Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
Kétszeres haszon rr Őrzik a lángot A harmadik A-ban a gye- réksefc arról beszélgettek, hogy egyikük édesapja az úttörőszervezetnek megalapításától kezdve tagja, majd sokáig vezetője volt. Az idén harmincéves a mozgalom, s a második éve kék nyakkendőt viselő apróságok minél többet szeretnének megtudni róla. Elhatározták hát, hogy s^. csendülő, kedvenc dalukat — az első úttörődalt — Kodály Zoltán, zenésítette meg. János bácsi a táblára rajzolta az első úttörő jelvényt is, és elmagyarázta a jelentését. Több mint tízéves fényképek kerültek elő — az első kaposvári rajzversenyről, az úttörő-seregszemléről, amelyet az ifjúsági ház udvarán-vsa#« ekeknek Illyés Gyula 1868-as számú Arany János j rendeztek. És láttak egy őrs- úttörőcsapat Móra Ferenc ra- vezető-gárdaképző táboriga íg-y jár, aki ii'igy jábói két pajtás fölkeresi Pap Jánost és meghívja kisdobos- foglalkozásukra. Elült a ricsaj a teremben és kérdések özöne zúdult a ma harmincnyolcéves elődre. Az örökmozgó, szemüveges kislányt, Fehér Erzsébetet az érdekelte, hogy akkoriban mi- . lyen tollal írtak a gyerekek | a és milyen padban ültek. A világos, jól felszerelt. tanteremben elnémultak a hall>ga_- tók, amikor arról hallottak: volt olyan pajtás, akit jó tanulásáért, úttörőmunkájáért jutalomüdü'lésre küldött a csapata, mégis kétséges volt az elutazása. Akkoriban nem volt kirívó eset, ha a gyerekeknek nem voltak jó ruháik, amelyekben szüleik nyugodt szívvel útra bocsátották volna | őket. zolványt is. Vajda Miki és Perneczki Lajcsi Csillebércről faggaíó- zott és egymás után kerültek elő a történetek. Az előre tervezett idő jócskán meghosszabbodott, hiszen János bácsi megtanította a gyerekeket »zakatolni«. Nemcsak a meneteltek, tele I szájjal énekelve; a vendéggel azonos korú pedagógusokban is falidéződtek az emlékek. Vidáman együtt énekeltek és zakatoltak a kispajtásokkal. Mikor kisvártatva a szélire huppantak, az egyik fiú nem bírt tovább a kíváncsiságával, fölrikkantott: — Tessék mondani, n\it tetszett hozni abban a borítékban ! — Kitalálhatjátok — adta j föl a rejtvényt a vendég, és ' | elsőre. meg is volt a megfej- Makfalvi Árpi rögtön föl- tés. ismerte Kodály Zoltán fiatal- j — Jelvény, jelvény, jelkori, nyakkendő® fényképét; j vény! — rohanták meg zsákérmék kapcsán megtudták, j mányért a kedves vendéget, hogy a sokszor és most is föl- 1 Volt egyszer egy szegény ember. Nagyon Sok gyermeke volt, már talán a számukat se tudta. Avval kereste a kenyerét, hogy a Drávára járt halászni. Egyszer, ahogy iki- ment a Drávára, kihalász a .vízből egy karikás valamit. Kezébe vette, nézegette, haza- vitte. Gondolta, hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani. Ahogy a gyerekek játszottál! vele, az mindig fényesebb lett. Egyszer csak látta, hogy aranykarika. Összeszedte a cókmókját, a karikát egy ruhába göngyölte, s felment a királyhoz. A kapunál megállították, nem akarták beereszteni. — Mi járatban van kend? — kérdezik. — Hoztam a királynak ajándékot, azért akarok fölmenni — mondja 'az ember. Arra felengedték. Mikor az aranykarikát átadta a királynak, azt kérdezte tőle: — Honnan való ez az G. J. aranykarika? Hol vetted? — Fölséges király, nem vet- i — No, ember, tern én ezt sehonnét: halász- 1 is macskát! vegyünk rpi Bagolycsapat a kiserdőben Jóska nagyon szeretett az erdőben bolyongani. Vasárnap vagy szünet idején, ha csak tehette, mindig ott töltött néhány órát. Hallgatta a madarak énekét, figyelte a mókusokat, de tudta azt is, melyik tisztáson szokott kora reggel vagy alkonyattájt a félénk őzike legelészni. Nemcsak tavasszal és nyáron bújta az erdőt, hanem ősszel és télen is. Egy borongó«, ködszitálós vasárnapon Jóska ismét az erdőben csatangolt. Ezúttal a kis fenyves felé vette, útját. Rég járt már arra, és most kíváncsian bújt be az ágak közé. A fölázott, süppedő® fenyőtűszőnyegen teljesen nesztelenül lehetett járni; bár néhol az ágak olyan alacsonyra nyúltak, hogy a fiú csak négykézláb tudott átleúszni alattuk. Amint fölegyenesenéhány tucatnyit, és oldalzsákjába süllyesztette. Otthon azután egy csipesz segítségével óvatosan, egyenként szétbontotta őket. Az összeméréseit egérszőr közül apró, fehér csontocsikák kerültek elő. A kis rágcsálókoponyáikat dett, közvetlenül a feje fölül | szépen megtisztogatta és sorba puha szárnycsapásokkal ba- | állította az asztalon. Egy híApa és fia — Mi történt 1769-ben? — Akkor született Napóleon. — És 1772-ben? —, Akkor volt hároméves. goly repült el. Kicsit kever- gett a sűrű ágak között, de azután ki vergődött valahogy, és hamarosan eltűnt a távolabbi fák között. TJtját a cinkék riadt hangja kísérte. Jóska még alig tért magához az álmélkodásból, máris két újabb bagoly repült föl — alig néhány méternyire tőle —, s nyomban utána három társuk követte őket. Jóska leguggolt egy fatörzs mellé, és óvatosan kémlelni kezdte a környéket. Csakhamar sikerült is még néhány pihenő fülesbaglyot megpillantania. Valamennyi a törzs mellé húzódva üldögélt. Testüket karcsúra nyújtva, fülüket fölmeresztve, narancssárga szemükkel egyre a fiút figyelték. Csak akkor keltek szárnyra, amikor Jóska még közelebb osont hozzájuk. A fa alatt — ahol még néhány perce a baglyok üldögéltek — furcsa, hdsszúkás gombócokat pillantott meg a főidőn. Bár még sohasem látott ilyesmit, nyomban tudta, hogy azok csakis a táplálékmaradványokat tartalmazó gombócok, köpetek lehetnek, amelyekről nemrég egy biológia- órán volt szó. Gyors elhatározással összeszedett belőlük ján harmincat sikerült összegyűjtenie. Amint elnézegette őket, ismét eszébe jutott a biológiaóra, ahol a, baglyok hasznosságáról tanultak. jó étvágyukról most a gyakorlatban is alkalma volt meggyőződni. tam a Drávában, és ott fogtam. A király elfogadta az arány- karikát, de megparancsolta, hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt meg papírpénzt, amennyit csak elbír. A szegény hétrét görbült, olyan sok, pénzt kapott. Mikor hazaért, az egyik fiát elküldte a bátyjához, hogy kérje el a mérőt. Azt mondja a bátyja a gyereknek : — Ugyan, minek nektek a mérő, mikor még egy falat kenyeretek sincsen? A gyerek nem szólt semmit. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente, úgy adta oda. Mikor a pénzt megmérték, a gyerek visszavitte a mérőt, de sem otthon nem látták meg, sem ő nem vette észre, hogy egy ezüstpénz a szurokba beleragadt. Kérdezi a bátyja a gyereket: — No, mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek; — Borsót! Tudta is a gyerek, hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament, az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. Hát látja, hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. Azt mondja magában: »Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van!« Azon nyomban szaladt az öccséhez, hogy mondja meg neki, hol szerezte azt a sok pénzt. A felesége is vele ment. Gondolta a szegény ember, megtréfálja azt a zsugori testvérét, aki olyan rideg volt mindig hozzá. Azt - mondta, úgy lett a pénz, hogy macskát vittek a királynak, mert annyi ott az egér, hogy még a királynak is a fülét rágják. Rávágja erre tüstént a S. E. bátyja felesége: Azt mondja a szegény ember, figyelmeztetőül: — Ángyom asszony, ne vegyen sokat, mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá. Hazamentek, minden vagyonukat eladták, a pénzükön meg macskát vettek. Egy nagy kocsi macskát vittek a királya várba. Kérdezik a kapunál a katonák: — Hová mennek kendtek? — A királyhoz! — Mi járatban? — Hát macskát hoztunk neki! — Nem mennek el kendtek rögtön a dolgukra?! —mondják a katonák. — Csak nem akarnak a királynak macskát vinni?! De az ángyomasszomy elkezdte ám a beszédet, hogy hallották, hogy itt olyan sok az égéi', még a király fülét is rágják, és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az ide nem elég! ök hoztak egy egész kocsival. A katonák alig eresztették be őket. De mégis csak be- ereeztették. Mikor a király elé érteik, el sem mondták, hogy miben járnak. Azt hitték, olyat) nagy örömet akoznak neki. Egyenesen. kioldozták a sok zsákot A rengeteg éhes, dühös macska meg csak neki a királynak; karmolta, tépte, az meg nem tudott hová menekülni előlük. Jajgatott, ahogy a száján kifért! Beszaladtak a testőrök, alig tudták a sok macskát an gyón- verni meg kikergetni. Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergették. Mehetett az ember a feleségével haza. Sose lettek többé gazdagok. A fenyőfák „vére” A fenyvesek kétszeres hasznot húznak a kivágásra kerülő fákból. ( Vágás előtt négyöt évvel ugyanis megcsapolják a fák törzseit. Szakavatott kezek V-alakú rovátkákat vágnak a fák kérgébe, ahonnan heteikig csorog a seb alá erősített cserépedénybe a mézszínű gyanta. Időnként emberek jönnek és vashordókba ürítik a fenyők »vérével« telt csuprokat. Csapolják a fákat. A gyantagyűjtés tavasztól őszig, évemként mintegy hat hónapom át tart. A fenyőgyanta a vegyipar egyik legfontosabb alapanyaga. Mintegy negyvenféle terméket készítenek a fenyők »véréből«. A lakk- és festékipartól a kozmetikumok előállításán át a lőpor-, konzerv- és papírgyártásig ki tudja hány helyen használják föl a fenyőgyantából készült anyagokat. Hazánkban csak egyhatodát tudjuk kitermelni fenyőerdeinkben a szükséges gyaintamennyiségneik, a többit importálnunk kell. Hol volt, hol nem volt Űj játékok a gyerekeknek Virágok a lakásban Hétfőn megkezdődött az iskolai szünet. Több ezer gyerek — ha csak néhány napig is — önfeledtem játszhat. Ilyenkor aztán félre lehet tenni a tankönyveket, füzetellet, persze csak annak, akinek nincs pótolnivalója. A karácsonyfa alatti játékok kis gazdái a mesék és játékok világának szentelhetik idejüket. Kaposváron a Kilián György Ifjúsági és Üttörőművelődési Központ gazdag programmal várja a gyerekeket. Lehet majd válogatni, kinek-kimék ízlése szerint! Pisti piros almája Pisti ma nagyon siet haza az iskolából. Nem lóbázza ráérősen a táskáját, mint máskor. Szaporán szedegeti vadonatúj cipőbe bújtatott lábát. Hogyne iparkodna: otthon gombóc várja. — Milyen nehezen fogynak az utcasarkok — gondolja —; úgy látszik, ' mintha megnyúlt volna a távolság reggel óta. Végre ott, a gesztenyefán túl, feltűnik az ő házuk! Akkor az egyik házból Juli néni lép ki, krumplival púpozott kosárral, amit mindjárt le is zökkent a fal mellé. Juli néni az utóbbi napokban jött ki a kórházból, még nincs meg a régi ereje. Meg is áll a tele kosár előtt, és az egyik kezéből a másikba próbálgatja — így is csak lassacskán, toporogva indul vele. Pisti látja mindezt, de lassít, hogy Juli néni haladjon csak túl az ő házuk előtt, akkor aztán uccu neki, behozza ezt a kis lemaradást. Egy hosszú percig csigatrappban lépked előre, s úgy figyeli Juli néni küszködését. Azt is látja, hogy háromnégy krumpli bukfencet vet a kosárból, és- gurul a fal mellettt mintha a saját lábán akarna hazaérni. A kosár megint a földre kerül, és az a pár krumpli is abbahagyja a futást. Akkor Pisti gondol egyet, és ott terem Juli néni mellett. Köszön, és így szól: — Tessék csak megfogni az én táskámat, az nem olyan nehéz! Aztán megmarkolja a kosár fülét, és lódul vele. A ne'iézkedés törvényét erősen érzi Pisti, mert az mindenáron a földre akarja húsmi a kosarat, de a fiú most fülön fogja a nehézkedést is. Otthon már várta az édesanyja. Mikor meglátta a kipirult égereket, megtörölte a homlokát, és úgy mondta: — Máskor ne loholj eny- nyire! Egészen megizzadtál.... Pisti mosolygott és a tálból kandikáló gombócokat nézte. Akkor belépett Juli néni, egy nagy, piros almával a kezében. — Ezt Pistinek hoztam. Igazán olyan jó volt, hogy a kosár krumplit hazáig segítette. Anyu erre megsimogatta Pistit. Pisti szorgalmasan ette a gombócot. Juli néni helyet foglalt egy kis beszélgetésre. S az asztalon a piros almától mind a hármuk szívébe befészke- lödik egy kis piros öröm. Láng Etelka; Az év utolsó előtti napján Szilveszteri előzetes címmel gyerekbált tartanak az óévbúcsúztatóknak. Az új esztendő első munkanapján — január másodikén — a Csínom Palkó című színes, kalandos filmet vetítik. Januárban egyébként minden hétfőn és pénteken lesz vetítés. Olyan filmek szerepelnek a műsoron, mipt a Robinson Crusoe, az Apacsok és a Föltámadott a tenger. * Pogány Judit, a Csiky Gergely Színház művésze a mesék birodalmába vezeti el a kisdobosokat január 4-én délelőtt. Hol volt, hol nem volt... ,. című műsora bizonyára azoknak is sok élményt szerez majd, akik lemaradnak a 3-i szánkótúráról. Mert ha nem lesz hó, természetesen a szánkótúra elmarad. A szünet alatt minden gyerek bemehet játszani az ifjúsági házba. Több új játék várja a piros- és kéknyak- kendősölket. Weöres Sándor Zivatar Esik az eső, kopog a tető. a zsindely csúszik, a világ úszik. Akkora zápor, hogy csak a bátor megy az utcára s megjön elázva. Majd szerzek gályát, város utcáját úszni keresztül padlásereszrül. Veszek egy mállóit óceánjárót, s nem én, az ázik, a szomszéd házig. 1 2 3 4 m 5 6 7 8 9 10 $ 11 12 13 14 m 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 m 25 2b 27 | 28 m 29 30 31 32 m 33 34 35 36 37 VÍZSZINTES: Állati szemes takarmány Is. Fogadkozik. Megfejtendő. Tulajdonunk. Gedeon Pál. Kacat. Biztató szavacska. Az egyik oldal. Etelka — becézve, visszafelé. Szőke. Lyuka a jégben (ékezetcserével). Mezét mássalhangzói. Szándékozik. Éneklő szócska. Kettős mássalhangzó. Kettőzve szerencsejáték. Éhség. Kemény gvümölesök. Megfejtendő. A jövő közlekedési eszköze. I. E. FÜGGŐLEGES: 1. Indulatsző. 2. Omladékok. 3. Megfejtendő. 4. Görög betű kiejtve — visszafelé. 5. Régi birodalom Amerikában. 6. Géz betűi keverve. 7. Kéri páros betűi. 8. Vajon felcsirizezzem? 10. Nem a másiknak. 13. Megfejtendő. 14. Zárszerkezet. 10. Petőfi tábornoka. 18. Teri tulajdona. 21. A lapok találkozása. 24. Régi tűzszerszám. 26. Adta — régiesen. 30. Meggyőződés. 32. Ilona — becézve. 34. Egyes igékre jellemző. 35. Pálfy Alice. K. J. Beküldési határidő: 1375. december 30-án. kedden délig. Kérünk benneteket, hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be. s írjátok rá; »Cyermekkereszt- rejtvény-«! Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Mátraháza, Kékestető. Friedrich Gerstäcker Az indián bosszúja című könyvét nyerte Kádas László (Bárdudvarnok), Kardos Katalin (Kaposvár). Gon- da Ferenc (Nagykorpád), Henge- rics Ildikó (Nagyberki). A könyveket postán küldjük el.
