Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-31 / 26. szám
r Egy-egy hét Balatonlellén Továbbképzés növényvédőknek, állattenyésztőknek A művelődés tervezése Balatonlellén a Bács-Kiskun és Zala megyei Tanács üdülője télen 6em néptelen. Igaz, most nem a pihenésre, kikapcsolódásra vágyok népesítik be, hanem azok, akik tanulni jöttek. Január 26—30-a között megyénk termelőszövetkezeteinek növényvédő betanított munkásai és a sertéstenyésztésben dolgozó szakmunkások. Kétszer egyhetes tanfolyamot rendezett itt a Somogy megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya. Az első héten a növényvédelem dolgozói mellett a szarvasmarha-tenyésztő szakmunkások vettek részt a képzésben. Most, a második héten mintegy 60 növényvédő és 30 sertéstenyésztő érkezett, hogy fölírissítse ismereteit — A képzést a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet irányítja. Az állattenyésztési felügyelőség, a növényvédő állomás, az állategészségügyi állomás és a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola szakejnberei, vezetői színvonalas előadásokkal járulnak hozzá a tanfolyam sikeréhez — mondotta Antal László, a rftegyei tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyelője. — Évente rendezünk hasonló tanfolyamokat, és egy-egy szakmunkás, betanított munkás háromévenként jön el újra. Eny- nyi idő után szükséges is egy kis tanulás, hiszen a mezőgazdaság gyorsan fejlődő és változó terület Az oktatási program sokoldalú. A növényvédők megismerkednek az új technológiákkal, a korszerűbb gépekkel, azok kezelési módjával, üzemeltetésével. Fontos a munkaegészségügyi kérdések megismerése, hiszen a növényvédelem nem veszélytelen arra nézve, aki végzi. Különösen fontos a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések megvitatása. A rosszul végzett növény- védelmi munka, nagy károkat okozhat a környezetben, annak szennyezésével, mérgezésével. A sertéstenyésztők számára az állategészségügyi kérdések különös fontosságúak. A tartástechnológiai, a takarmányozási, a gépesítési témákhoz kapcsolódik a gyakorlati bemutató. Ennek során a nagyberki termelőszövetkezet, valamint a Balatonfenvvesi Állami Gazdaság feketebézsen yi sertéstelepére látogatnak a tanfolyam részvevői. Jäger László növényvédelmi betanított munkás a háromfai Május 1. Tsz- ből érkezett. — 1970 óta dolgozom a növényvédelemben. Nem ez az első ilyen tanfolyam, amelyen részt veszek. HaáZRösnak érzem, hiszen mindig tanul valamit az ember, aminek nagy hasznát veszi a munkában. Engem minden érdekel, ami új, most különösen a takarékosság foglalkoztat. A mi területünkön ugyancsak sok lehetőség van erre. No, nem úgy, hogy kisebb adagot szórunk ki az egyes szerekből, hanem jobban vigyázunk arra, hogy az előírt mennyiség valóban óda jusson, ahová kell. — Ha valamilyen új módszerrel találkozik, alkalmazhatja-e azt az üzemében? — Volt már ilyen eset. Megbeszéltem a felettesemmel, ő is azt tartotta helyesnek, úgyhogy bevezettük. — A tanfolyam során egy fórumot rendeznek, ahol a növényvédő állomás igazgatója hallgatja meg kérdéseiket/ ön mit fog kérdezni? — Hogy miért van az: ha én a gépemmel csak tárcsázok akkor is annyi fizetést kapok, mintha a tárcsázással együtt még permetezek is, azaz két munkafolyamatot végzek. Ahhoz többet kell dolgozni, jobban kell figyelni, a fizetés mégis ugyanannyi. Varga Józsefné a csokonya- visontai Rákóczi Tsz sertéstenyésztő szakmunkása. öt éve dolgozik már a telepen, egy éve szerzett szakmunkás-bizonyítványt. — A mi telepünk nem tartozik a korszerűek közé. Hagyományos módon dolgozunk, de úgy látom, eredményesen. Ezért különösen kíváncsi vagyok az igazán korszerű telepekre, arra, hogy milyen feladatai vannak a sertésgondozónak ott, mekkora a lekötöttsége. Nálunk ugyanis kevés a szabad idő. Ha valaki egy-két napra szabadságra megy, gond a helyettesítése. Én a hizlaldában dolgozom, és ha a helyettesem nem megfelelő, a munkatársamnak sokkal több a dolga. Elsősorban a korszerű technológiákra vagyok kíváncsi. Sándor Lajosné a hetesi Egyesült Erő Termelőszövetkezet sertésgondozója. Az ő telepük már lényegesen korszerűbb, és még tovább fejlesztik. — A battériás malacnevelést szeretnénk bevezetni. Én egy ezres hizlaldában dolgozom, és a technológiák, a különböző teleprendszerek érdekelnek elsősorban. A tanuláson kívül más haszna is van a tanfolyamnak. Megismerkedünk egymással, barátokat szerzünk, és este, a szobákban tanulságos viták folynak. A tanfolyam részvevői minden bizonnyal számos új ismerettel gazdagodva térnek haza. A továbbképzésről a MÉM felügyelője is elismeréssel nyilatkozott, aki nemrég volt Balatonlellén. A megyei tanácsnak ez a most már hagyományossá vált téli tanfolyamsorozata nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemekben szakmailag jól felkészült munkások dolgozzanak. Dán Tibor Az elmúlt napokban tárgyalták a tanácsok végrehajtó bizottságai a művelődési házak 1976. évi terveit. A testületek tagjai javaslataikkal, véleményükkel meghatározzák egy-egy település kulturális arculatát. Sok jó példa volt a megyében arra, hogyan lehet egy művelődési ház vagy , klubkönyvtár a . szellemi élet központja. A lehetőségek és az igények természetesen mások a kis községekben, mint a városokban. A községekben elsősorban az a cél, hogy a rádió és a televízió mellett szorosabb kapcsolatot teremtsenek a közvetlen környezettel. Előadói estekkel, vitákkal, műsorokkal lehet élővé, pezsgővé tenni a szellemi életet. Emellett — tavaly erre is volt példa a barcsi járásban — a helyi hagyományok föleleveníté- sével is össze lehet fogni egy- egy község lakóit. A falukró- nika-írók munkája nyomán kibontakozott egy-egy község régi arca. Erre építettek, amikor a hagyományok fölele- venítésére pávaköröket, honismereti szakköröket hoztak létre. A művelődési otthonoknak különböző érdeklődésű emberek számára kell vonzó programot adniuk. A népművelők, a pedagógusok feladata, hogy nyitott szemmel járjanak és észrevegyék, hogy melyik az a szakkör vagy klub, ahova azonos érdeklődésű emberek szívesen járnának. Nagy szerepük van a műszaki és az agrárértelmiségieknek is, akik — elsősorban a szakmájuk tapasztalatait fölhasználva — a különböző programok szervezői lehetnek. Értekezleteken, tanácskozásokon gyakran fölmerül az a téma, hogy gyakran nem is kérik a műszaki értelmiség segítségét. Ha feladatot kapnak, szívesen vállalják. Innen már csak egy lépés, hogy maguk is kezdeményezzenek. Igénylik a társas együttlétet. A régi közösségi összejövetelek kimentek a divatból, de még nem teremtettük meg helyettük azt, ami nemcsak pótolná, hanem magasabb szinten, a mai falu igényeinek megfelelően tovább fejlesztené e művelődési formákat. A közművelődésben sok szervezet vesz részt. Sajnos, még mindig gyakori, hogy egy-egy előadást, rendezvényt külön-külön akarnak megszervezni, és egyetlen cél az, hogy magukénak mondhassák. El kellene már szakadni áttolj a szemlélettől, hogy valami” a tanács, a KISZ, a népfront vagy a Vöröskereszt rendezvénye. Egy községben nem lehet jól szervezni a másik szerv segítsége nélkül. Bebizonyosodott, hogy a művelődési élet csak ott pezsgő, a művelődési ház csak ott látogatott, ahol összhang van a község vezetői, értelmiségi dolgozói, gazdasági és szellemi irányítói között. Sok fontos feladatuk van a kulturális élet irányítóinak, nemcsak a művelődésben, hanem az oktatásban is. Somogybán még mindig sokan nem végezték el az általános iskola nyolc dsztályát. A személyes kapcsolat sokat segíthet a meggyőzésben. A termelőszövetkezetek ma már tetemes anyagi támogatást adnak a művelődési házaknak, ez azonban nem elég. Nem lehet a gazdasági irányítás művelődés iránti kötelezettségét pénzzel megváltani. A gazdasági vezetőknek se mindegy, hogy milyen felkészültségű emberekkel dolgoznak. A városokban, a gyárakban jobbak a feltételek, szervezettebb a kulturális élet. A párt közművelődési határozata megszabja, hogy mit kell tenni a munkásművelődésért. Igaz az is, hogy több főhivatású és tiszteletdíjas népművelő foglalkozik egy-egy témával, mint vidéken. A munkásművelődésben a szocialista brigádoké a vezető szerep, kezdeményezéseik hatására mozgalmasabbá váltak az üzemek mindennapjai. De még itt is megvannak a formalizmus veszélyei. A vállalások, »kulturális teljesítések« mögött nincs mindig valódi tartalom. A színházbérietek tulajdonosai nem mindig jutnak el színházba, és ha igen, a darabokról csak nagyon ritkán vitatkoznak. Már volt példa arra, hogy a színház vezetői, színészei klubtalálkozón vettek részt a munkásokkal. A fizikai dolgozókat érdekelte a darab, a rendezés módja. Ha erre többször lenne mód, ha a népművelők gyakrabban élnének ezzel a lehetőséggel, hizonyára több színházat értő, színházat szerető munkás élne a megyében. A képzőművészeti kiállítások is azt bizonyították: ha »helybe megy« a művészet, akkor egy idő után kialakul az emberekben az igény, hogy ők menjenek el a művészethez, színházba, képtárba, hangversenyre. A tervezésnél a' népművelők, a művelődésiház- igazgatók, a könyvtárosok és a klubvezetők figyelembe veszik a jó tapasztalatokat, és okulnak abból, ami tavaly nem sikerült. Soha nem szabad elfelejteni, hogy kiknek szerveznek programot. Ha magasabb szellemi szintre akarják juttatni azokat az embereket, akikért dolgoznak, akkor nem választhatnak fofcjnális megoldásokat. Simon Márta Kálvária egy lemezjátszóval ftz olvasó tanácstalan 1973. október 2-án a kaposvári áfész Rákóczi közben levő rádió- és tv-javító részlegéhez beadtam garanciális javításra az 5083 forintos, NZC 140 típusú lemezjátszómot, mert az egyik csatornán gyengén szólt. Sietve, szabálytalanul átvették — a számlára nem írtak munkalapszámot —, és közölték hogy egy hét múlva elkészül. Október 9-én bementem érte, ekkor azt mondták: javítás közben észlelték, hogy valaki belenyúlt a készülékbe. Hiába bizonygattam, hogy rajtuk kívül senki sem tette, közölték: örüljek, ha ezek után garanciában elvállalják a javítást A részleg vezetője azt mondta, nem tudja, njikor fogják megjavítani, mert a szükséges tranzisztor nem szerezhető be. Menjek vissza két hét múlva. A következő hetekben, hónapokban azonban hiába érdeklődtem. ígéreteket kaptam csak. Mivel ismerem a garanciális javításra vonatkozó rendelkezéseket, és türelmes várakozásomnak nem volt semmi eredménye, írásban kértem a cserét. December 2-án fölkerestem őket, mert kérték a kó« szülék iratait és blokkjáévá száma ugyanis nem egyezett a garancialevélével. Ekkor közölték: a készülék alján felszakított gyári szám miatt megszűnt a jótállási kötelezettség. (Megjegyzem: a szám nem volt felszakítva a beadáskor!) Ekkor a Somogy megyei Taa Somogyi Néplap nács Kereskedelmi Felügyelőségének segítségét kértem ügyem kivizsgálásához, de levelemre az ipari osztálytól kaptam elutasító választ, azaz megerősítették az áfész véleményét. Többek között közölték, hogy a készülék készpénz- fizetés ellenében kijavítva átvehető a szervizben. Ezután ismét az áfész elnökéhez fordultam. Mivel úgy érzem, felháborító módon megrágalmaztak, nem mondok le az igazamról és jogos követelésemről. Ismét kértem a készülék cseréjét. 1976. január 28-án értesítettek, hogy garanciában átvehetem a készüléket. Megjelenésem kimondhatatlan hatást váltott ki a szervizben. Cinikus megjegyzéseket tettek és azt mondták, nem értik, miért jogosult még ennyi idő után is garanciára a készülék. ök nem vállalják a felelősséget. A lemezjátszót, amely olajos és mocskos volt, hazavittem, de nem megfelelő állapotban. A tárcsája ugyanis nem tartozik hozzá; a jelenlegit összekalapálták. A hibája ugyanaz, mint amellyel októberben bevittem. Ezenkívül még kb. 60 százalékos teljesítménycsökkenést tapasztaltam rajta. A készülék egyébként félórái üzemelés után használhatatlanná vált. Tanácstalan vagyok. Tudni szeretném: ki jogosult arra, hogy a készüléket műszakilag megvizsgálja; kihez forduljak, hogy kicseréljék? Toldi Miklós Kaposvár, Bäke a. S>. Elnagyolt farkasrajz Óránként 100 új könyv A könyvtárszakértők becslése szerint az emberiség jelenlegi természettudományos és műszaki ismereteit tízmillió ■kötet foglalja magába — beleértve természetesen nemcsak a nagy kézikönyveket, hanem a tudományos kutatóintézetek által kiadott monográfiákat és a tudományos folyóiratok évfolyamait is. Az emberiségnek ez a tudásanyaga szédületes méretekben növekszik: az évi gyarapodás tíz százalékot tesz ki. Most kb. egymillió kötet új természettudományos és műszaki könyv jelenik meg a világon évente. Űj írót bemutatni meglehetősen nagy felelősség. Ennél a felelősségnél csak az új író felelőssége súlyosabb. Az első kötet nem más, mint belépőjegy az irodalomba Minden fiatal írónak arra kell törekednie: érvényes belépőt mutasson föl. Sánta Gyöjrgy nevét először folyóiratokból ismerhettük meg. Első könyve — a Magvető Kiadónál jelent meg — tizenkét novellát tartalmaz. A címe: Farkasrajz a kabáton. Az 1937-ben született novel-'. lista — ez a szándéka — mintáikat vesz egy-egy írásával a mai magyar valóságból. Meglehetősen feketére sikerült az összkép. így jnyugodt téliekkel kijelenthetjük: módszerében, választásában van a hiba. Miért? Hiszen tizenkét érdekfeszítő, izgalmas történetet mesél el! Szereplőinek sorsa Fél év — négyezer beteg Rendszeres egészségügyi előadások — Szemész van, fogász is kellene A szépen berendezett, szőnyegekkel borított, képekkel díszített várószobában, a kellemes melegben újságokat olvasó betegek vámnak a rendelés megkezdésére. — Sokkal kellemesebb várakozni, mint a zsúfolt körzeti orvosi rendelőkben. Azt tapasztaljuk, hogy egy-egy beteg vizsgálatára is több idő jut, van lehetőség elmondani minden panaszunkat. Több várakozó így mond véleményt a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat és a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat közös üzemorvosi rendelőjében. Fél éve, hogy a rendelő megkezdte a működését. Dr. Túri Évától a tapasztalatokról és a tervekről érdeklődtünk. ^ — Örülök annak, hogy a betegek elégedettek, hiszen az a kötelességünk, hogy vala- mennyiüket udvariasan fogadjuk, meghallgass uk a panaszaikat, és alaposan megvizsgáljuk őket. A gyógyító munkához szükséges feltételekről gondoskodtak. Tavaly nyáron kezdtük meg a rendelést, a betegek száma naponta és Havonta változik. Eddig négyezer beteget vizsgáltunk meg. Naponta átlagosan ötvan en jönnek. — Milyen panaszokkal jelentkeznek leginkább a két vállalat dolgozói? — Felső légúti, hurutos megbetegedéssel, többször volt tüdőgyulíadásos betegünk, azután kisebb balesetek sérültjeit látjuk el. Sok a bőrgyulladás, a gombás megbetegedés. — Milyen feladatot lát el) az üzemi orvos a rendelésen kívül? — Állandóan vizsgáljuk a munkahelyek egészségügyi helyzetét, az öltözők, a fürdők, az étkezésre kijelölt helyek állapotát. Hetenként egyszer a SÁÉV poligonüzemé- ben a helyszínen tartunk rendelést. Ez kényelmesebb a betegeknek, mert nem kell átöltözniük, órákat távol lenniük a munkahelytől. Azután mindkét vállalatnál a helyszíni ellenőrzéseik, tapasztalatok alapján, a gyakori megbetegedések előfordulása kapcsán — együtt a Vöröskereszttel — a megelőzés érdelvében rendszeresen taj^ok egészségügyi előadásokat — Milyen újabb intézkedésekre lenne szükség a dolgozók még alaposabb egészség- ügyi ellátása érdekében? — Két hónapja Szemészeti szakrendelés is van hetenként egyszer. A helyiségről mi gondoskodtunk, a szakorvost a rendelőintézet adja. Nagyon jó lenne, ha megoldhatnánk a fogászati szakrendelést is. Helyiség lenne, hiszen a fektető nincs kellően kihasználva. Ha a két vállalat megveszi a fogorvosi rendelőhöz szükséges fölszereléseket, berendezéseket a rendelőintézet — úgy, mint a szemészt — a fogorvost is a két vállalat dolgozóinak rendelkezésére bocsátja. Ezzel tovább fejlődne az üzemegészségügy. Szeretnék a Tanép új telepén is helyszíni rendelést bevezetni. — Ügy hallottuk, hogy március 1-től növekszik az üzemorvos hatásköre? — Igen. Eddig csak két napra írhattuk ki a hozzánk forduló betegeiket. Március 1-től vállalatunk dolgozóit, azokat, akik járóképes betegek, _mi írhatjuk ki táppénzes állományba. A főorvosi felülvizsgálat is a mi rendelőinkben lesz majd. Ez nemcsak a SÁÉV és a Tanép megbetegedett dolgozóinak helyzetéi könnyíti meg. hanem csökkenti a rendelőintézet zsúfoltságát is. Sz. L. nem közömbös számunkra. Olykor még együttérzésünket is kivívják. De csakugyan nem kínálkozik kiút egy, a börtönben tisztességes, fegyelmezett magaviseletét tanúsító fogoly számára? A jelen valóban nem tár lehetőségeket a javulásra egy jó szándékú, de szétesett családú fiatalnak? Az ártatlan élettársnak is törvényszerű bűnhődnie az el nem követett bűn miatt? Sánta elbeszéléseiből úgy tűnik: akinek közvetett kapcsolata van a bűnnel, légyen bár ártatlan — elbukik. Ismerjük a drámai vétség fogalmát, de manapság — emberarcú társadalmunkban — egyre kisebb a jelentősége. Akiben a szándék tiszta; előbb-utóbb megtalálja a helyét. Azt hiszem a sántaj igazság nem általános érvényű. Az embernek szembe kell néznie tetteivel. Ez az, amivel egyetértek Sánta György- gyel. Tisztázatlan viszonyok között csak tisztátalanul lehet élni. Mint ahogy a Legjobb odébbállni hŐ6e tengeti napjait. Legjobb írásának azt tartom, melyben figyelmeztetés rejlik. A Szörnyezés című novellában a szülő felelősségét boncolgatja. Felelősséggel tartozunk minden szóért, melyet a gyerek előtt kiejtünk — közhelyszerűen így fogalmazhatnánk meg azt, amit ő cselekménybe ágyazva, jól szerkesztve ad elő. Igazság ez is: a fiatalok nem olyan rosz- 6zak, ahogy azt az idősebbek feltételezik. A gondolat azonban nem új, ‘semmiképpen sem eredeti. A megfogalmazás is erőtlen a Tíz év nyugdíjban című írásiban. Érezzük a jó szándékot a Magyarázat nélkül-ben is, mely ogy — a hivatás kényszerének engedelmeskedő — emberről szól. De Sánta eszközei egyelőre szegényesek. Nincs átütő ereje. írásainak nagy része olyan, mintha dolgozat lenne egy felsőbb iskolában, ahol a hallgatók feladatul kapták, hogy két óra alatt elbeszélést kell írniuk egy témáról. Az eredetiséget hiányolom ezekből a novellákból. S a lélekrajzot, mely hitelessé tenné a szituációkat. A szereplőkkel sok minden történik a külső világ jóvoltából. De cselekvéseikben nincs rajta belső világuk pecsétje. A tanulság tehát: íróvá az ember nem attól lesz, hogy könyve van. Hanem írásainak hitelétől. L. U
