres mozga­lom tapasztalatairól be­szél, aggodalmairól, hogy az átlagok még mindig nagyon alacsonyak. Az új műszaki megoldások elterjesztése las­sú, kevés az igazán korszerű gép. De talán nem is ez a legfőbb akadály... Nyissuk fel a tanácskozás anyagát tartalmazó könyvet. Molnár István felszólalása, 199. oldal. — Véleményem szerint kí­sérleteket kellene folytatni fúrókocsik bevezetésére, hogy csökkentsük a 24 óra alatti ciklusok számát. A kúpos be­törés, a gépi rakodás 24 órán­ként 5 ciklus elvégzését teszi lehetővé. Ez fékezően hat az előrehaladásra, mert a ciklus­szám megnöveli egy-egy cik­luson belül a mellékidőket; ötször kell fúráshoz készülni, ötször kell repeszteni, ötször kell füstre várni... Mindezeket a problémákat már nemegyszer elmondtam illetékes műszaki vezetőknek, sőt legutóbb Kocsis elvtárs­nak, a szénbányászati minisz­terhelyettesnek is írtam leve­tósok, motorosok kisebb há­nyada változatlanul nem érti meg, hogy a csúszós úton, rossz látási viszonyok mel­lett a hatvan, kilométer is gyorshajtásnak minősülhet — lakott területen kívül is. Némelyeknek nem világos az új KRESZ jobbra tarts! pa­rancsa sem. Ügy véli, elég, ha a felezővonaltól számított jobb oldalon haladnak, holott arról van szó, hogy az úttest menetirány szerinti jobb ol­dalán, az út- és forgalmi vi­szonyok által indokolt mér­tékben jobbra tartva kell közlekedni. Ismét átfogó közúti ellen­őrzések lesznek Somogybán, — a rendőrségi intézkedések nyomán bizonyára sokan á saját kárukon lesznek kény­telenek tanulni. let ezekről a kérdésekről. Jel­lemző, hogy még a mai napig sem kaptam rá választ... De ezeket a fent említett hiá­nyosságokat elmondtam párt- szervek előtt is, és kértem, vizsgálják felül az ügyet. Fe­lül vizsgálták, s az abból állt, hogy egy elvtárs szombaton délelőtt 10 órakor lejött és 2 órakor el is ment __A ki­v izsgálás eredményéről még a mai napig sem értesítették ... XII. LEGENDÁK A nagy teljesítmények, rendkívüli sorsok előbb-utóbb legendákat szülnek. Molnár Istvánról is sok mindent »tud­tak« az emberek. Fent ülünk Molnár maga építette, mélyen alápincézett — »mit csinál­jon egy nyugdíjas baráber, ha nem pincét?« — présház­ban, s miközben a gyönyörű színű vörös bort ízlelgetjük, elérkezettnek látom az időt, hogy ezekről a legendákról beszélgessünk... — Mindenki azt mondja: közvetlen telefonösszekötte­tése volt Rákosi Mátyással... P. D. | Békés Sándor "1 1 Egy baráber élete Új helyre kerül a Kalinyin-emléktábla Kaposvár egyik legfor­galmasabb útja a Honvéd ut­ca. A Kalinyin városrész e fontos kapuját most korsze­rűsítik. Az útépítés az ott lakók és az egész megye- székhely érdeke. A csaknem kilencmillió forintos beruhá­zás azonban elképzelhetetlen anélkül, hogy bosszúságot ne okozna a gyalogosoknak, á busszal, gépkocsin közleke­dőknek. S a java még most jön! Éppen ezért kér megér­tést és türelmet a városi ta­nács minden családtól. A Közúti Építő Vállalat felajánlotta, hogy meggyor­sítja az út építését. Eszerint már május végén át lehetne adni a forgalomnak. Az épít­kezés meggyorsításának azon­ban az az ára, hogy március 30-tól végig lezárják a Hon­véd utcát. A városi tanács el­fogadhatónak és ésszerűnek tartja ezt a megoldást, hiszen az átmeneti kellemetlensé­gek ellenére csökken a for­galom megbénulásának az ideje. A sok közérdekű tudnivaló közül első helyen említjük a buszmegállók áthelyezését. Az M—8-as, a 12-es busz először az Arany János utca 63—65. sz. ház előtt, illetve vele szemben áll meg. A következő megálló a 48-as ifjúság útja útöblözetében lesz (lánccal el­kerítik, mert a zsákutcának lesz egy nyomsáv kicsatlako­zása), a városba menő járat­nak, a városrészbe közleke­dőnek pedig a Munkácsy Mi­hály Gimnázium előtt lesz a megállója, a sarkon. Külö­nösen azok gyalogolnak jóval többet az eddiginél, akik ott szállnak föl és le. Most készülnek a belső közlekedési utak, hogy az út­jűság útja és az Arany János utca közötti kereskedelmi központhoz a meglévő belső utakon az Arany János utca felől be lehet jutni. A gyalogosok bátran me­hetnek a már elkészült beton útalapon is, ha a járda építé­se miatt ott nem lehet. Két hónapról van sző, s a mostani bosszúságokat fe­ledtetik majd a kényelmes közlekedés örömei. A Honvéd utca útburkolata kilenc mé­ter széles lesz, hat helyen lesz kijelölt átkelőhely a gyalo­gosoknak. Ahol szükséges, lánckorlátokat helyeznék el, s kint lesz a Megállni tilos táb­la is, hogy gyorsabb legyen a közlekedés. A buszoknak mindenhol öblösített megállóit készítenek. A városba menő járatok ugyanott állnak meg, ahol eddig, a Kisfaludy utca felé közlekedők megállója azonban a Honvéd utca 18/b sz. ház előtt, illetve a Honvéd utca 24—26. számú ház előtt lesz. Az út átadásakor néhány eddigi bejárat megszűnik, így például a kalinyini óvodához vezető, valamint a Honvéd utca 24., 26., illetve a 26., 28. számú házak közötti kocsibe­járó. A Honvéd utcával pár­huzamos új utakon lehet majd megközelíteni e tömböket és intézményeket. Új parkolók is épülnek, az egyik a Kré- nusz iskola bejárata mellet­ti száznyolcvannégy lakás jár rulékaként, együtt a végleges parkosítással, mintegy hat­százezer forintos költséggel. E parkolóihoz egy oldalról lehet bejutni, pontosan szemben a kalinyini bölcsődéihez vezető úttal. Még egy parkolót sike­rül most bővíteni, az ABC- áruház előttit. A virág-, illet­ve zöldségespavi lont másho­va helyezik. Sokkal kényelmesebb lesz a gyalogosoknak is ezután, mi­vel a járdák három méter szélesek lesznek, ahol csatla­koznak a kiemelt szegélyhez, máshol 2,25 méter a szélessé­gük. A Honvéd utca elején lévő platánsort sokan féltet­ték. Megnyugtatásukra közöl­jük, hogy megmarad, mind­össze néhány öreg akácot vág­nak ki. A járda e helyen a fasoron belülre kerül mo6t, s abban a sávban vezet to­vább. A keleiti oldalon öt mé­ter széles zöldsáv gyönyörköd­teti majd a szemet. Az út­építés miatt új helyre kerül a Kalinyin-emléktábla, s az eddiginél sokkal szebben par­kosítják és rendezik a kör­nyékét. A városgazdálkodási vállalat mintegy félmilliót használ fel fák, virágok ülte­tésére, a pázsit kialakítására. Erre a célra Szombathelyről hozattak facsemetéket. A ter­vek szerint a Zseüc Áruház előtt — az útépítés után — szintén parkot alakítanak ki. Az Utat — énért hagy­nak szabadon széles sáwot a keleti oldalon — tizenkét mé­teresre lehet szélesíteni, ha a forgalom megkívánja. A vá­rosrész lakóit már csak egy­szer zavarja útépítés, ba ki­épül a 61-es átvezető szaka­sza. Az út és a Honvéd utca találkozásánál közlekedési lámpára is szükség lesz. Anél­kül lelassulna az észak—déli közlekedés. lezárás után minden háztömb­höz, a kereskedelmi központ­hoz, a gyermekintézmények­hez is oda lehessen jutni. A Damjanich utca és a 48-as ifjúság útja között lévő épüle­tekhez a keleti oldalon a Mumkásőr sor hat méter szé­les útján lehet menni, s er­ről lehet az óvodát és a böl­csődét is megközelíteni jár­művel. A 48-as ifjúság útja és az Arany János utca kö­zötti háztömbök ki. és bejá­rata a mentőállomással szem­beni út. Két rövid szakaszt most építenek meg, hogy egy­beérjen az út a keleti olda­lon. Aki a Mártírok tere felől a városrész nyugati oldalára igyekszik, az a Honvéd utca 10. számú házzal szembeni bejáraton és a két házsor kö­zötti úton juthat el egészen a szoigáltatóházig, az előtte lévő parkolóig. A 48-as if­A főtitkár állítólag gyakran hívta fel személyesen a bá­nyában ... — Ugyan? — Nem hívta, vagy telefon se volt...? — Nem, hogy Rákosi Má­tyással nem volt összekötte­tésem, de sokszor még a bá­nyaimesteri irodával is csak úgy tudtam beszélni, hogy visszagyalogoltam a vájvégtől 1—2 kilométert. — Azt is mondják: a főtit­kár személyesen látogatta meg a bányában. — Nem, nem volt nálunk a munkahelyen soha. Én vol­tam egyszier nála, amit ko­rábban meséltem is ... Ak­kor úgy éreztem: méltatlan helyzetbe hoztak minket, s kötelességem a végsőkig har­colni. — Az iparfejlesztésről szó­ló MDP-plénum anyaga könyv alakban is megjelent, ön fel­szólalt, felszólalását teljes terjedelmében közük. A neve mellett pedig ez áll: Kossuth- díjas vájár... Asztalra koccan a pohár. Molnár István ujjal megre­megnek. — Mit mondjak erről...? — Kapott Kossuth-díjat? — Nem kaptam. — Itt pedig az áll. — Az az igazság, ma sem tudom, mi volt ezzel a Kos- suth-díjjal. Állítólag többször is felterjesztettek. Pesten úgy is tudták szinte mindenütt: , Járási dalostalálkozó Barcson A Magyar Úttörők Szövet­ségének barcsi járási elnök­sége a művelődési központban dalostalálkozót rendezett az úttörőszövetség megalakulása 30. évfordulójának tiszteleté­re, Dalol az ifjúság címmel. Balázs Árpád Er kel-díj as ze­neszerző, sok-sok kisdobos- és úttörődal írója is részt vett a találkozón. Tizenhárom kó­rus szerepelt a nagyatádi és a barcsi járásból. A barcsi zeneiskola úttörő fúvószenekara nyitotta a mű­sort Balázs Forradalmi nyi­tányával. A zenekart Kápol- nás Mihály vezényelte. Nagy sikert aratott a zeneiskola Kossuth-díjas vagyok — így jöttek nemegyszer a meghí­vók is —, de a díjat sohasem vettem át... — Egy vidámabb dologról: önnek volt az élső magán­autója Pécsen... — Nem az ötödik? — Nagy szenzáció volt mindenesetre. Egy bányász, akinek vadonatúj autója van... Mi a története? — Egy gyerekkori elhatá­rozással kezdődött. Ügy fi­gyeltem, lestem a motorbi­cikliket, mint a mániákus. Minden vágyam az volt, hogy egyszer nekem is legyen. Lett is. Először egy kis Csepel, aztán mindig erősebbek, na­gyobbak. Hétszázötvenes mo­torokkal száguldoztam. Per­sze, buktam is. Valamelyik felemen szinte mindig hiányos volt a bőr... így aztán egy szép napon azt mondták a pártbizottságon: tedd csak le szépen, Molnár elvtárs, azt a motort, mert nekünk szüksé­günk van rád ... »És mivel fogok kijárni az aknához?« »Autóval, ha te is úgy aka­rod.« Hát ez a története. A többi már ment magától. 1954-ben 100 új Moszkvics érkezett Bu­dapestre. Fent voltam vala­milyen rendezvényien, ott volt Vas Zoltán is. Említem neki a kocsit. Azt mondja: rend­ben lesz, Molnár. (Folytatjuk) kisdoboskórusa is, különösen Balázs Csúfoló című művé­vel, amelyhez furulya- és rit- mushangszer-kÍ6éret társult. A Csokonyavisontai Általános Iskola énekkara Bokor Gab­riella vezetésével szép hang- színnel énekelt, de a tisztasá­gon még javítaniuk kell. Ér­dekes színt jelentett a babó- csai iskola citerakísérettel énekelt népdalcsokra, vezé­nyelt Riedler László. A Bar­csi Általános Iskola kamara- kórusának jól sikerült a mos­tani szereplése. A nagykórus­nak a népdaléneklés a fő erőssége. Mindkét együttest Kiss Albertné vezette. A kimagasló általános is­kolai teljesítményt a bér zen - cei kórustól hallottuk, Peperő Gyula vezényletéveL Igazán nehéz lenne rangsorolni, va­jon Balázs: Ének a dalról, Karasztojanov: A csermely, Kemény Egon: Kinyílott a pitypang, vagy a népdalcsokor volt-e a legjobb. Kenedi Ti­bor kísérte őket zongorán. Két középiskolás kórus is részt vett a találkozón: a barcsi gimnázium és a víz­ügyi szakközépiskola kama­rakórusa. Érdekes kezdeményezés Ko­vács Tamás fiú kamarakóru­sa a Középrigóci Erdőgazda­sági Szakmunkásképző Inté­zet tanulóiból. Igaz, hogy kó­ruskultúránk jelenlegi szín­vonalához még sokat kell fej­lődniük, de feltétlen dicsé­rendő éneklési kedvük és ak­tivitásuk. Nagyági Zoltán nemcsak a középrigóci, ha­nem valamennyi barcsi együttes zongorakíséretét vál­lalta, a szép sikerekben neki is része volt. A három óránál is hosszabb hangversenyt Balázs Árpád Dalol az ifjúság című kórus­művével zárták, amelyet va­lamennyien együtt énekeltek a szerző vezényletével. A kó­rusok emlékplakettet, okleve­let vettek át, naplójukat a szerző dedikálta. S. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents