Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
K ovács Lajos 49 éves kocsikísérő (161 centiméter magas, erősen kopaszodó, 59 kilogramm súlyú, rossz fogazató) 1975. november 11-én este negyed nyolcig boldog ember volt. Akkor öt perc alatt szertefoszlott se látó, se halló öntudat!ansága és egy szörnyű érzés kezdett fészket rakni az idegeiben. Még a váróteremben is any- nyira jól érezte magát. Igaz, némi nyomást érzett a jobb oldalában, s kissé egész nap saédelgett, de minderre nem sokat adott, helyrehorható- nak tűntek a dolgok. Néniképpen meg is feledkezett nyűgeiről, amint a nevük- nincs, csak ottlétük időtartamára létező beszélgetőpartnerekkel. ismerősökkel csevegett. Olyan háborítatlanul elvitatkozgattak azon, hogy a fiatalabbik bajuszos beszélgetőpartner ►«■haverja-# — egy korosabb, leffedt ajkú. vör- nenyes férfi — megkapja-e a jogosítványát vagy sem. Kovács Lajos magyarázta, hogv volt neki egy pilótája, annak • is magas volt a vérnyomása, aztán hiába pihent két hétig, a vizsgálóorvos mégis kiszúrta és ugrott a jogsi, mehetett a pasas a karbantartókhoz; márpedig az a pilóta, aki 25 éve tengelyen van és szereti a most-itt-vagyok. aztán-amott életet, meg a szél,tolást a nőknél, a szabad, kötetlen világot meg a fáj\ ront után azt az egy-két -felest«, nem szívesen ereszkedik az örökös káztörölge- tő, csupa olaj karbantartók közé. A fiatal bajuszos bólogatott, mindez nemigen jutott el a tudatáig. Izmos combjait szétvetve ült, kikezdhetetlenül, halálig tartó jóegészség- ben, és magyarázott, hogy ő itt még nem volt, nem is jön, mert bármi van, hátracsorgat négy-öt felest, aztán máris egyenesbe állnak a dolgok; most is a haverját kísérte el, mert az olyan izgága, hogy a fene megette a természetét, öt percnél tovább képtelen a valagán nyugton megütni, pedig a jogsi már nagyon kell, mert óik üvegesek, a haver vezeti az oldalkocsist, aztán ők annyira össze vannak hangolódva, hogy annál jobban már nem is lehetne. Munka után még felvállalnak egykét beüvegezést, ide-oda el- uffranak, mert élni is kell valami bői, aztán igazán csak a maszekért érdemes, abbóL olyan szépen összefektet az ember két pirosat, hogy a szu fiája észre sem veszd. Az idősebb nem szól közbe; hallgat, bólogat, szederjesen néma. A bajszos hangosam. magyaráz, körbe néz, helyeslő tekinteteket keres. K ovács Lajos semmivel nem tartja se jobb, se rosszabb embernek magát, hát ő is előadja, hogy ilyen fuvar meg ezt-azt feldobnak a platóra, persze sok mulitk a pilótabácsán; a csupa nyámnyilákat nem álllhatja, amikor ez a világ sora, meg az olyanokat sem, akik a fáj- roni után észvesztve rohannak haza, aztán kotlának az assaany szoknyáján. Mert olyan jó kicsit elácsorogni egy korsónál és a többiekkel megbeszélni, má van, hogy van, nem nagy dolgokat, mert azokat úgyis az emberfeje fölött csinálják, azokhoz, ugye. kuss a kocsikísérőnek, csak az olyanokról érdemes szót ejteni, ámik úgy napközben hozzáértek az emberhez. Aztán, mert ők hárman kömoly férfiak, szóba került, hogy ki mit szokott, mármint inni, és Kovács Lajos kifejtette, hogy ő a sört, azt szívesen, azt se hólyag- pukkadásig, négy-öt korsóval, mondjuk, tisztességesen, úgy elbeszélgetve, meg legAsperján György Az utolsó „feles” feljebb, ha hidege van belül az embernek, néhány félieci, az még jöhet. A színes italokat nem szereti, azok meg- bolondítják az embert. A bajszos is kifejtette a maga elméletét, és Kovács Lajos a kellemes melegben, emberekkel körülvéve, akik ugyanolyanok, mint ő, akiktől, szerencsére, semmiben nem üt el, jól érezte magát. Az igazolványát már odaadta az öregedő aszisztensnőnek, aki akár fiatal is lehetne,; mert Kovács Lajost a nőik nem nagyon érdeklik, mivel egész élete során a nők sem érdeklődtek különösebben utána. E z járt össze vissza a fejében, amikor be- . mondta az aszisztens- nó a nevét. Kovács Lajos készségesen és az egyszerű emberek szelídségével felugrott, a régi ismerősök cinkosságával beszélgető ■ társaira pillantott, hogy ő már szabadul, de ne nyugtalankodjanak, rájuk is sor kerül. A vizsgálat öt percnél tovább tartott. Az orvos nyomkodta, vizsgál gáttá. És ettől a hosszas, mind gondterhel- tebb gondosságtól — éppen a szokatlansága miatt — Kovács Lajos fokozatosan el'ko- morodott. Aztán az orvos utasította, hogy öltözzön fel, közben pedig magyarázott, hogy hányféle kivizsgálás szükséges, aztán még hozzáfűzte: Kovács Lajos életében nincs több alkohol, nem végezhet nehéz munkát, mindenben kímélnie .kell magát, mert nagyon beteg a mája. Kovács Lajos mindezt elduguló füllel hallgatta. Aztán óvatosan ujjal közé csippentve a beutaló papírlapokat, hamuszürke arccal kilépett a váróba, s megindult a kijárat felé. A bajszos utána kiáltott, hogy »-Viszlát, paj-f tás!«, Kovács Lajos megfordult, csodálkozva rameredt, és tovább indult. Kilépve megcsapta a/ hideg. Úgy érezte, az eltelt egy órában, amíg bent volt, erősen lehűlt a levegő. Hirtelen nyil- Lalást érzeft a jobb oldalában. Mégpedig «.gyeimet éb- | reszté nyillalást, akaratos és I tudatos fájdalmat, amely egyszersmind az agyába is beleette magát: ő most már más ember, mint a többiek, különbözik tőlük, mert valahogyan szerencsétlenebb lett, mindenben sikerü’etlenebb, félrefutottabb, s ezért gyá- molítandóbb. Apró szemű eső szemerkélt. Néhány zajos középiskolás lány leszorította a járdáról. Belelépett a pocsolyába, rá- zogattá a lábát, és sértésnek érezte, hogy öt csak úgy leszorítják ezek a szarosok, és egyre sötétebb lett minden. Eddig is tudta, hogy a felesége gonoszsága miatt ment szét a házassága, de most különösen vótl-mnek, áldozat-. rak látta magát, s ezért fájni kezdett, ami egykor szabadulásnak hatott. A kát lánya is gonosz, nem törődnek vele: A BETLG APÁVAL. Csak azon csodálkozott, hogy eddig nem vette észre: teljesen hiábavalóan, fölöslegesen élt. A villamos az orra előtt ment el. Dühbe gurult. Pedig máskor ez egyáltalán n:m zavarta: békésen álldogálva várta a következőt. Most azonban háborogva, gyalog lódult neki az útnak. Nem volt idege várni. És otthon nincs befűtve! És éjszaka mégint egyedül lesz. És most- már mindig egyedül lesz! A kocsmához ért. Egye meg a fene, legalább most még iszik egy felest, olyan nagyon nem árthat az. és talán ismerős is akad, akivel jól elbeszélgethet és mindez a rossz érzés kifogy belőle . . . Letette a pultra maga elé az italt, körülményesen rágyújtott, aztán óvatosan megfogta az alján rovátkás kis poharat, és hátradobta az italt. Ebben a pillanatban újra belényillalt. A pulthoz visz- sza hajló keze megállt a levegőben. Lassan körbenézett: körülötte csupa szerencsétlen ember, aki csuszmikolja a csatakos. agyonköpködött követ. Kovács Lajos keserűen és csakaziértis ledobta a kőre a cigarettáját — életében először egy majdnem egész cigarettát —, és az öregasszony szemeláttára, alaposan széttaposta. De az öregasszony nem törődött vele; megszokta, hogy semmibe veszik, amit csináL A z üres poharat Kovács Lajos nagyon óvatosan . leeresztette a pultra, s hirtelen rettenetes vágy támadt benne, hogy forró vízben megfürödjön, tiszta pizsamát öiteön és békésen elbeszélgessen egy meleg kályha oldalánál ülve. Vágy támadt benne, hogy valahogy jó legyen: hátha ez a jóság mindent megfordíthatóvá, valamiképpen menthetővé tesz. De csak a fémes üresség íze jelentkezett válaszként a szájában. Nyelvével körbenyal- va a fogait, megszívta a nyálát, és undorral a padlóra köpött. S mert életének minden fontos eseményét gondolkodás nélkül, napra tudta, lassan mormolta ezt az üj, mindent megváltoztatni 'látszó dátumot. Tisztaszoba a tájliázban A békéscsabai szlovák tájház tisztaszobájának részlete — díszes, mennyezetes ággyal és függő bölcsővel népi barokk remekei a pár éve végzett gyűjtés során kerültek a múzeum tulajdonába. Toldalági Pál Németalföldi mester A hosszú haj, mely inkább már sörény vállára omlik, szinte érzik a nyáresti város csillogó kövén dübörgő mének nagy, nehéz szaga s a fáklyák füstje. Két sötét szeme tudással néz, talán emlékezik. Szemöldökére keskeny, fekete, a hallgatásában pedig szelíd. Mögötte fákat látni és hegyet, a hegyi úton ernyős taligát. Ezek a fák, ezek a fellegek egy kétszáz év előtti, vén világ játékai, kegyes csalásai, amiknek színe ide menekült, • és 6 a bátor kapitány, aki szeretkezett, csatázott s elterült. \ Nagy fövegén egy élénk színű toll álmélkodik. kezében puszta kardja. Tűnődve néz, kicsit felém hajol s tudom, mig élt, az életet akarta, ölelt, evett és térdig vérben járt, most két sötét, virágszerű szeme, mely megtanulta bölcsen a halált, tovább ragyog és nincs ellenfele. Életfa. Honty Márta grafik a. Méltó körülmények a művelődéshez Klubkönyvtárat avattak Sávolyon Joggal sértődnének meg a sávolyiak, ha azt írnám: tegnap új korszak nyílott a község művelődési életében. Pedig — amint Bide János tanácselnök megfogalmazta — a felszabadulás óta ilyen jelentős intézménnyel nem gazdagodott a község. Az iskolai napközivel, konyhával, étkezővel és tornateremmel egybeépített klubkönyvtár végtére is csak méltó keretet adott ahhoz a sokrétű és a kisebb visszaesések ellenére is fplya- 1 matosnak mondható közművelődési tevékenységhez, amely e közepes nagyságú községet évek óta jellemzi. A még festékszagú előcsarnokban ott díszlenek a helyi szakkör szebbnél szebb népi Talán, ha egy kicsit kisebb a »szelet«, akkor is elteltünk volna tőle. Mert a csokoládé laktató csemege. A Keserű csokoládé című filmmel, ame- | Ivet Franco Brusali rendezett, | egy sajtóvetítésen ismerkedtem meg. Semmilyen információm nem volt róla. Sokáig nem is tudtam eldönteni, milyen műfajú filmet nézek. Csak később világosodott meg, hogy keserű szatírát látok. Úgy is mondhatom: tragikomédiát. Nyugat-Európa országútjait járva tapasztalhattam magam is, hogy a munkaerőben szegény tőkésországokban a gazdasági kényszer miatt több százezer'— több millió? — úgynevezett vendégmunkást is alkalmaznak. Törököket, olaszokat, arabokat stb. Rendszerint nehéz testi munkára. S valószínű: olcsóbb bérért, mint a honi állampolgárokat. Nino, a film hőse ilyen vendégmunkás Svájcban. Ügy is írhattam volna: a vendégmunkás. Állandó nosztalgiával szülőhazája iránt, ahová — vendégmunkási konfliktus mégis csak végső esetben térne vissza. Nino kicsit balek. Vagy jobban is a kelleténél? A szolidaritási érzék sem mindig lobog, néha csak pislákol. Többször elindul ez a Nino hazafelé, de újra és újra visz- szafordul, hogy megpróbálja fejjel áttörni a falat. Papírok nélkül, lehetőségek nélkül. Bizonyos faji előítéletek ellen is proteslál a film. Nino megpróbál árulója lenni olaszságának. Szőkére festi a haját. De hiába. A bőréből nem bújhat ki. Csetlik-botlik a különböző élethelyzetekben, mint a nagy előd kisember: Charlie. A vendégmunkási pohímzései, a klubhelyiségben pedig ízelítőt láthatnak a vendégek a honismereti szakkör gyűjteményéből. De nemcsak a kiállított tárgyak, hanem az iskolások és a felnőttek közös műsora is jelezték: változatos öntevékeny művészeti élet talált kellemes hajlékra a község központjában. Ez az új intézmény, benne a 3600 kötetes ; könyvtárral — amelynek függetlenített vezetője az egész körzetben mintegy hétezer könyvet kezel — a helyi ta- ! nács ügyszeretetének és a tantestület szíwel-lélekkel végzett népművelő munkájának eredménye. Pedig kevés községben folyt olyan mostoha körülmények között a művelődés, mint Sá| magukat társaik előtt. A ki- | éhezett barakklakók, már-már nőknek is látják őket. Borzongató, viszolyogtató pillanatok ezek. A másik, ennél is sötétebb képsor: tyúkólban lakó, dege- nerált honfitársaival »él«. S közben vágyakozva lesnek szép testű, idillt élő »rabtartóikra«. Itt azonban már abszurditásában is olyan naturális a. jelenetsor, hogy stílustörésnek érezzük. A magam részéről jobban élveztem azokat a kockákat, amelyek humorral »fűszerezve« láttatták a kettősséget. Azt is, hogy a milliomos olasz aranyifjú tulajdonképpen szintén elidegenedett attól a közegtől, amelyben él. Ugyanúgy elhagyják, mint ahogy üres zsebű honfitársait, nem vállalják az idegen nemzetiségű nők. A film ott válik igazán emberivé, ahol .sikerül a kisembert gyarlóságában ábrázolni. Mint például a kacagtató, mégis sajnáltató »nászi« jelenetben amikor szintén idegen hölgy — Anna Karina játssza — a férfi szobájába megy »magát megadni«. Nino pedig — nem véve észre őt — jelenlétében végzi minden esti »férfiúi szertartását«: a lábáítatást. Törülközőturbánnal a fején. Franco Brusati filmje tehát végülis nem rossz szórakozás. S még jobb lenne, ha idejekorán eldöntötte volna, milyen műfajú »mozit« akar csinálni, s ebből egyetlen jelenetsor erejéig sem engedett volna, így a bőség zavarával küzdött. Negyedórányi — húszpercnyi anyagot is nyugodtan kivághatott volna, s akkor türelmünket. sem tette volna próbára. Főszereplője, Nino Mavf redi — a neves filmsztár volyon. A tsz majorjában levő egyetlen nagy teremből álló épületrész már rég nem töltötte be a szerepét, a könyvtár pedig ugyancsak méltatlan zugban húzódott meg. A község vezetői — példát mutatva a helyi adottságok jó kihasználásából, szervezőkészségből — évekkel ezelőtt elhatározták: három ütemben, egységesen megoldják az óvodai és az általános iskolai étkeztetés, a napközis foglalkoztatás, a tornaszoba, a községi könyvtár és klub elhelyezésének feszítő gondját. Anyagi erejükhöz és a sokoldalú megyei támogatáshoz mérten alakult ki ez az összetett feladatok ellátására alkalmas, tágas, világos, emeletes intézmény. Falai között — amint ezt Páré Irén járási művelődésügyi osztályvezető hangsúlyozta — minden bizonnyal az eddigiekhez hasonló lelkesedéssel és magasabb színvonalon folytatódik a közművelődési munka. Az avató ünnepség közönsége, a megyei és járási vezető szervek képviselői a tartalmas műsorból is érezhették ennek biztosítékát, hiszen a tanács elnökét nemcsak az ünnepi asztalnál, hanem a felnőttkórusban is láthatták; az iskola igazgatója, a nevelők nemcsak a gyermekműsorok jetanílasában vettek részt, hanem ott voltak a zongoránál, a felnőttegyüttesekben és lelkesen tevékenykedtek a szakkörök éién. Ez a közös mun- ^lkodás, a jó kapcsolat — a tantestület és a lakpssag között — magátólertetődő, természetes törekvés. A nevelők azt vallják, hogy az iskola és a klubkönyvtár szomszédsága — részben közös födele — nem véletlen, és* nem is maradhat kihasználatlanul. Ahogy az iskola eddig helyet adott a különböző csoportok próbainak, a szakkörök foglalkozásainak, ezután a technikai fölszerelések sokaságával, a nevelők szervező és irányító munkájával segíti testvérintézményét. A klubkönyvtár pedig lehetőséget ad arra, hogy a tanulók a megszokottól eltérő keretek és segédeszközök között itt, a gazdag állományú könyvtárban és a klubban tartsák az órájukat, úttörőfoglalkozásaikat, szakköreiket. így válik majd a gyermekek második otthonává és marad az felnőtt korukban is ez a szép, bár nem hivalkodó, célszerű intézmény. Méltán lehetnek rá büszkék a sávo- lyialt. P. L. Filmjegyze t Keserű csokoládé kol bugyrainak minden zegétzugát bejárja. Az egyik mély-1 Parades alakítást nyújt, pont; nőimitátorként illegetík Leskó László j
