Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
/ „Mozgat napot és minden csillagot” EMLÉKIDÉZŐ Sokfelé él a hagyomány: az öregek a karácsony napját senkivel sem osztják meg. Jó előre végeznek a munkával, a kamrában az étel csak melegítésre vár, még tüzet sem kell gyújtani, ébren tartják a lángokat. A korán besötétedő szobában nem szokás a sok beszéd. Ö6Szekapaszkodnak a gondo- i latok: nem különlegesek, .nem j ünnepiek, . csak nyugodtab- ( bak, mint máskor. A karácsonyfa zöldje a megújuló ; élet színe, mely az öregeket j a számvetésre sürgeti. Már ők se igen tesznek az asztal j á!á szalmával bélelt .bölcsőt; a gyermek körülöttük lármá-1 zik, az ő visongásával igazi ] ünnep a karácsony. Gyermek nélkül szánalmas a fe- ; nyőfa, hidegen csillognak a díszek, s hosszú, igen hosszú J a karácsony. Nem baj, ha felnőtt, ha 1 már régen másutt él, ha j szád ágyról a gépkocsivezető. Csábítanak az emlékek, a tapasztalatok, hogy azokról írjak, akiket becsaptak, elhagytak, akiknek gyötrelem a karácsony. Hogy megnyugodni senkit se hagyjak, mert körülöttünk szülőket, gyerekeket most is eldobnak, s ezt egy piszkos ágynemű vagy összetört tányér miatt talán éppen ma határozzák el. Mire jó, ha azt kérem, gondoljanak azokra, akik egyedül, sötétben töltik el ezeket a napokat? Ha bárkit is a közös karácsonyfát körülülő öregekre vagy állami gondozottakra emlékeztetek? Nem akartam ezt leírni, szántszándékkal kergettem a gondolatát, de nem maradhat bennem. Sokat látok ahhoz, mintsem ünnepélyes legyek. Ma is foglalkoztat. miért nem közösítjük ki magunk közül azokat, akik ok nélkül, csupán kényelmük kíWolfgang Scheuer képe a Barátság Hídja nemzetközi fotószalon anyagából. most se lehetnek égyütt — de van. S ha ma nem, hát egyszer majd öt is körülugrálják. A karácsony mérlege nem csal, a gyermeket tagadó önzés, a hörcsög módjára összehordott jólét megmérettetik, s könnyűnek találtatok. Nem segít a hazugság, az ilyen ünnep összeomlik. Nem használ a sokat hajtogatott érv, hogy másnak van gyereke, mégis egyedül maradt. Értelmesen élni nehéz, néhány embernek maga az élet is nehéz. Hihetetlenül kevés elég ahhoz, hogy a napok ne csikorogva vánszorogjanak. Néha nem kell több, mint a puszta lehetőség: hogy ír, vagy eljön, vagy hír érkezik róla. Sok öregben a várakozás tartja a lelket — nem értelmetlen, üres hónapok, évek ezek. A Szülő a bizonyossá- I got akarja. Hogy embert nevelt. Szerencsés a család, ahol \ ma együtt ül az asztal kö- j rül nagyszülő, szülő és unó- j ka. Teljes az ünnep, ha egész I évben a megértés előzte meg. j Az elmúlt hetekben sokfelé jártam, sok készülődést láttam. A kórházi ágyon sálat kötött férjének. lányának, unokáinak a gyógyíthatatlan beteg nagymama. Ujjáról szaporán tekeredett le a gyapjú- I szál. Én szólni is alig tudtam, az orvostól az előbb hallót- j tam: »talán még három hét...- 'Az asszony hazakészült, eszébe se jutott, hogy nem láthatja többé a házat meg a kertet. Szidta a családot, hagyták megfagyni a virágokat, .jövőre új töveket kell szerezni a faluban. Hamarosan megérzi, nem ültet ő már dáliákat. Rövid, de nehéz út vár rá, megjárni egyszer kell. Köny- nye’ob lesz, mert vele vannak. Nem fojtja a magány. Nem megy ki a fejemből: a gyapjúszálakkal az élethez kötötte magát. Azokhoz, akik a tavasszal virággal ültetik be helyette az udvart. Láttam öregembert, aki szeptember óta nem beszél. Egy Kaposvár környéki faluban a lábát törte, s míg ápoltak, lebontották »otthonát«, az új ház mellett megbújó nyári konyhát A fia a kórházi ágy mellett gvűi'öget- te a kalapját: »Ügy gondoltuk, hogy édesapámat bevinnénk innen az öregek otthonába, Egészséges úgysem lesz, s mi nem érünk rá, az Annussal együtt dolgozni járunk .. Keserves hetvenhar- madik esztendő, a sors elégtételt vesz érte, szóit a szomr vénáiméra Jóvátehetetlenül tönkreteszik emberek életét? A fejemre nőttek a szavak, megbirkózni alig tudok velük. | Nem akarom, hogy tévútra vezessenek, mert az élet nem ilyen. Ilyen is. Sokkal többszőr apróságokról van szó. »De folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot- — írta Dante. Olyan kevés kellene ebhez a kerékhez, csupa-csupa apróság. A | buszon köszön a 6ofőr, a munkahelyen vidám a kollé- í ga, az ebédnél jó étvágyat kíván az asztaltárs, akt tegnap még összehúzott szemöldökkel méregetett és így tovább. Látják, milyen suták a példáim. Ha le kell írni, jelentéktelennek látszanak. Nem kísérletezem velük tovább. Tőlünk is várnak, nekünk is adnunk kell. Legalább annyit, amenvire mi számítunk. Az egész évi »lemaradást« nem lehet helyrehozni mézesmázos jókívánságokkal, egy üveg francia konyakkal, semmilyen ajándékkal. Jó karácsonya nem lehet annak az embernek, aki szeretetet erre a napra tartogatja. Shakespeare óta is így igaz: »Minden szeretet amint I idővel támad; úgy idő mérsékli lángját és hevét.- Mér- j sékli, de meg nem szünteti, j s közben szép lassan az em- ! bér igényeit is átalakítja. Ki kéri számon élete társától a kamaszkor lobogását? Kisebb értékű lenne a helyébe lépett, »mérsékelt lángú« szeretet, mely biztos kísérője a házastársak sikereinek, a gyermekek növekedésének, az őre. gekről való gondoskodásnak? A múlt héten az országgyűlésen szigorú következtetéseket hallottam, igencsak meg kell fontolni, mire költi a népgazdaság a pénzt. De nem maradt ki a törvényből, hogy nagy gondot fordítunk a családpolitikára, különösen • a gyermekek es idős korúak intézményes ellátásának fejlesztésével, a szervezett családgondozás megteremtésevei, a különösen kedvezőtlen helyzetű, nehez körülmények között élő családoknak nyújtott nagyobb anyagi segítséggel. Fokozzák a gyermekneveléshez pénzzel nyújtott társadalmi hozzájárulást, s ezzel még nincs vége a sornak. Semmiféle kedvezőtlen körülmény nem teremthet olyan helyzetet, hogy a társadalom ne adná meg a csa- j lad, az egyén boldogulásához [ a segítséget a megfelelő | szemlélet kialakításával, s természetesen pénzzel is, amelyből gyermeknek, öregnek, betegnek mindig elég jut Megkeresi több millió dolgozó. Így már könnyebb forgatni a kereket, »mely mozgat napot és minden csillagot.. .- Pintér Dezső Csöndes óra a színésznővel- .7,- ,'»>/ fjjt *" ‘h A tisztaság van jelen, ha ! színpadra lép, ha filmvászon- | ról sugárzik ránk. Ezt a ké- , pét választottam — Lisbeth ; az Egy lócsiszár virágvasár- | napjából —, mert a betlehe- \ mi anyához hasonlatos rajta. | Nein illékonyán szép, hanem I valóságosan, minden korban I érvényesen. Emlékszem: égtiszta színű ruhát viselt... Molnár Piroska színművésznőnek két szerepen kívüli pillanatát őrzöm. Az első. Az évadnyitó társulati ülésen — demokratikus. titkos szavazás eredményeként — ő kapta meg elsőiként a Komor István em- lékgyürút. A számára — és biztos vagyok benne: csakis az ő számára — váratlan tény szinte rázuhant, a díjjal járó felelősségérzettel együtt: »Ez borzasztó...« — bukott ki belőle félhangosan. A második pillanat. Alig valamivel később, a zsibvásáron — a »zsibin«, ahogy ő mondja. Egy, évtizedekkel ezelőtt készült háziszőttest szorít magához mint »zsákmányt«. Azt hiszem, nem lát mászik az ember kisember ^óráiban rögtön a fára?« Talán, hogy a nyomasztó, felnőttvilág fölé emelkedjen? Vagy már emberkeként is él bennünk a világunkból kitekintés vagya ? ' — Fiúvadságú lány voltam a pusztai életemben. Bandáz- tam, verekedtem. De hogy ne kelljen sok kilométert gyalogolnom az iskoláig, faluba költöztünk. Egy apró békési településre. Kunágotának hívják. a hagyomány szerint a kun fej ede’em asszony neve után. Ott az a bizonyos Cipóhalom. ahol Móra Ferenc is ásatott. Anyámmal — apám eltűnt a háborúban — egy állatorvos özvegyénél laktunk albérletben. És ott egyszerre otthonülővé váltam, mert egy szoba tele volt könyvvel. Nyolc-tíz éves koromig »kivégeztem« a magyar klasszikusokat és az orosz remekírókat. Szeged következett, a közgazdasági technikum. Szegeden láttam először »élő színházat«. — Az első előadásra is emlékszik? — kérdezem, s előtolakszik bennem az én első nagy élményem, a Csiky már senkit, semmit, csak ezt | Gergely színházbeli Hamlet. az egyszerűségében műremek I — Opera volt, a Faust. A szőttest. Dudálhat neki a ko- ; főiskolára első jelentkezé- csi, amely — mint Mózes 1 semkor fölvettek. Juhász Gyubüvös vesszeje a tengert — úgy osztja két élő fallá a tömeget. — Kapcsolódó pillanatok ezek — mondja. — Az emlékgyűrűvel járó, összegből rendeztem be kaposvári szobámat. Ä szőttes az ablakra került. Amíg nem beszéltem vele, addig is tudtam: szót értünk majd. Színpadi hiteléből merítettem biztonságomat? Sejtett életútegyezésekből? — Özdon szülétett — kezdem, majd csodálkozó tekintetének: — A Filmlexikonból tudom. — Benne lennék? — hitetlenkedik. — Ózdon születtem, csakugyan. De a sorsom rögtön egy pusztához kötött. Apám, anyám uradalmi cseléd volt Putnokon, Móric grófnál. Ott éltem, nagyokat csavarogva vagy föl a fára, és énekeltem! Furcsa: éppen a napokban I írtam föl magamnak: »Miért „RozmarinqbóF való kilincs 4 Együd Árpád somogyi népköltészeti gyűjtés© Félezer oldalas kötetet tesz ki Együd Árpád néprajzos somogyi népköltészeti gyűjtése, melyet a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága a Somogy néprajza sorozat úttörőiéként jelentetett meg. A hetesá Vikár Bélára kell gondolni az új somogyi népköltészeti gyűjtemény első átlapozá- sakor; megvan az oka. Vikár revéhez nemcsak az el6Ő somogyi, hanem a korszerű népzenegyűjtés európai megkezdése is fűződik. Vikár és Sebestyén Gyula fonográffal rögzített dallamait Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László jegyezte le. A somogyi népzene jelentősége — és ennek a felismerése —r abból is érződik, hogy az első hanglemezfelvételek anyagát éppen a mi megyénk kincsei közül vették. Olsvai Imre fűzött jegyzeteket Együd gyűjtéséhez, de előbb helyesen tette azt a kitérőt, amelyben a somogyi népzenekutatás múltjáról beszél. Ismerni kell: ebben a században nem nagyon veszhettek el légről őrzött népköltészeti alkotásaink, mert a gyűjtés mindig lehetővé tette, hogy a feledébe merülő is fölidéződjön, éljen. Ahogy Vikár gyűjtése után kialakult e munkának a tudományos rendszere, úgy vált megőrzött és élő kinccsé nemcsak a tudomány számára, hanem a nép számára is. E kettős szempontú munka jellemzi Együd Árpád Somogyi népköltészet című gyűjtését is; a tudomány számára föltár, magyaráz, s egyben i visszaadja adatközlői útján a | népnek azt, ami az övé. a sa- j játja. Mindannyiunké. TakátS Gyula előszava is arról szól. hogy »Mesterségem és szí- , vem ügye a vers. Már sok- I szór olvastam ezeket, de nem i tudom idézni a remekléseket I ma sem megindulás nélkül. A mestermüveknek kijáró tisztelet adózásával forgatom a nyelvemen a szavait... i Mindig melegít, akár a tűzhely. Műköltészetünknek pedig »ősi szabadtúzhelye- a népköltészet.. .Ez csupán a dolgok egyik része. Mert nemcsak a műköltészet »szabadtűzhelye« a népköltés, hanem sok egyébnek is, melyet f öl vi rágoztat a népi alkotás, nem utolsósorban magát az embert is áthatja, csak hallgassuk a »tiszta forrást«. Talán a kötet útra bocsátó sorai között erre is utalni kellett volna. Hiszen jó néhány alkalom volt, amikor Együd adatközlői bemutatták tudásukat. A klasszikus balladák dallamai így maradtak meg bennem. S ahogy most a kötetben olvasom Fodor Katalinát, vagy a Rákóci kis úrfit, Tislér An- talné hangját is hallom. Rozmaringból való kilincs fényesedik minden ajtón, mely hozzájuk vezet, s a nyitóját is a nép fogalmazta ilyen szépnek. Mit találunk Együd Árpád vaskos gyűjteményében? Klasz- szikus balladákat, amelyeknek hősei töbhnyire lányok: eladott, elrabolt, megesett, halálra táncoltatott, halálra ítélt, megátkozott lányok. Ezek között van a helyük a rabénekeknek is, melyekből szép számrrial találni Somogybán. A rab-páva típusú énekek pedig megyénkben születtek és innen terjedtek el. Seefnayer Vilmos, illetve Kodály Zoltán érdeme, hogy ma már világszerte ismerik ezeket. Új típusú balladáink hősei is egyenesen leszármazottjai az előbbieknek, de a világ az előbbiekhez képest sokat változott, (A juhászlegény e* a bárólany, A cséplőgépbe esett leány példája 1« mutatja.) A korábbi rabénekek mellett most már betyár balladák is születtek: Angyal Bandi, Rózsa Sándor, Patkó Bandi, , Savanyó Jóska, Nád Jancsi történeteit költötte a nép. Egy másik fejezet a foglalkozási dalok csoporjait mutatja be a pásztorba Hadaktól a bakternótákig; és ide sorolhatjuk a katonadalokat és az amerikás dalokat is. Istóriás és vallásos énekek következnek, majd lírai költészet címszó alatt párosítók, szerelmi dalok, tréfás gúnydalok, lakodalmi rigmusok, csípős táncszók. A kötet példatára ezután a névnapi és a jeles napi köszöntőkkel, köztük a most időszerű betlehemezéssel, repüléssel foglalkozik. Ezeket a szomorú eseményekről szóló siratok, virrasztók követik, majd a népi imákból olvashatunk egy csokorra valót. Végül a gyerekjátékok — altatók, kiszámolok, táncos játékok, hidasjátékok, faluice- rülők és egyéb játékok — zárják a kötet lapjait. A gyűjtés zenei feldolgozását, Olsvai Imre munkáját már említettük, most csupán hozzáfűzhetjük, hogy a kötethez a jövő év elejétől két hanglemezt is vásárolhat az olvasó. A balladagyűjteményhez Se- gesdy Katalin készített kísérő rajzokat, ezeket is a kötet értékes anyagának tekinthetjük. A Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága alkalmas társat talált a Somogy megyei Nyomdában. Együd Árpád Somogyi népköltészet című | gyűjtése tartalomhoz méltó : köntösben jelent meg. Horányi Barna la »Milyen volt...« versét mondtam el. Életemben másodszor jártam Pesten. Pártos Géza lett az osztályfőnököm, s osztálytársam volt Koltai Róbert, Kiss István, Venczel Vera. A főiskola után Szegedre kerültem. Játszottam a Háború és békében, a Naplemente elótt- ben, a Mária királynőben és operettekben. Filmeztem Gertler Viktor Az utolsó körében, Rényi Tamás Makrájában. S még seregnyiben; a Filmlexikonból tudom. öt éve tagja a Csiky Gergely Színháznak. Húsznál több szerepében őrzi az emlékezet. — Melyeket játszana el szívesen még egyszer? — A Koldusopera-, a Lócsiszár-, a Kaukázusi krétakör'belit. — Valahol azt olvastam: »ösztönös« alkotó... — Pártos Géza azt mondta: a színészben mindenfajta emberi jellemvonás meg kell legyen. A próbaidőszak nem más, mint az idő, amikor felerősítjük magunkban azokat a jellemvonásokat, melyekre szükségünk van. Az ösztönösség a tudatosság szolgájává válik. A lényeg az, hogy az előadásra készen legyen a figura. A szabó sem hagyhatja a ruhában a fércet! Eszünk egy levest — olyan jó! Nem tudjuk hányféle fűszert tett bele a szakácsnő. Az az ő titka. — Talán valamiképp ide vág: ki a kedvenc írója? — Thomas Mann. Újra és újra olvasom a könyveit Érzékletesen jellemzi alakjait, a színész sokat tanulhat tőle. Karácsony van, fenyő zöldjével csöndes ünnep. — Volt rossz karácsonya? — Főiskolás koromban. Anyám a kórházban haldok- lott, én egyedül voltam magammal. Először’... — S a »jó karácsonyok?« — Mióta fiam van, mindegyik jó. Elsős. Elém állt: »Anyu, már tudom, hogy nem a Mikulás hozza az ajándékot, hanem te. A Jézus- kában még bizonytalan vagyok.« Mo6t korcsolyát kap, kicipeiem a Városligetbe, talán még én is megtanulok ... Varázsa van, de egy — érzelmi skálát színpadon végigélő — ember »magánérzelmeit« is ránk bízza. — A fiam minden szerepemben megnéz. A »Lócsiszár« előtt felkészítettem: csak látszólag halok meg. -Legalább te is végignézheted az előadást!« — mondta. Közel a színpadra szólítás ideje. Feláll unk a búcsúzáshoz. »Milyen kicsi!« — most döbbenek csak rá. Mikor színapadon látom, magasabb, valahogy nagyobb. S furcsa: ez is, az is igaz. Lcskó László Somogyi Néplap
