Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
* Nyári ívrveti februárban Most még csak az érdeklődők kopogDak be Egy óra a Szovjetunióban Jól sikerült vetélkedő Fonyódon a sorompón túl, a hajóállomás környékén, mart csönd van. Igazi téli csönd. Tőlem vagy háromszáz méterre néhány nebuló takarítja a havat a jégről: korcsolyapályát csinálnak. A naptár szerint február 13-a van. Mégis az a kérdés motoszkál bennem: vajon hogyan készülnek a szezonra a fonyódiak. A Siotour üvegfalú irodája Üre6. a kifüggesztett papíron az olvasható: »Zárva május 1-ig.« Ugyanilyen tábla fi'v-g a népművészeti bolt ajtaján is. Első utam az OTP fiókjába vezet. — Még a téli álmát alussza a Balaton. Kevesen gondolnak ilyenkor a nyárra. Bár több levelet is kaptunk: érdeklődnek, hogy hol parcelláztunk telkeket, hol és mennyiért vásárolhatnak nyaralónak való területet. Az építési kölcsönök miatt is sokan kopognak be hozzánk, de csak érdeklődök. Építkezni még nem lehet. Anyagot vásárolni sem érdemes; ilyen időben nincs is hol tárolni — hallom Pintér Szilveszter fiókvezetőtől. — Hogy tervezünk-e valami újat a szezonra? Igen. Szeretnénk egy önálló valutapénztárt nyitni. Ha engedélyt kapunk rá a megyei igazgatóságtól ... A Balaton áruház előtt hatalmas tábla hirdeti az engedményes téli vásárt. Bent zsúfolásig pakolt polcok, és néhány vevő. A helyettes-üzletvezető. Szalai Gyula Balaton- boglárról jár ide dolgozni. — Én készülök-e a nyárra? Nem, nem mondhatnám. Ilyen kor csak azok készülnek, akiknek kiadó szobáik vannak. Az áruház? Igen. Meg kellett rendelnünk azokat a cikkeket, F amelyeket főleg nyáron keresnek: hűtőszekrényeket, csónakokat, sportszereket. Az udvar már tele van hűtőszekrényes ládákkal... Gondok, persze, vannak. Fiatalokkal dolgozunk, s ők nem olyanok, mint a régiek. Nincs egy csöpp mosoly se az arcukon, nem érzik a munkánk felelősségét. Pedig a mi szakmánkban nem elég, ha csak »pdaállunk« a pult mellé. Szemléletet kell változtatnunk, hogy igazi kereskeA munkaverseny legjobbjainak Május I. előtt adják át a kitüntetéseket A szocialista munkaversenyről 1972-ben megjelent kormányhatározat értelmében az ötéves tervidőszakban kiemelkedő eredményt elért vállalatok jó munkáját ezentúl ötévenként a Minisztertanács és a SZOT elnöksége vörös zászlajával, a szövetkezetekét a Minisztertanács vörös zászlajával és a - zászlókkal járó pénzjutalommal lehet elismerni. Első alkalommal az idén. a május elsejei ünnepségeken adják át e kitüntetéseket és jutalmakat, s ugyancsak első alkalommal osztják ki a Nép- köztársaság kiváló brigádja kitüntetéseket, illetve pénzjutalmakat. A magas 6Zintű kitüntetések elnyerésére a vállalatok pályázatot nyújthatnak be a felügyeletet gyakorló miniszterhez, s azt az illetékes szak- szervezet elnökségéhez is meg kell küldeniük. A szövetkezetek a pályázatot országos érdekképviseleti szervükhöz nyújthatják be. Az értékeléskor a negyedik ötéves tervidőszakban elért eredményeket veszik figyelembe. Behatóan vizsgálják, hogy a vállalat vagy szövetkezet milyen mértékben növelte gazdálkodású- nak hatékonyságát, a munka termelékenységét, a munka- és üzemszervezés színvonalát, milyen mértékben javította gyártmányainak korszerűségét, minőségét. Különösen nagy jelentősége van az export alakulásának, az energia- és anyagtakarékosságnak és a termékszerkezet alakulásának. Figyelembe veszik azt is, hogy mennyire volt eredményes a munkaverseny és az újítómoz- galorrf, hogyan érvényesült az adott helyen az üzemi demokrácia. A Népköztársaság kiváló brigádja kitüntetést azok a brigádok kaphatják, amelyek 15 év óta részt vesznek a szocialista brigádmozgalomban, s a vállalat kiváló brigádja címet elnyerték. A pályázatokat, illetve javaslatokat a minisztériumok az ágazati szakszervezettel együttesen értékelik, kialakítják saját javaslatukat, amit a SZOT elnöksége és a munkaügyi minisztérium elé terjesztenek. A végső döntést a Minisztertanács és a SZOT elnöksége, illetve szövetkezetek esetében a Minisztertanács mondja ki. dők legyenek a fiatalok. Ez most a legfontosabb feladatunk. A nyárt egy »másik oldalról« így közelítette meg a fo- nyódi Delta helyettes üzletvezetője, Nagy Lajos. — Nyáron százhúsz, most hetven emberrel dolgozunk. Mint a vendéglátóiparban mindenhol, nálunk is az utánpótlás, a nyári létszám biztosítása a legnagyobb gond. Hogyan tudnánk ezt áthidalni? Mert így ki vagyunk téve a »szerencsevadászok« áradatának. Tavaly nyáron is három embert kellett figyelmeztetnünk ... Horváth Ernő üzletvezető a nyári készülődésről szólt: — Az étterembe új bútorok kerülnek. Kaptunk egy hűtőpultot is, így hidegkonyhai készítményeket is ajánlunk majd. Bővítjük a bár befogadóképességét. Van munkánk bőven... Pedig még csak február tizenhármat írunk. Nagy Jenő Elképzelt és játékos társasutazáson vehettünk részt mi, tévénézők pénteken este. A Távoli városok — közeli baritok című műsort mindenképpen végigszurkoltuk volna. A vetélkedőknek éppen ez- a varázsereje: a néző együtt izgul a csapatokkal, a föltett kérdésekre megpróbál válaszolni, s így ellenőrzi saját ismereteit, tudását. Ez a vetélkedő azonban sokkal nagyobb izgalmat keltett, hiszen a négy. csipát egyike kaposvári volt Másfél évvel ezelőtt kezdődőt: meg a Magyar—Szovjet Barát: Társaság vetélkedője. Az országban háromszázötven csapat Indult. Az országos döntőn is nagy volt a tét: ki verse- - verhet a televízió nyilvánosára előtt. A Pamutíonó-ipar: Vállalat Kaposvári Gyára — megkoronázva eddigi sikeres szerepléseit — bejutott a mű sorba. Jó egy óra alatt több ezer kilométert tettünk meg a Szovjetunióban — a repülőgépnek berendezett stúdióban —, a Harmadik a kaposvári csapat versenyzőkkel együtt. Az ablakok — a televíziókészülékek — valóban az egész Szovjetunióra néztek. A három-három útitárs így ismerkedett meg a hét várossal. Már most szögezzük le: nem volt gyerekjáték eljutni Kijevből Vlagyivosztokba. Ki könnyebben, ki nehezebben vette az akadályokat. A kaposváriak megillető- dötten kezdtek, s Kijevből nehezen jutottak tovább. A versenyszabályok szerint ugyanis csak az tehette ki az útvonal következő városának a tábláját, aki a föltett kérdésre jó választ adott. Aki nem, az csak a pótkérdésekben bízhatott. Pálfy József, a televíziós vetélkedő idegenvezetője még a legkényesebb helyzetekben is igyekezett lelket önteni az útitársakba. Ékre jónéhányszor szükség volt, hiszen fogós, sőt túl nehéz kérdések egvaránt akadtak, félreértések is támadtak. Az utóbbi miatt nem tudta senki sem beállítani, hogy hány óra van Novoszibirszk- ben, Nahotkán, Taskentben és Leningrádban. A csapatok — s tegyük hozzá: a három-három tag — fölkészültsége is nagyon eltért. A, kaposvári csapat például csak a második pótkérdésre adott válasznak köszönhette a továbbjutást Minszkbe. Erre és a további kérdésekre is Gal- góczi Attila gépészmérnök, a csapat legjobb versenyzője válaszolt,— jól és tömören. Mindenképpen megérdemli az elismerést, mert általa sikerült a csapatnak megszereznie a harmadik helyet, s elnyerni a hatnapos moszkvai társasutazást. A legjobban a Hazai Fésűsfonó nagyon rokonszenves, igen fölkészült csapata biztosan lett az első. Kijev. Lenin- grád és Moszkva megismerése lesz a jutalmuk, s az útra társat is vihetnek magukkal. A nézők sok újat megtudtak Ki- jevről, Minszkről. Tallinról, Moszkváról, Taskentről, Noyo- szibirszkről és Vlagyivosztokról. S mindezt játékos formában. E vetélkedőnek ez volt a legnagyobb haszna. L. G. Fiala! lakatos a íiojlergyártók élén A Budapesti Vegyipari Gépgyár tabi gyáregységében találkoztam Helyes Józseffel. Huszonnyolc éves. tizennyolc társának csoportvezetője. A gyár igazgatója azt mondta róla: olyan területen dolgozik, ahol a legigényesebb munkát végzik. Kazánbojlereket, gőzdobokat gyárt, a tíz lakatos és a hat hegesztő. — Alig öt-hatszáz lakosú kis falu a mienk, Sormgyacsa. Nagyapám a falu kovácsa volt. Az ő kalapácsa mellett álmodoztam arról, hogv lakatos leszek. Amikor befejeztem az általánost,' nem vettek föl a kaposvári szakmunkásképzőbe. Pestre mentem kollégiumba. Az első néhány hónap keserves volt; mi. vidéki gyerekek nehezen találtuk meg a helyünket. Amikor végeztem, a Siófoki Kőolajvezeték Válla lathoz kerültem. Tíz napig kinti szerelésen dolgoztunk, négyet-ötöt pedig otthon töltöttünk. Többet láttam az Alföldet, mint a Dunántúlt. Rajongok a szakmámért, a világ végére is elmentem volna, de az asszony jogsai ragaszkodott hozzá, hogy többet legj’ek a családdal. így kerültem a BVG-hez. Akkor még nem volt meg az üzem, a munkásokat Százhalombattán foglalkoztatták. Néhány hónapról volt szó kezdetben, aztán másfél év lett belőle. A tartálylabirintus nagy részét mi raktuk össze. Amikor lehetett, hárman próbaüzemelésre kértük magunkat. 1972. augusztus 20-án, a gyár ünnepélyes átadásán én már »öreg« BVG-s-nek számítottam. Helyes József teljesítménye ritkán maradt a száztíz százalék alatt. Nem sokkal idekerü- lése után Csoportvezető lett. — Hogyan boldogulok? Mindent oda kell teremtenem a fiúk keze alá, hogy dolgozhassanak. Kezdetben előfordult, hogy letoltak; hogy ez sincs, az sincs. Hajtottam hát, mert megesznek, ha tétlenkedniük kell. Ügy éreztem, szeretnek is, mert különben elzavartak volna már. Nem szívelik meg maguk körül azt, aki nem odavaló. Kényes munka a bojlerkészítés. Nagy figyelmet követel. Helyes József brigádja eddig ötszázat adott ki, s még nem volt reklamáció. — Szeretnénk már egyet a végleges helyén, beépítve látni — mondja a lakatos. — Másképpen dolgoznánk a többin. Mert összetartó gárda a mienk: ha torlódnak a tennivalók, szívesen bentmaradnak a gyárban. A baj csak az, hogy1 Miklósiból, Döröcskéről, Karódról, Ádándról, Siójutról jár be a többség, s beszélgetésre inkább csak a reggelinél van alkalmunk. A barátságok is munka közben születnek. Kialakul, hogy ki kivel szeret együtt dolgozni. Ilyen nevezetes barátság a Mátyás - Józsefé meg a Lucza Tibié. Elválaszthatatlanok. s jól kialakult már a munkaritmusuk is... Tavaly szerettük volna elérni a szocialista brigád címet. Nem si- 'került, mert a naplónk csúnya volt. Benke Jánost, aki a krónikásunk, »megpiszkáltuk« egy kicsit. Mod már otthon, nyugodt körülmények között jegyzi életünket, nem úgy elkapkodva, mint tavaly. És így ta- án ez sem lesz akadalya a cím elnyerésének. G. J. A z 1877-es Babonák Könyvében olvasható: »A babona a magyar nép tudatában nagyon mélyen vert gyökeret, pediig a józan ész megcsúfolása . .. szinte lelki betegséggé fajul némelyeknél. Honnan származik? Az ősidőktől. A tudattalan még ma is lesi a csodáikat Ez volt száz éve. És napjainkban? Babonák — Néni vagyok , babonás, csak szorongok néha. — Például? — Szeles éjszakákon. Bagolyhuhogáskor. Bútorecse- géskor. Tűzláng imbolygásakor. Éjfélkor. Holdtölténél. Egy szál magamban. Csöndességben. Nappal persze nevetek az egészen. Mert ügy igaz, egymásra mosolyg un k és nem tudjuk, hogy melyikünk az ólomöntő, álomfejtő, Luca- szék-csináló. — Kálmán király ellenében hirdeted a boszorkányok létezését? — Dehogy hirdetem! Nem vagyok hiszékeny, se gyáva. De bizony néha arra riadok fel, hogy merő vízben úszom valami nyomja a mellem. — Szereted a gyomrod? — Szeretem hát. Még vacsorára is bevágok egy jó tányér töltöttkáposztát nyolc-tíz gombóccal. — Te orvos vagy, tudnod kell, vannak-e még kuruzs- lóik. — Azt mondom, nincsenek, de nem mernék rá megesküd- ■i. Ma már olcsón és konyán elérhető az orvos, nincs ikség a kuruzslókra. — Volt idő, amikor a ráolvasást olcsóbban díjazták a patikánál. — No, azért a jó kuruzsló ismerte a vadvirágok, füvek titkát. Doktor mindenki lehet, ha megvan hozzá a diplomája, de a kuruzsláshoz hírnév well, meg tehetség. Olyan ku- ruzslót a kutya se keres fül, aki sose gyógyít. — Vagyis némely kuruzsló hasznos volt. És ezt épp te mondod, a doktor? — Nem a doktor mondja, csak az életét féltő ember. Bizony, barátom, ha kiderülne, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, talán a világ végén is fölkeresném, ha ott lakna az utolsó kuruzslót. — Voltál már szellemidézf szeánszon ? — Voltam. — Filozófus létedre? — Éppen azért! .A kíván csisáig elvitt. — No, és mi történt? Ho gyan táncolt az asztal? — Nem tudom, mert kiküldtek. Azt mondták, hit-etle" előtt nem jelenik meg a szellem. — Vannak még spiritiszták ? — Egy jó lottónyereménnyel föléme, ha mindegyikük egy- egy forintot fizetne... Mari néni. Agya fölött ki lencven éve himbálja az időt egy láncos óra. ősz fejét ő is erre az ütemre ringatja. Égkék szemében emlékek lobognak: múltjának képzelt világa már a valósággal téveszti össze. — Láttam kísérletet, még lánykoromban — mondja. — Tél volt, éjfél lehetett már. Telihold világolt. Egyedül de- eeregtem egy szobasarokban, a szüléimét vártam haza a toll- fosztásból. Egyszer csak látom am, hogy egy kisértet imbo- ivog az udvarunkon. Így vo't, bizony, így volt, higgyen benne! Üjabb emlék. Düledező istálló, a jászol előtt soványka tehénnel. Éjszaka, rejtelmes sötéttel, amelyben rendszeresen megjelenik egy tejre szomjazó boszorkány . , . — Akkor a testvérbátyám befeküdt a jászolba. Mán csak megnézi, milyen boszorka feji a mi tehenünket? Volt is meglepődés! Tudja, ki szomjazott a meleg tejre? A falu 'egszegényebb embere, János szomszéd. Jól megrezzentet- túk! Többet nem is jött az istállónkba. Ment máshová akkor. Macska képében a lányokhoz járt. Elfogták, vitték a kovácshoz, aki minden lábát megpatkolta. • Másnap ott vo!t a patkónyom János szomszéd Kezén-lábán ... Hatalmas biblia — két ráncos tenyérben. Javasasszony keze. Bűvös kéz: gyógyít, enyhülést hoz. — Ígérem, titok marad. Mondja meg, hogy hívják, ho' található meg ? — Nem titok, maga is ide talált rögtön. Meg aztán mit titkolnék? Nem vagyok bűbájos. Legföljebb, ha ólmot öntok. viaszt 'néha. A múltkor :s elhívtak egy beteg gyerek- nez. Álmában föiriadt mindig. Nézett csak, nézett a sem mibe, üveges szemmel. Hiába szóltunk hozzá, nem értett semmit. — Orvosnak mutatták? — Én azt nem kÄ"deztem Hívattak', mentém. Viaszt olvasztottam. Szentelt vízbe néztem, hogyan tisztulnak az apró hólyagocskák. Mikorra megsimult a viasz, a gyereket is e’ hagyta a nyavalyája. — Ó, az álom, az egészen más! Annak hinni jó, sokszor beválik. Mit gondolsz, mért adták ki Krúdy Álmosköny vét? — Talán mert érdekesség. — Egy fabatkát se érne, ha közömbösek lennénk saját álmainkhoz. Biztos vagyok benne, hogy újranyomják, annyira elfogy. Tudod, mi lenne nagy üzlet? Csillagjóslással, horoszkóppal foglalkozni... — Ennyire babonásak lennénk? — Ezt már te döntsd el. Én csak azt érzem, hogy a környezetem fatalista. Álmodott vízió. Kaffka irodaháza, valóságosan. Hermeti- kuü világ, surranó gyor&Uft- tel. Szabályozott légnyomás — meghatározott páratartalommal. Villámnál gyorsabb számítógép. Ropogó, ratatázó villanyírógép, diktafonnal. Fémgömbökön gördülő szék Mindez hozzá tartozik egy' mai kutatóintézethez. A helyi vezető nagy tudású értelmiségi. Beszélgetünk, egy- szercsak megváltozik minden. Bagónak mutatóujjával alulról felfelé hármat koppant a politúros asztal lapján. Hogy vaiamit idejében lekopogjon. Babonás ? Ennyire megszokta volna? Vagy komolyan gondolja? Lépek ki az ajtón; rosszul teszem be, kinyílik mögöttenY. A gyönyörű titkárnő sajnálkozva utánam szól: — Csukja be gyorsan, nehogy meghaljon! És mindezt szánalommal, ijedt lélekkel mondja. Kint meg sí a nap és esik az eső. Már én sem tudom; lehet, nogy az ördög veri a feleségét? — Kezdjem, ne kezdjem? — M t? — Akármit, Hogy péntek izenh- '"".adika van, ráadásul Luca napja. — Akkor, bátyám, jól vigyázzon! Ma még baja támad könnyen. — Almomban úgyis zavaros vízben fuldokoltam. Reg-1 gel küszöbbe botlottam, és még akkor elpattant a tükröm ... — Aztán jött a fekete macska. , — Hát maga ezt honnan tudja? — Honnan tudom? Mind ezt mondja! — Hogy ki mondja? A tudománynak élő, nagy ptőfesszor és a tudattalan analfabéta. A betegesen szentéletű aggszűz és. a szenvedélyesen digózó fiatal lány. Tulajdonképpen rrundannyiun- kat ide sorolhatnám. Pedig a legtöoben nem hiszünk az álomban, Á csodában, a boszorkányban. Kievickéltünk a babonából. Lábadozunk már. Ám jaz is igaz, gyöngék vagyunk még. Mészáros István
