Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-06 / 4. szám
Kitüntették a határőröket Vasárnap adták át Zákánytelepen a saocialista versenyben kiemelkedő eredményi elért határőröknek, az egységeknek és alegységeknek a kiváló, az élenjáró cím elnyeréséről szóló kitüntetéseket, az Okleveleket, zászlókat. Szűcs Gábor tiszt Örse évről évre eredményesebben tevékenykedett. Ezzel kiérdemelték az egység élenjáró őrse kitüntetést. Ilyennel kevesen büszkélkedhetnek. A kitüntetést a határőrség országos és kerületi parancsnoksága nevében Magyar Miklós tiszt nyújtotta át. Ezen az ünnepségen vette át kiváló szakasz cím elnyeréséről szóló oklevelet a gyé- kénvesi átkelőhely egyik szakasza, több raj és határőr pedig kiváló, illetve élenjáró kitüntetést kapott. Az ünnepségen a felszólalók hangoztatták: az eredmények elérésében nagy érdemük van a határőrök soraiban szolgáló kommunista, KIS Z- tag katonáknak, akik társaiknak példát mutatnak nemcsak ^ határőrizeti feladatok ellátásában, hanem a kiképzésben és a lakossággal, s a területükön levő párt- és állami szervekkel, vállalatokkal, termelőszövetkezetekkel való együttműködésben is. Érről beszélt felszólalásában Ivánovics Jenő, a zákánytelepi pártbizottság titkára, amikor köszöntötte a határőröket, méltatta múlt évi eredményes munkáinkat. A környéken élők nevében ígéretet tett arra, hogy a jövőben is minden segítséget megadnak a határőrök nehéz, felelősségteljes munkájához. Ülést tartott a TOT elnöksége A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn Szabó István elnökletével megtartotta ezévi első ülését. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának az elmúlt tervidőszakban szerzett tapasztalatait és az V. ötéves tervből a szövetkezetekre há ruló fontosabb feladatokat [ vitatták meg. Párttagok nyugdíjban „Dolgozóként a párttag is eiőbb-utóbb nyugdíjba megy, kommunistaként soha.« Ez a széles körben elterjedt mondás jól kifejezi, hogy a kommunisták nyugdíjba vonulásuk után is a párt harcosai, katonái maradnak. A nap: nyolcórai munka már fáraszI számára. S azok sem ismerik őt, addigi tetteit, életútját. Ezeken a gondokon azonban 1 leilet segíteni, az irányító I partszervek, az érintett aiap- ! szervezetek meg tudják talál- ! ni a változással járó feszültségek feloldásának módját. I tó számukra, de a közéleti- politikai tevékenységet nem akarják abbahagyni. Hiszen túlnyomó többségüknek a pártban eltöltött hosszú esztendők alatt belső igényévé vált a politikai részvétel. Politizálni szerető, a köz ügyéért tevékenyen fáradozó emberek voltak, s ezt a tulajdonságukat továbbra is megőrzik. Erejükhöz, teherbíró képességükhöz mérten részt akarnak venni a párt előtt álló feladatok megoldásában, s a párt számít is közreműködésükre, tapasztalataikra, tetteikre. A nyugdíjba menetellel azonban megváltozik a politikai munka színtere. Kikerülve a munkahelyi közösségből, a párttagok túlnyomó többsége az addigi kommunista kollektívától is megválik. Egyesek még ideig-óráig volt munkahelyük pártszervezetének tagjai maradnak — az irányító pártszerv engedélyt adhat erre, ha az illető párttag politikai, társadalmi munkája, illetve a termelésben nyugdíjasként engedélyezett tevékenysége révén aktívan részt tud venni volt munkahelye életében. A jellemző és a természetes azonban mégis az, hogy — eltekintve most a termelőszövetkezeti pártszervezetek tagjaitól — a nyugdíjba menő egy másik elvtársi közösség: lakóterülete alapszervezeté- nefc tagja lesz. Az esetek jó részében ez a változás nem megy könnyen végbe, nem mentes a zökkenőktől, olykor a magrázkódTöbb helyen élnek már azzal a nagyon okos és helyes módszerrel, hogy a nyugdíjba ment párttagot elbúcsúztatása után volt pártszervezetének képviselői átkísérik a körzeti alapszervezeihez, s ott a taggyűlésen bemutatják új kollektívája tagjainak. A két vezetőség képviselőinek megbeszélése és a taggyűlési bemutatás azt is elősegíti, hogy az illető elvtárs testére szabott. képességeinek és érdek tőd csenek megfelelő párt munkát, megbízatást kapjon. Minden esetben — például a faluról városi munkahelyre bejárók esetében is — ezt természetesen nem tudja a párt- szervezet megtenni, nincs hozzá idő és energia. De akkor is meg lehet tenni, hogy írásban tájékoztassák a lakóhelyi pártszervezetet új tagjának érkezéséről, addigi pártmunkájáról, képzettségéről. S azt is meg tudja tenni a munkahelyi pártszervezet, hogy az átigazolást követően időnként érdeklődjék volt tagjai felől, tájékozódjék árról, hogyan tudtak átállni és a területi pártmunkában részt venni, nincs-e szükség valamilyen segítségre. A munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek együttműködése nagyon fontos tényező a zökkenőmentes átmenetben, az első lépések megkönnyítésében. A továbbiak azonban már főként maguktól a területi pártszervezetektől és az őket irányító pártszervektől függnek. Nagyon gondos és körültekintő set; éppen olyan káros feladatokkal elhalmozni azt, aki már nem bírja a rendszeres tevékenységet, mint »leírni«, j a közös munkából, kihagyni azt, aki még akar és tud is tenni. Ez utóbbi annál inkább hiba lenne, mivel a lakóterületen Igen sok tennivalója van a pártszervezetnek, a politikai munkában igen sok feladatot kell megoldania. Nem ennek az írásnak a rendeltetése felsorolni a lakóterületen adható pártmegbízatásokat, a közéleti cselekvés sokféle lehetséges formáját. De azt hadd emeljük ki, hogy a nyugdíjas párttagok életismerete, politikai tapasztalata, felhalmozott tudása nagy politikai erőt rejteget, amit nagyon jól lehet hasznosítani. Igazságtalan és indokolatlan az a lebecsülő hangsúly, amellyel némelyek a »nyugdíjas pártszervezeteket« emlegetik. Inkább azok érdemlik meg az elmarasztalást. akik képtelenek ezt az erőforrást okosan és célszerűen hasznosítaná a közösség javára. Az a tudat, hogy a közösség, a párt számít rájuk, igényt tart véleményükre, közreműködésükre — minden bizonnyal a legfontosabb tényezője a nyugdíjas párttagok jó politikai közérzetének. De igen fontos tényező — s egyúttal a feladatok megoldásának egyik feltétele — alapos és rendszeres tájékoztatásuk az országos helyi politikai kérdésekről. Nagyon lényeges a helyzetükkel, személyes gondjaikkal való rendszeres törődés, a figyelmesség is. Apró gesztus, hogy több területi pártszervezetben például a vezetőség születésnapjukon köszönti a nyugdíjas párttagokat. S a figyelmességnek még számos formája van és lehet. tatásoktól sem. S1 nem csak a búcsú, az elválás nehéz, hanem az új közösségbe való beilleszkedés is. Kisebb községekben még csak egyszerűbb a dolog, hiszen ott az emberek általában ismerik egymást, de városon az új kol- léktíva tagjai jórészt ismeretlenek az újonnan odakerülő mérlegelést kíván ugyanis, hogy mit kérnek, kívánnak a nyugdíjas párttagoktól. Hiszen helyzetük, körülményeik ugyancsak eltérőek. Vannak közöttük 56 és 86 évesek, életerősek és betegeskedők, tett- rekészek és gyámolításra szó rulók. Éppen olyan hiba túl sokat kívánni, mint tpl keveA társadalom javára folytatott sokéves fáradozásuk kötelez a nyugdíjban lévő párttagok iránti figyelmességre. Képességeik, tenni akarásuk körültekintő hasznosítása pedig nemcsak személyes ügyük, hanem közösségi érdek is. Gy. L. Hogy a több valóban többet érjen... Eszközhalékonyság a tsz-ekben Megyénkben is évről évre növekszik a felhasznált műtrágya mennyisége, s nő a nagy teljesítményű traktorok száma. A műtrágya szerepe közismert, és az is lényeges szempont mezőgazdasági nagyüzemeinkben, hogy a kisebb vo- nóerejű traktorok helyett nagyobb kapacitású erőgépeket állítsanak be. A múlt évben gyakran volt szó arról, hogy a műtrágya, a növényvédő szer, a technikai fölszereltség csak akkor válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha gondoskodnak róla: annyi és olyan műtrágya kerüljön a földekre, amennyi és amilyen kell; akkor kapja meg a növény a gyomirtó permetlevet vagy port, amikor az a lehető legnagyobb hatékonysággal »dolgozhat«, és kihasználják a traktorok erejét minden időszakban. Különösen ez utóbbi jelentett tavaly sok gondot... Nemrég a Somogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat főosztályvezetője, valamint a vállalat műtrágya- és növény- védőszer-osztályának vezetője tájékoztatta lapunk olvasóit a múlt évi és az idei várható ellátásról. Ebből egyebek között kitűnt: megnőtt az igény a nagy teljesítményű erőgépek iránt, másrészt több tízezer tonna különféle hatóanyagú műtrágyát — mintegy 25 százalékkal többet az előző évinél — tartalékoltak, zárókészletként, most az év végén üzemi felhasználásra. Tehát műtrágya is, növényvédő szer is, gép is lesz, a kérdés csak az. biztosítanak-e a gazdaságok elég jól képzett szakembert a vegyszerezéshez, a műtrágyázáshoz, a gépek kezeléséhez. Az eszközhatékonyság ugyanis lehet jó és rossz — attól függően, hogy kik és hogyan bánnak azokkal az eszközökkel. A múlt évvel bezárólag 1577 növényvédő, 504 méregkamra- kezelő, 1211 gépkezelő betanított munkást képeztek ki — üzemi felnőttoktatás keretében — Somogybán. Ugyanilyen szinten ez idő alatt 109 mező- gazdasági gépszerelő és 77 növényvédő gépész kapott szakmunkás-bizonyítványt. Hozzátéve ehhez a nappali tagozatos oktatási intézményekben végzett szakmunkások számát: megyénkben még mindig nincs elég, a rá bízott munkát alapos hozzáértéssel végző dolgozó ezeken a felelősséget követelő munkahelyeken. így könnyen előfordulhat, hogy a több műtrágya, a nagy kapacitású gép nem adja azt, amit várnak tőle, jóllehet á gazdaság sok pénzt fizetett mindkettőért. A Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat diagnosztikai technológusának az IHC 1066-os traktorok (ezek 1973-ban érkeztek a rendszerhez tartozó gazdaságokba) vizsgálatáról összegezett tapasztalataiban található néhány megszívlelésre érdemes példa. Az okulás annál is inkább indokolt, mert a diagnosztikai vizsgálaton átesett hét gazdaság traktorállománya között négy somogyi tsz IHC traktorai is szerepelnek. Hatékonyságnövelési és takarékossági témákat egyaránt tártál- maznak ezek a tapasztalatok. Az egyik helyen házi készítésű fejszeleprugót — gyengébbet az eredetinél — tettek a gépbe. Igaz, hogy nőtt a gép teljesítménye, de az üzemanyagfogyasztás is »megugrott«, méghozzá 47 százalékkal! Másutt egy alkatrész elcsúszása ugyancsak/ túlfogyasztáshoz vezetett. Kimuta- I tott a vizsgálat 78 százalékos túlfogyasztást és 125 helyett 101 lóerős teljesítményeladást is. Szíjj Ferenc technológus a j vállalat lapjában egy nagy tel- I jesítményű traktortípusról és 1 az erőgépek élettartamáról írta meg tapasztalatait. E megállapítások kulcsot adnak ahhoz is, hogyan lehet ésszerűen takarékoskodni az üzemanyaggal s miképpen lehet »kihozni« a gépből az igazi teljesítményt. Ki ügyeljen arra a termelő- szövetkezetben, hogy ez a kívánalom követelménnyé váljon? Hogy a rendelkezésre álló eszközöket hatékonyan alkalmazzák? ' A műhelyszemélyzet és a gépesítési ágazat felelős vezetőjén túl természetesen magának a gépkezelőnek kell értenie a dolgát, és ismerni a rá bízott eszköz képességeit — úgy, hogy az ne csak papíron érjen milliókat, hanem a termelésben is bizonyítsa nagy értékét, hasznosságát. Enélkül a több és a drágább sem ér többet, mint a kevesebb és az olcsóbb. Kép a múlt évi munkákból: a traktor teljesítőképességének a kapcsolt munkagépeknél is meghatározó szerepe van. MAI KOMMENTÁRUNK Megjutalmazott altivá Megcsodáltam az egyik ri- ■ portalanyom vitrinét. Nagyin szép és ízléses kerámiák, kisplasztikák sorakoztak benne. Tulajdonosa jó érzéssel mondta el. hogy ezt a párt- szervezettől, amazt a párt- bizottságtól kapta munkája elismeréseképpen. Sok minden mást őrzött a vitrinben, ezeket azonban a díszhelyre tette. Minden tárgyhoz fűződött egy történet. Hosszú évek múltán is örömmel idézte föl e tárgyi emlékeztetők segítségével a nagy munkákat a tsz-szervezéstől az ipartel építésig, a választásoktól a kongresszusokig. Ez az epizód azért jutott az eszembe, mert régi hagyomány, hogy az év végén és az új év elején megjutalmazzák a kiemelkedő munkát végző aktívákat. A mejgei pártbizottság osztályai bensőséges ünnepségeken méltatták a területükön tevékenykedő társadalmi munkásokat, akik között munkástól az értelmiségiig, mezőgazdasági dolgozótól igazgatóig mindenki megtalálható. Az egyik osztályvezető úgy fogalmazta meg. hogy egy- egy osztály erejét megsokszorozza a társadalmi aktívák serege, amikor egy párthatározat végrehajtását vizsgálják, amikor a taggyűlések tartalmi munkájáról, színvonaláról számolnak be a helyszíni tapasztalatok alapján. A múlt év nagy belpolitikai eseményei módot adtak arra, hogy a tapasztalt aktívák, a munkabizottságok tagjai . hasznosítsák ismereteiket. Az egyik megjutalmazott társadalmi munkás például évek óta statisztikai adatokkal alapozza meg a beszámolók, jelentések, tájékoztatók tudományosságát. Ezeknek az ösz- szegyüjtése nagyon sok idő- tíe perül, ezt azonban szívesen teszi. Sokszor a testületi anyagok is jelzik, hogy az elemzés, az értékelés összeállításába mennyi munkabizottsági tag, aktíva kapcsolódott be, máskor azonban ez csak at anyag gazdag példáiból érző dik. A párt- és tömegszerve, zetek osztály például sokszor ■kamatoztatja a taggyűlésekről készített följegyzéseket, melyeket az aktíváktól kapnak. A közigazgatási és adminisztratív osztály a társadéi-, mi munka védelmére hozott párthatározat végrehajtását a társadalmi munkások segítségével tudta megvizsgálni negyven üzemben, gazdasági egységben. A Marcaliban tartott átfogó vizsgálatba minden osztály bevonta a »külső munkatársakat«, hiszen így sokkal több tapasztalatot szerezhettek a párt politikájának helyi megvalö- su Hsáról. A propaganda- és művelődési osztály tegnap délután értékelte az aktívák tevékenységét. Ki megyei propagandistaként, mások kiadványok szerkesztőiként végeztek kiemelkedő munkát. Nagy segítséget adott az osztálynak a politikai oktatások helyszíni látogatása, az információk összegyűjtése, a köz- művelődés egy-egy területének elemzése is. A megjutalmazott aktívák között nem egy nyugdíjas is van, aki korábban pártmunkás volt, s most is kamatoztatja tapasztalatait. A példák nem fogják át az összes területet, ahol most is, a jövőben is számítanak az önként vállalt és nagy hozzáértéssel végzett pártmunkára. A pártgazdasági és ügykezelési osztály például a pártszervezetek gazdálkodását segíti a helyszínen az aktívák révén, a gazdaságpolitikai osztály a tervezéshez, a gazdasági munka színvonat Iának emeléséhez kíván hozzájárulni. A beszámoló taggyűlések, a tagkönyvcsere az eddiginél több aktíva bevonását teszik szükségessé. Az idén is lesz tehát bőven feladat. A mostani elismerés a jövendő pártmunka becsületét is növeli. Több húsért több pénzt Új minősítési rend a húskombinátban Január 1-től új minősítési rend szerint veszik át a gazdaságoktól a Kaposvári Húskombinátnál a sertéseket. Eddig az volt a szokás, hogy a kombinát élősúly után fizetett: lemérték az állatokat, s aszerint, hogy milyen súlykategóriába esett, kifizették a pénzt. Ez az átvételi minősítési rendszer — bár kétségkívül egyszerű volt — nem ösztönözte a termelőket az értékesebb sertésfajták tartására. Előfordult, hogy azonos súlyú, de különböző fajtájú állatoknál a hús és a szalonna közötti arány nagyon, eltért (20—30 százalékkal is). Így a zsírosabb állatot szállító gazdaság érdemen felül jól járt, a magasabb húshozamú sertést nevelők pedig rosszul. Az év eleje óta érvényes, úgynevezett »objektív minősítési rend" viszont megváltoztatja az értékelést. — Hogyan? — kérdeztük Batiiczky József üzemszervezési osztályvezetőtől. — A Húsipari Kutatóintézetben már régóta vizsgálták a sertések húsának, szalonnájának az arányát. E vizsgálatok eredményeit és az egyéb kísérleti “adatokat két év óta rendszeresen elküldtük a gazdaságoknak, így az új minősítésre a tsz-ek, állami gazdai Ságok felkészülhettek. A zsírarányt figyelembe véve öt osztályba soroljuk az állatokat: A legmagasabb osztály és a legalacsonyabb között az eltérés árában: hat forint kilogrammonként. Egy jókora fal- kányi, mintegy 250 darab állatot számítva: a kiváló minőségű hússertéseket leadó gazdaságok 100—150 ezer forinttal többet kapnak, mint azok, amelyek alsóbb kategóriába tartozó állatokat hoztak vágásra. Az ösztönzés tehát teljesen világos, egyértelmű. Az új minősítés elsősorban a nagyüzemi sertéstartó telepeknek előnyös. A magántermelőket — akik 20 sertésnél kevesebbet adnak le — nem is érinti. S az állattenyésztők tudják, hogyan érhetnek el nagyobb hasznot. De egyszerűbb lesz-e az átvétel a húskombinátban is? Hogyan tudják pontosan és — ez igen fontos — megnyugtatóan, minden fölösleges vitát megelőzve megállapítani a hús és a zsír arányát? A lefejtett bőrű sertéseknél — ezeket belső fogyasztásra viszik — könnyű a kombinát dolga. Itt az arány megállapítása a technológiai rendszerhez tartozik: a bőr lefejtése után a szalonnázás következik. Azoknál az állatoknál pedig, amelyeket bőröstül visznek exportra, bizonyos jellemzők és mérések alapján, becsléssel állapítják meg — 90 százalékos pontossággal — ezt az arányt. Mindenesetre — a vitákat elkerülendő — a gazdaságok képviselői ott vannak a mérésnél, hogy mindjárt a helyszínen elmondhassák kifogásukat, ha van. A sertésfeldolgozó vonalakon viszont nem lett köny- nyebb a helyzet az új minősítési rend bevezetésével. Többletmunkát jelent a vágás, feldolgozás közbeni mé- ricskélés. És ez kétségkívül lassítja a munka ütemét. Az objektív minősítés ezenkívül külön adminisztrációt is igényel: mipíegy 8—10 ember dolgozik a zsír—hús arány mérésén, följegyzésén. Az adatok feldolgozása azonban már gyorsabb lesz: a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat végzi. A trösztnél úgy tervezik, hogy két év múlva a szarvasmarha-átvételnél is bevezetik az objektív minősítést. Cs. T. \
