Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-14 / 11. szám
MUNKAPROGRAM ÖT ESZTENDŐRE Helyünk a világban ^ magyar népgazdaságot erős kötelékek fűzik a világ- gazdasághoz: nemzeti jövedelmünknek csaknem a fele a külkereskedelem közreműködésével jön létre. így a világpiac objektív mérce; szerepe döntő az érték, a társadalmilag szükséges munkaráfordítások mérésében, gazdálkodásunk hatásfokának minősítésében. Az energia- és nyersanyag- árak emelkedése ugrásszerűen ment végbe 1973 őszén, 1974 elején a tőkés világpiacon. A természeti kincseknek ez a fölértékelése évről évre fokozatosan valósul meg a KGST-országok elszámolásában 1975 januárjától. Hazánk a dráguló nyersanyagokért, .energiahordozókért növekvő mennyiségű vagy értékesebb késztermékkel kénytelen fizetni. Ez az ún. cserearányromlás objektíve rontja a magyar gazdaság hatásfokát, az árveszteségek fölemésztik a nemzeti jövedelem növekményének nagyobb hányadát. Miután szerény lehetőségeinkkel a világpiaci változásokat befolyásolni nem tudjuk, kényszerülünk rugalmasan igazodni követelményeihez. A veszteségeket hatékonyabb, jobb munkával, a belső tartalékok mozgósításával, a korszerű és jól értékesíthető termékek arányának növelésével ellensúlyozhatjuk. Nagy tartalékunk a nemzetközi munkamegosztásban, mindenekelőtt a szocialista integrációban rejlő lehetőségek hasznosítása. Az ötödik ötéves terv messzemenően épít is a KGST-országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítésére. összesen mintegy 250 kooperációs és szakosítási megállapodás, egyezmény szolgálja aZ 1976—1980-as tervidőszak megalapozását. Tavaly már egyebek közt 9000 autóbuszt exportáltunk a KGST-országokba. Jelentősen növekszik a közúti járműalkatrészek kooperációja is. Hazánk hátsó hidakat, szervo kormányokat, sebességváltó alkatrészeket gyárt autóbuszokhoz, tehergépkocsikhoz, más részegységekért cserébe. A Zsiguli-kooperáció- ban gyártott lenértékeként nem 150 ezer személygépkocsit kapunk. A magyar1—szovjet timföld —alumínium egyezményt a közelmúltban hosszabbítottuk meg 1985-ig. A petrolkémiai együttműködés keretében 10 esztendőn át évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállítunk a , Szovjetunióba olyan műanyagokért cserébe, amelyeket idáig nyugatról • évi 10—14 millió dollárért importáltunk. (A , petrolkémiai együttműködésben ma már Lengyelország, Csehszlovákia és Románia is részt vesz.) Megállapodtunk ■ a szovjet kőolaj- és földgázvezetékek műszer- és hírköziő rendszerének további közös fejlesztésében és gyártásában. Szűk-, ségleteinkhez és anyagi lehetőségeinkhez mérten részt veszünk a közös KGST-beruhá- zásokban, hogy ezzel is növelhessük előnyös kőolaj-, földgáz-, villamosenergia-, cellulóz-, foszfátimportunkat. A szocialista nemzetközi munkamegosztás lehetővé teszi nemzetközileg is optimális méretű üzemek, gazdaságos nagy szériák létrehozását. így autóbuszból például összesen, több mint 60, hátsó hidból pedig 335 ezer darab készülhet hazánkban 1976— 1980 között. E nemzetközileg hazánkra szakosított termékekből korszerű, gazdaságos gyárthatóságuk, kiváló minőségük révén egyre növekvő darabszámban exportálhatunk a fejlett nyugati országokba, az olajtermelő arab államokba és Venezuelába. A szocialista integráció kibontakozása nem szigeteli el a KGST-országókat, • köztük hazánkat a világ más részétől, hanem összeköti azzal. Gazdaságilag és műszakilag egyaránt érdekelt hazánk a nem szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainak fejlesztésében. Energia- és nyersanyagszükségletünk egy részét,, korszerű termelő berendezéseket, alkatrészeket szerzünk be a nyugati féltekéről. Dollárelszámolású behozatalunk 1980-ig 35—40 százalékkal növekszik. Mivel nem vállalhatjuk a beszerzések radikális csökkentését, ezért kivialkatrészek el-1 telünket még nagyobb arány- 1980-ig csak- i ban, legalább 60—65 százalékkai kell növelnünk öt év alatt, hogy javuljon hazánk külkereskedelmi helyzete. Ez utóbbi, a tőkés export ilyen dinamikus fokozása az ötéves időszak legnehezebb feladata. Azért is, mert terrriékeink- nek csak egy része felel meg a tőkés piaci követelményeknek, s azért is, mert a tőkés export a nyugati verseny és konjunkturális viszonyok bizonytalan függvénye. . Ideje lenne e kiviteli területen 'is kevesebb, de nagyobb szabású súlypontokat képezni, és hosszabb távú egyezményekkel megalapozni, biztonságosabbá tenni a' gvorsabb, lendületesebb fejlődést. Kedvező tőkés piaci feltételek esetén is rendkívül nagy a szerepe a vállalati öntevékenységnek. A központi döntések. a közgazdasági szabályozás, a KGST-mggállaoo- dások a termelés, az értékesítés szervezetének fő irá- nvait határozzák meg. De a jövedelmező tőkés export dinamikus növekedéséhez rugalmas helyi fejlesztés, aktív üzletpolitika szükséges. Az erőfeszítések kívánatos mértékét, a feladatok nagyságát, bonyolultságát jelzi, hogy az élelmiszer-gazdáságnak kétszeresére, a könnyű- és vegyiparnak több mint kétszeresére, a gépiparnak csakhem ■háromszorosára kell növelnie tőkés kivitelét öt esztendő alatt. Sem a vállalatok, sem a népgazdaság számára nem lehet közömbös, hogy a megdrágult energiahordozókért, nyersanyagokért és berendezésekért lényegesen több áruval kell-e fizetnünk, avagy kevesebb, de előnyösebben értékesíthető, jobb minőségű, korszerű terméket adunk cserébe. A szokatlanul nagy feladatokat rendkívül éles tőkés konkurrenciaharc közepette hajtjuk végre. Azqk a vállalatok. .szövetkezetek, amelyek ilyen zött is bizonyítani képesek életrevalóságukat; ’ * "írtéi tá?r számíthatnak a társadalom elismerésére, szocialista államunk támogatására. K. J (Következik: Fejlődésünk megalapozása.) Hatmillióval több bevétel Meghívó a jálék-világkiállítáira Egv éve van új vezetősége a barcsi Unitech Szövetkezetnek. Szigorú üzem- és munkaszervezési intézkedésekkel kezdték a munkát; a sokfajta, erejüket szétforgácsoló tevékenység helyett üzemáganként egy-egy jól jövedelmező munkára összpontosították eszközeiket és tudásukat. így tavaly a térvezett 35 millicf helyett 41 millió forint bevételt értek el. A vasipari részleg legnagyobb eredménye, hogy az ország minden táján megtalálható már termékül^, a náluk gyártott konténer. A helyi tanács költségvetési üzeme ipéldául ezekben a kétköb- méteres konténerekben szállítja el a háztartási szemetet Barcson. Tavaly, a második félévben, huszonötöt vásárolt tőlük az üzem. Sokféle játékot is gyártanak a szövetkezet babócsai üzemében. Termékeik minősége ellen eddig nem volt kifogás. Ezért is küldi a Konzumex Külkereskedelmi Vállalat a nürnbergi játék-világkiállítás- ra — tapasztalatszerzésre — a jövő hónap elején a szövetkezet elnökét. Csokonyavisontán 80 munkás készít emeletes gyermek- heverőket és különféle bútorelemeket. évente mintegy 10 millió forint értékben. Termékeik 80 százalékát a Veszprémi Bútorgyárnak szállítják, de készítenek még a SZÖV- KER balatoni Tüzép-telepei- nek is többszámyú, zsalus ajtókat. A szövetkezetben a legnagyobb változás az építőrészlegben történt: a munkafegyelem megszilárdulása itt azt eredményezte, hogy tavaly az 1974, évi munkáslétszáíJ) .felvitel :«1 tliütákíéínr ugyanazt a termelési értékpt. ...Még több ^iijk azonban, ebben á munkásközösségben, minimális gépesítéssel az 197540.? eredményre is ráduplázhatnak. Jelenleg az áfész éttermét építik, amely 12 millió forintba kerül. Az éttermet a nagyközség központjában augusztus 20-án adják át. Étlap a pisztrángoknak Az ínyencek szerint a viliág halai között — ízletességük alapján — a pisztrángoké a harmadik hely. A lazacé a pálma, utána az angolna következik. Magyarország természetes vizeiben nem él ez a híres hal. Egyedül Szilvásváradon tenyésztik. máshol elő sem fordul. Így kevés háztartásban dicsekedhetnek azzal, hogy pisztrángot vacsoráztak. A Balatoni Halgazdaságban nemrég ikijelentették: — Ez év közepén felavatjuk a pisztrángtelepünket! Horváth Károly igazgató: — Sok gondunk volt az előkészületekkel. Jóformán teljesen tiszta lapról indultunk, hiszen a szilvásváradiak más módszerekkel dolgoznak, mint mi fogunk majd. Genetikailag megfelelő állományt kellett felkutatnunk, figyelve arra is, hogy a törzsállománynyál nehogy valamilyen betegséget is »betelepítsünk«. Végül Csehszlovákiából jött meg a szállítmány: 100 ezer darab, úgynevezett szempontos ikra. Egyenesen Szilvásváradra, ahol a kelés 85 százalékos, igen magas arányú volt. — Hol lesz 3 telep? — Óóörögdpusztán, Zalaha- láp mellett. A bakonyi bauxitbányákból felszínre szivattyúzott, igen kiváló minőségű karsztvizet vezetjük a medencékbe. A pisztráng köztudoimasuan kenyes hal, ráadásul a korszerű tenyésztésnek megfelelően egy-egy medencében nyüzsögnek majd az ivadékok. Ezért naponta- 34- 36-szor cserélnünk kell a vizet, a szükséges oxigén biztosítása érdekében. A telepen egy hektáros elő- és utónevelőt, illetve hizlalómedeneéket létesítünk. Ezen a területen 130—140 tonna pisztrángot tenyésztünk egy-egy évben, összehasonlításul: a szilvásvárad: fél hektár »termése« 70—80 mázsa. Egy-egy úgynevezett szekrényben két hónap alatt kel ki az ikra. Féléves korukig tart az előnevelés, másfél évesen lesznek a pisztrángok -áruképesek«. — Hol értékesítik ezt a tömérdek mennyiségű nexrtes halat? • y — Egy része exportra megy. másik részével — elsősorban a Balaton körzetében — a belföldi választékot bővítjük. Vagyis gyakrabban hallhatja majd: pisztráng volt vacsorára ... — Mennyibe kerül a telep? — A tervezés idején 18 millió forinttal számoltunk, ae ez valószínűleg több lesz. Nem számoltuk a táp készítéséhez szükséges gépsor értékét. A halakat granulátummal etetjük, mégpedig olyannal — lévén a pisztráng ragadozó —, amelynek fehérjetartalma 45 százalék körül van. A fehérje Jövőre már pisztrángoktól nyüzsög a készülő tó vize. pedig nagyon drága. • Mi a halfeldolgozás során keletkezett hulladékot, illetve a kacsatenyésztés egyik »mellék- termékét«, a törött tojás levét használjuk fel. Mondha- j tóm: étlap alapján állítottuk öss^e a táp receptjét, s azt is ki kellett kísérleteznünk, hogy a granulátumszemcséik ne süllyedjenek le a víz aljára, mert akkor nagy lenne a veszteség. — Mindehhez speciálisan képzett szakembereikre van szükség. — Igen, a pisztráng telep leendő vezetője kétszer volt három-három hónapig Szilvásváradon, és ott járt a ha- lászmester is. Figyelemmel kísérték a munkát, elsősorban] a két kísérleti falkát. melynél a tápok értékét vizsgálták. A : többiek még most tanulnak | Tatán, a szakmunkásképző intézetben. Egyébként az ossz- | létszám mindössze nyolc em- j bér lesz. A tápból így is el- ! fogy évente ötven Vagon. Az | ivadékoknak pedig csak importból tudjuk beszerezni a szükséges élelmet. — Számításaik szerint mikorra térül meg a befektetés? — Négy-öt év alatt. A pisztráng értékes, ritka csemege, az ára is .ennek megfelelő. Most még azonban mindössze tizenhárom centi- méteresek a »csemegejelöl- iek«. 1 M. A. D Rettegés nélkül táblák élőárjaik: »Belépés csak hívásra!« Az előtérben figyeltem az emberéket. Nyugalom volt és csend; behallatszana a beszélgetés. Az egyik asszisztensnő kinézett: »Jdb napot, Szabó úr, megérkezett? Egy perc türelmet kérünk.« A másik ajtónál: »Tessék befáradni, Margit néni, a doktor úr már várja.« Egy idős asszonyért jöttek a mentőik, hogy hazavigyék. Mankóval, bottal lépett ki a vizsgálóból, 6 egy pillanatra visszafordult: »Ma nincs bent az Erzsiké? Csak nem beteg?« Személyes ismerősök, A közvetlenség megkapó. A megyei onkológiai gondozóban jártam, ahol jó szívvel próbáltak eligazítani a daganatos megbetegedések, a gyógymódok és eszközök, a szervezés és a betegellátás bonyolult világában. A múlt héten már sok mindent elmondtam erről. Ä legfontosabb az volt: nem gyógyíthatatlan a rák! Igaz, nincs értelme, hogy álomvilágban éljünk, de a félelmet, a rettegést ki kell űzni a közgondolkodásból, mert • tétlenségre kárhoztat. Helyüket fölválthatja a bizalom, az előrelátás. A közelmúltban százötven rákos, áttétes, tehát súlyos betegről szerzett tapasztalatait összegezte tudományos előadásában dr. Molnár Lajos, az onkológiai gondozó főorvosa. S ha a laikus-ok számára »arabusul« hangzanának is a szavaik, egyik megállapítása mindenképpen közérthető: a 150 beteg közül 75 él! Néhány éve még meghalhattak volna. A veszély összekovácsolja az embereket. Nem csodálkoztam tehát: az onkológián tiltakoztak az ellen, hogy bárki is egyéni sikernek, egy intézménynek vagy egy kiemelkedő személyiségnek tulajdonítsa a rákellenes küzdelem eredményeit. Nem valamiféle túlzott szerénységről, hanem az igazságról van szó. Mert hiába lenne onkológiai gondozó, hiába röntgenosztály és belgyógyászat, rendelőintézet, sebészet és kór- bo-nctan; hiába próbálkoznának a körzeti orvosok, ha a veszélyhelyzet, a szükség nem késztetné őket a legmegcr- tőbb. a legteljesebb együttműködésre. Somogybán is egy eg'ész »hadsereg« küzd a daganatos betegségek ellen. Nem titok, hogy nem mindig volt így: s az sem. hogy még van tennivaló. A gondozóban azonban elégedettek, s közelednek azokhoz, akiktől több segítség várható... Honnan indultak? Egyetlen kis szobacskából, ahol egy szál dróton lógott a villanyégő. Ma két — ragyogóan felszerelt — vizsgáló van a gondozóban, korszerű műszerek, közülük egyik-másik félmilliós érték. A vidéki városok közül dr. Gombár Lajos vezetésével először Kaposváron hozták létre az önálló citológiai laboratóriumot, mely lehetővé teszi. hogy bizonyos daganatokat megközelítő pontossággal azonnal meghatározzanak. S bár továbbra is a szövettani vizsgálat eredménye a meghatározó, a citológiai laboratórium könnyít a betegek és a kórházak helyzetén is. 1967 ótaf kétszer és több millió forint felhasználásával bővítették az onkológiai gondozót. A megyében ma már négy területi szűrőállomás működik, s az onkológiának fekvőbetegrészle- ge is van, ahol önkéntes többletvállalással a bőrgyógyászat orvosai és ápolónői segítik a munkát. E lefordul, hogy a beteg egyszeri gyógykezelésére több tízezer forintot használnak föl. Láttam ezerforintos injekciót, s fölmér hete. ien értékű gyógyászati eszközt. Mit mondjak még? Az állami, a társadalmi szervek, a szakmai partnerek nem fukarkodnak a pénzzel, a támogatással. A rákellenes küzdelemben, a fejlődésben azonban mégiscsak szerepe van a személyiségnek, nem is kicsi. Módszereim csődöt mondtak, pedig nem valamiféle hírverést akartam »elkövetni-«. Főorvosunk kifinomult érzékkel és azonnal a legizgalmasabb gyógyítási eljárásokra terelte a szót. valahányszor önmagáról próbáltam faggatni. Szándékát- tiszteletben tartom; amúgy is elég tudni róla, hogy a »fényes szelek« embere, s hogy hivatásának megszállottja. És a munkatársai? »Nálunk csak az dolgozhat, aki udvarias, szereti a betegeket, fegyelmezett, és nem. nézi az órát. ha lejárt a munkaidő. Érezniük kell,, hogy milyen beteganyaggal dolgozunk, Nálunk csak ilyen emberek vannak.« A beteg legföljebb először jön ide szorongással. Egy részük önként vállalkozik, másokat a körzeti orvos, a rendelő- intézet küld. Ha a vizsgálat semmit sem mutat ki, akkor is visszarendelik. Nincs szükség »kényszerítő« eszközre, hiszen aki járt itt, az már felvilágosult, vigyáz az életére. És egyre többen jönnek. (Legutóbb említettem: egy év alatt, 14 200 beteg fordult meg a gondozóban.) A rákellenes küzdelem mind nagyobb teret kap az egészségügyi ellátásban, s az emberek egyre jobban élnek a lehetőséggel, hogy tovább éljenek. Nem tartozik szorosan a témához, de az. összefüggést mégsem vitathatjuk: hihetetlenül megnőlf az átlagéletkor hazánkban. 1900-ban 40 évet jegyeztek föl, s’most a 72—74-nél tartunk. Néhányan helytelenül ítélik meg a helyzetet, s kijelentik — éppen a rákkal kapcsolatban —. hogy »mennyire lemaradt az orvostudomány«. Az előbbi számok, s ezernyi más rácáfol e. híresztelésekre. Tény viszont, hogy a rákkeltő anyagok megszaporodtak környezetünkben, hogy a szennyeződés, a kórom', a füst, a »tisztátalan« utcák szélverte pora mérhetetlenül nagy liárt okoz a szervezetben. A műanyagok korát érjük, bomlási termékeik nem veszélytelenek; s kimondhatjuk bátran: saját magunk romboljnk-fertözzük életfeltételeinket. A tudomány mindent elkövet, s nem tétlenkednek a gyakorlati szakemberek sem. Tőlük tudom: nem a rák keletkezésének feltárását várják elsősorban a tudománytól, hanem új és biztosabb eredményre vezető gyógyító eljárások kidolgozását. Az volna a cél, hogy fokozzuk az emberi szervezet védekező képességét, s akkor önmaga tudja majd leküzdeni a daganatos megbetegedéseket. karton tasakokban »életregények« sora lapul. Nem a fehér köpeny és nem a milliós összegek jutnak az eszembe róluk. Türelem, szenvedély és kötelességtudat, felkészültség és emberség* — ezekkel a fogalmakkal jelle- ‘ mezhetem a fák elleni hadjárat csaknem mindig névtelen «katonáit«. Óvakodnunk kell az illúzióktól, cte nincs okunk rettegésben élni. Bizalommal és előrelátással, de vizsgálatra jelentkezéssel is bizonyítható: sokáig és egészségesen akarunk élni. Jávori Béla fi Műszer a KGST országoknak Az idén tovább növelik exportszállításaikat a KGST- országokba a Gépipari Szövetséghez tartozó ipari szövetkezetek. 1975-ben 832 millió forintos szocialista exportot bonyolítottak le. az idén szállításaik értéke eléri a 944 millió forintot. A Híradás- technikai Szövetkezet 1976 és 1980 között 25 millió rubelért a Szovjetunióba szállít rádió- és televíziószerviz műszex’e- ket, technológiai nagyberen- 1 dezésc-ket és a tv-készülékek gyártásához, ellenőrzéséhez szükséges műadokat. A telefon- és átviteltechnikai mérőműszereket készítő »Telmes« szövetkezet évi termelésének 60 százalékát exportálja szocialista országokba. Összesen 35 féle típust szállít. Iggjggl i
