Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-06 / 286. szám
Pártkongresszus előtt Lengyelországban } Szőlő és bor a kisgrafikákon Beszélgetés a küldöttekkel Derűs ex librisek Amerre csak jártam, láttam és tapasztaltam, hogy tettekkel készülnek a kongresszusra. Ezt nemcsak a gyáraik és üzemek előtti transzparensek hirdetik, hanem a kongresz- szus tiszteletére megvalósuló vállalások is. Lódzban hallottam, hogy az ipari munkások egymilliárd .700 millió zloty értékű tervtúlteljesítést vállaltak. Hu- szonhatezren egyéni vállalást tették, például azt, hogy a textiliparban három gép helyett négyen dolgoznak, javítják a termékek minőségét, továbbá kiemelkedő szorgalommal részt vesznek a társadalmi munkákban. Ugyanilyen kezdeményezésekről beszéltek azok a kongresszusi küldöttek is, akikkel találkoztam. Jadwiga Mamrot a lódzá »Gwardia Ludova« gyár szövőnője. Országos híre van a szakmában. Normáját általában 120—125 százalékra teljesíti, seiejtje szinte nincs is. Pártbizalmi-helyettes, 1969 óta tagja a LEMP-nék. Az idén az a megtiszteltetés érte, hogy a párt első titkára, Edward Gierek levélben gratulált neki kiváló munkájához. A gyár pártirodájában beszélgettünk, jelein volt az üzemi pártbizottság első titkára es a gyár igazgatója is. Mit mondjak róla? Munkásnő — szövőnő. Immár 24 éve. 17 esztendős volt, amikor ide került. Két lánya van. Az idősebb, a 18 éves szintén itt dolgozik egy éve, mint szövőnő. A kisebbik most kilencéves. Férje építömunkás. — Öt év alatt rendkívül sokat fejlődött a város, javultak életkörülményeink. Az enyém is. öt évvel ezelőtt havi kétezer- zlotyt kerestem, most viszont mér négyezret, néha még többet is. A lányom — tette hozzá — már majdnem utolér, hiszen háromezret keres havonta. Ismerem munkatársaim gondjait. Mint nő és anya a kereskedelem fejlesztését tartom az egyik legfontosabb feladatnák. Bizony, sokszor órákba telik, mire bevásárolok a családnak. Az ellátás lehetne jobb is, húsból pedig több és nagyobb választék. Természetesen szeretném, ha még több lakás épülne. De azt is, ha gyorsabban épülnének a lakótelepeken a bölcsődék, az óvodák és az iskolák is. És az sem lenne rossz, ha mindezt követné a közlekedési és szolgáltatóhálózat fejlesztése. — Ügy látom, lesz bőven mondanivalója a kongresszuson, ha szót kap. — Lesz, bár még magamban sem rendeztem gondolataimat. — Azt mindenképpen elmondhatja — szólt közibe a gyár igazgatója —, hogy december 8-ra teljesítjük a kongresszusi vállalásunkat. I — Mennyi lesz? — kérdez- tem. — összesen 23 millió zloty i érték. Ennyit vállaltunk, enyI nyivel teljesítjük túl idei tér- | ! vünket a kongresszus tiszte- I letóre. Néhány száz kilométerrel [ I távolabb, Katowice szomszédságában, Siemianowicében, a 8500 dolgozót foglalkoztató bányavállalatnál találkoztam a másik kongresszusi küldöttel: Ryszard Stefamowskival. 25 éve bányász, 1954 óta tagja a Lengyel Egyesült Munkáspártnak. Munkatársai bizalmából most másodszor választották kongresszusi küldöttnek. — A kongresszustól elsősorban azt várom, hogy a párt folytassa az utóbbi években jól bevált politikáját, szolgálja a gyorsabb fejlődést, mindenekelőtt a bányászat korszerűsítését, s azt, hogy őrködjék az elhatározott tervek szigorú megvalósításán. Beszélgetésünk közben sok minden szóba jött: gond, öröm, tennivaló. Akárcsak másutt, itt is hallottam, hogy a becsületes munkások menynyire elítélik azokat, akik olykor munka nélkül, betegségei szimulálva felveszik az itt kifizetett 100 százalékos táppénzt. Nincs ez így jól — mondták. Akadnak, akik kihasználják ezt a társadalmi juttatást Ezek főiként olyan emberek. akik nemrégen dolgoznak az iparban, a bányá- zsatban, hiányzik még belőlük a munkásöntudat. Szigorúbb rendszabályokra lenne szükség, hogy ezeket az úgynevezett «-vasárnap született« embereket jobb belátásra bírják. Miként sokfelé, itt, ezen a bányavidéken is, megfogalmazódott: jóval több terméket várnak a mezőgazdaságtól, hogy jobb és egyenletesebb legyen a lakosság ellátása. Mennyire megalapozott ez az igény, annak érzékeltetésére íme néhány olyan adat, melyre az agrárpolitika fejlesztésével kapcsolatos cikkben bukkantam. Eszerint 1973- ban a több mint hárommillió egyéni parasztgazdaság a földterület mintegy nyolcvan százalékát <15 millió hektárt) foglalta el az országban. Tehát a földterületnek Ötödén gazdálkodtak csak az állaim és szövetkezeti gazdaságok, valamint a különféle szakcsoportok és társulások. Egy szó, mint száz, a mező- gazdaságban foglalkoztatott egy-egy dolgozó ma még hozzávetőleg csak 5—6 ember ellátásához szükséges terméket képes előállítani. És ez mesz- sze elmarad az állandóan növekvő szükségletektől. Van és lesz tehát bőven mit tenni. Visszatérve a bányász kongresszusi küldötthöz, ő sem véletlenül sürgeti a mező- gazdasági termelés erőteljesebb fejlesztését, ami végső soron az életszínvonal növelésének egyik fontos összetevője. Joggal kéri és kérik ezt. Igen, hiszen az ő bányájuk az idén augusztus 16-án már befejezte az ötéves tervet. S bár a tervezett létszámnál 800-zal kevesebben dolgoznak, terven felül az idén mégis egymillió 700 ezer tonna szénnel túlteljesítik tervüket. Ez az itteni bányászok kongresszusi szavazata. Podina Péter Kiállítások. jellemzőjéül ritkán használják a kedélyállapotra vonatkozó kifejezéseket, most mégis ezt kell tennünk. A megyei könyvtárban ugyanis kifejezetten vidám kiállítást nyitott meg tegnap délután Takáts Gyula költő. Szőlő és bor a kisgrafikákon — ez a tárlat címe, s már ez is sejteti, hogy a költők által sokszor megénekelt gyümölcs és a ' nedű miképpen ihlette meg a rajz mestereit. A kisgrafikák többsége ex libris: könyvjegy, de találunk üdvözlő kártyákat, névnapra, évfordulóra, újesztendőre készült anzikszokat is közöttük. Formában, méretben, színben, stílusban, technikában elütő munkák, amelyek egyben közösek: a szőlő, a bor s a jó k^dv hatja át valamennyit. Gyakran feltűnik Bacchus és Diogenés is, valamint az öblös hordók. Kerek bitingek, formás hölgyek — többnyire ruha nélkül — és mulatozó urak váltakoznak a képecskéken. Hasonlóságaival együtt is gazdag és színes világ tárulkozik elénk, több száz év és tizenhét nemzet grafikusainak alkotásaiból áll a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteménye, amelyet több dél-dunántúli megyében is láthattak már a tárlatnézők. Különös a gyűjtemény története is. Egy Lengyelországban élő, magyar születésű gazdamérnök! ajándékozta a múzeumnak értékes gyűjteményét. Először 1970-ben rendezett belőle kiállítást a múzeum. Az ajándékozó Lippóczy Norbert így vall a katalógusban gyűjtőszenvedélyéről: *) uj: *<VA .1 , APXH 20ÍMA2.4»ÓB02 KYPiOY fM[Cf VM 5APÍENTÍ A£ TÍMOR. ©MINI • Nagypiac — pénteken Liba kandikál ki a nagymama szatyrából. — Százért vettem. Otthon felhizlalom, és karácsonykor pecsenye lesz belőle . ., Anya és lánya spenótot vásárol a kocsiban várakozó kisbabának. Fekete kabátos a6z- szony két csirkét visz, lábánál fogva. Kiskocsit húz maga után egy háziasszony. A káposzta és burgonya után most olcsó zöldséget keres. — Itt tessék savanyúságot venni! — Finom a sütőtök ..; — Mézeskalácsot __ — Hurkát... — Virágot... Kaposvár, pénteki nagypiac. Alkudozások, árukínálás... és vissza-visszasandítások, hogy meggondolta-e már magát az asszonyság... Tíz óra felé már olcsóbbak az árak, s indul vissza — Kaposmérőbe, Sántosra, Attalába, Kisfaludra, Szennába, Szerdahelyre, Kaposfőre — a busz, a vonat. Két asszony áll egymás mellett a csarnokban — nagykendő alá dugott kézzel, fehér köpenyben. Horváth Györgyödnek — akit csak Margit né»Az exlibrisgyűjtés különleges élmény, képzeletbeli utazás időben és térben; betekintés a mir esetünkben bibliofil szőlészek, borászok és fogyasztók életvilágába, sőt néha az ex libriseken keresztül kiérezzük egészen intim gondolataikat, és nemegyszer kitárják e könyvjegyek az esetleg már régen széjjelhullott könyvtárak ajtaját is.« Ebben a derűs világban örömmel fedezi fel a látogató saját megyéjének díszes címerét: Ex libris Bibliothcae Si- mighiensis. A címer körüli levelek, indák ugyancsak a szőlőt idézik. Magyar és lengyel, svájci és osztrák, amerikai és francia, szovjet és csehszlovák grafikusok fogalmazták meg fametszetben, rézmetszetben, acélmetszetben és még sokféle más technikával «vallomásukat« a borról. Az alkotók között olyan klasszikus nagyság neve is elénk tűnik, mint Albrecht Düreré. Burgundia és Tokaj többször is ihlető, és Dionüzosz hol saját, hol pedig nótázó utódainak képében jelenik meg. Sokáig lehetne tallózni a szépmívű képecskék között, de állapodjunk meg búcsúzóul egy szerény tartalmú rajzocskánál, amely Kürthy György rajza, és Kürti József könyvének jegye volt. Derűs pillanatot ábrázol, a mentés atyafi házának tornáca előtt, hosszú pipából pöfékel és olvas. Lábainál vizsla alszik, az asztalkán pedig egy üveg bor és pohár. A kényelmes fotelban elsüppedő ember a könyvvel és a borral szinte idilli látvány. Békés derűje elbúcsúztatja a látogatót ... T. T. ÉRTESÍTJÜK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, hogy Kaposvár, VÖRÖS HADSEREG ÜTJA 67—69. SZ. ALATT ÜZEMELŐ SAJÁT HÜSBOLTUNK átalakítás miatt NOVEMBER 28-TÓL 1976. MÁJUS 20-IG zárra lesz Ez idő alatt kedves vevőinket kiszolgálni nem tudjuk. KAPOSVÁRI HÚSKOMBINÁT 1 (529239) niként ismernek — örök standja van az első asztal első helye. Ö az egyetlen, aki savanyított répát is árul. Törzsvevői vannak, s nem tud any- nyit hozni, amit el ne vinnének tőle. Van olyan nap is, hogy 600 tojást ad el. — Háromszáz tyúkom tojik ... Ismernek az áruim révén, mint a rossz pénzt... Nyáron már bejövök hajnali négyre; ilyenkor persze később, csak úgy hat tájban ... Hetvenegy éves a szomszédja, az apró termetű Póréi Ist- I vénné. Három tehene van, s maga készíti a tejfölt és a túrót, ötvenegy éve «pihar- cozik«. — A lányom meg a vöm megfejik a tehenet, de ha én meghalok, nem csinálják utánam, mert egy gyerek után 6em kell annyit mosni, mint a túrókészítésnél... Keresnek a vevőim, és még karácsony napján is bejövök miattuk j Kaposöadáról. Hetente 1500 szál szegfűt ad el Győrfi István a szentesi Termál Tsz virágpavilonjában. Katalin-napkor 2500-at kötött csokorba. Ez az egyetlen hely, ahol a kaposváriak állandóan friss szegfűhöz jutnak, ahol még soha nem mondták azt, hogy «nincs«. Szarka Attiláné a városi tanácstól érkezett, a termelésellátás-felügyelettől, hogy az árjelentést magával vigye. — Az idén ez a legdrágább j piaci nap — mondja. — Érezteti hatását a disznóvásárlási szezon. Alaposan fölverték a fokhagyma árát: 16—20 forintról 30-ra. Sovány vigasz, hogy a fővárosban 40 forintért adják kilóját. A fejes káposzta 1,20-szal, a főzőtök 2 forinttal drágult. Gomba nem volt, viszont szőlőt kétfélét is lehetett kapni. Kiss Lászióné árufelíró ezer forint helypénzt és 150 forint mérlegkölcsönzési díjat vett át a helypénzszedőktől. — 130 mérlegünk van, de csak nyári csúcsidőben igénylik valamennyit. Darabját öt forintért használhatják. Sajnos, sokat mérgelődünk, mert egyes árusok röstellnek kifizetni két forint kosárpénzt... A másik gondunk, hogy zsizsiké« bab került a vásárlók kosarába. Legutóbb a minőségellenőrző intézet konténer- számra szállította el az ehetetlen babot... Kevesen tudják, hogy ha ellenőrizetlen, nem egészséges árut próbálnak eladni, 500 forintra büntetik őket. Külön szabályok vónatkoznak a vetőmagok, a palánták árusítására. Jó lenne, ha ezt is betartanák az árusok... Nagy csoportosulás van a MÉK almalerakatánál. Nem csoda, hiszen öt forintért kínálják az illatos, piros gyümölcsöt. Le is szorítják a nyerészkedők magas árait! G.J. Közgazdasági tanulmányok Munkaszervezés, gyártásfejlesztés Sok tanulmány jelent meg az utóbbi időben a munka- szervezésről, vezetéselméletről, gazdasági irányításról. Ezek a kötetek többnyire a Közgazdasági és Jogi Kiadó gondozásában, láttak napvilágot. Külön sorozatokat is indított a kiadó a gazdaságirányítás legfontosabb kérdéseiről. Ennek a közeljövőiben újabb kötetei jelennek meg. A számítógép alkalmazásával kapcsolatos új eredményeket taglaló sorozatban pedig az információrendszerek tervezése a legújabb téma. Ezt a kötetet olyan művek előzték már meg, mint az adatrögzítést vagy az elektronikus számítógép alkalmazását ismertető kötetek. Ehhez a témáihoz kapcsolódik — bár nem a sorozatban jelenik meg — Mátok György tollából A számítógépek, információrendszerek ellenőrzése, biztonsága, gazdaságossága. A munkaszervezési tartalékok föltárásával és hasznosításával foglalkozik a sorozat újabb része, melyben a háromtagú szerzőgárda egy vállalaton keresztül mutatja be az egységes részfolyamatokat, a munka módszerét, a megvalósulás módját, annak számszerű eredményeit. A sorozat másik része aZ anyagmozgatás munkaszervezésével foglalkozik, külön fejezetet szentelve a dolgozók munkavédelmének, biztonságos mozgásának. Jól áttekinthető ábrák, grafikonok egészítik ki a kötetet.' A kiadó jelentette meg Tímár Mátyás Gazdaságpolitika Magyarországon. 1967—1973 című munkáját, valamint Kovács Géza könyvét a jövő kutatásairól. A MÁV és a Ganz Villamossági Művek megállapodása vasúti biztosító berendezések gyártására öt évre szóló együttműködési szerződést írtak alá vasúti biztosító berendezésék fejlesztésére és gyártására a MÁV és a Ganz Villamossági Művek vezetői. A vonatforgalom irányításának fontos eszközeit csaknem egy évszázada gyártják hazánkban, különböző üzemekben. Éveikig a telefongyár készítette a berendezéseket, tavaly azonban a Ganz Villamossági Művek vette át a gyártást. A megállapodás szerint ezután a biztosító berendezéseket a GVM bajai gyáregysége szállítja, az alapvető építőelem szerepét betöltő mágneskapcsolót pedig a gyulai gyár állítja elő. Az együttműködési szerződés megbízható, jó alapot teremt a vasúti közlekedés biztonságának fokozása hoz. /
