Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-30 / 304. szám

IGAZÍTSUK ÓRAINKAT! H azánk még nem zárt ilyen, eredményes öt évet, mint most. Telje­sítményeinket, a megtett utat akár a tervelőirányzatokhoz, az előző időszakhoz vagy a világ fejlődéséhez hasonlít­juk, az eredmények egyaránt kedvezőek. Közösségünk és magánéletünk eredményei­nek. sikereinek értékét csak növeli, hogy ugyanakkor a fejlett és gazdag tőkés világ az utóbbi évtizedek legna­gyobb krízisét éli át. Az inflá­ció magasba csapó hullámai, a tömeges munkanélküliség, a termelés stagnálása és visz- szaesése a válság kísérő je­gyei. A tőkés világ belső el­lentmondásait rendkívüli mó­don kiélezte a gyarmati rend­szer felszámolásának kései gazdasági következménye: az energiahordozók és nyers­anyagok árrobbanása. Eredményeink, töretlen gazdasági fejlődésünk azt a látszatot keltik, mintha füg­getleníthetnénk magunkat a világban végbemenő objektív folyamatoktól. Valójában pe­dig szó sincs erről. Szocialis­ta tervgazdálkodásunk a KGST-országok fejlődő együttműködésére támasz­kodva elhárította ugyan, hogy a tőkés gazdaság világméretű rengése fájdalmas megrázkód­tatást okozzon hazánknak. Azért így is jelentős gazda­sági veszteségeink keletkeztek Az import energiahordozók és nyersanyagok ugrásszerű drágulásának ugyanis csupán töredékét ellensúlyozhattuk exportált termékeink árának kisebb emelésével, a haté­konyság fokozásával. Vég­eredményben romlott népgaz­daságunk nemzetközi mércé­vel mért gazdaságossága, vi­lágpiaci versenyképessége. Mindez a költségvetés növek­vő importár-támogatásában, a külkereskedelmi mérleg foko­zódó egyensúlyhiányában le­csapódott milliárd forintokban és dollármilliókban is érzékel­hetővé vált. Az V. ötéves terv fő fel­adata tehát a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítá­sa. A nemzeti jövedelem ha­sonló ütemű, 30—32 százalé­kos növekedését irányozzuk elő, mint az előző ötéves idő­szakban. A nemzeti jövede­lem felhasználása (a fogyasz­tás és a felhalmozás együtt) azonban ennél kisebb mér­tékben, legföljebb 23—25 szá­zalékkal növekedhet. Így év­[ ről évre mind kisebb összeg- I gél gyarapodik hazánk kül­földi adóssága, s terveink tel­jesítésével 1980-ban az adott esztendő már egyensúllyal zárulhat. A törvényerőre emelt V. I ötéves terv átlagosan évi 5.5— I 6 százalékos nemzeti jövede­lem- és 6 százalékos ipari J termelésnövekedést irányoz elő. Ez látszólag egyszerű fel­adat lenne, ha a többletter­meléshez lenne több energia- hordozó és nyersanyag, mun- I kaerő és beruházási eszköz. De a fejlesztés pótlólagos erő­forrásainak bővülésére nem számíthatunk. A munkaerő- ' tartalékok kimerültek, az I iparban dolgozók száma 1980- ] ban valószínűleg kisebb lesz a jelenleginél. N yersanyag- és energia- szükségletünk zömét a baráti országok öt év­re előre egyeztetett szállításai fedezik. De ezek a számunk-, ra nagy biztonságot nyújtó források nem bővíthetők kor­látlanul. A tőkés beszerzések növelését pedig a népgazda­ság egyensúlyi gondjai nem teszik lehetővé. A meglevő munkaerő, nyersanyag- és energiaforrá­sok ésszerűbb, takarékosabb, hatékonyabb felhasználása te­hát létszükséglet. Mindenek­előtt a korszerűbb, az értéke­sebb, a legigényesebb piaco­kon is versenyképes termé­kek arányának növelése a fel­adat. Nemcsak a termék egy­ségre jutó fajlagos élő- és holtmunka-feihasználás csök­kentése, a hatékonyság foko­zása feltételezi a hatái'ozott szerkezeti változásokat, ha­nem az ország egyensúlyi helyzetének javítása is. A bel­földi értékesítés 23—25, a szo­cialista export 40, a tőkés ki­vitel pedig 60 százalékkal kell növekedjék öt esztendő alatt. A feladatok növekvő nehézsé­gi foka tehát nem a szoká­sos mennyiségi, hanem a szo­katlan minőségi követelmé­nyekben rejlik. S a gazdálkodás bonyolult­ságát. nehézségi fokát tovább növeli; hogy a termelés mély­reható szerkezeti átalakításá­hoz a beruházások igen szűk­re szabottak. Nem a tervező szervek szubjektív döntése, hanem az objektív lehetősé­gek miatt. A beruházások ko­rábbiaknál szerényebb mérvű növekményét jórészt fölemész­ti a távolabbi jövő megalapo­„Ma ISO percet álltam" } zása: az 1980-as évtized ha- i zai energia- és nyersanyag- J bázisának bővítése. Százha­lombatta és Tiszapalkonya i után nem építhetünk további olajfűtésű erőműveket. A szén- és atomerőművek beru­házási költsége pedig 3—4- szer nagyobb az olajtüzelé- sűeknél. Az érc- és ásvány­bányászat, a vaskohászat fej­lesztése szintén sok időt és eszközt igényel, mégsem mondhatunk le róla. Végül is a szerkezeti átalakításokban | érdekelt feldolgozó ipar fej­lesztésére alig jut több beru­házás, mint a IV. ötéves terv j időszakában. Az igények | rangsorolása, a beruházások hatékonyságának fokozása sokat segíthet: növelheti az egységnyi hozamot, csökkent- heti a megtérülési időt. De mindenképpen szükség lesz a meglevő korszerű állóeszközök jobb kihasználására is. Ilyen helyzetben különösen nagyra értékelhetjük, hogy a lakásépítésre fordítható köz­ponti eszközök és támogatá­sok nem csökkennek, sőt nö­vekednek 1976—1980-ban. S a lakosság életszínvonala is to­vább emelkedik. Igaz, 1976— 77-ben viszonylag szolid mér­tékben. de a következő évek­ben, ha jobb és hatékonyabb, szervezettebb és’ fegyelmezet­tebb munkával megalapoz­zuk a már elért szintet, gyor­sulhat a tempó. A következő öt esztendő a felzárkózás időszaka. S nem számíthatunk a világgazdasá­gi változások számunkra az eddigieknél lényegesen kedve­zőbb irányzataira, csak saját munkánkra. Igaz, a tőkés vi­lágpiacon a cserearányok né­hány százalékos javulására ! számítunk. De a KGST-orszá­gok nyersanyag- és energia­árai évről évre emelkednek majd, fokozatosan közelítve s reális világpiaci szinthez. Veszteség a gyárnak, Ff* . f 9 B • ■ ff I ráfizetés a ::: ::::: Hiányzó újítások Érdekes automatát láttam az egyik budapesti élelmiszer- üzletben. Egy állandóan kör- beforgó szalagon kenyerek vannak. A vásárló kiválaszt ja, amelyik legjobban megfe lel az ízlésének, majd meg nyom egy gombot, s a kényét a szatyrába csúszik. Nem bi­zonyos, hogy ez újítás, in­kább műsizaki fejlesztés, mégis ezzel a példával kezdem ezt a jegyzetet. Sok szó esik mostanában az üzem- és munkaszervezés ről. s ennek kapcsán az éssze rűsítésekben, az újításokban rejlő nagy lehetőségekről. A somogyi kereskedelmi, ven­déglátó vállalatok, á fészek szép eredményeket értek el a jobb üzem- és munkaszerve­zés révén, az újítómozgalom azonban szinte mindenhol megrekedt. A városi pártbi ■ zottság gazdaságpolitika! munkabizottsága a közelmúlt­ban megvizsgálta három ka­posvári vállalatnál és azáfesz- nél: milyen a hatásuk a Köz­ponti Bizottság 1974. decem­beri határozatának szellemé­ben hozott intézkedéseknek. Kiderült, hogy évről évre csökken az újítások száma Csupán egy helyen, az élei miszer-kiskeréskedelmi válla- ! latnál adtaik be három újítást az idén, s egyet már el is fo j gadtak. Ez nagyon kevés, s jól jellemzi a kereskedelem újítómozgalmának a helyze­tét. Olyan nézet uralkodik még egyik-másik vállalatnál, hogy már minden tartalékot kime­rítettek, volt ugyanis időszak, amikor megsokszorozódott az I újítások száma. A KPVDSZ. 1 az SZMT sem ért egyet ezzel, ‘ az ő véleményük szerint bő­ven akad ésszerűsíteni való. Az SZMT elnöksége éppen a közelmúltban állapította meg, hogy az újítómozgalom első­sorban az ipari területen fej­lődött, a kereskedelem és né­hány más terület azonban nem zárkózott fel hozzá. Még mindig fékezi a len­dületet, Hogy általában nagy dolgokra gondolnak, amikor szóba kerül az újítás, s nem az "■apróságokban« keresik a feladatokat. A sorban állás sok bosszúságot okoz a vá­sárlóknak mindenhol. Éppen ezért sok jó ötletre lenne szük­ség ennek mérséklésére a szervezéssel, az eladótér át rendezésére adott javaslatok­kal. Egy üzlet sem dicseked hét nagy raktárral, a szakszer vezetek véleménye szerint ér­demes gondolkozni a hely jobb kihasználásán. A szállí­tás korszerűsítése — bár ez a konténerprogramokkal meg­kezdődött — ugyancsak sok lehetőséget kínál az újítók­nak. A dolgozók többsége nő. s korlátozott a súly, amelyet emelhetnek. A munkavédelmi jellegű újítások sokat köny nyíthetnének a munkájukon. E példák is mutatják, hogv akad területe e fontos, hasz­nos mozgalomnak. A megol­dás egyik útja mindenképpen a szocialista brigádok erejé­nek a felhasználása. A gyá­rak tapasztalata alapján érde­mes lenne a brigádértékelés egyik követelményévé előlép­tetni azt, hogy a közösségek törjék a fejüket újítási javas­latokon. Hátha ez elmozdíta­ná a holtpontról a megrekedt mozgalmat. U G. A világgazdasági változá­sok anyagi következményeit szocialista államunk égyre ke- ! vésbé vállalhatja magára. A közteherviselés jegyében 1976- tól a bérterhek emelése, a devizaszorzók módosítása ré­vén átlagosan 30—35 száza­lékkal csökken a vállalatok nyeresége. De okkal remélhe­tő, hogy a szigorú feltétel- rendszer nagyobb erőfeszítés­re, több kezdeményezésre, hatékony munkára készteti a vállalatokat, s belső tartalé­kaik mozgósításával viszony­lag gyorsan felzárkóznak az új követelményekhez, és a nyereségben is utolérik a ko­rábbi színvonalat. A Gergely-naptár 1976- ban korrigálja az előző három esztendő késé­sét. A népgazdaság naptárá­ban nem órák vagy napok, hanem sok milliárdos túlköl­tekezés jelzi az utóbbi évek -»késéseit«. Mégis, az idő a legnagyobb érték, mely ha.el­múlik, nem lehet pótolni. Iga­zítsák hát most össze az órá­kat a népgazdaságéval min­den vállalatnál, szövetkezet­nél, gazdálkodó egységnél! Kovács József A gépkocsi vezetők panaszát a cukorgyári iparvágányok között, egy átalakított autó­buszban Hallgattuk. Kétoldalt emeletes ágyak, középen a menetirányító, Kovács László íróasztala. Az irányító keserűen legyint, nem sok értelmét látja, hogy szóljon, hiszen ment ő már segítségért... A répatermelé­si főosztályvezető lenne illeté­kes. hogy intézkedjen, ám el­foglaltsága miatt többnyire vi­déken tartózkodik. Aki helyet­tesíti, nem talál megoldást. Mi a baj? Nagy Imre gépkocsivezető: — Néha naponta öt órát is állunk, mert a rakodógép nem répát, hanem követ rak. Akad olyan nap, hogy 30—40 forint­nál többet nem keresünk. Mindenkitől ezt a választ kap­juk: »nem tartozik a hatáskö­römbe«. Ha a borítóhoz visz- szük a szállítmányt, a mosó­hoz küldenek, ahol már töb­ben várakoznak. Gyakran nincs cukorgyári dolgozó a mosónál, olyankor magunk mossuk le a kocsit. Az sem ritkaság, hogy elzárják a vi­zet, mikor ránk kerül a sor. s visszaküldenek a másik hosszú sor végére, a rakodó­hoz. Zsiborás Ferenc gépkocsive­zető: — Ma 150 percet álltam, vá­rakoztam. Ha hatra jövünk, még tart a gépek karbantar­tása. Okosabb lenne ezt a munkát estére halasztani. — Nemegyszer magam lapá­tolom le a rakományt — mondja Sutyor István. — Ez­zel egy fordulót vesztek. Az­után papírra kell várnunk, mert akinek ki kellene tölte­nie, éppen reggelizik. Mi az állásidőért nem kapunk sem­mit. Akadt hét, amikor ötven forint volt a legmagasabb na­pi keresetem, pedig a reális százötven lenne. Tavaly sok­kal rosszabb volt az időjárás, mégis megkerestük a 160—170 forintot. A gyári borítógép ke­zelői ránk szólnak hogy dél­után négykor ne menjünk ré­páért, mert azt ők már nem borítják le. Nemegyszer »le­szúrják« az embert, ha maga mossa le a répát. Tehetetlen voltam, amikor másfél órát álltam a tele kocsimipal, és hiába került rám a sor, kö­zölték velem: »mára befejez­tük az ürítést«. Fáth József az egyik szom­baton összesen két fordulót tudott megtenni. Előfordul, hogy a rakodógé­peket máshova irányítják, de erről elfelejtik a Volán helyi megbízottját értesíteni. Ilyen­kor a »potyára« érkező jármű­vek sofőrjei találgatják, va­jon merre vegyék az irányt. Káplár József arról beszél, hogy a normát esetleg úgy tudják teljesíteni, ha ügyes­kednek. s a gyorsabb rakodó­hoz sorakoznak be. Gyergyák Ferenc, a legré­gebbi szállító: — Mintha gazdánk se . len­ne. Anélkül, hogy értesítenék a mi főnökünket, egyik hely­ről a másikra viszik a rako­dót. Novemberben 260 órára 3100 forintot kaptam,, tavaly ugyanebben a hónapban több mint 4200 forintot. Nehezebb körülmények között dolgoz­tunk, de sokkal szervezetteb­ben. Az íróasztalon a cukorgyári megbízott utasítása: másnap reggel 7-re 16 gépkocsi álljon készen külső rakodásra. A gépkocsivezetők elmondták, ott voltak valamennyien, csakhogy a rakodó 9-re ért ki. A panaszok hallatán keres­tük az illetékest. Mi sem lel­tük meg. Találtunk viszont harcias helyettest, aki azt kér­te, hogy a gépkocsivezetők pa­naszának ne adjunk hangot addig, amíg az illetékessel nem beszéltünk. Aki elérhetetlen. Tóth Lajos, a Kaposvári Cukorgyár igazgatója: — Kevés az emberünk. Mi is érezzük, milyen égetően nagy szükségünk lenne egy jó szállítási ügyintézőre. Csak találnánk .. . Azzal is tisztá­ban vagyunk, hogy elöreged­tek a gépeink. Rendeltünk há­rom újat, de nem kapjuk meg. Elismerjük: akad jócskán hi­ba nálunk. Mégis az a véle­ményem, hogy megértéssel ké­ne együtt dolgoznunk. Egyszer például kaptunk egy telexet, hogy a gépkocsik a nagy sár miatt nem tudnak a répaföld- I re hajtani. A Volán igazgató- I jával személygépkocsin mi be- : mentünk a földre. Tény, hogy } nem aszfalton terem a répa. j Egy idős gépkocsivezető meg- j jegyezte: az első kátyúban el- ] akad az a teherautó-vezető, akinek egyhónapos jogosítvány lapul a zsebében. Sajnálom, hogy éppen a helyi szállítók­kal nem sikerült olyan jó kap­csolatot teremtenünk, mint a pécsiekkel vagy a szekszár­diakkal. A gépkocsivezetők szeretnék minél jobban ellátni a felada­tukat. A vezetők megállapo­dást kötöttek az eredményes­ség érdekéén. Valahol »közé­pen« azonban nincs rendjén a dolog... Gombos Jolán Címke helyett kupak Biztosiig berendezés 33 millióért Nagy értékű, a bányászok biztonságát védő föld alatti berendezés gyártását fejez­ték be hétfőn az oroszlányi szénbányák központi műhe­lyében: NSZK-beli céggel együttműködve hidraulikus páncélpajzsot készítettek. A 33 millió forint értékű bizto­sító berendezés hidraulikai szerkezetét a külföldi cég szállította, a többit az orosz­lányi központi műhely dolgo­zói készítették. A kaposvári áfész szikvízüzemébcn az eddigi címkézés he­lyett rátértek — más üzemek tapasztalata alapján — a ko­ronadugó alkalmazására. Ezzel az idén mintegy tízezer forin­tot takarítottak meg. ,Szívesen maradiam” \ baléi •• Vajda Mihályné családi ha­gyományt követ. Édesapja a hatéi November 7. Termelő­szövetkezet föagronómuss volt, testvérei között is akad mezőgazdász. Ö a Keszthely Agrártudományi Egyetemet végezte el; most huszonhat évesen a bgtéi tsz üzemgaz­dásza. Ügy gondolta, apja mellett ismeri meg igazán a szakma fortélyait. A valóság azonban más lett. Amikor munkába állt, édesapja el­ment az üzemből, de Ágnes maradt. — Az első év nagyon moz­galmas volt — meséli. A ha tárt a főagronómussal jártuk, aki szintén új ember volt a szövetkezetben. Mindenhova eljutottunk, ott voltunk a szalmakazlazásnál, az állat mérlegelésnél. Nekem minden új volt, szerencsére jó közös­ségbe. fiatal szakemberek közé kerültem. így az első él­ményeim kedvezőek voltak. Szívesen maradtam a gazda ságban. Letelt az egyévi gyakorno­ki idő, s Ágnes új beosztási kapott: a termelőszövetkezel üzemgazdásza lett. Megváltoz tak a feladatok, megszűnt a? első év mozgalmassága. Vál­tozatosság azért bőven van csak ez már másfajta. Réggé' vonattal érkezik Kaposvárról, este utazik haza. — Így az otthoni munkák ra is jut idő. Fél éve férj né1 vagyok. A férjem talán töb bet van távol, mint én: taxi­sofőr. Most ugyan a négy fa! között tölti a napjait, mert beteg es alig várja, hogy ha j zaérjek. A főzés, a takarítás i [ säinte kikapcsolódás a napi | munka után. Papírhegyek között gyorsar elfárad az ember. — A gazdaságban az egyik legfontosabb feladatom a tervkészítés. A tsz-vezetőkké' közösen végezzük. Év közben elsősorban döntést megalapo­zó javaslatokat, készítek, kü­lönféle gazdasági programok kidolgozásán munkálkodom. Nagyon sok jelentést kell ké­szíteni: operatív jelentéseket, termésbecslést és kimutatáso­kat, mert az üzemgazdász egyúttal statisztikus is. Én vagyok az üzemben a pálya választási megbízott, és kísé rém figyelemmel az ösztöndí­jasainkat, és a területi szövet ség társadalmi, önkormány- j zati bizottsága ifjúsági albi j zottságának a titkára vagyok i — Mennyire hallgat a tsz- ben a sok férfi a nő szavára? — Ügy vettem észre, hogy a nőnek könnyebb a dolga. Igaz. előfordult, hogy könyö­rögnöm kellett, »ne toljanak ki velem, csinálják meg«. Ez furcsán hangzana egy férfi szájából. — Tanulásra jut ideje? — Nemrég vettem részt egy i háromhónapos üzemgazdász I továbbképzésen, jövőre pedig a marxista egyetemre szeret- j nék járni. — Mi jelent kikapcsolódást? — Hétfőn általában moziba j járunk a férjemmel. Van színházbérletünk, sokat néz- I zük a tévét, könyveket olva- j sunk. Három gyereket szeretne. J Azt, hogy afkkor miképpen ! alakul az élete, még nem tud- 1 ja. Dán Tibor SomogyiNéplap a 01310100020202

Next

/
Thumbnails
Contents