Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
Balatonszentgyörgyi példa ■ A vállalati nyereség fele A rend tűnik föl először a gyárban. A száz méternél hosz- szabb kemence mellett hamutartókat helyeztek el és sehol nincs téglatörmelék, elhagyott munkaeszköz. ✓ — A fegyelem alapja a rend. Ka arról beszélünk, hogy szigorítani kell a munkafegyelmet, akkor először mindenki a munkásokra gondol. Szerintem téves ez a nézet. A legfontosabb az, hogy fegyelmezettek legyenek a vezetőik. Én a rendet is, a pontosságot is a művezetőtől kérem számon. Példájuk többet ér a hosszú beszélgetéseknél. Rajtuk áll, hogy a munkaidő alatt munka folyjon. i A balatonszentgyörgyi téglagyár sikereivel hívta föl magára a figyelmet. Három műszakban hetvenöt ember dolgozik itt. A gyárat öt évvel ezelőtt évente 18 millió — kis méretű — tégla gyártására tervezték. Az idén már csaknem a két-' szeresét készíti: 30,5 milliót. Az utóbbi hónapok mindegyikében 3,5 milliót gyártottak: annyit, amennyi egy kisebb gyár évi termelése. Az iparban erre a teljesítményre mondják: csoda történt Balatonszentgyörgyön. — Pedig nem az — hallom Németh Rezső gyárvezetőtől. — Megpróbáljuk megvalósítani azt, amit a XI. kongresszus és a Központi Bizottság 1974. decemberi határozata kimondott: takarékosan bánni az anyaggal, az energiával és kihasználni a munkaidőt. A gyár 75 munkásából 51 a nő. Ez a lelkes gárda 16 millió forint nyereséget vár az idén. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat összesen 30 millió forintra számol. Egy adatot érdemes még idézni: az új gyár öt évvel ezelőtt 38 millió forintba került. Akkor úgy számoltak, hogy tíz év alatt megtérül a beruházás. Az új üzem négy év alatt »-kifizette magát.« Németh Rezső gyárvezető. A gyárvezető 1950 óta dolgozik a szakmában. Ezalatt hatszor lett kiváló dolgozó és megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Keszthelyen lakik a családja; hajnalban az első útja Balaton- szentgyörgyre vezet. Aztán Nagykanizsára indul. Az új gyár munkábaállásával kapcsolatos ezernyi gond várja. Este legtöbbször visszatér Szent- györgyre, s a korán kelők mind alszanak, mire hazaér. Volt olyan hónap, hogy 450 órát dolgozott. Ez napi 16—18 órának felel meg. Nyugodt, megfontolt szavú emer. — Mennyi cigarettát szív naponta? — Amióta Nagykanizsára járok, két dobozzal. — És kávét? —Megiszom hatot-nyolcat is... — Nem érzi, hogy fárasztó ez a munka? — Beutalót kaptam az Ő6z- szel Hajdúszoboszlóra, Egy hét után ott tört ki rajtam a fáradtság. Alikor nagyon éreztem, mo6t nem. A végtelenségig nem lehet bírni a hajrát. De most szükség .van rá, amíg ott is beindul a gyár. — Balatonszentgyörgyön csaknem még egyszer annyit termelnek, mint amennyire eredetileg tervezték a gyárat. A teljesítőképesség azonban véges. — Ez igaz, de még van tartalékunk. Szerintem újabb beruházás nélkül évente 34 millió nyerstéglát tudunk gyártani. Persze csak akkor, ha az év minden napián dolgozik az üzem, s leállás nélkül végezzük el a javításokat. Megállni azonban a 34 milliónál sem lehet; terveink vannak már a bővítésre. Hogy itt jobb a föld, mint másutt? A gyárat azért építették ide, mert megfelelő az alapanyag. Jó téglát azonban csak nagy figyelemmel, szakmai hozzáértéssel lehet gyártani. öt év alatt megtanultak bánni az anyaggal. És megtanultak gazdálkodni is. Az önköltség a tégla árának a íelét nem éri el. — Gazdaságosan termelni — mint mondja — csak selejt nélkül, az idő kihasználásával lehet. És még valamivel: takarékoskodunk a tüzelőanyaggal A Tüzéip-telepeken összegyűlt brikettport eddig senki nem vette meg. Rájöttünk: magasabb a kalóriaértéke, mint a széné, amelyet eddig a nyerstéglába kevertünk. Ezt a nagyobb hőértékű fűtőanyagot viszont olcsóbban kapjuk, mint -a. hagyományosat. A gyár 75 dolgozója nyolc szocialista brigádban dolgozik — jó eredménnyel. LL L-, Dr. Kercza Imre A gyárban megszűnt a nehéz fizikai munka. Az asszonyok csak a gépeket irányítják. Á durranó puska AA ég kétszer alszunk, *'' még egyszer — mondogattuk karácsony hetében. S ahogy besötétedett, meggyújtották a lámpást. Egyszerű hétköznapokon nem volt szokás sötétedés után mindjárt lámpást gyújtani, mert drága volt a petróleum, és elég világosságot adott a Jan- csikályhából kiszűrődő fény, meg Mari néni Árgyílus királyfiról szóló meséje. De ez nagy ünnep volt. Ráadásul hozták a vacsorát is: mézes mákos csíkot, vastagételt szilvából, mi gyerekek azonban nem ettünk. Váltig mondogatta édesanyánk: »Ha nem esztek, nem jönnek az angyalok karácsonyfával!«. Az izgalomtól mégsem bírtunk enni. Hat óra tájt ki kellett kot- ródnunk a folyosóra, megfogni egymás kezét, és úgy várni, míg egyszer csak csingilingi, rohanjunk be a tiszta szobába. Tudtuk, hogy édesapánk csenget, de nem akartuk elrontani az örömét. A karácsonyfa ott állt a szoba közepén, tetejében színes ruhájú angyalka fújta a trombitáját. Száz gyertya égett a fán, valósággal lángoltak az ágai. Ezüst hó, arany angyalhaj, ezüst dió, arany dió csillogott rajta. Szép volt. S ezer tarka papírosba öltöztetett cukor kíváncsiskodott. A karácsonyfa alatt pedig levél. Piros tintával írta az apám, ez állt benne: »Sok szegény gyerekhez kell még mennem, ezért később küldöm el neked az angyalkával a puskát, amit kértél tőlem— Olyan igaznak éreztem ezt a levelet, mint amilyen igaz, hogy apánknak nem volt pénze ajándékra. Hanem egy hét múlva (biztosan fizetéskor) valóban megérkezett a puska. Fel kellett húzni, dugót tenni a csövébe, és durrant. És milyen hűséges volt: karácsony után három napig is nálam maradhatott, akkor aztán eldugta édesanyám valahova a sifonérba, s a következő karácsonykor újra »elhozta az angyalka.« Evekig eltartott a szépen durranó puska. Ahogy nőttem, egyszer csak nem én kaptam a puskát, hanem a Jóstika. Haragudtam rá, mondtam is neki: te csak azért jöttél a világra, hogy elvedd tőlem a durranó puskát. De azért csingilingi. Akkor én már zoknit, zsebkendőt kaptam. Utóbb már a Jósti sem kapta meg a durranót karáA fejlődés velejárója Helyben tanulhatnak Döcögő vonatokon utaztak Tabra és Siófokra Is azok, akik vállalták politikai tudásuk gyarapítását. Karúd sokat fejlődött az utóbbi években. Most már itt van a tanács, a szövetkezetek központja, s az iparnak is egyre nagyobb a szerepe a község életében. Ez megkövetelte, hogy helyben tanulhassanak a párttitkárok, a pártvezetőségek tagjai, a párton kívüli gazdasági és középvezetők. Az egész környéken híre ment annak, hogy megszervezik a marxizmus—leniriizmus középiskola kihelyezett osztályát. így aztán még Nagy- toldipu&ztáról is jelentkeztek. Pavelka Béla, az áfész igazgatóságának elnöke az osztályfőnök. Ennek az épületnek a falán van a dr. Fischer Albert mártírhalált halt orvos emlékét megörökítő márványtábla. Az orvos-forradalmár volt az első, aki 1919-ben előadásokat tartott Szovjet-Oroszországról, Leninről és az októberi forradalomról — a hadifogsága idején tapasztaltak alapján. Ez a hagyomány ma is kötelezi a falu lakóit. — Karád fejlődésének egyik velejárója a marxista középiskola. A korábbihoz képest többszörösére nőtt a párttagok száma, a vezetőké, a középvezetőké úgyszintén. Megalakult a községi pártbizottság. Mi sem természetesebb, mint az, hogy most minden területen utánpótlásra van szükség. A vezetőképzés egyik sarkallatos pontja a politikai tisztánlátás, a műveltség növelése. Szeretnénk, ha azok. akikre számítunk, képesek lennének a párt-, állami határozatokat a helyi sajátosságoknak megfelelően megvalósítani. — Ehhez kell az iskola. — így van, ezért határozta el a községi pártbizottság a kihelyezet osztály megszervé. zését. Harminchárom hallgatót vettünk fel. — Milyen a vitakészség? — Ahogy telnek a hetek, a hónapok, egyre jobban bekapcsolódnak a vitába. Érdeklődnek a szakirodalom iránt is. A pontos összkép a félévi beszámoló alapján áll majd össze. A Május 1. Ruhagyár telepéről heten járnak a marxista középiskolába. Műszerész, szalagvezető, meós, telepvezető is van közöttük. Búkor Lajosné a kis üzem szalagvezető.ie, a férje pedig a telepvezető. A vidéki ipar- telepítésnek köszönhetik, hogy többfelé megfordultak — Komlón, Siófokon, öreglakon —, mire megtelepedtek Karúdon. A rokonszenves fiatalasszony lelkesen beszél az iskoláról. Másfél éve jött vissza a gyermekgondozási segélyről, s neki különösen sokat segít, hogy* együtt tanulhat a férjével. — Az irodalmat is forgatjuk. Megvettük Marx művét, A tőkét. Inkább a férjem olvas. ő aztán 'elmondja nekem a lényegét. Hiába, én kisebb cipőben járok, mint ö ... Ha nem értek valamit, megmagyarázza. — Miben segít ez az iskola? — Eddig is 6okat tanultunk, s jobban megértjük, hogy mit miért csinálunk. Mást ne mondjak, a Magyar- országot azóta olvassuk, amióta figyelmünkbe ajánlották az iskolán. A telep párttitkára, Széli Lászlóné meós Andocsról jár be, A férje az áfész-nál dolgozik, s ő is szeretett volna az iskolára jelentkezni. A két kisgyerek miatt azonban csak egyikük mehetett. Belátta, hogy az asszonynak most fontosabb, bár ő is pártvezetőségi tag a szövetkezetben. — Értékeljük ezt a lehetőséget, hogy helyben tanulhatunk. A telep Írét hallgatója közül öt párttag, három pedig nő. — Hasznosítják a tanultakat? — Természetesen ... Most az ötödik ötéves terv kezdetén különösen fontos az alapozás. Nagytoldipusztán az ando- csiaknál, a karádiaknál is jobban örültek a politikai iskolának. Egy villanyszerelő, egy brigádvezető — pártvezetőségi tagok —, valamint a pártön kívüli üzemegvség- vezető jár Karádra az állami gazdaságból. Kocsi János üzemegység- vezető munka mellett végezte el az egyetemet, most a politikai tudását bővíti. — Egy-egy foglalkozáson általában azok jelentkeznek, akiknek volt idejük felkészülni. De azért mindenki megtanulja, ha odafigyel. Jó előadókról gondoskodtak, s ez nagyon fontos. Döcögő vonatokon messzire utazgattak régen a politikát tanulók. A karádi iskola ezért jelent sokat a közigazgatási, gazdasági, politikai központtá fejlődött községnek. Lajos Géza „Jó volt látni az emberek Harminc év. Emberöitő- nyi idő. Ismerjük a történetét számokban, lemérhetjük gyarapodásunk látható, kézzel- , fogható jelein: az utakon, a házakjn, a gyárakon, az óvodákon, az iskolákon. De mit jelentett ez a három évtized az egyes ember életében? Mit jelentett annak az asszonynak, aki több mint harminc éve dolgozik ugyanott? Mindennapi munkája szorosan összefonódott vállalatának fejlődésével, kiteljesedésével. Mi tartotta itt harminc éven át? Kaposváron a Mező Imre úton néhány éve épült föl a modem gázcseretelep. A lerakat vezetője dr. Balogh Fe- rencné. Életének nagy részét ott töltötte a palackok szomszédságában ; emberekkel tárgyalt, vitatkozott, megnyugtatószavakat mondott nekik; leteremtette vagy biztatta őket. — A raktárból nézve kétféle embert ismerek. A mérgeset, haragosat, aki türelmetlen a várakozás miatt és a — tíz-tizenöt évvel ezelőtt csonykor, hanem ahogy születtek a testvérkéim, a Dezső. Van igazság a földön. Jósti kezéből Dezső csavarta ki a durranó puskát. Akkor már színes kesztyűt kaptam és borotvát. Most már ritkábban kerülök haza, a Körös vidékére, a régi, gerendás házba. Karácsonykor sem kapok semmit. Nincs is már, akik adnának. Nem hallom, hogy csingilingi, nincs, aki rángatná a csengőt. Dezső is felnőtt. S mi történt azután? Ezelőtt jó harminc évvel Dezsőt célba vette valami puska. Csúnyán durranó volt. Dezső csak lefordult a sziláról. Azóta jól tudom, hogy nincs a világon szépen durranó puska. Azt a régi puskát a térdemre eresztettem, kettétörtem. És azóta egyetlen gyermekem fenyőfája alá sem teszek jatékpuskát. még ez volt az általános — gázra, rezsóra, tűzhelyre váró reménykedőt. Ma már igen sok palackot tárolunk, van bőven, ha valaki cserélni akar. Azért előfordul, hogy amikor befut a szállítmány s elkezdjük a rakodást, felhördülnek a cserére várakozók. Egy-egy kocsin nyolcszáz palackot is hoznak, s egy óráig is eltart, amíg a raktárba, a helyükre kerülnek. Az emberek többsége ugyanis munkaidőben szalad át hozzánk gázpalackot cserélni. Ilyenkor pedig az idő ugyancsak drága lesz. Mi sietünk, ők is sietnének. Mi azért idegeskedünk, mert ők türelmetlenek, ők azért türelmetlenek, mert mi túl nyugod- taknak látszunk ... önmagába visszatérő kör ez, hiába. — Mindig bankoskisasz- szony szerettem volna lenni. 1938-ban varrtam, szabtam, s közben esti iskolában tanultam. Gépírást, gyorsírást. Láttam a bankosokat, hosszú szoknyában, fehér blúzzal; nagyon vonzó volt ez akkor ... Egyszer olvastam egy hirdetést az Üj Somogybán: gépíró kisasszonyt kerestek a bankba. Én is beadtam a pályázatot, s a jelzett napon már kora reggel mentem a banképülethez. Hát már any- nyian álltak a bejáratnál, mint mo6t, ha Trabantra vesznek fel befizetést. Be sem álltam a sorba ... 1942 volt már. Egyre-másra érkeztek a férfiaknak a behívók. Véletlenül hallottam, hogy behívták a Fekete Lacit is a, Szénsavértékesítőtől. Gondoltam egy merészet, és bekopogtam hozzájuk. Fölvettek... A Szénsavértékesítő KFT öt megyébe szállította hosszú, karcsú palackokban a szénsavat. Megrakott tánszekerek gördültek ki nap nap után a Tanácsház utcai lerakattól; lovak dobogásától, fuvarosok nógatásától volt hangos a környék. Vitték a szénsavat gyárakba, kis falusi 6zikvíz- üzemekbe. 1949-ben államosították a Korlátozott Felelősségű Társaságot, s megalakult a Gáz- es Szénsavértékesítő Vállalat. Ettől kezdve már gázzal is foglalkoztak. 1950-ben kaptak 20 rezsót, palackot és nyomáscsökkentőt Budapestről, s a meglévőkkel együtt már majdnem száz sorakozott a raktárban. Kevés palack volt a vállalaté, csak használatra adták ki, 50 forint betéti díj ellenében. S ha valaki nem ért rá cserélni, a palackot kerékpáron elvitte a raktáros, 1 forint tíz fillérért a helyszínre. — Ma már nevetségesnek látszik, hogy mennyi adminisztrációt követelt tőlünk annak a néhány tucat palacknak a tárolása, cseréje. Minden fogyasztónak volt egy kartonja, s ezen föl tüntettük: ki mikor vitt eb egyet, rrienny.it késik a cserével, s a késedelmi díjat is pontosan fölszámoltuk. Nekünk se volt jó, a fogyasztóknak 6e. Méter magasan halmozódtak a kérelmek; mindenki palackot, tűzhelyet kért. És csak nagyon keveset kaptunk, s tudtunk kiadni. 1966-tól végképp a Közép-dunántúli Gázszolgáltató Vállalathoz kerültek. Ezután már fokozatosan mind több fogyasztó lakásában simult a tűzhely oldalához a hasas palack, s gyulladt föl ez a korszerű energia. Néhány éve elkészült ez a nagy és tágas cseretelep — a Mező Imre utcában. — Mi tartotta itt több mint harminc éven át? — Nem is tudom. Talán az, hogy minden évben történt valami új. Szüntelenül változott, formálódott a munkánk, s nem vált egyhangúvá. Ismertem a legapróbb részleteit i6; tudtam, mit tegyek, segített az itt töltőit évek millió tapasztalata. Talán azért maradtam, mert jó volt nézni, érezni az emberek örömét, még ha csak egy kiadott gázpalackkal kapcsolatban is. Elgondolkodik egy cseppet: — Igen, azt hiszem, ezért. Dénes Géza Cs. T.
