Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-23 / 300. szám

Egymillió család új otthona M * tényként írhatjuk le azt, amit 1961-ben, a párt Központi Bizott­sága ösztönzése nyomán ösz- szeállított tizenöt éves lakás­építés! terv végrehajtásainak kezdetekor, merész cél volt csupán: másfél évtized alatt felépült egymillió új lakás. A valóságot kifejező tömör számadat mögött persze nagy különbségek rejlenek. A tíz­emeletes paneltü6ke nem ha­sonlítható a falu újtelepén emelt családi otthonokhoz, s a szalag- és sávházak csak távoli rokonságot éreznek a községiközponbnak friss voná­sokat adó egyemeletes, négyr lakásce épületekkel. Az egy­millión belül lelhetünk csúf építményeket éppúgy, mint a tájjal, környezettel harmoni­zálókat. Minden komforttal fölszerelteket, s vezetékes viz, járda után áh hozókat. Város- központban csillogókat, s a falu szélére szorultakat. Nagy küszködéssel, téglánként ösz- szerakottakat, és a gépek se­rege által könnyedén emelte­ket. Azt azonban szerényte­lenség nélkül legnagyobb tár­sadalmi, gazdasági sikereink­hez sorolhatjuk, hogy az 1961 és 1975 közötti esztendőkben több mint három és fél mil­lió ember költözött új ott­honba. Szóljanak tovább a számok. 1961 és 1970 között 610 ezer lakás épült. A negyedik öt­éves tervben 430 ezer. A száz lakásra jutó népesség száma 361 volt 1960-ban, s 302 az idén. Ügy látszik, a számok­kal mindent kifejezhetünk. Azt, hogy a komfortos ottho­nok aránya ma megközelíti a negyven százalékot — az 1949. évi népszámlálásikor száz la­kásból kilenc volt komfortos —, s a legutóbbi esztendők­ben ezer új lakásból átlag­ként csak 100 olyan akadt, amelyhez az állam nem nyúj­tott segítséget valamilyen formában. A számok jó tá­maszok, de képtelenek annak érzékeltetésére, hogy mi ment végbe azokban, akik otthagy­hatták a régi, dohos, vizes lyukakat, a napfényt kirekesz­[ tő apró ab!alvókat, a más ' családokkal közösen használt mellékhelyiségeket, s beköl­tözhettek a csupaablak, vilá­gos szobákba, a beépített bú- torú konyhába, birtokukba vehették a fürdőszobát, a gázt, a központi fűtést. Semmiféle számadat nem tud hű képet adni arról, hogy a költözők­nek miként változtak a kö­rülményeik, milyen szokásaik alakultak, alakulnak ki, mennyiben válhatott életük tartalmasabbá, emberibbé? Ezekre és a hasonló kér­désekre ugyan választ keres­nek a szakemberek — terve­zők, szociológusok, építészek —, de a teljes bizonyosság aligha érthető. Hiszen akad, aki az új házban is, csaknem úgy él. ahogyan a régiben megszokta — a konyhában zsúfolódik a család —, s van, aki csak a legszemélyesebb holmijait vitte magával, min­den máson túladott, amikor költözött, s frissen vásárolt bútorokkal, más eszközökkel rendezkedett be. V oltak, akik sírva hagy­ták el megszokott ott­honukat, mások szinte repültek. Sokaknak segített az egész rokonság, a munkahely, a munkatársak közössége az építkezésben, s jó néhány csa­ládot szigorú takarékosságra szorít az adósság. A fiatalok alig berendezkedve, ezer szükséges holmit nélkülözve is ; a csodák birodalmának tart- j I ják új, saját, önálló otthonu- j I kát, s megtörténik — egyre i több ilyen esetet ismernek a | . tanácsok —, hogy a várako- : 1 zó az ötödik felkínált lakást [ sem fogadja el. Magunkat csapnánk be, ha i azt gondolnánk, hogy az egy­millió új lakás csupán épí­tőipari — s kapcsolódva sok más iparterületi — teljesít­mény. Mozgatója ez a népes­ség vándorláséinak — az ún. migrációnak —, befolyásolója a népszaporulatnak, lényeges tényezője a kereskedelmi for­galomnak. (Bútort 1960-ban 1.6 milliárdért, tavaly 6,5 Év végi hajrá nélkül Rendszeresen visszatérő té­ma: néhány üzemben az év vegén hajrával fizetnek az év elejei lazításért. Kíváncsiak voltunk, hogy a budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában milyen az év vége? Meglepetésben volt részünk. Az ilyenkor szokásos kapko­dásnak. idegeskedésnek nyoma sincs. Jó hangulatú asszonyo­kat találtunk a szerelőaszta- loknál. — Szanatórium a gyár a múlt év végéhez képest — mondja Varga József főmér­nök. Dolgozóink jó része ott­hon van, s most értik meg, hegy értelme volt az év eleji hajrának. — A kiegyensúlyozott mun­kát mindig gátolta, hogy a törzsgyár csak negyedéves programokat tárt elénk — fejtegeti Horváth László igaz­gató. — Most felértük, hogy tavaly már az egész 1975-ös termelési programot megkap­tuk. Ezek után csak rajtunk állt, hogy jól előkészítsük a munkát. Alkatrészgyártás és szerelés folyik ' ebben az üzemben. A fővárosi központban legalább száz munkás hiányzik, ezért a kaposváriak átvállalták az ő feladatuk jelentős résziét is. Az első negyedévi túlóra-fel­használásukkal megoldódott az összes alkatrészgyártási gond. s .ez jó hatással volt, a későb­bi készárugyártásra. Miután 80 ezer féle kereskedelmi és egyéb anyagot használnak fel gyártmányaikhoz, s ezek gyakran Londonból, Becsből. Moszkvából és más helyekről kerülnek ide, a szerelőműhely munkáját nehezebb egyenle­tessé tenni.. — Nem dughatjuk homokba a fejünket — mondja az igaz­gató —, inkább számolunk az akadozó1 anyagellátással. Ha nincs anyag, a munkásnőknek nem kell ölbe tett kézzel ül­niük, hanem hazamehetnek — a kollektív szerződés sze­rint. Ha viszont megérkezik a szsáillítmány, többet kell dol­gozniuk. De ez a többletmun­ka soha nem haladja meg a napi tizenkét órát. Az asszo­nyok kérték ezt így a szak­szervezeti és a termelési ta­nácskozásokon. hiszen jobban járnak, s a gyár sem fizet rá. A kisgyermekes anyákat soha nem szoktuk túlmunkára kér­ni, de a kollektív szellem erő­södésének köszönhetően egy- re-másra ők jönnek, hogy bent maradnának a brigáddal együtt. Ilyen módszereknek köszön­hető, hogy ebben a gyárban hírből sem ismerik a fekete túlórát. S bár többet ter- j mellek az idén, mint tavaly, | mégis 17 ezerről 12 ezerre j csökkent a túlóráik száma, i Eközben 540-ről mindössze | 580-ra nőtt a gyár létszáma. A szabad szombatot vagy a vasárnapot, a többi üzemmel I ellentétben, itt soha sem vet- ! tek igénybe a feladatok tel­jesítéséhez. Egyszer — novem­ber 22-én — volt kommunista szombatjuk. Ekkor mindenki — az »irodások« is — a mun- kapadok-asztalok mellett ült. A bevételből 25 ezer forintot munkáslakás-építésére, 8300 forintot pedig a vietnami szakmunkásképző intézet léte­sítésére tettek el. A sikeres termelésszervezés­nek, a hatékonyság növelésé­nek. a veszteségidők csökken­tésének és a begyakorlottság­nak köszönhető, hogy a buda­pesti Finommechanikai Válla- I lat kaposvári gyárában a munkacsúcs januárban, feb­ruárban és márciusban jelent­kezett. Az ünnepek előtt, a hajrázó üzemek szomszédsá- | gában megengedhetik maguk­nak, hogy munkásnöik napon ta négy órát dolgozzanak. Gombos Jolán milliárd forintért vásároltak az országban.) S persze, dön­tő eleme az egyéni sorsok­nak, életutak alakulásának is. Mert sűrű eset például, hogy a tanácsnak szanáláskor egy lakás fejébe hármat kell ad­nia; az addig együtt élő há- | ram család, szülők és gyer­mekek a maguk útját akarják járni. Az sem mellékes, hogy a frissen felhúzott falak hol magasodnak, mert hisz — a fővárostól eltekintve — elő­ször csak 1973-ban épült több lakás a városokban, mint a községekben. Szólni kell arról is, hogy a lakásépítés belső szerkezete, az állami és ma­gánépítkezések aránya eltért a tervezettől, s bár a magán­építőket jelentősen segíti az állam — az idén nyolcmil- liárd forintot fizettek ki la­kásépítési kölcsönként —, ezen a módon nem ugyan­azok jutnak daliáshoz, mint a tanácsi és tanácsi értékesítésű otthonok elosztásakor. Ünneprontás lenne mind­ezekről beszélni? Hiszen vé­gül is az a fontos, hogy meg­épült az egymillió új lakás, nem? Perszé. Az öröm . és a tanulságok, tapasztalatok le­vonása azonban nem ellenté­tes. Arra emlékeztetni, hogy az utolsó békeévben, 1938-ban 23 350 lakás épült fel az or­szágban, sokak számára úgy hat — hazánk népességének több mint a fele 1945 után született! —, akár a régmúlt­ról szóló mese. S ők már azt sem tudják kellően érzékelni, hogy Magyarországon a bom­bázások és a hadműveletek következtében 360 ezer lakás pusztult el vagy sérült meg. Mégis, utalni kell mindezekre, mert nagyon messziről indult az út, s azt a természetes igényt, hogy minden család­nak önálló otthona legyen, a társadalom- erőforrásainak, lehetőségeinek bővülése ará­nyában tudja csak kielégíteni. M ivel mélyről kezdtük, I először a mennyiség j döntött. Most jutunk, el | addig, hogy fokozatosan a la- kasok minőségére — fölsze­reltségére, alapterületiére'' stto. — helyeződik át a figyelem, ! fenntartva a lakásépítés ma- j gas, nemzetközileg is az él­mezőnyben helyet adó szint­jét. Ezt igazolja az az elhatá­rozás, hogy az ötödik ötéves tervben — ismert gazdasági gondjaink ellenére is — 420 —440 ezer lakás kerüljön te­tő alá, s ebből az állami la-1 kásák száma 150—160 ezer le­gyen. Ez újabb másfél mil­lió embernek teremt jobb életkörülményeket, azaz 1980- ban majd elmondhatjuk: az ország minden második lako­sa a legutóbbi húsz esztendő- | ben épült új falak között ren­dezkedhetett be! Nincs szó ajándékról. Egy egész ország dolgozott, dolgo­zik meg keményen ezért, és így az öröm is mindany- | nyiunké. Mészáros Ottó \ Hazai tervek alapján készül a számológép 3800 ipari tv-kamera Új csarnok épül — Teljesítették idei feladataikat Ismét megjelent a szerelő- szalagon a zsebszámológép. A budapesti Híradástechnikai Szövetkezet balatonlellei üze­mében ezer darabot szereltek össze. Ezek az új készülékek azonban sokban különböznek a korábbiaktól. Alkatrészeik — az integrált áramköröket és a kijelzőt kivéve — magyar ter­vek alapján készültek. Ez le­hetővé tette azt is, hogy je­lentősen csökkentsék az im­portanyagok részarányát. Évekkel ezelőtt a szövetkezet a kanadai Bowmar céggel kö­tött szerződést az alkatrészek összeszerelésére. A külföldi partner azonban nem szállított rendszeresen. Ennek volt a következménye, hogy a 250 embert foglalkoztató telepen többször hozzáláttak a számo­lógépek gyártásához, és több­ször abba is hagyták. A magyar tervek alapján ké­szülő új konstrukció — várha­tóan — jóval kevesebbe kerül majd, ifiint elődje. Az idei ta­pasztalatok alapján jövőre már 16 ezer darabot készíte­nek ebből. Az üzemnek csak az egyik terméke a zsebszámo­lógép. A híradástechnikai ipar számára készítenek ellenőrző és szervizműszereket, átvisz- gáló készülékeket, különböző tápegyságeket és különleges körülmények között — hideg­ben, nagy melegben, vagy nyomás alatt — dolgozó ipari tv-kamerát. Ebből a termé­kükből több mint 3800 darabot adtak át hazai és külföldi megrendelőiknek. A kapacitás növelése érde­kében új beruházásba kezdett a szövetkezet Balatomlellén. A mechanikai alkatrészek gyár­tására 1100 négyzetméter alapterületű csarnokot építe­nek. Az épület váza már ké­szen van, s augusztusban a termelés is megkezdődhet itt. Ez az új beruházás alkalmat ad arra, hogy megoldják a ba­latonlellei üzem szociális léte­sítményekkel kapcsolatos gondját: az emeleten öltözőket, fürdőket helyeznek majd el. A fiatal balatonlellei üzem­ben egyenletesen nőnek a fel­adatok. A nagyobb megbízá­sokhoz azonban a feltételeket \ , j is megteremti a szövetkezet, j Ennek és az itt dolgozók mun­kájának is része van abban, I hogy tegnap befejezték 1975. évi tervüket. A növekedés évgyűrűi Eredmények és tartalékok Műszaki konferenciát tar­tottak Marcaliban a Rákos- palotai Bőr- és Műanyagfel­dolgozó Vállalat helyi gyárá­ban — fennállása óta először. Ezen többről volt szó, mint 210 ember munkájának Ö6z- szegzéséről. A gyáregységben a következő évekre programot készítettek a termelés irányi-1 tói, a gazdasági vezetők a mű­vezetőkkel és a brigádveze­tőkkel. Erről pedig lehetetlen szólni anélkül, hogy ne tud­nák a munka eredményeit, hibáit. A gyárban az idén bő­ven szerezhettek erről tapasz­talatokat.. Korábban az asszonyok, lá­nyok már jól begyakorolták a bevásárló- és diplomatatáskáik készítésének minden fortélyát. Az idén azonban új terméket J — női divattáskákat — kel­lett, s egyre nagyobb meny- nyiségben kell készíteni. Di- ! vatholmit varrni pedig min- j dig nehéz. Így volt ez Marca- I libán is. Több szín, kis soro- 1 zat, rövid határidő — és az alapanyag is többször csak l késve érkezett. S milyenek I voltak ezek az anyagok! Vé- j konyak, nyúlósak, a korábbi- í nál sokkal finomabbak, s nem ’ álltak rá a kezek. (Élénk bó- logatás a műszai vezető fenti szavaira: — Az biztos!) Egy­szóval volt baj elég. Mind többször rontották el az asz- szonyok a tűzést, de a gépesí­tés sem volt megfelelő. A mű­szaki és a szervezési problé­mákon kívül — mint a felszó­lalók szavaiból is kitűnt — — akadt egész sereg munka­fegyelmi vétség és anyagfel- használási gond is. Néhány művezetőnek nincs megfelelő tekintélye; pazarolták a cér­nát, a kellékeket és szemétbe kerültek a drága csatok. Még az is előfordult, hogy valaki, amikor elrontotta a varrást, ijedtében összeszabdalta a munkadarabot és lehúzta a mellékhelyiségben. A brigá­dok teljesítménye 50—70 szá­zalékos volt, nőtt az ideges­ség, a kapkodás. S az első Téli gépjavítás Hetesen j December elején kezdődött j a gépek téli nagyjavítása a ! hetesi termelőszövetkezetben, ötven erőgépet, huszonöt pót­kocsit és sok munkagépet hoz- i nak rendbe. Három , műhely­ben húsz szakember dolgozók, hogy március közepére vala- j mennyi gép készen álljon. Eddig még nem voltak al- j katrészgondjaik, s várhatóan I nem is lesznek, hiszen a két | kombájnhoz a KSZE terme- I lési rendszer biztosítja a szük- j séges anyagokat. A traktorok nagy része MTZ—50-es, s az anyagbeszerzés ezeknél sem jelent problémát. félév végén a tervtől való le­maradás 4 millió forintra rú­gott. A gyárnak mégis megle­pően rövid időn belül sikerült megragadnia a veszett fejsze nyelét. Üj gépeket kaptak (okos célgépeket), egész sor részműveletet kiemeltek a szalagról, s az előkészítőben készre gyártották, például a táskák füleit és egyéb részeit. Az emberek hangulata is so­ka változott: a vidék lako­saira századok . óta jellemző konok szívósság itt valami el­szánt, csak azért is akaratra váltott. Így 49 milliós éves tervüket mái' november 27-én teljesítették, s jelenleg az 53 millió körül járnak. Mi lesz ezután a követke­ző években? Az eddigi ta­pasztalatokon okulva jobb munka, még nagyobb szak­mai tudást, fölkészülést igéhy- lő termékek. 80 ezer divattás­kát készítenek szovjet exportra — ezek modelljeivel már most ismerkednek a gyárban. Varr­nak még mintegy 15—20 ezer igényes kivitelű bevásárlótás­kát a franciáknak. Matics Miklós gyárvezető és Farkas János műszaki vezető egy­aránt azt hangsúlyozták: fo­kozni kell az előregyártást, az alkatrészek részműveletek ki­emelését és a kisgépek to­vábbi beszerelését. A legfontosabb feladatok egyike a norma szerinti anyag- és kellékfelhasználás. Ez csökkenti a költségeket és növeli termékeik versenyké­pességét. A jó munkához ezen kívül az is kell, hogy a vál­lalati központból rendszere­sebben és időben érkezzenek az anyagszállítmányok. A következő években nem, vagy csak lényegtelen mér­tékben emelkedik a gyár lét­száma. A termelést növelni csak a meglevő tartalékok jobb feltárásával lehet — ezt segítette a tegnapi műszaki konferencia is. Cs. T. Ilii III

Next

/
Thumbnails
Contents