Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

\

KARÁCSONYI JÁTÉKOK

A téli esték jáfékteremtő ] lószínűleg messzi tájakra összejövetelekre csábítják az j nyúlnak. Mikor a népdalének- embereket. Ma már a vetél- j lő kórus megalakult, akkor 1-oedök, kártyapartik, házi ru- ' beszélt róla az egyik kóruslettek divatjában csak néha j tag. Böhm János és felesége támad föl egy-egy régi, több- j ma is rendszeresen énekel a nyíre néprajzosok által Ismert \ csoportban, ő elevenítette föl forma, olyan, mint például a J az évek óta nem játszott He- táncház. Igen, a fonna támad í ródes-játékot. A .karácsonyi fel újra, hiszen a tartalom, a pásztorjáték egyik variánsa ez,

földbirtokost és a ficsúrt ötvöző vidéki úr volt a példa, akit a föld népe messziről megsüvegelt. Ezt a mai játékosok nemigen tudják, már »készen kapták« a figurát egy megelőző nemzedéktől.

Régi igazság: álmaink, játékaink, fantáziánk valamennyi megjelenési formája a valóságban gyökerezik. És a legtáncra gyűlő közösség össze- \ amelyben megjelenik aj három tétele, igényrendszere más. A ■ király, de ami rendkívül kü- i keserűbb'' hétköznapi valóság néhol fellelhető betlchemesre | lönös: Heródes és a szolgája is visszarémlik egy ártatlan

is a tegnapi nópélet iránt ér- I is. Számomra nem is a játék deklődő, honismeretet gyara- ! tartalma volt meglepő, hanem pító iskolások próbálkozó j a játékosok megjelenése, ölkedve irányítja a figyelmet. ! tözete.

A lucázás, a kotyulás, a kor- j A pásztorok hagyományos báncsulás — Somogybán így j gúnyában, a királyok a temp- mondják —, vagy a regölés lömi ruházat egyszerűsített visszavonhatatlanul a tegnapé.

Mai közösségünk törvényei mások, szokásrendszerünkből, életformánkból kikopnak a tegnap játékai.

Rejt-e még valamit az öregek emlékezete? A törökkop- pámyi iskolaigazgató, Eröss Lénárt, két érdemes népdaléneklő kórus karnagya kalauzéit el a falubeli Buzsáki Ist- vánnéhoz. Járt nála már rd- dióriporter, néprajzi gyűjtő.

Biztosan van még a tarsolyában — mondta.

A hó nélküli, kora téli estén megered a meseszó. Buzsáki néni akkurátusai? föl is jegyezte közölnivalóját vastag irkákba. És ott van a berki világ regéi, Szent István és Koppány históriái, a rókatánc rigmusai között a téli szokások leírása is. Hajlékony ívű törökkoppányi. dakxk között fogalmazza a történetet a nagyon várt karácsonyról. A szepásztorjátékban, ha a, gonoszt kell megjeleníteni. Ez a játék is kikopott a korunkból. De az érdeklődő, elektromos játékokkal, karácsonyi könyvekkel büszkélkedő legifjabb nemzedéknek választ kell adVallomás

Intézetben nevelődtem I a vonatra. Miiöl. Dadogtam és elvittek Kp- i kor leültem, szegre logopédiára. Ott azután kiderült, hogy nem vagyak hülye gyerek. Kiadtak nevelőszülőkhöz. A nénit nagyon szerettem, mamának hívtam. Estónkint odaült mellém; dalolt, mesét mondott, míg elaludtam.

Tőle Bakócára kerültem, cudar világ volt'. Féltjsm, meghúzódó voltam. Minden kiscsoporthoz egy nagyabb gyereket osztottak. Megfenye- ! 8ímy gettek minket, hogy aki el-i,yan?: Sárkunyolyan furcsán néztek rám. Odajött az anyám, és elrángatott. Akkor kezdtem először gondolkodni az igazságtalanságon. Tehetek én arról, hogy ci- anyám

változatában. Heródes azon-! ni a miértre, ha a nagyapák bon kalapban, fekete öltöny- i emlékezete mélyéről elöbuk- ben és csizmában. Elképed- 1 kanó régi história okait kértem, hiszen ez az elegáns öl- dezik,

tözék nagyon valóságos a, Tröszt Tibor

többi játékos jelmezhez képest. A házigazda gyorsan egy

árulja a komiszkodásaikat,

azt úgy felpofozzák, hogy az anyja sem ismer rá. Akkor láttam a Valahol Európában című filmet. Behúzódtam a sarokba, sírtam, azután el-1 tudók a aludtam. Arra ébredtem, hogy a nevelő ráncigái: »Hé, kelj föl, mit alszol itt?« Mondo-1 gattam magamban: meg fo- | a levelét.

hóban laktunk. Én tudok olvasni, anyám nem tud. Hárman voltunk írás- telepen. Mindenki * velem íratta

Elszöktem

gok javulni, meg fogok javul- ! ¥* borban aludni, többet nem leszek rossz. Azóta is kísért az az érzés, hogy mindig ón vagyok a rossz.

Nagyon szerettem a nevelőnőt Bakócán, regényt olvastunk közösen. Vernétől a Hat- teras kapitányt meg a Sándor Mátyást. Mindig azt kérdeztem tőle, hol van az én anyám?, Rám nézett, megfogta

Nágocsra vittek, ötödikes voltam, amikor elolvastam a Nyomorultakat, de nem értettem. Újra olvastam; éjjel álmomban sírtam. Az intézetben mindent rám akartak kenni, de soha nem sikerült bizonyítani, semmit. Megfogadtam, ha egyszer tehetem, bosszút állok. írtam egyszer egy fogalmazást, az1 volt a címe: Az én életem. Nem feŰj könyvek

A hűtlen követség és többiek

geny család házi »szertartásáról«, mikor a gyerek a kor- rán lehulló téli sötétben a kertek - alját figyelte: , jön-e valaki. a földíszített karácsonyfával, s mire visszatért j képet rakott elém, s a megsár- a meleg szobába, már ott állt j gult fotó azonnal magyaráza- a fa az asztalon. A zöld ágak- j tot adott mindenre. Ott ül kora úgy sütötték a díszeket, \ zépen . Heródes csokomyak- azután almát és diót kötöztek j kendőben, fehér kesztyűben, föl mellé. I mellette a vezére, tiszti uniÉs elkezdődött a hagyomá- formisban, sapkában. Heréig06 játék - a betlehemes. 1 dest és .szolgáját az egyszerű A Kossuth Könyvkiadó | moezthenész két beszédét tar- Egy torokkoppanyi anekdota nép, kepzelet a valóságból megj<lentette Lenin összes! talmazza (A hűtlen követség, szerint az ajtatos játékhoz j vette. A tipikus somogyi múveinek 45. kötetét, amely! A koszorú), Ritoók Zsigmond egy nagyon is devaj tréfa tar- I dzsentri, az öltözékében a Ij6ninlMik az 1922 márciusa és ! utószavával. A karácsonyi

1923 márciusa közötti írásait, j könyvvásár talán legrango- feljegyzéseit tartalmazza. A j sa-bb kiadványa Fehér Géza második kiadású életműsoro- | pompás, színes reprodukciós zat e kötetét is a marxizmus j albuma, a »Török miniatúrák —leninizmus klasszikusainak j a magyarországi hódoltság ko- saerkesztősége gondozta. A j rábóí«. Egy - kötetben -jelen- marxizmus—leninizmus kiasz- j tette meg a kiadó — a Szép- szikusainak kiskönyvtára leg- ! irodalmi Kiadóval köábs gon- újabb köteteként megjelent a j dozásban. — a két Bolond Is- ~Luis Bonaperte Brumaire ti- [ tókot, a Petőfiét és az Arany zennyolcadikája«, Kari Marx i Jánosét. Az ókori irodalom , híres írása. Megjelentette a j kiskönyvtára friss kötete Xe- kiadó a Magyar Tudományos j nophón regénye, az »Anthia Akadémia munkaügyi bízott- } és Habrokomész«.- sága által szervezett konfe- j A Szépirodalmi Könyvkisult. Amíg két zsugori öregasszonynál a négy fiú előadta a betlehemes játékot, addig az , ötödik a hidegkonyhában próbálkozott, a »füstült disz- nóságak« körül. Jó hangosan kántáltak a bentlevők, mígnem egyszer kintről felhangzott a kolbászok és sonkák alól. paposán elnyújtva: »Nem elériámusz/« Az első pásztor nem esett zavarba, hunyorogva hajolt a betlehemi temp- lomocska tornya mellé és visszaszólt: »Kurkáliámusz/«

Máris hangzott a válasz: »De akkorseámuszAz előénekes gyors utasítást énekelt ki az ajtón: »Széktoliámusz.« A

karácsonyi játékba önfeledten belefeledkező öregasszonyok felkapták a fejüket, amikor kintről székzörgés, majd egy zuhanás hallatszott. Az első pásztor nem tétovázott, gyorsan kapta a betlehemet, és kiénekelte a jelszót: »Nyúlsza- ladámusz/« Hogy mikor történt pontosan, arra Buzsáki néni sem emlékszik, de ezen nevetett a környék . . .

Fordítsuk komolyra a szót! Hiszen pár kilométerre, Miklósiban háromféle karácsonyi népi játék is dívott a német ajkú lakosság körében. A közismert krisztkindli a gyerekek előadásában, a másutt is ismert paradicsomos játék a nők előadásában. Egy játék azonban csak itt honosodott meg, a környékbeli falvakban nem ismeretes, szálai varencia anyagát is, címe: »A

golgozók társadalmi-gazdasági ösztönzése.«

A Magyar Helikon újdonságai között találjuk Montesquieu »A rómaiak nagysága és hanyatlása« című művét, Az ókori irodalom kiskönyvtára új kötetét, amely Déváüamat, leültetett. Néha ! az

j ne inKabb nem lenni az emészrevettem, hogy elfordul. | bernek. Minek született erre

Azután eljött az Mtyáia. [a vüágra?! Fölolvastatták ve- ^ T, ,, lem hangosan, az egesz őszmagahoz húzott. Idegen volt. | tóly ^hbgott. Kibőgtem ma- Elvitt Bakócáról, felszálltunk | gam, pedig nyolcadikos voltam. Akkor odajött hozzám az- egyik lány, megsimogatta az arcom: »Én megértelek téged, barátok vagyunk, jó?«

Rajzoltam. Körülrajzoltam a kezem, köveket rajzoltam bele, hullámokat. Kérdezték, hogy mit ábrázol? A kéz az intézet, a hullámok a folyó, a folyó viszi, és visz en- gemet és egyre jobban eltávolodok a szeretettől. Éz a kéz tart engem.

Az igazgató nagy darab ember, ivott, de rendes is volt. Ha megmostuk a kocsiját, tíz forintot adott. Egyszer kihirdette, hogy csak ákkor mehetünk el dolgozni a faluba, ha először elvégezzük 1 a nevelők földjén a munkát. Én égy öreg nénihez jártam segíteni, egyedül élt, soha nem kértem tőle pénzt. Szerettem. Megmondtam az. igazságot, hogy ne tessék haragudni igazgató. úr, ez nem igazságos, hogy úgy zavarják az embert dolgozni, mint a rabszolgát. Társaim felálltak és kiabáltak: »örülj neki, hogy aA szádba . rakják a kaját. Mit ugrálsz, jobb, ha befogod a pofád!« Behívták az irodába.

1 nagy pofon fogadott. Mikor

adónál' jelent meg a »Lágymányosi istenek«, Deveo&eri Gábor visszaemlékezéseivel, tanulmányival. Gérelyes Endre hovelíáskötete »Tigris« címmel jelent meg; a "kötetben kapott helyet az Isten veled, Lancelot! című regény is.

összeestem, mintha valaki leplet borított volna rám, úgy elfekedett előttem minden. Az orvos megállapította, hogy megfáztam. Hamar fölgyógyultam. Ez másképp van, mint a , filmekben, amikben azt mutatják: hogyan alakítják az intézeti életet.

A szabószakmát választottam. Nagyon zűrös idők voltak. öt órakor keltem, hogy beérjek a lassú gőzössel Tab- ra. Egyszer rám zárták az ajtót. Az ablakon másztam ki. Kiabáltak vélem, hogy képzelem azt, ablakon mászkálni, mint egy betörő?! Én még soha olyat lelkemre nem vettem, hogy lopjak.

Elkerültem egymás után három helyre, végül Kaposvárra.

Volt. nekem egy furcsa já-. téko-m. Kigondoltam egy történetet, és magamban eljátszottam. Arcjátékot is kitaláltam hozzá. Gyermekkoromban színész akartam lenni, mire azt mondta valaki, hogy színem van. de eszerii nincs hozzá. Megfogadtam, hogy én is fogok annyit tudni, mint az , igazgatóm, és még sokkal többet szeretnék tudni.

Sok mindent megértek, csak még azt nem. ha az ember valamit elkezd, és folytatni szeretné, mért nincs, aki azt mondja, hogy ebben segítek neked.

A én életem nem valami fényes: akik a rossz arcukat mutatták, talán azt akarták, hogy gyűlöljem őket Én minden könyvnek az értelmét keresem, nemcsak a lapokat forgatni, érteni is akarom, hogy miről szól. Ír» ni szeretnék valami óriási dolgot, utat mutatni az embereknek.

Elmondta: Orsós György Följegyezte: Szidera Szpirosz

Á tűzhely melegénél

KA dr rálopakodott a táj- Aa a decemberi szürkület, de még nem kapcsoltuk fel a villanyt. Sötétben is tudunk beszélgetni, mondtam. Gyerekkorom puha, fészekmeleg estéi [ jutottak az eszembe, amikor szüleim alig tudtak hazakönyörögni a nagyapáméktől. Szerettem ezt a lámpagyújtás előtti, meséiéire ösztönző, képzeletet színesítő sötétséget, amikor csak a rakott tűzhelyben parázsló hasábok fénye pi- roslott a közelebb ülök arcán.

Apósom fadarabok között keresgélt a kályha melletti ládában. Gáztűzhely is van a konyhában, de az öreg asztaltűzhely meleget is áraszt.

Egy pillanatra elakadt a beszélgetés. A családról már elmondtuk a legfontosabbakat, következhettek a rokonok. az ismerősök. Egy kis világ oson be ilyenkor a meleg konyhába: emberek, sorsok, gondok és örömök, régmúltat idéző, modern történetek. a falu ellentétes hatásai közt gyűrköző fiatalok, értő, meg a magukkal cipelt

szellemi örökségükbe görcsösen kapaszkodó öregek.

— Apádat gyűlésbe hívták. Mondtam neki, nyughass, nem egy hetvenéves öregembernek való az ilyesmi, nélküled is meg tudják tartani. De azért csak elment.

— Ott is hall valamit az ember, nemcsak a Csécs Juli »rádiójából«. — Apósom halk szóval, de keményen vágott vissza.

— Be-benéz még a Juli

néni?

Feleségem kérdése az anyjához szólt.

— A litániáról jövet anélkül nem megy el a házunk előtt. A múltkor azzal dicsekedett. hogy a fiát pártiskolára küldték. De büszke volt. csak láttad volna! Hogy így megbecsülik. Meg elmondta, hogy az unokájának befizettek egy Zsigulit, de ezt nem szabad senkinek sem tudni: meglepetés lesz. A nyár elejére várják, amikorra leérettségizik a, fiú.

— És a Mariska néni unokája?

— A Jutka ? Szép lány lett. Másodikos szakközépiskolás, de már komoly udvarlója

van. Születésnapra egy öltönyre való szövetet vettek neki a Szülei. Egy iskolába járnak, de a fiú már negyedikes. "Nagyon biztosak a házasságban! Még meg is sértődött a Mariska, amikor azt találtam mondani: addig még mindegyiknek lesz néhány nagy szerelme! De hát nem az én dolgom, minek ártsam bele magam, nem igaz? Hanem most jut eszembe: képzeld, hazajött a Lábas Ernő! Föagronómus lett a tsz-ben. Levelező úton tanult az egyetemen. Két családja van — kisebbik a lány —, szépen élnek. A felesége tanítónő. Érdeklődött irántatok. Mondtam, megvagytok.

— Hát a Fűzfa Kari bácsi, él-e még?

Szegény öreg nekem jutott eszembe. Egyszer itt találtuk, és órák hosszat figyelmes hallgatója voltam első világháborús, olaszországi élményeinek, Azóta valahányszor találkozik apósgmékkal, nem mulasztja el, hogy érdeklődjék irántam.

— Néha betér az öreg. Déltajban vagy este. Adok

neki egy kis meleg levest fagy ami éppen van. Négy gyereket nevelt föl. mind jól élnek, ő meg egymaga tengődik a rogyadozó házában. Még az a szerencséje, hogy ilyen jó egészsége van.

Kicsit hallgattunk. Az ajtó előtt néhányat vakkantott a kutya. Kint teljesen besötétedett. '

— A Hajagos komaasszony nagy beteg volt. Műtötték is az epéjéi'el. De már jobban van. Éppen tegnap járt itt, mesélte, hogy a fia mindennap beszökött hozzá a kórházba. Rendes ember, ott van Szombathelyen, a cipőgyárban, csoportvezető. Te is emlékezhetsz rá. lányom, itt laktak az utca elején. Egy évvel volt idősebb, mint te. Helyes gyerek volt, csöndes, szorgalmas.

— Lehet, hogy megismerném, ha látnám. Régen volt.

— Harminc éve is talán.

— Láttuk a Valit, ahogy befordultunk. Elegáns volt. Nem megy még férjhez?

Vali a feleségem unoka- testvére. A huszonhárom évével már vénlánynak számít a faluban, Celldömölkre jár dolgozni egy üzembe. Ügy emléliszem, betanított munkásként kezdte.

— Szegénynek polt egy komoly udvarlója, agronómus

a szomszéd faluban, el is vette volna, de elüldözték a szülei. Maguk sem tudták megmondani, miért, csak egyszerűen nem tetszett nekik. Amikor aztán elmaradt, a lány csak sírt, szavát sem lehetett venni. Akkor meg azt mondták, ők nem szóltak bele. Pedig tudom, hogy egyszer meg is pofozta az anja. A munkahelyén szépen megvan, brigádvezető, . tanfolyamot is végzett, most meg beiratkozott az esti 1 szakközépiskolába. Igaza van, most még tud tanulni, nem köti le a család.

Apósom hirtelen fölállt, a villanykapcsolóhoz lépett, fölkattintotta.

— Készülődjetek a vacsorához, mert én a tv-hiradó- ra a szobában akarok Tenni.

Hunyorogva néztünk egymásra. Az anyósom hozzám hajolva súgta:

— Ez a legfőbb szórakozása szegény öregemnek. A múltkor azt mondta: ha nézi a műsort, a gyerekeire gondol. Mert hogy a Józsiék hozták, amikor ők újat vettek.

Paál László

/