Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-28 / 50. szám

A tsz-ek kérték, a társulat teljesítette Talajlaboratórium Miért nem selpes a Balaton vize? Válasz egy olvasónak * A Rinya-Dombó menti Víz­gazdálkodási és Talajvédelmi Társulat tangazdaságai évente mintegy 50—60 millió forint értékű műtrágyát használnak fel azok szerint a javaslatok szerint, melyeket a társulattól kapnak. Valószínű — sőt szin­te bizonyos —, hogy e »recep­tek« nélkül ennél többet szór­nának ki, s nem is.mindig azt a hatóanyagot juttatnák a ta­lajba, amelyikre az ott termő növénynek leginkább szüksége van. Az országban ez az egyetlen társulat, amelynek saját ta­lajlaboratóriuma van. Ingye­nes szolgáltatásként rendsze­resen ellátja vizsgálati ered­ményekkel, tanácsokkal, rész­letes elemzésekkel a taggazda­ságokat. — A talajlaboratórium 1971- től működik; az idén január 1-től, a Rinya és a Dombó menti társulat egyesülésével már a meliorációs és agroké­miai osztály keretében — tá- . jékoztatott dr. Dvoracsek Mik­lós osztályvezető. — A leg­több taggazdasággal szerződé­sünk van, ennek alapján álta­lában négyévenként megvizs­gáljuk a talaj tápanyaghelyze­tét, es közüljük az eredményt. Az üzem tájékoztat bennünket arról, hogy melyik táblán mit akar termelni, mekkora hoza­mot kíván elérni, s ehhez mi megadjuk a fajtára, a vető­magadagra, a talajerő-vissza­pótlásra vonatkozó javaslatot. Az üzemeken kívül a termesz­tési rendszerektől is kapunk lajerő-visszapótlás révén a műtrágyaadagokkal jelenté­keny költségmegtakarítást ér­hetnek el, sőt a túladagolás ki­zárásával elkerülhető a ho­zamcsökkenés. Ezen a héten megkezdték a talajmintavételt a berzencei Március 15. Termelőszövetke­zetben — erre egyelőre csak a homokos területeken nyílik mód —, s egy-két heti szára­dás után hozzáfoghatnak az elemzéshez. Addig is növények vizsgálatával foglalkoznak a laboratórium mérnökei, tech­nikusai. A talajvizsgálatokhoz szükséges technikai berendezé- port. Ha támaszkodnak a j sek nagyobb része alkalmas er- munkájukra — márpedig mind re, de a célnak megfelelő spe­ilyen megbízást. Ugyancsak a gazdaságok igényeit elégítjük ki azzal, hogy vizsgáljuk a ta­karmányok béltartalmát. Egy­két héten belül értesítjük az eredményről az üzemet. Ez a vizsgálat ad igazán valós vá­laszt arra a kérdésre, hogy a betakarított takarmány tulaj­donképpen mit ér, mennyi benne az állat részére haszno­sítható tápanyag. Sok mindenben eligazít te­hát ez a most már mintegy 600—700 ezer forint értékű műszerrel ellátott, viszonylag korszerűnek mondható labora­tórium és szaktanácsadó cso­több gazdaság ezt teszi velhetők a gazdálkodási mények, hiszen 'az okszerű ta no- ciális felszereléssel is ered- keznek. rendel­H. F. A „Mohikán” galeri A könyv egy hírhedt fővá­rosi' galeriről szól a nevek és a helyszínek megváltoztatásá­val — olvashatjuk Tolnai Kálmán legújabb könyvének, A »Mohikán« galerinek első oldalán. A ßzerzö másodszor jelentkezik »krimiszerű«, mégsem felületes. • szenzáció- hajhászó, hanem mélyebb gyökereket kereső regénnyéL Az első A 16-os zárka lakója című, nagy siker volt: egy kémnő életútját kíséri végig, méltó büntetésének elnyeré­séig. Legújabb kötete is — úgy látszik —r éppen téma­választása miatt leßz nép­szerű. A szerző különös feladatra vállalkozott: bemutatni egy pofonokban, erőszakban és lopásokban -nem szűkmarkú galerit, a miértekkel együtt. Ez utóbbi a könyv legnagyobb értéke. S egyben »mentőöve«, mely a kivitelezés ellenére ér­dekessé teszi a művet. Sajnos néha közhelyszerű magyará­zatokkal, erőszakolt megálla­pításokkal találkozunk. Nevezhetném izgalmas ol­vasmánynak a könyvet, mégis inkább a figyelemre méltót próbálom kiemelni. Nem az első rész miatt, a galeri be­mutatása ugyanis kevés újat ad, éppen azért, mert néhány esztendővel ezelőtt, a sze­münk előtt lejátszódó esemé­nyekről van szó. A könyv második része viszont egy sa­játos világba vezet él bennün­ket, oda, ahol az egykori »nagyfiúk« töltik szabadság­vesztésüket: a börtönbe. Tu­lajdonképpen ettől a ponttól válik érdekessé a könyv: va­jon hogyan sikerül átnevelni a sötét sikátorok rettenhetet- len »császárait«, hogyan ala­kul további sorsuk. A szerző a nevelőtiszt naplóját fel­használva ad választ erre. A happy end követelménye sze­rint itt mindenkinek meg kel­lene javulnia, csakhogy doku­mentumszerű regényről van szó. Az egykori fiatalkorú bűnözőkből néhányan a bün­tetés-végrehajtási intézetek­ben is a »menő fej« szerepé­re vágynak, a »főnök« ismert egyénisége marad a zárkák­nak, mert meg 6em próbálja | jelentéktelen összeg — a másik út kínálta lehetősé­geket. Egy kicsit romantikusnak hatnák a" könyv utolsó olda­lai: a börtönviselt fiúk talál­koznak a fehér asztal mel­lett, megbecsült szakmunká­sok, múltjuk miatt restellkedő emberek, akiknek a társada­lomba való beilleszkedését épp azok segítették, akiket rettegésben tartottak a kiser­dő környékén, akiknek a lá­nyaival erőszakoskodtak. Miért? A könyv utolsó sorai erre is választ adnak: »a bű­nözés elleni harc nemcsak rendőri munka, nemcsak a rendőri szervek kötelessége, hanem társadalmi feladat is.« N. J. Kedves Dorogi Imre! örömmel olvastam a Bala­tonról szóló levelét. A tó — nagy nemzeti kincsünk — sorsa, jövője sok embert fog­lalkoztat, s különösen értékes azoknak a véleménye — mint az öné is —, akik évtizedek óta élnek partjain. Szeretetük nem passzív, hanem tenni, cselekedni is akarnak a tó­part fejlesztéséért, szépíté­séért, s az utóbbi években fel­gyorsult káros folyamatok visszafordításáért. Ügy vélem, hogy az ilyenfajta szeretet lehet igazán hasznára a Ba­latonnak, mert termi, mun­kálkodni akar a maga kicsiny — sokszor egy-egy üdülőtelep néhány négyszögölére, útjára, ^virágaira vagy strandjára ter­jedő érvénnyel — területén. Egyetértek azzal a megál­lapításával is, hogy a Bala­ton fejlesztése óriási felelős­ség, s e felelősség megosztása — valamilyen formában — kívánatos volna. Akár ügy - mint Ön írja —, hogy a helyi tanácsok fokozottabban kér­jék ki a helyi lakosok, a vil­latulajdonosok véleményét egy-egy döntés meghozatala előtt, akár más módon. Sok­sok hasznos ötlet, elképzelés megy veszendőbe enélkül, és egész bizonyos, hogy1 egy szé­lesebb körű konzultáció után megvalósított feltöltés, kisa­játítás, útépítés stb. a mainál kevesebb érdeket sértene. Van azonban az éremnek másik oldala is. Arra gondo­lok, hogy sok villatulajdonos sokszor csak a saját keríté­séig lát. Azon belül gondosan nyírott gyep van, szép, virág­zó gyümölcsfa, festett kerti bútor, hinta. S egészen mást tapasztalunk kívüL A ház előtti részeket fölveri a gaz, és sokan, akik nem sajnálnak tízezreket a kertre költeni, ugyancsak meggondolják, ha szemétszállítási átalányt kell fizetni. Inkább ők viszik el az üres tejeszacskót, a rothadt gyümölcsöt, a lékaszált gazt, és lerakják — közterületre, drágán fenntartott parkokban, ligetekben. Ami még ennél is nagyobb baj: a közvélemény — szomszéd, ismerős — mindezzel szemben elnéző, és fölötte gyakran szemet huny. A tenni akarás, a becsülen­dő segítőszándék, az egyéni vélemények érvényre juttatá­sa itt is kezdődik! Egyetértek aggodalmaival, amikor a Balaton víztiszta­ságáról beszél. »Azért volt olyan kristálytiszta a tó vize Made in Hungary, Tab Sátrak a vilii sr kllráil Kilenc barátságvonat indul A Szovjetunió valamennyi köztársaságába indít turista­csoportokat az idén az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda: a testvéri ország legszebb tá­jaival 14 000 fiatal ismerkedhet meg személyesen is. Ebben az évben kilenc ba­rátságvonat indul útnak, s az általában 12 napos üdülések alkalmával eljutnak Moszkvá­ba, Leningrádba és Kijevbe, de a megyék turistacsoportjai fölkeresik szovjet testvérme­gyéjüket, testvérvárosukat is. A fiatalok szinte minden vonata érinti Moszkvát vagy Leningrádot, illetve Kijevet. Lesznek, akik a tengerparti üdülőhelyekkel, Szocsival, Ogyesszával, Jaltával vagy Szuhumival ismerkednek meg, mások Tallinba, Rigába, Lvobva vagy Ukrajnába utaz­nak. Újdonság lesz a Taskent— Buhara—Szamarkand turista­út, valamint az alma-atai 15 napos üdülés. — Nézze ezt a földgömböt... Ha egy ausztráliai iskola ta­nulód kirándulni mennek, so­kan tabi sátrat visznek ma­gukkal. Líbiában a gyerekek az általunk készített körsát­rakban tanulnak. S ha egy svájci hegyi mentőosztag baj­ba került kirándulók felku­tatására indul, csomagjában ott találni a Tabon gyártott sátrat is. Kanadai vadászok, olasz, görög, spanyol kem­pingezők is a gyárunk emblé­májával ellátott sátrakban pi­hennek. A világ tizenkét or-, szagába exportálunk. Tíz év —150000 sátor Szilvási Józsefnek, a Tabi Campingcikk Vállalat igazga­tójának szavai egy kis tör­téneti visszapillantást is je­lentenek. Tíz esztendeje an­nak, hogy a ponyva gyártása mellett áttértek a sátrak ké­szítésére is. S hogy ez az évtized milyen fejlődést jelentett, azt né­hány adat hűen bizonyítja. Évente átlagosan 15 060 — 2, 4, 6, sőt 20 és 40 személyes — sátrat készítenek. A Vörös- kereszt részére, , elemi csapá­sok esetére nagy lakósátrakat, a vasútnak pedig munkasát­rakat. Összesen 150 000 sátor készült el eddig, s ebből 38 000 darabot exportáltak. E téren különösen számottevő a fejlő­dés. Első exportjuk 1970-ben 200 sátor volt 160 000 forint értékben. Tavaly 5000-et szál­lítottak külföldre, ezek értéke elérte a 30 millió forintot. Volt olyan év, hogy 7000 sátor ké­szült külföldi megrendelésre. Legjobb vevőjük Ausztrália. Ide csaknem 20 000 sátrat vit­tek már, de sokat küldenek Olaszországba, Jugoszláviába, s legújabban Angliába is. Megállapodás Kölnben Az angol vevő tavaly a köl­ni kemping-világkiállításon fi­gyelt föl a tabi sátrakra, s rendelt azonnal 1500 darabot. Pedig ezen a kiállításon olyan országok gyárai versenyeztek a vevőkért, mint Olaszország, Görögország, Kanada stb., ameLyék termékeikkel már sókkal korábban hírnevet sze­reztek magúknak, mint a ta­hi ak. — Az augusztusi kölni kiál­lításra új sátortípussal készü­lünk. Ugyanis tavaly azt ta­pasztaltuk, hogy különböző or­szágokban más-más színek után érdeklődnek, hal az élénk, hol a pasztellszíneket kedvelik. Ezeket az igényeket nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül, ha a piacunkat tartani akarjuk. Márciusban beköltö­zünk új üzemünkbe, ahol a ponyva- és sátorkészítést is megfelelőbb körülmények kö­zött végezhetik, mint eddig. A régi üzemben a sátrakhoz szükséges vasviteakat csináljuk majd. A korábbitól eltérően krómozás helyett a korszerűbb műanyag bevonatot alkalmaz­zuk júliustól. Ez olcsóbbá te­szi sátrainkat, s tartósabb lesz a váz. Reméljük, sikerül majd új vevőket szereznünk — mondja az igazgató. Januárban 16 millió A Tabi Campingcikk Válla­lat tavalyi eredeti terve 96 millió forint volt, ezt év köz­ben 130 millióra emelték. A teljesítés 132,5 millió! A ter­vezett 18 milliós nyereséghez képest 22,3 milliós nyereséggel zárták az évet. — Ez a ponyva- és a sátor­üzem szocialista brigádjainak, az ő lelkiismeretes munkájuk­nak köszönhető. Kezdetben so­kan nem bíztak abban, hogy a fölemelt, s feszítettnek lát­szó 130 milliós tervet képesek leszünk teljesíteni. Szükség lesz a verseny foly­tatására, a takarékos, ésszerű gazdálkodásra, mert a válla­lat ez évi terve 145 millió fo­rint. A korábbi években a Ta- bd Campingcikk Vállalat ja­nuárban legjobb esetben 4—5 milliós termelést ért el. Mos­tani teljesítményük minden korábbi rekordot meghalád: elérte a 16 millió forintot! Szálai László , — írja —, mert önmagát' tisztította. Ez az állandó északi—déli széljárás követ­kezménye volt. A somogyi J homokpartra reggelente szé- j pen sorba lerakott nád, sás és egyéb szemét, amelyet éjsza­kánként a hullámzás partra sodort, úgy feküdt a parton, mint régmúlt idők kepés ara­tói után az összegereblyézett kusza.« Nagyon szépen, érzékletesen írja meg a Balaton-víz ön- tisztulási folyamatának egyik elemét. A vízminőség romlá­sának azonban ma nem az a legfőbb oka, hogy betonnal- kővel megerősített partvédő­mű épült sok helyen, s emiatt nem tudnak a hullá­mok »kifutni«. A tó évezre­dek során kialakult biológiai egyensúlya bomlott meg a számtalan vegyi anyag, nö­vényvédő szer, szervestrágya- lé és a szakszerűtlenül derí­tett szennyvizek miatt. Két­ségkívül káros a Zala folyó is, mert iszapos, uszadékos hul­lámai közvetlenül jutnak a tóba. De a legnagyobb baj — mint mondtam — a szerves és vegyi anyagok gyors fel- dúsulása. Ez kedvez a külön­féle algák és a vízi növények szaporodásának. Így vált sö­tétzöldre a Balaton egykori gyönyörű, .tiszta, kékes színe, s így hasonlít — egyes he­lyeken jól észrevehetően — nyálkás, hínáros lepedőkével a halastóhoz, ön bizonyára egyetért velem abban, hogy a friss kémiai és biológiai szennyeződések okainak vizs­gálatára, feltárására és meg­szüntetésére nem elegendő az évtizedes, évszázados tapasz­talat. A biológiai és _ vegyi hatások elemzésére elsősorban a szakemberek hivatottak. A baj inkább az volt, hogy nem hangolták megfelelően össze ezeket a kutatásokat. Így for­dulhatott elő, hogy az egyik tudományos intézet mást mondott a vízminőség romlá­sáról, mint a másik, mert más-más tényezőket vizsgál­tak. Komoly feltáró, tudomá­nyos munka nélkül ma már nem lehet segíteni a Balato­non. S a széljárást, a víz ve­gyi összetételét, az áramláso­kat, az élőlények létfeltételei­nek változását vizsgáló kuta­tók munkája rendkívül bo­nyolult. De csak a kezdet. Ezután az intézkedések egész sorára lesz szükség, ha döntő változásokat akarunk. (Ol­vastam, hogy a Balaton-fej- lesztési Tárcaközi Bizottság meggyorsítja a szennyvíztisz­tító hálózat kiépítésének üte­mét. Ez a víz tisztaságának szempontjából rendkívül fon­tos határozat.) Kedves Dorogi Imre! Én sem értek egyet a közvetlen parti területek parcellázásá­val. De az arany- és az ezüst- parti feltörésekkel éppen ezen a lehetetlen állapoton próbálnak segíteni! Ha végig­utazik a Balaton-parton, ha­sonlítsa össze, hol van a leg­hosszabb, a nagyközönségnek átadott, fürdésre alkalmas, kulturált terület? A siófoki Aranyparton. Tízezrek füröd- nek, napoznak itt, a mintegy két kilométer hosszú szabad strandon. A hosszú sétány mögött épül majd a vállalati üdülők lánca, de a Balaton­part a nagyközönségé marad. Nem akarom untatni azzal, hogy mennyi pénzt fordított a feltöltésre, az ideális für­dési, üdülési lehetőség meg­teremtésére a kormány, s eb­ben mennyit segített a helyi tanács. Az a véleményem: az ilyen féltöltéseknek, partvédő műveknek van értelmük, csak így lesz valóban mindenkié a Balaton! Tisztelettel: Csupor Tibor Tizenhat önálló könyvtár létesült Több mint másfél milliót költöttek új könyvekre öt éve jelent meg a SZOT elnökségi határozata, amely a szakszervezeti könyvtárháló­zat fejlesztéséhez adott útmu­tatást. Ez szabja mieg az ol­vasómunka színvonalának emelését az V. ötéves tervben is. A múlt év végén a megyé­ben működő szakszervezeti könyvtárak 27,6 százalékkal több kötet könyvvel rendel­keztek, mint 1970-ben. Az ol­vasók száma az elmúlt öt év­ben 20,8, a kölcsönzött kötetek száma csaknem 41 százalékkal emelkedett. Nőtt a munkásol­vasók aránya is, 49,2 százalék­ról 55 százalékra. A könyvtárhálózat tizenhat új önálló szakszervezeti könyv­tárral bővült. Igaz, a terve­zett hét helyett tizenkét mű­ködésképtelen könyvtárat szüntettek meg. Köztük olyat is, mint a Siófoki Kőolajveze­ték Vállalaté — ahol fenntar­tására, sőt fejlesztésére lehe­tőség lett volna. Somogybán az elmúlt öt év­ben több mint másfél millió forintot költöttek új könyvek beszerzésére: valamivel keve­sebbet a tervezettnél. Több he­lyen gazdag a könyvállomány, de sok a régi kötet, melyet nem szívesen forgatnak az ol­vasók. Új könyvekkel minden j bizonnyal fokozni lehetne az olvasási kedvet. Négy főhivatású könyvtá­rost alkalmaznak megyénkben a munkahelyi könyvtárakban. A többi helyen részfoglalkozá­sú és tiszteletdíjas dolgozik. A szocialista brigádokban dolgozók száma tizenhatezer. Közülük egyre többen olvas­nak, a beiratkozott könyvtár- tagok' száma 1098-ról 5218-ra emelkedett öt év alatt, de a munkások közművelődését szem előtt tartva tovább kell fokozni az üzemekben dolgo­zók olvasóvá nevelését. A közművelődés eszközei kezdenek meghonosodni a megyei szakszervezeti könyv­tárhálózatban is: különösen a£ utóbbi három évben gyarapo­dott a könyvtári rendezvények száma. 1970-ben például negy­vennyolc író-olvasó találkozót rendeztek a munkahelyeken, 1975-ben már száznyolcvan­nyolcat. A különböző szakszerveze­tekhez tartozó könyvtárak kö­zött is változnak az eredmé­nyek. A MEDOSZ üzemi könyvtárainak száma három­mal gyarapodott a IV. ötéves terv idején, 26 ezerről 35 ezer­re a birtokukban, levő könyv­állomány, viszont csupán száz­zal lett több olvasójuk. Csök­kent az olvasók száma az épí­tőipari munkásak körében. Szépen emelkedett az élelmi­szeriparban dolgozóknál. Még mindig nem eléggé gya­kori a kölcsönzés az üzemi szakszervezeti könyvtárakban. Átlagosan kéthavonta fordul­nak meg a könyvtárban a dol­gozók. Azokban az üzemek­ben, ahol szakszervezeti könyvtár működik, a dolgo­zóknak csupán 33,5 százaléka olvas rendszeresen. Példaként kiemelhetjük a 13. sz. Volán kaposvári telepén működő könyvtár munkáját és az élek- troncsőgyárét. A beszámolóból sajnos több összefüggés elemzése is kima­radt; többek között szívesen hallottunk volna a szakszerve­zeti és a tanácsi könyvtárak működéséről, illetve a többi közművelődési intézmény és a könyvtárak kapcsolatáról. A következő ötéves tervben javítani kívánják a kisebb üzemekben levő könyvtárak működési feltételeit. A Kapos­vári Ruhagyárban és a 13. sz. Volán kaposvári telepén pedig függetlenített könyvtárost al­kalmaznak, várhatóan 1977-től. A szakszervezeti könyvtárak tulajdonában álló könyvek száma 1980-ra meghaladja a kétszázezret. Az olvasótábort tizenötezerre szeretnék bőví­teni. H. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents