Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

Egy brigád példája Az alapító tagok: Szmodics Sándor, Kovács Ferenc és Penczinger János. Iharosberény, Medicor Mű­vek. Lakatosokból, hegesztőkből, javarészt fia­tal emberek­ből áll az a szocialista bri­gád, mely az ellenforrada­lomban • hősi halált halt Kálmán Ist­ván nevét vet­te föl. — Öt ugyan nem ismer­tem, a két test­vérével azon­ban együtt dol­goztam. Ami­kor 1972-ben szocialista cí­mért küzdő brigádot ala­kítottunk, el­határoztuk, hogy a község szülöttének, a munkáshata­lom védelmé­ben hősi halált halt Kálmán Istvánnak a ne­vét vesszük fel — mondja Pintér György brigádvezető. — A Kálmán család szom­szédjában élek. Gyerek vol­tam, csak kevéssé emlékezem rá, de ismerem a szüleit, a testvéreit. Becsületes, szor­galmas emberek, tekintélyük van Iharosberényben. Én . is helyeseltem, hogy a fiuk le­gyen a brigád névadója. Ez a véleményük az alapí­tó brigádtagoknak: Kovács Ferencnek, Szmodics Sándor­nak, Csák Ferencnek, Penczin- ger Jánosnak és a többieknek is. Küzdelmes hónapokat tud maga mögött a Medicor Mű­vek iharosberényi üzemének kétszáz dolgozója. Korábban egyszerű lakatosmunkát végez' tek, most különleges kórházi fölszereléseket, röntgengépe­peket, alkatrészeket gyártanak. Az átállás mégis zavartalan volt. Ebben — a többi szo­cialista brigáddal együtt — nagy érdeme van a Kálmán István bugádnak is. Az új üzemrészek betonalapjainak elkészítésénél 500 óra társa­dalmi munkát végeztek. Bencze István a Kálmán István brigádtól kért segítsé­get családi húsának építésé­hez. 120 órát dolgoztak nála. A brigád most kötött együtt­működési szerződést a Latinca brigáddal. Vállalták — mun­kaidőn kívül — 1200 darab korábban készített kormány­csiga egyengetósét, csomago­lását. A brigád április 4-én és november 7-én Kálmán István szüleivel, testvéreivel együtt koszorút, virágot helyez el a hősi halált halt névadó sírján. Ilyenkor Szmodics Sándor és Penczinger János munkáscr- egyen ruhában áll díszőrséset. — Mi nem teljesítettünk katonai szolgálatot. Kálmán István példája, hősi helytállá­sa ösztönzött bennünket arra. hogy munkásőrök legyünk, így vállaljunk részt a haza fegyveres szolgálatából. Szmodics Sándor már kom­munista, de ez a célja Penczinger Jánosnak is. ö a község másik 1956-os mártír­jának, Penczinger József volt tsz-elnöknek a rokona. — A napokban tanácskozott a brigád. Elhatároztuk* hogy nagyobb gondot fordítunk a termelékenység növelésére, a minőség javítására. S hogy jobban megfelelhessünk a kö­vetelményeknek, ezért né­gyen lakatos- és hegesztő­szakmát tanulnak a brigádból, és szakmai előadásokat is hallgatnak. Döntöttünk arról, hogy tavasszal a Kálmán csa­ládot pártfogoló dolgozókkal együtt mi is részt veszünk lakóházuk felújításában. Huszonhárom évet élt, hő­si halált halt a munkás-—pa­raszt hatalom védelmében. Kálmánék és testvérei soha nem felejtik el István fiúkat. És nem felejtik hősi tettét az iharosberényiek sem. Amikor néhány hete Deák László, a brigád legfiatalabb tagja bevonult katonai szol­gálatra, ezzel búcsúztak tőle: — Soha ne feledd, hogy a Kálmán István Szocialista Bri­gád tagja vagy. Űgv teljesítsi! kötelességedet. mint ahogy azt a névadónk tette. Sz, L, Farmerek és kutyák Uj-Zéland a kutató szemével ÜJ-ZELAND hárommillió lakosú, mezőgazdasági jelle­gű. Az elmúlt hónapokban több magyar delegáció láto­gatott a szigetországba. Az egyik ilyen küldöttség tagja volt az ismert kutató, a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kola kari igazgatója, dr. Horn Péter kandidátus, főiskolai docens. Az ottani mezőgaz­daságot tanulmányozta, azo­kat a területeket kereste, ahol együttműködhetnek a két or­szág kutatói. Számos élmény­nyel, köztük több érdekes megfigyeléssel tért haza. — Elsősorban a juh és a szarvasmarha tenyésztését ta­nulmányoztam, náluk a lege­lőre alapozott állattenyésztés a fő ágazat. A hús és a tej exportcikk. Mivel a legköze­lebbi piac is több ezer kilo­méterre van túlük, ezért fon­tos. hogy olcsó árut tudjanak előállítani. Arra törekednek, hogy minél kisebb legyen az eszközráfordíias. ­Istállóik nincsenek. Az ál­lattenyésztés a legelőkön fo­lyik. Néhány jellemző adat. Az ország területe hazánké­nak négyszerese. lakóinak szama hárommillió. Ennyi ember gondoz két és fél mil­lió tejelő szarvasmarhát és hatmillió húsmarhát. A juh­állomány körülbelül százmil­liós. Egy , farmer általában 100—120 tejelő tehenet tart. Hallatlanul nagy a murka termelékenysége és intenzitá­sa. A farmer a fejőstől a nö­vényvédelemig a műtrágyá­zásig általában egyedül végez el minden munkát, esetleg a felesége segít. Csak a nagyobb farmokon van egy-két alkal­mazott. A gazda leghűsége­sebb segítői a kutyák. Minden gazdaságban 4—5 kitűnő ju­hászkutya van, melyet állami telepeken képeznek ki. Egy- egy ilyen állat értéke 400—500 doilár. A gazda rájuk van utalva, hiszen nem tudja be­járni mindennap a területet. A kutyák önállóan terelik az állatokat egyik legelőről a másikra. A juhok nyirása ide­jén komlexbrigádok járják a gazdaságokat. A brigádok ; egy-egv tagja 300—500 juhot nyír naponta. Nagyfokú a takarékosság. Nintrogénműtrágyát például sehol sem használnak. — Az állati termékeket te­rületegységre vetítik, és azt vizsgálják, hogy egy hektárra mennyi hús-, tej- és gyapjú­hozam jut. Ez az egyszerű módszer nagyon jellemző. Egyébként is az egész élet­módot az egyszerűség jellem­zi. Az éttermek — ahol nem lehet szeszes italt kapni — e6te tízkor bezárnák. A hét végét mindenki a szabadban tölti, a sportpályákon. Nem véletlen, hogy az átlagéletkor náluk a legmagasabb. VANNAK TERÜLETEK, ahol az állam farmokat ren­dez be, majd ezeket eladja. Egy-egy farmra negyven je­lentkező is van. A kiválasz­tás szabályai szigorúak: főis­kolai vagy egyetemi végzett­ség és két-három éves szak­mai gyakori at a követelmény. Ha pedig valaki megvette a farmot, akkor még öt évig a szaktanácsadó által megjelölt módon kell gazdálkodnia. Az értékes,, import szarvas- marháktól egyszerű műtéttel 12—14 megtermékenyített pe­tesejtet vesznek el egy alka­lommal, ezeket értéktelenebb tehenekbe ültetik át. Ezt 'vente hétszer megismétlik, i Az eredmeny 70 százalékos, a j szarvasmarhára nincs semmi­lyen káros hatással. Láttam olyan tehenet, melyen reggel hajtottak végre műtétet és délután már kánt volt a le­gelőn ... SZAMOS tapasztalatot szerzett dr. Horn Péter, ezek jó része itthon is hasznosítha­tó. A látogatás legfőbb célja azonban az együttműködés keresese volt a mezőgazdas*1- I gi kutatásban. 1 n. t. A hányszor csak leesik a hó, Gabi csillogó sze­me, mosolygó tekintete buk­kan fel a képzeleteniben. Ügy áll előttem ma is, mint amikor utoljára beszélget­tünk, és megígérte, hogy kis lemezdarabkákból mozgat­ható paprikajancsit varázsol nekem. ígéretét sohasem válthatta be ... Gabi kitűnő tanuló volt, s csak egy tantárgyból kellett rendszeresen »kegyelem-« ér­demjegyet kapnia, testneve­lésből. Az egyébként jó fel­építésű fiúnak ez sok szo­morúságot okozott. Nem irtó­zott ő d sporttól, ellenkező­leg, mozgásvágy élt benne, de ezt sohasem tudta igazán levezetni. Édesanyja annyira féltette, hogy még tízéves kora után is elkísérte a kö­zeli iskolábp. Gabi nem jöhetett focizni, mert »hogyisne, az hiányzik, hogy eltörjék a lábadat«. Nem fürödheKett a Balafon.- ban, mert »még belefullad«. Télen nem korcsolyázhatott, »■hiszen tavaly is beszakadt a jég két gyerek alatt«; nem ülhetett ródlira, mert a hó­ban átázik a cipő és »kész a tüdőgyulladás•*. Mindig szomorkás mosoly­Asszonyok tankönyvvel ' jó alkalom a véleménycserékre is lieuebbeil háztartásbeli­nek — htb-nek — szokták jelölni azokat a parasztasszo­nyokat, akiknek a férje föld­műves volt,, most tsz-tag. Az asszonyok is foglalkoztak földműveléssel, de a papírfor­ma szerint nekik a főzőkanál mellett volt a helyük. Később tsz-tagok lettek, de a szövet­kezeti tagság még nem jelent szakmát. Pedig a szakma ma a mezőgazdaságban is egyre nélkUlöshetetlsne<.■o. A ki^ a- raszti gazdálkodás idejéből hozott tapasztalat már kevés, A gyékénycsi termelőszövet­kezet központjában Simon Imre elnök és Bengyák Lajos főállattenyésztő a nők kérésé­re született elhatározásról be­szélt. — Novemberben szarvas- marha-, sertés- és baromfite­nyésztő üzemi szakmunkás- képzés kezdődött gazdasá­gunkban a felnőttek részére. Huszonnégyen az előbbi ket­tőt, huszonkilencen az utóbbi szakmát tanulják. A létszám mindössze tízzel csökkent, s akik az otthoni elfoglaltság miatt nem jöhettek, azok saj­nálják legjobban. Nem vei nehéz tanfolyamot indítani bár először nyugtatni kellett őket, hogy ne ijedjenek meg. nem ördöngösség a tanulás. Az ötvenhárom t ló több­sége 30—40 év 1- ..ölti. csak egy 18 éves fiatal van közöt­tük. Négy férfi tanul, a töb­biek nők. A SZUVCtíiPZCt vezetői bíznak abban, hogy a tanfo­lyam költsége kamatostól meg­térül, ha majd szakmunkás­ként dolgoznak a mostani hallgatók. Bizalmat élveznek a szövetkezettől: a jövő évi bérek megállapításánál már úgy tekintik őket, mint szak­munkásokat, jóllehfet csak áp­rilis végén, május elején kap­ják meg a bizonyítványt. A tanfolyam 150—200 ezer fo­rintjába kerül a gazdaságnak. A foglalkozás idejére is ki­fizetik a munkabért: hét köz­ségből két gépkocsi szállítja az embereket a tanítási helyé­re és vissza; tankönyveket és tanszereket vásárol a tsz, s a fűtőolajat is a szövetkezet ad­ja. Megéri? Igen. — Gazdaságunk helyzete megköveteli a szakmunkás- képzést, és a tsz nőbizottsá­ga is kérte az oktatást. Az utóbbi időben például nagy fejlődés ment végbe a barom­fitenyésztési ágazatban, dé sok olyan dolgozót foglalkoz­tattunk, aki azelőtt a nö­vénytermesztésben vagy má­sutt tevékenykedett. Káder­fejlesztési tervünkben is sze­repel a szakmunkásképzés. A tanfolyamot megelőzően az ál! at len.vesz tés’oen d ol gozók ­nak csak 3—4 százaléka volt szakmunkás, most ez a hely­j zet is megváltozik. A terme- i lesi eredmények szempontjá- ! ból fontos, hogy a dolgozók j tudják, ’ mit miért tesznek, s I például az állatok etetésénél í miből mennyit kell felhasz­nálniuk. így a takarékossági célok is könnyebben . elérhe­tők. A tanfolyamon — mivel hét község állattenyésztői ta­lálkoznak — véleménycserék­re is jó alkalom kínálkozik. A tsz gondoskodik a helyette­sítésükről. A hét előadó több­sége a szövetkezet szakvezetői közül került ki, de tanít a körállatorvo6 is. Edd’g száz órát fordítottak az oktatásra, melyet a Lengyeli Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző In­tézet ellenőriz. Horváth Vincéné, a nőbi­zottság elnöke, tizenkét évé dolgozik a baromfitenyésztés­ben. — Én tolmácsoltam a nők kérését, hogy a tsz Indítson szakmai oktatást. Hogy miért jó a tariulás? Eddig is meg­csináltuk azt, amit a szakve­zetők kértek, de most azt is tudjuk, hogy miért úgy kell elvégezni. Megtudjuk, hogyan hasznosítják a baromfiak a ta­karmányt. A tantárgyakról? A géptan minden nőnek nehéz, nekem a bonctan is az. Köny- nyű viszont a matematika. Az állattenyésztés’ meg kimondot­tan szép. Gócza ■Istvánná egy éve van a baromfiaknál, azelőtt nö­vénytermesztő volt. — Férjem traktoros, albér­letben lakunk. Kell a kereset, azért jöttem ide, ahol állandó munkalehetőség van. Most legalább nekem is lesz szak­mám. Tizenkétórázunk. így két nap után egy szabadnap következik. Az ünnepek is munkában telnek: karácsony­kor és karácsony másnapján reggel hattól este hatig dol­gozom. így kívánja a munka­helyi rend, a baromfiak mel­lé akkor is kell a gondozó... Két asszony a negyven­kilenc közül. A munka mel­lett vállalták a tanulást, hogy szakmát szerezzenek. Hernesz Ferenc Karácsonykor új otthonban Épíüs az ezrei A tizenhét hónapos Tamás­ka nyakából leveszik az élő­két. Befejezte az ebédelést. Édesanyjával, édesapjával a szobában telepedünk le. A fiú várépítésbe kezd. Kelle­mes a takaros, tiszta szobában beszélgetni a fiatal házaspár­ral: Sütő Józseffel, a ''cmogy megyei Állami Épít i Vál­lalat lakatosával és feleségé­vel, a Pamutfonó-ipari Válla­lat Kaposvári Gyárának fonó­nőjével. — Amióta összeházasodtunk ez a második albérletünk. Az előző olcsóbb volt. de nem elég világos és csak akkora, mint itt a konyha. A mostani tágasabb, de drágább is. A friss festés alól előtört a szürke térkép: a talajvíz nyoma. A konyha ablaka fö­lött is ott az árulkodó jel, hiába igyekszünk eltünteti». Szuterén. A heverők húsz centire áll­nak a faltól, s a szekrénysort mindig más helyre állítják. Ezzel védekeznek a penészese- dés ellen. A hűtőszekrény al­só részét már megette a rozs­da. Nem panaszképpen mond­ják, inkább úgy, -mint akik örülnek, hogy hamar san megváltozik minden. A máso­dik gyereket már száraz, me­leg falak között fogadják. A férj a vállalat panelgyár­tó üzemének tmk-mühelyében dolgozik. Ö kapja meg ezredik panellakást a Kali- nyin városrészben. — 1973-ban adtuk be a la- kásdgénylésünket. de ahogy mondták, sajnálatos módon elveszett — mondja a férj. — Ezért kezdtem el az Igazgató fogadóóráira járni. A negye­dik alkalommal már azzal fo­gadott, hogy »szokás szerint a lakásügyben, ugye?« Mikor azt mondta, többet nem kell jönnöm, igen jólesett. A vál­lalat teljesítette az ígéretét, azt, hogy 1975-ben otthonhoz juttatnak. Kilátok az abla­kon a panelüzemre. Ha a tíz- tonnás daruval baj van. ész- reveszem, máris indulok. De ha a svájci olajégő automata romlik el, vagy bármi más, csak kopogtatnak, hogy Jóska baj van. Ha szombat van, ha vasárnap, könnyen átugrot­tam megjavítani. A Honvéd utcából ez már hosszabb idő­be telik. Az asszony egy kicsit ne­hézkesen hajlik le a szekrény alsó fiókjához. Előszedegeti a kincseit: hímzéseit, kézimun­káit. Ezeknek is lesz helyük a tágasabb lakásban. — Két gyerekre kell majd ötven pelenka is, tehát éppen időszerű, hogy beférjen a mo­sógép, a centrifuga. Nagy szó j a fürdőszoba. Eddig a mun- ! kahelyünkön tisztálkodtunk. | Egymás szavába vágva so- j rolják a terveket az elhelyez- i kedésről, a vásárlásról. — Minden pillanatban köl­töznénk mé”, hiszen bármeny­nyire jó viszonyban vagyunk a háziakkal, mégsem a ma­gunkéban élünk., Meg a/.után apró kellemetlenségek is adódnak: ne ide öntsd a szennyvizet, ne moss, mert én akarok teregetni... Az alkal­mazkodást nyugalom váltja föl. A karács nyfát már az új otthonban díszítették. G. J. lyal nézte önfeledt játékun­kat. A soha ki nem elégített mozgás vágyát rajzai és fest­ményei fejezték ki. Labdázó és fogócskázó gyerekeket, vágtázó lovalcat rajzolt. Kéz­ügyessége páratlan volt, még a rajztanárunk is megcsodál­ta. Közeledett a karácsony. Mi más lehetett a téma közöt-' tünk, mint a várható aján­dék. Voltak, akik sílécet kér­tek, mások korcsolyát, Gabi félénken közölte, hogy ö öccsével együtt szánkót sze­retne. Édesanyja azonban hallani sem akart róla. Még­is bizakodott. Abban az évben gyorsan beköszöntő tt a tél, kitörő örömmel fogadtuk a fehér karácsonyt. Az ünnep első napján már kora délelőtt be­népesült a domboldal. Büsz­kén vonultunk fel a friss ajándékokkal. Gabiékat hiá­ba vártuk. Csak az első ta­nítási napon találkoztunk. Akkor elmesélte, hogy a szü­lei mivel »kárpótollak« őket az elmaradt szánkóért. Izgul más könyvekről beszélt, — amelyeket már mind ki­olvasott — és festékekről, melyeket kipróbált. Arca elé­gedett volt, de azért vala­mennyien éreztük, nem örül ÍQCLZCLTI. A tél derekán jártunk, s már a -kezdők ■ is magabiz­tosan siklottak a havas lej­tőn. Gabi az öccsével, Péter­rel együtt külön latinra igye­kezett. Édesanyjuk utánuk szólt: »Aztán jigyekezzetek, ma a kedvencetek lesz va­csoráraSíkos, meredek lej­tőn vezetett lefelé az útjuk. Többen szánkóztak ott. s Gabi soha nem érzett akko­ra vágyat, mint akkor. Nem mert szólni. Megkövültén áll­tak Péterrel együtt, mint akik el is felejtették, hogy hova kell menniük ... Egy­szer csak összerezzent. »Mennyi időt vesztegeltünk itt? El fogunk késni!« — gondolta ijedten. S ez egy­szerre bátorrá tette. — Jóska, nem vinnél le bennün két? Néhány pillanat múlva hár­mukkal száguldott a szánkó. Gabi ült elöl, a friss téli le­vegő élesen vágta az arcát. Nem ismerte ezt az érzést, megijedt. — Állj meg! állj meg! — próbálta kiáltani, de alig jött ki hang a torkán. Hirte­len nem is tudta, hogy mi történik vele. Leugrott a ro­bogó szánkóról, s csak egy tompa ütést érzett. Nem élte túl a koponya­alapi törést. Néhány órával később — anélkül, hogy visszanyerte volna az eszmé­letét — meghalt. A temetésen ott volt az egész iskola, egyik tanárunk búcsúztatta. Ma is emlék­szem, könnyese mondta a beszédét és nem tudta befe­jezni. Napokig üres volt a domb­oldal, Gabi továbbra is ott »élt« közöttünk. Padján egy paprikajancsi feküdt, feke­te szalaggal átkötve. Ez volt az utolsó munkája. Egy év telt el. Gabi öccse, Péter ródlit kapott ajándék­ba. Jutási Robert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents