Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

K.et évtizedünk az ENSZ-ben Varsó és Brüsszel A közelgő ünnepek hangu­lata egyelőre nem érződik a nemzetközi porondon, sőt, ha lehet, még sűrűsödtek is az események. A hét európai fejleményei ezúttal két kulcs­színtér, Varsó és Brüsszel kö­ré csoportosultak, s a két fő­városban zajló tanácskozáso­kon egy harmadikra, Helsin­kire utaltak vissza. A lengyel pártkongresszus mérleget készített az ország eredményeiről és problémái­ról, de egyúttal lehetőséget adott hét szocialista ország pártvezetőinek találkozójára, ‘közöttük hat olyan főtitkár, illetve első titkár volt, akik maguk is aláírták az EBK zá­róokmányát. A belga főváros­ban a NATO szokásos téli minisztertanácsi ülésén a részvevők hangsúlyozták: az atlanti tömb első ízben tartott megbeszéléseket az európai csúcs óta. E párhuzamos tanácskozá­sok ismét megerősíthették, hogy Helsinki ígéretes kezdet volt, de az úton tovább kell haladni! A lengyel fővárosban Kádár János és más pártvezetők nyo­matékosan hangsúlyozták a katonai enyhülés szükségessé­gét, amire sajnos, egy cseppet sem »rímelt« a brüsszeli vissz­hang: az atlanti vezetők több­sége mind ezidáig nem muta­tott konstruktív érdeklődést a fegyverkezési hajsza igazi csökkentésére. Erősödött a po­ÜZ ESEMÉNYEK KRÓNIXAJK HÉTFŐ: Varsóban megnyílt a LEMP VII. kongresszusa. Ford elnök befejezte ázsiai körútját. Portugália megszakította diplomáciai kapcsolatait Indonéziával. kedd: A szocialista országok kommunista pártjai vezetői találkoztak Varsóban. Le- onyid Brezsnyev és Kádár János felszólalt a lengyel pártkongresszuson.' Kiújultak a bejrúti ellen­ségeskedések. SZERDA: Tiltakozó sztrájkok Spa­nyolországban. Ford—Dobrinyizt találkozó. Macovescu román külügy­miniszter befejezte buda­pesti tárgyalásait. CSÜTÖRTÖK: A NATO külügy- és had­ügyminisztereinek értekez­lete Brüsszelben. Szakadás a portugál jobb­oldali demokratikus nép­pártban. PÉNTEK: Marokkó és Algéria vitája Nyugat-Szahara ügyében. Előkészületek Kubában a pártkongresszusra. SZOMBAT: Rendkívüli választások Ausztráliában. tóttá ki, hegy a jobboldal sorra megszegte a megállapo­dásokat, politikai gyilkosságo­kat követett el, s a muzul­mán népi erők ellentámadás­ba mentek át. Első ízben fon­tolgatták a hadsereg beveté­sét — a biztonsági alakulatok ugyanis gyakorlatilag tehetet­lenek —, ám fennáll a fegy­veres erők teljes megoszlá­sának veszélye, ami vissza­vonhatatlanná tenné a pol­gárháborút. Dörögnek a fegyverek egy volt, s egy még hivatalosan ma is portugál gyarmaton, Angolában, a FAPLA, népi köztársaság hadereje sikeresen nyomul előre északon, nagy mennyiségű külföldi hadi­anyagot zsákmányolt és zsol­dosokat ejtett foglyul. Az or­szág déli felében nehezebb a hadifielyzet, s ott különöskép­pen számolni kell a dél-afri­kai csapatok behatolásával. Kedvező mozzanat, hogy mind több afrikai ország is­meri el Agostinho Neto kor­mányát Angola egyetlen tör­vényes vezető szerveként. A földrajzilag az indonéz sziget­világhoz tartozó Kelet-Timo- ron az indonézbarát erők (nyugati tudósítók szerint ma­guk az indonéz csapatok) el­foglalták a fővárost, a mi nyelvünkön furcsán hangzó Dilit, s Baucaut, a második legnagyobb települést. A hely­zet meglehetősen áttekinthe­tetlen, a lényeg azonban, hogy egyelőre jogilag érvényben van még a novemberi, római indonéz—portugál megállapo­dás, amely tárgyalásos rende­zést irányzott elő — eddig kevés foganattal. Réti Ervin Újabb per Corvalán ellen A chilei jobboldali junta újabb pert készít elő Luis Corvalán ellen — jelentette ki az Unsere Zeit szombati szá­mának adott interjújában Or­lando Millas, a Chilei Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagja. Millas felhívással fordult a haladó közvéleményhez, hogy akadályozza meg a per meg­indítását és harcoljon a Chi­lei Kommunista Párt vezető­jének szabadonbocsátásáért. Elmondotta, hogy Cornva- lánt jelenleg a trés alamosi koncentrációs táborban őrzik. A foglyokkal a junta pribék­jei kegyetlenkednek, napiren­den vannak a kínzások. A bebörtönzött antifasisz­táknak sikerült a táborból egy dokumentumot kicsempészni­ük és ebből bizonyosra meg­állapítható, hogy Corvalánt is ebben a táborban tartják fogva. (A ’ tábor Santiagóban a San Miguel kerületben van.) Az első per — amelyet ti­tokban tartottak meg — ok­tóberben ért véget. A nyolc- kötetes (3200 oldalas) vád­iratban Luis Corvalánt és társait a rezsim megdöntésé­re irányuló szervezkedéssel vádolták. Az ügyéz a bírósá­gi komédia első szakaszának végén három ítélet kiszabását követelte Corvalánra: kétszer életfogytiglanig és egyszer 79 évig tartó fegyházbüntetést. A hadbiróság egyik tagja december 5-én közölte a vád­lottak ügyvédjével, hogy a per második szakasza január 15- én nyílik meg Justiano ten­gernagy elnökletével. Húsz esztendeje éppen, hogy 1955. december 14-én az ENSZ New York-i palo­tájának nagytermében új tagok jelentek meg. közöttük Magyarország képviselői is. Sok esztendő következetes és határozott politikai támoga­tása kellett a Szovjetunió részéről ahhoz, hogy hazánk is elfoglalhassa helyét az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében. Az ENSZ-hez ugyan­is már 1947. április 22-én el­ment az a levél — az akko­ri magyar külügyminiszter írta az ENSZ főtitkárának —, amelyben az ország bejelen­tette: kormányunk elfogadja az ENSZ Alapokmányában foglalt kötelezettségeket, alá­írta a békeszerződést és ké­ri, vegyék fel az ENSZ tag­jai sorába ... A magyar jelenlét a világ- szervezetben mindig a béke, a megértés, a problémák tárgyalások útján való meg­oldása gondolatát szolgálta. Ha valaki végigpillant az ENSZ elmúlt húsz évének történetén, esztendőről esz­tendőre megtalálja a magyar külpolitika aktivitásának je­leit. 1963-ban Magyarország képviselőjét választották meg az I. számú politikai bizott­ság alelnöki tisztére; 1965- ben hazánk képviselője ugyanennek a bizottságnak elnöke lett. 1966-ban a ma­gyar küldöttség tagját vá­lasztották a közgyűlés egyik alelnökévé, 1968-ban és 1969- ben hazánk is tagja volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Felsorolni is alig lehet azo­kat a javaslatokat, terveze­teket. amelyeknek kezdemé­nyezői vagy társszerzői vol­tunk. Két évtized fordulója tá­ján, az ENSZ-közgyülés ju­bileumi ülésszakán külügy­miniszterünk, Púja Frigyes joggal emlékezhetett arra, hogy az enyhülés, a békés egymás mellett élés térhódí­tásában a szocialista orszá­gok sorában hazánknak ■ is szerepe volt. »A Magyar Népköztársaság kormánya rendkívül nagy jelentőséget tulajdonit mind az európai biztonsági értekezletnek, mind az ott elfogadott zá­róokmánynak. Az a vélemé­nyünk, hogy az aláíró orszá­goknak az elkövetkező hó­napokban és években min­dent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a záróok­mány rendelkezéseit átültes­sük az életbe« — mondotta a többi között a magyar kül­ügyminiszter és ezen a ju­bileumi ülésszakon beszélt az ENSZ Alapokmány elvei­nek tiszteletben tartásáról, hangoztatta, hogy az ENSZ Alapokmánya most is alkal­mas a világszervezet céljai­nak és elveinek érvényre juttatására, ezért felüUHzsgá- lására nincs szükség. Ma is az a lényeg — hangzik ha­zánk álláspontja —, hogy a tagállamok olyan politikát folytassanak, amely össz­hangban van az alapokmány minden ENSZ-tag által elfo­gadott elveivel. G. M. Á spanyol kormány letette az esküt A kommunisták nem bíznak az új kabinetben Pénteken véget ért a NATO külügyminiszteri értekezlete Brüsszelben. A képen: Hans- Dletrich Genscher nyugatnémet, James Callaghan angol, Jean Sauvagnargues francia és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter a brüsszeli USA-nagykövetségen adott fogadás alkalmából. (Telefotó: AP—MTI—KS) Az új életre keltett spanyol i monarchia első kormánya teg- | nap letette a hivatali esküt. A miniszterek előbb az ural­kodónak esküdtek Hűséget, majd a falangista mozgalom elveinek, végül a királyság törvényeinek betartására tet­tek ígéretet. Kötelezték egy­úttal magukat arra, hogy ti­tokban tartják a miniszterta­nácsi vitákat. Az új kormány tagjai dél­után foglalták el hivatalukat. Simon Sanchez Montero, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, az Humanité madridi tudósí­tójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az új spa­nyol kormány megalakítása az ultrák kudarcának tekinthető. E kormányban olyan szemé­lyiségek is helyet -> foglalnak, lémia a százoldalas zöld -könyvvel, a természetesen kompromisszumos záródoku­mentummal kapcsolatosan is. A NATO részéről ugyanis egyre erősebb törekvés nyil­vánul tneg az okmány »ki- mazsolázására«, sajátos értel- ‘ mezősére és félreértelmezésé­re. Ezért figyelmeztetett Var­sóban Leonyíd Brezsnyev ar­ra.' hogy a Finlandia-palota hosszú asztalánál egységes egészként fogadták el a záró- dokumentumba foglaltakat, így is kell megvalósítani őket. Mindezek a kérdések, s kü­lönösképpen a katonai eny­hülés, a SALT témája, szóba kerülnek a szovjet—amerikai párbeszédek során is. Ezért keltett nagy érdeklődést a ko­rántsem diplomáciai rutinhír, hogy Ford elnök ázsiai kör­útjáról hazatérvén találkozott Dobrinyin szovjet nagykövet­tel. Minden jel arra mutat, hogy Kissinger külügyminisz­ter a közeli hetekben Moszk­vába utazik, ahol a szovjet vezetőkkel áttekinti a két or­szág kapcsolatait érintő leg­fontosabb problémákat. Kontinensünk »forró félszi­getén«, az ibériain, változat­lanul felfokozottan zajlik az ólet. Űj kormányt alakítottak Madridban és új kormányt cárnak Lisszabonban. Miköz- ien Spanyolországban nagy 2 ii tömegek vesznek részt a ha­ladó ellenzék egységes sztrájk­mozgalmában, a hatóságok részben erő­szakos eszközökhöz nyúl­nak, részben reformígéretekkel próbálkoznak. Az új kormány­ban 16 új miniszter foglal he­lyet, s nyugati lapvélemények szerint a kevésbé kompromit­tált kabinet a NATO és a Közös Piac felé akarja vezet­ni az országot. Portugáliában a katonai baloldal különféle árnyalatainak kiiktatása után (eddig 123 tisztet tartóztattak le) az MFA-t, a Fegyveres Erők Mozgalmát szeretnék teljesen »depolitizálni«, meg akarják szüntetni forradalmi jellegű szerepét. Folytatódik a jobbra tolódás, ugyanakkor a kormány jobbszárnyán, a de­mokratikus néppártban, vá­ratlan szakadás történt. Ügy fest, újjáalakul a kormány, alapvetően az eddigi erők, igy a kommunisták részvételével, akiknek közreműködését An- tunes szocialista párti külügy­miniszter is nélkülözhetetlen­nek tekinti. Füstbe burkolóztak a bej­rúti tengerpart híres szállo­dái: nincs már védett negyed a libanoni fővárosban. Űjabb tűzszünetek — és ismét folytatódnak a harcok. Az el- 1 lenségeskedéseket az robban­Az SZKP KB jóváhagyta a X. ötéves terv tervezetét (Folytatás az 1, oldalról) feladat, hogy biztosítsák a mezőgazdasági termelés továb­bi növekedését és stabilitását, mindenképpen fokozzák a földművelés és az állatte­nyésztés hatékonyságát abból a célból, hogy minél teljeseb­ben elégítsék ki a lakosság szükségleteit, élelmiszerekben és az ipar szükségleteit nyers­anyagokban, hogy mezőgazda- sági termékekből megfelelő állami tartalékokat halmozza­nak fel. A beruházásoknál az alap­vető feladat a hatékonyság fokozása. Az okmány nagy figyelmet fordít a tudomá­nyos és műszaki fejlesztésre, valamint a tudomány további sokoldalú fejlesztésére. Az okmánytervezet magá­ban foglalja a szociális fej­lesztés és az életszínvonal­emelés széles körű program­ját. Előírja a többi között, hogy a munkások és az al­kalmazottak átlagbérét 16—18 százalékkal növeljék, és az ötéves tervidőszak végéig leg­alább havi 170 rubelre emel­jék. A kolhoztagok jövedel­mei átlagosan 24—27 százalék­kal növekszenek. Az okmány aláhúzza a szo­cialista gazdasági integráció nagy jelentőségét. Tervbe vet­ték, hogy a Szovjetunió és az érdekelt KGST-országok to­vább fáradoznak azon, hogy közösen és komplex módon oldják meg a feladatokat az alapvető nyersanyagfajták, a fűtőanyagok, a gépgyártási termékek, a fogyasztási áru­cikkek kiaknázásának és ter­melésének szélesítésében, va­lamint a közlekedésnek, a kö­zösen kidolgozott hosszú távú célprogramok alapján történő fejlesztésében. Az okmány végezetül leszö­gezi : az új ötéves terv meg­valósítása még jobban meg­szilárdítja a Szovjetunió nem­zetközi pozícióit, előmozdítja a szocialista világrendszer to­vábbi erősödését és azoknak az erőknek az összefogását, amelyek a békéért és a tár | sadalmi fejlődésért harcolnak. I •4TI) akik nyilvánosan állást foglal­tak amellett, hogy néhány lé­pést kell tenni az ország de­mokratizálása felé. »De hozzá kell termi, hogy ez a kormány nem fogja meg­valósítani a demokráciát Spa­nyolországban — hangsúlyoz­ta Montero —, hiszen annak olyanok is tagjai, akik nem demokraták és nem hívei a nyitásnak. A kormány fő tö­rekvése az lesz, hogy meg­akadályozza a legaktívabb de­mokratikus erőket a szabad cselekvésben, vagyis egy szo­rosan ellenőrzött és fokozatos demokratizálást valósítson meg. Lényegében — kis mó­dosításokkal — a jelenlegi helyzetet akarja fenntartani, s meg akarja akadályozni az igazi demokráciát. A demok­ratikus ellenzék tehát foly­tatja majd erőfeszítéseit a tö­megek mozgósítására, hogy igazi demokratikus rendszert hozzanak létre, minden korlá­tozás és kizárás nélkül.« A spanyol kommunisták nem bíznak az új kormány liberalizáló jellegében — ezt tükrözte Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt el­nöke és Santiago Carrillo, a párt főtitkára szombaton Ró­mában tartott sajtóértekezle­te, amelyen Carrillo az újság­írókkal ismertette az SKP ál­lásfoglalását János Károly két nappal ezelőtt kinevezett új kormányával kapcsolatban. »Az új kormány azzal a cél­lal született, hogy kedvező képet mutasson a külföld fe­lé. Olyan személyiségekből válogatták össze, akik liberá­lis arculatot kölcsönözhetnek kifelé a Franco utáni rend­szernek. De valamennyien a francoizmus neveltjei. A francoizmus nem halt meg és nincs eltemetve Francóval« — jelentette ki Carrillo. A spanyol kommunisták előítéletek nélkül, a tények, tettei alapján ítélik majd meg az új kormányt — mondotta az SKP vezetője. »Meggyőző­désünk azonban, hogy a nemzetközi közvélemény rö­vid idő múlva megállapíthat­ja: tett-e valamit az új kor­mány a tényleges demokra­tizálás érdekében« — tette hozzá. Carrillo rámutatott: a tényleges demokratizálás első feltétele lenne a teljes poli­tikai amnesztia, kivétel nélkül valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátása. Ez eddig nem történt meg. Egy másik próbakő az ún. antiterrorista törvény. Sztrájk Nápolyban Luciano Lama, az CG1L szakszervezeti szövetség főtitkára nápolyi sztrájkoló dolgozók hatalmas tömeggyíílcsén beszé­det mond. A szakszervezet mintegy nyolcmillió Olasz ipari és mezőgazdasági dolgozó érdekeit képviseli. (Telefotó: AP—MTI—KS) I

Next

/
Thumbnails
Contents