Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-15 / 12. szám
Beszélgetés írókkal a iil»sri*ól Ösztönző hatású műfaj be interjú; továbbgondolásra készteti az olvasót. Egyfelől személyes kíváncsiságot elégít ki. Hogyan él és alkot a híres emlber? Másrészt a bennünk lévő kételyekre is választ ad gyakorta. Egy-egy nagy gondolkodó véleménye, gondolatainak végkövetkeztetése eligazíthat a világ doh gaiban. Ezért volt hasznos és izgalmas az Európa Könyvkiadó által közrebocsátott 1964-es két kötet, az Interjú nagy írók műhelyében, vagy a Gondolat Látogatóban — kötetei. Az előbbi külhoni, az utóbbiak magyar írók vallomásait tartalmazták, az irodalmi riporterek lényeget kutató kérdéseire. Az Európa Könyvkiadó a Modem Könyvtár-sorozatban ismét Interjú nagy írók műhelyében címmel bocsátott közre kérdés—felelet műfajú írásokat. Okulásunkra, ismeretszerzési alkalomként is. »Írónak lenni annyit jelent, mint kettős életet élni; vagy, ha úgy tetszik, két életet élni egyetlenben« — mondta Roger Vailland, a Szép Maszk és A törvény írója. A »kettős életeikkel-« ismerkedhetünk. Nincs szándékunkban értékelő-elemző írást átnyújtani az olvasónak a két kötetről. Inkább felhívni a figyelmet néhány jellemző gondolatra, figyelmet érdemlő eszmefuttatásra. S rögzíteni örömünket: két magyar író is helyt kapott a válogatásban a külföldi »rokonok« között. Illyés Gyuláról és Déry Tiborról van szó, akik Bertha Bulcsúnak »nyilatkoztak«. Csak sajnálhatjuk, hogy nem készült ilyen, tisztázó és inspiráló beszélgetés Németh Lászlóval is, S a »társak«? A már említett Vailland, Jevtusenko, Peter Weiss, Graham Greene, Hans Magnus Enzensberger, Csingiz Ajtmatov, Truman Capote, Norman Mailer, Tadeusz Rozewicz, Gabriel Garcia Marquez stb. Sokatmondó »sor«. Találunk-e fonalat köztük? Talán igen: valamennyien a haladás ügyét igyekeznek szolgálni, világos látásukkal tűnnek ki. Persze, hogy különböző típusú emberek! (Ha esetükben egyáltalán szabad a »típus« szót használni.) Rálátásuk van a világra és — siessünk hozzátenni — a hazára. Jevgenyij Jevtusenko mondta E. Fehér Pálnak: »Ha külföldön járok, jobban értem a hazámat«. Németh László, Kodolányi gondolkodott hasonlóképpen írásban is. Idézzük tovább Jevtusenkót, figyelmeztetők a sorai: » ... a költő ne csak az örökkévalóságot, hanem a pillanatot is érezze«. Vailland is az aktualitásokból indult ki, a napi politikai feladatokat úgy tudta regényeibe ötvözni, hogy azok műveinek szerves részeivé váltak, s egyúttal — a munkás ábrázolásaiban — több emberi korra is érvényesekké lettek. »Hát persze, hogy a munkások harcait akartam leírni. Ez rendkívül érdekes téma, talán korunk legnagyobb témája.« Norman Mailer, a nagyszerű Meztelenek és holtak írója megszívlelendő figyelmeztetést intéz az emberiséghez: »Az unalom többet öl ki a létből, mint a háború«. Déry Tibor többek között ezt a tanulságot párolta ki magában: »Akt vereséget szenved, mindig jóMinden eladó Könyvmolyok eldorádója zanabb a győztesnél-«. Szó' sincs azonban arról, hogy minden jelentős íróval, minden kérdésben egyet kellene értenie az olvasónak. Hiszen ellenérzést, vitakedvet csihol például Truman Capote vélekedése is: »Azt hiszem, az egyetlen, akivel szemben az írónak kötelezettsége van: önmaga«. Csingiz Ajtmatov, a világhírű kirgiz író mintha vitába is szállna vele: »A2 ember nagyon ellentmondásos lény: sok erénye van, és nagyon sokszo? gyenge... Tehát a teljes igazságot kell megírt. A háborúról éppen úgy, mint a békéről, a történelemről éppen úgy, mint a jelenről«. Ki többet »ad ki« magáról, ki kevesebbet. Ez nemcsak »alkati« kérdés, hanem a kérdező felkészültségének kritériuma is. Madeleine Chapsal és más kitűnő irodalmiinter- jú-készítők közé most magyarok is »besoroltak«. Köves Erzsébet, Kerényi Grácia, E. Fehér Pál, Sediánszky János, Bertha Bulcsu. A legerőteljesebb, legegyénibb hangú interjúkat Bertha készítette, de a többiek is 'helytálltak. A több beszélgetést is folytató E. Fehér Pálnak a Zaligin-interiú sikerült legkevésbé. Jevtusenko portréja — mert hiszen az írók portréja is kikerekedik itt — viszont a két kötet legizgalmasabb írásai közé tartozik. Végül Bertha Bulcsu kérdését, Illyés Gyula válaszait idézzük. »Mi az életünk értelme, mit kell csinálni az életben?« Illyés: »Megtoldva, amit Camus mondott: tolni fel a követ a hegyre; hátha egyszer fent marad«. I,. L,. Gyermekekre, öregekre A hatvan éven felüli lakosság aránya Somogybán — az országos 18,2 százalékkal szemben — 20,3 százalék. A számítások szerint 1980-ra a hatvan-hetven évesek aránya a jelenlegihez képest 33 százalékkal emelkedik. A népesedéspolitikai intézkedések legjelentősebb eredménye a születésszám növekedése. Míg az élveszületések száma 1970-ben 4803 volt, addig 1974-ben csaknem 6000. Figyelmet érdemlő adat, hogy 1974-ben az elsőszülöttek száma 2595, a másodszülöttek száma 2327 és a harmadszülöttek száma 571. Az eredmények mellett figyelmeztető az, hogy a koraszülések, a spontán vetélések számát tekintve Somogy igen »előkelő« helyen van, a családok 32,1 százalékában nincsen gyerek, 30,1 százalékában pedig csak egy van. A megnövekedett születésszám következtében a szülőotthonok és a szülészeti osztályok ágykihasználása átlagosan 93 százalékra emelkedett, s ez már gondot okoz. Ezeken az osztályokon zsúfoltság van, a szülő nőket időnként — igaz, csak átmenetileg — kényelmetlen körülmények között tudják elhelyezni. Csökkent az ápolási napok száma is. A nőgyógyászati betegek többségét pedig csak sürgős esetekben tudják fogadni. Ez azt jelenti, hogy a komplex nővédelemben a nőgyógyászati intézeti ellátásra szoruló betegek csak hosszabb várakozás után kaphatnak kezelést. A feladat összetettségét akkor lehetne igazán látni, ha részleteiben felsorolnánk a tennivalókat. Csak példaképpen: nyugodtan kijelenthetjük, hogy Somogy megyében a nővédelmi, a terhes- és csecsemővédelmi tanácsadást jól megszervezték. A gyakorlati munka azután a felszínre hozta a gondokat is. Így például kiderült, hogy a .közös székhelyű társközségeknek nem mindegyikébe jutnak el a szociálpolitikai szakemberek. Szorgalmazni kell, hogy ezek a települések is »rákerüljenek minden faluban és pusztán hatékonyan dolgozhasson az egészségügyi szolgálat. Egy tényt semmiképpen sem szabad szem elől téveszteni : a népesedéspolitika nem csupán a népszaporulatot jelenti. A társadalmunk kor- összetételének változtatását szolgáló — és ezen keresztül már a jövőnkre figyelő — határozatokat nemcsak a születésszabályozás szempontjából fogalmazták meg. A népesedéspolitikának szerves része az idős emberekkel való törődés, a róluk való gondoskodás megszervezése. Az ő helyzetükön csakis összefogással, szervezett munkával lehet segíteni. A megyében lakó, hatvan éven felüli embereknek csaknem 13 százatérképre«, léka teljesen magára maradt. Nincsenek rokonaik, gyerekeik, akik támogatnák őket. Az öregekről való gondoskodást csak intézményesen lehet megoldani, közös programok alapján. A szakszervezetek, a tanácsok és a népfrontszervek összefogására van szükség. Fontos feladat, hogy megszervezzük o házi gondozást, bővítsük az öregek napközi otthona megyei hálózatát. A székhely- és társközségekben jelenleg is sok olyan — pillanatnyilag kihasználatlan vagy kevés költséggel a célra alkalmassá tehető — épület van, amelynek hasznosításával helyben meg lehet oldani az egészségügyi ellátást, a gyermekekről és az idősekről való gondoskodást. M. A. Megfigyeltem: volt, akinek még a keze is remegett, mikor a poros, sárga kiadványok között kotorászott. Másoknak csak a pillantása ugrott izgatottan egyik kötetről a másikra. Olya vásárló is akadt, aki négyszer-ötször benézett a boltba. Figyelte, mit hoztak, mit lehet vermi? Sőt: van egy hölgy, aki az antikvár könyvvásár idejére mindig szabadságot vesz ki, és szinte el sem mozdul a polcok mellől. Reneszánszát éli a régi. A könyv meg különösen. A kaposvári József Attila könyvesboltban nem lankadt az érdeklődés egy pillanatra sem. Jászai András, a soproni antikvár könyvesbolt vezetője úgy áll munkatársaival a gyakran tömeggé gyűlő vásárlók között, mint a kapitány a hajón. Átvesz, megnéz köteteket, ajánl régiségeket, furcsa kiadványokat, árakat mond. Tizenegy éve tér vissza antikvár vásárt rendezni Somogyba. — Más ez, mint a hagyományos könyvkereskedés. Mi a célja a vásárnak? — Adunk és veszünk. Bővítjük az állományunkat, hogy a valóban ritka könyvek múzeumokba, levéltárakba kerüljenek, és természetesen kiárusítjuk , készletünk egy részét. Ez a vásár nekünk legalább akkora várakozást jelent, mint a gyűjtőknek: mi is kíváncsiak vagyunk arra, hogy mit vehetünk. Somogy nagyon jó lelőhely. A sok régi birtokról, kastélyból még mindig kerülnek elő egészen kiváló, régi, értékes könyvek. — Hogyan dönti el az antikvárius, hogy melyik könyv mennyit ér? — Ismerni kell a könyveket. Ehhez természetesen sokévi gyakorlat, tanulás szükséges. Tudnunk kell átszámítani az eredeti árát a maira. — ön hogyan lett antikvárius? — Álltam a könyvesbolt pultja mögött és eladtam a könyveket — az új köteteket. Azután egyre jobban érdekeltek a régiek. Azokkal kezdtem foglalkozni. — Mi a véleménye, miért vesznek az emberek régi könyveket? — Ezen már én is sokat gondolkoztam, és magamban csoportokba osztottam a vásárlókat. Az első helyen vannak azok, akik adnak, vesznek. őket szeretjük legjobban, nemcsak azért, mert jó kereskedelmi partnereink, hanem azért is, mert őket valóban érdekli, és olvassák ezeket. A másik csoportba azokat sorolom, akik csak vesznek. Sajnos, ebben a sorban meghúzódik néhány sznob, aki azért vesz régit, hogy kirakhassa a szobában, és a vendégeknek megmutassa: lám csak, már az ősei is könyvszerető emberek voltak. A harmadik csoport csak elad. Gyakran előfordul olyan eset is, hogy valaki betelefonál : ezért vagy azért a könyvért mennyit adunk. így persze nehéz megmondani, de volt már rá példa, hogy miután megnéztem, ugyanannyit mondtam, mint amikor telefonba elmondták az »adatait«. — A kirakatban láttam tizennyolcezer forintos sorozatot is. Ez a legértékesebb most. ! — Igen. Ez negyvennégy kötetes német nyelvű világ- történelem. 1887-ben adták ki. — Mi volt ma a legértékesebb somogyi könyv? — A régi római császárok életével foglalkozó, arcképüket és pénzük rajzát is tartalmazó kötet, latin nyelven, a tizennyolcadik századból. — Mit kell figyelembe venni, amikor az antikvárius megvesz egy kötetet? — A vásárló és a vállalat érdekét. Keveset soha nem szabad egy könyvért adni, mert akkor elriasztanánk a következő eladót. — ön régóta él régi könyvek között. Otthon van-e antikvár gyűjteménye? — Gyűjteményem nincs. Engem a társadalomtudományok érdekelnek, ha ebben a témában találok valami nagyon érdekeset, akkor azt megveszem. De kevés van ebből. Nem tartanám tisztességesnek otthon fölhalmozni .ezeket a könyveket. Mint ahogy általában a múzeoló- gus sem gyűjt a lakásán görög szobrokat. S. M. Összevont vizsga a jobb értékelésért Javult a pályairányítás összevont félévi ellenőrző vizsgát tartottak az első-, másod- és harmadéves kőművestanulóknak a nagyatádi szakmunkásképzőben. Az idén először oldották meg így a beszámoltatást. Eddig különböző vállalatoknál vagy a KlOSZ-nál vizsgáztak gyakorlati tudásukból a fiatalok. I Most az egységesebb értékelés céljából tértek át az új rendszerre. Az iskolában folyik a felkészülés a szakmai és kulturális versenyekre. A színjátszók, az énekkar és a szavalok először a »házi« vetélke" dőn mutatják be, hogy mit tudnak. A szakmai verseny felkészülési időszakában néA válóperes asszony nem Irén És — A férjedet miért hoztad el? — kérdezte Ildikót, a barátnőjét. — Elváltunk. — Komolyan beszélsz? miért? — Hegygerinc, völgy, vízesés, hágó. — Megbolondultál? — Én nem, hanem Ernő. Mindig rajongott a természetért és amikor elolvasott egy csomó cikket a természet csodáiról, az egészségtelen városi életről, elkezdődtek a bajok. Folyton kirándulni vitt és én már nem bírtam se lábbal, se tüdővel. — Ez még nem válóok — csóválta a fejét a barátnője —, miért nem magyaráztad meg, hogy utálod a hegymászást? — Megmondtam. Erre azzal békített ki, hogy elvitt Olaszországba. — Olaszország gyönyörű! — De nem a Vezúv. Folyton a kráter tövében mászkáltunk. Hiába unszoltam, hogy menjünk Rómába, az is dombokon épült, nem! Ö azt várta, hogy a Vezúv kitörjön, — És kitört? — Én törtem ki! Otthagytam és visszajöttem Pestre. — Azután elváltatok? — Másnap utánam jött, és megígérte, hogy megváltozik. Két hónappal később azt javasolta, hogy utazzunk a tátralomnici Grand Hotelbe. Buta fejjel belementem. Aznap, amikor megérkeztünk, fölvitt a lanovkán, a libegőn a csúcsra. — Mit akarsz? A függővasút vitt föl! — A csúcsig! De délben értünk föl és ő a sziklákon kezdett mászkálni, mint egy zerge. — Ne mentél volna vele többé hegyvidékre. — Nem is mentem. A tor- dai hasadékot már egyedül nézte meg, a Grossglock- nerre se kísértem el. Amikor visszajött, közöltem vele: egy olyan férfival, aki a hegygerincet jobban szereti, mint engem, nem tudok élni. — Más ok nem volt? — Hogy őszinte legyek, találkoztam dr. Kovácsi Istvánnal, aki lánykoromban udvarolt nekem. Nem nősült meg, azt mondta, hogy még mindig engem imád. — Jaj, de romantikus! És ő nem rajong a hegyvonulatokért? — Nem. ö az én vonalaimat csodálja. Hozzámegyek feleségül __ F él évvel később a két barátnő újra találkozott: — Boldog vagy? — kérdezte Irén. — Milyen az új férjed? — Hát... —1 Talán mégis szeret hegyeket mászni? — Dehogy szeret. Tériszonya van! — Nahát! Akkor ezen a vonalon nincs baj közietek. — De van. Amit első férjem művelt, az szörnyű túlzás volt. Abban azonban igaza volt, hogy a természet szép, a természet gyönyörű. Kirándulni is lehet, persze nem magas hegyeken mászkálni. No, de a fogaskerekűn a Széchenyi-hegyre igazán föl lehetne menni! Vagy Bécsben a Kobenzlre, onnan olyan gyönyörű a kilátás. Ö azonban csak a sík területeket bírja. Képzeld, Párizsba mentünk nászúira. — A Champs Elysée elég lapos. — De az Eiffel-torony nem. Oda sem akart feljönni. — Hogy neked milyen peched van a férjeiddel! — A tériszonyát még valahogy elbírnám. Azt is megbocsátottam neki, hogy inkább egy szűk, sötét utcába szerzett szövetkezeti lakást, pedig gyönyörű helyen is kaptunk volna. — És ő miért nem akarta a gyönyörűt? — Magas volt neki a negyedik emelet. — És mit nem tudsz neki megbocsátani? — Azt, hogy utálja a komoly zenét, amikor én imádom. Bartók, Kodály nagyon magas neki. — Akár csak az emelet. Tőle is el akarsz válni? — Megpendítettem előtte a válást, de hallani sem akar róla. — Szóval szeret. — Nem hiszem, hogy azért ellenzi a válást. — Hanem? — Biztosan azért, mert a válópereket a harmadik emeleten tárgyalják a bírák a törvényszéken. Palásti László hány szerszámkészítő és gépi forgácsoló olyan »formát« mutat, amellyel esetleg az országos vetélkedőn is jó eredményt érhet el. Már megkezdték a pályaválasztás segítését. Voltak több iskolában és szülő—tanár találkozón. Az intézetbe olyan távoli falvakból is jelentkeznek majd fiatalok, ahonnan eddig általában máshova — Kaposvárra, Barcsra — mentek tanulni. Jó kezdeményezést indított el a szakmunkás- képzővel szoros kapcsolatban álló Danuvia: kiadott egy tájékoztatót, amelyben előzetes jelentkezési lap található. így már jó előre föl tudják mérni a várható pályázókat. Öthat diák állandóan segít ebben a munkában. A szakmunkásképző tanárainak tapasztalata, hogy az idén javult az általános iskolákban a pályairányítási tevékenység, és sok szülő is belátta: jobb, ha gyermeke szakmunkástanuló lesz, mintha erején fölül próbálkozna és gimnáziumba jelentkezne. A KISZ-esek a kongresszusi fölkészülést rendben folytatják, tegnap kezdődtek meg az alapszervezetek első taggyűlései. Ezenkívül már tervezik a március 21-i szakmunkástanuló-napot. Üjra kiadják az iskolaújságot is. A következő tanévben az iskola átáll a szaktantermi oktatásra. Ehhez bizonyos átalakítások szükségesek. Az ifjúsági szövetség tagjai a szünidőben társadalmi munkát vállalnak, segítenek az átépítéseknél. ■ Somogyi Néplap
